Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-12 / 162. szám
1978. július 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Veszteségből jövedelem HA A VEZETÉS gyenge pontjáról van szó, szinte unos-untalan mondjuk, hogy a következetlenséget kellene megszüntetni. Egy- egy helyi párthatározat előkészítése még megalapozott, gondot fordítanak a szervezésre is. A végrehajtás és annak ellenőrzése azonban már elmarad, a határozatot időközben akadályozó gondok elhárítására nem fordítanak megfelelő erőt és figyelmet. így aztán elsikkad, nem valósul meg fontos döntés, amelynek káros következményei kihatnak a gazdasági, politikai életre, a vállalati, termelőszövetkezeti kollektíva hangulatára. Nem érdemtelen éppen ezért akár egyetlen példával illusztrálni, mit is jelent, ha a helyi pártvezetés hivatása magaslatán áll, érti, mit szükséges tenni a termelés gazdaságossá tételéért. Van, ahol ebben rejlik valójában a pártszervezet termelést segítő és ellenőrző munkájának lényege. A jó példa erre a MEZŐGÉP vállalat nyírteleki gyáregysége, öt hónap alatt kisimultak a ráncok a gyáregység igazgatójának, Nagy Sándornak az arcán. De ez az időszak azt is bebizonyította, mekkora erő a 43 párttagot számláló alapszervezet, ha világosan látják az emberek a célt, s mindenki tudja, mit kell tennie. A vállalatnak ez a gyáregysége készíti a DETK tartálykocsikat. Ezzel biztosítanak 250 embernek, s így ennyi családnak kenyeret. Nos, ennek a terméknek a gyártása okozta a legfőbb gondot, mert előállítása veszteséges volt. Tavaly ez az összeg meghaladta a közel másfél milliót. EZ ÉV ELEJÉN, a párt- szervezet által készített cselekvési programban éppen ezért első helyen szerepelt a DETK tartálykocsik gyártásának nyereségessé tétele. Ez mindenki érdeke, olyan termék, amelyből az AGROTRÖSZT évente 600—700 darabot rendel. Szükség van rá a mezőgazdasági üzemekben hosszú távon is. Mindezt figyelembe véve született párthatározat az év eleji beszámoló taggyűlésen, amelynek alapján egy 18 főből álló komplexbrigádot hoztak létre. Helyet kaptak ebben technikusok, szakmunkások, normások, mérnökök, szocialista brigádvezetők. Ennek a brigádnak volt a feladata, hogy megvizsgálja a gyártmány veszteségének az okait. A PÁRTHATÁROZATOT következetesen végrehajtották. Először is megváltoztatták a DETK—5-ös típusú tartálykocsik programegységenkénti gyártási technológiáját. Ésszerű átcsoportosítással végzik az alvázgyártást, amit gépesítettek. Több célgépet alkalmaznak. Gépesítették az anyagmozgatást, beruházás nélkül. (A párthatározatban célul tűzték ezt is, méghozzá úgy, hogy konkrét pártmegbízatásokat kaptak a kommunisták,' szállítókocsik és emelőberendezések elkészítésére.) Valójában egyetlen párt- határozat „mozgásba” hozta az egész gyáregységet. Szocialista brigádok kaptak külön megbízatásokat, sokszor 10—20 párttag tevékenykedett társadalmi munkában is, hogy a határozat megvalósuljon. Po- mázi Gyula, a párttitkár azt vallja, nem is gondolta, hogy annyi szellemi energiát szabadít fel az emberekben egy cél. Olyan tartalékok kerültek felszínre, amelyek elsősorban anyagiakban mérhetők, de tudati értékük talán még jelentősebb. Csaknem 18 újítást alkalmaztak a veszteséges termék nyereségessé tétele érdekében. Korszerűsítették a határozat nyomán a termék gyártási sorát. Most az egymást követő munkafolyamatok között közvetlen a kapcsolat. Javult a munkafegyelem s termelékenyebb lett a munka. Minden brigád program szerint végzi a munkáját, minimális az „üres”-járat, állásidő. A DETK, amely a vállalatnál talán a legveszteségesebb termék volt még fél évvel ezelőtt is, most az egyik legjövedelmezőbb gyártmány. Tavaly a szerződési kötelezettségének nem tudott eleget tenni a MEZŐGÉP. Ez év első felében, egy hónappal a határidő előtt teljesítették a féléves tervet: 341 DETK tartálykocsit adtak át az AGROTRÖSZT-nek. Farkas Kálmán GÁZMEZŐKÖN JÁRTUNK 1. A „zsűri“ nemzetközi... A KGST európai tagállamai a hazai termelés maximális kihasználásával sem képesek kőolaj- és földgáz- igényeiket kielégíteni. Ezért határoztak úgy a 27. prágai ülésszakon, hogy részt vállalnak az orenburgi gázmezők termelőberendezéseinek megépítésében és az Oren- burgtól a Szovjetunió nyugati határa közötti 2684 kilométeres vezeték lefektetésében. A kivitelezők első csoportja épp három éve, 1975. július elején érkezett munkahelyére. Hogy mit végeztek eddig, ennek bemutatására szervezett látogatást újságíróknak a napokban az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium. Husztra kora reggel érkeztünk, s minthogy nem csak tájékoztatóval él az ember, első utunk a KEMÉV dolgozói által épített ezer személyes étterembe vezetett. A város központjában épült létesítmény magasságával nem is, de korszerűségével mindenképp kiemelkedik környezetéből, s ha az építők hazatérnek, minden bizonnyal ez lesz a husztiak legreprezentatívabb vendéglátóhelye. A konyhában a Bükk-vidéki Vendéglátó Vállalat szakácsai adagolják a reggelit: főtt, füstölt tarja mustárral, vaj, sajt, körözött, tej, tea, kakaó — kinek-kinek ízlése szerint. A tálaló előtt egy rajzolt plakát hívja magára a figyelmet: „Kedves étkező vendégünk! Ha sok az adag, kérjen kevesebbet, ha kevés, kérjen többet!” Hét turbina A busz a kompresszorállomás felé kanyarodik. A nárciszok völgye melletti dombon áll a hét kompresszor- ház, hogy majdan az előző kompresszorháztól érkező gáz csökkent nyomását 75 atmoszférára emelje. Áll a görényfogadó, a gáztisztító, a gázhűtő, a raktár, a központi vezérlőterem épülete, helyén a hét darab 64 tonnás turbina, de a kotró, a markológépek új, meg új barázdát marnak a föld arcába, mert nem mindenütt kerültek még helyükre az 1420 milliméter átmérőjű csövek. Messziről kávézaccnak tűnő tőzeghegy várja a billenős dömpert, hogy puhára ágyazzák vele a csővezeték árkát. Paliga Frigyes, az ÉVM miniszteri biztosa sorolja, hogy az öt szocialista országon, Bulgárián, Csehszlovákián, Lengyelországon, Magyarországon és a Szovjetunión kívül Finnország, az NSZK, Japán, Franciaország, Olaszország, Belgium, Svédország, Dánia, Hollandia és az Egyesült Államok munkásai működtek, működnek közre a gázvezeték építésében. Utóbbiak esetében természetesen nem önzetlen együttműködésről, hanem előnyös üzletről van s.zó: egyetlen darab 8 méter hosz- szú cső 8000 dollárba kerül. És ebből kell 2684 kilométer. Az építkezésen Tóth Zoltán, a generálkivitelező, a KEMÉV ottani főépítés-vezetőségének gazdasági igazgatója kalauzol bennünket. Árkok felett fektetett pallókon lépegetünk, a mellettünk elhúzó dömperek alatt reng, remeg a föld. Mondják: jobb területet is kijelölhettek volna, de a Szovjetunióban a termőterület sérthetetlen. Hárman Yállajról Órákba kerül, míg körbejárjuk a „bázist”, aztán a városba invitálnak, ahol több a látnivaló. A 149 lakás, első szintjén üzletsorral, a vasúti rakodó, raktárakkal, rámpákkal, a lakáshoz szükséges kazánház, távvezeték-hálózat, az összes hozzá szükséges közművek, majd a kórház elé kanyarodik a buszunk. Mintha a sóstói 200 ágyas kórháznál állnánk, az eltérés csupán plusz egy lépcsőház, ahol veszély esetén menteni lehet. A munka még javában tart. Egy kék sisakos férfi kiabál. — Serény! Gyere fogd meg G utoranszki, aki a szomszéd lakásban lakik, az ablakon át jött hozzám. Nem kedves gyermekkori emlék űzte, sem bűnöző hajlama, csupáncsak úgy vélte, ha a megszokott módon, az ajtón át akar bejönni, nem talál odahaza. Ott ült és itta a kávéját, és hosszas szóakrobatika után, amely semmivel sem maradt el amögött a mutatvány mögött, amellyel hatemeletnyi magasságban az erkélyről az ablakomig eljutott, kinyögte, hogy éntőlem függ egyetlen fiacskájának, Makszimiliánkának, a sorsa, pontosabban az, hogy felvegyék az oligofrének (fejlődésben elmaradottak) iskolájába. A gyerek különben intelligens és tehetséges volt a korához képest, vadászkürtön játszott, és három nyelven is tudta mondani, hogy „jónapot” meg „viszontlátás- -Ta”. Miután megkérdeztem, hogy ezt a ritka csodagyereket miért pont az oligofrének (fejlődésben elmaradottak) iskolájába óhajtja küldeni, Gutoranszki elmondta, hogy ők mennyire aggódnak gyermekük jövőjéért, és drága kincsüket olyan oktatási intézménybe óhajtják küldeni, ahol a gyermekük az első Sztefan Zajcarov: Furcsa látogatás lendülettel kitűnik a többiek közül. Ezután azt körvonalazta, hogy Makszimiliánka az oligofrének iskolájában minden bizonnyal évfolyamelső lesz, és így komoly előnnyel jelentkezhet a főiskolára. És mint közeli ismerős, igazán segíthetnék... A kávé cigányútra ment, köhögve nyúltam a vizeskancsó után. Gutoranszki szolgálatkészen hátbaveregetett és vizet töltött a poharamba. Megittam, és megkértem, hogy ne mondjon butaságokat, akárminek is néz engem, én csupán közönséges áruforgalmi tisztviselő vagyok a „Limlomimportnál”, az oligofrének (fejlődésben elmaradottak) iskolájához pedig semmi közöm sincs. Amennyiben pedig szeretett Makszimiliánkáját, ha jól értettem, komolyan oda akarja Íratni, hát menjen be abba az oktatási intézménybe, és ne legyen olyan tehetetlen. Gutoranszki fürkészőn tekintett rám a szemöldöke alól, és az ujjaival megkopogtatva a homlokát „Marslakónak” titulált, (ezzel valószínűleg azt akarta a tudomásomra hozni, hogy a Marsról pottyantam ide). Szó sem lehet olyan iskoláról, amelyikbe csak úgy, támogatás nélkül be lehet jutni. És ha egyéb kapcsolatom nincs is az oligofrének iskolájával, itt vagyok én magam, a múltkor a saját szemével látta, hogy kéz a kézben sétáltam a parkban egy hosszú szőke hajú, műszem- pillás nővel, aki megerősített értesülései szerint — az iskola igazgatóhelyettese má- sodunoka-testvérének a sógornőjének a legjobb barátnője. Ekkor már felfortyantam, és beleüvöltöttem a képébe, ahelyett, hogy abba ütné az orrát, amihez semmi köze, és azután nyomozna, mikor és kivel sétálok a parkban, jobb lenrte, ha fogná Makszimiliánka papírjait, és haladéktalanul bevinné azokat a fejlődésben elmaradottak iskolájába. A legjobb ajánlólevél pont egy ilyen atya... Gutoranszki két-három percig pislogott, mire felfogta a szavaim értelmét, hirtelen felpattant, és kiabálni kezdett — hogy minden világos, nem csak hogy segíteni nem akarok egy tehetséges gyereken, de még az apjának a becsületét és eszét is megsértem. De majd ő leszámol velem máshol, különösen a szőke, műszempillás hölgynél. És ugyanazon az úton távozott, ahol jött, csörömpölve csapta be maga után a i ablakot. S zorongva néztem, hogy veti át magát az erkélyen, egyensúlyoz gyakorlott mozdulatokkal a szárítókötélen, és azon töprengtem, mikor jövünk rá végre, hogy egy lakásba — és máshová is — az ajtón keresztül kell bemenni. (Migray Ernőd fordítása) a végét — hangzik a hívás, s mi más juthatna eszébe az embernek, mint hogy biztos a szorgalma miatt ráragasztott becenevet hall. A ki váncsiság nem hagy békén. Szőke, magas fiatalember nyújtja a kézét és érthetően mondja; Serény Ottó vagyok. A vállaji fiú mosolyogva mondja: hárman jöttek az építkezésre a családból apjával és testvérével és bár öcs cse már Magyarországon van, hárman jönnek majd haza a munka végeztével. Megismerkedett egy huszti lánnyal, aztán házasság lett belőle. Az új pavilon a kórház tő- szomszédságában épül. A sok idegen láttán járóbetegek jönnek látogatókat sejtve, s beszédbe elegyedünk velük. Természetesen betegségükről érdeklődünk, de két-három mondat után ők terelik az építkezésre a szót. Idősebbek, fiatalabbak, nők és férfiak mondják egymás szavába vágva, hogy ilyen iramot még nem láttak. Keresztül a Kárpátokon A huszti építkezés megkezdésekor felépített lakásokban ma még munkások laknak. A három-négyszobás, jó beosztású lakások természetesen a városé maradnak, s lakói évek múlva is áldani fogják érte a magyar munkásokat. Nem csak a lakás alapterülete miatt, hanem a minőség miatt is, hiszen akik itt dolgoznak, tudják, hogy a „zsűri” nemzetközi. Késő délután van mire végigjárjuk az építkezéseket, A búcsúzást rövidre fogjuk, hisz 220 kilométer áll előttünk: keresztül a Kárpátokon. A busz a Toronyi-hágó felé veszi útját. A hegyoldalban kis települések, szétszórt házak között vezet az út. Meredek lejtőn kapálják kiskertjüket az otthonmaradt asszonyok, fekete-tarka tehenek köröznek a fűlakoma után. Este van, mire felcsillannak Ivano-Frankovszk fényei. Balogh József (Folytatjuk) Mérlegek exportra A tavalyinál 30 millió forinttal nagyobb termelési érték előállítását tervezi ebben az esztendőben a METRI- POND fehérgyarmati gyáregysége. Éves tervük a múlt évivel szemben — amikor 88 millió forint értékű terméket készítettek — 108 millió forint. A szatmári üzem a hazai mérleggyártás egyik bázisa, itt készülnek az úgynevezett mechanikus mérlegek, amelyeknek mérőskálája a 15 kilogrammosoktól egészen a 120 megapondosokig terjed. Az idén összesen mintegy 22 félét készítenek e termékekből. Ez évi exporttervük 28 millió forintot irányzott elő, — legnagyobb megrendelőjük az idén is Csehszlovákia, ahol 20 millió forint értéket adnak el, valamint Kuba, Szovjetunió, és Irak. A gyáregység az első fél évet a tervezetthez képest, mintegy 8 millió forintos lemaradással zárta, hiszen az ötvenmillióval szemben csak 42 millió forint értékű mérleget készítettek. Igaz ugyan, hogy a gyáregység évi kapacitása eléri a 140 millió forintot is, azonban a termelést nagymértékben akadályozza a helyszűke. Bizonyos mértékben korlátok közé szorítja a termelést a nemrég kezdődött beruházás, amelynek során hőközpont, tanműhely, szociális épület készül. Az építkezések előreláthatólag 1981-ben fejeződnek be, de a hőközpont már az idén szeptemberben elkészül. Az elmaradás — amit sietnek pótolni — mellett viszont jelentős minőségi javulásról adhattak számot az első fél évben. Kevesebb lett az ismételt hitelesítések száma, s mintegy 25 százalékkal csökkentették a selejtkárt, a múlt évihez képest. Növényvédelmi tanácskozás Július 14-én a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás, a megyei TESZÖV és a MAE megyei szervezete a nagykállói Virágzó Föld Termelőszövetkezetben téli alma növényvédelmi bemutatót tart. Az előadások délelőtt 10 órakor a nagyközségi művelődési házban kezdődnek, majd a gyakorlati bemutatóra, illetve a kísérlet értékelésére a termelőszövetkezet gyümölcsösében, a kál- lósemjéni út melletti kertben kerül sor. Munkában az orsózók a nagyhalászi zsákgyárban (E. E. felv.) Megvalósuló párthatározat Nyírteleken
