Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-07 / 158. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 7. (Folytatás a 3. oldalról) monukleáris katasztrófa elkerülése, a világbéke megőrzése érdekében. Hazai és a nemzetközi munkánk tapasztalatait ösz- szegezve joggal mondhatta ki tehát a párt Központi BizottTisztelt országgyűlés! A kormány beszámolójának középpontjában a gazdasági és a kulturális építőmunka kérdései állnak. Ez természetes, hiszen a szocializmus építésének jelenlegi időszakában ez a két legfontosabb, egymással szorosan összefüggő, egymástól elválaszthatatlan feladat. A népgazdaság fejlesztésének feladatai nagyobbak és bonyolultabbak, mint a korábbi években voltak. Lázár elvtárs méltán emelte ki, hogy ötéves tervünk időarányos céljait, legfőbb előirányzatait elértük, illetve megközelítettük. Ismerjük a több területen jelentkező, ma még ki nem elégíthető, de feltétlenül joJobbcm ki kell aknázni lehetőségeinket Tisztelt országgyűlés! Akárcsak pártunk Központi Bizottságának határozata, a kormány itt elhangzott beszámolója is nyíltan és kritikusan szólt a gondokról, munkánk gyengeségeiről. Tudjuk, és tudni kell, hogy népgazdaságunk külső egyensúlyának helyreállítása a korábban elképzeltnél is nagyobb erőfeszítéseket és hosszabb időt igényel. Bár igaz, hogy hatnak ránk általunk nem vagy alig befolyásolható külső tényezők, amivel a jövőben is számolnunk kell, figyelmünket mégis saját munkánk megjavítására kell összpontosítanunk. Nem várhatjuk és hiába is várnánk, hogy a világ alkalmazkodjon hozzánk. Nekünk kell helytállnunk a világgazdaság változó, nehezebb feltételei közepette. Nincs más megoldás: hozzá kell igazítanunk gondolkodásunkat, munkánkat a magasabb követelményekhez: jobban ki kell aknáznunk lehetőségeinket, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat itthon és nemzetközi kapcsolatainkban egyaránt. Továbbra is abból kell kiindulnunk, hogy országunk adottságai miatt intenzíven részt kell vennünk a nemzetközi gazdasági együttműködésben, de ahhoz, hogy ez megvalósuljon és népünk, országunk számára előnyös legyen, hazai munkánkat sokkal jobban kell végeznünk. Számunkra továbbra is az a legfontosabb, hogy minden tekintetben sága, hogy bevált politikánkon, a XI. kongresszuson kitűzött célokon nem kell változtatnunk. Népünk akaratával is egyezően az eddigi úton, az eddigi bel- és külpolitikát következetesen folytatva fogunk előrehaladni. gos igényeket is. Kielégítésüket csakis gazdálkodásunk növekvő hatékonysága és a minőség erőteljesebb javulása teheti lehetővé. A szocialista tudatosság fejlődését mutatja az is, hogy egyre többen vannak, akik az egész hazában gondolkodnak. Fokozódó állampolgári felelősségérzetet tanúsít, hogy mind többen bírálják azokat a fogyatékosságokat, amelyekre a Központi Bizottság is rámutatott , legutóbbi ülésén. Fellépnek a lazaságokkal, a közömbösséggel szemben; felvetik, hogy a fegyelmezetlenséggel, a bürokráciával szemben helyenként túlzott a türelem, s az a véleményük, hogy a jó politika következetesebb végrehajtására van szükség. Jogos és megszívlelendő ez az óhaj. őket arra intjük, hogy maguk és a társadalom érdekében is szervezzék meg jobban a munkát, arra. is gondoljunk, hogy ne legyen egyetlen vezető sem, aki — az előbbi hasonlatnál maradva — két nap alatt sem teljesít egy rendes műszakot. Mindenütt első a munka, alapvetőek a közösség érdekei, ebben nem tehetünk engedményeket. Tisztelt képviselő társaim! A jövőbe a jelenen keresztül vezet az út. A Központi Bizottság a legutóbbi ülésén és most a kormány beszámolója is, munkánk tapasztalatait azért összegezte, hogy Szekér Gyula felszólalása Szekér Gyula felszólalásában — a kormány gazdaság- szervező tevékenységével összefüggésben — külgazdasági kapcsolatainkról, a termelési és termékszerkezet korszerűsítéséről, valamint néhány gazdaságirányítási feladatról beszélt. Hangoztatta : A felszabadulást követő alig egy emberöltő alatt alapvetően megváltozott a magyar gazdaság arculata. Forradalmian átalakultak a termelési viszonyok, a szocializmus győzedelmeskedett a népgazdaság minden területén. Sok ágazatú, fejlett ipart építettünk ki, amely ma már meghatározó szektora a magyar népgazdaságnak. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság biztos alapot szolgáltat az ország élelmiszerellátásához és rendszeresen gyarapítja exportálható árualapjainkat. Erőteljesen bekapcsolódtunk a nemzetközi munkamegosztásba. A nemzeti jövedelem az elmúlt három évtizedben 5 és félszeresére, az ország külkereskedelmi forgalma tizenötszörösére nőtt. 1960-ban a végső felhasználásra kerülő termelés 17 százalékát, ma 30 százalékát exportáljuk. Gazdaságunk további előrehaladása csak az intenzív fejlődés útján lehetséges. Ez azt jelenti, hogy meg kell gyorsítanunk a népgazdaság technikai fejlődését, s a gazdasági élet minden területén az eddigieknél is magasabb fokú tervszerűséggel és szervezettséggel kell dolgoznunk. Az utóbbi néhány évben nagymértékben változtak a világpiaci árarányok. Ezek az árarányváltozások, valamint az azokat kísérő, illetve követő válságjelenségek kedvezőtlenül hatottak munka szolgálatába sikerült állítani. A szocialista építés sok-sok esztendeje van már a hátunk mögött. Ennek az időszaknak a jövőbe is mutató legfontosabb tapasztalata: a párt, a kormány, a nép egysége, egyetértése mindig úrrá lett a gondokon. Meggyőződésem, hogy így lesz ez a következő években is, és sikeresen haladunk tovább az eddigi úton. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében a kormány beszámolóját elfogadom és az országgyűlésnek1“' elfogadásra ajánlom. ka olyan állandó, elsőrendű feladata, amely eddig is szocialista államunk figyelmének homlokterében állt. Gazdasági szerkezetünk mai arculatának kialakulását a szocialista iparosítási folyamat fémjelzi. 30 év alatt folyamatosan kiépítettük és továbbfejlesztettük olyan termelési kultúráinkat, mint az alumíniumipar, a gyógyszeripar, a vákuumtechnikái ipar, a közúti járműipar, a híradástechnika, a számítástechnika és a petrolkémia. A központi fejlesztési programok jól szolgálták a termelési szerkezet korszerűsítését. Arra kell törekednünk, hogy a rendelkezésre álló energiából, nyersanyagból és félkész termékekből korszerű módszerekkel minél korszerűbb termékeket gyártsunk — mondotta, majd részletesen szólt az egyes termelő- ágazatok konkrét feladatairól. Ezután elmondta: A termelési és a termék- szerkezet korszerűsítése magasabb követelményeket támaszt gazdaságirányítási rendszerünkkel szemben is. A gazdaságirányítási rendszernek alkalmassá kell tennie a magyar gazdaságot arra, hogy rugalmasan alkalmazkodjék a világgazdasági feltételekhez, s megfeleljen a megnövekedett belső és külső követelményeknek. Jelentősen javulnia kell a központi irányítás hatékonyságának, a nép- gazdasági terveknek össze kell hangolniuk a megvalósítás mértékét és ütemét a gazdaság teherbíró képességével, ki kell jelölniük azokat a területeket, ahol gazdaságfejlesztési céljaink megvalósítása fokozottan igényli a nemzetközi együttműködés bővítését. Tisztelt képviselőtársaim! A pártkongresszus határozataival összhangban joggal állapíthattuk meg, hogy az immár tíz éve működő gazdaságirányítási rendszerünk bevált, képes biztosítani népgazdaságunk tervszerű fejlődését, alapelvein nem kell változtatni. A központi irányító szerveknek ezután is a gazdálkodás fő folyamatait kell kézben tartaniuk, ugyanakkor továbbra is biatosítá- nunk kell a vállalatok nagyfokú önállóságát, serkentenünk kell a vállalkozókészséget. Gazdálkodásunk változó belső és külső körülményei ugyanakkor szükségessé teszik, hogy irányítási módszereinket időről időre hozzáigazítsuk a követelményekhez. A népgazdaság egészének helyzetéből fakadó követelményeket mindenekelőtt a gazdasági szabályozók módosításával közvetítjük a vállalatok számára. A Központi Bizottság áprilisi határozata is utal rá, erősítsük a gazdasági együttműködést a Szovjetunióval, a KGST tagországaival, a testvéri szocialista országokkal. Emellett tovább építjük kapcsolatainkat a fejlődő országokkal, és gazdasági együttműködésünk révén is segítjük őket kivívott nemzeti függetlenségük megszilárdításában. Az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján együttműködésre törekszünk a kapitalista országokkal is. A kezdeti eredmények ellenére még nem bontakozott ki igazán a munka a Központi Bizottság tavaly októberi határozatában foglalt irányelvek végrehajtására, külgazdasági stratégiánk érvényesítésének és a termelési szerkezet megváltozásának érdekében. Az egyik legnagyobb gond éppen abból származik, hogy több a munkahely, mint a rendelkezésre álló munkaerő. Márcsak azért is sürgető kötelességünk, hogy az ország munkaerejét jobban hasznosítsuk. Ez nemcsak a munka- szervezés javítását, vagy esetenként a dolgozók átcsoportosítását követeli meg, hanem azt is, hogy a nagy többségre támaszkodva következetesen fellépjünk azokkal szemben, akik csak tessék- lássék veszik ki részüket a közös erőfeszítésekből. Nem szabad megengedni, hogy a többség rovására egyesek visszaéljenek a szabad munkavállalás — célját tekintve közérdeket szolgáló — jogával. hogy a gazdaságirányítás rendszere akkor működhet igazán eredményesen, ha az árrendszer helyesen orientálja a vállalatokat, ha az árarányok valóban azt fejezik ki, amibe a nyersanyagok, termékek előállítása a népgazdaságnak kerül. Tisztelt országgyűlés! A feladatok nagyok, a további munkához rendelkezünk világos és reális tervekkel. A XI. pártkongresszus határozata, a párt program- nyilatkozata, az V. ötéves terv, a legfontosabb feladatokat kiemelő áprilisi központi bizottsági határozat jó munkaprogram. Az, hogy terveink megvalósuljanak, nagymértékben függ a vezetőktől. A vezetők többsége képességei szerint dolgozik, becsülettel helytáll, megérdemli a társadalom elismerését. Közülük nem kevesen erejüket is meghaladó munkát végeznek, s képletesen szólva egy nap alatt két műszakot teljesítenek. S ha o Ekkor Kati még könnyedén azt mondta, semmi. Szokvány üres kérdés, szokvány üres válasz. De Gitta tudta, hogy ez a semmi nem jelent semmit; efelől még nagyon sok is lehet. Gondolta, legjobb, ha belevág a közepibe, s egyenesen megkérdezte: — Beszéltél apáddal? Katit ez azért meglepte, mintha Anyu csak úgy egyszerűen belelátna a fejébe; de most már ráváltott arra, amit elhatározott, a fullánkra, s olyan természetesen, ami a természetesnél is sokkal természetesebb, már egy kis csodálkozó hangsúlyt is adva bele, kurtán közölte: — Persze, hiszen megígértem. — Szörnyeteg vagy, szörnyeteg, bizonyisten! — nevetett Anyu. Leültette magával szemben és töviről hegyire el kellett mondania az egészet, hogyan szervezte meg, hogyan találkoztak. — Lajos bácsinál, igazán? — És hogy viselkedett apád? — Nem fanyalgott-e? Hoz- za-e a Klááárikáját? — Remélem, a klapecokat otthonhagyják ... szóval arról nem volt szó..., mert Kláritól kitelik, hogy jön az egész slep- pel, már csak bosszantásból is... Hát Lajos bácsi? Kávét főzött igazán? Valami éva jövőbe mutasson. Előrehaladásunk mindenekelőtt azt követeli meg tőlünk, hogy sikeresen teljesítsük ez évi népgazdasági tervünket, majd az ötödik ötéves tervet. A párt határozataiban, s a kormánybeszámolóban körvonalazott teendők világosan mutatják munkánk irányát. Nem kevés, amit elvégeztünk, s nem kevesebb a munka, ami ránk vár. Megnövekedtek a feladatok, sok nehézséget kell még legyűrnünk, de a tapasztalatunk is több, és nagyobb az erőnk is, mint amennyit eddig az építőés hatnak ma is a magyar gazdaságra. Népgazdaságunk importjának több mint 60 százaléka energiahordozó, alapanyag, féltermék és alkatrész, vagyis többségében olyan jellegű áru, amelynek ára jelentősen emelkedett a világpiacon. Ezzel Szemben exporttermékeink ára nem tudott lépést tartani az importár-emelkedésekkel, így külkereskedelmi cserearányaink jelentős mértékben, közel 20 százalékkal romlottak. A külkereskedelmi áruforgalomban keletkezett hiányt az elmúlt években hitel- felvétellel egyenlítettük ki. A cserearányromlás azzal a következménnyel jár, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem jelentős hányadát a belföldi felhalmozás és fogyasztás helyett az árveszteségek fedezésére kell fordítanunk. Az V. ötéves terv végleges elkészítésekor már számoltunk a kedvezőtlenné vált külgazdasági feltételekkel. A népgazdaság minden területén még jobban szervezett és tervszerűbb munkára van szükség. Jelenlegi gazdasági és termékszerkezetünk mellett is még sok kihasználatlan tartalékkal rendelkezünk. Számíthatunk továbbá a meglévő termelő kapacitásokkal gyártható termékválaszték olyan irányú módosítására, amely magasabb szinten és rugalmasabban elégíti ki mind a belső, mind a külső piac igényeit. A külkereskedelem munkájának javításában is komoly tartalékok rejlenek. Javítani kell a külkereskedelmi, a termelő, valamint az egymással kooperáló vállalatok kapcsolatát. A termelési és a termék- szerkezet fejlesztése és korszerűsítése a gazdaságpolitiszázados süteményt nem kotort elő?... Hogy birkát vagy halat? Nahát, ettől meg kell hallni! Nem is tudom, hogy a röhögéstől-e vagy a sírástól? Szózuhatag, kérdészuhatag; Kati úgy érezte, el is temeti, ahogy itt ül a hokedlin, mert ez az egész a konyhában volt, ott szoktak ők ketten négyszemközt beszélni. Szóval, hogy a szavak ellepik, és ő süllyed a habok alá, alig- alig tud lélegzet után kapkodni. Csak akkor tűnt fel a part, vagy legalábbis egy mentőkötél, mikor Anyu egy váratlan fordulattal kijelentette : — Hát akkor most már nekem kell megbeszélni Apuval. És elhallgatott. — Tulajdonképpen Apu már tudja is, nem? Hiszen tollaslabdát is vásárolt... Vagy hogy is? — Vagyhogyis, kislányom, vagyhogyis... Tollaslabdát, azt igen, de ő'még csak any- nyit tud, hogy meg vagyunk híva Lajos bácsihoz a csónakházba, de nem is sejti, hogy ott eljegyzés lesz, és Ti- borék, meg Gusztiék, meg... meg szóval a felajánlások. Pedig ezt úgy kellene kidolgozni, mint egy szerződést, vagy egy izét, egy haditervet, pontról pontra ... Mondtam ugye, hogy a legnehezebb az enyém lesz... Nyolc nap van, ugye, nyolc nap, azalatt nem is képes ennyi mindent felfogni; gyorsan, még ma hozzá kell fognom, legelőször is megmondom, hogy a Tibor szülei... ez ugye a te ötleted lesz ... a Tibor szüleivel is össze akarsz egy kicsit melegedni, ez teljesen érthető, és ha már ezt megemésztette, akkor előjövök a nagy ötlettel, hogy A közgazdasági szabályozó és ösztönzési rendszert is jobban össze kell hangolni új feladatainkkal. A gyakorlat azt mutatja, hogy a magyar gazdaság ösztönző rendszerében még nagyobb mértékben érvényesíteni kell a világ- gazdasági hatásokat. Ugyanakkor helytelen volna, ha gazdaságunkat szabadon kitennénk minden konjunkturális jellegű hatásnak. A szabályozásnak lehetővé kell tennie, hogy a vállalatoknak módjuk legyen saját hatáskörben és kellő gyorsasággal megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a rugalmas kül^ ső piaci munkákhoz, a vállalkozó szellem növeléséhez. Következetesebben érvényesíteni kell a vállalati vezetők felelősségét. Termelői és fogyasztói árrendszerünket is korszerűsíteni kell: árrendszerünk helyesen orientáljon, tegye lehetővé, hogy reális központi és vállalati döntések szülessenek. Egész szabályozó rendszerünknek együttesen segítenie kell a vállalatokat, hogy gazdálkodásuk megfeleljen a belső és külső piac követelményeinek. A vállalati nyereségnek végeredményben ezt az alapeívet kell a mindennapos gyakorlatban érvényre juttatnia. A központi tervező szervek felelőssége igen nagy, mert a terv és a szabályozók útján nagy befolyásuk van a termékszerkezet korszerűsítésére. Mégis külön aláhúzom a vállalatok és a vállalati kollektívák szerepét. A legjobban a vállalati vezetők és dolgozók tudják, hogy szakmájukban mi a tennivaló. A környező világ magasabbra állította a mércét, nekünk nagyobb teljesítménnyel kell válaszolnunk. A magyar munkásosztály, szövetkezeti parasztságunk és értelmiségünk rendelkezik a nagyobb teljesítmény nyújtásához szükséges képességgel és szorgalommal is — fejezte be felszólalását Szekér Gyula. ★ Az ülésszak első napján felszólalt: Cservenka Ferencné, Juratovics Aladár, Salamon Hugóné, Géczi János, Klaukó Mátyás, Szabó István, Rujsz Lászlóné, Gor- janc Ignác, Weiszböcc Re- zsőné, Pethő István és Tollár József képviselő. Az országgyűlés ma folytatja munkáját. ez éppen lehet egy füst alatt eljegyzés is... — Nagyon okos vagy, Anyukám, te vagy a világ legokosabb Anyuja. Meg is csókolta, megsimogatta a fejét, hadd legyen szegénynek nagyobb kedve ehhez a bonyolult művelethez, hogy Apu tudatába átültesse mindazt, amire még ezen a nyolc napon futja az időből. ★ Ami azt illeti, valóban ez volt a legnehezebb. Gitta számolt férje kimondott és kimondatlan gondolataival, sőt még azokkal is, amik csak félig, vagy félig sem születtek és érlelődtek meg az agyában. Nagyon lényeges elemnek tartotta, hogy Barna egyrészt sokat adott arra, hogy olyan jó apa színében szerepeljen, aki már-már nem is mostohaapa, másrészt... hát másrészt, ha nem is mondta ki, de érzékenyen számontartotta a Katira áldozott kiadásokat. A Guszti által küldött — pontosan küldött! — gyermektartás összegével gondosan számolt a havi költség- vetésben. Ezt Gitta ugyan nem rótta fel hibájául, nem azért főkönyvelő (bár csak helyettes), szóval természetesnek vette, vagy legalábbis érthetőnek. Csak hát, szóval, számolt vele. (Folytatjuk) Fokozódik az állampolgári felelősségérzet Gazdaságirányítási rendszerünk jó
