Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET Hétköznapi tettek Tudom, ismerem a brigádmozgalom lényegét. Ha találkozom szocialista brigádvezetőkkel, brigádtagokkal, öröm- mél hallom eredményeiket, tudom gondjaik egy részét és a beszélgetések sűrűjében mégis újra és újra megkérdezem: miben látják a szocialista brigádmozgalom értelmét? A brigádvezetők, a brigádtagok többnyire keveset mondanak. Legáltalánosabb, hogy tömören kijelentik: jobb így. Jobban megy a munka, szervezettebb; összetartja az embereket a mozgalom. Legutóbb 1978. május 31-én, a vállaji Rákóczi Tsz Kandó Kálmán Szocialista Brigádjának vezetőjétől ifj. Szigeti Józseftől kérdeztem meg, hogy miben látja a szocialista brigádmozgalom értelmét? — Többet dolgozunk — mondotta. A brigádvezető magas, keskeny arcélű, komoly tekintetű, önmagát az idősebb korosztályhoz soroló ember. 33 éves. Vállajon született, gépszerelő. Szakmáját Tisza- vasváriban tanulta, a termelőszövetkezet küldte iskolára. A szülei termelőszövetkezeti tagok, korábban gazdálkodtak. A szocialista brigád, amit vezet, 24 tagú, vegyes összetételű. Dolgoznak benne szerelők, lakatosok, de hozzájuk tartozik a kovács és egyéb szakmabeli, valamint a betanított munkások, segédmunkások. • A Kandó Kálmán Szocialista Brigád számára május 31. nagy nap volt. A termelő- szövetkezetek területi szövetsége Szabolcs-Szatmár megyében húsz termelőszövetkezet szocialista brigádját jutalmazta jubileumi oklevéllel, ann^t elismeréseként, hogy 1977-ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kezdeményezett versenyben kiemelkedő eredményt értek el. A kitüntetettek között volt a Kandó Kálmán brigád. Többet dolgoznak — mondta a brigád vezetője —, de hát többet dolgozni brigádmozgalom nélkül is lehet, szükséges is. Harminc éve — amióta a termelőszövetkezeti mozgalom létezik — a gazdálkodásban mindig a többre törekedtek. A kezdeti időkben még nem volt brigádmozgalom, sőt az iparban alakult brigádokat is jóval később követték a szövetkezeti szocialista brigádok. Néhány kisegítő kérdés után a „többet dolgozunk” megfogalmazás kibővült. — Korábban volt, aki kihúzta magát a társadalmi munkából — mondta Szigeti József —. de én ezeknek az embereknek azt mondtam: a jutalom jó volt? Akkor tartottad a markod, most félreállsz? Valamit valamiért. A munkához való viszony nagyon megváltozott. Most, ha akad valami soron kívüli tennivaló. önként jelentkeznek. Háttérbe szorult az italozás is. Ittasan senki nem áll munkába, a munkahelyen sem fogyaszt senki szeszes italt. A névnapokat természetesen megtartjuk, de munkaidő után. Amíg nem volt szocialista brigádmozgalom, több volt a fegyelemsértés. A brigádvezető e bővebb jellemzés után várta az elmondottak nyugtázását. Meg is kérdezte, hogy ezt akartam-e hallani? A brigád minden dolgait én nem tudhatom. Azt viszont tudom, nem az a fontos, hogy a brigádvezetők, a brigádtagok betű szerint felmondják a hármas jelszót: sokkal inkább az, hogy annak szellemében cselekedjenek. Amit a Kandó Kálmán Szocialista Brigád vezetője elmondott, az egyezik a hármas jelszó szellemével. Vállajon így van, más termelőszövetkezetben másképp látják a dolgot, a helyi sajátosságoknak megfelelően értékelik az eredményt. • Szabolcs-Szatmár megyében a termelőszövetkezetekben ma 909 szocialista brigád 15 ezer 627 taggal versenyez a szocialista cím elnyeréséért. Tavalyelőtt még csak 664 brigád, az elmúlt évben már 835 brigád működött. Tavaly a közös gazdaságoknak a versenymozgalomból 160 millió forint értékű többlettermelésük, illetve megtakarításuk származott. Elgondolkodtató, hogy vajon miként termelődik ki 160 millió forint plusz? „Aprópénzekből” jön össze. Ezt példázza a vállaji brigád is. — Negyvenezer forint értékű alkatrészt takarítottunk meg, háromezer forint értékű társadalmi munkát végeztünk — közölte a brigádvezető. — Nagyon sok újítást is készítettünk, de hogy azok mennyit érnek, nem tudom. A szocialista brigádmozgalomban az igazi emberformáló erő a munka, a munkában elért siker. Az alkatrész-megtakarítás az újítás, velejárója ugyan a hétköznapi tetteknek, de a szerelők, a lakatosok elsősorban nem ezért kapják munkabérüket. Mégis szívesebben emlékeznek arra. hogy mit újítottak, hogyan takarítottak meg néhány száz forintot? Szigeti József azt tartja, a többletmunkában van az a jó, az a serkentő erő, amely újabb és újabb megoldásokra sarkall. — Mi úgy takarítottuk meg a negyvenezer forintot, hogy a régi, már kiselejtezett gépekből kiszereltük a még használható alkatrészeket. Legutóbb is vettünk egy rossz IFA teherautót, jól éltünk belőle. Két másik kocsit ki tudtunk javítani, vizsgára tudtunk küldeni. A kereskedelemben nagyon sok szükséges alkatrészt nem kapunk meg. úgy segítünk hát magunkon, ahogyan tudunk. A versenymozgalomnak, a szocialista brigádmozgalomnak szerves része az újítómozgalom. A téma felületes ismerője hajlandó azt mondani, hogy a termelőszövetkezetekben nincs, illetve lanyha az újítómozgalom. Üjítómozgalom van, csupán adminisztrációja nincs. A mezőgazdasági szakmunkásokat, szerelőket legtöbbször az élet kényszeríti arra, hogy újítsanak. Sok az olyan gép, amely csak módosításokkal, átalakításokkal alkalmas a helyi viszonyok között munkavégzésre. — Sok mindent újítottunk — mondta a brigádvezető. — Készítettünk például bálabegyűjtőt, vetőgéphez műtrá- gyafeltöltőt. Csináltunk egy szőlőtöltögető gépet is, olyat, amelyet nem lehet a kereskedelemben kapni. A gép jól működik, jól tudja hasznosítani a termelőszövetkezet. Üjítunk, ésszerűsítünk, mert ezzel jobb a gépkihasználás, egyszerűbb, könnyebb a munka. Aki ésszerűsít, aki újít, az elhatározott, eltervezett feladat teljesítése közben tanul és fejlődik. Próbára teszi szakértelmét és nagy öröme telik abban, ha valami úgy sikerül, ahogyan azt elképzelte. Ha nem is így, de hasonló gondolatokkal, hosszan beszélt erről a brigádvezető. Az ilyen tanulásnak, fejlődésnek nincs külső, látható jele, de mindenképpen más az az ember, aki tegnap még apró, holnap már nagy dolgokat visz véghez. — Van szervezett továbbképzés is, szövetkezetünkből gyakran mennek szerelők, szakemberek tanfolyamokra, de voltunk szakmai tapasztalatcserén is. Én azt tartom — mondta a brigádvezető —, hogy amit eddig csináltunk, az elhatározásunknak megfelelt, hasznára volt az embereknek, a termelőszövetkezetnek. Arra, hogy többet művelődjünk, összejöjjünk munkaidő után is, kevés a lehetőség. Itt, vidéken nem úgy van, mint a városon. A mezőgazdasági szövetkezetek szocialista brigádvezetőinek országos tanácskozásán tavaly az ópályi Kossuth Termelőszövetkezet kertészeti szocialista brigádvezetője is felszólalt. Ö mondta el: „Eredményeink mellett természetesen vannak gondjaink is. Nem elég színes a brigádok vállalása: többségük csak a gazdasági felajánlások teljesítésére törekszik ...” Van abban sok igazság, amit Geller Vincéné az országos tanácskozáson elmondott, de Szigeti Józsefnek is igaza van. Igaza volt abban, amikor így fogalmazott: — Nem akarunk, nem is tudunk mi nagy dolgokat csinálni. A mi feladatunk az, hogy menjenek a gépek, haladjon a munka. Most például rajtunk is múlik, hogy sikeres legyen az aratás. Nemcsak a kombájnokat javítottuk ki, de néhányan — közöttük én is — kombájnon ülünk majd. Ha jól dolgozik a kombájn, nem lesz vele hiba, rögtön elkönyvelhetjük, hogy a szereléssel sem volt baj. Persze, törődünk mi más dolgokkal is. Olykor politizálunk. Ha összejövünk valamiért, mindjárt a politikára terelődik a szó, megbeszéljük azt is, mi történik a világban, de leginkább a szövetkezet, a község ügye kerül szóba. Övári László Szabocs-Szatmár szülötte, jövőre tervezik nyíregyházi kiállítását. Reméljük, hogy Budapest, Esztergom, Gyula, Hatvan, Kecskemét után a mi megyénkben is felavatják új, monumentális alkotását, hiszen a faintarziában és mozaikban az élvonalhoz tar- tozik. Óvári László mozaikja A monumentális festői műfaj avatott művésze, Övári László 1926-ban született Nyíregyházán, és 1954-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Főnyi Géza tanítványaként. Jelentős sikereket ért el hazai és külföldi kiállításokon, minden művében a képzőművészet eddigi teljesítményének összegezésére törekszik, egyformán erős a fantáziában és a kidolgozásban. Ez a szellemi magatartás művészetének állandó eleme, ez a friss alaposság jellemzi oroszlányi sgraffitóját, a Hatvanban felavatott sec- cót, gyulai faintarziáját, esztergomi mozaikját. A merész képzelőerő és a rajzi biztonság az a két pólus, melyre budapesti murális munkáit építette, s ennek a festői lelkiismeretességnek újabb jelentős állomása az a 19 m- felületen kivitelezett murá- nói márványmozaik, melyet a kecskeméti kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző iskola előterébe készített. Már a görögök és a rómaiak felismerték a színes kavicsokból ragasztott kép szépségét és tartósságát. A pom- peji, római . padlómozaikok ma is épek, s a raven- nai mozaikművészet ma is páratlan a maga nemében. Képzőművészetünk európai hivatását azzal is gyakorolja, hogy az elmúlt évtizedekben Hincz Gyula, Barcsay Jenő, Csík István, Baska József közreműködésével jelentős teljesítményt ért el a mozaik továbbfejlesztésében. E kör egyik központi alakja Óvári László, egyik figyelemreméltó eredménye a kecskeméti mozaik. E megszólító lendület a kellemes és megoldható formaegyenletben, a tónusok rendezett bőségében és pompájában tárulkozik fel. Ez üdvözli ezentúl reggelente az intézet aulájába érkezőket, s e festői „jó napot” köszöntés alkotó közérzetet teremt. Aki érkezik, az az ég kék vagy szürke árnyalataival, a fák üde zöldjével lép az intézetbe, ahol ez a színes benyomás sűrített összefoglalássá fokozódik, ünnepi derűt sugároz. A létezést és az élet hétköznapi csodáit tömöríti a mű; fákat, pávát, zöldellő bokrokat, táncot, ifjúságot, gitározót, — az asszonyi szépség érett bőségét, mely a mozaik külön tétele. Ez a rész a maga külön teljességében elsőként fogadja az épület vendégét, osztatlan látvánnyal, s amikor az ajtón az előtérbe toppanunk, akkor bontakozik ki a mű egésze, melyet színben is, formában is nyitányként jelent be e testesült Nyár-asszony. Óvári László festői eszközökkel valósítja meg a szépség természetes kapcsolatteremtését az ifjúsággal. Azokkal is, akik ma, azokkal is, akik holnap lépnek az intézetbe. E csatlakozást olyan témával indítja, mely rokonszenves minden fiatal lány, fiú számára, — a művészet és ember kézfogását a tánc és a zene megidézésével biztosítja. E jelképes valóság a figurák szilárdságával és a gömbök elliptikus ellágyulá- sával ötvöződik, jelzi az évszakok eseményeit. E mű színes hír és üzenet alföldi mezőkről, a szerelem első óráiról, egészségről, bőségről, ifjúságról. A vonalvezetés szimmetrikus. Két férfi, két nő környezeti eleme a páva, s minden figura egy kör hátterét kapja értelmező koronának. A kör és a gömb a nyugalom és a méltóság szimbóluma, egységes harmóniát áraszt tökéletes arányokkal. E monstrancia nem kötött, a képzelet szabadon gazdálkodhat vele, gondolhatja Napnak, álmodhatja színekkel épült örömnek. A mű sokrétűsége abban is megnyilvánul, hogy gyűjti, fokozza nemcsak a tágabb síkvidéket, hanem az építmény kubisztikus formáit is; tájból, építészetből, emberségből meríti forrásait. A zöld tónusok vállalják a főszerepet az alföldi karakternek megfelelően, s ezt a szelíd határozottsággal hullámzó ringást kék öblök, sárga szigetek, fehér, piros, fekete csíkok, sávok rendezik hiánytalan vizuális egyenletté. Élő kristály Övári alkotása, színszóró perpetuum mobile. A látvány látomássá növekszik eszmélésünkben, e mozaikfestmény a maga külön törvényeinek képmondataival rendszeres társalgást kezdeményez emberi környezetével, felszámolja a közömbösséget, festői minőségével emberi minőséget sürget. A lágyan szilárd alakzatok felderíthető örvénylése az absztrakt és reális elemek ösz- szetett közegében örök nyitány marad, mintha most és itt, ebben az órában és e térpontnál születne a világ. Itt is születik, hiszen a gondolkodás inspirálta szervesség olyan ingerlő képrejtvény, mely mozgásba hozza a mozdulatlanságot, s a fiatalok eszmeébredése a művészet gyönyörködtetésével történik. E mű mágnes és sugárzás, biztos lépcső önmagunk teljesebb irányába; előre. Ez a hatása is. Közel ezer ifjú és felnőtt érkezik naponta a kecskeméti kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző intézetbe Kiskunfélegyházáról, Vadkertről, Or- goványból, Fülöpszállásról, Izsákról és tízezer és tízezer érkezik holnap, holnapután. Indul vissza is éttermekbe, boltokba, s ha szebb lesz a teríték a vendéglők asztalán, ha színben változatosabb a kirakat Kiskunhalason, ha több a mosoly, azt Óvári László most felavatott mozaikjának is köszönhetjük, hiszen e mű az intézmény új tanára, a szépség ügyeletese, örömet és harmóniát növelő kategória. Losonci Miklós HATÁRBAN — Pál Gyula rajza Szabolcsi művész alkotása Kecskeméten 1978. július 9. o KM VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Csaknem két évtizede, hogy az első szocialista brigádok az iparvállalatoknál megalakultak. Az eltelt idő alatt a mozgalom — mind számbelileg, mind minőségileg — hallatlanul nagy fejlődésen ment keresztül. A szocialista brigádmozgalom napjainkban a gazdasági épitőmunka fontos tényezőjévé és jelentős társadalompolitikai erővé fejlődött. A szocialista brigádmozgalom társadalmi életünk sokat ígérő, előremutató jelensége — hangzott el többek között a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásán. A szocialista brigádokkal, brigádvezetökkel, brigádtagokkal folytatott eddigi beszélgetések ismételten meggyőznek arról, hogy tisztán látják a szocialista brigádmozgalom értelmét. Nem hősök születnek, nem hőstetteket visznek véghez. A szó hétköznapi értelmében „csak” tettek vannak, de mind olyan, amely elismerésre méltó. Seres Ernő
