Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
4 kelet-magyarország 1978. augusztus 20. Áz események címszavakban: HÉTFŐ: Leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov találkozója a Krím-félszigeten — Közlemény a magyar—kubai külügyminiszteri tárgyalásokról — Merényletsorozat Libanonban, meghiúsulnak a tűzszünettervek KEDD: CJjabb mélyponton a dollár a nyugati valutatőzsdéken — Egyiptomban Szadat új kormánypártot alakít — Sztrájk Rhodesiában SZERDA: Baloldali politikus kormányalakítási megbízása Iz- landon — Hua Kuo-feng Bukarestbe érkezik — Riadókészültség Iránban CSÜTÖRTÖK: A Béke-világtanács szolidaritási nyilatkozata Vietnammal. A hanoi lapok a provokatív kínai magatartás miatt borúlátóan ítélik meg az újabb vietnami- kínai tárgyalások kilátásait — Növekvő bírálat a japán-kínai szerződéssel szemben — Carter sajtóértekezlete PÉNTEK: Az afganisztáni állam csíny kísérlet kudarca — Folytatódnak a portugál kormányalakítási megbeszélések — Világkonferencia Genfben a fajüldözés ellen A hét három kérdése n szovjet légiflotta napja O Hogyan értékeljük Peking viszonyát Japánnal és Vietnammal? A világ nemegyszer tapasztalhatta már, amikor bizonyos kínai külpolitikai törekvésekről esik szó, hogy milyen óriási szakadék tátong a szavak és a tettek között. Egy békeszerződés megkötését, ha az nemzetközi jogilag csaknem 40 esztendős ellenségeskedésre tesz hivatalosan pontot — érthető örömmel kellene fogadni. Peking és Tokió azonban furcsa békét kötött, kínai részről nem titkolva: ezt ^..szerződési mások, mindenekelőtt a Szovjetunió ellen szeretnék, fordítani. A japán közreműködés ebben jogosan váltott ki éles bírálatokat, függetlenül attól, hogy a kínaiak által javasolt, sokat vitatott hegemóniacikkelyt megpróbálták egy suta mondattal ellensúlyozni. A kommentátorok foglalkoznak a ja>- pán elhatározás hátterével is: kiemelik a valószínű amerikai nyomást a szerződés aláírása érdekében, a japán nagytőke reményeit a kínai piacon, valamint a bonyolult belpolitikai felállást, ahol a kormánypárt jobboldalának engedve, a centrumban elhelyezkedő Fukuda már a közeli választásokat is figyelembe vette. Kína nyilvánvalóan a saját szája íze szerint fogja értelmezni a megállapodást, s a kulcskérdés az lesz, hogy az egyes konkrét helyzetek, fejlemények kapcsán mit tesz majd Japán. Az átmeneti kínai—japán „mézeshetekkel” egy időben, Peking ugyan nem térhetett ki a Vietnammal történő tárgyalások felújítása elől, ám a jelek szerint „alibitárgyalásokat” akar. A Vietnamban élő kínai származású hoák ügyét .a két ország 1955-ös egyezménye elvileg rendezte, s kimondta, hogy ezek fokozatosan vietnami állampolgárokká válnak. Peking azonban most mégis kétségbe vonja ennek érvényét, s gyakorlatilag is mindent elkövet a helyzet élezésére. így került sor több incidensre a határon, • valamint egy hanoi szállodában. A kambodzsai határról is végső soron Pe- kingbe vezetnek a szálak s változatlanul tart a vietnam- ellenes provokációk sora. Ilyen körülmények között aligha csodálkozhatunk azon, hogy a vietnami pártlap a tárgyalások nehézségeiről szól s nem ítéli meg túlságosan derűlátóan a megegyezés kilátásait. A délkelet-ázsiai jelentések ismét arra utalhatnak, hogy miközben Peking a hegemó- niaellenesség zászlaját lobogtatja, maga kívánja rákényszeríteni akaratát más országokra. Hosszú távon a kínai— japán békeszerződés ezért nem a béke és az enyhülés, hanem a feszültség és nyugtalanság növelésének tényezője a térségben. Ezt jól érzik a környező államok, de Amerikában is erősödnek a kritikai hangok, a „furcsa párt” a maguk számára sem láthatják teljesen ártalmatlannak. Amint a kínai származású lakossággal rendelkező ázsiai országokban is terjed az aggodalom: Peking könnyen túlteszi magát korábbi kijelentésein, vagy akár kötelezettségvállalásain is, A kínai politika legújabb manőverei még világosabbá teszik, hogy nem csupán szovjet-. vagy Vietnam-ellenes lépések történnek, hanem Peking egyúttal az ázsiai békét, az enyhülés továbbvitelét veszélyezteti. O Mi a jelentősége a fajüldözés elleni genfi világkonferenciának? A genfi Nemzetek Palotája, annyi jelentős esemény színhelye, ismét benépesült a héten. Megkezdődött a fajüldözés elleni világkonferencia, amely újabb akcióval egészíti ki az ENSZ túlnyomó többségének következetes fellépését a ko- lonialista-imperialista-rasz- szista politikával szemben. A fajüldözés fő bástyái, az Afrika déli részén elhelyezkedő telepes rendszerek elleni harc döntő szakaszába lépett. Az idei esztendő valószínűleg meghozza Namíbia függetlenségét, átalakulóban van Rhodesia-Zimbabwe, s erősödik az ellenállás magában a Dél-afrikai Köztársaságban is. Ugyanakkor — a nyugati hatalmak közreműködésével — új taktikai változatokkal is találkozhatunk: a formális függetlenséget biztosítanák, de a fekete többség valódi képviselőit ki akarják zárni a hatalomból. Genfben ezért a maga bonyolultságában elemezték a helyzetet, s a gyarmatosítás megszüntetésének követelése mellett, jogosan felvetődnek olyan problémák is, milyen legyen az új államok függetlensége, miként biztosítsák a többség igazi érvényesülését. Az Egyesült Államok és Izrael távollétével tüntetett, az amerikai sajtó szerint nem látták értelmét, hogy delegációt küldjenek arra a világ- kongresszusra, ahol csak bírálatokkal' számolhatnak. Mindez természetesen nem változtatott a tényeken, s nem érvényesült a távollevőkről vagy jót vagy semmit elv. A fajüldözés kiiktatása világunkból egyetemes nagy feladat, ha pedig valamely ország struccpolitikát folytat, magára vessen és ne lepődjék meg a még élesebb kritikákért. O Mit jelent a „török embargó” feloldása? Sok lyuk, kiskapu után az amerikai törvényhozás hivatalosan is felfüggesztette a Törökországgal szemben elrendelt fegyverszállítási tilalmat, amelyet a ciprusi invázió idején rendeltek el. Viszonzásképpen Washington szeretné, ha Ankara néhány gesztust tenne Nicosia és Athén irányába, valamint újra megnyitna az amerikaiak előtt 26 katonai támaszpontot. A NATO délkeleti szárnyán folyó játszma ezzel új, az eddiginél is bonyolultabb szakaszához érkezett. Ciprus joggal felveti, hogy az embargó feloldásával nem áll arányban Törökország semmire sem kötelező, néhány ígérete, amelyet tett. Amerikai részről láthatólag nem is „ciprusi áttörést” kívánnak elérni, hanem Törökországot visszatartani attól a reálisabb politikától, amelynek az elemei elsősorban szovjet— török viszonylatban jelentkeztek. Ecevit török kormányfő viszont arra is kitért, hogy Törökországnak ma elsősorban nem katonai fenyegetettséggel, hanem a gazdasági gondokkal kell szembenéznie, s főként e területen vár megértést — atlanti szövetségeseitől is. A fegyverembargó megszüntetése tehát két vonatkozásban sem könnyíti a helyzetet. Az újabb és újabb fegyverszállítmányok sohasem szolgálták a feszültség csökkenését Európa e viharsarkában, másrészt az igazi ellenszolgáltatás, amit Washingtonban remélnek, a NATO-vonal iránti erősebb török elkötelezettség egyelőre, úgy tűnik, várat magára .. . Réti Ervin Ma ünneplik a Szovjetunióban a légiflotta napját. Az ország minden részében köszöntik a légierő katonáit és a polgári légiforgalom dolgozóit. Moszkvában az ünnepi gyűlésen Kutahov légimar- sall, a szovjet légierő főparancsnoka mond ünnepi beszédet. A szovjet légierő első alakulata szinte napokkal az Októberi Forradalom után jött létre: 1917. november 10-én Lenin személyes utasítására alakult meg az egység 12 géppel. A repülők már a polgárháború csatáiban részt vettek és több mint kétszázan kapták meg közülük az akkori legmagasabb kitüntetést, a Vörös Zászlórendet. A második világháborút megelőző években az országban gyorsan fejlődött a polgári repülés és a katonai légierő is, a szovjet repülőket olyan nagynevű pilóták képviselték a világban, mint Cskalov. Ekkor alakultak ki a ma már világszerte ismert 1978. első hat hónapjának adatai alapján a behozatal 8.2, a kivitel 1,9 százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt év azonos időszakában. Ezen belül a szocialista országokból származó behozatal 4,1. a kivitel pedig 6,2 százalékkal emelkedett. A tőkés országokkal folytatott külkereskedelemben az export 3,2 repülőgéptervező-műhelyek, Iljusin, Tupoljev, Mikojan, Antonov irodái, amelyekben számos új típusú gép készült a háború előtt. A második világháború kirobbanása után a szovjet légierőt megerősítették, s a Nagy Honvédő Háborúban a szovjet pilóták hősiesen harcoltak a kezdetben fölényben lévő fasiszta támadókkal szemben. Jellemző adat, hogy a háborús években a katonai repülők mintegy négymillió felszállást hajtottak végre, harmincmillió bombát dobtak le a fasiszta alakulatokra. A háború óta eltelt években a szovjet légierő rendkívül gyorsan korszerűsödött s ma a legmodernebb gépek birtokosa. A polgári légiforgalom fejlődése is rendkívül gyors, az Aeroflot ma a világ legnagyobb légitársasága. útvonalainak hossza megközelíti az egymillió kilométert, nemzetközi járatai 81 ország több mint száz városába közleke- kednek. százalékkal elmaradt az 1977. első fél év értékétől, az import pedig 12,1 százalékkal emelkedett. Az üzletkötések alapján történő előjelzések szerint azonban a tőkés export az év végére előreláthatólag 10 százalékkal lesz magasabb a múlt évinél és megközelíti a tervezett’ értéket. A KÜLKERESKEDELMI FORGALOM MEGOSZLÁSA 1978. I. FÉLÉV A behozatal értéke 135,4 milliárd Ft A kivitel értéke 105.9 Ft milliárd Ft kereskedelmi árfolyamon Külkereskedelmünk félévi mérlege Szembenállás helyett szoros egységet A palesztin ellenállási csoportok közös közleményt adtak ki Oj rakéták árnyékában Az El Fatah, a palesztin ellenállási mozgalom legnagyobb szervezete, valamint a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) a mozgalom radikális csoportja pénteken közös közleményben szólított fel az egyes palesztin csoportok közötti egység mielőbbi megvalósítására. A két szervezet vezetőinek magas szintű szerdai találkozóján kiadott közlemény rámutat: a palesztin forradalmat fenyegető veszélyek miatt szilárd kötelékekre van szükség a Palesztin Felszaba- dítási Szervezet keretén belüli csoportok között. A közleményben a két szervezet képviselői ígéretet tettek arra, hogy politikai nézeteltéréseiket demokratikus párbeszéddel próbálják megoldani. Hozzátették még, hogy ezt a párbeszédet minden ellenállási csoportnak tiszteletben kell tartania. Mint ismeretes, a PFLP radikális palesztin szervezet 1974-ben szakadt ki a PFSZ- ből mert nem értett egyet a közel-keleti kérdés tárgyalásos rendezésével. Mint az UPI megjegyzi, a nagy jelentőségű közös közlemény nem tesz említést azokról a politikai kérdésekről, amelyekben a két palesztin szervezet változatlanul nem ért egyet. Az El Fatah a PFSZ központi tanácsának keddre tervezett damaszkuszi ülésén fejti ki politikai nézeteit. Ezen az ülésen a PFLP nem vesz részt. Az UPI továbbiakban említést tesz egy másik, mind ez ideig egymással szemben álló két palesztin szervezet, az eddig említett PFLP és a Szíriái Baath Párt befolyása alatt álló El Szaika palesztin szervezet közötti kapcsolatfelvételről. Csütörtökön a két szervezet képviselői megbeszélést tartottak amely az első kapcsolatfelvétel volt 1976-os szakításuk óta. Jasszer Arafat a Paleszlín Felszabadítási Szervezet elnöke pénteken nyilatkozatban jelentette be, hogy az elmúlt két napon Izrael területén elkövetett három akcióért a PFSZ vállalja a felelősséget. Szűkszavú közleményben adja hírül az Egyesült Államok fővárosának tekintélyes lapja, a Washington Post: az amerikai törvényhozás bizottságai új hadműveleti rakétafegyver létrehozására adtak engedélyt. o Milyen fegyverekről van szó? Nos, az amerikai katonai vezetés jelenleg a legnagyobb hangsúlyt az MX jelű nagy hatósugarú hadászati rakéták mielőbbi beszerzésére helyezi. Ezeket a rakétákat 9—11, egyenként 350 kilo- tonnás nukleáris robbanófejjel látnák el. A rakétákat szárazföldi támaszpontokon helyezik el. A korábban létrehozott rakétakilövő bázisoktól eltérően egy-egy MX- rakéta számára több betonsilót készítenek, vagy pedig hosszú föld alatti alagutakban tárolnák, illetve mozgatnák a rakétákat. Ezzel a fegyver sebezhetőségét akarják csökkenteni. Ugyanakkor ez lényegében azt is jelenti, hogy az USA hadvezetése mintegy 200 hadászati támadófegyverét igyekszik kivonni az ellenőrzés korábban elfogadott rendszere alól. Az MX-rakéta bevezetésével a Pentagon arra törekszik, hogy ún. „első csapásmérő képességét” visszanyerje, azaz olyan nagymértékben biztosított pusztító eszközzel rendelkezzen, amely képes a Szovjetunió területén lévő rakétaállomások megsemmisítésére. e Az új fegyverek bevezetését elemezve Milstejn altábornagy, a hadtudományok doktora, neves szovjet szakértő, az Izvesztyijában közölt cikkében arra utal, hogy ezzel a Pentagon a hadászati egyensúly destabilizálására törekszik. Mindez egyszerűen azt jelenti, hogy a „szovjet katonai veszély” ürügyén az amerikaiak fel akarják rúgni azt a korábbi megállapodást, amelyben elismerték, mind a két félnek egyformán joga van a biztonságra. „A stratégiai fölény birtokában tárgyalni.” Ez a tétel jól megfelel a Fehér Ház jelenlegi politikájának. A stratégiai fölény elérése azonban nem könnyű most, amikorra a két nagyhatalom, valamint a NATO és a Varsói Szerződés között erőegyensúly alakult ki. Ezért aztán Washingtonban és Brüsszelben a NATO főhadiszállásán arra törekszenek, hogy „réseket” találjanak, amelyeket „kitágítva” katonai előnyökre tehetnek szert. Ilyen „résnek” tűnt számukra a szárnyas rakéta bevezetésének lehetősége, s lényegében erre szolgál a bevezetőben említett középhatósugarú rakéta ügye is. o Ezeket a fegyvereket úgy tervezik, hogy a nyugat-európai NATO-országok területén helyeznék el. A rakéták a Pershing—2 nevet kapták, s bevezetésüket a szovjet katonai veszély ürügyén folytatott kampány előzte meg. Különböző magas rangú amerikai katonai és polgári személyiségek minden alkalmat megragadtak arra, hogy a Szovjetunió egy általuk SS— 20-nak nevezett középhatósugarú rakétájának veszélyeit ecseteljék. A kampány csúcspontja az volt, amikor Mondale alelnök az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakának szónoki emelvényét használta fel erre a célra. A vádaskodást ott akkor Gromiko szovjet külügyminiszter utasította visz- sza, s cáfolta meg. A szovjet szakértők felhívták a figyelmet: az új amerikai középhatósugarú rakéta feladatát tekintve nem új fegyver! Lényegében kiegészíti a szocialista közösség határai közelében lévő támaszpontokon állomásozta- tott pusztító eszközöket, az amerikai flotta repülőgép- anyahajójainak atomfegyverhordozó repülőgépeit. Ezek csakúgy, mint a Pershing—2, képesek fontos célok elérésére a Szovjetunió területén is. Katonai szakértők emlékeztetnek arra: az MX és a Pershing—2 rakéták ugyan a hadviselés két különböző szférájának eszközei, de bevezetésüknek ugyanaz a célja: hadászati erőfölény elérése a Szovjetunióval szemben. Az amerikai lépések veszélye igen nagy. Elsősorban azért, mert a fegyverkezési verseny egy új, veszélyes fordulóját jelentik. A nagyobb veszély azonban a politikai következmény, nevezetesen az „erő pozíciójából való tárgyalás” szembeállítása az enyhüléssel, s annak a téveszméknek az eluralkodása, hogy ezzel a módszerrel bármiféle engedményt is kicsikarhatnak a Szovjetuniótól. Miklós Gábor Fegyverkezési verseny
