Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-13 / 163. szám
1978. július 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Üdülünk HÁNY ÉS HÁNY VISZ- SZASZÁMLÁLÁS van egy- egy emberi élet mögött! Kisebb jelentőségűek, mint az űrhajók indítása előtt — de visszaszámlálások ezek is... A várt öröm, a várt esemény késztet bennünket rájuk. Ebben az évben a SZOT mintegy 400 ezer dolgozójának nyújt kedvezményes üdültetést, a Balaton partján kívül a hegyvidékeken és a gyógyvizek mellett. A vállalati üdülési és egyéb lehetőségeket is számítva, összesen egymillió ember töltheti szabadságát beutalóval. Galyatető akár szimbóluma is lehet az üdülés és a társadalmi rendszer kapcsolatának. Hajdanában Horthyék kiválasztott tiszti üdülője volt, ahová csak előkelő származású magyar meg német tiszti családok tehették be a lábukat. A felszabadulást követően egy másik, nem kevésbé gyűlöletes kiváltságos réteg — az infláció tőzsdelovagjai a pénzmágnások, a nagytőkések — foglalták el a Mátra legszebb magaslatát. A tilalomfák ugyan ledőltek, de a megfizethetetlenül magas árak továbbra is biztosították az üdülőhely „elit” jellegét. A ma embere számára a nyaralás olyan természetes, mint a levegő vagy a kenyér. Nyaral a külföldre menekült Vida Jenő síkvölgyi kastélyában, Galyatetőn, gróf Károlyi Viktor nyolcvanholdas ősparkjában — sorolni is felesleges a régvolt előkelőségek hajdani rezervátumait, ahol a ma már nyugdíjas esztergályos oly természetesnek veszi a kéthetes „tréningruhás” pihenést. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK, nem holmi népszínmű rikító narancssárgájával akarom az üdülés kifestőkönyvét színesre festeni — csupán vázolni próbálom a lehetőségeket, amelyekkel élünk-élhetünk. Mert néhol mintha a megérdemelt pihenés is kezdene versenyfutássá formálódni. X. úgy mesél tavalyi nyaráról, hogy fölidé- ződjék bennem néhány Belmondo-film selymes hajú lányokkal, száguldó sportkocsikkal, zsakettekkel, és valami utánozhatat- lanul édeskés sziruppal, amit giccsnek szokás nevezni. Kérdem X-től für- dött-e? Egyszer beúszott a tengerbe, de rájött, hogy utálja a sós vizet. Kérdem: megnézte-e a halárusokat? Nem, a belvárosban sétált, Nizzában. Látta-e hajnalban kievezni a halászokat? Nem, olcsó kis szállóban lakott a város peremén, dobókocka nagyságú ablakából tűzfalra látott. NAPBARNÍTOTTA KÉPPEL. boldogan érkezett. Persze nem merném az ő üdülését sem példának ajánlani, nem mindenkinek ideális a „tréningruhás” beutaló sem, mint ahogy ezren és ezren indulnak határainkon túlra, mert az üdülés számukra egy idegen ország megismerését jelenti. Receptet tehát nem lehet, nem is illik adni. Űtravalóként azonban mégis valamennyien meghallgatjuk egymás tanácsát. Miért? Mert néha túlságosan kötődünk üdülési formákhoz, a „kényelem egyenlő tétlenség” elmélethez, s ha például az aktív pihenésről, uram bo- csá, az ország felfedezetlen tájairól hallunk — érdeklődni kezdünk, hiszen nem kell Heyerdahl hajózási tudománya ahhoz, hogy „végigcsurogjunk” a Tiszán, legfeljebb egy kis vállalkozószellem. Utazunk, üdülünk, pihenünk. Itt a nagy nyári szabadságolások ideje. Hajdan a „Dagályt”, ma már a Balatont is „néplavórnak” nevezzük. Ez nem is olyan negatív jelző, mint ahogyan véljük. Inkább: vívmány. T. E. Szabolcsi portrék A főmérnök A főmérnökkel pár évig egy házban laktunk. Nem Mátészalkán, ahol ő él, és nem is Nyíregyházán, hanem, Budapesten, az újpalotai lakóteleplabirintus egyik méhkaptá- rában, ahol valamely kisebb szatmári falu népességének megfelelő számú ember lakik. Egymásról semmit sem tudtunk. A tény azonban mindennél többet mond: ha nem köszöntöttük egymást, annak idején a lépcsőházban, most összeakadtunk a BFK mátészalkai gyárában, a megnyerőén szép üzem főmérnöki szobájában. A főmérnök Petőfalvi Ferenc, fiatalember; a külső jegyek talán nem is fontosak, csak az életút az érdekes, ami végül is Mátészalkára vezette őt. — Egy ekkora ugrást nem lehet átmenetinek tekinteni, pedig azt sem tudtam, hol van Mátészalka. Mit tagadjam, amikor szóba került, hogy ide jövök, a térképen keresgéltem ki a várost. Mondom, nem lehet ideiglenesnek tekinteni ezt a lépést, még ha sokan nem értik esetleg, hogyan lehet a fővárost a távoli vidékkel felcserélni? Hogy ne mondja senki: szép szavak mögé rejtem az anyagiakat, kezdjük ezzel. Pesten nem volt lakásom, itt van. Jó állást kapott a feleségem is, ő a meót vezeti. Főmérnök vagyok egy szép jövő előtt álló gyárban. Ezek teszik ki a mérhető, mondjuk úgy, materiális oldalt. Azonban van, ami fontosabb ennél is. Nulláról indulva jutni valahová, — szerintem ez az igazi. Itt pedig ez történt. A gyárral együtt, araszolva mentünk előre, de a' siker nem maradt el. Mindent meg kellett tanulnom, a bérelszámolástól a munkajogig, hiszen kezdetben semmire sem volt ember. Négy igazgató kopott el mellőlem — nem azért, mert rossz szakemberek voltak, inkább azért, mert elborította őket a tennivaló —, én viszont maradtam. Sok volt a nehézség, a gyerekbetegség. A gyár lassan kinőtte ezeket, én viszont gyomorvérzést kaptam. De tudomásul kell venni: a nyereség oldallal mindig szemben áll a veszteség oldal. — Rengeteget kellett küszködni az emberekkel, míg odáig értünk, hogy lassan munkásokká lesznek, akik itt dolgoznak. Emlékszem, az elején csoportosan jelentkeztek 10 órakor az asszonyok, hogy ők mennének haza, de majd visszajönnek. 2. II legmagasabb ponton Szép, igazi európai város Ivano-Frankovszk. Tisztaságával, sétálóutcáival percek alatt belopja magát az idegen szívébe is. Korszerű szállodájának minden emeletén szamovárból kínálják a forró teát. Innen mindössze néhány száz méter a magyarok „harcálláspontja”, a lakásépítkezés. A generálkivitelező itt is a KEMÉV, Cáló- csi Elek főépítés-vezető kalauzol bennünket. Budaháziék kitüntetése — Kétszázharmincöt lakás épül itt, hatvan már elkészült a város egy másik pontján. De építünk 145 személyes óvodát, bölcsődét és itt is — mint Huszton — egy 200 A szűrőház látképe „Miért?” — kérdeztem. „Mert meg kell etetni a disznót” — válaszolták. Ezt a világ legtermészetesebb dolgának vették. Szóval a munkássá válás itt aztán igazán nyomon követhető. Egy dolog biztos: az eredetileg tervezett dátum, 1978. december 31-e helyett múlt év közepén már sínen volt a gyár, minden megálmodott számol túlhaladtunk. Most a minőségen van a sor: ebből a sok és jóindulatú asszonyból most ezt kell kicsikarni. A napi munkaidőm még ma is 12—14 óra. Van egy útvonalam a lakás és a gyár között, legjobban ezt ismerem. Családom, régi barátaim mind Pesten maradtak és nehéz még itt a baráti kör kialakítása. Létezik bennem ezért egy hiányérzet és sokat gondolkodtam rajta: hogyan tudnám ezt feloldani? Régi munkahelyemen, a Pamutnyomóipari Vállalatnál a XISZ-ben az FMKT szervezése, vezetése volt a feladatom. Elkezdtem hát itt is mozgolódni. Ügy gondolom, egy megyében, és egy ilyen városban, mint Mátészalka, ahol az ipar most kezd felnőni, jelentősége van ennek. Lehet, hogy sikerül valami újat kihozni. És ezen az úton a városért is tehetek valamit. Mindenesetre ez irányú ügyködésemre már felfigyeltek, alighanem ennek köszönhetem, beválasztásomat a KISZ megyei bizottságába. Azt hiszem érthető, miért nem érzem ideiglenesnek itteni életem... Pesten egy házban laktunk, nem ismertük egymást. Szabolcs összehozott bennünket. Speidl Zoltán ágyas kórházi pavilont a sóstói mintájára. A beszéd elhalkul, ünnepélyes pillanat következik. A toronydaru az utolsó panelt emeli a négyemeletes házon a helyére, percekkel később kitűzött zöld ág hirdeti, hogy elérték a legmagasabb pontot. Kék sisakos, bajuszos fiatalember közeleg. — Budaházi Ferenc — mutatkozik be — s a főépítés-vezető mindjárt hozzáteszi: az egyik legjobb szocialista brigád vezetője. — Hát az nem csak a mi érdemünk — teszi hozzá szerényen a nagyhalászi fiatalember — hanem a szervezőké, az anyagellátóké, a hátországé, ahonnan mindig pontosan érkezik, amire szükségünk van. És persze a brigád tagjaié: Nagy János leveleki, Kopasz András cigándi, Bíró Sándor és Kató Tivadar nyíregyházi lakosoké, akik kezdettől, 1975 szeptemberétől dolgoznak távol a családtól. Nyolctagú a brigád, annyi is volt, de a többiek cserélődtek. Ök öten ott voltak a huszti óvoda építésénél, ők végezték az orvosi rendelő összes munkáját, 32 lakást építettek, dolgoztak az étterem, a konyha építésénél, a kompresszorállomáson, a kórházépítésnél és másfél hónapja átköltöztek Ivano-Frankovszkba. A megbecsülés sem maradt el: elnyerték az Ukrán Kom- szomol KB vörös zászlaját, tavaly pedig az űrben is járt Gagarin-zászlóval tüntették ki őket. Az ifjúsági brigádok versenyében elért eredményükért az Orenburgi gázvezeték kiváló brigádja címmel is Budaháziékat tüntették ki. Kopasz és Nagy itt lettek kiváló dolgozók, tavaly bronz, az idén ezüst fokozatot kaptak munkájukért. Természetesen az otthontól távol nem csak a munkáról esik szó. A „Mi újság ott- hon”-tól az ottani szabad időig, a honvágytól a spórolásig, mert a gázvezeték-építők tudnak spórolni. Így becézik: Bogoró — Én lakásra gyűjtök — mondja Budaházi ’— mire hazamegyek, 280 ezer körül lesz a bankban. A napidíjamat itt költőm el, vettem már színes tévét, más műszaki dolgokat. Szóval kell majd a lakás, mert mint mások, én is itt nősültem. Feleségem a Bükk-vidéki Vendéglátóval jött, itt ismerkedtünk meg, a lakodalmat azért otthon tartottuk. Tóth Feri, a volt helyettesem is megnősült, ő huszti lányt vett el, ott maradt az építkezésen. A várostól 22 kilométerre van Bogorodcsányi, a mi határunktól számítva a második kompresszorállomás. A zuhogó esőben csak gumicsizmában közlekedhetünk az építkezésen. Kísérőink mondják: ez már nem is sár ahhoz képest, ami itt korábban volt. Bogoróban — így rövidítik, becézik a magyarok Bo- gorodcsánit — sem csak a kompresszorállomást építették, építik a magyarok. Először az 1200 ember számára épült fel az összkomfortos lakótelep, bent a faluban 145 lakás a kompresszorállomás majdani dolgozóinak, 140 gyerek számára óvoda, bölcsőde, .980 gyerek számára iskola, s midegyikhez közművek, olyan kapacitással, amelyek az egész települést ellátják jó ivóvízzel, megoldják a szennyvízelvezetést. A telepvezető mondja: ha az időjárás engedi, szeptember 30-ra minden kész lesz, s megkezdődhet az üzembe helyezés, pedig csupán a kompresszorállomás építésénél 1 millió köbméter ömlesztett anyagot — homokot, zúzott követ, aszfaltot — mozgattak meg, ami sokszor emberfeletti erőfeszítést követelt meg. Csak példának mondja, hogy a 145 lakás első panele tavaly augusztus 6-án érkezett, s novemberben kész volt a ház, télen nyugodtan végezhették a belső szereléseket. Több, mint 2500 kamion áru érkezett ide Magyarországról, de a 480 vagon panel közül a többszöri átrakás után sem volt egyetlen selejtdarab sem. Dél van, a korszerű ebédlőbe egymás után érkeznek a munkások. A bőséges reggelit már ledolgozták, ebédre tavaszi zöldségleves, betyár sertésborda galuskával, káposztasaláta és csemegekocka várja őket. A büféből a kávé illata száll, a fagylaltgép széles tölcsérekbe ontja a csokoládét. Sör csak vacsora után kapható. A T1TÁSZ dolgozói is megérkeznek. Pataki György mondja el, hogy ők 46-an dolgoznak kint, 36-an a hálózatszerelést végzik, tízen a kész berendezések üzemeltetését látják el. — Közöttünk nincs olyan, aki kezdettől itt lenne, sok a jelentkező, kevés a hely, így aztán hamarabb váltjuk egymást. Egyedül Szkladányi Árpád van itt, aki kijött az első csoporttal, aztán 1976-ban hazament és tavaly jött másodszorra. Az az igazság, hogy csábító a kereset és egy évet könnyebb kibírni távol a családtól. A délután vitákkal, elemzésekkel telik el. Építésvezetők, főépítés-vezetők, telepvezetők adnak választ arra, miért van az, hogy ott 30—40— 50 százalékkal magasabb a termelékenység mint itthon, mi az oka. hogy a kompresz- szorállomásokon dogozók közül a munkafegyelmet senki nem sérti meg, ha valakivel mégis baj volt, az mindig a szabad időben történt. Ott semmi nem vonja el a munkától a figyelmet, mindig pontosan érkezik az anyag. De a szabad időben az örökös együvézártság, a család, a hozzátartozók hiánya bizony egyeseknél olykor a pohárhoz is vezet. Balogh József (Folytatjuk) /rniti-N ( prog- ) \resszió/ K álmánházáról panaszos levél érkezett a megyei állattenyésztési felügyelőséghez, melyben azt sérelmezték a háztáji és egyéb állattartók, hogy a legelő fűbért progresszíven állapította meg a termelőszövetkezet. A tsz-tag az első szarvasmarha után 600, a második 700, a harmadik után 800, a nem termelőszövetkezeti tag az első szarvasmarha után 1200, a második 1300. a harmadik után pedig 1500 forintot fizet. Ez az intézkedés, ha nem nagy összeggel is — inkább elvekben — sújtja azokat, akik több szarvas- marhát tartanak. Az ilyen intézkedés ellentétes a háztáji támogatására hozott 1976- os kormányhatározattal. Ezt a fonákságot a határozat megvalósítását szervező és ellenőrző helyi tanácsnak észre kellett volna vennie, és intézkednie a felsőbb szervek beavatkozása nélkül. A napokban a járási hivatal és az állattenyésztési felügyelőség illetékesei a helyszínen vizsgálták meg a panaszt. Intézkedtek a progresszió megszüntetéséről. A tényleges költségek alapján azonos fűbért állapítanak meg az első és a további tehenek után is. (Cs. B.) Magyar berendezések atomerőművekhez A KGST-országok energiafejlesztési programjában az atomerőműveknek is fontos a szerepük, jelenleg a Szovjetunióban, az NDK-ban és Bulgáriában már működnek is ilyen erőművek, s a következő években valamennyi tagországban újabbak épülnek. A leendő atomerőművekhez a berendezéseket gyártmánymegosztásban a leggazdaságosabb előállítani, ezért a tagországok elhatározták: felosztják egymás között a gyártást. Magyarország — figyelembe véve az ipar adottságait, a különösen nagy szellemi ráfordítást igénylő berendezések kifejlesztését, előállítását vállalta. Ezek kijelöléséhez készített az OMFB a KGM- mel, az Országos Tervhivatallal és a Nehézipari Minisztériummal közösen tanulmányt, amelyben feltárja, hogy a műszaki fejlesztéseknél melyik ágazatban, üzemeknél vannak meg az atomerőművi berendezések gyártásának feltételei. A szakosítás keretében a Szovjetunió és Csehszlovákia a reaktortesteket gyártja, az NDK-ban szerelvények készülnek, Magyarországra pedig az összes berendezés mintegy 15 százalékának előállítása hárul Eszerint az úgynevezett piimérkört VÍ2- kezelő egykörök készülnek majd hazai üzemekben. A berendezést előreláthatólag az Április 4. Gépgyár gyártja majd, jelenleg a technológia kifejlesztésén dolgoznak. Egy másik berendezés, a karbantartó-javító gép a Csepeli Egyedi Gépgyárban készül, ebből már meg is indult a gyártás, ez évben tíz ilyen gép hagyhatja el az üzemet. GÁZMEZŐKÖN JÁRTUNK
