Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-15 / 191. szám
1978. augusztus 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 KÉT ÉVRE ELŐRE lenne elegendő munkája a Fehér- gyarmati Építőipari Szövetkezetnek, ha belefog mindabba a lakásépítésbe, amire biztatják. A szándék is megvan, hogy minél nagyobb arányban vegye ki részét a nagyközség épületekkel való gyarapításából. Csakhogy a szövetkezet — a belső, szervezési gondokat leszámítva — nincs felkészülve olyan méretű építkezésre, mint amit várnak tőle. Ha jó akar lenni a helyiekhez, akkor hozzákezd az építkezésekhez, de már előre látszik, hogy az elhúzódó munkák miatt az elmarasztalás lesz az osztályrésze. Az is előfordulhat, hogy a gyengélkedő szövetkezet emiatt ismét pénzügyi nehézségek közé kerül. Nagy kálióban egy aláírást vártak a helyi szövetkezettől. Megszervezték — tud- tukon kívül —, hogy részt vesznek az építkezésben, amire nem készültek. A kis- várdaiak egy levelet kaptak, hogy Záhonyban olyan lakások épülnek, amelyeknek a belső, szakipari munkáit nekik kell elvégezniük. A dombrádi költségvetési üzem évekig épített egy emeletes házat — ennyire telt erejéből, felkészültségéből. Végül az egyik vállalat fejezte be a munkát. Szándékosan olyan példákat hoztunk, amikor valami nem sikerült, nem úgy alakult, ahogy szerették volna. Az ok is nyilvánvaló: erejükön felül kívánták igénybe venni az építőket. Könnyű lenne megadni a választ (ahogy legutóbb az ország- gyűlésen az építésügyi miniszter is hangsúlyozta): mindenki csak annyit vállaljon, amennyire képes, hogy határidőben, jó minőségben befejezze az építkezést. Ám nem valami luxusigényeket fogalmaztak meg, amikor a városi, járási, nagyközségi vezetők arra kapacitálták az építőket, hogy több lakást adjanak át, óvodát, orvosi rendelőt építsenek. S mivel más vállalkozó nem volt, ezért — ha kell, egy kis nyomással — a helyben dolgozó építők vezetőit igyekeztek rábírni, hogy kezdjék el az építkezést. Pénzügyi segítséget, jobb megoldást viszont nem tudnak nyújtani jó szón kívül. EBBEN AZ ÉBVEN a megyén belül különösen a kisebb méretű építkezéseknél V an vagy három, talán négy futtatott ribizli- bokor a kertben. Ilyen termést talán még nem láttam, amilyet ezek az idén hoztak. Valamelyik délben kijött a nagyobb család gyer- rekestől, felnőttestől, autóstól, hogy segítsenek megszabadítani az ágakat az érett tehertől. Micsoda babramun- ka! Az embernek belevásik a hajlongástól a dereka; nem beszélve arról, hogy hát micsoda gyümölcs is az a ribizli? Felnőtt ember nem igen ad rá sokat, újabban már a gyerekek se. — Menjünk a málnásba — javasolták az én csemetémmel együtt. Egyikőjük sem volt több 10 évesnél. — Vigyed már innen őket — parancsoltak rám a komoly felnőttek —, te is csak téblábolsz itt, nincs a ribizli- szedésednek egy fillér értéke. Nekiindultunk boldogan a málnásnak. Odaérve azonban, még nehezebb helyzetbe kerültünk, mint a ribizlinél voltunk, a nagy esőzések valósággal dzsungellé tették a mezsgyére telepített málnást. Embermagasságú bokrok, buján burjánzó ágak, a környezetük felkarózott paszuly- rengetegéről nem is beszélve! A gyerekek egyszerűen elHárman a MOM-ból több az igény, mint amennyi vállalkozó van a kivitelezésre. Főleg a nagyközségek sínylik ezt meg, ahol csak egy-két — de a község szempontjából igen sürgető — építkezést terveznek egy-egy évben. Így megérthető, hogy a helyi szervek, a tanácsok minden erőt megmozgatnak, hogy induljon a tervezett építkezés. Azt viszont nem mondják meg, hogy az új munka minek a rovására készüljön el. Megyei szinten sem ismeretlen a kapacitáshiány. A nagy építőipari vállalatok is rengeteg igényt utasítanak visszá. Tárgyalások, egyezte-, tések következnek, hogyan alakuljon a megvalósítási sorrend. Ezeken a megbeszéléseken a következő a fogalmazás: „Megértjük, hogy a városnak, a megyének szüksége van erre a létesítményre, de akkor valaki mondja meg, hogy mi maradjon el, hiszen egy időszakban nincs több erő a kivitelezésre.” Korántsem vita nélküli egyeztetések ezek, azonban a közös cél érdekében néha szükséges megalkudni a valós helyzettel. Az egyik beruházási koordinációs bizottsági ülésen például a vállalati éves terv összeállítása után utasította a megyei tanács elnöke az irányítása alá tartozó ÉPSZER vállalatot, hogy soron kívül iktasson be programjába egy beruházást. Ám nemcsak utasítás született, hanem felelősségvállalás is. Ha a pluszban beiktatott építkezés miatt nehézségek lennének, akkor azt a vállalat gazdája, a tanács köteles megoldani. A BEVEZETŐBEN említett példáknál ilyen segítség nem nagyon akadt. Pedig a mérleg akkor van egyensúlyban, ha a tartozik és a követel rovat megegyezik egymással. A jól dolgozó építőipari vezető felelős azért, hogy az irányítása alatt működő szervezet eredményesen gazdálkodjon. Ugyanakkor ő is a megyében, a járásban él. akinek nem lehet mindegy, hogy a tervekből mi valósul meg. A kettőt szükséges egyeztetni ahhoz, hogy felépüljenek a lakóházak, iskolák, óvodák, de ne kezdjenek hozzá erőn felül építkezésekhez, ami a csőd szélére juttathatja az üzemet. Lányi Botond Hálna . és ribizli vesztek, egyiket-másikat úgy kellett talpra állítani a bukdácsolásaikból. Ráadásul a bokrokon egy fia málna! Vagy virágot se hoztak, vagy az esők után a hirtelen hőségben ledobták magukról a termést. Már-már a gyerekek szája elgörbült, de hát miért van velük az ember? Nem azért, hogy felvidítsa őket, nem azért, hogy jól érezzék magukat? Szerencsére fölfedeztem néhány nyomot, éjszakánként kutyák bújkálhattak erre. — Állj — szóltam a csapatnak. — Látjátok ezeket a nyomokat? Néztek. — Mit gondoltok, milyen nyomok ezek? Csak a nagy tekintetük meredt rám. — Világos, hogy itt az éjjel egy kismackó járt, olyan, mint közületek a legkisebb Szilágyi Dezső, a MOM mátészalkai gyára pártvezetőségének titkára mondja: — Igyekszünk a fiatal párttagoknak a munkájukkal összefüggő pártmegbízatásokat adni. Az a célunk, hogy elsősorban a munkában bizonyítsanak. Ebben szerezzenek maguknak örömet, sikerélményt. És hasznára váljanak példamutatásukkal a pártnak és a kollektívának. Nagy gondot fordítanak a fiatal párttagok nevelésére a gyárban, ahol a dolgozók át- lakos életkora 24—25 év. Selejt büntetés nélkül Simon János 23 éves. A MOM-ban tanult, itt szabadult. 1975-ben vették fel a pártba. — örültem, hogy a munkámmal kapcsolatban kaptam pártmegbízatást. • Új gyártmányt, a gépkocsikhoz szükséges légfékerő-szabályogyerek. S mit tett? Az összes málnaszemet megette. Húzódtak már hátrafelé. — Nem kell félni gyerekek, ne húzódozzatok, hiszen a kismackók nagyon szeretik a gyerekeket, csak éppen torkosak, és nem hagynak nektek semmit. Látjátok? — Nagyon is. — Nos, akkor szépen visz- szasétálunk a ribizlihez, a cimpáit leszedjük, mosok nektek egy tállal, és jól becukrozzuk. Fejedelmi uzsonnátok lesz. Még gondolkodtak a kicsi fejükkel. — Ha nem akarjátok, én nem bánom. De éjjel megint eljön a kismackó, s minthogy málnát nem talál, megeszi előletek a ribizlit is. R ohantak már. Közösen elkészítettük az uzsonnát. A komoly felnőttek, akik eddig majd félmázsa gyümölcsöt szedtek le — jó lesz befőzni, vagy bort készíteni belőle —, csak csodálkoztak a gyermekek féktelen táplálkozását látván. — Vajon mit tettél velük? — kérdezték. — Én? Én aztán semmit. Hirtelen megszerették a ribizlit. Galambos Lajos zókat készítjük kooperációban az NSZK részére, egy harmburgi cég megrendelésére. A forgácsolóban, ahol dolgozom, mi gyártjuk az ezekhez szükséges alkatrészeket. Évente legalább 32 millió forintért. Komoly, nagy figyelmet, felkészültséget igénylő munka. Nehéz, de szép pártmegbízatás. Eleinte féltem is tőle, mert amikor indultunk, nagyon sok volt a selejt. Végül is sikerült a bázishoz viszonyított selejtet 0.4 százalékkal csökkenteni. Jakab Marika Simon János javasolta, hogy szériagyártásnál az első elkészült alkatrészeket mindenki mutassa be. „Belementek” a fiúk. Ez számára pluszmunkát jelentett. Tizenöt embernél ellenőrizte az elkészült alkatrészt és a saját, munkáját is el kellett végeznie. Talán még pontosabban, mint a többieknek. Simon János annak örül talán a legjobban, hogy ma már a forgácsolóban dolgozók nem fizetik a sok selejt- pénzt, mint év elején. — A pártcsoport-tanácsko- zásokon elmondtam a módszert. Azt hiszem meg voltak elégedve. Én is. De főleg a fiúk. Jakab Marika itt ismerte meg az optikus szakma szépségeit. Tavaly 19 éves volt, amikor felvették a pártba. Egy porszem is gond — örültem a pártmegbízatásnak. Mi műanyag lencséket gyártunk és itt nagyon precíz a technológia. A lencsegyártás zárt ciklusban történik, és a műveletek után már késő a bánat. Ha munka közben nem figyelünk, vagy egy porszem bekerül a folyamatba, kész a selejt. És ez csak a végterméknél derül ki. Mit lehet itt tenni? Nos, azt a pártmegbízatást kaptam: ne a végterméknél derüljön ki, hogy selejtes a lencse, hanem közben korrigáljuk a hibát. Ezért bevezettem a rendszeres, Szúrópróba szerű ellenőrzést. Tavaly technológiai fegyelemsértésből csaknem 10 százalék selejt adódott. Ezt sikerült most 6—7 százalékra csökkenteni. — Tudom, még nem teljes értékű a pártmunkám. Lehet még javítani. Sok gyakorlat szükséges ehhez a munkához. És én még fiatal vagyok. Kevesebb alkatrésszel Egy új gyártmány kikísérletezésében és üzemszerű termelésének bevezetésében kapott fontos pártmegbízatást a fiatal Holló István. Nem volt Holló István Óránként háromezer Üj „Dorita” töltő és palackozó gépsort állítanak munkába a nyíregyházi szikvízüzemben. Az óránként 3 ezer üveg töltését végző gépet Gulyás László és Nagy Zoltán karbantartók állítják ösz- sze. (Cs. Cs. felv.) már piacunk a régi vízmérő óráknak. Üjra kellett áttérni. Igaz, a „lefutott” gyártmányt 97 alkatrészből szerelték ösz- sze és az újat „csak” 36-ból. Ez utóbbi mégis precízebb, pontosabb szerelést igényel. Érzékenyebb műszer, már 1 dl vízre is reagál. Simon János — Túl vagyunk a kísérleten. Sikerült — mondja Holló Pista. — Most a nullszériát gyártjuk, 1000 vízmérő órát. Ügy, hogy szeptemberben indulunk a sorozatgyártással. Havonta 10—13 ezer darabot kell szerelnünk, szabályoznunk és hitelesítenünk. Itt nem lehet selejt. Nagyon oda kell figyelni. Különösen most, mert később teljesítménybérben dolgozunk és zsebre megy a figyelmetlenség. Holló István teljesítette pártmegbízatását. Ügy érzi, hogy a nehezén még nincs túl. Kit hogyan sikerült megtanítani, a főleg fiatal szakmunkásokat foglalkoztató üzemrészben? Ez majd a sorozatgyártáskor derül ki. — Remélem, ott sem lesz hiba. Foglalkoztunk az új vízóra gyártásával KISZ- gyűlésen is. Védnökséget vállaltunk érte, a programunkban is szerepel. Egyedül természetesen nem sikerülhetett volna. De a fiúk segítettek. Remélhető, hogy ez a termék is exportképes lesz. Farkas Kálmán Kecske és káposzta Simon János fiatal esztergályos neve mellett ez olvasható: „Pártmegbízatása erre az évre a selejt 0,4 százalékkal való csökkentése.” Jakab Mária a műanyaglencse-gyártó üzem KISZ-titkára. Az ő pártmunkája a gyártástechnológia ellenőrzése, a gyártás közben előforduló hibák kiszűrése és jelzése. Szakmájába vágó, szép pártmunkája van Holló István betanított műszerésznek is. O az új vízmérő órák gyártásának bevezetését segíti. j Pártmegbízatásuk: a minőségi termelés segítése
