Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-11 / 161. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 11. Kommentár A Quirinale új lakója S andro Pertini személyé­ben új köztársasági el­nöke van Itáliának. Biztosan akadnak világszer­te, akik némi mellékgondola­tokkal fogadták azt a tényt, hogy a megválasztott állam-' fő nyolcvankét esztendős öregúr. Ez az az eset azon­ban, amikor ez a körülmény több okból is elhanyagolható. Nemcsak arról van szó, hogy az olasz politikai élet e „nagy öregje” kitűnő egész­ségnek örvend és — elma­radhatatlan szivarjával — örökmozgó módon mindenütt feltűnik. Mindennél összehasonlít­hatatlanul fontosabb az a je­lenség, ami Pertini személye, megválasztásának ténye és módja mögött van. Kezdjük a személyével. Az új államfő, a Quirinale-palo- ta új lakója, a harcos antifa- sizmus egyik legnagyobb alakja. Több évet töltött börtönben, a németek halálra ítélték, félelmet valóban nem ismerve küzdött évtizede­ken át a szó legjobb, legne­mesebb értelmében hazája szabadságáért, a demokráciá­ért. Személye ebből következő­en eleve alkalmas arra, hogy a politikusok és a tömegek egyaránt jelképnek tekint­sék, méghozzá egy különle­gesen kiélezett helyzetben, rendkívül fontos időszakban. Milyen helyzetről, milyen időszakról van szó? Olyan­ról, amire az a legjellem­zőbb, hogy koncentrált tá­madások érik a demokrati­kus parlamenti többséget. Je­lentős bel- és külföldi erők, az eszközökben nem válogat­va, igyekeznek megbénítani ezt a többséget. Az ezen munkálkodó erők nem is titkolták, hogy kaján kárörömmel várják az elnök- választás bonyolult procesz- szusát. Azt remélték, a de­mokratikus többség nem áll­ja ki ezt a kemény politikai erőpróbát, amiből majd megtépázottan, az eddiginél védtelenebbül kerül ki. Világszerte minden haladó ember örömmel nyugtázhat­ja azt a tényt, hogy ennek pontosan az ellenkezője tör­tént: az erősödő újfasiszta nyomás, az anarchiára ját­szó kísérletek idején Itália történetének legnagyobb többségével választottak ál­lamfővé — egy harcos an­tifasisztát. H. E. 0 — Ha nagyon ragaszkodtok, az én kedvem ugyan azzal sem tudja elrontani, ha ép­pen ott lesz. S belemerült a táplálkozás bonyolult műveleteibe. Oda­tolta Apunak az apróra vá­gott petrezselyemmel teli tálkát, hogy hintse be vele a húst. Nemrégen hallotta, hogy ez kitűnő szer a vér- edények tisztántartására, óv a meszesedéstől. Ebben a korban erre már fokozottab­ban kell ügyelni. Apu szófogadóan nyúlt a petrezselyemért, s némi csa­lódással jegyezte meg: — Na látod, semmi érvelé­sed nincs a Guszti meghívá­sa ellen! Mintha még nem vesztette volna el minden re­ményét. Hátha mégis kipisz­kálhatna Gittából valami ha­tásos ellenérvet. De nem. Gittának is akkor jár a leglustábban az agya, mikor egy kicsit jobban mo­zoghatna. — Majd én szólok neki — mondta Kati. — Azt hiszem, úgy illik. S hogy a Klaáári- káját is okvetlenül hozza...! Attól ugyan én meg tudok veszni, de ha netalán mégis elhozná, összeeresztem a Ti­bor anyukájával, azt hiszem, ő is megéri a pénzit, s lega­lább téged, Anyu, kölcsönö­sen mentesítenek. — Nem hiszem, hogy illik így beszélni a jövendőbeli anyósodról! — mondta Apa ájtatosan. Katonai bizottság vette át a hatalmat Államcsíny Mauritániában Hétfőre virradó éjszaka vértelen államcsínnyel meg­döntötték a Mauritániái Isz­lám Köztársaság kormányát — jelentette be a nouakchot- ti rádió. A Moktar Ould Daddah elnök rendszerét megdöntő, magát a „nemzeti talpraállás katonai bizottsá­gának" nevező szervezet egy, a rádióban beolvasott közle­ményben jelentette be a ha­talomátvételt. A hatalomátvétel hírét a párizsi külügyminisztérium és az ország párizsi nagykö­vetsége megerősítette. A köz­lemény szerint felfüggesztet­ték az alkotmányt és felosz­latták a kormányt, a parla­mentet, valamint az ország egyetlen politikai pártját, a Mauritániái Néppártot." Meg nem erősített hírek szerint Moktar Ould Daddahot letar­tóztatták. A közlemény szerint az or­szág eleget tesz nemzetközi kötelezettségvállalásainak, célja a kapcsolatok javítása a testvéri és baráti országok­kal, és tiszteletben tartja az emberi jogokat, az ENSZ, az Afrikai Egységszervezet és az Arab Liga alapokmányának elveit. A közlemény szerint a bizottság szavatolja a Mau­ritániában élő külföldiek biz­tonságát. A nemzeti talpraál­lás katonai bizottsága nyu­galomra és a rádióban beol­vasásra kerülő parancsok végrehajtására szólította fel a lakosságot. Július 11-től 14-ig Összeül a Béke-világtanács elnöksége Július 11-től 14-ig a szov­jet fővárosban tartják meg a Béke-világtanács elnökségé­nek idei ülésszakát. A kedden kezdődő moszk­vai ülésszakon a leszerelés problémái állnak majd a ta­nácskozás középpontjában. A Béke-világtanács küldöttsé­gének az ENSZ-közgyűlés le­szerelési ülésszakán kifejtett tevékenységéről Romesh Chandra elnök számol be. A BVT elnökségének ülés­szakán részt vevő magyar küldöttséget Sebestyén Nán- domé, az Országos Béketa­nács főtitkára vezeti. Cél: ürügyek szerzése a beavatkozásra Imperialista összeesküvés Dél-Jemenben A dél-jemeni forradalom elleni, kudarcot vallott ösz- szeesküvés mögött ugyanazok az imperialista és reakciós erők álltak, amelyek most megpróbálják kiélezni a fe­szültséget a két Jemen kö­zötti kapcsolatokban. Akció­juk célja, hogy megteremt­sék az országunk belügyeibe való beavatkozás feltételeit, s ismét ellenőrzésük alá ve­gyék a térséget — jelentette ki az An-Nida című lap­nak adott nyilatkozatában Abdul Fattak Iszmail, a Je­meni Nemzeti Front egyesí­tett politikai szervezete köz­ponti bizottságának főtitkára. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a JNDK továbbra is a jószomszédi kapcsolatok lét­rehozására törekszik Észak- Jemennel, kész megbeszélé­seket kezdeni az ellentétek békés úton történő megoldá­sa érdekében. Abdul Fattah Iszmail elítélte az Arab Liga tanácsának múlt heti dönté­sét és úgy értékelte a JNDK- val fenntartott politikai és gazdasági kapcsolatok befa­gyasztását, mint az arab szo­lidaritás aláásására, a térség feszültségének élezésére irá­nyuló kísérletet. Magyar vezetők üdvözlő távirata a Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Jumzsagijn Cedenbal elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottsága első titkárának, a Mongol Nép- köztársaság jiagy népi hurálja elnöksége elnökének; Zsambin Batmönh elvtársnak, a Mon­gol Népköztársaság minisztertanácsa elnö­kének Ulánbátor Kedves elvtársak! A mongol nép nagy nemzeti ünnepe, a népi forradalom győzelmének 57. évfordu­lója alkalmából a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisz­tertanácsa, a magyar nép és a magunk ne­vében elvtársi üdvözletünket küldjük önök­nek és az önök személyén keresztül a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Központi Bizott­ságának, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnökségének, minisztertaná­csának és az egész mongol népnek. A magyar nép őszinte tisztelettel és el­ismeréssel tekint azokra a nagyszerű ered­ményekre, amelyeket a népi forradalom győzelme óta a mongol nép a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével a szocialista építésben, a népgazdaság és a kultúra sok­oldalú fejlesztésében elért. Ezek az ered­mények szilárd alapjait képezik a Mongol Népköztársaság békeszerető külpolitikájá­nak, amely tevékenyen hozzájárul a nem­zetközi béke és biztonság erősítéséhez. Jól szolgálja a társadalmi haladás ügyét és elősegíti a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködésének fejlő­dését az egész világon. Örömmel állapítjuk meg, hogy párt­jainknak, országainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletár in- ternacianalizmus elvein nyugvó testvéri barátsága napról napra mélyül, sokoldalú együttműködésünk erősíti a szocialista or­szágok közösségét, hozzájárul a nemzetkö­zi kommunista és munkásmozgalomnak az imperializmus ellen, a nemzetközi enyhü­lésért, a békéért, a biztonságért és a hala­dó erők befolyásának növekedéséért foly­tatott közös harcához. Forradalmi győzelmük 57. évforduló­ján kívánjuk önöknek és a testvéri mongol népnek, hogy további kimagasló eredmé­nyeket érjenek el a Mongol Népi Forra­dalmi Párt XVII. kongresszusa nagy jelen­tőségű határozatainak valóra váltásában, a Mongol Népköztársaság felvirágoztatásá­ban, a szocializmus ügyének szolgálatában. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ★ Az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte mongol partnerszervezetét a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa, a KISZ és a Magyar Nők Országos Tanácsa. A tűzszünet ellenére Dörögnek a fegyverek Libanonban-Az izraeli tüzérség-szomba­ton a késő esti órákban a dél-libanoni határvidék egész keleti szektorát lőtte. A tá­madók elsősorban az Arkub térségében lévő városokat és falvakat vették célba. A be­csapódó izraeli tüzérségi lö­vedékek számos libanoni pol­gári lakost megsebesítet­tek. Huszonnégy óra alatt ez volt a második izraeli tüzér­ségi támadás dél-libanoni határ menti helységek ellen. Az INA hírügynökség ar­ról tudósított, hogy izraeli őrnaszádok dél-libanoni ki­kötővárosokat ágyúztak. Li­banoni baloldali és a velük szövetséges palesztinai fegy­veresek távozásra kényszerí­tették az izraeli hajókat. Beirútban változatlanul igen feszült a helyzet. A csü­törtökön hajnalban életbe lé­pett tűzszünet ellenére szom­baton éjjel is olykor nehéz­fegyverek ropogása törte meg a főváros nyugalmát. A belpolitikai helyzet egy helyben topog. Eliasz Szár- kisz államfő hivatalosan még mindig nem jelentette be, hogy továbbra is hatalmon marad-e, vagy pedig válto­zatlanul szándékában áll le­mondani. MOSZKVA A Kreml kongresszusi pa­lotájában tartott ifjúsági nagygyűlésen vasárnap ün­nepélyesen elbúcsúztatták a havannai világifjúsági talál­kozóra utazó szovjet fiatalo­kat. A kereken ezer fős kül­döttség fiatal munkásokból, kolhozparasztokból, diákok­ból, orvosokból és művészek­ből áll, akik valamennyi nemzetiséget képviselik. PÁRIZS Három orvos és 15 ápoló­nő segédletével ötös ikreknek adott életet a franciaországi Caen-ben egy 28 éves tanár­nő. Mint az orvosok vasár­nap közölték, a hét és fél hónapra született három kis­lány és két fiú egészségesek. Terhessége előtt az anya meddőség elleni hormonke­zelésben részesült. — Én sem hiszem. Nem is azért mondom. Csak rühel­lem, na. — Hát — mondta Anyu — tőled is meg lehet néha vesz­ni, nem csak Klárikától. — Most már azért meg kell ám majd válogatni a szavai­dat, kislányom, a férjhezme- nés, ugye... — folytatta Apu az ájtatos hangján. Gondolom, hogy a nevelé­semet akár be is fejezhetné­tek — mondta Kati, felké­szülve a megsértődésre —, ha már a férjhezmenés- ugye... Ezzel még egy darabig szó­rakoztatta őket. Végigjátszott a megsértődés lehetőségeinek billentyűin. Próbálgatva ha­tárainak tágíthatóságát. Nem tartotta valószínűnek, hogy most, az élet nagy pillanatá­nak közeledte ne kényszerí­tené arra kedves szüleit, hogy minden eddiginél na­gyobb tekintettel legyenek az ő felfokozott érzékenységére. Lopva végigfuttatta rajtuk a tekintetét. Még volt egy döfése tarta­lékban. Egészen halkan kérdezte: — Nagymamának szóltál, Anyu? De Apu most váratlan készséggel neje segítségére sietett: — Nagymamáért én majd dél felé visszaugrok Lajos bácsitól. Közel van. — De honnan fogja tudni? — Addig még útba ejtem. Szólok neki. Kati lesújtó pillantást ve­tett az anyjára. S mielőtt ki­ment, megjegyezte: — Grál-lovag vagy Apu... ★ Kati, mikor úgy látta, hogy már elfogytak a napok, s Anyu elfelejtkezni látszik ar­ról, hogy még nem beszélte meg Lajos bácsival a nagy nap étrendjét, s különösen nem azt, hogy akár halászlé, akár birkapörkölt, de ki fog­ja kifizetni, sőt egyáltalán beszerezni — nagyon óvato­san megkérdezte: — Anyu, nem akartál még egyszer Lajos bácsival be­szélni? Anyu merően ránézett: — Gondolod, hogy kell még beszélnem vele? — Csak azt nem tudom, hogy megfontoltad és eldön­tötted, hogy már nincs vele mit beszélned vasárnap előtt, vagy csak egyszerűen elfe­lejtkeztél róla? Anyu nagyon megfontol­tan jelentette ki: — Egyszerűen elfelejtet­tem. Az embernek annyi a gondja... Ezt még leleplezni sem volt érdemes. Kati bonyolultabb dolgokban is pontosan tudta, hogy Anyu mikor hazudik, mikor nem. Legfeljebb azt nem tudta mindig ilyen pon­tosan, hogy mi okból és mi céllal? — Ugye sem az apád, sem a Tibor szülei nem kérdez­ték meg, hogy mivel kell hoz- zájárulniok az eljegyzés költ­ségeihez? — Egyszerűen elfelejtet­ték. Nekik is annyi a gond­juk ... — Már megint pimasz- kodsz a szülőanyáddal... Szóval, ne aggódj, én a kellő pillanatban meg fogom kér­dezni Lajost. És a kellő mó­don. Kellő idő? Kellő mód? Ka­ti erre igazán kíváncsi volt. De most ennyi neki igazán elég kellett hogy legyen. Anyu gondja, csinálja, aho­gyan akarja. ★ A kellő idő az utolsó pil­lát volt; péntek, a déli órák­ban. Lehetett panaszkodni a telefonra. A kellő mód ugyanis éppen a telefon volt. Lajos bácsi nem is volt hajlandó „erről” telefonon beszélni. — Ugyan, Gittám, hagyd ezt most. Bízz mindent rám! Vagy nem bízol bennem? — Dehogyisnem, Lajos, ugyan kiben bíznék, ha ben­ned nem? — Nahát akkor nyugodj meg, minden el lesz intéz­ve... Italt hozzatok! Szóval minden úgy alakult, ahogyan Gitta előre elkép­zelte. Megmondta Barnának, hogy az italokat előre be kell szerezni, és ez férfira váró feladat. De azért ő maga is vásá­rolt, s elrakta az üvegeket a kamrába. Gondolta, hogy csak akkor veszi elő, ha Apu beváltja a hozzá fűzött re­ményeket és valóban keve­sebbet vesz, mint amennyi ilyenkor szükséges. Érdeklődött a kocsi állapo­ta felől is, és még azt is el­lenőrizte, hogy tele van-e a tartály benzinnel; nehogy az utolsó pillanatban, vasárnap reggel ezzel kelljen tölteni- ök az időt. Sokáig vívódott, ne hívja-e fel Gusztiékat, nincs-e segít­ségre szükségük, kocsit sze­rezni. Vagy kijönnek HÉV- vel? Onnan elég sokat kell gyalogolni. Nem mintha saj­nálta volna akár Gusztit, akár Kláárikát, nem is be­szélve a két elviselhetetlen kis lurkóról, ha netán azok is jönnének. De arra gon­dolt, mit szólnának a Tibor szülei, ha jövendő menyük apja — még ha egy elvált apa is — gyalog állít be a családjával. HÉV-vel jöt­tünk kérem, olcsó és nem ráz. — Nem kéne megkérdezni apádat, kislányom, nincse- nek-e közlekedési gondjaik? — Nem érdekelnek a gond­jaik. Hát ha Katit nem érdek­li! Az ő eljegyzése. Az már csak szombaton délután jutott eszébe, hogy ha esetleg valóban HÉV-vel jönnek, s a sok gyaloglástól elromlik a kedvük, az meg­nyilvánulhat majd a hozo­mány iránti közömbösségük­ben is. Fél négy volt, amikor még­is felhívta őket. Természetesen Klárika je­lentkezett. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents