Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. július 13. Folytatta munkáját Moszkvában a Béke-világtanács elnöksége KOMMENTÁR Indokolt borúlátás M ines béke az olaj­fák alatt. Hány­szor leírtuk már, s aligha tévedünk, ha azt állítjuk: sokszor leír­juk még a mondatot. Mi­közben a Közel-Kelet két térségében: Libanonban és a két Jemen határán rendkívül feszült a hely­zet, az egyiptomi-izraeli különbéke előkészítő tár­gyalásai sem adnak okot túlzott derűlátásra azok­ban a körökben, amelyek a megoldásnak ezt a koc­kázatos változatát támo­gatják. Szadat elnök és az iz­raeli ellenzék vezére: Pe- resz, Bécsben — a kiszi­várgott hírek szerint lé­nyegében nem jutott előbbre az álláspontok közelítésében. Nem hozott frontáttörést a Szocialista Internacionálé közvetítési szándéka sem. Kreisky kancellár és Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke vasárnap részt vett az egyiptomi és az izraeli politikus találko­zóján, de ez sem győzte meg a feleket: a közvetí­tő javaslat szemlátomást egyik oldalon sem oldot­ta föl a kételyeket. Bár a Szocialista Inter- nacionálé javaslatában a palesztin probléma meg­oldása is helyet kapott, a szándék jóhiszemű ám meddő kísérletnek tűnik, hogy megtörje az izraeli vezetés makacsságát. Sza­dat okkal jelentette ki: Egyiptom késznek mutat­kozik a béketárgyalások fölújítására, ha Izrael „új elemeket” terjeszt elő. Ilyeneket viszont aligha készített elő Londonra Begin kormánya. Szadat tehát joggal borúlátó. Egy azonban bizonyos — s a közelmúlt napok nyila tkozatdömpingjében is örvendetesen hangot kapott, hogy a kivezető út a bonyolult labirintus­ból mégiscsak Genf, va­gyis a térség valamennyi érdekelt állama képvise­lőjének tárgyalása. Meglehet, előbb vagy utóbb mégis a svájci vá­rosba tér vissza hosszú és kimerítő kitérő után a közel-keleti rendezés té­mája. Igazolva a szovjet álláspontot, amely kez­dettől fogva ezt a formát tartotta célravezetőnek, s bizonyítva a haladó arab erők tiltakozásának jo­gosságát mindenfajta kü­lönbékével szemben. Gy. D. __________________________________ Szerdán délelőtt Moszkvá­ban folytatódott a Béke-vi­lágtanács elnökségének ülés­szaka. A BVT elnökségének négy­napos moszkvai ülésszakán a fegyverkezési hajsza be­szüntetéséért, a leszerelésért és az enyhülésért folyó vi­lágméretű harc időszerű fel­adatait vitatják meg, intéz­kedésekben állapodnak meg a békeerők még szorosabb tömörítésére. A bolgár, a csehszlovák, az iraki, a lengyel, a madagasz- kári, az egyesült államok­beli és más békemozgalmak küldöttei felszólalásaikban Eliasz Szárkisz elnökletével kedden ülést tartott a libano­ni kormány. Az ülésről sem- -mi sem szivárgott ki és egye­lőre teljes a bizonytalanság afelől, hogy az államfő fenn­tartja-e lemondási szándékát. Kárnál Asszad, a libanoni parlament elnöke, a tervek­kel ellentétben kedden Da- maszkuszból nem tért vissza Beirútba, hanem szerdán is folytatta tárgyalásait Hafez Asszad szíriai államfővel és más hivatalos személyisé­gekkel. Tárgyalásainak be­fejeztével közölte: „Nincs je­le annak, hogy túl vagyunk a válságon, vannak azonban reményeink és lehetőségeink A jelek szerint a Szocialis­ta Internacionálé Willy Brandt és Bruno Kreisky á 1- tal kidolgozott és nagy álta­lánosságban fogalmazó kö­zel-keleti békejavaslata fo­gódzót jelenthet mind Egyip­tom, mind Izrael számára ah­hoz, hogy tárgyalásaik újabb intenzív szakaszát megkezd­jék. Erre mutat legalábbis az, hogy a július 17-én kez­dődő egyiptomi—izraeli— amerikai külügyminiszteri tárgyalások előtt nyilvános­ságra hozott javaslatot lé­nagyra értékelték az ENSZ- közgyűlés rendkívüli le­szerelési ülésszakának jelen­tőségét, amelyen általános tá­mogatásra találtak a fegy­verkezési hajsza megszünte­tését célzó szovjet javasla­tok. Az európai békemozgalmak képviselőinek találkozóján kedden felszólalt dr. Réczei László, a BVT elnökségének tagja, az Országos Béketa­nács alelnöke, aki a magyar békemozgalomnak a neut­ronfegyver kifejlesztésének és gyártásának megtiltására, a leszerelésre irányuló akció­iról adott tájékoztatást. és bízunk abban, hogy lesz eredmény”. Beirútban nem csökken a feszültség. Ennek oka az ál­lamfő lemondása körüli bi­zonytalanság, a jobboldali erők provokatív nyilatkoza­tai, a szórványos tűzpárbajok és az orvlövészek „különhábo- rúja”. A libanoni rendőrség kedden, Beirut keleti negye­dében, a keresztény jobb­oldali és az arabközi erőket elválasztó néhány kritikus ponton állásokat épített ki. Ami kevés nyugalmat ezzel elért, azt a joboldali fegyve­res milícia fegyverraktárai feltöltésére használja fel. A fegyverek zömét Izrael szál­lítja. nyegében pozitívan fogadta Kairó és. nem utasították vissza az izraeli lapok első kommentárjai sem. Szaad Zaglul Nasszar, az egyiptomi elnöki hivatal saj­tótitkára nyilatkozatában kö­zölte, hogy „komoly és mély­reható tárgyalásokra” van szükség és az elnök mindig is azt hangoztatta, hogy kész tárgyalni (ez természetesen Szadat—Begin-találkozót je­lent), ha „új elem merül fel”. NEW YORK Az amerikaiak többsége elégedetlen az amerikai- szovjet kapcsolatok alakulá­sával, valamint azzal, aho­gyan az amerikai kormány az ország súlyos társadalmi és gazdasági gondjaival fog­lalkozik — ez derült ki a Harris intézet legutóbbi köz­véleménykutatásából. A megkérdezettek 71 szá­zaléka azt kívánja, hogy mi­nél előbb létrejöjjön a hadá­szati támadó fegyverrend­szerek korlátozásáról szóló új amerikai—szovjet egyez­mény. PEKING A kínai külügyminisztéri­um sajtóosztálya szerdán ki­adott nyilatkozatában tagad­ja, hogy július 8-án kínai katonai repülőgépek megsér­tették a Vietnami Szocialis­ta köztársaság légiterét és harminc kilométeres mély­ségben behataltak vietnami terület fölé. A vietnami kül­ügyminisztérium július 10-én Kína hanoi nagykövetségén keresztül — mint ismeretes — erélyes tiltakozását fejez­te ki az ország légiterének megsértése miatt. WASHINGTON Az amerikai szenátus ka­tonai kiadásokról szóló újabb törvényjavaslatot hagyott jó­vá. E törvényjavaslat szerint a Pentagon szükségleteinek kielégítésére 36,1 milliárd dollárt fordítanak. A pénz­összeget részben a tömeg- pusztító fegyverek újabb tí­pusainak — mozgó indítóál­lású „MX” rakéták, „Tri­dent” típusú atomtenger- alattjáró-rendszerek és szár­nyasrakéták — kidolgozásá­ra használják fel. A szenátus hadügyi bizott­ságának javaslatára az ame­rikai törvényhozók további 1,9 milliárd dolláros hitelt szavaztak meg egy újabb atommeghajtású repülőgép- anyahajó gyártására. BERLIN Tizenkét ország, köztük Magyarország 160 kórusveze- tőjének részvételével, Ber­linben megkezdődött a 17. nemzetközi kórusvezetői sze­minárium. A július 21-ig tartó programban hétféle tanfolyam szerepel. A gya­korlati feladatok megoldásá­hoz hét, erre a célra létre­hozott, összesen 360 énekes­ből álló kórus áll a szemi­nárium résztvevőinek rendel­kezésére. Még mindig kérdéses: Marad-e Szárkisz? Egyiptom—Izrael Újabb fogódzó? 0 Még arra is volt gondja, hogy szombat este idejében térjenek nyugovóra, tekintet nélkül a televízió műsorára; Apunak korán kell felkelni, hogy megnézze a kocsit, ne­hogy az utolsó pillanatban legyen valami baj. — De Gittám, minden rendben van, indulásra ké­szen a ragyogóan tisztára mosott, minden alkatrészé­ben ellenőrzött, csodálatos Z s i g u c i . — Mindenesetre jól alud- juk ki magunkat, ez mégsem akármilyen nap lesz... Kati különösen ... sipirc az ágy­ba! Nem tűrt ellentmondást Még egyszer kiment a kamrába, ellenőrizte az ita­lokat. Jól számított; ha csak azt vinnék, amit Barna vá­sárolt szépen lebőgnének, így a sajátjával együtt elég lenne. De most meg már nem lesz rá szükség, hiszen hoznak a nászék is. Persze, nekik maguknak kell elsőnek megérkezniük; mindenkép­pen nekik illik, ám most már azért is, hogy amint megér­keznek, berakják az italokat a Lajos sufnijába, aztán meg­jönnek Tiborék, amit hoznak, azt már csak kívülre tudják tenni, s amikor szedik kifelé, majd az esik kézre először. A saját boruk meg marad; any- nyi ital csak nem fogy; s ezt majd alkalomadtán haza is lehet hozni. Megmarad es­küvői tartaléknak. Gondolkozni kell kérem, tervezni és mindent a leg- diplomatikusabban. De ezekről természetesen még Apunak, meg Katinak sem szólt egy szót sem. ★ — Hé, álomszuszékok! Reggel Gitta akarta ébresz­teni a családot, de Apu tu­lajdonképpen már ébren volt, s az első szóra készséggel tá- pászkodott, Kati meg, mikor átment hozzá, már a fürdő­szobából visszatérve, kö­penyben ült a tükör előtt, és önmaga szemlélésébe volt el­merülve. — Szép vagy, kislányom? Szépnek találod magad? — Az nem kifejezés. Kár is beléjük. Mit vegyek fel? Anyu odalépett a Kati szekrényéhez. — Teljesen mindegy kü­lönben ... ha ilyen undok vagy a mai szent napon, akár fel se öltözz! — Nem leszek undok. — Értem, csak nekem hí­zelegsz. Nesze, ez jó lesz? Természetesen nem volt jó, amit odadobott. De nem is azért dobta. Csak hogy le­gyen mire nemet mondani. — Megmondom Apunak, hogy azért egy kicsit vár­junk rád lent a kocsiban. Hátha mégis jössz. Miután anya és leánya ilyen tökéletesen megértették egymást, Anyu bement a konyhába. Aput már ott is találta, a kávéfőzővel bíbelődött. — Hagyd csak Apucikám, menj inkább borotválkozni! És kivette a kezéből. Eltervezte, hogy egy-egy pár tormás virslivel csinál nekik jókedvet De semmi több, s utána is csak tea, hogy akármivel fogadja is őket Lajos, éhesek legyenek, és mindent szívesen fogadja­nak el. Ennek Lajos is örül­ni fog, s a hangulat egyálta­lán meg lesz alapozva. (Folytatjuk) A bonni csúcs elült J úlius közepén (ponto­san: 16-án és 17-én) 48 órán keresztül ta­nácskoznak Bonnban a ve­zető tőkés országok állam-, illetve kormányfői. Csak a „nagyok” vehetnek részt a csúcstalálkozón, tehát az Egyesült Államok, az NSZK, Anglia, Franciaor­szág, Olaszország és Japán kormányfői. Ezúttal hang­súlyozottan gazdasági prob­lémákat vitatnak meg. A csúcsértekezlet hivatalosan is a „gazdasági csúcs” ne­vet viseli. A konferenciát azonban mégsem lehet attól a politikai atmoszférától függetlenül kezelni, amely­ben lezajlik. Az amerikai politika legújabb akciói ne­hézségeket gördítettek a nemzetközi enyhülés to­vábbi kibontakozása elé és ennek megfelelően a NATO legutóbbi konferenciája a korábbinál agresszívabb hangot ütött meg, szoro­sabb egységre szólítva fel a tagállamokat. Mindennek az a kapcso­lata a csúcsértekezleten sző­nyegre kerülő gazdasági kérdésekkel, hogy azok ép­pen a vezető tőkés országok rendkívül mély érdekellen­téteiről tanúskodnak. Né­mileg leegyszerűsítve a helyzetet: az amerikai po­litika a maga agresszív cél­jai érdekében olyan idő­pontban kíván fokozottan egységes fellépést szövetsé­geseitől — amikor a közöt­tük lévő gazdasági nézet- különbségek sokkalta éle­sebbek, mint korábban. A júliusi csúcs politikai értelemben vett feladata lé­nyegében az lenne, hogy e gazdasági nézetkülönbsé­gekben kompromisszumot érjen el, ezzel megteremtve a hatalmi-stratégiai akciók jelenleginél szilárdabb gazdasági bázisát. A közel­múlt hetek eseményeinek fényében nagyon valószí­nűtlennek tűnik, hogy iga­zán komoly megegyezés szülessék a bonni gazdasági csúcson. Az egyes országok magatartása arról tanúsko­dik, hogy az érdekkülönb­ségek túlságosan nagyok. A legfontosabb vitapontokat a következőkben lehet ösz- szefoglalni. 1. Az Egyesült Államok összes európai szövetsége­sei Japánnal együtt, azt kö­vetelik Washingtontól, hogy állítsa meg a dollár hosszú ideje tartó érték- csökkenését és ugyanakkor szorítsa le külkereskedelmi mérlegének óriási deficit­jét. E követelések első ré­szét az Egyesült Államok nem hajlandó teljesíteni. Az amerikai gazdaságpolitika irányítói több mint egy év óta következetesen elutasít­ják azt, hogy pénzügyi be­avatkozással erősítsék meg a dollár árszínvonalát. En­nek a magyarázata lényegé­ben az, hogy a dollár ala­csony árfolyama külföldi tőkét vonz az Egyesült Ál­lamokba, ami munkaalkal­mat teremt. Emellett a dol­lár esése olcsóbbá teszi a vi­lágpiacon az amerikai ex-, portot, amely így hatáso­sabban versenyezhet akon- kurrens tőkés országok ki­vitelével. Ami a követelés második részét illeti, az amerikai külkereskedelmi mérleg óriási deficitjét csak az olajbehozatal radikális megszorításával lehetne csökkenteni. Erre az Egye­sült Államok jelenlegi ter­melési szerkezete és politi­kai erőviszonyai nem ad­nak módot. Carter viszony­lag szerény energiatakaré­kossági tervét immár más­fél esztendeje nem tudja el­fogadtatni a törvényhozás­sal. Carter elnök tehát részben az amerikai gazda­ságpolitika szándékai, részben annak korlátái mi­att nem elégítheti ki a csúcsértekezleten partne­reinek legfontosabb köve­teléseit. 2. Az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia azt követelik az NSZK-tól, hogy gazdaságát gyorsabb nö­vekedésre ösztönözze. A nyugatnémet gazdaság idén és jövőre az előrejelzések szerint évenként mindössze 2 százalékkal növeli reálér­tékben számított termelé­sét. Ez azonban egy nagyon átgondolt és tudatos gazda­ságpolitika következmé­nye. Ilyen alacsony gazda­ságnövekedés mellett ugyanis az NSZK rendkívül kedvező, mindössze 3 száza­lék körüli szinten tudja tar­tani az inflációs rátát, ami a kormány számára első­rendű politikai és gazdasá­gi követelmény. Ugyanak­kor az inflációs ráta ala­csony volta is segíti a rend­kívül versenyképes nyu­gatnémet ipar exporttevé­kenységét. Az NSZK így rendkívül magas, évi 17 milliárd dollár körüli kül­kereskedelmimérleg-feles- leggel rendelkezik. A júliu­si csúcs előkészítésére foly­tatott rendkívül viharos tárgyalásokon a nyugatné­metek világossá tették, hogy nem hajlandók bead­ni a derekukat, és tovább folytatják eddigi gazdaság- politikájukat. 3. Az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia azt követelik Japántól, hogy minden lehetséges módon csökkentse kivitelét. A ja­pán külkereskedelmi mér­leg az export versenyké­pessége következtében évi 17 milliárd dollár körül mozog. Japán azonban „ex­portál vagy meghal”. Nyers­anyagai nincsenek, s a la­kosság életszínvonala, vala­mint az ország gazdasági növekedése az ipari export függvénye. Japán ennek megfelelően csak másod­rendű fontosságú, úgyneve­zett „önkéntes exportkorlá­tozásokra” hajlandó. Alap­vető gazdasági érdekei azonban lehetetlenné te­szik, hogy exportmagatar­tását alapvetően módosítsa. M int látható, az érdek- ellentétek egész há­lója jellemzi a vezető tőkés országok gazdasági kapcsolatait. Felesleges bi­zonygatni, hogy ezeknek az ellentéteknek a szövevé­nyét egy 48 óráig tartó for­mális csúcstalálkozó nem oldhatja fel. A legtöbb, amit a bonni gazdasági csúcstól várni lehet, egy olyan közlemény, amely legalább szavakban e fel­oldhatatlan érdekellenté­tek enyhítését ígéri. (— i — e) Tőkés gazdaság

Next

/
Thumbnails
Contents