Kelet-Magyarország, 1978. augusztus (35. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. augusztus 13. Az események címszavakban: HÉTFŐ: Szadat egyiptomi elnök és Vance amerikai külügyminiszter megbeszélése Alexandriában — Államcsíny történt Hondurasban — Turbay Ayala, az új kolumbiai elnök megalakította kormányát KEDD: Leonyid Brezsnyev részvéttáviratot intézett VI. Pál pápa halála miatt Villot vatikáni államtitkárhoz — Washingtonban bejelentették, hogy szeptember 5-én amerikai- egyiptomi—izraeli csúcstalálkozó lesz Camp Davidben — Ojabb incidens a kínai—vietnami határon SZERDA: Kiújultak a harcok Bejrutban — Nobre da Costa az új portugál miniszterelnök — Albán leleplezés Kína balkáni aknamunkájáról — Riadókészültségbe helyezték az észak-irországi brit alakulatokat az írek tüntetései miatt CSÜTÖRTÖK: 120 milliárd dolláros katonai költségvetést hagyott jóvá az amerikai képviselőház — Genfben ülést tartott az a szovjet, amerikai és angol küldöttség, amely a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról tárgyal — Kormányellenes tüntetések Iránban PÉNTEK: Moszkvai figyelmeztetés Japán címére a japán—kínai szerződés aláírásának veszélyeiről — Vatikáni bejelentés arról, hogy augusztus 25-én ül össze a pápaválasztó konkláve SZOMBAT: Eltemették VI. Pál pápát — Ismét túlbuzgósági sztrájkot rendeznek a légiforgalom francia irányítói — A nyugati pénzpiacokon újból rendkívül alacsonyra zuhant a dollár értéke, magasba szökött az arany ára Á hét három kérdése Magyar küldöttség a pápa temetésén O Mit jelent az Egyesült Államok közvetlen beavatkozása a közel-keleti alkudozásba? Valóban teljesen új elem az, hogy az USA diplomáciája már nem csupán „közvetít”, nagykövetek vagy nemzetbiztonsági főtanácsadók vagy külügyminiszterek nemcsak „ingajáratra” vállalkoznak, hanem az Egyesült Államok elnöke magához hívja meg Egyiptom és Izrael vezetőit. Mi több, híre járta, hogy Washingtonban azt fontolgatják: a Camp Da- vid-i találkozón Carter felveti majd: amerikai csapatokat kész a Közel-Keletre küldeni egy megállapodás garantálása végett... A washingtoni törekvéseket — legalább húsz év óta, amióta az USA egyáltalán fokozott érdeklődést tanúsít a Közel-Kelet iránt — mindig is az jellemezte, hogy egyfajta „pax americana”-t, „amerikai békét” akartak ráerőszakolni a térség népeire és kormányaira. Ez a 70-es évek elejéig azért nem sikerülhetett, mert az USA túlságosan átlátszóan Izrael pártját fogta, s mert az arab államok többsége ezért is antiimperia- lista elveket vallott, Amerika ellen fordult. Az 1973-as háború után „a kissingeri kis lépések taktikája” változást hozott: Szadat felajánlkozott partnernak, az amerikai dollárok reményében egyre- másra tett engedményeket Washington és Tel Aviv irányában. Tavaly novemberben a jeruzsálemi látogatással tetőzte be ezt az új politikáját ... A szadati engedményekre Begin korántsem válaszolt hasonlókkal. Az utolsó fél évben egyre csökkentek a közvetlen egyiptomi—izraeli megállapodás lehetőségei, Szadat keserűségére és Carter elégedetlenségére. Carter kétségtelenül a személyes tekintélyét is latba veti a hármas találkozó megrendezésével. Ha Camp Dávidban kudarcot kellene elkönyvelnie, az súlyosan visz- szahatna már az 1980-as elnökválasztási esélyeire is! Éppen ezért számos hírmagyarázó azon a véleményen van, hogy legalábbis valami látszateredmény megszület- hetik Carter, Szadat és Begin alkudozásainak végén. Ha nem, akkor utolsó lehetőségnek a genfi konferencia felújítása marad. Ahol az USA már nem lehet egyedül döntőbíró, vagy a megállapodás szorgalmazója. © Milyen esélyei vannak az új portugál kormányfőnek? Eanes tábornok, a portugál köztársasági elnök általános meglepetésére egy úgynevezett „technokratát” nevezett ki miniszter- elnöknek, az 55 éves Alfredo Nobre da Costát. Hivatalosan nem tartozik egyik párthoz sem, de az sokat mond, hogy a baloldali pártok elégedetlenségüket fejezték ki Eanes döntései miatt, viszont a jobboldali Freitas do Amaral, a kormányválságot kirobbantó demokrata szociális centrum vezetője „jó választásnak” nevezte Nobre da Costa kormányfővé történt kijelölését. Az új miniszterelnök első nyilatkozatában „a gazdasági helyzet megjavítását” említette fő céljaként. Sikerülhet-e ez neki? Ha úgy kezdene hozzá, hogy a tőkések érdekeit tekinti meghatározóknak, akkor Portugáliát a szociális bizonytalanság és nyugtalanság, tehát a sztrájkok és a termelés visszaesésének útjára vezetné. Mert a Soares-kormány is csak úgy tudott az utolsó hónapokban a helyén maradni, hogy az Intersindical inkább türelemre intette a tömegeit. Nobre da Costa, aki gépészmérnöki képzettségű férfiú, a Luso- tecna Vállalat elnök-vezérigazgatója, ezenkívül egy francia cég portugáliai leányvállalatának igazgató tanácsi tagja. Baráti, családi igazgató tanácsi tagja. Baráti, családi kapcsolatai a portugál „régi rendszerhez” kötnék, kérdés, hogy megkockáztatja-e kormányelnökként — legalábbis gazdasági téren — a „régi” módszerek alkalmazását? © Mire készülhetnek a tőkés világ pénzügyi szakemberei és — spekulánsai a dollár újabb árfolyam- zuhanása nyomán? A hét végére újabb — néhány éve még hihetetlennek tartott — rekord dőlt meg a nyugati tőzsdéken: az arany unciánkénti ára már a 210 dollár közelébe szökött fel, viszont az amerikai dollár Frankfurtban már 1 márka 90 pfenninget ért csupán. Az Egyesült Államok pénzének ilyen méretű értékcsökkenése nyilván összefügésben van azzal, hogy az olajexportáló országok az olaj árának emelését tervezik, — ha előbb nem, akkor jövő év első felében, s ha nem többel, akkor is 5 százalékkal. Köztudomás szerint az olaj drágulása csak még jobban megnövelné az USA óriási fizetési mérleghiányát. Alapos a gyanú, hogy a bankóprés működtetésével, azaz újabb és újabb dollártömegek kibocsátásával fedezhetné ezt a hiányt az amerikai kormányzat, így aztán nyilvánvaló, hogy a higuló dollárba vetett bizalom is fogyatkozóban van . . . Különösen az lenne végzetes az amerikai valutára, ha az olajexportáló országok elhatároznák: a „fekete és folyékony arany” árát ezután nem dollárban számítanák, hanem — hogy értékállandóságát biztosíthassák — több ország valutájának értékét alapul vevő új „könyvelési valutában”. Spekulánsok jó része számára nagyszerű alkalom a zavarosban halászás ra az amerikai valuta értékcsökkenése, az arany árának magasba szökkenése. A kérdés persze csak az, hogy ki tudja pontosan meg jó előre: mikor kell aranyat magas dolláráron eladnia, mikor kell dollárt alacsony márkaárfolyamon vásárolnia, hogy aztán később újabb árfolyam- változások nyomán lefölözzék a hasznot. A nemzetközi pénzpiac ismerői még valamit beszámítanak kalkulációikba: augusztus közepén tartunk. Számos tőkés országban ez az időpont, a nyári szabadságok kellős közepe szokott kedvező alkalomnak kínálkozni a kamatlábak változására, a valuták fel- vagy leértékelésére. A VI. Pál pápa temetésén résztvevő magyar állami és egyházi küldöttség megérkezett Rómába. A két delegációt az olasz állami protokoll, a vatikáni államtitkárság képviselői, valamint a római magyar nagykövetség munkatársai fogadták a repülőtéren. A Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács elnökhelyettese által vezetett magyar állami A kínai fővárosban szombaton aláírták a japán—kínai béke- és barátsági szerződést, amelynek megkötéséről a két ország diplomáciai kapcsolatainak 1972-ben történt rendezése óta folytak tárgyalások. A dokumentumot Hua Kuo-feng kínai államfő és Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettes jelenlétében Huang Hua kínai és Szonoda Szunao japán külügyminiszter írta alá, a kínai országos népi gyűlés nagytermében. A tíz évre szóló szerződés a ratifikációs okmányok kicserélése után — amelyre várhatóan egy hónapon belül Tokióban kerül sor — lép életbe. A japán kormány sokáig vonakodott az aláírással, mert kifogásolta a kínaiak Elektronikus számítógép szabta meg a kirakodás rendjét a Progressz—3 teherszállító űrhajóról. Az eddigi tapasztalatok felhasználásával az űrhajóban úgy helyezték el a szállítmányt, hogy a Szaljut űrállomásra meghatározott rendben kerüljenek át a különböző küldemények. Ez megkönnyíti az átrakodás egyébként meglehetősen bonyolult munkáját Kovaljo- nok és Ivancsenkov, a Szaljut személyzetének tagjai számára. Igaz, hogy a rakománynak a világűrben nincs súlya, de a rakodás meglehetősen körülményes, az átszállítást pedig nagy gonddal kell végezni, hogy ne rongálják meg az űrállomás berendezéseit a szabadon lebegő csomagok. küldöttség szombaton részt vett a Szent Péter téren rendezett gyászszertartáson. Ma délelőtt beírja nevét az olasz köztársasági palotában elhelyezett emlékkönyvbe, majd részvétlátogatást tesz Villot bíborosnál, aki a bí- borosi testület jelenlétében fogadja a gyászszertartásra Rómába érkezett külföldi delegációkat a Vatikánban. által javasolt szerződés úgynevezett „hegemóniaellenes” tételét, amely az eredeti megfogalmazás szerint a kínai vezetés bevallottan szovjetellenes álláspontjának elfogadását kényszerítette volna a japán félre. A szombaton aláírt öt cikkelyből álló szerződés a két fél álláspontjának kompromisszumos ösz- szehangolását tükrözi. A szerződést ismertető Űj Kína hírügynökség hangoztatja, hogy Kína és Japán a békés egymás mellett élés öt alapelvének szellemében fogja fejleszteni baráti kapcsolatait, s a két ország közti bármely vitás kérdést békés eszközökkel, erőszak alkalmazása, vagy erőszakkal való fenyegetőzés nélkül fognak rendezni. A számítások szerint az űrállomásnak — ha egy éven át szakadatlanul tartózkodnak fedélzetén utasok — mintegy 10 tonna utánpótlásra van szüksége. Ennek egy részét a látogató csoportok űrhajói viszik magukkal, az alapvető utánpótlást azonban a teherűrhajók jelentik. A rakodás több napos munka Kovaljonok és Ivancsenkov számára. A két űrhajós a program szerint nem egyszerre szállít át mindent az űrhajóról az űrállomásra, hanem részletekben: a kiürült tartályokat azonnal megtöltik a feleslegessé vált használati tárgyakkal és mindjárt el is helyezik a visszaútján megsemmisülő Progressz belsejében. Aláírták a japán—kínai barátsági szerződést Rendben folyik az őrrakodás 46. Lajos bácsi kezdte most már önkéntelenül is összeszedni az események szétzilálódott szálait. Hátha valahogy csomóra köthetné. Elindult a parthoz az ő nagyon megfontolt lépteivel. Csakhamar fel is fedezte a távolban úszkáló valamit, ami talán élőlény, lehet éppen ember is, ha meg ember is lehet, hát az sem lehetetlen, hogy éppen a keresett piros- trikós az. Tölcsért formált tenyeréből a szája elé, és elnyújtva bekiáltott a Dunába: — Laaaciii... ! De kiáltott vagy négyet, mire azt észlelté, hogy a távoli vízilény valamilyen — talán közeledő — mozgást végez. Nagymama már türelmetlenkedett : — Mi van, Lajos? Csak nincs valami baj? — Nincs, Margit néni... már jön a fiú! — Miért hívod Lajos, negyediknek? — kérdezte Guszti. — Igen — válaszolta Lajos helyett Gitta — negyediknek. Hangsúlyában benne volt az ítélete is. Külön Gusztiról, s együtt az egész tollaslabdázó férfitársaságról, akik, lám, semmit sem fogtak fel mindabból, ami pedig szinte a szemük láttára történt. S akik képesek volnának nyugodtan tovább folytatni azt az átkozott tollaslabdázást, bevonva akár a főbűnöst, ezt a piros trikós banditát. — Mi az, hogy negyedik? — kérdezte nagymama. — Játszanak a gyerekek — válaszolta Gitta dühösen —, hiányzik egy negyedik... ★ • Kati Odalépett, csendesen rátette a kezét az anyja vállára. — Hát akkor Anyu... én meg most elmegyek. — Meg vagy... — kezdett megint ráripakodni Gitta, de még időben meggondolta magát. — Apu ivott, még nem vezethet. — Nem baj, elmegyek HÉV-vel, kisétálok a megállóig. Még kinézett a Dunára, közeledik-e már az a távoli pont. Gitta követte a tekintetét. Látta ő is a fiút. de még innen is megállapíthatták, hogy nem olyan túlságosan nagy sebességgel igyekszik a part felé. Guszti és Barna unalmukban — bár kétséges, hogy unalmukban-e — elkezdtek ketten tollaslabdázni. Látták, hogy Lajos ott buzgólko- dik a parton; nem várták. Érdektelenül ütögettek, csak a látszatot igyekeztek tartani; igen, ők most teljességgel ezzel vannak elfoglalva. Kati lustán elindult a kocsihoz, ott volt a ruhája. Klári, aki feltűnően igyekezett most önmagának minél kevesebb jelentőséget tulajdonítani, megint a két fiával hadakozott, akik éppen elhatározták, hogy Lacit pedig nem engedik ki a Dunából. Sárgombócokat gyúrtak, hogy azzal dobálják meg, ha közeledik. Klári szét akarta rúgni a halmozni kezdett muníciót. — Anyuci, ne! — rimán- kodtak. — Nem fogjuk dobálni, csak várat építünk ... Kati feltűnés nélkül beszállt a kocsiba és odabent átöltözött. Azon töprengett, el kell-e búcsúznia a társaságtól. Apu, Apa, Lajos bácsi... Nagymama, Klári... eh! Egyszerűen nincs is mód arra, hogy elbúcsúzzon. Akármelyikre gondolt, ez is, az is képes volna megkérdezni, hogy mi történt... vagy egyáltalán kérdezni valamit. Nem mondhatja el nekik, hogy itthagyott a vőlegényem, mert meglátta, hogy egy másik fiúval csókolóztam. Ezt a másik fiút most rettenetesen gyűlölte, de ha arra gondolt, hogy ha most megint jönnének visszafelé a kúttól, és Laci azt javasolná, hogy álljanak meg az alatt az óriás törzsű hárs alatt, akkor megint csak megállna ... Szörnyű, — gondolta — szörnyeteg vagyok! Vagyis ő a szörnyeteg! Búcsú pedig nincs. A másik oldalon lépett ki a kocsiból, és be se csapta az ajtaját, hogy fel ne hívja magára a figyelmet. Óvatos, nesztelen léptekkel indult a kapu felé. De valahogy mégis észrevették. Talán Apu. Ijedten nézett rá vissza. De szemük összeakadását rögtön észrevette Apa is. Anyu persze eleve figyelemmel kísérte, ő már azt észrevette, hogy a kocsi a túlsó oldalon kinyílt. De Klárinak is éppen akkor kellett felnéznie a gyerekeivel való viaskodásból, s mert szeretett úgy feltűnős- ködni, mintha éppen kerülné a feltűnést, színpadias mozdulattal fordult vissza a gyerekeihez, s ezzel Lajos bácsi figyelmét is rögtön felhívta, s ő is arra fordult. Az már, hogy Laci is látta, ahogy a sekély vízben gázolt kifelé, nem is számított. Kati ösztönösen az egyedül lehetséges megoldást választotta. Mutatóujját ajakához emelve hallgatást kért, vagy inkább parancsolt, s lábujjhegyen kiosont a kapun. Mindenki azt hihette, ha akarta, hogy csak egyedül ő látta, s hogy éppen őneki intette Kati bizalmasan, hogy hallgasson, a többiek észre ne vegyék. Mindenki érezte ugyan, hogy nem ő az egyedüli beavatott bizalmas, de senkinek sem volt jobb ötlete, mint hogy valóban cinkos módra hallgasson és maradjon csendben. Egy pillanatig — egy nagyon hosszú pillanatig — még mindannyian annak a bűvöletében dermedtek, hogy Kati, aki az imént még itt volt, s aki mégis a nap főszereplője, ilyen meglepően egyszerű módon elillant, eltűnt, kivonta személyét az eshetőségek alakulásából, a kibontakozás megkísérléséből. Egyszerre nyilvánvaló lett, hogy semmiféle általános, közös kiútra nincs kilátás, mindenkinek magának kell megtalálnia a menekülés módját, vagyis azt, hogy a következő percekben hogyan viselkedjék. ★ Csak Klári két fiát nemigen befolyásolta Kati eltűnése. ök most csak egy bizonyos rögeszméjükkel voltak elfoglalva. Lacit akarták sárgolyóval megdobálni. Az anyjukra figyeltek, sikerült-e már elhihetni vele, hogy ők várat építenek. Tessék-lássék még el is kezdtek valami várépítést, sőt még a sárgolyókból is feláldoztak néhányat a megtévesztés sikeréért. De a félszemük Lacin volt. Gitta, aki kezdetben maga sem tudta, miért közeledik éppen a gyerekekhez, most már, hogy Kati elment, kezdte úgy érezni, hogy csak egy személy maradt, akire ráöntheti a dühét, de ez a szándék Lacira nézve veszélyesebbnek ígérkezett a gyerekek sárgolyóinál. Laci a tehetetlenség erejénél fogvá még mindig jött kifelé, de már olyan lassú, tétova mozdulatokkal, mint aki valami különös mozgásművészeti mutatvány szereplője, mozdulatainak így önmagukban nem is volt hát értelmük, hiányoztak a partnerei. Vagyis a valóságos partnerek, e különös mozgáslassítás többi szereplői kint várták a parton. Lajos bácsi, aki az imént, de még Kati távozását megelőző világállapotban, a nagymama kérésére kiabált neki; Gitta, akiről egyáltalán nem tudta, hogy mekkora és milyen veszedelemre számíthat; és a két lurkó, akik sárgolyóikkal fenekedtek rá. — Jöjjön, csak jöjjön! — szólt rá Gitta, mikor már elérte szóval. Minden kétséget kizáró, egyértelműen fenyegető hangon. (Folytatjuk)
