Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-05 / 156. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1078. július 5. Kommentár „Szórványos lövöldözés“ A hírügynökségek „szórványos lövöldözést” jelentenek a két Jemen határáról. Háborúról nem beszélhetünk, de kétségtelen, hogy a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság (Dél-Je- men) és a Jemeni Arab Köztársaság (Észak-Jemen) közötti politikai feszültség katonai jellegű incidensekbe is átcsapott. Ami történik, könnyen beilleszthető egy olyan koncepcióba, amelynek mostanában gyakran tanúi vagyunk Afrikában is, Ázsiában is. Ez a koncepció elsősorban az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, Brzezinski nevéhez fűződik. Lényege: „keményen”, tehát mind a gazdasági, mind a katonai nyomás eszközével útját kell állni világszerte a haladó erők felszabadítási mozgalmának és lehetőség szerint mindenütt erősíteni kell a konzervatív, nyugatbarát pozíciókat. Kísérteties pontossággal ez történik most a két Jemen körül. Annyira ez, hogy — mint az állatorvosi főiskola egykori híres lován — a jelenség szinte valamennyi tünete jól tanulmányozható. A modell ezúttal is az, ami a közel-keleti manőverekre jellemző: szaúd-arábiai pénz, amerikai irányítás, reakciós arab rezsimek aktív közreműködése. A forgatókönyv dióhéjban: június utolsó napjaiban a JNDK korábbi államfője — nyilvánvalóan a forgatókönyv külföldi szerzőivel szorosan együttműködve — puccsot kísérel meg, hogy az országot kiszakítsa a haladás táborából. Ezzel egy időben, félreérthetetlenül provokációs céllal, megölik Észak-Jemen elnökét, azonnal Dél-Jement vádolva a gyilkossággal... Utána összeül az Arab Liga, amelynek az USA és ,/Szaúd-Arábia által támogatott blokkja a liga történetében példátlan határozatokat próbál hozni a JNDK elszigetelésére. A haladó arab államok távollétében azonban az akció nem ért el teljes sikert. A következő lépés már katonai: mint Adenben az egyik miniszter hivatalosan bejelenti, északról támadás érte a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságot, amit a határvédelmi erők visszavertek. A mozaik összeállt, a „szórványos lövöldözés” háttere világos. ' H. E. Sikeres kísérletek után Ma visszatér a Földre a szovjet-lengyel űrpáros összecsomagolt a nemzetközi űrpáros a Szál jut űrállomáson kedden délután. Pjotr Klimuk és Miroslaw Hermaszewski szerdán tér vissza a Szojuz—30 űrhajón a Földre. A két űrhajós gazdag anyagot hoz magával. A Földre szállítják például az elkészült fénykép- és filmfelvételeket, azokat is, amelyeket megérkezésük előtt az állandó személyzet tagjai, Vlagyimir Kovaljonok és Alek- szandr Ivancsenkov készítettek. Ugyancsak a visszatérő részbe került már az a csomag, amely a szirenakísérle- tek során előállított új ösz- szetételű kristályos félvezetőket tartalmazza. Nem hozott változást a 9. forduld sem Olaszországnak még nincs elnöke Á régi Prága patrónusai Klub a Judittoronyban IV. Károly cseh király uralkodása idejéir (1316—1378) Prágában rengeteg lakóház, igen sok középület és templom épült. Csehszlovákia fővárosa ma is hatalmas építkezések színtere. Meg kell oldani a városi közlekedést, épül a metró, tökéletesítik a közműveket és az autópályához kapcsolódó körutakat. Sok épületet már lebontottak, sokra ugyanez a sors vár. Az építők természetesen arra törekszenek, hogy céljukat a város történelmi magvának minimális méretű károsításával érjék el. Azok, akik gondos figyelemmel kísérik, hogy ne tegyék tönkre a régi Prága varázsát, alakították meg a „Régi Prága Barátainak Klubját”. H a találkozni akarunk a klub tagjaival, a Károly-híd melletti ősi Judit-to- rony régi helyiségeiben kell felkeresni őket. Gyakran van itt a klub elnöke is, dr. Karel Krejci professzor, a Csehszlovák Tudományos Akadémia tagja, ö beszél a társaság tevékenységéről. A klub tagjai többnyire prágai születésű emberek, akiket már fiatal koruktól szoros kapcsolat fűz a városhoz, érdeklődnek a történelem iránt és csodálattal figyelik építőművészeti emlékeinket. Gondoskodnak arról, hogy az építkezések miatt egyetlen egy sem semmisüljön meg. A századforduló az az időszak, amelyben a városnegyedek szanálása során számos műemlék megsemmisült. S az építészek — pontosabban az építkezési vállalkozók — a szecesz- szió éveiben, 1890—1914 között, bár egyébként gyorsan és alapos munkával építkeztek, a műemlékekkel barbár módon bántak Az olasz elnökválasztáson kedden a nyolcadik és a kilencedik forduló sem hozott eredményt, nem sikerült megválasztani az új államfőt. A kereszténydemokraták ismét anélkül vonultak el az urna előtt, hogy szavazólapot dobtak volna bele. A szocialisták kitöltetlen szavazócédulát dobtak az urnába. Giorgio Amendola, az OKP jelöltje 357 voksot kapott a szükséges 506 helyett. Pietro Ingrao, a képviselőház elnöke szerda délelőtt 10 órára újabb szavazást rendelt el. Karcok a két Jemen határán A dél-jemeni csapatok tegnap visszaverték a szomszédos észak-jemeni támadókat — jelentették be Bejrútban Palesztina! források. A Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért nevű szervezet közölte, hogy a déljemeniek meghátrálásra kényszerítették és kiűzték az ország északi határtérségében, Behida körzetében két települést elfoglaló észak-jemeni csapatokat. A hírt egy bejrúti dél-jemeni diplomata is megerősítette. A közlemény szerint a déljemeni ellentámadás jelentős veszteségeket okozott a behatolóknak. A JNÍDK fegyveres erői foglyokat ejtettek és nagy mennyiségű fegyvert zsákmányoltak. Mahmud Abdullah Asis dél-jemeni miniszter tegnap Bejrutban megtartott sajtó- értekezletén jelentette be, hogy támadás érte hazáját. Madrid csillaga I M J? csillaga van Madridnak: egy tizenéves ifjú hölgy, g_J aki igencsak férfias foglalkozást választott, bikaviadorként nyűgözi le a spanyol főváros szórakozni vágyó tízezreit. Maribei Atienzar a legszigorúbb bikaviadal-szakér- tö szerint is kitűnő torreádor, férfikollégáit is túlszárnyalja. Ugyan egyelőre még csak kezdő a szakmában — csupán ötvenszer lépett a küzdőtérre de eddig egyszer sem sebesült meg komolyabban. A tinédzser torreádor egyébként nemrég még zárdanövendék volt. ______________________________________________ Festői kilátás a Károly-hídról a Certov- kára. A Károly-híd melletti Judit-torony, ahol a régi Prága kedvelőinek klubja székel. el. A pusztítás megakadályozására alakult meg A régi Prága barátainak klubja 1900. január 20-án. Az első évek nem hoztak ugyan semmi eredményt, hiszen igen sok bontási tervet korábban jóváhagytak, de a klub tagjai nem adták fel a harcot. Egy idő után már sikerekkel is büszkélkedhettek. Így például sikerült megmenteniük a Moldva folyó Certovka (ördögárok) nevű holtágát a betemetéstől. A Certovka nélkül igen sokat veszített volna varázsából a régi Prága egy bájos zuga, a Kampa-sziget. A klub tagjainak köszönhető, hogy nem rombolták le a legendás Faust-házat, ahol állítólag az a doktor Faust lakott valamikor, aki az ördögnek adta el a lelkét. A régi Prága baráti klubjának ma is van munkája, bár az állam maga is sok gondot fordít a műemlékek megóvására. Így például a klub tiltakozott egy felszíni villamosvonal kiépítése ellen, amely egy sói prágai műemlékre katasztrofális lett volna, s harcolt a metróépítés mellett. — Mivel foglalkozik ma a klub és hány tagja van? — Előadásokat tartunk a régi Prágáról, ‘ szakszerű városnéző sétákat szervezünk, s a fiatal klubtagok részére nyaranként honismereti kirándulásokat szervezünk. A klubnak ma 1050 tagja van, s a tagdíjakból fedezzük a klub összes kiadását. Az utóbbi időben „a régi Prága patrónusai” — ahogyan nevezik őket — elérték, hogy ne bontsák le a Praha-Tesnov pályaudvar egykori épületét. A klub kezdeményezésére megváltoztatták a prágai metró egyik kijáratának tervét is. Kiharcolták, hogy a metró mozgólépcsői ne torkolljanak Európa egyik legrégibb áruháza — a prágai szőnyegáruház — helyiségeibe, hiszen azzal ennek a figyelemre méltó és történelmi szempontból értékes belső tere kárt szenvedett volna. A klubtagok nem a régi idők visszasíró!, nem a haladás ellen harcolnak, de meg akarják őrizni a követkéző generációk számára is az értékes műemlékeket. Zuzanna Rösslerová 0 Ez tulajdonképpen nagyon romantikus volt; Kati úgy tartotta számon Lajos bácsi öreglegény-lakását, ahova rokon, vagy barát nem, legfeljebb valami titokzatos, senki által meg nem pillantható nő jár fel. Vagy nők. És most ők hárman. Lajos bácsi már az ajtót is másképpen nyitotta ki, mint a közönséges emberek. A rendes záron kívül volt egy másik Wertheim-zár, egészen felül, a szem magasságában, s egy apró kulcs nyitotta, amit nem a kulcstartó karikáján, hanem külön a pénztárcájában tartott. Amíg Lajos bácsi kiment kávét főzni, Kati kutató szemmel tekintett körül a kis szobában; minden olyan patyolattiszta és pormentes volt, mintha egy mániákus vénkisasszony örökké törül- getett volna. — Egy kanárimadár hiányzik innen — mondta az apjának — vagy lehet, hogy ebben a szobában még az is rendetlenségnek számítana? — De apának nem volt érzéke az ilyesmihez. — Még az hiányozna Lajosnak! Amikor elmegy napokra evezni, megdöglene a kanári. Kati felhagyott a lakás bírálatával. Elhatározta, hogy amíg a kávé megfő, ő rátér a tárgyra. — Szóval Apa! Megmondtam Anyunak, hogy nélküled pedig nincs eljegyzés. Most csak ezért... azt akartam, hogy tudd. Komoly és határozott volt; szinte hősies. Guszti nem tudta mire vélni. — Hogy, kislányom? Vagyis ezen vitatkoztatok? Anyád talán nem akarta, hogy én... Kati rájött, hogy nem egészen tökéletesen kezdte. A világért sem akart most az anyja meg az apja között összeütközést. — Nem, dehogyis, ő nem mondta azt, hogy nem... csak szóval én előre megmondtam, hogy eszébe se juthasson ... — Azt gondolod Katikám, hogy esetleg eszébe juthatott volna...? — Nem gondolom. Nem gondolok semmit De hogy ez semmiképpen se lehessen kétséges. — Értem. Eszerint eljegyzés lesz. — Nem mondta Lajos bácsi? — Neki kellett volna megmondani? — Nem, dehogy. Csak azt gondoltam, hogy ti mindent elmeséltek egymásnak. — Hát általában nincs titkunk egymás előtt. Ez szinte ünnepélyesen hangzott; bár éppen egy olyan pillanatban, amikor kiderült, hogy Lajos bácsi mégsem mondott el mindent a barátjának. Bár igaz, hogy nincs titok, vagy mindent elmondani — ez a kettő nem pontosan ugyanaz. De jött is Lajos bácsi a kávéval. Kissé esetlen, darabos mozdulatokkal rakta le, tolta elé- bük, kínálta őket cukorral, de olyan megfontoltan és pontos, biztos szertartásossággal, hogy1 Katinak nevet- hetnékje támadt. Lajos bácsi meg mintha kitalálta volna ezt a rejtett nevetési ingert, rámosolygott: — El mondtad, Katikám? — Félig. — Na mond el egészen! Ha nem zavarok. Mert ha igen, akkor várj, amíg kiviszem. — Ugyan, Lajos bácsi! Felvette a kávéját, s az apjához fordult: — Szóval Lajos bácsinál fogjuk tartani az eljegyzést, a csónokházban. Mit szólsz? Apa egy icipicit csudálko- zott, de aztán egészen jónak találta az ötletet. Arra gondolt, hogy akárhol is volna az az eljegyzés, az ő helyzete, mint elvált apáé, mindenképpen tartalmaz egy kis fe- szélyeztető tényezőt. De éppen a csónakházban ez a minimumra csökken, sőt a helyzet még át is billen valahogy az ő oldalára, mert ott ő van leginkább otthon az összes esetleges jelenlévő közül, Gittát magát is beleértve. — Katikám, ha neked megfelel, én ennek csak örülök. Én Lajosnál otthon vagyok. Kicsit önkéntelenül meg is veregette a Lajos bácsi lapockáját, szeretettel, természetes mozdulattal. Kati agyán átvillant egy pillanatra, hogy vajon Anyu meggondolta-e ezt elég alaposan. Számolt-e ezzel, hogy ott inkább Apa lesz otthon. És vajon mennyire jön itt egyáltalán számításba az otthoni pálya előnye? Mint a sportban? Vagy itt nem jelent semmit? Anyu persze mindenütt feltalálja magát. ö meg odabujt Lajos bácsihoz, s a másik lapockáját kislányosan, hizelgően megsimogatta. Maga sem tudta, hogy a mozdulata önkénte- len-e, vagy tudatos; talán így akarta kiegyenlíteni a baráti lapockaveregetést. Lajos bácsi ugyan mindenképpen fontos személy lesz az egész dologban. Azt hiszem, ennek az eljegyzésnek Lajos bácsi lesz a lehető legjobb házigazdája. Egy kissé túlzottnak Is érezte a szeretet megnyilvánulását, Lajos bácsi gyakorlati dolgokra próbált rátérni: — Gondolom, főzök egy kis blrkapörköltet. Vagy halászlé jobb lenne? — Ezt én nem is tudom... hát... Apa tényleg eléggé tanácstalannak látszott. Kati gyorsan a segítségére sietett. — Azt hiszem, az ilyeneket inkább Anyuval kellene megbeszélni, Lajos bácsi. — Na, anyád is csak halogatja. Ilyesmit nem lehet az utolsó pillanatra hagyni... — Szólok neki, jó? Megmondom: a kérdés döntésre érett! Fel is ugrott, talán, hogy nagyobb nyomatékot adjon kijelentésének, de talán azért, hogy félbeszakítsa az ilyen részletekbe való esetleges be- lemerülést. Elsétált a könyvespolc mellett az ablakig, kipillantott, visszafordult, s akkor akadt meg a tekintete a szoba egyetlen képén, mely a belépő elől szinte rejtve volt, a könyvespolc ablakfelöli oldalán, csak innen visz- szafordulva lehetett látni. Fény Képnagyítás. egyszerű nyersfa keretben. Mikor meglátta, már tudta is, ki van a képen. Fiatal lány volt, talán vele egykorú, zárt nyakú blúzban, «»'’'’■színűben, kissé giccses ei . virággal. (Folytatjuk)
