Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 13. ANGLIÁBAN ÉNEKELTÜNK Á nyírbátori kórus külföldi sikere AHOL MADÁCH A HÁZISZERZÖ Jubileumi évad Szegeden Papír + tej = virág + gerle... Mágusok minden mennyiségben Bűvészeink — ellentétben focistáinkkal — ott voltak a legjobb nyolc között! Leg­alábbis Karlovy Varyban, ahol a közelmúltban a bű­vészkongresszust és ezzel párhuzamosan mágusver­senyt rendeztek. Csaknem 780 neves illuzio­nista jött össze a 13. bűvész­világkongresszusra és közü­lük 86 pódiumra is lépett a nagy versenyben. A bűvé­szek bizonyára nem babonás emberek, mert a 13. kong­resszus versenyében 13 tagú zsűri osztotta az igazságot! Száva Sándor, az Indiai Má­gusok Nagykardjával" kitün­tetett bűvész a zsűrinek is tagja volt. Ő mondta el ha­zatérése után a versenyről és eredményéről: — Az úgynevezett mani­pulációs kategóriában az el­ső díjat Suntagati Sukorov szovjet-kirgiz bűvész és partnernője nyerte, a Grand Prix-vel együtt. Égő kristá­lyok elővarázsolásával be­mutatott káprázatos számu­kat azonnal le akarták kötni az NSZK, Anglia és Ameri­ka képviselői. Az általános bűvészet első díját az NSZK­beli Lucky Lutz nyerte, má­sodik Mitcsi Hasagava japán mágusnő lett, akit egyben Miss Mágiává is választot­tak. Az ebben a kategóriá­ban szereplő két magyar bű­vész a2 erős nemzetközi me­zőnyben a negyedik és a ha­todik helyet szerezte meg. A negyedik helyezett Teplik Ti­bor szegedi bűvész egy „ga­rantáltan üres” űjságlapból zacskót készített, abba tejet öntött, s a tejből a bűvész­pálca érintésére egy gyönyö­rű virágcsokor alakult. Az üres zacskót Teplik el akar­ta hajítani, de „észrevette”, hogy valami mozog benne. Belenyúlt és egy élő gerlét röppentett ki belőle. A gerle elröpült, a virágcsokrot, va­lamint a bűvészkesztyűt pe­dig Teplik a nézők szeme láttára eltüntette. A hatodik helyezett Szűcs László lobogó lángból se­lyemkendőt, s benne nyulat, galambot varázsolt elő, majd bebizonyította, hogy a mos­tani esős időjárásban sem jön zavarba: sétapálcáját a nézők szeme előtt változtat­ta ernyővé... Cs. B. KEZDŐDIK Á TANSZERVÁSÁR Mi legyen az iskolatáskában? Létra Négy megye — Borsod, Hajdú, Heves és Szabolcs — részére készít évek óta már kétágú létrát a Gávavencsel- lői Vegyesipari Szövetkezet. Negyedévenként ötezer-öt­száz létrát kell elkészíteni­ük, az idén azonban jócskán elmaradtak ettől a számtól. Nincs ugyanis alapanyag, hónapok óta nem kapják meg a szükséges fűrészárut. Az ÉRDÉRT budapesti köz­pontjától megérkezett ugyan a második negyedévre a szükséges száz köbméternyi diszpozíció, ez azonban csak papír maradt. Az ÉRDÉRT alsózsolcai telepe ugyanis — ahová a diszpozíció szól — hónapok óta nem biztosítja a kért mennyiséget. Az in­dok: első a bútorgyártás. Ez talán még érthető is. Az azonban már végképp megmagyarázhatatlan, hogy a központi vállalat miért mó­dosította a korábbi száz köbmétert huszonöt köbmé­terre, s miért a dunántúli Adonyba igazolta vissza má­sodjára a szövetkezet ké­relmét, amikor Gávavencsel- lőhöz sokkal közelebb lévő ERDÉRT-telepről is be lehet­ne szerezni a fűrészárut. Jog­gal sérelmezi ezt a lépést a szövetkezet, hiszen ha tény­leg a Dunántúlon kell átven­ni az alapanyagot, akkor ez tetemesen megnöveli a szál­lítási költséget. Hogy ezt a látszólag nem túl jelentős dolgot miért tet­tük szóvá? Többek között azért, mert nem először for­dul elő a fenti gond. Ilyen­kor aztán törik a fejüket a szövetkezet vezetői, hogy mi­lyen munkát adjanak a ti­zennyolc fős asztalosbrigád­nak, amelynek egyik legfon­tosabb feladata a létrák ké­szítése. S ha nincs anyag, megpróbálnak sok mindent. Még azt is, hogy a környék TÜZÉP-telepein keresgél­nek a megfelelő fűrészáru után a brigád tagjai. Ha sze­rencséjük van, s találnak egy bizonyos mennyiséget, ak­kor rövid időre megoldják a gondot. Aztán ha ezt feldol­gozzák, kezdődik minden elölről. Itt a gyümölcsszedés ide­je, s annak egyik, nem is le­becsülendő kelléke, a létra. A létra, amit egyre nehezebb kapni a boltokban. De talán még nem késő segíteni. Ész­szerűbb ügyintézéssel, gya­korlatiasabb gondolkodás­sal. S ez elsősorban az ÉR­DÉRT központján múlik. (bg.) Szűri a hívatlan vendég Az Angol—Magyar Baráti Társaság meghívására június 15. és 25. között Nagy-Bri- tanniában, pontosabban Wa­lesben szerepelt a Nyírbátori ÁFÉSZ 60 tagú vegyes kara. A világ egyik legnagyobb forgalmú repülőterén, a Heathrowin több ezer érke­ző, távozó rohanó ember kö­zül „Nyírbátor” feliratú táb­lával szinte kihalásztak ben­nünket, hogy elinduljunk a 220 kilométerre lévő walesi kisvárosba, Pontyprid-be, Tom Jones szülővárosába. Cardiffban — Wales fővá­rosában — a megyei tanács elnöke köszöntötte a nyírbá­tori énekeseket. Az élső kon­certünk június 17-én a Szent Margit — hangversenyterem­nek is használt — anglikán templomban volt, zsúfolt né­zőtér előtt. A másnap meg­jelent megyei lap, az „Aber- dare Leader” „Mennyei hangok Magyarországról” címmel kéthasábos írásban méltatta a sikeres bemutat­kozást. Másnap felejthetetlen szép­ségével ajándékozott meg bennünket Wales. Az egész napos túra során ellátogat­tunk a vad és mégis szép hegyvidékre, magasföldre „Beacons” és „Mountain Centre” nemzeti parkokba, délután pedig a híres Swan­sea tengeri fürdőhelyre. A következő három nap a történelemé volt. Cardiffban meglátogattuk a Nemzeti • és a Folklór Múzeumot. Megis­merkedve a természeti, tör­téneti és ipari múltjával, fej­lődésével a tartománynak. Az egyetem mikrobiológiai ka­rán, illetve a városi tanácson megismerkedtünk a walesiek mai életével, feladataikkal, problémáikkal. Meglátogattuk a Hoovers vas- és acélművet, hol mo­dern gépsoron követhettük az acél és az ötvözetek útját a kész lemezig, hengerelt áruig. Délután közös hang­versenyt adtunk a lelkes kö­zönségnek, az egész Anglia- szerte ismert Dawlais férfi­kórussal. A vasmunkásokból, pedagógusokból, tisztviselők­ből álló 90 tagú énekkar hűen reprezentálta az angol kó­rusmozgalmat, dalkultúrát. A következő napunk a tel­jes kikapcsolódás, a vásárlás, a városnézés, a pihenés és a nagymosás napja volt. A délutáni próba során utoljá­ra elpróbáltuk azt a műsort, amellyel másnap búcsúztunk kedves vendéglátóinktól. Az izgalmat, az akarást fokozta, hogy a hangverseny az augusztusban megyénkbe látogató cwmbach-i férfikó­russal közösen zajlott és az egész műsort felvette a BBC rádió. Utolsó napunkat — elenyé­szően kevés idő egy világvá­ros számára — Londonban töltöttük. Lelkes vendéglá­tóink — a polgármesterrel az élen — kalauzoltak ben­nünket. A repülőgép ajtajáig kísé­rő vendéglátók integetése nemcsak a szép dalt produ­káló kórusnak szólt, és a kö­telező udvariasság diktálta, hanem a Magyar Népköztár­saság állampolgárainak is. ( ' Kóródy László Oláh József ibrányi lakost a községben erősen Italozó, ag­resszív természetű embernek is­merik és emiatt környezetében szabályosan félnek tőle. Koráb­ban több esetben követett el erőszakos, garázda jellegű bűn- cselekményeket, sőt egy esetben az intézkedő rendőrökre Is rátá­madt. Az elmúlt év december 26-án az italozását már a reggeli órák­ban megkezdte és azt egész nap folytatta. Egy félreértés során az esti órákban elment utcabeli szomszédjához, Tóth Gyulához, mivel azt hitte, hogy őt is meg­hívták névestére. Tóth Gyula és családja csak nagyot nézett, amikor az ajtóban megjelent a hivatlan vendég, aki feleségét is magával hozta. Tóthék ismerve Oláh természetét, nem akarták megsérteni, ezért hellyel és ital­lal kínálták. Oláh egy ideig ren­desen viselkedett, azonban hamar ráunt a társaságra és hogy ne unatkozzék, belekötött az egyik Tóth fiúba. Tóth Gyula és fele­sége kérték Oláht, hogy ne ront­sa el a családi ünnepséget és ha nem érzi jól magát, menjen ha­za szépen. Oláh József hagyta, hogy ezek után hazakisérjék, de amikor a lakásában hagyták, ki­szaladt onnan és hangosan kia­bálva szitkozódott és átkozta Tóthékat, amiért kinézték és el­küldték a társaságból. Oláh köz­ben észrevette az egyedül álló Tóth Gyulát, aki az utcán lema­radt a többiektől és hirtelen el­határozással mellé ugrott, majd zsebkésével hasbaszúrta. Tóth Gyulát a mentők életveszélyes állapotban szállították kórházba és csak a gyors orvosi beavat­kozás mentette meg életét. Az ibrányi fenegyereket a bí­róság emberölés kísérlete miatt 3 évi ős 6 hónapi szabadság- vesztésre Ítélte, melyet szigorí­tott börtönben köteles letölteni. Az ítélet ellen az ügyész súlyos­bításért fellebbezett. (m. f.) nalzó és papír mérőszalag, egy doboz számolókorong, egy csomag számolópálca, két dobókocka és egy szögle­tes zsebtükör. Az elsősök a tanév elején sem töltőtollat, sem golyós­tollat nem használnak. A tanév folyamán szük­ség lesz még különféle fonalakra, különböző szí­nű, méretű és minőségű papírlapokra, hurkapál­cákra és csiszolópapírra. Ezekkel kapcsolatban a pe­dagógusok időben tájékoztat­ják a szülőket, ezeket az eszközöket általában közö­sen vásárolják meg. Mintegy 160 ezer kisgyer­mek kezdi meg szeptember­ben iskolai tanulását. So­kan közülük szüleikkel már felkeresik, a papír- és író­szerboltokat, s gazdagodik az iskolatáska tartalma. Sok szülő először találkozik a tanszervásárlás gondjával és tanácstalan. Mi legyen az el­ső osztályosok táskájában? Az Oktatási Minisztérium .általános iskolai főosztályán az MTI munkatársának el­mondották: a szülök csak a legszük­ségesebb tanszereket ve­gyék meg. A tanév első heteiben a következő tanszerekre lesz szükség: két-két 14—16-os számú írásfüzet és 17—16-os számú számtanfüzet, egy- egy 21—32-es számú írás­füzet, 20—40-es számú si­ma lapú füzet és 90—16- os számú rajzfüzet. Szük­ség lesz hat a/4-es iskolai rajzlapra és 3 a/4-es mű­szaki rajzlapra, egy cso­mag 10—50-es számú írólapra, két-két grafit­ceruzára és kék-piros postairónra, valamint egy-egy doboz színes ce­ruzára, zsírkrétára és vízfestékre. Elegendő egy-egy tubus fe­hér tempera, illetve-ragasz­tó, egy-egy 4-es ecset, illetve 10-es hajecset, egy doboz gyúrma, egy-egy egyenes vo­kellemes pihenést ígér a fo­lyóparti strand, a gyógyha­tású termálvízzel töltött úszó­medencék sora, a Tisza és a Maros torkolatánál lévő Ha­lászcsárda és több szabadtéri vendéglő. A város idegenve­zetői az idén is felkészül­tek arra, hogy autóbuszok­kal, gyalogosan vagy tiszai kishajókkal bemutassák Szeged és környékének neve­zetességeit. A Dóm téren egyébként július 22-től augusztus 20-ig 17 előadást tartanak az idén. Erkel Hunyadija, Katona Bánk bánja, Kacsóh János vitéze, Delibes Coppélia cí­mű balettje — szovjet ven­dégművészek előadásában —, valamint a Magyar Állami Népi Együttes műsora sze­repel a szabadtéri játékok idei programján. Ezenkívül még mintegy ötven más ese­mény kínál látnivalót, jó szó­rakozási lehetőséget minda­zoknak, akik a nyári ünnepi hetek időszakában ellátogat­nak Szegedre. Dénes János ötezer-hatvankilencen foglal­tak helyet a széksorokban. Akadtak persze „gyengébb házak”, de nagyon sokszor pótszékekkel is meg kellett tűzdelni a nézőteret, hogy egy-egy későn jelentkező ha­zai vagy külföldi csoportnak helyet szorítsanak. Szinte minden évadban opera, drá­ma, daljáték, balett és folk­lór műsorok között válogat­hattak a nézők. Madách, Erkel, Verdi, Shakespeare már-már „háziszerzőnek” számít a játékokon. Számos szovjet balettegyüttest és sok kitűnő külföldi operaéne­kest ismerhetett meg a kö­zönség, amelynek többsége az üzemek, a tsz-ek dolgo­zói közül vérbuválódott. A játékok számos vendége itt látta először „élőben” kivá­ló művészeink játékát, és szegedi élményei alapján vált a színházművészet igaz ba-t rátjává. A környezet, az ár­kádos épületekkel övezett Dóm tér a nemzeti nagyja- inkat megörökítő több mint száz szoborral, a Fogadalmi templomban és a Zsinagógá­ban meghallgatható orgona­koncertekkel, a régi szerb templom értékes ikonjaival igazi maradandó útravalója a látogatóknak. Az esti előadásokra érke­ző vendégek gyakran megpi­hennek a turisták kedvelt ta­lálkozóhelyén, a Virág cuk­rászda teraszán. Itt adják hí­rül egymásnak, milyen be­nyomást tett rájuk az ipari vásáron bemutatott magyar és jugoszláv áruk sokfélesé­ge. Mások a Szegeden látott nemzetközi *és országos sportversenyek eredményeit vitatják meg. Minden évben tucatnyi képzőművészeti, fotó- és más kiállítás nyílik Szegeden. Ka­marazenekarok koncertjei, könnyűzenei műsorok is sze­repelnek a programban. A Tisza partjaira látogató nyaralóknak jó szórakozást, Jubileumra készülnek az ország legnagyobb „csillag­tetős” színházában, a szegedi szabadtéri játékokon. A Dóm téri előadások 1959. évi felú­jítása óta az idén a huszadik évad előadásainak kezdete előtt szólal meg a fanfárok hangján az ismert népdal: a „Szöged híres város...” dal­lama. Az idén a játékok felújítá­sának huszadik évadját ün­nepük Szegeden. Három év múlva pedig azt köszöntik, hogy ötven évvel ezelőtt tar­tottak először szabadtéri elő­adást a Dóm téren. A két különböző dátumhoz kötődő évforduló egyaránt méltó az emlékezésre. 1927-ben vetette fel elő­ször Hont Ferenc a Délma- gyarország című napilap ha­sábjain, hogy rendezzenek szabadtéri előadásokat a Fo­gadalmi templom előtt, az árkádos épületekkel övezett Dóm téren. A város akkori vezetői kezdetben kevés megértéssel fogadták a ja­vaslatot. Mégis, 1931-ben már bemutatásra került egy misz­tériumjáték. 1932-ben ugyan nem tartottak előadást, de a művészetet kedvelő lelkes szegedi fiatalok szorgalmazá­sára 1933-tól 1939-ig sokszor zengett itt fel a taps az Em­ber tragédiájának, Mascag­ni Parasztbecsületének, ame­lyet a szerző vezényelt, Puc­cini Turandotjának, Verdi Aidájának és sok más mű sikeres bemutatójának. A második világháború megsza­kította a kibontakozó siker- sorozatot. A játék azonbari'az 1959. évi felújítás után ismét hódító útjára indult. Megő­rizte a prózai művek, az ope­rák, a daljátékok előadásá­nak hagyományait. A prog­ramot néptánccal és balet­tel is megújította. A Dóm téren az eddigi ti­zenkilenc nyáron több mint másfél millió néző tekintet­te meg a 304 előadást. A statisztikai adatok sze­rint egy-egy este átlagosan A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság ilo- natanyai üzemében két FFLIX FC—64 típusú automata könyvelőgépet állítottak munkába. Elsőnek az anyagkönyve­lés gépi feldolgozását végzik, majd a jövő évtől a gazdaság egész ügyviteli könyvelését gépel végzik. Képünkön: Juhász Júlia gépi könyvelő munka közben. (Elek Emil felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents