Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-19 / 195. szám
1978. augusztus 19. KELET-MAGYARÖRSZAG 3 Á munkásműveltség célszerűsége Szánkózik a szalma HOSSZŰ ÉVEK ÖTA tartó vita — esetenként szikrázó véleménykülönbségekkel tarkítva —, hogy tanuljon-e a munkás, vagy ne? Lehet, hogy ez sokak számára meglepően hangzik, mégis tény: vannak, és nem kevesen, akik megkérdőjelezik a korszerűnek nevezett munkásműveltség célszerűségét, sőt azon a véleményen vannak, hogy amíg például az iparban a fizikai munkások csaknem fele különösebb képzettséget nem igénylő kisegítő tevékenységet végez, addig igazán nem kell kétségbe esni ama másik statisztikai adat olvastán, hogy a népgazdaság anyagi ágaiban dolgozó fizikai foglalkozásúak 40 százalékának nincs általános iskolai végzettsége, műveltsége. Sőt — sorakoztatják tovább az érveket — könnyen belátható, hogy a képzettség és a szaktudás nélkül végezhető segéd- és betanított munka rangja a következő évtizedekben sem csökken, s ha ezt valaki netán nem hiszi, akkor bizonyítékként újabb adatok következnek. Hogy például: majd másfél évtizeddel ezelőtt, 1964-ben a munkások 44 százaléka foglalkozott kisegítő tevékenységgel, s ez az arány alig csökkent. Aztán: az átfogó gépesítés hiánya miatt az iparban anyagmozgatási és raktározási tevékenységet végzők száma az elmúlt öt évben növekedett (1972-höz képest 7 százalékkal). A betanított munkások aránya ugyanebben az időszakban változatlan maradt, sőt a legfrissebb adatokból az is kiderül, hogy szakképzett munkások tömegei dolgoznak egyszerű betanítást igénylő munkakörökben. S egyébként is: manapság — s már jó ideje — inkább a praktikus létszámgondok okoznak gyötrő fejfájást: legfőképpen a segéd- és betanított munkások, vagy azok hiánya, akik a kisegítő folyamatokon dolgoznak. Az elmúlt ötéves tervidőszakban üzembe helyezett beruházásoknál és nagyobb szabású rekonstrukcióknál (például a textiliparban) elsősorban az alapvető termelőfolyamatokat gépesítették és a kisegítő tevékenységek létszámszükségletét gyakorlatilag nem •csökkentették. De még az efféle tények sem cáfolják annak igazságát, hogy a munkások műveltsége — gazdasági tényező. S hogy a munkaerőgondokon jobbára a munka minőségének javításával segíthetünk. Ez pedig elsősorban a. képzettség függvénye. A szakképzettségé, és a szak- képzettséget megalapozó általános műveltségé. Igaz ugyan, hogy az iparban foglalkoztatott fizikai munkások csaknem fele képzettség nélkül is végezhető kisegítő tevékenységet folytat. De ebből az is következik, hogy ezt a munkástömeget ma még lehetetlen hatékonyan, gazdaságosan foglalkoztatni, mert ehhez hiányzik a műveltségük és az erre épülő szakmai képzettségük. Másképpen fogalmazva: az iparban dolgozó fizikai munkásság fele az a tömeg, amely potenciális munkaerő- tartalékként kezelendő. Persze nem olyan gazdaságban, ahol — perdöntő érvként emlegetik —, még jó ideig szükség van a képzetlenekre, az alacsony iskolázottsá- gúakra, mert az erőteljes műszaki fejlesztés, a technikai korszerűsítés, a magasfokú gépesítés távoli lehetőség. MI TAGADÁS: az ellenérvek vég nélkül szaporíthatok. Hogy mennyi bennük a realitás, az persze külön és hosszadalmas vitát érdemelne. Az viszont vaskos és vitathatatlan realitás: jó harminc évvel azután, hogy megjelent a dolgozók iskoláinak létrehozásáról és működéséről szóló törvény, a fizikai foglalkoztatottak megdöbbentően nagy hányada a minimális műveltséget jelentő általános iskolai végzettség nélkül dolgozik. Vagyis: éppen csak a betűvetést ismerik, elemi fokon olvasnak, számolnak. S persze ennek megfelelő a gondolatviláguk és fogékonyságuk, sőt: hajlandóságuk a sokat — és mindig csak óhajtó módban — emlegetett korszerű, szervezett és fegyelmezett munkavégzésre. Egyszóval: lehet vitatkozni a munkásmüveltségen, ám időnként azon sem ártana elgondolkodni, hogy több száz ezer, éppen csak írni-olvasni tudó emberrel ugyan hogyan, miként lehet magas színvonalon működő gazdaságot teremteni? Ügy és addig semmiképpen, amíg nem sikerül egészen más munkakörülményeket és feltételeket teremteni. Olyan körülményeket, amelyek között a műveltebb, szakmailag képzettebb munkás lényegesen többet és jobbat produkálhat és többet kereshet, mint például a hat általánost végzett, szakképzetlen segédmunkás. Mert egyelőre gyakran ennek épp az ellenkezője tapasztalható. S csak az ilyesfajta összefüggések felismerésével, s az ezekből adódó logikus következmények érvényesítésével remélhető, hogy gyorsabban és jelentős arányban ' csökken majd az iskolázatlan és szakképzetlen munkavállalók száma. S akkor talán köny- nyebben és gyorsabban megy majd a továbbképzés is — amiről mellesleg egy majdnem légüres térben lógó kormányhatározat intézkedik —. s talán megszabadulnánk egy felesleges és értelmetlen vitától is. SŐT: NETÁN még a műszaki fejlesztés üteme is gyorsítható lenne — közvetett módon. Végtére is: az sem rossz megoldás, ha egyre kevesebben lesznek, s végül elfogynak azok, akik vállalnák a szakképzetlen, az alacsony szintű ismeretekkel is ellátható munkát. Kényszerhelyzet lenne? Igen! De olyan kényszerhelyzet, amely előbbre vinné a gazdaságot. Ilyesmire volt már példa a világ gazdaságtörténetében... V. Cs. T alán körbejárhatta volna a földet Báródi Mihály ófehértói általános iskqjai tanár; 22 éve minden héten két alkalommal megteszi az Ófehértó és Nyíregyháza közötti utat. Csupán azért, hogy énekelhessen. Már-már veteránnak számító tagja a megyei művelődési központ énekkarának. Nem nagy áldozat ez az éneklésért? — Két hobbim van, a zene és az irodalom — mondja Báródi Mihály. — Már polgári iskolás koromban is nagyon szerettem szavalni. Emlékezetes marad egy fellépésünk, ez Püspökladányban volt. Veres Péter volt a zsűri elnöke. Az ének, a zene pedig annyira vonzott, hogy ének-zene szakos tanár lettem. — Hogyan kötött barátságot a nyíregyházi kórussal? — ötvenhatban költöztünk -Ófehértóra, a feleségem óvónő, ide való. Ügy is mondhatnám, ide jártam udvarolni. Először Szolnok megyében, Cibakházán éltünk. Ott is vezettem színjátszókört, énekkart. Ügy fogtam I fel a nevelői munkát, mint a régiek, akik a falu kérvényírói, mindenesei voltak. Amikor Öfehértóra jöttünk, nemsokára én lettem a művelődési ház vezetője. Hat évig tartott ez. Volt színjátszócsoportunk, táncszakkör, sok minden. Közben érdeklődtem, melyik énekkarba lenne Mintha egy egész szalmakazal indult volna el, úgy látja a szemlélő messziről. Aztán, amikor az egészet átrakják, akkor látszik az ötletes és főleg egyszerű szerszám. A tiszaberceli Bessenyei Tsz elnöke sokáig törte a fejét, mi módon lehetne a rengeteg bálázott szalmát gyorsan és olcsón összehordani. így született az ötlet, amelyet azonnal meg is valósítottak. Egymástól három méterre A megszokottnál nagyobb, mintegy 260 négyzetméteres alapterületen mutatja be legújabb termékeit az 1978. évi őszi Budapesti Nemzet-• közi Vásáron a mátészalkai Szatmár Bútorgyár. Az idei BNV-n minden eddiginél gazdagabb választékkal, nagyobb készlettel jelentkezik a vállalat. Kiállítják a Duó termékcsalád 5 szobabútorát (2 nappali, 2 háló- és 1 ifjúsági szobabútort). Üjdonság lesz a Ramóna Lux, a Ramóna, az Eszter, a Gamma, a Szieszta kárpitos garnitúra, a Gamma fókusz étkező-, a Nova ülő-, a Rebeka (bőr, illetve műbőr huzatú) kárpitozott ülő-, a Zsófi II. és a Puma kárpitozott garnitúra. Ezek mellett láthatnak egy A- és egy B-kategóriás szállodaberendezést is. érdemes belépni, mert hiányzott az aktív éneklés, a mozgás ... Az akkor még megyei pedagógus kórus néven ismert énekkart ajánlották, így kezdődött... — Tud újat adni egy énektanárnak a közös éneklés? — Nagyon is sokat. Nemcsak felüdülök a próbákon, hanem az énekkari munka szakmai önképzést, továbbképzést is jelent számomra. Változatos és magas színvonalú műveket adunk elő Most Molnár László művét, a „Tabelae”-át próbáljuk, amelynek az ősbemutatója 20-án lesz Nyírbátorban. Halomnyi kottával térek haza és elvonulok az emeleti tanterembe, vagy a művelődési házba, hogy felkészülhessek ... — Hogyan jut idő a hetenkénti „ingázásra”? — Az iskolában heti 16 órában tanítok. Ezenkívül két darab tízméteres erős gerendát fektettek le, ezeket lécekkel összekötötték, egy Dutra erőgépet fogtak a szán elé és már indultak is bálát hordani. Egy-egy rakomány 500—600 szalmabálából áll. Miután bevált a módszer, csináltak még egyet, hogy míg rakodnak az egyikről, addig a másikkal szedik ösz- sze a préselt szalmát. Az ötletet nem védi szabadalmi törvény, így mások is köny- nyen megvalósíthatják. Sok faanyagot, színes huzatokat, bőr- és úgynevezett lélegző műbőr-alapanyagokat, színes pácokat használnak az új termékek gyártásánál. Érdekesség még, hogy a sok szép bútort nem elválasztva, lakószobajelleggel, hanem nyitottan helyezik el a rendelkezésre álló területen. Az 1978. évi őszi BNV meglepetése, hogy a Szatmár Bútorgyár kiállított termékeinek egy részét meg is vásárolhatják az érdeklődők. Így például a Rebeka garnitúrát a kiállítás alatt és utána is gyártják. A Ramóna, a Ramóna Lux, az Eszter és a Zsófi II. garnitúra nullszériája kapható lesz a vásár napjai alatt. A Ramóna és a Ramóna Lux szériagyártását pedig közvetlenül a BNV után kezdi meg a Szatmár Bútorgyár. két járásban, a nyíregyháziban és a kisvárdaiban énekzene szakos szakfelügyelő is vagyok. Szerdán, csütörtökön, pénteken járom az iskolákat. Megszoktam az ingázást. A. nyíregyházi próbákra hol vonattal, hol kocsival járok. Bizony, esőben, sárban. Néha — nem tagadom — fáradt vagyok. Az éneklés felfrissít. S van még egy helyi elfoglaltságom is, a mozi üzemvezetője is vagyok. ' Ez szombaton, vasárnap este vesz el néhány órát. — Ügy hallottuk a karnagyi klubnak is tagja. Ez is Nyíregyházán működik ... — Minden hónap első vasárnapján tartják a karnagyi klub összejöveteleit. Egy évben tíz alkalommal jövünk össze. Jók ezek a baráti találkozások, még akkor is, ha egy-egy vasárnapot kell áldoznunk. De akadnak pihentető programok is. Jólesett hogy elvittek bennünket a debreceni Bartók kórusfesztiválra, nagy élmény volt. — Meddig szeretne még énekelni a megyei kórusban? — Ügy gondoltam, még van három évem. Amikor a kórus 25 éves lesz, azt még megvárom. Aztán elbúcsúzom. Érzi ám az ember az éveket is. Márpedig a kórusban csak egyenrangú tagként érdemes énekelni, így öröm az énekesnek és a közönségnek is. PG. (Hammel József felvétele) Mátészalkáról a BHV-re Vizsgázik a Rebeka A megye további dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrásokat. Csak a termelékenység növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogyan lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? Segítség az almaszüretben — Az almaszedésben nálunk talán a legnagyobb segítséget az egyetemisták jelentik. Az első csoportjuk augusztus végén érkezik hozzánk, így addig már csak néhány nap van hátra. Fogadásukra az elmúlt évek tapasztalatai alapján készültünk fel. — Régi igazság: amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Ha ‘ mi _ nem biztosítjuk munkájukhoz, pihenésükhöz a kedvező feltételeket, hiába is várnánk a fegyelmezett, jó munkát. A ránk váró feladatok közül a legfontosabbnak a kényelmes szállást, valamint az étkezés javítását tartottuk. Nyugodtan mondhatom, az idén nagy változások történtek e téren. A már rrieglévő két szállóhely mellett még a tavasszal hozzákezdtünk egy harmadiknak az átalakításához, amely éppen a napokban fejeződött be. Hideg-meleg vizes mosdókat, fürdőszobákat építettünk, a korábbi vaságyakat kicseréltük. A Szatmár Bútorgyártól 184 darab kényelmes, szivacsbetétes ágyat rendeltünk, amelyek szinte minden igényt kielégítenek. Az étel minőségével eddig sem volt baj, az idén ez is bőségesebb lesz. — Észre kellett vennünk azt is, hogy a fiataloknak a munka mellett még bőségesen marad energiájuk a szórakozásra is. Nagyon sok játékot vásároltunk, hogy csak néhányat említsek: asztalitenisz-felszerelést, billiárdot, sakkot, tollaslabdát, asztalifocit, kártyát — de megteremtettük a feltéILLYÉS SÁNDOR teleket a labdarúgáshoz, a röplabdához is. — Az állami gazdaság nemcsak a hodászi, hanem a többi kerületében is igyekezett a legjobban felkészülni az egyetemisták fogadására. Mátészalkán és Csengerben 300—300, Fehérgyarmaton pedig 250 főnek tudnak kényelmes szállást adni. így egy turnusban mintegy 1200 diákot tudunk elhelyezni, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a hét turnusban ösz- szesen majdnem 10 ezer egyetemista fordul majd meg az állami gazdaságban. Főleg a műszaki és a köz- gazdasági egyetemről jönnek, s tudjuk, az sem mellékes, hogy milyen véleménnyel tér majd'tőlünk haza a tízezer fiatalember. — Rajtuk kívül azért még feltétlenül szót kell ejtenünk Mátészalka vállalatainak szocialista brigádjairól is, akik már évek óta nagy segítséget jelentenek az almaszedésben. Az állami gazdaság szocialista brigádjai pedig szép gesztusként, az idén is három napon segédkeznek az almaszüretben, s az itt keresett pénzt a város gyermekintézményeinek bővítésére ajánlották fel. — Sajnos, ebben az évben az időjárás nem kímélte az almát sem. A tervezett mennyiségnek most csak a háromnegyedére számíthatnak, így hát mindennél fontosabb a veszteség- mentes szüret. S ezt csak jól szervezett, fegyelmezett munkával lehet elérni. Elmondta: Illyés Sándor, a Szamos menti Állami Gazdaság hodászi kerületének vezetője. Lejegyezte: Balogh Géza A baktalórántházi malom felújítási munkáihoz készít alkatrészeket a nyíregyházi gabonaforgalmi és malomipari vállalat karbantartó telepén Ströbik László esztergályos. (Cs. Cs. felv.) Bálahordó újítás a tiszaberceli tsz>ben LEHETNE JOBBAN ? Kórus- ban
