Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

1978. július 7. KELET-MAGYARORSZÄG 3 (Folytatás a oldalról) gazdasági vezetőnek — akár a kormányban, akár válla­latnál dolgozik — tudatában kell lennie: a termelési szer­kezet korszerűsítésének elő- revitele nem átmeneti, ha­nem tartós, nem egyik, ha­nem a legfontosabb feladata. Nem kevesebbet, mint azt kell elérnünk, hogy megújít­suk, a világpiac magas mér­céjéhez igazítsuk iparunk és mezőgazdaságunk termelé­kenységét, termékeinek kor­szerűségét és minőségét. A felismerés megvan, az irányok kijelölése megtörtént, most minden szervezőképes­ségünket az igényes végrehaj­tásra kell összpontosítani. Bízunk benne, hogy a nehéz, de vonzó feladathoz meg­nyerjük tudósainkat, közgaz­dászainkat, műszaki és ag­rárértelmiségünket, számít­hatunk hozzáértésükre és te­hetségükre. Arról is meg va­gyunk győződve, hogy mint eddig, a jövőben is támoga­tást kapunk az új iránt min­dig fogékony szocialista bri­gádoktól, építhetünk a mun­kások, a termelőszövetkezeti parasztok tehetségére és szor­galmára. Tisztelt országgyűlés! Ahhoz, hogy időben végre­hajthassuk a fejlesztési fel­adatokat, eleget tegyünk a hatékonysági és az egyensú­lyi követelményeknek, to­vább kell javítani a beruhá­zási munka minden fázisát, a döntéstől a befejezésig. A mai helyzettel nem lehetünk meg­elégedve. Az ötéves terv első két évében'a beruházási fo­lyamatban — részben a köz­ponti irányító munka gyen­geségei miatt — a tervszerű­séget zavaró aránytalanságok keletkeztek. Az előirányzato­kat összességében túlteljesí­tettük, és a növekedés gyors üteme jellemzi az idei év ed­dig eltelt időszakát is. önma­gában véve nem a túlteljesí­tés a probléma, sőt mivel a tervezettet meghaladó növe­kedés elsősorban a vállalati forrásokból és az exportfej­lesztő hitelek nagyobb arányú felhasználásából ered, ez még bizonyos előnyt is jelenthet. A mérték az, ami gondot okoz. A beruházások növeke­dése tudniillik lényegesen meghaladja a népgazdasági erőforrások bővülésének üte­mét, és a beruházási kereslet növekedésével a kivitelező kapacitás sem tart lépést. Ezt nem csak a visszautasított építési rendelések magas ará­nya, de az üzembe helyezések még mindig jellemző elhúzó­dása és sok más kedvezőtlen tény is mutatja. Gazdasági életünk követ­kező fontos területe, ahol át­fogóbb és mélyrehatóbb ja­vulást kell elérnünk, a mun­kaerő-gazdálkodás. A képvi­selő elvtársak rendelkezésére bocsátott statisztikai összeál­lításból kitűnik, hogy az utóbbi két évben a munka- erőforrások nem növekedtek, sőt némileg csökkentek, eh­hez hozzáteszem: a jövőben sem számíthatunk a munka- erőforrások érdemleges bő­vülésével. Ez önmagában vé­ve is elegendő- ok arra, hogy a munkaerővel tervszerűbben gazdálkodjunk. Sajnos azon­ban erre a fontos feladatra a szükségesnél még mindig kevesebb figyelmet fordí­tunk. Változatlanul az a helyzet, hogy népgazdasági szinten több a munkahely, mint a rendekezésre álió munkaerő. Emellett szerve­zetlenség és más okok, töb­bek között a munkafegyelem megtűrt lazaságai miatt je­lentős a kieső munkaidő, ki­használatlanul maradnak nagy értékű termelőberende­zések, tetemes veszteségek érik a népgazdaságot. Szá­mos tény mutatja: gazdasági vezetőink nagy része még mindig nem érti, vagy nem hajlandó tudomásul venni, hogy gazdasági fejlődésünk­re mindinkább meghatározó befolyása van annak, hol és milyen módon használjuk fel a munkaerőt, ezt a legérté­kesebb erőforrásunkat. Mindezek miatt úgy és ab­ban a szellemben, ahogyan azt a Központi Bizottság ez év áprilisi határozata meg­fogalmazta, központi és vál­lalati intézkedésekkel, mű­szaki fejlesztéssel, hatéko­nyabb munkaszervezéssel, a munkakörülmények, a mun­kavédelem további javításá­val, az ösztönzés, de ha kell, a fegyelmezés eszközeivel is el kell érünk a munkaerő- gazdálkodás tartalékainak feltárását és .hasznosítását. Olyan helyzetet kell terem­teni, hogy a vállalatok szá­mára érezhető hátránnyal járjon a munkaerő pazarlá­sa, és több érdekük fűződ­jön az ésszerű takarékosság­hoz. A kormány az év ele­jén külön munkaprogramot hagyott jóvá a munkaerő­gazdálkodás javítására. A fő figyelmet most ezek követ­kezetes végrehajtására kell fordítani. Gondoskodás a nagycsaládokról, az öregekről Tisztelt országgyűlés! A jövedelmek növelésében egyaránt fontos szerepe volt a vállalatok nyereségéből és a központi pénzalapokból va­ló bérfejlesztésnek, a társa­dalmi juttatásokra és a szoci­ális ellátásra fordított össze­gek növelésének. Több fontos intézkedést ha­tároztunk el és hajtottunk végre a bérarányok és egyes foglalkozási ágak kereseti vi- szanyainak javítására. Fel­emeltük és egységesítettük az iparban, az élelmiszer-keres­kedelemben és a vendéglá­tásban a műszakpótlékot; központi bérintézkedésre ke­rült sor a villamosenergia- és a ruházati iparban. A mű­velődés, az oktatás és az egészségügy területén több mint 400 ezer dolgozó része­sült béremelésben. Ez évi tervünknek megfelelően júli­us elsejei határidővel újabb szakmákra terjesztettük ki, s ezzel általánossá tettük a fel­emelt műszakpótlékot. Már megszületett a határozat, ami szerint ez év október 1-től fel kell emelni azoknak az egész­ségügyi dolgozóknak a bérét is, akik tavaly a rendezésből kimaradtak. A soron következő feladat tok között most mindenek­előtt a régi, alacsony nyug­díjjal rendelkező idős embe­rek és a több gyermekes csa­ládok helyzetének javítását tartjuk számon, az elkövetke­ző egy-két évben pedig konk­rét lépéseket is teszünk hely­zetük javítására. Tudjuk, hogy az életszínvo­nalról alkotott ítéletben nagy súllyal esik latba az áruellá­tás mennyisége és minősége. Erről azt mondhatom — s bí­zom benne, ez találkozik a vásárlók véleményével is — az 1976. évi ismert gondok nagyrészt megszűntek, az el­múlt évhez hasonlóan az idén is kiegyensúlyozott és válasz­tékosabb az árukínálat. talán indokolatlanul is — ma­gas a szanálások aránya. Az új lakásigénylők kéré­seit ezért is csak lassúbb ütemben tudjuk kielégíteni, így a várakozók száma válto­zatlanul magas, sőt még emelkedett is. Sokakat érintő probléma, és különösen a fővárosban jel­lemző, hogy a kapcsolódó lé­tesítmények — üzletek, óvo­dák, iskolák, művelődési in­tézmények — többnyire nem a lakásokkal egy időben, ha­nem késedelmesen épülnek fel — emiatt főleg az új la­kónegyedekben gyakori a jo­gos panasz. Hasonlóképpen nem lehetünk megelégedve a felújítási és karbantartási munkák ütemével sem. Azt is tudjuk, hogy az építési költ­ségek növekedése miatt — bár az állam a költségek je­lentős részét magára vállalja — az átlagjövedelmű csalá­dok és a fiatalok növekvő anyagi terhek vállalásával jutnak új otthonhoz. A kor­mány ismeri a lakásépítéssel és az elosztással összefüggő gondokat és fontos kötelessé­gének tartja, hogy keresse azok enyhítésére a megoldást, ugyanakkor továbbra is szá­mítunk rá, hogy e fontos tár­sadalmi ügy megoldását a la­kosság a saját eszközeivel maga is előmozdítja. Tisztelt országgyűlés! Jelentőségének megfelelően nagy figyelmet fordítottunk a lakosság egészségügyi és szo­ciális ellátására, a gyermek- intézmények, az oktatási há­lózat fejlesztésére. Lehetősé­geinkhez mérten javítottuk a személyi feltételeket, tovább bővítettük az anyagi alapokat az egészségügyi, szociális és oktatási célokra fordított költségvetési összeget csupán az utóbbi két évben 17 száza­lékkal növeltük, s ennek mér­téke ma már megközelíti a 33 milliárd forintot. Különösen nagy gondot okoz a kórházak, a bölcsődék és a szociális otthonok zsú­foltsága. Itt is, mint sok más helyen, ma még szembe ta­láljuk magunkat a nehéz tör­ténelmi örökség és az álta­lunk tudatosan keltett új igé­nyek ellentmondásaival. Fontos feladat a köznevelés fejlesztése Tisztelt országgyűlés! Kormányunk alapvető kül­politikai törekvései az elmúlt két és fél évben is arra irá­nyultak, hogy kedvező nem­zetközi feltételeket biztosít­sunk népünk békés, alkotó munkájához. Az elmúlt idő­szakban még szorosabbra fűztük testvéri kapcsolatain­kat a szocialista közösség or­szágaival, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Kibővítettük és magasabb színvonalra emeltük politi­kai, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködé­sünket, erősítettük a népein­ket összekötő közvetlen, ba­ráti szálakat. Hazánk érde­keinek megfelelően fokoztuk tevékenységünket a KGST munkájában, a szocialista gazdasági integráció fejlesz­tésében. Tevékenyen részt vállaltunk és vállalunk vé­delmi szervezetünk, a Var­sói Szerződés erősítésében Külpolitikánknak a további­akban is sarkalatos elve ma­rad szocialista közösségünk internacionalista egységének szüntelen erősítése. Kormányunk aktív részt vállal az enyhülését folyta­tott küzdelemből. Ott vol­tunk és hallattuk szavunkat minden olyan nemzetközi fó­rumon, ahol a béke megszi­lárdításáról volt szó. Mi úgy véljük, hogy az európai bé­ke és biztonság megerősítése szempontjából elsőrendű fon­tossága van a helsinki záró­okmányban lefektetett elvek maradéktalan valóra váltásá­nak. Ettől a szándéktól ve­zetve a magyar delegáció a belgrádi találkozón számos javaslattal járult hozzá a munka sikeréhez, a szocia­lista országok pozitív törek­véseihez, a helsinki záróok­mány szellemével ellentétes kísérletek visszaszorításához. A Magyar Népköztársaság kormánya, mint eddig, a to­vábbiakban is a helsinki zá­róokmány ajánlásainak ma­radéktalan valóra váltásán dolgozik. Ugyanakkor tuda­tában vagyunk, hogy máról holnapra nem várhatók lát­ványos eredmények, hosszú távú, türelmes, de egyben ki­tartó és szívós munkára van szükség. Az enyhülési folyamat megőrzésében napjaink leg­lényegesebb, halaszthatatlan feladata a fegyverkezési haj­sza megfékezése. A katonai enyhülés szempontjából a legnagyobb jelentősége a stratégiai fegyverzet korláto­zására irányuló szovjet— amerikai tárgyalásoknak van. Kormányunk síkraszáll azoknak a feszültséggócok­nak mielőbbi felszámolá­sáért, amelyek nyugtalanító­an veszélyeztetik az emberi­ség békéjét. Támogatjuk a haladó arab országoknak a NÉMETH KÁROLY: Társadalmi céljaink eléré­sében csakúgy, mint az egyé­ni életút alakításában nö­vekvő szerepe van az okta­tásnak. Az iskoláink egyre inkább olyan intézménnyé válnak, amelyek megalapo­zott ismeretekkel, önálló gon­dolkodási készséggel vértezik fel, szocialista életszemlélet­tel indítják útra a fiatalokat. Az oktatás-nevelés minősé­gének javítása, tartalmának korszerűsítése azonban ál­landó és folyamatos feladat. Hivatásszerető pedagógusa­ink munkája mellett eh­hez mindegyre javuló tár­gyi feltételeket kell biztosí­tanunk. Ezért — és azt is fi­gyelembe véve, hogy az el­következő években a tanuló­létszám gyors ütemben növe­kedni fog — további és _ az eddiginél is nagyobb erőfe­szítést kell tennünk ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a nö­vekvő igények kielégítését. A személyi és tárgyi felté­telek — lehetőségeinkkel összhangban álló — javítása mellett fontos kormányzati feladatunknak tartjuk a köz­nevelés távlati fejlesztési ter­vének kidolgozását, a szak­emberszükséglet előrelá­tóbb, a népgazdaság igényei­vel összehangolt előre terve­zését csakúgy, mint az en­nek megfelelő tartalmi és szervezeti korszerűsítés elő­készítését és folyamatos meg­valósítását. Az elmúlt évtizedekben a tervszerű és tudatos képzés, valamint a számottevő anya­gi befektetések eredménye­ként megtöbbszöröződött ha­zánk tudományos potenciálja. A kutatóhelyek és felsőokta­tási intézmények összes dol­gozóinak létszáma megha­ladja a 80 ezer főt — ennek csaknem a fele tudományos munkatárs, illetve oktató, a kutatásra és a fejlesztésre fordított összeg mintegy 17 milliárd forint, ami több mint a nemzeti jövedelem 3 százaléka. Ezek olyan tények, amelyek a nálunk gazdasági­lag fejlettebb országokkal is kibírják az összehasonlítást. Mindezek eredményeként tudományunk egyre jelentő­sebb, hazai és nemzetközi szempontból is figyelemre méltó teljesítményekre ké­pes. Számos kiemelkedő ered­mény született az alapkuta­tásokban, a tudomány egyre aktívabb szerepet vállal a népgazdasági feladatok meg­oldásában. Hogy csak néhány példára utaljak, az 1970-es évek első felében a kutatás elősegítette a korszerű pet­rolkémiai ipar, a számítás- technikai ipar megalapozá­sát. Példamutató eredmények születtek a gyógyszeriparban, az elektronikában, a növény­nemesítésben, a fehérjeku­tatásban, a geológiai kutatá­sokban és az ország ásvány- vagyonának feltárásában. Eredményeink forrása pártunk, kormányunk és népünk egysége Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársnők és elv­társak! Képviselőtársaim! A Minisztertanács — amint azt a beszámoló tükrözi — eredményesen hajtotta végre az országgyűlésben csaknem három esztendeje jóváha­gyott munka programját. Lá­zár elvtárs szólt arról, hogy a kormány munkájának ér­tékeléséhez, a feladatok kije­löléséhez jó alapot szolgálta­tott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága áprilisi ülésének határo­zata. A beszámolóban adott elemzés csakúgy, mint a kije­lölt feladatok összhangban vannak a Központi Bizottság értékelésével, társadalmunk valóságos helyzetével. A Központi Bizottság átfo­góan megvizsgálta, hol tar­tunk a XI. kongresszus hatá­rozatainak a megvalósításá­ban. E mérlegkészítés méltán került egész társadalmunk fi­gyelmének középpontjába, hiszen a nép érdekeit kifeje­ző, a nép által támogatott po­litika valóra váltásától függ gazdasági, szociális, kulturá­lis előrehaladásunk üteme, az életszínvonal alakulása. Hoz­záfűzöm, hogy a Magyar Népköztársaság, hazánk nem­zetközi megítélése, tekintélye a világban szintén népünk teljesítményeivel arányos. A Központi Bizottság jó érzés­sel állapíthatta meg, hogy a kongresszus határozatai, a programnyilatkozat, az ötödik ötéves terv irányelvei általá­nos egyetértésre és támoga­tásra találtak, amiről minde­nekelőtt országunk fejlődése tanúskodik. A párt számvetése reális, bevált politikájához híven nem a vágyainkon, óhajain­kon, hanem életünk valósá­gán nyugszik. Alkotó összefogásban dolgozunk Tisztelt országgyűlés! A tárgyalt időszak tapasz­talatai ismételten megmutat­ták, hogy reális céljaink, fel­adataink megvalósításában bizton támaszkodhatunk a párt, a kormány, az egész nép egységére. Munkásosztályunk megfelelően tölti be történel­mi küldetését; politikai öntu­datának, szakmai felkészült­ségének, társadalmi aktivitá­sának növekedése, helytállása a termelőmunkában arról ta­núskodik, hogy a vezető sze­repéből eredő felelősséggel vállalja a szocializmus építé­séből reá háruló feladatokat. A szövetkezeti parasztság is helytáll, megtanult élni a kol­lektív gazdálkodás lehetősé­közel-keleti válság megoldá­sáért folytatott harcát. Úgy véljük, Dél-Afrikában mind égetőbb a zimbabwei kérdés igazságos rendezése, vala­mint Namíbia függetlenségé­nek biztosíjása i Érthetetlen előttünk és elítéljük a kínai vezetésnek a Vietnami Szo­cialista Köztársaság ellen irányuló akcióit. Mi szolidá­risak vagyunk a testvéri Vi­etnam oly sokat szenvedett, hős népével, támogatjuk igazságos ügyüket és erőnk­höz mérten minden segítsé­get megadunk a háború ütöt­te sebek begyógyításához, a szocialista építőmunkához. Tisztelt országgyűlés! Ügy vélem, a beszámoló­ból kitűnik, hogy a munka, amit elvégeztünk, nem ke­vés, de az is, hogy a felada­tok, amelyeket a jövőben meg kell oldanunk, még na­gyobbak. Az eredmények mellett leküzdésre váró ne­hézség is van bőven, . mégis bizakodással nézhetünk a jö­vőbe, mert szilárd alapokra építhetünk. Van helyes poli­tikánk, világos céliwik és programunk. Erősödik a szo­cialista nemzeti egység, gya­rapodik népünk tudása, nö­vekszik a közéleti felelősség és a cselekvőkészség. Nép­gazdaságunk nagy tartalé­kokkal rendelkező, dinamiku­san fejlődő szocialista gazda­ság. Erőnket, biztonságunkat megnöveli, hogy megbecsült tagja vagyunk a szüntelenül fejlődő szocialista közösség­nek. Az előttünk álló felada­tok igényesek, de vonzóak is, eredményes megoldásukhoz azonban a vezetés minden szintjén, minden munkahe­lyen még fegyelmezettebb, még jobb munkára vanszijk- ség. A kormány azon lesz, hogy . a Központi Bizottság áprilisi ülésének határozata szellemében tovább javítsa a végrehajtás feltételeit. Ehhez kérjük az országgyűlés és egész dolgozó népünk segít, ségét és támogatását. Köszönöm a figyelmet. geivel és mind jobban ki­használja azokat. Munkásosz­tályunk oldalán, vele szövet­ségben eredményesen veszi ki részét a termelőerők gya­rapításából, szocialista társa­dalmunk fejlesztéséből. A munkásságnak és a szövetke­zeti parasztságnak egyen­rangú társa a létszámban és tudásban egyaránt gyarapodó értelmiségünk, amely oda- adóan támogatja országépítő céljainkat, felelősen kiveszi részét a gazdaság, a tudo­mány, az oktatás, a kultúra, a művészetek, az egészség­ügy fejlesztéséből, népünk szocialista tudatának alakí­tásából. Méltán emelte ki debrece­ni beszédében Kádár János elvtárs, hogy a fejlett szocia­lista társadalom építése ha­zánkban nemzeti programmá vált. Ennek köszönhető min­den, amit hazánk, életünk szebbé, jobbá tételében elér­tünk. Legyünk tudatában, hogy pártunk, kormányunk és népünk egysége a szocialista célokban — a legfőbb, előre vivő erő, eddigi eredménye­inknek a forrása, s további sikereinknek is a záloga. Külpolitikánk változatlan alapelve, hogy erősítjük in­ternacionalista együttműkö­désünket, barátságunkat és szövetségünket a Szovjetunió­val, a Varsói Szerződés tag államaival, a testvéri szocia­lista országokkal. Szolidári­sak vagyunk a nemzetközi munkásmozgalom harcával, támogatjuk a nemzeti felsza­badító mozgalmakat, a békés egymás mellett élés elvei alapján korrekt partneri kap­csolatokra törekszünk a tőkés országokkal. A világ minden békeszerető emberével együtt továbbra is minden tőlünk telhetőt megteszünk egy ter­(Folytatás a 4. oldalon) Á lakásgondok megoldásáról költözött új otthonba. A megépült lakások felszerelt­sége korszerűbb és több a há­romszobás lakás. Az építés ütemével — ezer lakosra szá­mítva 8,8 lakás — továbbra is az európai élvonalban va­gyunk, s ez nem kis teljesít­mény. Sajnos a múltból örö­költ lakásállományunk mű­szaki állapota olyan, hogy különösen a fővárosban szük­ségszerűen — bár esetenként Kedves elvtársak! A lakosság életkörülmé­nyeiről szólva, úgy gondolom, elengedhetetlen kötelességünk számot adni az elhatározott lakásépítési terv megvalósítá­sának helyzetéről. Az ötödik ötéves terv első két évében összesen 187 ezer, a tervezett­nél mintegy 17 ezerrel több lakás épült fel. Két év alatt több mint félmillió ember

Next

/
Thumbnails
Contents