Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-19 / 195. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 19. Ellenforradalmi összeesküvést lepleztek le Afganisztánban DÖNTŐ ŐSZ AZ NSZK-BAN Hessen előtt, botrány után Ellenforradalmárok csoportjának népellenes tevékenységét leplezték le Afganisztánban. A népi demokratikus párt politikai bizottságának rendkívüli üléséről kiadott közlemény szerint a csoport tagjai közé tartozott Abdul Kader hadügyminiszter, Sahpur vezérkari főnök és Ali Akbar, a kabuli katoA libanoni hatóságok pénteken megnyitották a jobboldali keresztény milicisták és arabközi békefenntartó erők Szíriái egységei között kitört összetűzések miatt 49 nappal ezelőtt bezárt beiruti kikötőt. Két órával a megnyitás után orvlövészek vették tűz alá a kikötő területét. A dél-libanoni helyzettel kapcsolatban beiruti baloldali, jobboldali és független sajtó pénteken egyaránt heves támadást intézett az Egyesült Államok beiruti nagykövete ellen. Azzal vádolják a Két újabb izraeli település népesült be a héten a Jordán folyó megszállt nyugati partján, Jeruzsálemtől 32 kilométerrel északra — jelenti az AP hírügynökség. A két új település létrehozását az izraeli hatóságok megpróbálták elhallgatni, anIsmét a teherszállító űrhajót használták fel „tolató mozdonynak” a Szaljut—6 űrállomás pályamódosításához. Az űrállomás pályáját — időről időre módosítani kell. Ezt általában a Szaljut—6 fő hajtóművének bekapcsolásával végzik el, de immár másodízben a teherszállító űrhajót használják fel erre a célra. Az oka: a visszatérő Progressznek már csak minimális mennyiségű hajtóanyagra van szüksége nai kórház vezetője is. A forradalmi törvények értelmében az összeesküvőket letartóztatták. A népi demokratikus párt központi bizottsága a hadügyminiszteri teendők ellátásával Nur Mohammed Tarakit, a forradalmi tanács elnökét, Afganisztán köztársasági elnökét és miniszterelnökét bízta meg. diplomatát, hogy a libanoni kormány, az Egyesült Államok és Izrael között a déllibanoni helyzettel kapcsolatban többször félrevezető célzattal közvetített. Az egyik vádpont szerint Parker nagykövet annak idején úgy tájékoztatta a libanoni kormányt, hogy az Egyesült Államok, Izrael és az Izrael támogatását élvező jobboldali milíciák nem ellenzik, hogy Dél-L.i- banonban a libanoni reguláris csapatok is felsorakozzanak az ENSZ haderői mellé. nál is inkább, mert éppen a hét elején meglehetősen botrányos körülmények között került nyilvánosságra a Be- gin-kormánynak az a terve, hogy öt újabb félkatonai falvai létesít a Jordán fol£ó völgyében. ahhoz, hogy eltávolodjon az űrállomástól, s olyan pályára térjen, amelyen haladva aztán megsemmisül a légkör magasabb rétegeiben. Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov pént- teken befejezte a csomagolást: a Progresszről már az űrállomásra szállították a rakományt, most pedig a megsemmisítésre kerülő elhasznált felszerelést, a felesleges tárgyakat hordták be a teherűrhajóba. GENF A nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról intézkedő szerződés kidolgozásával kapcsolatos genfi tárgyalások keretében a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia küldöttsége pénteken újabb találkozót tartott. A küldöttségek következő találkozójára ez év szeptember 11-én kerül sor Genfben. BEIRUT Jasszer Arafatnak, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökének elnökletével csütörtökön együttes ülést tartót a palesztin ellenállási mozgalom és a libanoni nemzeti hazafias erők képviselői. A tanácskozáson a libanoni helyzetet és azokat az intéz-, kedéseket vitatták meg, amelyek az Irael támogatását élvező belső reakció felforgató tevékenységének megfékezését célozzák. BELFAST Egy brit katona meghalt, egy további megsebesült csütörtökön az észak-írországi Forkhill városban elkövetett pokolgépes merénylet következtében. Feltételezések szerint a merényletet az ír köz- társasági hadsereg (IRA) ideiglenes szárnyának tagjai követték el. SZÓFIA Az athéni rádió közlése szerint Görögországban az év első hét hónapjában az idegenforgalomból származó bevétel meghaladta a 230 millió dollárt. Ez az összeg 41,8 százalékkal több a tavalyi év hasonló időszakában az idegenforgalomból származó jövedelemnél. ZÜRICH A zürichi Anlagen bankot, amely nemrég fizetési nehézségek közé jutott, likvidálják. Svájci megfigyelők szerint rejtély, hogy egy olyan bank, amelynek helyzetét az év elején az állami ellenőrző hatóságok kifogástalannak minősítették, néhány hónappal később a csőd szélére kerüljön. Hans Filbingert stuttgarti bársonyszékéből végül is a Hessen felől közeledő fuvallat repítette ki. Persze szó sincs itt valami valódi széljárásról a két nagy nyugatnémet tartomány között. A politikai légáramlatok és időjárás-változások azonban nagyon is közrejátszottak Baden-Württemberg tartomány miniszterelnökének, a Kereszténydemokrata ''Unió (CDU) egyik elnökhelyettesének bukásában. Mert maga az a tény, hogy a világhírű haladó író, a nyugatnémet jobboldal által gyűlölve rettegett Rolf Hochhuth megírta a Die Zeit című tekintélyes hetilapban dr. Filbin- gerről, hogy Hitler vakbuzgó hadbírójaként a háború legutolsó heteiben is halálos ítéleteket hozott és hajtatott végre a „zászlót elhagyni próbáló” katonákon, még nem lett volna elég a „szörnyűséges jogász” (Hochhuth megfogalmazása) szépen ívelő politikai karrierjének megtöréséhez. A keresztény- demokratáknál ugyanis nem éppen újdonság a náci múlt, hiszen volt olyan kancellárjuk is, Kiesinger személyé- lyében, akiről köztudott volt, hogy aktívan tevékenykedett a Harmadik Birodalom egyik minisztériumában. Ez tehát még ma sem lehet valóban döntő szempont, amit az is mutat, hogy a CDU hónapokon keresztül támogatta a magát serényen mentegető politikust. Annál inkább fontos volt a nyugatnémet pártok között kiéleződött politikai harc állása, amelyben mind kellemetlenebb teherré vált Filbinger személye — saját pártja számára. Az idei és a jövő esztendő ugyanis a tartományi választások évei az NSZK-ban, s az első két összecsapás most tavasszal Hamburgban és Alsó-Szászországban máris a várakozásokon felül feszült helyzetet teremtett. A bonni kormánykoalícióban részt vevő Szabaddemokrata Párt (FDP) ugyanis mindkét tartományban elvesztette parlamenti képviseletét, minthogy nem érte el a szavazatok 5 százalékát. Ez pedig azt jelentette, hogy az országos parlament egyik házában, a tartományi képviselőkből álló szövetségi tanácsban (Bundesrat) a jobboldali pártszövetség, a CDU —CSU tovább növelte, már amúgy is jelentős többségét. Márpedig mivel a szociáldemokrata—szabaddemokrata kormánynak az 1976-os választások óta a másik — tegyük hozzá mindjárt: a fontosabb — házban, a szövetségi gyűlésben (Bundestag) mindössze 8 fős, tehát minimális a többsége, a bonni kormányzatnak bizony egyre nehezebb keresztülvinnie politikai elképzeléseit. A jobboldal előretört, aminek fő oka az, hogy a szavazók elégedetlenek a koalícióval, az Ország gazdasági problémái, a milliós munka- nélküliség, a nyugdíjpénztárak ijesztő kiürülése, valamint persze a terrorizmus elleni eddig eredménytelen harc miatt. A következő stáció pedig Hessen lesz, amely az adott körülmények között sorsdöntő lehet mindkét tábor számára. Ha ugyanis az FDP októberben is úgy jár, mint tavasszal, akkor az uniópártok megszerezhetik a Bundesrat helyeinek kétharmadát, s ez valósággal megbéníthatja a központi kormányt. S bár Hessenben, mint a szociáldemokraták régi bázisában ma is a kormánypárt irányít, a szociáldemokratákat bomlasztó belső nézeteltérések, a választói elégedetlenség nyomán nem elképzelhetetlen az sem, hogy az ellenzék döntő áttörést tud elérni. Ebben az esetben viszont akár két évvel a soron levő parlamenti választások előtt megbukhat a kormány. Nagy hát a tét, s ezt jól látják mindkét oldalon. Senki nem mer tehát, akár csak a legcsekélyebb mértékben sem kockáztatni. Mindkét fél igyekszik elkerülni, hogy újabb rossz pontokat szedjen össze a két oldal között ingadozó szavazópolgároktól. Ez motiválta Filbinger bukását is. A náci múlt még minden bizonnyal elment volna, ha a baden-würtem- bergi kormányfő nem keveredik újabb és újabb hazugságokba. Mint a szövetségi köztársaság igen magas közjogi méltóságának viselője, s pártjának a jövő évi államfőválasztáson is esélyesnek tekintett jelöltje mindenképpen a CDU presztízsét csorbította, személyes szavahihetőségén túl, pártjának hitelét is rontotta. Súlyos kölönc lett tehát, éppen a hesseni szelek erősödésével arányosan növekvő mértékben. Buknia kellett. A Filbinger-intermezzó azonban alapvetően oem változtatta meg az őszi nagy csata előtti erőviszonyokat. A koalíció kétségtelenül bajban van, mert két év alatt nem sikerült megfelelően orvosolni az ország gondjait, s ezzel visszaszerezni a választók bizalmát. Erre mutat, hogy a tavaszt tartományi választásokon feltűnő sikert arattak az úgynevezett környezetvédő csoportok, amelynek pusztán a szavazópolgárok a hatalommal szembeni általános elégedetlenségéből kovácsoltak az erőviszonyokat megzavaró politikai tőkét. Ma már pár százalékon múlhat minden és a környezetvédők elsősorban a koalíció pártjaitól hódítanak el szavazatokat. A kulcskérdés Hessen előtt továbbra is az, hogy a szabad- demokraták magukhoz tudnak-e térni. Hiszen a három évtizede a két nagy között egyensúlyozó, a mérleg nyelvének szerepére áhítozó FDP létezésének szükségességét is megkérdőjelezné egy újabb fiaskó. Noha arról ma még nincs szó, hogy az FDP eltűnjön az apró pártok között, az nem kétséges, hogy további gyengülése a szociáldemokrata—szabaddemokrata kormányzás végét jelentheti az NSZK-ban. Mert a választók többségével együtt az FDP-re nyomást gyakoroló nyugatnémet nagytőke is egyre erőteljesebben követeli egy biztos, szilárd többségű kormányzat megteremtését, aminek nem elképzelhetetlen útja, hogy az uniópártokkal a legutóbbi választások óta mind intenzívebben flörtölő FDP a jövőben a jobboldalt segíti nyugodt többséghez. Ennek pedig nemcsak az NSZK, hanem a nemzetközi enyhülés folyamata is minden bizonynyal kárát látná. Avar Károly Orvlövészek zavarják a rend helyreállítását Beirutban Izrael újabb két települést létesít a Jordán folyó partján Befejeződött az átrakodás a Szaljuton A zöld vonal másik oldalán Török-törők háború Cipruson A dohányföldről hazatérő traktorról két felfegyverzett férfi lerángatta társnői közül a 17 éves Kadriye Izzetet és a közeli erdőbe hurcolta. A lányt csak másnap engedték haza, miután elrablói — mindkettő nős és többgyermekes családapa — házasságot ígértek neki. A faluban időközben heves összecsapás tört ki a régebben ott élő ötszáz ciprusi és az utóbbi négy évben Törökországból odatelepült ezer török között, akikhez egyébként a két leányrabló is tartozott. 'A szigetország török megszállta északi részén egyre gyakoribbak az ilyen és ehhez hasonló összetűzések az őslakosok és a betelepültek között. A Spiegel című nyugatnémet hetilap értesülése szerint áprilisban a Famagusta melletti Salamisban lövöldözésre került sor a ciprusi törökök és a török katonák között, május végén Peristerona faluban a hazaiak késekkel és kövekkel támadtak a telepesekre, akik egyik török ciprióta kaszálógépét akarták elsajátítani. Ugyanebben az időben Acheritou faluban véres incidens volt, szintén sok sebesüléssel. Négy évvel Ankara-ciprusi „békeakciója” után napirenden vannak a fegyveres összetűzések a „megmentők” és a megmentettek között. Törökország terve, hogy a betelepíté- tésekkel az északi szigetrész 120 ezer főnyi Török megszállók Cipruson török lakosságát 250 ezerre dúzzassza, idővel pedig két török jusson egy görögre. Ezzel kívánják alátámasztani a sziget területének 40 százalékán Denktas által kikiáltott úgynevezett „autonóm részköztársaság” létjogosultságát. Ezért az utóbbi időben 40 ezer földnélküli parasztot telepítettek át Anatóliából, akik az elmenekült görögök lakásait, földjeit és felszereléseit kapták meg. Ezt sérelmezi elsősorban a déli országrészből odaköltözött mintegy 70 ezer ciprusi török, aki kimaradt az osztásból. Ráadásul a telepesek életmódja és szokásai is merőben mások. Sok a bevándorlók között az analfabéta, akik a kultúrált ciprusiak számára szinte érthetetlen dialektusban beszélnek. Az őslakosok arról panaszkodnak, hogy a betelepülők „a paradicsomi szigetet pokollá”, „anatóliai szultaná- tussá” változtatták. A Denktas-féle karhatalom szinte tehetetlen szemlélője az eseményeknek. A török hadsereg tagjai és a betelepültek valóságos területen kívüliséget élveznek: rájuk nem vonatkoznak a ciprusi törvények. A tettesek súlyos bűncselekmények esetén sem kerülnek bíróság elé. A katonai parancsnokok legfeljebb békítgetni próbálnak és néha-néha megdorgálják a „fegyelmezetlenkedőket”. Denktas, a ciprusi török közösség vezetője pedig a hatékony fellépés helyett inkább megkísérli a ciprusi görögökre hárítani a felelősséget a történtekért. Teszi ezt annak ellenére, hogy még az egykori ciprusi török al- elnök is megcáfolta őt: nagy tekintélyű Fazil Kücsük kijelentette: „Fegyenceket, naplopó- kat, kábítószer-kereskedőket, hamis kártyásokat és gyilkosokat küldtek a nyakunkra. A ciprusi törökök félnek az utcára menni”. Néhány héttel ezelőtt Kücsük az általa kiadott „Halkin Sesi” című újságban arra szólította fel Ecevit török miniszterelnököt, hogy hívja vissza a telepeseket, „nehogy a sziget, amelyet megmentettek, temetővé változzék”. A szinte kilátástalan helyzetben a megfélemlített ciprusi törökök váratlanul arról az oldalról kaptak erkölcsi támogatást, ahonnan nem is számítottak rá: Rossides, a szigetország görög származású ENSZ-delegátusa Waldheim ENSZ-főtitkárhoz fordult. A memorandum Vázolja „a ciprusi törökök tragédiáját, akik ki vannak szolgáltatva a megszálló török csapatok és a Törökországból tömegesen odatelepültek önkényének”. Még sötétebb a kép, ha tekintetbe vesz- szük a török szektor egyre romló gazdasági helyzetét. Az elmenekült görögök gyárai nagyrészt állnak, a szállodák üresek, a gyümölcs- és zöldségültetvények tönkremennek. A munkanélküliség 35 százalékos! S míg a sziget görögök lakta része virágzik — az infláció például három év alatt csupán 5 százalékos — a török területen ugyanezer időszakban 100 százalékkal drágult az élet. Ecevit a helyzet elmérgesedéséért Denk- tast hibáztatja. A török miniszterelnök barátja, Alper Orhon ciprusi török pártvezető nyíltan azzal vádolja Denktast, hogy ő a felelős a szigetrészen eluralkodó korrupcióért, az Ankarából érkező gazdasági segélyek el- pazarlásáért. „Amíg a zsákmány tartott, — véli Orhon, aki Denktas utódlására törekszik —, minden rendben volt. Most, hogy elfogyott, a helyzet Denktas számára kellemetlenné vált”. G. I.
