Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-25 / 173. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 25. Ünnepélyesen búcsúztatták a VIT-küldötteket (Folytatás az 1. oldalról) — A helytálláshoz biztos támaszunk és erőforrásunk pártunk és népünk kitüntető figyelme, szeretetteljes gondoskodása, idősek és fiatalok százezreinek cselekvő hozzájárulása az antiimperialista szolidaritás, a béke és a barátság ügyének szolgálatához. A XI. Világifjúsági és Diák- találkozó előkészítésének másfél éves szakasza meggyőzően bizonyítja, hogy a fesztivál sikere népünk és ifjúságunk szívügye. A Lenin születésnapjára meghirdetett országos VIT-műsza- kon egymillió ember mozdult meg a KISZ hívó szavára. A fiatalok lelkesedése magával ragadta a munkahelyek idősebb dolgozóit is, akik az ifjúsággal vállvetve teljesítették önként vállalt munkájukat. Az antiimperialista szolidaritás, a béke és a barátság nemes gondolata termékeny talajra lel nálunk. Kétszázezer dolgozó, tanuló és katona fiatal odaadó lelkesedése milliókkal ismertette meg a fesztiváleszmét és a szocialista Kubát a VIT-ve- télkedőkön. Kis VIT-ek egész során győződhetett meg az ország lakossága a magyar fiatalok elkötelezettségéről, jó közérzetéről, optimizmusáról és tettrekészségéről. Aki az elmúlt napokban végigsétált Budapest patinás Váci utcáján, ugyanezt láthatta. Kedves elvtársak! — Havannában — ha nem is létszámban, de az ideológiai, politikai meggyőződés sokféleségét tekintve — több fiatal lesz, mint bármely korábbi fesztiválon, sokféle nézetet valló emberekkel találkozunk majd. Mi az összekötő kapcsokat keresve és erősítve mindig nyíltan és emelt fővel megmondjuk majd, hogy pártunk politikáját a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus, a szolidaritás eszméi vezérlik, hogy hazánk, a fejlett szocialista társadalmat építő Magyar Népköztársaság, amely elvi és történelmi okokból, népünk érdekei alapján a Szovjetunió szövetségese, a szocialista országok védelmi és gazdasági közösségének tagja. Ez az elvi alap és politikai nyíltság adott tekintélyt eddig is pártunknak és hazánknak barát és ellenfél előtt. Ezen az elvi alapon igyekszünk mi is tárgyalni és barátkozni, az enyhülés, a leszerelés, a béke és a társadalmi haladás ügyét szolgálni akkor is, ha kommunistákkal, s akkor is, ha szociáldemokratákkal, radikálisokkal, kereszténydemokratákkal vagy a fejlődő országok képviselőivel találkozunk. — Szavainknak súlyt adnak hazánk eredményei s az, hogy az eredmények elérésén ifjúságunk is keményen dolgozik. Küldöttségünket képessé teszi feladatának teljesítésére a kiválasztás demokratizmusa, itthon maradó társaink erőt adó bizalma. 87 társunkat a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját idén elnyert KISZ-szervezetek tagsága választotta meg közvetlen, demokratikus úton. Másokat — körültekintő mérlegelés után — a társadalmi és tömegszervezetek bízták meg. Sorainkban vannak a KISZ küldöttjei, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a fegyveres erők, a kulturális és sportegyesületek, a művészeti szövetségek képviselői. Foglalkozásunkra nézve sokfélék vagyunk, van köztünk ifjúmunkás, mezőgazdasági dolgozó, középiskolás, egyetemi hallgató, értelmiségi, író, művész, katona és pap is; — egyvalamiben' azonos a delegáció minden tagja: valamennyien kiváló gazdasági és társadalmi munkájukkal, emberségükkel és a szocialista haza iránti elkötelezettségükkel érdemelték ki a küldetést. Négyszázötven képviselőnk itthoni munkája a garancia arra, hogy megállja majd a helyét a komoly politikai munkában a- fesztivál,' minden rendezvényén. — Küldöttségünk dolga nehéz lesz, mert messzire utazunk, sűrű programot kell teljesítenünk, de helyzetünket és feladataink teljesítését megkönnyíti, hogy a házigazdák nagyszerű emberek, jó barátok, rendíthetetlen elvtársak. Amerika első szabad, szocialista országába utazunk. Oda megyünk, ahol nem alkudtak meg a jenki imperializmussal, ahol nehézségekkel küzdve immár 20 éve dacolnak a fojtogató gazdasági blokáddal. Abba az országba utazunk, amely a gyakorlatban is komolyan veszi a proletár internacionalizmust, amelynek katonái a hívó szóra Angolában és Etiópiában is fegyverrel küzdöttek a szabadságért, a társadalmi haladásért. — Kuba sorsa valamenynyiünk ügye — és Kuba valamennyiünk nagy, életre szóló élménye lesz. Nekünk eltökélt szándékunk, hogy szocialista hazánk széles körű nemzetközi elismerésére támaszkodva, együttesen és egyénileg is aktív részesei, alakítói leszünk a fesztivál eseményeinek. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy győzelemre vigyük a XI. VIT célját, eszméjét: az antiimperialista szolidaritás, a béke és a barátság ügyét. — Kedves barátaim! — A búcsú perceiben még egyszer hálásan köszönjük a bizalmat és a jókívánságokat. Valamennyiünk nevében biztosítom pártunk Központi Bizottságát, kormányunkat, népünket és ifjúságunkat, hogy utunkat küldetésnek tekintjük. Tudjuk, hogy sokféle frontvonal húzódik a két világrendszer harcában — s mi valamennyin helyt akarunk állni. A tömegek szava politikát alakít — és mi azon leszünk, hogy a világ ifjúságának sok színű, sok nyelvű, sok eszmét képviselő tömege jó irányba alakítsa az emberiség sorsát meghatározó politikát. Itt, az ország színe előtt fogadjuk: méltók leszünk a küldetésre, újabb barátokat szerzünk népünknek, hazánknak, a szocializmus és a béke ügyének. .-.,*** A nagy tapssal fogadott beszéd után mintegy félezer úttörő virágokkal köszöntötte a magyar küldöttség tagjait. Az ünnepség a DIVSZ- induló hangjaival ért véget. Hétfőn reggel hat órakor rövid, meleg hangú búcsúztatást tartottak Szabolcs- Szatmár VIT-küldöttjeinek a megyei KISZ-bizottságon: a KISZ és a megyei pártbizottság képviselői köszöntek el a nagy útra induló hat küldöttől. Szabolcs-Szatmár fiataljait a kocsordi Kendi Valéria frissen végzett optikus szakmunkás, Bodócs Erika baktalórántházi gimnazista, dr. Szabó Istvánná, a vásárosnaményi gimnázium fiatal pártösszekötő tanára, Tóth Gyula, a nyírbo- gáti tsz főagronómusa és Szalai Sándor, a nyíregyházi MEZŐGÉP vállalat KISZ-bi- zottsági titkára képviseli. Nagy-nagy izgalommal keltek útra a szabolcsi küldöttek, akik alaposan felkészültek: sokat tudnak Kubáról, a VIT-ekről, a világ ifjúságának mozgalmairól, korunk politikájáról, a haladó erők küzdelmeiről. Ugyanakkor arra is számítanak: a magukkal vitt több száz magyar jelvényből nem sokat hoznak haza, hiszen cserére szánták mindahányat. Remélik, hogy minél több más országbeli fiatallal megismerkednek, jó barátokat szereznek Havannában, s hazatértük után minél több élményről számolhatnak be azok előtt, akiket képviseltek: a megye fiataljai előtt. KOMMENTÁR ) ■ Találkozó Belgrádion A múlt heti, zárt ajtók mögött tartott előkészületi megbeszélések után ma kezdi meg munkáját Belgrádban az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek bizottsága. A fontosnak ígérkező tanácskozásra a 86 tagország képviselőin kívül 24 állam küldi el megfigyelőjét a jugoszláv fővárosba. Ily módon a mozgalom létrejötte óta ez ígérkezik a legnépesebb külügyminiszteri találkozónak. Nem csupán a számszerűség okán ígérkezik jelentősnek a belgrádi értekezlet. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy az el nem kötelezettek állam- és kormányfőinek legutóbbi (1976 augusztusi) colombói találkozója óta egymást követték az el nem kötelezett országok mozgalmát érintő, de a nemzetközi életet általában is befolyásoló események. Itt is ott is ellentétek keletkeztek a mozgalom egyes tagállamai között, Etiópia és Szomália, Vietnam és Kambodzsa ellentétei pedig fegyveres harchoz vezettek. Ismét válságosra fordult a közel-keleti, kiéleződött a libanoni és a ciprusi helyzet. A belgrádi találkozó várható nehézségei között emlegetik azt a tényt, hogy egyes tagországok képviselői mára múlt héten lezajlott khartou- mi csúcstalálkozón, egyes afrikai államok belső életébe való beavatkozással vádolták Kubát és szankciókat követeltek ellene. A visszhang azonban Khartoumban is elutasító volt. Sziad Barrét a nigériai államfő és a kenyai külügyminiszter emlékeztette rá, hogy Kuba és a Szovjetunió, továbbá valamennyi szocialista állam a függetlenségükért küzdő népek igaz barátjának bizonyult. E megállapítás alighanem vonatkoztatható az el nem kötelezettek mozgalmára is. Hiszen e mozgalom mindig is a szocialista országoktól kapta a leghatékonyabb támogatást a békét, a népek közötti gyümölcsöző együttműködést szolgáló céljai megvalósításában. Ez olyan tény, amelyet ma már senki sem hagyhat figyelmen kívül lem Khartoumban, sem másutt. KUBAI TUDÓSÍTÁSOK (5.) „Cuba, territorio libre de America!” A kubai rádióállomások félóránként, óránként, általában adás előtt, de olykor adás közben is bemondják azonosítási jelüket. Olyan dallamos hangsúllyal, mint egy induló szárnyaló kezdő sora. „Cuba, territorio libre de America!” (Kuba, Amerika szabad földje!) Nagyon kíváncsi voltam a kubai rádióra, s örültem, hogy vendégségbe hívtak kollégámmal együtt a kubai rádió székházába, ahol a rádió elnöke fogadott bennünket. A kávét kever- gettük, amikor az elnök kezdte: — Sok segítséget kapunk a magyaroktól, legutóbb húsz darab magnetofont szállítottak. Tudniillik lerobbant .a régi fölszerelésünk, a blokád miatt nem jutottunk alkatrészekhez. Mondanom sem kell, hogy itt minden fölszerelés amerikai gyártmányú volt. Egyébként éppen abban az időbén járt Havannában egy. budapesti, rádiósműszaki küldöttség, akik alaposan • tánulmányozták a kubai rádióállomások műszaki fejlesztésének lehetőségeit. Jelenleg a kapcsolat kölcsönös, műszakiak és riporterek cseréje rendszeres. Az elnök'js járt néhányszor ‘ ’Magyarországon, dicséri hazánkat. — Ki tuhő fölszereléseket gyártanak •&. ■ '.BRG gyárában. tjiagyar ' magnókon készítjük ipűsorsorozatun- kat áptilis negyediké tiszteletéré. Nagyon elégedettek vagyunk a magyar kapcsolatainkkal. — Hány rádióadó van Kubában? -r térek vissza kérdésemmel a kubai viszonyokhoz. — Előbb a szervezetünkről. A kubai rádió és televízió egységes szervezet, együtt alkotják ezt az intézetet, melyet a minisztertanács irányit. Van a központi elnökség, amelynek két szárnya nőtt, a rádió és a televízió. Különben Kubában 52 rádióadó működik, ebből öt nemzeti adó, amely az egész országban fogható, hallható, a többi helyi állomás. Az öt nemzeti adó közül három változó programot sugároz, népszerű műsoruk a zene, a novella, kulturális blokk, információ, interjúk, ankétok és dramatizált elbeszélések. Két specializált adó is működik, egyik a „Radio Reloj Nációnál”, az úgynevezett órarádió. — Mielőtt tovább sorolná az adókat, kérem, mondjon erről az órarádióról részleteket is, hiszen ilyen megoldást alig* ismer a világ. — Való igaz, hogy a Radio Reloj Nációnál egyedülálló a világ rádiózásának történetében, de mi három évtizede alkalmazzuk. Állandóan — a beszéd, a hírmondás háttérzenéjeként — óraketyegés hallatszik, amit minden áldott percben megszakít a pontos idő bemondása. Tehát ketyegéssel kísért egyperces híreket olvasunk be, majd a pontos időt mondjuk. Ez folyamatosan megy harminc éve, napi 24 órán keresztül, egy percig sem szüneteltünk. Történelmi jelentőségű pillanatai is voltak az órarádiónak, méghozzá 1957. március 13-án, amikor Eche- v'erria vezetésével a havannai diákok forradalmi csoportja behatolt az elnöki palotába, hagy elfogja és kivégezze Batistát. Ezt az órarádió bemondta, de sajnos néhány percig tartott az egész, a forradalmi csoportot leverték, s amikor Echeverria a palotából az egyetem felé indult, a Batista-katonák megölték. Alighanem ez volt a leghallgatottabb híradásunk a fönnállás óta. — Érdekes ez az adó. — Örülök, hogy annak tartja, mi megszoktuk, hozzánk nőtt, mint a fülünk. Folytatom tovább az előbb elkezdett fölsorolást. A másik speciális rádióadónk állandóan zenét sugároz, úgy is nevezzük, hogy nemzeti zenei rádió. Ennek a műsorában gyakran hallható magyar muzsika is. Eddig volt hat tartományi rádióállomás, most 14 ilyen sugároz műsort, napi 17—18 órás időtartammal. Ezek a területi rádióállomások elsősorban a megye lakosságának sajátos tevékenységével foglalkoznak, híreket, információkat adnak, sok zenét, de országos vonatkozású eseményeket is közvetítenek. — Milyen kapcsolat van a vidéki rádióállomások és a központiak között. A nemzeti adók hogyan segítik a vidékieket, és fordítva? — A területi rádióállomásoknak elsőrendű feladatuk, hogy a területükön lakó embereknek adjanak műsort. Ezeket a rádióadókat a helybeli Poder Popular (megyei tanács) irányítja. De programjaink készítésében, szakkérdésekben a központi rádióelnökség rendelkezése, irányítása alá tartoznak. Át kell venniük a központi adók nemzeti híreit, s közben ők is műsorokat adnak nekünk, híreket, információkat küldenek, sőt helyszíni tudósításokat is közvetítenek a nemzeti rádió hullámhosszán. — A munkatársak képzése, fölvétele hogyan történik? — A havannai egyetemen van újságíró tagozat. Ott tanulnak a jelöltek. Amikor sikeres záróvizsgád tesznek, akkor gyakornokként kezdik munkájukat a lapoknál, rádióknál, vagy a televíziónál. Természetesen ölyanok is bekerülnek a szakmába, akik nem végezték el az egyetemi speciális tagozatot, hanem csak rátermettek és tudnak dolgozni ezen a pályán. R övid sétát tettünk még a stúdiókban, s örömmel nyugtáztuk, hogy a technikusok elismerően szóltak a magyar gyártmányú berendezésekről. © — Váltsunk! — mondta röviden a másik asszony, akinek nyilván csiszolatlanabb volt a modora. — Arra gondoltam, össze kellene szednünk annyit, amennyi elegendő belépőnek egy OTP-öröklakásba... mit gondolsz? — Jó volna. — Talán meg kellene vizsgálnunk ennek a lehetőségét. — Vizsgáljuk! — Azt hiszem, hogy a leghelyesebb, ha megmondom őszintén, hogy a mi anyagi lehetőségeink meglehetősen korlátozottak... — Hajjaj, hát még a mieink ...! Gittát a gutaütés kerülgette. Mire fog tudni menni ezzel az asszonnyal? De igyekezett fegyelmezett maradni. — Talán azért fel tudnád mérni drágám, hogy mekkora volna az összeg, amivel ti tudnátok a gyerekek család- alapításához hozzájárulni... — Talán... — Nézd, én ezt igazán csak azért forszírozom, hogy fogalmat alkothassak magamnak, vajon mennyit kell nekem összehoznom... Az egyes számú fogalmazást. meg az összehozni igét is szó szerint gondolta, s önkéntelenül fogalmazta ilyen pontosan. Nem volt kétsége aziránt. hogy neki magának kell ezt a feladatot elvégeznie, de úgy, hogy összehozza, vagyis kigyomroz, amennyit csak lehet, elsősorban is Gusztiból, de lehetőség szerint Lajos bácsiból, esetleg még nagymamából, vagyis a saját anyjából is. S majd ez együtt lesz az, amit 5 hoz össze, Tibor családja úgy szedi ösz- sze a másik felét, ahogy akarja. — Egy házasság, kedvesem, máma nem gyerekjáték... Nem is beszélek arról, hogy a lakás önmagában még semmi! Azt be is kell rendezni... lehetőleg úgy, hogy élni lehessen benne. A mi gyerekeinknek — mert gondolom, a tiednek is — eddig mindenük megvolt Bár képzelem, hogy nektek sem volt könnyű Tibort kitaníttatni... Mi is eleve azt gondoltuk, hogy csak maradjon Kati egyedül, de neki legalább legyen meg mindene... Azt hiszem, nagyon fájdalmas volna nekik, ha egyszer csak lezuhanna az életszínvonaluk. Azon kapta magát, hogy ezt az éééletszínvonalat éppen úgy mondta, mintha Kla- ááárit hallaná. Sebaj, fő, hogy ez a korlátolt proliasz- szony felfogja: korántsem szabadult meg minden gondtól azzal, hogy a fiacskája megnősül. Maradtak még kötelességei. — Tudod, mi Tibort, megmondom őszintén, nem olyan nagy erőfeszítéssel taníttattuk. Még ő hozott haza ösztöndíjat, azt lehet mondani, maga ruházkodott. Különben nem is ment volna. Mind a ketten gyárban dolgoztunk, a férjem, mióta művezető lett, kevesebbet keres, mint azelőtt. Szidtam is érte eleget... tisztességes szakmunkás ne menjen eL.. na majd megmondom, minek... de hát ő azt mondja, valakinek azt is csak el kell vállalni. Ez nemigen találkozott Gitta elképzeléseivel; 5 úgy fogta fel ezt a művezetőséget, mint a munkássorból való kiemelkedést, mint karriert; nehezen engedte be a fejébe, hogy ez anyagilag talán nem is felfelé vezet, hanem éppen keresetcsökkenéssel jár. Felsóhajtott, mintha együttérez- ne. De elhatározta, hogy most már aztán felhagy a gügyögéssel és kerek perec nekiszegezi, amit akar; világosan, hogy ne lehessen tovább mellébeszélni. — Mégis akkor hogy képzeltétek, kedvesem? — Tudod, mikor összekerültünk, majdnem öt esztendeig laktunk apámék házában valami sufniban Erzsébeten, mert az csak sufni volt, szobának nem lehetett nevezni... Már Tibort itt hordtam a hasamban, amikor elkezdtünk építkezni; az uram brigádbeli barátai jártak ki téglát hordani, maltert keverni, mert akkor még dolgozott, most már biztosan azok se jönnének, egy hajcsárnak, egy kutyaütőnek ki megy el segíteni... Úgy kellett a szavába vágni, mert Gitta már nagyon unta a szerinte csak figyelemelterelő hosszú szövegeket: — Szerencsére már nem is a ti házatokról van szó, hanem a fiadék lakásáról... — Igen. Hát az a sufni még most is megvan; tulajdonképpen egy-két évig el lehetne benne lakni, amíg... Tibornak már van egy kis összegyűjtött pénze a takarékban... (Folytatjuk)
