Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-13 / 163. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. július 13. Folytatta munkáját Moszkvában a Béke-világtanács elnöksége KOMMENTÁR Indokolt borúlátás M ines béke az olajfák alatt. Hányszor leírtuk már, s aligha tévedünk, ha azt állítjuk: sokszor leírjuk még a mondatot. Miközben a Közel-Kelet két térségében: Libanonban és a két Jemen határán rendkívül feszült a helyzet, az egyiptomi-izraeli különbéke előkészítő tárgyalásai sem adnak okot túlzott derűlátásra azokban a körökben, amelyek a megoldásnak ezt a kockázatos változatát támogatják. Szadat elnök és az izraeli ellenzék vezére: Pe- resz, Bécsben — a kiszivárgott hírek szerint lényegében nem jutott előbbre az álláspontok közelítésében. Nem hozott frontáttörést a Szocialista Internacionálé közvetítési szándéka sem. Kreisky kancellár és Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke vasárnap részt vett az egyiptomi és az izraeli politikus találkozóján, de ez sem győzte meg a feleket: a közvetítő javaslat szemlátomást egyik oldalon sem oldotta föl a kételyeket. Bár a Szocialista Inter- nacionálé javaslatában a palesztin probléma megoldása is helyet kapott, a szándék jóhiszemű ám meddő kísérletnek tűnik, hogy megtörje az izraeli vezetés makacsságát. Szadat okkal jelentette ki: Egyiptom késznek mutatkozik a béketárgyalások fölújítására, ha Izrael „új elemeket” terjeszt elő. Ilyeneket viszont aligha készített elő Londonra Begin kormánya. Szadat tehát joggal borúlátó. Egy azonban bizonyos — s a közelmúlt napok nyila tkozatdömpingjében is örvendetesen hangot kapott, hogy a kivezető út a bonyolult labirintusból mégiscsak Genf, vagyis a térség valamennyi érdekelt állama képviselőjének tárgyalása. Meglehet, előbb vagy utóbb mégis a svájci városba tér vissza hosszú és kimerítő kitérő után a közel-keleti rendezés témája. Igazolva a szovjet álláspontot, amely kezdettől fogva ezt a formát tartotta célravezetőnek, s bizonyítva a haladó arab erők tiltakozásának jogosságát mindenfajta különbékével szemben. Gy. D. __________________________________ Szerdán délelőtt Moszkvában folytatódott a Béke-világtanács elnökségének ülésszaka. A BVT elnökségének négynapos moszkvai ülésszakán a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a leszerelésért és az enyhülésért folyó világméretű harc időszerű feladatait vitatják meg, intézkedésekben állapodnak meg a békeerők még szorosabb tömörítésére. A bolgár, a csehszlovák, az iraki, a lengyel, a madagasz- kári, az egyesült államokbeli és más békemozgalmak küldöttei felszólalásaikban Eliasz Szárkisz elnökletével kedden ülést tartott a libanoni kormány. Az ülésről sem- -mi sem szivárgott ki és egyelőre teljes a bizonytalanság afelől, hogy az államfő fenntartja-e lemondási szándékát. Kárnál Asszad, a libanoni parlament elnöke, a tervekkel ellentétben kedden Da- maszkuszból nem tért vissza Beirútba, hanem szerdán is folytatta tárgyalásait Hafez Asszad szíriai államfővel és más hivatalos személyiségekkel. Tárgyalásainak befejeztével közölte: „Nincs jele annak, hogy túl vagyunk a válságon, vannak azonban reményeink és lehetőségeink A jelek szerint a Szocialista Internacionálé Willy Brandt és Bruno Kreisky á 1- tal kidolgozott és nagy általánosságban fogalmazó közel-keleti békejavaslata fogódzót jelenthet mind Egyiptom, mind Izrael számára ahhoz, hogy tárgyalásaik újabb intenzív szakaszát megkezdjék. Erre mutat legalábbis az, hogy a július 17-én kezdődő egyiptomi—izraeli— amerikai külügyminiszteri tárgyalások előtt nyilvánosságra hozott javaslatot lénagyra értékelték az ENSZ- közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának jelentőségét, amelyen általános támogatásra találtak a fegyverkezési hajsza megszüntetését célzó szovjet javaslatok. Az európai békemozgalmak képviselőinek találkozóján kedden felszólalt dr. Réczei László, a BVT elnökségének tagja, az Országos Béketanács alelnöke, aki a magyar békemozgalomnak a neutronfegyver kifejlesztésének és gyártásának megtiltására, a leszerelésre irányuló akcióiról adott tájékoztatást. és bízunk abban, hogy lesz eredmény”. Beirútban nem csökken a feszültség. Ennek oka az államfő lemondása körüli bizonytalanság, a jobboldali erők provokatív nyilatkozatai, a szórványos tűzpárbajok és az orvlövészek „különhábo- rúja”. A libanoni rendőrség kedden, Beirut keleti negyedében, a keresztény jobboldali és az arabközi erőket elválasztó néhány kritikus ponton állásokat épített ki. Ami kevés nyugalmat ezzel elért, azt a joboldali fegyveres milícia fegyverraktárai feltöltésére használja fel. A fegyverek zömét Izrael szállítja. nyegében pozitívan fogadta Kairó és. nem utasították vissza az izraeli lapok első kommentárjai sem. Szaad Zaglul Nasszar, az egyiptomi elnöki hivatal sajtótitkára nyilatkozatában közölte, hogy „komoly és mélyreható tárgyalásokra” van szükség és az elnök mindig is azt hangoztatta, hogy kész tárgyalni (ez természetesen Szadat—Begin-találkozót jelent), ha „új elem merül fel”. NEW YORK Az amerikaiak többsége elégedetlen az amerikai- szovjet kapcsolatok alakulásával, valamint azzal, ahogyan az amerikai kormány az ország súlyos társadalmi és gazdasági gondjaival foglalkozik — ez derült ki a Harris intézet legutóbbi közvéleménykutatásából. A megkérdezettek 71 százaléka azt kívánja, hogy minél előbb létrejöjjön a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló új amerikai—szovjet egyezmény. PEKING A kínai külügyminisztérium sajtóosztálya szerdán kiadott nyilatkozatában tagadja, hogy július 8-án kínai katonai repülőgépek megsértették a Vietnami Szocialista köztársaság légiterét és harminc kilométeres mélységben behataltak vietnami terület fölé. A vietnami külügyminisztérium július 10-én Kína hanoi nagykövetségén keresztül — mint ismeretes — erélyes tiltakozását fejezte ki az ország légiterének megsértése miatt. WASHINGTON Az amerikai szenátus katonai kiadásokról szóló újabb törvényjavaslatot hagyott jóvá. E törvényjavaslat szerint a Pentagon szükségleteinek kielégítésére 36,1 milliárd dollárt fordítanak. A pénzösszeget részben a tömeg- pusztító fegyverek újabb típusainak — mozgó indítóállású „MX” rakéták, „Trident” típusú atomtenger- alattjáró-rendszerek és szárnyasrakéták — kidolgozására használják fel. A szenátus hadügyi bizottságának javaslatára az amerikai törvényhozók további 1,9 milliárd dolláros hitelt szavaztak meg egy újabb atommeghajtású repülőgép- anyahajó gyártására. BERLIN Tizenkét ország, köztük Magyarország 160 kórusveze- tőjének részvételével, Berlinben megkezdődött a 17. nemzetközi kórusvezetői szeminárium. A július 21-ig tartó programban hétféle tanfolyam szerepel. A gyakorlati feladatok megoldásához hét, erre a célra létrehozott, összesen 360 énekesből álló kórus áll a szeminárium résztvevőinek rendelkezésére. Még mindig kérdéses: Marad-e Szárkisz? Egyiptom—Izrael Újabb fogódzó? 0 Még arra is volt gondja, hogy szombat este idejében térjenek nyugovóra, tekintet nélkül a televízió műsorára; Apunak korán kell felkelni, hogy megnézze a kocsit, nehogy az utolsó pillanatban legyen valami baj. — De Gittám, minden rendben van, indulásra készen a ragyogóan tisztára mosott, minden alkatrészében ellenőrzött, csodálatos Z s i g u c i . — Mindenesetre jól alud- juk ki magunkat, ez mégsem akármilyen nap lesz... Kati különösen ... sipirc az ágyba! Nem tűrt ellentmondást Még egyszer kiment a kamrába, ellenőrizte az italokat. Jól számított; ha csak azt vinnék, amit Barna vásárolt szépen lebőgnének, így a sajátjával együtt elég lenne. De most meg már nem lesz rá szükség, hiszen hoznak a nászék is. Persze, nekik maguknak kell elsőnek megérkezniük; mindenképpen nekik illik, ám most már azért is, hogy amint megérkeznek, berakják az italokat a Lajos sufnijába, aztán megjönnek Tiborék, amit hoznak, azt már csak kívülre tudják tenni, s amikor szedik kifelé, majd az esik kézre először. A saját boruk meg marad; any- nyi ital csak nem fogy; s ezt majd alkalomadtán haza is lehet hozni. Megmarad esküvői tartaléknak. Gondolkozni kell kérem, tervezni és mindent a leg- diplomatikusabban. De ezekről természetesen még Apunak, meg Katinak sem szólt egy szót sem. ★ — Hé, álomszuszékok! Reggel Gitta akarta ébreszteni a családot, de Apu tulajdonképpen már ébren volt, s az első szóra készséggel tá- pászkodott, Kati meg, mikor átment hozzá, már a fürdőszobából visszatérve, köpenyben ült a tükör előtt, és önmaga szemlélésébe volt elmerülve. — Szép vagy, kislányom? Szépnek találod magad? — Az nem kifejezés. Kár is beléjük. Mit vegyek fel? Anyu odalépett a Kati szekrényéhez. — Teljesen mindegy különben ... ha ilyen undok vagy a mai szent napon, akár fel se öltözz! — Nem leszek undok. — Értem, csak nekem hízelegsz. Nesze, ez jó lesz? Természetesen nem volt jó, amit odadobott. De nem is azért dobta. Csak hogy legyen mire nemet mondani. — Megmondom Apunak, hogy azért egy kicsit várjunk rád lent a kocsiban. Hátha mégis jössz. Miután anya és leánya ilyen tökéletesen megértették egymást, Anyu bement a konyhába. Aput már ott is találta, a kávéfőzővel bíbelődött. — Hagyd csak Apucikám, menj inkább borotválkozni! És kivette a kezéből. Eltervezte, hogy egy-egy pár tormás virslivel csinál nekik jókedvet De semmi több, s utána is csak tea, hogy akármivel fogadja is őket Lajos, éhesek legyenek, és mindent szívesen fogadjanak el. Ennek Lajos is örülni fog, s a hangulat egyáltalán meg lesz alapozva. (Folytatjuk) A bonni csúcs elült J úlius közepén (pontosan: 16-án és 17-én) 48 órán keresztül tanácskoznak Bonnban a vezető tőkés országok állam-, illetve kormányfői. Csak a „nagyok” vehetnek részt a csúcstalálkozón, tehát az Egyesült Államok, az NSZK, Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán kormányfői. Ezúttal hangsúlyozottan gazdasági problémákat vitatnak meg. A csúcsértekezlet hivatalosan is a „gazdasági csúcs” nevet viseli. A konferenciát azonban mégsem lehet attól a politikai atmoszférától függetlenül kezelni, amelyben lezajlik. Az amerikai politika legújabb akciói nehézségeket gördítettek a nemzetközi enyhülés további kibontakozása elé és ennek megfelelően a NATO legutóbbi konferenciája a korábbinál agresszívabb hangot ütött meg, szorosabb egységre szólítva fel a tagállamokat. Mindennek az a kapcsolata a csúcsértekezleten szőnyegre kerülő gazdasági kérdésekkel, hogy azok éppen a vezető tőkés országok rendkívül mély érdekellentéteiről tanúskodnak. Némileg leegyszerűsítve a helyzetet: az amerikai politika a maga agresszív céljai érdekében olyan időpontban kíván fokozottan egységes fellépést szövetségeseitől — amikor a közöttük lévő gazdasági nézet- különbségek sokkalta élesebbek, mint korábban. A júliusi csúcs politikai értelemben vett feladata lényegében az lenne, hogy e gazdasági nézetkülönbségekben kompromisszumot érjen el, ezzel megteremtve a hatalmi-stratégiai akciók jelenleginél szilárdabb gazdasági bázisát. A közelmúlt hetek eseményeinek fényében nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy igazán komoly megegyezés szülessék a bonni gazdasági csúcson. Az egyes országok magatartása arról tanúskodik, hogy az érdekkülönbségek túlságosan nagyok. A legfontosabb vitapontokat a következőkben lehet ösz- szefoglalni. 1. Az Egyesült Államok összes európai szövetségesei Japánnal együtt, azt követelik Washingtontól, hogy állítsa meg a dollár hosszú ideje tartó érték- csökkenését és ugyanakkor szorítsa le külkereskedelmi mérlegének óriási deficitjét. E követelések első részét az Egyesült Államok nem hajlandó teljesíteni. Az amerikai gazdaságpolitika irányítói több mint egy év óta következetesen elutasítják azt, hogy pénzügyi beavatkozással erősítsék meg a dollár árszínvonalát. Ennek a magyarázata lényegében az, hogy a dollár alacsony árfolyama külföldi tőkét vonz az Egyesült Államokba, ami munkaalkalmat teremt. Emellett a dollár esése olcsóbbá teszi a világpiacon az amerikai ex-, portot, amely így hatásosabban versenyezhet akon- kurrens tőkés országok kivitelével. Ami a követelés második részét illeti, az amerikai külkereskedelmi mérleg óriási deficitjét csak az olajbehozatal radikális megszorításával lehetne csökkenteni. Erre az Egyesült Államok jelenlegi termelési szerkezete és politikai erőviszonyai nem adnak módot. Carter viszonylag szerény energiatakarékossági tervét immár másfél esztendeje nem tudja elfogadtatni a törvényhozással. Carter elnök tehát részben az amerikai gazdaságpolitika szándékai, részben annak korlátái miatt nem elégítheti ki a csúcsértekezleten partnereinek legfontosabb követeléseit. 2. Az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia azt követelik az NSZK-tól, hogy gazdaságát gyorsabb növekedésre ösztönözze. A nyugatnémet gazdaság idén és jövőre az előrejelzések szerint évenként mindössze 2 százalékkal növeli reálértékben számított termelését. Ez azonban egy nagyon átgondolt és tudatos gazdaságpolitika következménye. Ilyen alacsony gazdaságnövekedés mellett ugyanis az NSZK rendkívül kedvező, mindössze 3 százalék körüli szinten tudja tartani az inflációs rátát, ami a kormány számára elsőrendű politikai és gazdasági követelmény. Ugyanakkor az inflációs ráta alacsony volta is segíti a rendkívül versenyképes nyugatnémet ipar exporttevékenységét. Az NSZK így rendkívül magas, évi 17 milliárd dollár körüli külkereskedelmimérleg-feles- leggel rendelkezik. A júliusi csúcs előkészítésére folytatott rendkívül viharos tárgyalásokon a nyugatnémetek világossá tették, hogy nem hajlandók beadni a derekukat, és tovább folytatják eddigi gazdaság- politikájukat. 3. Az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia azt követelik Japántól, hogy minden lehetséges módon csökkentse kivitelét. A japán külkereskedelmi mérleg az export versenyképessége következtében évi 17 milliárd dollár körül mozog. Japán azonban „exportál vagy meghal”. Nyersanyagai nincsenek, s a lakosság életszínvonala, valamint az ország gazdasági növekedése az ipari export függvénye. Japán ennek megfelelően csak másodrendű fontosságú, úgynevezett „önkéntes exportkorlátozásokra” hajlandó. Alapvető gazdasági érdekei azonban lehetetlenné teszik, hogy exportmagatartását alapvetően módosítsa. M int látható, az érdek- ellentétek egész hálója jellemzi a vezető tőkés országok gazdasági kapcsolatait. Felesleges bizonygatni, hogy ezeknek az ellentéteknek a szövevényét egy 48 óráig tartó formális csúcstalálkozó nem oldhatja fel. A legtöbb, amit a bonni gazdasági csúcstól várni lehet, egy olyan közlemény, amely legalább szavakban e feloldhatatlan érdekellentétek enyhítését ígéri. (— i — e) Tőkés gazdaság
