Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-15 / 191. szám
2 kelet.magyabobszag 1978. augusztus 15. Jósavárosi színesek A zene napjai Nyírbátorban VENDÉGMŰVÉSZEK SIKERES HANGVERSENYEI E gy hónapig nem volt meleg víz. Ez nagyjából rendben van. Ha egy hónapig szünetelnie kell, miért ne nyáron, a forrónak ígérkező júliusban? Csakhogy az idei július nem volt forró. Egy havi szünetelés után megjött a meleg víz. Mondta a házinéni, a szomszédok, de nem is kellett mondaniok. Hallatszott. Csobogott az egész ház. Tisztelettel és büszkén jelentem, hogy félóra alatt kifürödtük ezen a reggelen az összes meleg vizet. Csak másnap reggel volt újra. Ki tehet róla? Ilyen tiszták vagyunk. ★ Az avatás dátumának meghirdetésére — ki tudja miért — megtáltosodtak az építők. Járdák tíz métereit betonozzák le órák alatt, dombok épülnek és omlanak. Csakhogy vigyázzunk ám: itt tízezer gyerek játszik naponta. Nekik a sima salakdomb, vagy homokdomb is új játszótér. Tehát mit csinál a jósavá- rosi gyerek? Otthagyja a hintát, felmászik a dombon, meg lecsúszkál rajta. Anyu nem haragszik a kis nadrágkopásért. Legfeljebb apuval van baj, aki addig nézi, míg a gyerek felhívja a dombra: „Segíts lejönni!" És volt már apu, akinek nem sikerült elegánsan legurulni ... ★ — Engedd meg, hogy bemutatkozzam. En vagyok dr. Jósa András — mondta állítólag az éjszakai látomás. — Ezt a városrészt rólam nevezték el — tette hozzá. — Közöld az illetékesekkel, hogy mindaddig, amíg a 8-as busz etelközi állomásánál valahogyan nem csinálnak egy kis vízapasztást, tiltakozom a név ellen. Etelközt szép feleségemről, Etelkáról én neveztem el. Amíg nem csinálnak az ott eljáró 8 ezer embernek járdát, ezt a környéket átmenetileg nevezzék el az irántam való tiszteletből Sárköznek. Ez is jó magyar név... gnz Ismét felhangzott augusztus 12-én a nyírbátori református templom harangtornyának kerengőjében a zenei napokra hívó fanfár. Az elmúlt évek gyakorlatához híven a megnyitó hangverseny fénypontja most is Kodály Zoltán Psalmusának előadása volt, a Debreceni Kodály Kórus és a Debreceni MÁV filharmonikus zenekar monstre előadásában. A két együttes a maga teljességében juttatta érvényre a Psalmus Hungaricus monumentalitását. Gulyás György karmester maga is elsősorban erről a monumentális oldalról ragadta meg Kodály remekét. A Zsoltár karmesterének izzó lelkesedése ilyen remekmű keretében kétszeres erővel ragadta magával a zene- és énekkart. A tenorszólót Korondy György énekelte, művészetének minden emberi melegségével és artisztikus kultúrájával. A Psalmus Hungaricus roppant emberi mélységei mellett természetesen kevésbé volt jelentős a hangversenyt megnyitó A. Snitke Requiemje. A tehetséges szovjet zeneszerző hangversenycélra készült művét kórusra, orgonára, rézfúvós és ütőhangszerekre komponálta. A nem könnyű mű sikeres előadását Gulyás György vezényelte s az énekkaron kívül részt vettek Andor Éva, Szerdahelyi Éva, Kopjás Éva, Mészöly Katalin, Horváth Bálint énekművészek és Kárpáti József orgonaművész. A második nap, augusztus 13-án a műsort Mozart két oratorikus művének szentelték. A Requiem központi része Celanói Tamás himnusza az utolsó ítéletről. A tételek egymásutánjában váltakozik az izzó dráma az áhítattal. A művet megnyitó „Introitus” a hozzá csatlakozó „Kyrie”- vel nagyszerű példa a barokk és klasszikus stílus egybefo- nódására. A műsor második részében Mozart C-dúr (K. 317) úgynevezett „koronázási” miséje hangzott el, melyet 1779ben írt. Mindkét oratorikus művet a Szatmári szimfonikus zenekar és a Kolozsvári Filharmónia Kórusa (karigazgató: Florentin Mihaescu) adta elő Mircea Cristescu karmester vezényletével. Maradandó élményt jelentett a két Mozart-mű lírai és drámai hangulatának hű tolmácsolása. Mircea Cristescu karmester pálcája nyomán döbbenetes forték és lágy pianók jelenítették meg a szöveg mondanivalóját. Csodálatos biztonsággal és tisztasággal intonálták a barokk stílusra annyira jellemző fugátokat, hol az örvénylő szólamok egymásba folyva hömpölyögtek. A kitűnő zenekar leheletnyi pontossággal valósította meg a karmester elképzeléseit. Részt vettek az őszinte siker kivívásában a kitűnő hangú énekesek, mint Angela Nemes, Edita Simon, Mihai Zamfir és Jonel Pan- tes énekművészek. Hosszan tartó, meleg tapssal köszönte meg a nagyszámú közönség a nem mindennapi produkciót. Vikár Sándor Vizsgálják a forgalom rendjét Új fényjelzők, KRESZ-táblák, fénysorompók Befejeződött a nyíregyházi nyári egyetem Augusztus 2-án nyitotta meg kapuját a nyíregyházi nyári egyetem, melynek programja a Krúdy-centená- riumhoz igazodott. Tíz előadás hangzott el a két hét alatt, többségében Krúdy Gyula írói munkásságáról. Az előadások megvilágították az író korának történelmi viszonyait, foglalkoztak a Krúdy-próba tartalmi és formai kérdéseivel. Filmvetítések, irodalmi séták, kirándulások is helyet kaptak a programban. A több mint negyven hallgató hazai érdeklődő volt, de részt vettek vendégek Bulgáriából és Hollandiából is. Szombaton délután zárták be a két hétig tartó rendezvénysorozatot, amely alkalmat adott arra is, hogy a múltról szóló előadásokon kívül Krúdy szülővárosának jelenével és jövőjével is megismerkedjenek a résztvevők. Közhelynek tűnik az a megállapítás, hogy évről évre gazdagodik, nő a forgalom útjainkon. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a forgalom- számlálás néhány adata. Megyénk egyik legfontosabb útvonalán, a 41-es számú fő közlekedési úton Oros térségében 1975-ben 2099, 1976ban már 2710 személygépkocsit jegyeztek föl az átmenő napi forgalom mérése során. A növekedés, ha ilyen feltűnő mértékben nem is, de jellemző megyénk egész úthálózatára. Ezért nem mindegy, hogy milyen a forgalombiztonság közlekedésünkben. A megye főútvonalain már befejeződött, az alsóbbrendű utakon most zajlik a forgalmi rend felülvizsgálata. Az idén 129 utat ellenőriznek, 773 kilométer hosszon. Vizsgálják a KRESZ-táblák elhelyezkedését. Ha szükséges, áthelyezik őket, újakat szerelnek föl, a régi tí- pusúakat pedig fényvisszaverőre cserélik. A fő közlekedési utakon, a veszélyesebb ívekben útkanyarulatot jelző, azaz „halszálkás” táblákat raknak le. A 471-es számú Debrecen—Mátészalka, és a 38-as Bodrogkeresztúr— Nyíregyháza útvonalon már befejezték, a 36-os Polgár- Nyíregyháza, és a 4-es Budapest—Debrecen—Nyíregyháza—Záhony főúton év végéig helyezik ki ezeket a táblákat. Űtburkolati jeleket 1203 kilométer hosszon festenek fel az idén. A városokban felmérik a veszélyes útkereszteződéseket, s ahol kell, ott a veszélyes helyre figyelmeztető — sárga, villogó — fényjelző készülékeket állítanak fel még az idén. Nyíregyházán a Tiszavasvári út—Derkovits utca, a Debreceni út—Tünde utca, a Széchenyi utca—Vasgyár utca kereszteződésében, Nyírbátorban a Gyulaji— Debreceni—Bajcsy-Zsilinsz- ky út csomópontjában lesz ilyen berendezés. Ellenőrzik a vasúti kereszteződéseket is. Ahol fák, bokrok vagy épületek zavarják a kilátást, ott gondoskodnak ezek eltávolításáról. A megyében 14, jelenleg biztosítás nélkül működő vasúti átjáróban szerelnek fel fénysorompót: többek közt Napkoron, Leveleken, Porcsal- mán, Aranyosapátiban és Csengerben egy-egy út—vasút kereszteződésben. Megkezdődött a IX. országos Hiú Gárda-szemle Békéscsabán Tulajdonképpen sok mindent tudtunk eddig is az észak-amerikai négerek megalázottságáról, másodrangú állampolgári voltáról, nyomoráról és mindazokról, ami ebből — meg persze a kapitalista társadalmi viszonyokból — következik. A svéd televízió Harlem című, múlt héten sugárzott kétrészes dokumentumfilmje, bár jószerével a társadalmi jelenségek felületén maradt, mégis sokkoló hatású volt. Más olvasni, esetleg állóképeket látni a szomorú témáról, és más ilyen közvetlen meg- elevenítésben belátni oda, ahol a problémák a legtöményebben és legkiélezet- tebben jelentkeznek: New York négergettójának életébe. A portrék, a sorsok és magatartásformák bemutatása kitűnően sikerült. Nem kevésbé a környezetrajz, a bűnözés, a kábítószer-fogyasztás táptalajául szolgáló sivár nyomorvilág bemutatása, főleg az első részben. A bajok igazi forrásának és a kiútkeresésnek az érzékeltetése azonban csak általános humanitárius keretek között maradt a dokumentumfilmben — bármennyit beszéltettek is róla. Különösen a második rész hatott ebben a tekintetben kissé bőbeszédűen, semmitmondónak. Ezzeí együtt is vitathatatlan a jószándékú svéd forgatócsoport érdeme a kiáltó igazságtalanságok hatásos feltárásában. A Mihail Bulgakov komédiájából készült második — önálló — tévéjáték, az Iván Vasziljevics pompás szórakozást nyújtott, elsősorban a briliáns jellem-karikatúrákat teremtő színészek jóvoltából. A játék történeti síkján Garas Dezső még szatirikus vígjátéki Rettenetes Ivánként is félelmetes tudott lenni. (Jó lenne, ha ezt a kitűnő színészt igazi, nagy drámai szerepben láthatnánk a képernyőn ...) De a többi fontosabb szereplőre (Koltai Róbert, Hámori Ildikó, Esztergályos Cecilia és mások) sem lehet panaszunk: láthatóan jól érezték magukat hálás, ko- médiázásra bőven alkalmat nyújtó szerepükben. Maga a darab a harmincas évek szovjet valóságának néhány emberi magatartásformája elé tartott görbe tükröt, a korban dívó avantgardista formabontással. Utóbbira a tévéváltozat (az idősíkokat technikailag szabadabban váltogathatva) a színpadi megjelenítéstől még alkalmasabbnak bizonyult, Vár- konyi Gábor forgatókönyve alapján és a helyzetkomikumokat alaposan kihasználó rendezésében. Merkovszky Pál Az egészséges lelkivilágú embernek a humor éppúgy hiányzik, mint a friss levegő. A rádió kabarészínházának szerkesztői, rendezői éppen jókor — néhány hete — indították el új sorozatukat, a Szerkeszti a kriti- kus-1 ahhoz, hogy nyáron, amikor a hivatásos humoristáknak is szükségük van egy kis pihenésre, „feltöltő- désre”, ilyenkor is megkapja a havi „humoradagját” a kedves rádióhallgató. Ugyanis ez a sorozat — mint már az első adásból is megtudtuk — a régebben elhangzott műsorokból szerkesztett válogatás, tehát ismétlések. De ki ne szeretné a jót megismételni, ki ne hallgatná szívesen újra azokat a kabarészámokat, amelyek első alkalommal is megnevettették? Az sem szorul külön bizonyításra, hogy számosán vannak, akik annak idején nem hallották ezt vagy azt a műsort, s olyanok is, fiatalok, akik csak most fedezik fel, értik meg egy-egy kabarészám lényegét, a kritikát. Mindenképpen jó ötlet volt tehát most is, mint általában maga az ismétlés, de az is, hogy ezeket ne a kabarészínház szerkesztői állítsák össze. A legutóbbi vendégszerkesztő, Barta András, leleményesen segített magán: közvetlen munkatársait kérdezte meg, mit hallanának újra szívesen. Többféle ízlést tükröző, színes műsor jött így össze. Több ezer gyermek él állami otthonokban. Árvák, félárvák, elhagyottak. Mindegyikükre havonta 2100 forintot költ az állam. Többet, mint amennyit a családban nevelődő gyermekeknek a szülők többsége adni tud. Az intézetekben jó körülmények között élnek ezek a gyerekek, gondosan bánnak velük a nevelők, mégis szívesebben élnének családban. Igaz, nem abba kívánkoznak vissza, amelyből állami gondozásba kerültek. Jobb, nyugod- tabb légkörű családba, ahol nincs alkoholizálás, nem rémítik a gyereket a szülők között naponta ismétlődő veszekedések, verekedések, olyanba kívánkoznak, amelyben a testvéri szerete- tet is megkaphatják és maguk is adhatják a gyerekek. Vasali Imre: „Családban szeretnék élni..című riportjában hallhattunk ezekről nagyon elgondolkodtató, megrendítő gyermekvallomásokat. „Nem adnám állami gondozásba a gyermekemet” — válaszolta egyikük, aki elégedett ugyan intézeti életével, körülményeivel, de nagyon hiány-, zik neki az, ami pótolhatatlan: a szülői szeretet, a család óvó, biztonságot adó melegsége. Ez a műsor nemcsak a szülőket gondolkodtathatta el, hanem mindazokat, akik a saját hatáskörükben tehetnek valamit azért, hogy családok élete, sorsa rendeződjön, ne bomoljon fel. És még valami fontosra hívta fel a figyel-: met, igaz csak egyetlen mondatban: az apák érzelemformáló szerepére, felelősségére. Nemcsak az anyához kötődhet erős érzelmi szállal a gyermek, hanem az apához is, s ezt az apáknak tudniuk és fejleszteniük kell a gyermekekben, s vállalni az ezzel járó kötelességeket. Seregi István Megtámadta testvérét Szanyi Zoltán 34 éves, nyíregyháza-rozsréti lakos ez év április 22-én részegen ment el testvéréhez, Szanyi Ferenchez, akivel régebbi idő óta haragos viszonyban volt. Mivel Szanyi Ferenc látta, hogy testvére részeg, kérte, hagyja el a lakását. A felszólításnak Szanyi Zoltán nem tett eleget, hanem testvérére támadt. A verekedéssé fajult vitában Szanyi Zoltán ököllel úgy megütötte testvérét, hogy az nyolc napon túl gyógyuló orrcsonttörést szenvedett. A bíróság Szanyi Zoltánt súlyos testi sértés bűntettében találta bűnösnek, amiért 8 hónapi börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte és 3 évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. (m) Mozart Requiemje a zenei napok vasárnapi műsorán. (Paál László (elv.) ALSÓBBRENDŰ ÚTJAIKKON: megyei Bizottságának első titkára köszöntötte, majd Fejti György, a KISZ KB titkára mondott megnyitót. Beszédében a többi között hangsúlyozta, hogy az Ifjú Gárda kiképzési év alatt végrehajtotta mindazokat a célokat, amelyeket eléje tűztek. A megnyitót követően került sor a Békés megyei honvédelmi nap programjára. Ünnepélyes keretek között kezdődött meg Békéscsabán az MHSZ-repülőtéren vasár; nap délelőtt a IX. országos Ifjú Gárda-szemle, amelyen az ország minden részéből mintegy 900 ifjúgárdista vesz részt. A házigazdák, Békés megye ifjú kommunistái nevében a szemle résztvevőit és közönségét Szabó Miklós, a KISZ Békés
