Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-11 / 161. szám

1978. július 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tájékozottság L ényeges kérdésekről bajosan állíthatja nálunk bárki: nem tudok róla. Hiszen párt­ós állami határozatok gondoskodnak róla, hogy mindenki, minden szinten megkapja azt a tájékozta­tást, amelyre szüksége van nemcsak a munkája jó elvégzéséhez, hanem az általános gazdasági, poli­tikai tájékozódáshoz is. Persze, nem tökéletes a tájékoztatásunk. S akad­nak még, akik szándéko­san befogják a fülüket, vagy azt vallják: amiről nem beszélünk, az nincs. A tájékoztatás köteles­sége azonban kapcsolódik a tájékozódás felelősségé­hez. Az utasítások mód­szerének elvetése egyúttal feladattá és kötelességgé teszi az állandó és folya­matos tájékozódást, hi­szen akinek nincsenek naprakész, friss és meg­bízható értesülései, nem foglalhat állást, nem dönthet önállóan. A folyamatos, egymást kiegészítő tájékoztatás és tájékozódás kötelességé­nek teljesítéséből példa­mutatóan veszik ki részü­ket vezetőink. Szinte na­ponta kapjuk a híreket arról, hogy a Politikai Bi­zottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, a mi­niszterek és államtitkárok melyik megyébe, városba, üzembe vagy intézménybe látogattak. A hírekből azt is megtudjuk, hogy a lá­togatók elbeszélgetnek a dolgozókkal, brigádveZe- tőkkel, meghallgatják a párt- és állami tisztségvi­selők beszámolóit. Utána pedig aktivaértekezlete- ken, üzemi gyűléseken, vagy más fórumokon tá­jékoztatót tartanak. A látogatásokról szóló beszámolók az érintett megyei, üzemi lapokban bővebbek, a központi saj­tóban, a rádióban, tévé­ben rövidebbek. Terjedel­műktől függetlenül azon­ban azt bizonyítják, hogy ezek a látogatások nem formális protokolljelle- gűek, hanem a nagyon alapos, lényegbevágó tá­jékozódás, és a tájékozta­tás rendszeres, lelkiisme­retesen fölhasznált és örömmel, megelégedéssel fogadott eszközei. Ezt or­szág-világ ellenőrizhette- tapasztalhatta legutóbb Kádár János debreceni látogatása alkalmából. A debreceni látogatás­ból — a többi látogatás­hoz hasonlóan — újból megbizonyosodhatott min­denki arról, hogy vezető­ink türelemmel, figye­lemmel, őszinte érdeklő­déssel hallgatnak meg mindenkit, s ugyancsak őszintén, nyíltan, felelősen tájékoztatnak. Ez nem is lehet nálunk másként. Felelős vezető — a párt első titkárától a művezetőig — nem dol­gozhat jól, ha nem ismeri alaposan a rábízott terü­letet — és ehhez szüntele­nül tájékozódnia kell, mindenről tudnia kell. Ugyanakkor semmiféle poszton, még az automata gép kezelője sem dolgoz­hat jól, ha nem tájékoz­tatják kielégítően, nem­csak a rábízott feladatok­ról, hanem arról a ki- sebb-nagyobb területről is, amelynek nélkülözhe­tetlen része az ő munká­ja, az ő személye is. Ma, a szocialista de­mokrácia szélesítésére és hatékonyságának növelé­sére törekedve, különösen fontos a tájékoztatás és a tájékozódás. Demokrácia nincs őszinte és nyílt tá­jékoztatás nélkül. A de­mokratikus jogokat vi­szont, nem gyakorolhatja tájékozatlan ember: aki7 nek nincsenek kielégítő információi, nehezen ejt­het érdemleges szót bár­milyen kérdésben. A látogatások sorá­ban Debrecen is bizonyította: telje­sen őszinték, nyíltak va­gyunk, mert nincs titkol­ni-, rejtegetni-, elhallgat- nivalónk, nincsenek leple­zett céljaink. Hiszen a céljainkat a dolgozó nép­pel folyamatosan szót értve, az egyes embereket és szószólóikat meghall­gatva, a milliók vágyai és törekvései alapján tüzzük ki, lehetőségeinket és ké- npsséopinket okosan számba véve. H. J. T” ■ ^ Torpeizzo Exportra készítik a törpeizzókat az Egye­sült Izzó kisvárdai gyá­rában. Csirmaz Erzsé­bet és Makai Éva az izzó bélyegzését vég­zik. (Elek Emil felv.) A munka tükre a határ Egy év után újra Nagyhalászban Érdekes módon tartottak vezetőségi ülést a minap a nagyhalászi Petőfi Termelő- szövetkezetben. Reggel 8 órakor, pontosan a meghirde­tett időben együtt ült a ve­zetőség, ahol 10 perc alatt Nagy Gábor tsz-elnök be­számolt a legutóbbi ülésen hozott határozat végrehajtá­sáról. Többek között elmond­ta: az akkor jóváhagyott aratási felkészülési terv sze­rint vásároltak egy termény- szállító szalagot, egy pajtát lebetonoztak a termény fo­gadására, a szárítóüzemet munkára készre javították. Megtartották a gépszemlét. Néhány gépen még kisebb balesetvédelmi és tűzrendé­szet! hibát találtak, azóta azokat kijavították. „A felké­szülést jónak tartjuk, a pró­bája az aratás lesz majd” — fejezte be tájékoztatóját az elnök. 120 km dűlőufakon Ezután a vezetőség terep­H ogy hány zenetiszt van az országban, azt még Jáhor János sem tudta megmondani. Csak azt, hogy ő még eggyel sem találkozott. „Zenész” lett, annak ellenére, hogy nem játszik semmilyen hangsze­ren: másfél éve ő a nyíregy­házi MÁV fúvószenekar ze­netisztje. Hogyan lesz valaki zenetiszt és mi a dolga? — A MÁV-zenekaroknál hagyomány, hogy van egy szakmai vezető: a karnagy és van a zenetiszt: afféle menedzser, aki az együttes ügyeit intézi. Aki szervez, gondoskodik a fellépések technikai feltételeinek meg­teremtéséről — hangszerek, utazás, a dolgozók kikérése — s mert nemcsak vasuta­sok játszanak a zenekarban: kapcsolatot tart a különböző munkahelyekkel. A MÁV nyíregyházi szak- szervezeti bizottságán dol­gozik, a közgazdasági bi­zottság vezetője, vasúti tiszt. Másfél éve kérte fel a MÁV művelődési otthon társadal­mi vezetősége: vállalja el a zenekar ügyeinek intézését — szerény tiszteletdíjért, nagyrészt társadalmi mun­kában. Az első „élményről” mindjárt az első próbán gon­doskodtak a zenekar tagjai. — Amikor bemutattak a zenekarnak, közülük valaki azt ajánlotta: igazán illő, hogy az új zenetisztet meg­tiszteljük. Azonnal rá is zendítettek — a legszomo­rúbb gyászindulóra... Bár gyászindulót azóta is gyakran játszottak — társa­dalmi temetéseken rendsze­4 zcttefiszi kívánsága rint őket kérik fel közremű­ködésre — a zenekar fej­lődésére az utóbbi másfél évben egyáltalán nem a gyászosság a jellemző. Ta­valy 32 nyilvános szereplé­sük volt — a temetéseken kí­vül felléptek nagyobb ünne­peinken, koszorúzásokon, esetenként térzenén is hall­hatta őket a közönség. Műsorukon főleg gyászin­dulók szerepelnek, ezenkívül munkásmozgalmi indulók, a vidámabb műfajból pedig népdalok fúvósátiratai, nyi­tányok feldolgozásai, fúvós­polkák, keringők, térzenéhez való művek. Ügy tűnik, az utóbbi másfél évben újra a fénykorra emlékeztető mun­ka kezdődött meg, bár ez még mindig nem az igazi. Az volt az igazi, amikor még önálló koncerteket adtak a színházban, nem kaptak tisz­teletdíjat, mindenki jókedvé­ben, örömében muzsikált... Jubileumot ülnek ebben az esztendőben. Negyven évvel ezelőtt állt ki a publikum elé a jelenlegi zenekar őse. Nagy hagyományok örököse a mai együttes, ám mintha, nem volna kiknek átadni ezeket a hagyományokat. Va- lahogv sohasem sikerült a szükséges fiatalítást megol­dani. így ma ötven évhez közelít a zenekar tagjainak átlagos életkora. Zömmel vasutas-nyugdíjasok fújják a marsot, mindössze három aktív vasutas van közöttük, két kocsikísérő és egy ko­csirendező. Többen Debre­cenből járnak át, újabban néhány főiskolás is jelentke­zett, de nagyon kevés a fia­tal. Stabil létszámuk huszon­öt körül van, ők járnak rend­szeresen a hetenkénti két­szeri próbákra. Az utóbbi években gondjaik voltak a zenekar szakmai vezetésével is. Most megnyugtató megol­dásnak ígérkezik, hogy Dötsch Zoltán nyugdíjas karnagy személyében — aki korábban a debreceni Cso­konai Színházban működött — lelkes és hozzáértő zenész vette kezébe az együttest. A legutóbbi minősítő verse­nyen Ezüstlant fokozatot ér­tek el. Nem rossz egy újra­kezdés után, de a zenetiszt még nem elégedett. — Feltétlenül szükségünk van arra, hogy az átlagélet­kor alacsonyabb legyen. Anyagiakkal jól állunk, most létszámgondjainkat kellene megoldanunk. Meg kellene fiatalodni. A jubileumra ez volna a kívánságom: jöjjön minél több tehetséges fiatal. Már készülünk az évforduló megünneplésére: egy önálló koncertre — október táján. (be) járó gépkocsikra szállt, hogy a helyszínen győződjék meg az első fél évben végzett munka eredményéről. A ve­zetőséggel tartott Bánóczi Gyula, a nyíregyházi járási pártbizottság első titkára, és dr. Gombás Sándor, a járási hivatal elnöke is. A határ­szemlét Orosz Károly főag- ronómus vezette. A Nagyha- lász-Tiszatelek egyesült tsz határa több mint hatezer hektár, amely Sóstótól Dombrádig, illetve Tiszaka- rádig húzódik, a leghosszabb átmérője 30 kilométer. A két és fél órás határszemle során a dűlő utakon 120 kilométert futottak a gépkocsik. Nem „protokoll” út volt: a jó, jobb és gyengébb táblák mind szem elé kerültek. Láttunk 50—55 mázsát ígé­rő búzát a tiszateleki ré­szen, találkoztunk olyannal is, amelyik 30 mázsánál nem hoz többet, de átlagban a tervezett 35 mázsa biztosan ott van a kalászokban. Em­bereken, gépeken múlik, hogy a nehéz időjárás ellené­re is a magtárban sem le­gyen kevesebb, mint ameny- nyit a kalászok ringatnak. A tervezett összes gabonaféle 50 ezer mázsa. A kukorica, napraforgó és a cukorrépa néhány vizes folttól, szélveréstől eltekint­ve szintén ígéri a tervezett hozamot. Ha bár a kapáso­kat ilyenkor még korai be­csülni, de a vastag szárú, haragoszöld kukoricák, a térdig érő cukorrépalevelek és a már bimbóban lévő nap­raforgótányérok sokat sejt- tetnek. A termelőszövetke­zet tervében kalászosokból 13, kapásokból 14'millió fo­rint bevétel szerepel. Esőben is „kapál" a vegyszer Érdekes volt megfigyelni, hogy a nagyüzemi táblák nö­vénye egyenletes, gyomtalan, míg a háztáji parcellák igen változóak. Gazdája válogat­ja kinek milyen a kukoricá­ja. Mentségükre legyen mond­va, a háztájiban nem volt­könnyű dolguk a tagoknak, hiszen a sok esőtől néha egy hétig sem lehetett a földre menni. A nagyüzemi táblákon a vegyszer akkor is „kapált”, amikor esett az eső. A kertészetnek 15 és fél milliót kellene az asztalra tennie. A téli alma súlyban kevesebb lesz mint tavaly, de értékben még hozhatja a tervet. Eddig már 14-szer permeteztek, lehet, hogy re­kordot döntenek, talán 20 permetezésre is szükség lesz a rendkívüli időjárás miatt. Az eddigi szakszerű munká­nak megvan az eredménye: sem fuzikládium, sém liszt­harmat nincs a több mint 200 hektáros almásban. A zöldségeskert teljesítése két­séges, a hideg talajban még mindig a föld színén ül a paprika, hiába palántálták idejében. A határszemle utáni meg­beszélésen hosszú évek után szinte csak dicsérő szavakat kapott a tagság, és a szakem­bergárda a vezetőségtől. Az 1976-os, több mint 12 milliós hiánnyal zárt év és az azt követő szanálás után, egy év­vel ezelőtt a járás vezetői szintén részt vettek egy ve­zetőségi ülésen. Akkor még több volt az előlegezett bi­zalom az új vezetőkkel szem­ben, mint a bizonyosság. Azóta kitűnt, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága által megszavazott dotáció­val jól gazdálkodtak, a múlt esztendőt hiány nélkül zár­ták. Rendet teremtettek a háztáji gazdaság körül is. Megerősítették a pénzügyi és bizonylati fegyelmet. Megfe­lelő ellenőrzéssel a vendéglá­tó üzemág már csekély nye­reséget is hozott. Javult a gépkihasználás, csökkent az üzemanyag-fogyasztás. Az igen veszteséges, fertőzött sertésállományt eladták. Hogy az állattenyésztés, illetve a hústermelés ne csorbuljon, 800 darab anyajuhot, és 100 darab hízómarhát vásárol­tak. Csökkentették a függet­lenített vezetők számát —: kevesebben jobban, nagyobb felelősséggel dolgoznak. A sok bába között már nem vész el a gyerek. Van még tartalék Az értékelésen Bánóczi Gyula többek között el­mondta: tavaly ilyenkor azt vizsgáltuk, hogyan alakí­tották ki a vezetést egy sú­lyosan veszteséges év után. Döntőnek tartottuk a veze­tés megszilárdítását, a jó munkaszervezet kialakítását. Ma arra voltunk kíváncsiak, milyen eredményt hozott az akkor megszabott munka- program. A határban látot­tak azt igazolják, jó munkát végeztek. Van még lehetőség a vezetés korszerűsítésében, hasonlóan a szövetkezet tár­gyi adottságaiban is nagy még a tartalék. A választott vezetőség állítson még na­gyobb követelményt a szak­vezetőkkel szemben. Öröm­mel tapasztaltuk, hogy aratás előtt már őszi betakarítási tervvel is rendelkeznek. Je­lentős előbbrelépésre van le­hetőség az állattenyésztésben. A lényeg: a múlt évi járási pártvizsgálat és a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága által megszabott úton járnak. Szervezik az önelszámolást Tovább kívánnak lépni a munkaszervezésben és az ön­elszámolásban. 1979. január elsejétől a gépesítési főága­zatot önelszámolóvá terve­zik, és a főágazaton belül megszervezik a fenntartási és üzemeltetési ágazatokat. A nagy értékű gépek operatív irányítását — a jobb kihasz­nálás végett — egy kézbe veszik. Az év végére elké­szül a szövetkezet meliorá­ciós terve, amitől sokat vár­nak, különösen a víztelenítés terén. Mindez, a határszemlén lá­tottakkal együtt, arra enged következtetni; jövő ilyenkor újabb eredményekről adhat­nak majd számot Nagyhalász­ban. Csikós Balázs 30 millió forint értékű TARTÁLYKOCSIT GYÁRT A MEZŐGÉP NYÍRTELEKEN Üj tartálykocsi gyártá­sának előkészítését kezdték meg a MEZŐGÉP nyírteleki gyáregységében. A 110-es je­lű termék a DETK-család legújabb tagja lesz, amelyből még ebben az évben 30 mil­lió forint értékűt gyártanák. Az eddigieknél lényegesebben nagyobb és súlyosabb kocsik előállításához az egész gyár­tástechnológiai rendszerüket átdolgozzák.

Next

/
Thumbnails
Contents