Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-25 / 173. szám
1978. július 25. KELET-MAGYARORSZAe 3 Növekvő áruforgalom V. I. Ocseretin megyénk szovjet exporttevékenységéről A közelmúltban kétnapos szabolcs-szatmári látogatáson járt V. I. Ocseretin, a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviseleté: nek vezetője. Űtja során főleg a mezőgazdasági üzemekkel ismerkedett, különös gondot fordítva a megye egyik legnagyobb exportcikkének, a téli alma szállításának előkészületeire. Ebből az alkalomból kértük meg, hogy tekintse át az árucsere-forgalom növekedését, a megyében szerzett tapasztalatait. — Általánosságban megfogalmazva — s ez nem csak az én véleményem — a szovjet—magyar kereskedelmi kapcsolatok nagyon sikeresen fejlődnek. A legutóbbi éveket véve alapul, 1969-ben 1 milliárd 273 millió rubel értékű volt a két ország közötti forgalom, míg 1977-ben már meghaladta a négymilliárd rubelt az export, illetve import együttes összege. — Milyen az áruforgalom összetétele? — A Szovjetunió nagy mennyiségű nyersanyagot szállít Magyarországnak, valamint olyan gépeket, berendezéseket, amelyet a magyar ipar nem gyárt. A kőolaj 80—85 százaléka, a földgáz nagyobbik része a Szovjetunióból érkezik. Az épülő 750 kilovoltos távvezetéken több elektromos energiát is kapnak, összességében az export 60 százalékát a nyersanyagok és energiahordozók teszik ki. A Szovjetunió 119 országgal kereskedik, közülük Magyarország az ötödik helyen áll. Az árucsere-forgalom 17 százalékkal emelkedett az utóbbi időben. A Magyarországról érkező áruk nagyobbik részét a gépek és berendezések exportja teszi ki, másik felét az élelmiszer-, vegyipar, közszükségleti cikkek adják. — Miben látja a megye szerepét a Szovjetunióba irányuló exportnál? — Az elmúlt tíz évben nagyon jelentősen fejlődött az ipar Szabolcs-Szatmár megyében. Ennek ellenére a megye exportjában az egyik legfontosabb helyet a kertészeti termékek — elsősorban a téli alma — szállítása adja. Látogatásom során olyan benyomásokat szereztem, hogy a megye vezetői, az üzemek dolgozói komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy ezt az ágazatot továbbfejlesszék. Az önöknél megtermelt alma 75—80 százaléka exportra kerül, javarészt a Szovjetunióba. Ám az almaszállítás időszakában a szállításban elég feszült helyzet van, ezért a helyi vezetés komoly figyelmet fordít ennek a megszervezésére. Nagyon szeretnénk és feltételezzük, hogy egyre több alma kerül innen szovjet exportra. Az időjárás ugyan korlátozza ezeket a lehetőségeket, de ahogy tapasztaltuk, mindent megtesznek azért, hogy a megtermelt árut minőségében megőrizzék. — Milyen egyéb lehetőségei vannak a megyének a szovjet export fokozásában? — Nagyon fontos tanulmányozni a könnyűipari termékek exportjának további növelését. Jelentős szerepe van a megyének a határ menti árucserében, valamint a két szomszédos területnél a közvetlen termelési tapasztalatok átadásában. A mezőgazdaságban ebben már konkrét eredmények születtek, jól példázza a két terület kapcsolatát a közösen művelt Barátságkert. Nagy megelégedéssel szeretném megjegyezni, hogy ezeknek a találkozásoknak a légköre helyes irányban fejleszti a két nép barátságát, együttműködését. — Minden évben komoly erőfeszítések szükségesek mind a szovjet, mind a magyar oldalon, hogy Záhonyban és Csapon zavartalanul bonyolódjék a vasúti forgalom. Mit tesznek azért, hogy csökkentsék az őszi szállítási csúcsot? — Komoly megbeszéléseket folytatunk ebben a kérdésben, hogy a csúcsban minél több vagon álljon rendelkezésre. Szeretnénk elkerülni a szállítási csúcsokat, igyekszünk, hogy az áruszállítás folyamatos legyen, az előre elkészített szállítási grafikonok szerint folyjon. A magyarok segítségével bővítjük az átrakás nélküli forgalmat, amikor tengelyátszereléssel közlekednek a teherkocsik. Csapon szélesítjük a raktári kapacitást, Ungvár térségében húskombinát épül, a Kárpátokban második vágányt fektetünk le a gyorsabb forgalom érdekében. A másik mód, amivel csökkentjük a záhonyi csúcsot, hogy a teherforgalom egy részét áttereljük a Dunára. Ennek már vannak kezdeti eredményei, a faáruk egy része hajón jut el Budapestre, illetve Adonyba. Tovább nő a jelentősége a kamionos közúti szállításnak, de nem egészen használjuk fel a forgalomban a konténeres szállítás előnyeit sem. A legnagyobb eredménynek viszont azt tartom, hogy a szállítás igen nagy része vezetékeken történik, mint az olaj, földgáz, az etilén, a termékvezeték. — Hogyan fejlődik tovább a kereskedelmi forgalom? — Mind a két félnek évről évre szilárd alapot ad a termeléshez az export, lehetőséget a termelés bővítésére, az értékesítésre. A KGST komplex programja alapján folyik a hosszú távú célprogramok kidolgozása az energiatermelésben, a gépgyártásban és más, fontos népgazdasági ágakban. Ennek teljesítése alapot ad a magyar gazdasági élet további fejlesztésére. Ugyanakkor ez nem szűkül le az egymás közti forgalomra, hanem a kapitalista országokkal is nagyobb exportot tud lebonyolítani Magyarország. Még sok lehetőség van a két ország közötti gazdasági együttműködés fejlődésére, ami egyben a népeink közötti barátság és szeretet elmélyítésének is az alapja — fejezte be V. I. Ocseretin. Lányi Botond A Csepel Művek szerszámgépgyárának nyírbátori üzemében Kádár László az egyik célgép pel az exportra készülő fúrógépekhez rögzítőház-megmunkálást végez. Érdekek találkozása a VSZM-ben — A munkaversenynek akkor van igazi jelentősége, — hallottuk Papp Sándortól, a VSZM kisvárdai gyáregység műszaki vezetőjétől, — ha a termelést tökéletesen megszervezték. Mi ezt azzal kezdtük, hogy kialakítottuk a tiszta profilt. Itt Kisvárdán a 450 dolgozó két terméket — fékbetétet és kuplungtárcsát (igaz ezeknek mintegy négyszáz altípusát) gyárt. A megemelt termelési tervünk 360 millió forint. Termékeink mind a hazai, mind a külföldi piacokon versenyképesek és keresettek. Ezért volt szükség a tervmódosításra is. Most aztán rajtunk a sor. Növeljük a kapacitást, a létszámot. A munkaerőmozgás ellenére — A gyáregység párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetése a feladatot megbeszélte a dolgozókkal, — fűzte hozzá Tóth Ferenc, a gyáregység szakszervezeti bizottságának versenyfelelőse. A 24 szocialista brigád vállalta a megnövekedett feladatokat is. Az első fél évet eredményesen zártuk. Ehhez hozzájárult a brigádok helytállása, a munkaversenyben vállalt takarékossági elképzelések valóra váltása és az újítókedv. A múlt fél évben 12 újítást nyújtottak be. Közülük hét már szolgálja a termelést. Csak egyet utasítottunk el. A többi még kísérleti stádiumban van. A VSZM kisvárdai gyáregysége hét éve termel. A munkaerő-mozgás még ma is nagy. A törzsgárdát képező kollektíva mégis meg tudja mutatni, mire képes. A tervet eddig mindig teljesítették. Ezt főképpen a jó munkaszervezéssel érték el. A présgépeket maximálisan kihasználják. 480 perc talpon Teljesítménybérben dolgozunk, — mondta Palkó Gézáné, betanított présgépkezelő, az Ady Endre ezüstkoszorús brigád vezetője. — Valamennyi gépen ott látható egy táblázaton a műszaknorma, no meg az ennek megfelelő kereset is. A préselési időt a technológiai utasítás szerint másodpercekre meghatároztuk. így időt a plusz préseléshez csak a pasztillák berakásánál és a préselt termék kiszedésénél nyerhetünk. A begyakorlottságon, a kézügyességen múlik, hogy tudjuk-e teljesíteni a normát. — A présgépek sem örök életűek, — teszi hozzá a brigád másik tagja, Szászvai Istvánná. — Egy ember általában négy gépen dolgozik. Meghibásodás, állásidő is akad. Ez még jobban sarkallja az embert, hogy a pasztillák berakásánál és kiszedésénél ügyességét használja ki. Itt a 480 percet a gépek között ingázva, talpon kell eltölteni. Fontos, hogy teljes összhang legyen a pasztillázók és a présgépkezelők között, hogy mindig kéznél legyen a szükséges anyag. A kútnáI zékben. Pápai tized, papi tized, egy-egy kéve búza a keresztből semmiért. A templom állt. A mai református templom 1446-ban eredetileg keleti fekvésű, csúcsíves, ablakos, gótikus, szentségházas templom volt. De nem volt református. Azért is meg kellett szenvedni. Forgách-birtok volt a föld, amelybe a kút ereszti öblét, hogy vizet kínáljon. 1621-ben Forgách II. Zsigmond halála után Forgách I. Adomóé lesz, aki 1645-ben Szentiványi Lászlónak zálogba engedi. A kútnak, a földnek mit számít egy ilyen alku, az adásvétel, az elzálogosítás. De az embert is adták-vették. A kút nem moccan a helyéről. Évszázadokat is kibír, ha karbantartják. De aki karbantartja, aki csak jobbágy, vagy szolga, akit vernek és verejtékes munkáját úgy tizedelik, hogy neki a tized tizedese jut. Egyszóval: 1704-ben a Szentmártoni- birtokról 14 szökött jobbágy a kurucokhoz állt. Két kuruc A gyár három műszakban üzemel. Ezért a műszakok között is szoros kapcsolatnak kell lenni. Itt igazi a „liie- leg csákányváltás”. Az átadónak mindig megfelelő hőfokú gépet kell biztosítani ahhoz, hogy á műszakok között ne legyen kényszerpihenő, termelési kiesés. Ehhez hozzá tartozik az üzemképes gép átadása is. „Ez hoz pénzt..." — Erre mi tmk-sok vigyázunk, — mondta Popp István lakatos, a pártalapszer- vezet termelési felelőse. — A meghibásodott gépet az adott körülményekhez képest a legrövidebb időn belül megjavítjuk. A munka- verseny-szabályzat szerint mi is a termelés függvényeként kapjuk a fizetést. Emellett a fő hajtóerő az emberség, a mások munkájának a segítése gyári méretekben. Ez az igazi munkaverseny. Ez hoz pénzt a gyárnak, munkásnak. A keverőben készült az új massza. A csípős szag erősödik. A présműhelyben a gépek ontják a forróságot. Ilyenkor nyáron szinte elviselhetetlen a hőség. Valahol a 40 fok körül mozog a hőmérő higanyszála. A gépek között megállás nélkül szorgoskodnak a munkásnők, munkások. A présműhelyben az elszívó berendezés állandóan cseréli a levegőt, minimálisra csökkenti az azbesztport. Itt a hőség kisebb, de a zaj élesebb. Sigér Imre Segítség a propagandistáknak G azdag tartalom, sokoldalúság és újsze- rűsé' jellemzi a Propagand > legújabb, 1978 2. szá .. Ha a propagandist; tartalomjegyzéket >;észi, biztosan talál an témát, amelyet hasznosíthat munkájába! 'Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, a propagandisták kitüntetése alk. Imából elhangzott beszede vezeti be a folyóiratot, A lenini eszmék alkotó alkalmazása nélkülözhetetlen címmel. Ennek a beszédnek a szelleme szinte konkretizálódik a további tanulmányokban. Különösen jól kapcsolódik ehhez Andics Erzsébetnek Lenin történeti látásmódjáról közölt tanulmánya, amelyet különösen a filozófiával foglalkozó hallgatók és propagandisták figyelmébe szeretnénk ajánlani. A marxizmus—leninizmus történetiségének elve az egyik olyan legfontosabb elméleti és módszertani kérdés, amelyet Lenin az aktuális politikai tevékenység minden egyes lépéséhez is kötelezőnek tartott. E cikk rámutat a történetiség elve alapján a párt politikája és a társadalmi törvényszerűségek összefüggésére, továbbá arra, hogy a pártosság és az objektivitás nem választhatók el egymástól. Csikós József Gondolatok az információk áramlásáról írt tanulmányában leleplezi a nyugatiak által hangoztatott „szabad információáramlás” fogalmát. Érdekes kísérlet a Konzultáció rovatban olvasott Bálint B. András—Gecse Gusztáv: Vallásos emberek a szocializmusban „vegyes” műfajú közös szerzeménye. Míg az újságíró a riport eszközeivel, addig a valláskritikus a filozófia eszközeivel mutat rá a vallás és a vallásos emberek között még meglévő, bonyolult kapcsolatrendszerre. Tanulságos olvasmány. Említést érdemel a sokáig nélkülözött pártpropaganda módszertana, amelynek aktivizáló szerepéről ír Sz. Várnagy Marianne, valamint Koncz János, aki a pártpropa- ganda pedagógiájáról közöl hasznos tudnivalókat Zrinszky László egyetemi docens cikkére válaszolva. Ezek az írások módszertanilag is hasznos segítséget nyújtanak a propagandistáknak ahhoz, hogyan vezessék a felnőttek foglalkozásait. Agrárpolitikánk és a mezőgazdaság kapcsolatáról olvashatunk Vágó József tollából, Miskolczi Miklós kitüntetett propagandistákról rajzol portrékat, Fáczányi Ödön a szakszervezeti oktatás és képzés rendszerét elemzi. F. K. Áz igazi munkaverseny jobbágy a szentmártoni várban meggyilkolta Kérctu Sándor megyei alispánt. Miért tették ?... A kút mellől látni a község nagy részét. Látni, hogy új, szép, takaros házak szopják, szippantják magukba a villanyvezetékek energiáját, hogy van jó ivóvíz, sőt fürdőszoba is sok helyütt és nem kell a kutyának sem az öreg kút. A kút eltűri ezt a mellőzést a hajdani mezővárostól, mert mit is tehetne? Egyébként város!? Tisza- szentmárton Lónyai János tulajdonaként a XVIII. században volt mezőváros, 43 házzal és 246 lakossal. Régi korok rangjára, dicsőségére az cáfol rá, hogy ma községi státusban egy év alatt több új ház épül, mint amennyi akkor évtizedekig várost alkotott. Csendes, békés kis község természetét mutatja Tisza- szentmárton. Távol az utak forgalmától, a nagy nyüzsgések centrumától, de nem annyira messze, hogy a térségben történő dolgokhoz ne lenne köze. Van köze, hiszen Záhonnyal határos, ezért is híres, állami díjas lakói is vannak. 4 kutat egyszer majd betemetik. Vízét már sem ember, sem állat nem issza. Ki bánja, hiszen csak egy kút. Seres Ernő «■»em látszik az előtér. A Iw tócsás totyogó, ahol w kacsák és libák vigadnak kedvükre. Sok az eső, bőven van víz a páskomon. A fotós érdekes felvételre készül. Lencséjével befogja a faluvégi kút kávályával, ágasaival és a hengerével határolt téglalapot és látszik a két új ház, fent a domb tetején a templom. Mély a kút, mint az idő. Régi és öreg a kút, mint az ember. Frissebb keletű az ágas, a henger, amely egyben faragott tengelyével és felhajtójával falusi ács műve. A lánc rozsdás, vízhúzó vödör időtlen idők óta nem nehezedett rá. Egy asszony a kislányával megy el az úton. A kútról nem tud semmit, csak azt: „már nem használják”. A községről is annyit: „hát, sok az új ház”. Ki törődik a kúttal. Valamikor, lehet, hogy a mezőről megtérő jobbágy oltotta ott a szomját, de az sem kizárt, hogy a kurucnak álló szököttek egyike innen vitt italt kalandos útjára. Ha ez a kút regélni tudna? A kutak dolga a mélység és a némaság. A föld, a templomot tartó domb is hallgat. Pedig a régi kövek, amelyek új falakba épültek, vagy homoktól fedve szanaszét hevernek, tudják: Tiszaszentmárton 1332-ben szerepelt a pápai tizedjegy-
