Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-05 / 156. szám
1978. július 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tünetek és tankötelezettség N éha’ hajJamosak lehetünk azt hinni, divat a tankötelezettségi törvényről beszélni. Alig van olyan oktatási értekezlet, amelyen ne szólnának róla. Foglalkozott vele egy országos vizsgálat részeként a megyei népi ellenőrzési bizottság is. Amikor az egyik nyíregyházi, városközpontban lévő általános iskola tantestületében is a gondok között említették a törvényt, nevén nevezve a gyermeket, akikkel úgymond nem bírnak, hiányzásuk olyan magas, hogy képtelenség leosztályozni őket, már-már dramatizáltnak tűnt a probléma. Tavaly ősszel a megyei tanács tisztségviselői megbeszélésen tekintették át a tankötelezettségi törvény végrehajtását. Akkor megállapították, javult a törvény végrehajtása, mert kedvezőbbé váltak az iskolák tárgyi és személyi feltételei, a napközi otthoni, a tanulószobai, a gyógypedagógiai ellátottság. A tanköteles gyermekek beiskolázása megközelítette a 100 százalékot, az iskola-előkészítőkön a gyermekek 95—97 százaléka vesz részt. Több kedvező tényezővel magyarázható még a fejlődés, terjednek az iskolákban a tanulást segítő munkaformák. jobb lett az iskola és a szülői ház kapcsolata, tartalmasabb a gyermek- és ifjúságvédelmi munka. Mindezek ellenére az eredmények szerények, rengeteg a gond, a megoldatlan, vagy tisztázatlan kérdés. Köztudottak a szabolcs-szatmári településszerkezet sajátosságai is. a sok aprófalu, amelyek nem kedveznek a nagyobb iskolaközpontok kiépítésének. Nem lebecsülendő hatású a megyén belüli és kívüli ingázás sem, amelyet a gyermekek is megéreznek. Különösen pedagóguskörökben ismert az a gond: mennyire eltérő még az egyes iskolák között a tárgyi és személyi ellátottság, felszereltség. Milyen új motívumokra hívta fel a figyelmet a legutóbbi népi ellenőrzési vizsgálat? Nem mindenütt megbízható és hiteles az iskoláskorba lépő gyermekek nyilvántartása, összeírása. De nagyobb baj van az előkészítőkkel, sokszor esetlegesekés mindig ki vannak téve a szülők megértő vagy idegenkedő magatartásának. A rövid idejű és hevenyészett iskola-előkészítő tanfolyamok nem tudják pótolni az óvodát. A későbbi buktatók egyik oka az, hogy nem mindenütt megoldottak az iskolaérettséget megállapító komplex vizsgálatok. A népi ellenőrök megállapítása szerint az általuk vizsgált 26 oktatási intézményben nem jellemző a komplex orvosi vizsgálat. Az orvos, aki igen elfoglalt, csupán a fizikai fejlettséget vizsgálja, s nem a teljes iskolaérettséget. Milyen következményekkel jár mindez a tankötelezettségi törvény szereplőire, a gyermekekre? Többen nem olyan iskolában kezdik meg tanulmányaikat, mint amilyen a tényleges testi és szellemi fejlettségüknek megfelelő. Mire ez kiderül, már megtörténnek az első kudarcok, évismétlések. Meglehetősen nehézkes a gyermekek átirányítása a tanulásukat megkönnyítő kisegítő, vagy korrekciós osztályokba, esetleg gyógypedagógiai intézetbe. Sokszor a szülők nem engedik, hogy gyermekük másik intézetbe kerüljön. Az iskola, a tanács pedig keveset tehet. .. Hol kezdődik hát a tankötelezettségi törvény megvalósítása, pontosabban megalapozása? Sokkal inkább az iskoláskor előtt, az egységesen szabályozott előkészítő -tanfolyamokkal, amelyeknél kötelezettségeket is elő lehetne írni a szülőknek. A másik lépcső az iskolaérettségi vizsgálatok alapossá tétele. Csak ezután következik a többi lépcsőfok, megkülönböztetett figyelem az első és a második osztályban, hasonlóan az ötödik osztályban, amely átmenet az alsóból a felső tagozatba. A tapasztalatok szerint éppen az ötödik, a felsőbb osztályban nem kielégítőek az órán kívüli segítségnyújtás formái, nem megfelelőek a korrepetálások. S mivel a cigánytanulók többsége nehezebben veszi az akadályokat — a felmentett tanulók 73 százaléka cigány —, a tankötelezettségi törvény megvalósításának egyik érzékeny pontja a cigánygyermekek nevelése. Sokatmondó azonban a megállapítás, hogy- a törvény végrehajtása nem cigánykérdés. Nem szűkíthető le a cigánygyermekekre, mert a tanévvesztő, kimaradó, lemorzsolódó gyermekek között sok a nem cigánygyermek. A z indítás kíván nagyobb figyelmet és keményebb munkát iskolától, tanácstól, szülőtől. Igaz, néhány százalék a törvény alól akarva-akaratlan kibúvó iskolás korú gyermek, de a százalékok több száz gyermeket takarnak, akiknek többsége képes lenne elvégezni a 8 általánost. Ha ezeken nem javítunk, újra és újra a tüneteket, a következményeket állapíthatjuk meg. De ez kevés ... Páll Géza Háromkor csörög az óra S ietek haza, mert csak délután négyig vannak a pócsi tanácson. Szeretném kiváltani a munkakönyvemet, hogy éjszakás műszakba tudjak ■ menni... Az iskolapad után rögtön a munka várja Májer Józsefet. Június utolsó napján vizsgázott az élelmiszeripari szakmunkásképző iskolában és estére már dolgozni készült. — Most majd korábban kell felkelni. Pócspetriben lakom, onnan fogok bejárni. Az iskolába is bejáró voltam. de akkor elég volt reggel negyed hatkor kelni, most viszont háromkor fog csörögni az óra, ahhoz, hogy busszal kimenjek az állomásra. Kevesen, mindössze öten voltak fiúk abban az osztályban, ahol Májer József végzett. A 18 éves fiatalem-. bér viszont nem panaszkodhat majdani keresetére. — Nekem 14 forintos órabért adtak. A fiúknak mind magasabb lett az órabére, mint a lányoknak, mert mi nehezebb munkát végzünk. Én a borsóvonalon leszek, az autoklávoknál. Nekünk kell beállítani a nyomást, a hőmérsékletet, a sterilizálást. Ha rosszul csináljuk, akkor selejt lesz mind, amit berakunk egy autoklávba. — És a keresettel mit csinál? — Odaadom a szüleimnek. Majd visszaadják, ha megnősülök. A bátyám is így csinálta. A három fiútestvér közül a legidősebb most katona. A legkisebb még csak általános iskolás, most megy a hetedik osztályba. A szakmai gyakorlatot a konzervgyárban szerezték meg. Szinte mindnyájan ott is vállaltak munkát. „Jó itt nekünk...“ Cigánymunkások a kisvárdai Vulkánban Lakást vesznek — Nem a végső kényszer hajtott rá, hogy ennyi cigányt vegyünk fel a műszakba — mondta Petykó József műszakvezető. — Nem mondhatom, hogy nincsenek egyéni gondjaik. Azt sem mondhatom, hogy itt minden zökkenőmentes. De hogy a három műszak közül a termelés itt áll a legjobban, az az itt dolgozó férfiaknak és nőknek egyaránt köszönhető. — Itt nincs cigány, meg magyar — hallottuk a Dögéből bejáró 29 éves, négy iskolát járt Balogh Gyuláné formázó munkásnőtől. — Itt dolgozók vannak, öt éve vagyok itt. A férjem hét éve. Belülről kitapasztott deszkaházban lakunk a szüleim portáján. Most jutottam abba a helyzetbe, hogy lakást veszünk. Az Allende brigád jó brigád. Van olyan hónap, hogy a férjemmel együtt 10 ezer forintot is hazaviszünk. Csak az a baj, hogy nincs gyerekem. Winetou és Bőrharisnya Sistereg, serceg az öntőfazékból a formázóba kerülő, vakító fehéren izzó vas. Száll a vaspor, a gőz. A feketeség beleívódik testbe, ruhába. Az embereknek csak a szemük sarka, meg a foguk fehérük, mindenki egyformán fekete. A kemence, a kiégett radiátorok ontják a forróságot. — Itt oda kell figyelni a munkára — magyarázza a 22 éves, 8 általánost végzett kékesei Lakatos Miklós. — Harman dolgozunk egymás mellett. Rámolunk. A vörösre izzított, kiégetett radiátort vesz- szük ki a kemencéből és dobáljuk raklapra. Kapkodni itt nem szabad. mert néhány centis tévedés és már a mellettünk állóhoz érhet az izzó vas. Jó itt nekünk. Építkezésen kezdtem, kőművesként. A pénz is kevesebb volt. a szüleimtől is távol voltam. A haver is sok volt. Most már nős vagyok. Az aszony otthon van a gyerekkel. Most jön a második. Mi nyolcán — Csak az a baj, hogy sok már a régi, rossz gép a gyárban — mondja, amikor ösz- szehasonlítja a tanultakat a valósággal. — Van olyan is, amelyiknek többe kerül az állandó javítgatása, mintha egy újat vennének. A z első munkanapon, az első fárasztó éjszakán már túl van azóta Májer József. Munkás lett, aki faluról jár a városba, a gyárba. — Nem a bejárás lesz a fárasztó — mondja. — Ilyenkor nyáron nincsen szabad szombat, de előfordul, hogy vasárnap is be kell jönni, mert sok a feldolgozásra váró áru. Akkor már fárasztó egy kicsit, mert nem tudunk eleget pihenni. Bár azt mondják, a kereset jóval több ilyenkor, akár az ötezer forintig is kijöhet... L. B. A Csepel Szerszámgépgyár nyírbátori telepén az egész üzem hőcllátását szolgáló központ épül. E napokban történik a kazánok kétrészes kéményének összeállítása. A 30 méteres kémény elemeit daru emeli helyére. nőttünk fel, de nekünk már csak két gyerekünk lesz. Melózni szeretek. Ha lejár a munkaidő, megyek haza. Te- szek-veszek a ház körül, meg veszerg elő az indiánkönyveket. Winetout, Bőrharisnyát és a többieket. A testvéreim is mind szeretnek olvasni. Ha meg délelőttös vagyok, délután megyek horgászni. A pénzzel meg spórolunk. Várom a behívómat. Ha leszerelek, építeni fogok... Nem csak a pénzért... — A mi életünk már más, mint az apáinké — vésziét a szót a helybeli Csiki Kázmér formázó. — Itt körülöttünk is, meg az országban is, egyre többen értik meg, hogy csakis a végzett munka alapján ítélhetnek az emberről. Nem tudom, hogy engem, a feleségemet — aki szintén itt dolgozik a formázóban — vagy a gyerekeimet az utcán cigánynak tartaná-e? Én már nézek a párt felé is. Hátha észreveszik egyszer, hogy nem csak a pénzért dolgozom. És otthon sem tétlenkedek. Állatokat tartok. A két- szoba, összkomfortos ház rendben. Bent van a víz. A tévé. a rádió és a háztartási gépek sem hiányoznak. A két lányomból tanult embert csinálok. Katonaviselt ember vagyok, most 28 éves. A szakmám hegesztő, de ha kell. egyebet is megtanulok. Tíz éve, hogy itt vagyok. Nyugdíjba is innen szeretnék menni. — Sokfelé bejártam már — mondta kicsit dicsekedve a jó vágású fiatal férfi, Brád Endre. — A haver hozott ide. Vashordó lettem. Ha Öt évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy én ilyen becsületesen fogok dolgozni, biztosan megmutattam volna neki a bicskámat. Ügy látszik, innen már nincs megszökés, csak megszokás. Nem csak a főnök úr ért meg (kacsint cinkosan), hanem a többiek is. Na meg, az asszpny is nadrágon fogott. Azt mondja: ne kocsmázzak. Négy gyerek van. Kell a pénz. Haza is adom az utolsó fillérig. Ha nagyon szomjas vagyok, akkor egy-két százast elveszek. Nehéz leszokni — Vennél te többet is Endre — szólt közbe a műszakvezető —. ha nem az asz- szonynak adnánk oda a pénzt... — Igaz főnök. így igaz. De hát tudja, míg nőtlen voltam, addig nagy vagány voltam. Nehéz leszokni. Pedig én is becsületesen akarom felnevelni a gyermekeimet... A cigánylakosság között is gyökeret vert a szépért, a jóért való küzdés vágya. Mindannyiunktól függ. milyen hamar és milyen mértékben teljesedik olyanná, hogy a ma még fel-felbukka- nó taszítások vonzásokká simuljanak. Sigér Imre Az ö gyermekkoruk már más ... Nem kell számokat sorolni, csak nyitott szemmel kell járni és látni, hogy a munkaképes cigánylakosság milyen helyet foglal el gazdasági életünkben. Kisvárdán, a vasöntödében van olyan műszak, amelynek jelentős része cigány. Aki netán kételkedne a klasszikus tételben, hogy munka teszi az embert, az itt erről a gyakorlatban is meggyőződhet. H áromnapos kirándulásra indulnak az egyik közeli hétvégén a Nyíregyházi Konzervgyár Váci Mihály KISZ-alapszervezetének tagjai. Az autóbusz rendelkezésükre áll. szállást is igényeltek. A pénteki műszakra pedig kivesznek nyolc órát a munkaidőbankból. ' Üj kezdeményezés a munkaidőbank létrehozása, melyet a KISZ-esek indítványozására ez év márciusában alakítottak meg a vállalatnál. Lényege szerint az alapszervezetek tagjai társadalmi munkát vállalhatnak, melynek ellenértékét nem forintban, hanem órákban kapják meg. Természetesen csak olyan munkát végezhetnek, amely teljesítménye pontosan meghatározható — azaz a termelésben kapnak feladatot. A munkaidőbank létrehozását elsősorban a mozgalmi munka segítésére kérte a KISZ. Ha tehát valaki a gyáron kívüli KISZ- rendezvényre — például képzésre, tájékoztatóra — hivatalos, az eltávozás néhány órájára nem kell kilépőt kérnie — bizalommal fordulhat a munkaidőbankhoz. Elméletben előfordulhat, hogy olyan fiatal él a lehetőséggel, aki maga nem dolgozott egy órát sem a munkaidőbankért. A gyakorlatban erre aligha lesz példa, hiszen a KISZ-esek szinte kivétel nélkül vállaltak a kezdeményezés céljaira társadalmi munkát. A rendelkezésre álló órákat igénybe vehetik például jutalmazásra, vagy tanfolyamokon való részvételre. Esetenként fontosabb magánügyek intézésére is — de itt feltétel, hogy az igénylő maga is részt vett önkéntes munkán. Márciustól napjainkig több, mint 300 órát teljesítettek a fiatalok. Tartalékban 260 órájuk van. Ez a szám hamarosan tovább növekszik, mivel az adminisztratív alkalmazottak, a fémcsomagolók és a tmk-sok ismét kértek lehetőséget társadalmi munkára a szervezési osztálytól. Ilyenkor, főidényben jól jön a segítség, hiszen sok ügyes munkáskézre van szükség a főzelék- és gyümölcsszalagok mellett. A z ötlet — a nyíregyháziak úgy tartják bevált. Az eltelt három hónap alapján persze nem lehet ítéletet mondani a kezdeményezésről. Mindenesetre tény, hogy a KISZ-en kívüliek is érdeklődnek a munkaidőbank iránt. A tapasztalatokat fél évvel az új rendszer bevezetése után értékelik, s ha valóban bevált kiterjesztik az egész vállalatra. (h. zs.)
