Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-15 / 191. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 15. Mit hoz az amerikai—izraeli —egyiptomi csúcstalálkozó? Közlemény a Kubai Köztársaság külügyminiszterének hivatalos, baráti látogatásáról Kommentár H vádlott távollétében S záz ország és mintegy negyven nemzeti és nemzetközi szervezet vesz részt azon a tanácskozáson, amely hétfőn dr. Kurt Waldheim főtitkár megnyitójával kezdődött meg a konferenciák városában, a svájci Genfben. A téma — sajnos — ma is égetően aktuális: a faj- üldözés és a faji megkülönböztetés felszámolása. Az értekezlet az Egyesült Nemzetek Szervezetének védnöksége alatt folytatja munkáját. Washington, amely annyit és oly szívesen hangoztatja a világszervezet egyetemes jelentőségét — Izraelhez hasonlóan — nem küldött delegációt a konferenciára. Az amerikai külügyminisztérium, a State Department nem is csinál titkot abból, miért döntött így. Mint egy szóvivő „nem hivatalosan” közölte, azért, hogy elkerüljék azt a „legalábbis valószínű” lehetőséget, hogy az amerikai kormányzat „a vádlottak padján legyen kénytelen védekezni” Genfben. Van egy latin jogi kifejezés: in contumatiam. Jelentése: távollétében. Akkor használják, ha a tárgyalás — és az ítélet — a vádlott távollétében foganatosíttatik. Genfben pontosan ez lesz a helyzet. A távoliét ténye jottányit sem változtat azon, hogy a faj üldözés többféle formájának fenntartásáért valamilyen közvetlen vagy közvetett módon az Egyesült Államok kormánya felelőssé tehető. Ez nemcsak az amerikai belső problémákra vonatkozik. Az amerikai kormányzat — elmarasztalható a nyíltan fajüldöző rezsimek életének meghosszabbításában játszott szerepéért is. E zeknek a rezsimeknek a léte — mint azt Leo- nyid Brezsnyevnek a konferenciához küldött távirata megállapítja — „mind tűrhetetlenebbé válik”. Ez a világ minden becsületes emberének közérzete és ez a lélektani-politikai közeg tette lehetővé a most megnyílt genfi világkonferenciát a fajüldözés ellen. H. E. A Camp David-i amerikai —izraeli—egyiptomi csúcstalálkozóról nyilatkozott az U. S. News and World Report című folyóiratnak Carter elnök. A vasárnap nyilvánosságra hozott interjúból a hírügynökségek egy meglehetősen drámai töltésű kijelentést idéznek: „amennyiben a csúcstalálkozó kudarccal zárul, ez az én kudarcom — az Egyesült Államok elnökének kudarca lesz” — mondotta Carter. Kijelentette továbbá, hogy tökéletesen tisztában van egy ilyen kudarc A japán—kínai, úgynevezett „béke és barátsági szerződés” aláírása érthető aggodalmat váltott ki a japán közvélemény széles köreiben — írja a TASZSZ szovjet hírügynökség tokiói tudósítója. A központi lapok kommentárjai a dokumentumot elemezve felhívják a figyelmet a „hegemóniaellenes” záradék nyíltan szovjetellenes voltára, s arra, hogy e cikkely szerződésbe iktatása kizárólag Peking hegemo- nisztikus törekvéseit szolgálja. A szerződés tartalmának, lényegének megvilágításában élen jár a Japán Kommunista Párt. A párt vezetősége felhívta a figyelmet arra, hogy Kína, mint ismeretes, kivételes jelentőséget tulajdonít a „hegemonizmus” elleni közös kínai—japán fellépésnek. A szerződés, és különösen az említett záradék a (Folytatás az 1. oldalról) üldözés és a faji megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó világkonferencia részvevőihez. Az értekezlet hétfőn kezdte meg munkáját Genfben. — A szovjet nép egyértelmű támogatásáról biztosítja mindazon erőket, amelyek a népek egyenjogúságáért, a faji és nemzeti megkülönböztetés megszüntetéséért, a gyarmati rend és a faji politika maradványainak felszámolásáért küzdenek. Az értekezlet a nemzetközi enyhülés megszilárdításáért és kiterjesztéséért folyó harc időszakában ül össze, amikor mind tűrhetetlenebbé válik a délafrikai fajüldöző rezsimek léte — állapítja meg a távirat. politikai következményeivel, de — fűzte hozzá — a tét akkora, hogy megéri a legnagyobb kockázatvállalást is. A szeptember 5-re kitűzött találkozón az Egyesült Államok hivatalosan és nem megfigyelőként vesz részt Carter személyében. Washingtoni és kairói hírek szerint az Egyesült Államok mindent megtesz, nehogy a Camp David-i találkozó — az előző izraeli—egyiptomi tárgyalásokhoz hasonlóan — pusztán a „süketek párbeszéde” legyen. párt elnökségének véleménye szerint „magában hordozza a független japán külpolitika korlátozásának veszélyét”. A hanoi rádió hírmagyarázatában leszögezte, hogy a japán—kínai szerződés tökéletesen megfelel a jelenlegi pekingi vezetés ambícióinak, délkelet-ázsiai hegemoniszti- kus törekvéseinek. Tokió nem túl erőteljes, bizonytalankodó ellenvetések után végül is beadta a derekát, és elfogadta a Peking diktálta feltételeket. A dokumentum nyíltan és egyértelműen a Szovjetunió és a világ más haladó erői, egyebek között a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen irányul —, szögezte le a kommentár, megállapítva, hogy Kína a délkelet-ázsiai térség feletti uralmat csak közbülső célnak tekinti az egész világ feletti hegemónia megkapa- rintása felé vezető úton. Leonyid Brezsnyev üzenetében emlékeztet arra, hogy a Szovjetunióban a nemzetiségi kérdés teljes mértékben megoldottnak tekinthető. Az állampolgárok törvény előtti egyenlőségét, nemzetiségi és faji hovatartozásuktól függetlenül garantálja az ország alkotmánya, a szocialista építés mindennapi gyakorlata. Brezsnyev táviratában sikeres munkát kíván a világértekezlet valamennyi részvevőjének. ★ Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke üzenetben köszöntötte az ENSZ Genfben ülésező világkonferenciáját, amely a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni harc kérdéseit vitatja meg. Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására Isidore Málmierca, a Kubai Köztársaság külügyminisztere 1978. augusztus 8—13. között hivatalos baráti látogatást tett Magyarországon. A kubai külügyminisztert fogadta Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A látogatás alatt Púja Frigyes és Isidore Malmierca aláírta a két ország közötti vízumkényszer eltörléséről szóló egyezményt. A külügyminiszterek áttekintették a két ország sokoldalú együttműködésének eredményeit és a kapcsolatok további fejlesztésének lehetőségeit. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság népeinek testvéri barátsága szüntelenül erősödik, és a két ország együttműködése az élet minden területén tervszerűen bővül a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. Kölcsönös megelégedésre valósulnak meg a kétoldalú magasszintű találkozókon kialakult elhatározások. A külügyminiszterek kifejezésre juttatták kormányaik határozott szándékát, hogy tovább erősítik a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság testvéri barátságát és bővítik együttműködését. Hangsúlyozták, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság fontos feladatának tekinti a szocialista közösség országai sokoldalú együttműködésének és internacionalista egységének további erősítését. A magyar fél nagy elismeréssel nyilatkozott a Kubai Köztársaságnak a szocialista építőmunka területén elért kiemelkedő sikereiről és teljes szolidaritásáról biztosította a Kubai Köztársaságot az Angolának, Etiópiának és más, nemzeti függetlenségükért. országuk területi sérthetetlenségéért harcoló afrikai népeknek nyújtott támogatásában. A kubai fél örömmel állapította meg, hogy a magyar nép eredményesen megvalósítja a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatait mind a gazdasági építőmunkában, mind a nemzetközi békét és biztonságot szolgáló külpolitikában. Leszögezték, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság a jövőben is következetesen fellép a nemzetközi enyhülés elmélyítéséért, annak a világ valamennyi térségére és a katonai területre történő kiterjesztéséért. a különböző társadalmi rendszerű ' államok békés egymás mellett élésének megszilárdításáért. A két ország határozottan szembeszáll a szélsőséges imperialista és reakciós köröknek a népek békéjét és biztonságát veszélyeztető törekvéseivel. Megállapították, hogy a Kínai Népköztársaság vezetőinek nagyhatalmi, soviniszta politikája szemben áll a szocialista országoknak a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítására irányuló erőfeszítéseivel. A kínai vezetők a NATO militarista köreivel, a világ különböző térségeiben az imperializmus és a reakció legszélsőségesebb rendszereivel együttműködve törekszenek a szocialista országok és a nemzeti felszabadító mozgalmak szolidaritásának felszámolására, haladó, imperialistaellenes jellegének megváltoztatására. Ez a politika amellett, hogy veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot, súlyos károkat okoz magának a kínai népnek is. A miniszterek kifejezték országaik testvéri szolidaritását a Vietnami Szocialista Köztársaság iránt. Támogatásukról biztosítják a Vietnami Szocialista Köztársaság jogos küzdelmét nemzeti szuverenitásának védelmében, Kína nagyhatalmi törekvéseivel és beavatkozási kísérleteivel szemben, valamint Kambodzsa jelenlegi vezetői által kirobbantott fegyveres konfliktus békés rendezésére irányuló javaslatainak megvalósításában. Üdvözölték az Egyesült Nemzetek Szervezetének az el nem kötelezett országok kezdeményezésére összehívott rendkívüli leszerelési ülésszaka eredményeit, amelyek kedvező feltételeket teremtettek a leszerelési világ- konferencia összehívásához. Támogatásukról biztosították azokat a nagy jelentőségű javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió terjesztett elő a rendkívüli ülésszakon. A két külügyminiszter hangsúlyozta, hogy rendkívüli fontosságot kell tulajdonítani a nukleáris leszerelés kérdéseinek. Kifejezésre juttatták, hogy kormányaik határozottan támogatják a népek világméretű harcát a neutron- bomba gyártása ellen. Kiemelték azoknak az erőfeszítéseknek a jelentőségét, amelyeket a helsinki értekezlet záróokmánya szellemében, az európai biztonság és együttműködés érdekében tettek. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek Havannában 1979 szeptemberében megtartandó 6. konferenciája elősegíti a mozgalom erejének és egységének megszilárdítását és fontos nemzetközi problémák megoldását. Kifejezték szolidaritásukat a latin-amerikai népek nehéz harcával. Elítélték a chilei fasiszta rendszer és más reakciós rendszerek terrorját, az emberi jogok szüntelen, durva megsértését. Követelték a Kubai Köztársaság ellen irányuló amerikai gazdasági blokád haladéktalan, teljes és feltétel nélküli megszüntetését és a területén lévő guan- tanamói amerikai katonai támaszpont felszámolását. Megállapították, hogy a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalmak erőinek következetes harca eredményeként mélyreható forradalmi változások mentek végbe az afrikai kontinensen. További támogatásukról biztosították a térség felszabadult országainak népeit a társadalmi haladásért folytatott harcukban, vívmányaik védelmében. Elítélték az imperialista és más reakciós körök törekvéseit, hogy úgynevezett Afrika-közi erőt hozzanak létre az afrikai felszabadító mozgalmak elnyomására és a kontinens haladó országai nemzeti függetlensége és társadalmi haladása megerősödésének akadályozására. Kifejezték szolidaritásukat Zimbabwe, Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság népeinek ék szervezeteiknek (a hazafias frontnak, a SWAPO-nak, az afrikai nemzeti kongresszusnak) harcával. Aggodalmukat fejezték ki a közel-keleti válság elhúzódása miatt. Síkraszálltak az izraeli csapatoknak valamennyi megszállt arab területről történő kivonása, a Palesztinái arab nép törvényes jogainak — beleértve önálló állama megteremtésének jogát is — érvényesítése mellett. Egyetértettek abban, hogy a tartós és igazságos rendezés csak a genfi békekonferencia összehívása útján lehetséges, valamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztin Felszabadítá- si Szervezet részvételével. A megbeszélések szívélyes, elvtársi légkörben folytak le és valamennyi megvitatott kérdésben teljes nézetazonosságot tükröztek. A miniszterek eredményesnek értékelték a látogatást, amely elősegíti a két ország testvéri együttműködésének további fejlődését. Isidore Malmierca kubai látogatásra hívta meg Púja Frigyest, aki a meghívást örömmel elfogadta. II világsajtó a japán—kínai szerződésről Világkonferencia Genfben 47. Erre Klári gyerekei is, biztatást érezve, csatlakoztak: — Jöjjön csak, jöjjön csak! — kiabálták fenyegetően ők is, bár egyelőre közben még őrizték a várépítés látszatát. Laci semmit sem változtatva mozgásművészeti attrakcióján, látszólag rendíthetetlen lassúsággal közeledett. Klári, akinek esetleges hiányos értesüléseit mindig pótolták kitűnően működő ösztönei, tulajdonképpen menekülésvágyat érzett. Kíváncsisága azonban nagyobb volt, lekuporodott, talán várépítőkhöz, talán csak a láthatatlanná válás szándékával. Vajon mit követhetett el ez a Laci? Erőszakoskodott a lánnyal? De hát elment a vőlegény és a menyasszony is .. összevesztek? Valóság, vagy félreértés miatt? Persze ennek a Gittának is olyan lehet a lánya, mint ő maga . .. — Hát hallja, fiam, hogy mit csinált maga itt nekem? — kezdte Gitta. — Na miért mászik olyan rettenetesen lassan? Ösztönösen visszalépdelt, hogy minél távolabb legyen Kláritól, most már a horog bele van akasztva a fiúba, hátha sikerül elhúzni innen. Laci a lehetőségek közül Lajos bácsit választotta magának. Hisz ő kiáltott be neki a vízbe. Neki intett hát, lehetőleg derűs arccal. De Lajos bácsi, a Gitta felvonulása láttán jobbnak látta visszavonulni, ő sem ragaszkodott ahhoz, hogy közvetlenül tanúja legyen Gitta és Laéi találkozásának. Gittát Laci a gyerekek vára mögött akarta megkerülni. Bocsánatkérően szólt víalamit: — Én nem is tudom, asz- szonyom .. izé... Gitta néni... Tessék parancsolni, Lajos bácsi! De Lajos bácsinak semmi parancsolnivalója nem volt. Kérése lehetett volna, valamikor, eredetileg. Hogy a többiek kedvéért meghívja Lacit negyediknek a páros tollaslabda játékhoz, vagy a nagymama kedvéért kihívja a veszedelmes Dunából... Ám Gitta beavatkozása őt teljesen feleslegessé tette. Egy bocsánatkérő legyintéssel vissza is akart vonulni. De nem tudott. A lelkiismeret megszólalt benne, hogy talán mégsem kellene itt magára hagyni ezt a szegény fiút a Gitta szörnyű karmaiban. Tétován megállt. Gitta viszont azonnal észrevette Lajos bácsi ingadozását, és semmiképpen sem akarta megvárni, hogy humanitárius segélykísérletté fejlődjék. — Csak ne lajosbácsizzon most, nagyon kérem! Én akarok magával beszélni! * Laci már az épülő vár megkerülésének manőverét végezte, de a két lurkó ezt már mégsem állhatta: — Hátulról meg akarja támadni a várat! Tüzelj az ellenségre! Felkapták a maradék sár- folyókat, és a Laci csupasz felsőtestét elárasztották lövedékeikkel. Csak úgy csattantak szét a sárpacnik a mellén, hátán, karján ... Gitta azonban, aki fenyegetően közeledett hozzá, még veszélyesebbnek látszott, azért oda sem hederített a különben kellemetlen sárbombákra. — Tessék, kérem... — mondta a lehető legudvariasabban. De ez most úgy hangzott, mintha a hitvalló mindenre elszántsága: itt állok, másképpen nem tehetek. Ebben a pillanatban találta el Gittát egy eltévedt sárgolyó. A vállát. A blúza, de még a nyaka és arca is szeplősre fröccsent! — Hát azért ez már mégis... ! — kiáltotta — mocskos kölykei! — Na menjetek innen! — szólt rájuk halkra fogott ingerültséggel Klári. — Mi csak Lacit akartuk! — jelentette ki Péterke, kezében egy nyilvánvalóan még mindig eldobni szándékozott veszedelmes bombával. — Elmenni! — kiáltotta Klári. — Szép kis megfenyítés ... — jegyezte meg a sértett Gitta — elmenni és kész ... ezért olyan jólneveltek ezek a gyerekek ! — Te csak nekem ne beszélj nevelésről, drááágám.. ! — utasította vissza Klári, aki nem tudta pontosan a Kati esetét, de annyit megkockáztathatott. — Hallatlan! — Gitta már majdnem sírt — rámuszítja a kölykeit, és még neki áll feljebb ... micsoda haramiák, istenem! Laci már meg is ragadta az alkalmat és vonakodva, de mégis elvonuló két várépítő és várvédő hőssel együtt áthúzódott a csónakház irányába. — Uszította rád a.. i majd megmondtam kicsoda micsodát ... szerencséd, hogy nekem modorom van... — mondta még Klári és Gusztihoz fordult. — Innen azonnal elmegyünk, Gusztikám! (Folytatjuk)
