Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-12 / 162. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 12. Folyik az űrrakodás KOMMENTÁR Az enyhülés oszthatatlan H a a szovjet és az ameri­kai külügyminiszter bármikor, bármilyen fórumon találkozik, ez min­dig és mindenütt érdeklődés­re tarthat számot. Most azon­ban a nemzetközi közvéle­ménynek a szokásosnál is sokkal több és lényegesebb oka van arra, hogy megkü­lönböztetett figyelemmel for­duljon Genf, a találkozó színhelye felé. A tét ugyanis — nem a genfi találkozóé, hanem az egész jelenlegi időszaké — az, hogy vajon valóban sike­rül-e — Leonyid Brezsnyev emlékezetes szavaival — visszafordíthatatlanná tenni az enyhülés jótékony lánc­reakcióját, vagy pedig meg­torpan, sőt esetleg a visszá­jára fordul ez a biztató fo­lyamat. A nemzetközi politi­ka talán legfontosabb témá­ja, a SALT ugyanis e döntő szakaszába érkezett. Washingtonból az utóbbi időben egyre több (nemegy­szer minősíthetetlen hangú) olyan megnyilatkozás hang­zik el, amelyben Moszkva cí­mére olyan fenyegetéseket intéznek, hogy ha a Szovjet­unió „nem változtat gyökere­sen” a felszabadító mozgal­makkal nyíltan rokonszenve­ző Afrika-politikáján; ha — a saját törvényeinek fittyet hányva — nem enged szabad utat saját országában a szov­jetellenes uszításnak, akkor nem számíthat a SALT-meg- állapodás aláírására. Veszélyesebb játékot nem is lehet elképzelni. Ezt az amerikai közvélemény is fel­ismerte — a jelenlegi kor­mányzat népszerűségi rátá­jának süllyedése legalábbis aligha lehet független ettől a felismeréstől. A Szovjetunió nem hajlan­dó semmiféle zsarolásnak en­gedni : a SALT-megbeszélé- seket annak fogja fel, aminek egyedül felfogható — az egész világ biztonságát köz­vetlenül érintő alapkérdés­nek, amelyet nemcsak a két nagy nép, hanem az egész vi­lág érdekében meg kell ol­dani. „A Szovjetunió — hangsú­lyozza az APN szovjet hír- ügynökség kommentárja — még a második világháború előtt hitet tett a béke oszt­hatatlansága mellett. A Nyu­gat azonban nem hallotta meg ezeket a szavakat; Euró­pára és a világra rázúdult a háború. Most a szovjet veze­tők az enyhülés oszthatatlan­ságáról, egyetemessé tételéről beszélnek. Reméljük, a múlt szomorú történelmi tapaszta­latainak hatására a Nyugat most jobban megszívleli eze­ket a gondolatokat.” H. E. A Szaljut—6 szovjet tu­dományos űrállomáson 25. napja dolgozó űrhajósok ked­den folytatták a Progressz—2 teherűrhajó 1300 kilogramm súlyú szállítmányának előző nap megkezdett átrakását. Az űrlaboratóriumba viszik át az újabb tudományos kí­sérletekhez a Földről kapott berendezéseket, műszereket, filmtekercseket és a tartós űrélethez nélkülözhetetlen tiszta ruhát, friss fehérneműt, élelmiszer- és ivóvíz-után­pótlást. Kovaljonok és Ivancsenkov a legszigorúbb földi irányítás mellett kedden hozzálátott a mintegy 1 tonnányi folyé­kony üzemanyag átszivattyú- zásához is. Ez az űrhajósok és az irányítóközpont részé­ről egyaránt a lehető legna­gyobb összpontosítást és A nouakchotti rádió ked­den közzétette az új mauri- tániai kormány névsorát. A kormányban nyolc katonai és nyolc polgári személy ka­pott helyet. A miniszterel­nök, az államcsíny vezetője, Mustapha Ould Salek; kül­ügyminiszter Mohamed Cheikna Ould Lakhda; bel­ügyminiszter Jibou Ould Sa­lek. Az államcsíny irányítói közül Ahmed Saloum Ould Sidi alezredes, a katonai is­kola igazgatója a felszerelési és szállítási miniszteri tárcát kapta, a hadügyminisztériu- mit pedig a kérdéses minisz­tériumot irányító bizottság titkára, Maouia Ould Sid Mohamed Taya. Mauritániában kedden hely­reállt a nyugalom. A katona­ság letette a hűségesküt a ha­talom új birtokosainak kezé­be, és a közélet vezető sze­mélyiségei támogatásukról biztosították az új kormányt. Éjszakai kijárási tilalom Több kínai vadászgép jú­lius 8-án súlyosan megsér­tette Vietnam légiterét — adta hírül egy kedden Ha­noiban nyilvánosságra ho­zott hivatalos vietnami köz­lemény. A kínai repülőgépek a kí­nai—vietnami határkörzet­ben lévő Guang Vinh tarto­mányban 25 kilométer, Cao- bang tartományban pedig 30 kilométer mélyen repültek be vietnami terület fölé. A hivatalos közlemény be­számolt arról, hogy Tan Phong, a vietnami külügy­gondosságot igénylő művelet, amelyet a legkisebb rendelle­nesség esetén meg lehet és meg is kell szakítani. Szük­ség esetén a teherűrhajó gyorsított leválasztására is lehetőség van. Mindez ter­mészetesen az űrhajósok biz­tonságát szolgálja. Kovaljo­nok és Ivancsenkov egyéb­ként még a Földön hosszasan konzultált az űrrakodás kö­vetelményeiről Romanyen- kóval és Grecskóval, akik nagy rutinra tettek szert eb­ben 96 napos űrtartózkodásuk és a Progressz—1-gyel vég­zett munkájuk során. A tavaly szeptemberben felbocsátott Szaljut—6 fe­délzetén eddig tíz űrhajós fordult meg, köztük Vladimir Remek és Miroslava Herma- szewski, az első csehszlovák és lengyel űrkutatók. van érvényben. Diplomáciai források szerint, a kezdeti ta­lálgatásokkal ellentétben, Salek rendszere folytatja a harcot a Nyugat-Szahara fel­szabadításáért küzdő népi front (Polisario) ellen. Az AFP hírügynökség afrikai diplomáciai forrásra hivat­kozva jelentette, hogy Mus­tapha Ould Salek hétfőn ma­gához hivatta a nouakchotti diplomáciai testület doyen­jét, a líbiai nagyövetet és kö­zölte vele, hogy az új kor­mány folytatni fogja az elő­ző nyugatbarát politikát. Po­litikai megfigyelők szerint az új kormány erősíteni fogja kapcsolatait Marokkóval, Franciaországgal, Szaúd- Arábiával és Kuvaittal. A volt elnököt és kormányának tagjait megfigyelés alatt tart­ják, de — mint azt a katonai bizottság bejelentette — nem indítanak ellenük bírósági eljárást. minisztérium kínai ügyekkel foglalkozó osztályának veze­tője július 10-én tiltakozó jegyzéket nyújtott át a Kínai Népköztársaság hanoi ügyvi­vőjének. A jegyzékben — hangsúlyozta a közlemény — Vietnam élesen elítélte az ország szuverenitását meg­sértő súlyos akciót. A kínai ügyvivő azonban nem volt hajlandó átvenni a jegyzé­ket, azzal az ürüggyel, hogy nincs tájékoztatva az ügyről — adta hírül a vietnami köz­lemény. Az államcsíny után Mauritánia továbbra is szemben áll a Polisarióval Vietnami tiltakozás kfnai repülőgépek berepülése miatt 0 — Te vagy, drága Gittám? Hogy közlekedési gondunk? Igazán nagyon kedves vagy, figyelmes... de szereztünk egy rokoni kocsit... remé­lem, nem haragszol, szóval egy fővel többen leszünk. Eggyel, igen, csak egyetlen­eggyel. Nem, nem az öcsém a feleségével, nincsenek ideha­za, beutalták őket valahová, de a kocsijuk itthon van és a sógornőm öccse rendes fiú, nagyon készséges... tud, per­sze... hát nincs nagyon nagy gyakorlata... de lega­lább gyakorolja a vezetést... nem, nem, vigyázunk drá­gám ... megmondom... én is, vagyis mi is... puszillak, Gittám... Ez persze árokba vihetne, drágám — gondolta Gitta —, de azért ne ezen az úton. Majd utána, vagyis főleg az­után, amikor a hozomány­részt már leszurkoltátok... Mindenesetre egy jobb, mint kettő, s még az az egy sem iszik. ★ Ha már benne volt a tele­fonhívásban, egy nagy sóha­jú elszánással felhívta jö­vendő nászasszonyát is. — Mondták a gyerekek, hogy beszélni akartál velem, de ne haragudj, nem volt egy lélegzetem. Gondoltam, hogy hiszen holnap úgyis ta­lálkozunk. Ugye megértesz? — Gittám, én csak a költ­ségek miatt — mondta Tibor mamája minden teketória nélkül —, azt gondoltam, hogy ezt igazán a két félnek kellene megrendezni. Először „kellett volnát” ké­szült mondani, de még idő­ben fordított a fogalmazá­son. Ha „volna”, akkor már belenyugodott. S voltakép­pen nagyon szívesen bele is nyugodott volna, de akkor szinte már majdnem termé­szetessé válik, hogy a lagzit meg majd ők vállalják. Gya­nús is, hogy ez a romantikus kis Gitta nem tervezte-e meg, hogy az egészet eleve így alakítsa? Hogy kétség ne férjen az álláspontjukhoz, részletesebben Is kifejtette: — Az a véleményem, hogy anyagiakban ne szemérmes- kedjünk egymás előtt! Csak a legteljesebb őszinteség. Mindent viseljünk csak ará­nyosan egyformán, minden PEKING Kína teljes egészében be­szüntette az Albániának ed­dig nyújtott gazdasági támo­gatást és erről a döntéséről július 7-én jegyzékben tájé­koztatta az albán kormányt — jelentették kedden pekin­gi diplomáciai forrásból, kí­nai hivatalos forrásokra hi­vatkozva. A kínai döntést mindeddig sem Pekingben, sem Tiranában nem hozták hivatalosan nyilvánosságra. HANOI A kínai fél elutasító maga­tartása miatt hétfőn ered­ménytelenül végződött a Vietnami Szocialista Köztár­saság és Kína képviselőinek a Vietnamban élő kínai nem­zetiségű lakosok kiutazásával kapcsolatban tartott 12. ta­lálkozója — jelenti a VNA hírügynökség. A tanácskozás során a Vietnami Szocialista Köztársaság a kérdés rende­zésére új javaslatokat ter­jesztett a kínai fél elé. MOSZKVA Az SZKP Központi Bi­zottságában tanácskozást tar­tottak a központi lapok, folyóiratok, kiadók, a rádió és televízió, a hír- ügynökségek és más ideoló­giai intézmények vezetői. A résztvevők megvitatták a tömegtájékoztatási és propa­gandaeszközök tevékenysé­gének fő irányait az SZKP KB 1978 júliusi plénumán a mezőgazdaság továbbfejlesz­téséről hozott határozatok és a Leonyid Brezsnyev beszá­molójában körvonalazott fel­adatok végrehajtásában. BUKAREST Hétfőn befejezte bukaresti tárgyalásait Nicolae Ceauses- cu, az RKP főtitkára és Mi- jamoto Kendzi, a Japán KP KB elnökségének elnöke. Mindketten elégedetten nyi­latkoztak megbeszéléseik eredményeiről, melyek — mint hangsúlyozták —, hoz­zájárulnak a két párt és a két ország kapcsolatainak bő­vítéséhez. VALLETTA Dom Mintoff máltai mi­niszterelnök hétfőn a sziget­állam parlamentjében beje­lentette: a brit újságíróknak az országgal kapcsolatos „ha­zug és megtévesztő” állításai arra kényszerítették, hogy ki­tiltsa őket Máltáról. A kor­mányfő többek között azzal indokolta döntését, hogy az angol hírközlő szervek elfer­dítették a máltai brit tá­maszpontokról 1971—72-ben tartott tárgyalások lényegét és lefolyását. Az angol lap-, illetve a BBC-tudósítókat ki­tiltó rendelet egyébként már a múlt héten hatályba lépett. költséget, eljegyzést, ha már ezek a gyerekek mindenáron eljegyzést akarnak — ezt nem hagyhatta ki, ezt a szú­rást —, lakodalmat, mindent. Megértesz... Ez nem kérdés volt, ez a „megértesz”, inkább azt fe­jezte ki, hogy elvárja tőle, hogy megértse. — De angyalom — búgta Gitta —, hova gondolsz? Mi nem vagyunk olyan kicsi­nyesek, hogy a filléreket szá­molgassuk ... Nem vagyunk ugyan krőzusok, de a lá­nyunk ... a fiatalok boldog­sága ... semmi más nem fon­tos ... egyáltalán ne legyen gondod erre az eljegyzésre! Esetleg valami italt hozhat­tok. ha mindenáron meg akarod nyugtatni a lelkiis­meretedet. — Jó, Gittám, viszünk italt. De azt már előre megmon­dom, hogy jóval az esküvő előtt össze fogunk ülni és mindent töviről hegyire meg­beszélünk ... — Töviről hegyire, per­sze ... Most már igazán meg volt elégedve magával. (Folytatjuk) Panamai levelünk Fő a biztonság! H árom nappal az új csatornaszerződés aláírása előtt érkeztem Panamavárosba, hogy képet kaphassak arról, hogyan készül a főváros népe az ország 75 éves történetének legnagyobb jelentőségű eseményére. Az első képet mindjárt a legmegbízha­tóbb forrásból, saját tapasztalatomból nyerhettem. Az egész éjszakán át tartó repülés után a Hotel Granadába érve az első kérdés az volt hozzám, foglal­tam-e előre szobát. Igen, foglaltam telefonon még Washingtonból. Mára? Igen. Keresik a foglalás nyo­mát, de nem találják. Melyik nap telefonáltam? Ma­gyarázom. Meddig marad? Egy hétig. Erre a két szál- lodaalkalmazottnak kinéző személy élénk pillantást vált egymással. Tehát Carter elnök látogatása idején is a fővárosban akar maradni? — kérdezték tovább. Igen, természetesen, a látogatás miatt jöttem. Látom, fokozódik izgalmuk. S mit akar a főváros­ban csinálni egy hétig? Először is szeretném végre megkapni a szobámat, aludni egy néhány órát és in­dulni ismerkedni a várossal és megszerezni a szüksé­ges sajtóigazolványokat a szabad mozgáshoz Carter látogatása idejére. Újságíró? — kérdezik. Igen, Wash­ingtonban dolgozom, mint fehér házi tudósító. Aaah... — fújják ki a felgyülemlett feszültséget. Mi­ért nem mondta előbb? Miért nem kérdezték előbb? Végre megkapom a szobakulcsot és a szállodafiú viszi csomagjaimat a szobába. A rövid pihenés után tudtam meg, hogy a főváros valamennyi szállodájában amerikai és panamai titkosrendőrök ellenőrizték a vendégeket, különös tekintettel a. Carter látogatása előtt érkezőkre. Ezért volt az élénk érdeklődés jövete­lem célja iránt. Másrészt a szobakulcsig való eljutás azért is nehéz volt, mert a látogatás két napjára előre lefoglalták Panamaváros valamennyi szállodájának szobáját. Miután, mint fehér házi tudósító beléptem a „megbízható vendég” kategóriájába, a helyzet köny- nyebbé vált, mert az egyhetes tartózkodás üzleti szem­pontból kecsegtető volt a szálloda számára. A főváros nagy idegenforgalmát nem is az Egye­sült Államokból érkező vendégek lendítették fel iga­zán, hanem az új csatomaszerződés ünnepélyes alá­írására meghívott öt környező közép-amerikai ország államfőivel érkező kíséretek tagjai. A sajtóigazolványok keresése közben véletlenül becsöppentem egy olyan értekezletre, ahol az egyik ország biztonsági embereit arra oktatták ki, miről le­het felismerni a többi ország jelenlévő titkosrendőreit. Erre azért volt szükség, mert minden államfőt a saját titkosrendőrei biztosítottak. De mert az államfők a két nap alatt gyakran találkoztak, azonos időben, azonos helyen jelentek meg, így keveredtek a biztonsági em­berek is. összhangra volt szükség, fel kellett ismerni­ük egymást valamiről, nehogy a főnökük közelébe fu- rakodott ellenségnek nézzék egymást, mert abból ko­moly konfliktusok lehettek volna. Rendkívül szórakoztatónak és hasznosnak talál­tam a véletlenül kapott eligazítást, mert a látogatás idején magam is könnyebben eligazodtam a rendkívül változatosan öltözött, de a nyakkendőjükön, ing- és kabátgallérjukon kis jelvényekkel, fülükben — a ruha alá rejtett miniatűr adó-vevő rádiókhoz kapcsolódó — füldugókkal nyüzsgő titkosrendőrök között. Az állam­fők panamavárosi tartózkodásának másnapján nyu­godtan bejegyezhettem füzetembe, hogy az új Panama- csatorna-szerződés aláírása hét állam titkosrendőrei­nek csúcstalálkozója is volt. Az eredményből ítélve, vagyis, hogy megőrizték minden vendég biztonságát, tárgyilagosan megállapít­hatom, hogy a panamai, az amerikai, a colombiai, a Costa Rica-i, a mexikói, a venezuelai és a jamaikai tit­kosrendőrök Panamába küldött részlege elvégezte a rá­juk bízott feladatot. Az éberségükön tett próbát is jól állták. Egyik kollégával elhatároztuk, hogy a teljes szabad mozgást biztosító sajtóigazolványokat zsebre téve közelítjük meg az államfőket elszállásoló El Pa­nama hotelt. De kis zászlókkal integető, magukat lel­kes tüntetőknek álcázó tarka inges civilek hamarosan utunkat állták. Ekkor a minden ékes szónál többet érő igazolványainkat visszaakasztottuk a nyakunkba és haladtunk senkitől sem háborítva a szálloda felé, hogy annak tetejéről néhány felvételt készítsünk a Panama­csatorna Csendes-óceánba torkolló kijáratáról. A „füldugósok” eligazításán jutott tudomásomra, hogy a biztosítás megszervezése kéthónapos előkészületi munkákat vett igénybe. Az erre el­költött rengeteg pénzen emberhez méltó lakáskörül­ményeket lehetett volna teremteni a külvárosi nyo­mortanyán élő több száz, de lehet, hogy több ezer sze­gény részére. Panamaváros, 1978. június. JCjHMCl chtimn

Next

/
Thumbnails
Contents