Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. július 23. HÍTFÖ: Bonnban véget ért a hét tőkés ország vezetőinek gazdasági értekezlete — Waldheim ENSZ-főtitkár Damaszkuszban Asszad szíriai elnökkel és Arafattal tárgyalt — Politikai amnesztiát hirdetett a perui kormány KEDD: Az angliai Leeds-kastélyban Vance amerikai, Kamel egyiptomi és Dajan izraeli külügyminiszter megkezdte alkudozásait — Fukuda japán kormányfő Brüsszelben, a Közös Piac székházában tárgyalásokat folytatott SZEHpA: Carter elnök hatálytalanította a TASZSZ hírügynökségnek szállítandó komputerről szóló szerződést — Bécsben be- fejeződött a haderő-csökkentési tárgyalássorozat 15. ülésszaka — A szír külügyminiszter közvetít a két Jemen vitájában CSÜTÖRTÖK: Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák baráti megbeszélése a Krímben — Heves viták az Afrikai Egységszervezet khartumi csúcstalálkozóján — Schmidt nyugatnémet kancellár és Trudeau kanadai miniszterelnök együttes látogatása Dániában PÉNTEK: Bolíviában, ahol érvénytelenítették a július 9-i elnök- választás eredményeit, katonai lázadás tört ki — Pekingben kínai—japán tárgyalások kezdődtek az úgynevezett béke és barátsági szerződésről — Giscard d’Estaing francia elnök befejezte portugáliai látogatását SZOMBAT: Szadat elnök Egyiptomban új, az amerikaihoz hasonló elnöki rendszert kíván bevezetni — Portugál belpolitikai válság Soares szocialistáinak és a névleg szociális demokrata pártnak szembekerülése folytán — Lemondott a bolíviai elnök Á hét három kérdése O A tőkés gazdaság legsúlyosabb gondjain enyhíthet-e a bonni csúcs- találkozó határozata? Aligha. Még akkor sem, ha a szemtanú meggyőződésével mondhatja e sorok írója: a az USA, az NSZK, Japán, Nagy-Britannia, Francia- és Olaszország, valamint Kanada állam-ill. kormányfői egy lépéssel előbbre jutottak a gazdaságpolitikai célok közös megközelítésében . .. mert az előző három ilyen találkozó eredménytelenségéhez viszonyítva bizonyos sikernek számít, hogy az Egyesült Államok kilátásba helyezte hazai energiafogyasztásának korlátozását, s így fizetési mérleghiányának csökkentését, tehát a dollár veszélyesen alacsony árfolyamának fölfelé tornáztatását, hogy Japán megígérte túlzottan szép exporteredményeinek lefaragását, az USA-ból és aNyu- gat-Európából jövő portékák importjának fokozását, hogy az NSZK belement némi inflációs kockázat vállalásával is a nyugatnémet gazdaság 13 milliárd márkás felélénkítésébe, és így tovább. Több volt most a konkrétum, mint az utóbbi három év hasonló összejövetelein bármikor. Persze, ebből arra is következtettek számosán a bonni parlament épületében berendezett sajtóközpont látogatói közül, hogy — a nyugati gazdaságra leselkedő veszélyek ma jiagyobbak, mint a három esztendő alatt bármikor! Növekszik a munkanélküliség, a valuták bizonytalan árfolyamalakulása elriasztja a tőkét a beruházásoktól, ami megint csak a munkanélküliek számának szomorú emelkedéséhez vezet. A konkrét ígéretek azért sem számítanak igazán sokat, mert — az állam- és kormányfők közül legtöbben nehezen vagy egyáltalán nem tudják elfogadtatni a bonni határozatot a saját parlamentjükkel. így például Car- ternak sem lesz könnyű dolga', ha rá akarja venni az amerikai polgárt, fizessen ezután többet a benzinért, de fogyasszon kevesebbet! Az USA-ban novemberben képviselőházi választások lesznek, azonkívül a szenátori mandátumok egyharmadának odaítélése céljából is az urnákhoz (pontosabban: a sza1- vazógépekhez) szólítják a választókat Választások lesznek különböző szinten Nagy- Britanniában is, az NSZK- ban is, Japánban is. Lehet ilyenkor nadrágszíjmeghú- zást prédikálni? © Milyen politikai időjárást jelez a szovjet— amerikai viszony barométere? Talán olyan — félig kitérő jellegű — választ kell adni erre a kérdésre, hogy nem egy, hanem jó néhány barométer van használatban, ezek pedig nem egyformán jeleznek! Ha például Carter elnök egy-két konkrét bejelentését tekintjük barométernek (a moszkvai olimpia idején a TASZSZ szovjet hírügynökség által használatba veendő komputer leszállításának pillanatnyi tilalmáról vagy olajfúró berendezések embargójáról), akkor ez igen jeges politikai klímát mutat. Ha aztán ugyanennek a Carter- nak más, általánosságokban mozgó kijelentéseire figyelünk, akkor azok szerint mégis csak szükségesnek tartja a Fehér Ház ura a szovjet— amerikai viszony normális alakulását. (Ugyanígy nyilatkozott Budapesten az az Ave- rell Harriman, aki 87 évesen is az elnök egyik igen befolyásos tanácsadója — igaz, eddig éppen öt amerikai elnök hallgatott rá... Nos, Harriman, aki azt hangsúlyozta, hogy ismeri Carter elgondolásait, úgy vélte, hogy az enyhülés folytatódik. Csak hát az enyhülés szerintenem jelent szükségképpen közeledést, inkább csupán azt, hogy a feszültség alábbhagy.) A szovjet—amerikai viszony legfontosabb barométere a SALT-tárgyalások alakulása. Még mindig keresik- kutatják a kommentátorok, hogy az előző heti, genfi Gro- miko—Vance-találkozó mit hozott, de ezen a barométeren a jelek szerint még most sem mérhető le a változás. Viszont bizonyos fokig megnyugtató, ha a szovjet—amerikai viszony legfőbb mutatója legalábbis egyhelyben marad. Carter legutóbbi nyilatkozataiban még a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokról is mértéktartóan nyilatkozott. Nyugaton általában elismerik, hogy a szocialista országok által június 8-án előterjesztett javaslat olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyeket még a NATO szempontjából is üdvözlendőknek lehet mondani... A bécsi folytatás időpontja: szeptember 28. Az akkor kezdődő 16. ülésszakon talán elhangzik a NATO-országok válasza a szocialista országok kezdeményezésére. O Mi van a sikertelen amerikai—egyiptomi —izraeli külügyminiszteri találkozó hátterében? Szadat, aki tavaly ősszel a jeruzsálemi látványos kirándulás kockázatát is vállalta, csakhogy némi eredmény birtokában kimenekülhessen az őt otthon fenyegető gazdasági és társadalmi problémák gyűrűjéből, egyre több engedményre kényszerül, az izraeli vezetők azonban még így sem hajlandók vele lényegi megállapodásra... Amikor most Leeds-be küldte külügyminiszterét, már odáig elment az egyiptomi elnök, hogy feltételeiből elhagyta a Palesztinái Felszabadítási Szervezet igényeit vagy a szírek jogát a Golan-fennsík- ra, egyedül a Jordán folyó nyugati partvidékének és a Gázai övezetnek a kiürítését kérte az izraeli kormánytól. De Beginnek ez is sok: az izraeli parlament, a knesz- szet ülésén sokatmondó gesztussal, a honatyák szeme láttára széttépett egy papírt, mondván, hogy ugyanezt tenné azzal az okmánnyal is, amely Izrael számára a kivonulást tenné kötelezővé Ciszjordániából és Gazából... Sajátos logikával Dajan külügyminiszter Egyiptomot tette felelőssé a mostani tárgyalás kudarcáért, szerinte ugyanis Kamel külügyminiszter túl sokat követelt. Vance amerikai külügyminiszter — tekintettel arra, hogy a Carter-kormányzat- nak is, de neki személy szerint is szüksége lenne valamilyen diplomáciai sikerre a közel-keleti közvetítői feladat ellátásában — azt Ígérgeti, hogy legközelebbi közel- keleti „ingajárata” során újra megpróbálja felvétetni a tárgyalás szálát az egyiptomi és az izraeli diplomáciával. Egyelőre azonban ezt még Kairóban is kétkedéssel fogadják. Viszont Izrael ismét időt nyert. A diplomáciai nekirugaszkodás — s hiába jósoltak Washingtonban és Kairóban ennek nagy jelentőséget — egyébként eredménytelen maradt. Pálfy József KUBAI TUDÓSÍTÁSOK (4.) Fiatalok 3 óra munkával telik el, de emellett önkéntes ifjúsági brigádok segítenek ott, ahol szükség van rájuk. Most egyébként a szakmunkásképzés a leglényegesebb a munka területén. A szakmunkásiskolák a gyárakkal tartják a kapcsolatot, de a munkások is tanulnak, az a célunk, hogy minden kubai gyereknek legalább a hat osztálya legyen meg, azon túl tanuljon a középfokú iskolában, ha dolgozik, kap munkaidő-kedvezményt. A fegyver állandóan készenlétben van a fiatalok kezében. Katonaságunk és önkéntes miliciánk tagjai többségükben fiatalok, s büszkék vagyunk arra is, hogy Angolában a mi ifjúságunk adott segítséget a függetlenség és szabadság kivívásához. — A lapról mit hallhatnánk? — A Juventud Rebelde 1965. október 21-én indult el útjára, mindennap délután jelenik meg 300 ezer példányban. Emlékszem, több javaslat is érkezett, a lap nevének megválasztására. Végül ennél a névnél maradtunk, ezzel Fidel is egyetértett. — Mi történt ma Havannában? Mit tud erről az újságíró? — Akasztani akarsz? A szerkesztő az újságot készíti, s nem tudja, mi újság van a városban. Azt tudom, hogy ti meglátogattatok minket, ez ugye már egy esemény, egy minuszos hír. Aztán a mai napon is a havannai sofőrök percenként megsértették a közlekedési szabályokat. De komolyra fordítva a szót: ma megkezdődött Kuba és az USA között egy tárgyalás a kapcsolatok normalizálásának egyes kérdéseiről. Ez jelentős esemény, s az is, hogy detroiti egyetemisták kosárlabdacsapata mérkőzik este a havannai egyetem csapatával. — S Te, kollégám, mivel töltőd a hét végét? — Mivel ma szombat van, könnyű fölsorolnom. Eddig veletek beszélgettem, s sajnálom, hogy hamarosan el kell mennem, de ülést tart a VIT előkészítő bizottsága, amelynek tagja vagyok magam is, s ott kell részt vennem. A VIT-tel kapcsolatban megjegyzem, hogy nagyon készülünk rá, s ez a készülődés az egész népre kiterjed. Szeretnénk a világ ifjúságát úgy megtisztelni, hogy kitűnő szállást biztosítunk részükre, kényelmes berendezésekkel, sport- létesítményekkel és sportolási lehetőségekkel, kulturális eseményekkel. A nemzetközi ifjúsági szolidaritás jegyében várunk minden résztvevőt. Virágos és vidám barátságos Havanna várja az egész világ ifjúságát. Ma délután ezekről a föladatokról tárgyalunk. Holnap vasárnap lesz, alszom legalább tíz óráig, délután kimegyek a strandra. este moziba, majd egy étteremben baráti társasággal vacsorázok. De tudod te pajtás, hogy van ez, az újságíró mindig újságot készít, akkor is, ha alszik, mert a holnapi lapról álmodik. Gazdag István Szööömyüűűű sorsa van mellettem... — válaszolt helyette Klári. Gitta biztosan jobb volt neki. De hát a jóisten rendezi a sorsokat. — Te csak ne gúnyolódj a Jóistennel! Lehet, hogy még fohászkodni fogsz hozzá! — intette nagymama. Valahogy Klárit is családtagjának tekintette, mint a volt vejének a jelenlegi feleségét. S bár Guszti csak évek múltán házasodott meg a válása után, valahogyan mégis Klárit tekintette csábítónak. Azt azért tudta, hogy most Barna aput, a jelenlegi vejét kell szeretnie. Rá is mosolygott, ahogy ott állt kihevül- ve a tollaslabdaütővel. — Játszotok, gyerekek? Mutassátok már, hogy megy ez?! — Rajta örömapák! — bíztatta őket Lajos bácsi is, aki egy üveg villányi bu - gundival közeledett a tűzön csendesen rotyogó paprikáshoz. A nászok engedelmesen elkezdtek ütögetni. Gitta nem volt kíváncsi erre a látványra; egyre az járt az eszében, hogy múlik az idő, telik a nap. Eddig forgolódott valamit Lajos bácsi körül segítség címén, például a hagymát összeaprította, de közben is az járt a fejében, hogy neki persze nem ez az igazi tennivalója. Most már a Tibor anyjával készült beszélgetni; óvatosan, mintegy véletlenül megközelítette, megfogta a karját, és igyekezett vele félrevonulni. Csak még figyelmeztette Katit: — Foglalkozz nagymamával! Szemhunyorításából Kati úgy érezte, hogy ez már része Anyu stratégiájának, és engedelmeskedett. Letelepedett a fűre szinte nagymama lába mellé, s igyekezett úgy helyezkedni, hogy a keze ügyében legyen a feje, ha eszébe jutna megsimogatni, mint kislánykorában. — Hát felnőttél, Katikám — sóhajtott nagymama, és valóban meg is simogatta a haját, mintha csak egy Gitta, vagy Kati által írt forgató- könyvnek kellett volna engedelmeskednie egy modernnek álcázott mai romantikus drámában. Kati szigorú tekintettel odaparancsolta Tibort is, hogy helyezkedjék el a nagymama másik keze ügyében. Hátha az ő fejét is megsimogatná. Tibor már megtanulta a szófogadást, leereszkedett a fűre, de önkéntelenül is a nyugágy karjára támaszkodott, és majdnem felbillentette nagymamát. — Jaj istenem... — mondta, és lehuppant. — Tibor, Tibor... — csóválta fejét Kati, majd rá- mosolygott a nagymamára! — Olyan aranyos kis ügyetlen... látod nagymama? Erről nagymamának a gépkocsit vezető piros trikós fiú jutott eszébe: — De hol van az a barna gyerek, aki idehozott? Ki az a fiú tulajdonképpen? Klári még ott volt; ő válaszolt; — A nőőővérem kisfia..; kiváló mérnök különben... versengenek érte a vááálla- latok. — Igazán? Én azt hittem, valami birkózó, vagy futballista ... — csudálkozott nagymama. — Szeretem az ilyen izmos gyerekeket. Lajos bácsi felpillantott a tűz mellől, amire éppen gallyat rakott: — Birkózó és futballista más-más alkatot kíván, Margit néni! Lacit én evezősnek nézném. — Az evezősök rendes emberek, ugye, akárcsak te, Lajos?! Ezen mindnyájan nevettek, s Klári kiabált Lacinak: — Laci, a nagymama téged akar látni! Laci, jobb híján, eddig úgy akarta magát kivonni a társaságból, hogy felnyitotta a motorházfedelet, s a motorban kotorászott. Most csak éppen vissza kellett engednie a fedelet a motorra; kezét egy rongydarabbal megtörülgetve, odaballagott a nagymama nyugágya elé, s egy mozdulattal törökülésbe ereszkedett. ★ Gitta, a jövendő nászasz- szony karját fogva, már a csónakház tövéből, visszapillantott a jelenetre. Milyen együgyű vigyora van ennek a gyereknek, ennek a pirostri- kósnak — gondolta. De mondani nem mondta. Nem akarta még ilyen módon sem annyi figyelemre méltatni, hogy egyáltalán bármi megjegyzést engedjen meg magának. De a fél szeme akaratlanul is rajta vagy talán rajtuk maradt. — Azt hiszem, ki kellene használnunk az alkalmat, drágám, hogy néhány szót váltsunk a gyerekeink jövőjéről ... (Folytatjuk) I U tunk egy napilap szerkesztőségébe is elvezetett. A „Juventud Rebelde” (Forradalmi Ifjúság) ifjúsági lapot kerestük föl, ahova nagykövetségünk sajtóattaséja is elkísért bennünket. Ovidio Cabrera főszerkesztő-helyettes szobájában foglaltunk helyet, a dohányzóasztalkán fehér rummal kevert citromlé és kitűnő szivar, a falon „Che” kinagyított fényképe. A fiatal főszerkesztő-helyettes nagy szeretettel mutatta be az ifjúság lapját, és egyben a kubai Ifjú Kommunisták Szövetségét, mint új típusú szervezetet, amelynek nemrégiben tartották meg III. kongresszusát. — Előbb a kubai ifjúság szervezetéről beszélek — mondta Ovidio Cabrera. — Az első kongresszuson, 1962-ben változott a szervezet neve, korábban Forradalmi Ifjúsági Egyesülés volt, amely tömörítette a különböző haladó irányzatokat. Az Ifjú Kommunisták Szövetsége nem csupán nevében jelentett változást, hanem tartalmában is. Miiyen legyen az ifjú kommunista? Mi így fogalmazunk: legyen a fiatal kommunista becsületes, jó munkás, jó tanuló és jó katona. Ma is ez jellemzi ifjúságunkat, e hármas föladat: munka, tanulás és a fegyver. S ez egyben a kiválasztódást is jelenti a fiatalok körében. Mondhatom, hogy a fiatalok nagy megbecsülést kaptak a szocializmus építésében. A mi forradalmunk nem önös szempontokat követett, hanem az egész nép érdekeit, a forradalom érdekeit tűzték ki zászlajukra. Ma 300 ezer tagja van az Ifjú Kommunisták Szövetségének. — Bocsánat, hogy közbe kérdezek: milyen korhatárok vannak? — Az alsó 17 év, a felső 25—27 éves kor. — S mi történik a huszonhét éves taggal? — Ha nem veszik föl a pártba, akkor megszűnik a tagsága az ifjúsági szövetségben. De nekünk az a célunk, és arra irányul a nevelőmunkánk is, hogy tagjaink, fiataljaink lépjenek be a kommunista pártba. Természetesen a' pártszervezet tagsága dönti el, hogy fölvesz-e valakit soraiba, vagy sem. — Az említett hármas föladat miként válik valóra, hogyan teljesítik a gyakorlatban? — A tanulással kezdem. Megszüntettük az analfabétizmust Kubában. Ez a fiatalság érdeme, s ez nagyon lényeges kérdés volt a mi hazánkban a forradalom győzelme után. Létrehoztunk ifjúsági csoportokat, amelyek tagjait tanítóvá képeztünk, úgy kezdődött, hogy ők maguk is tanultak, de közben tanítottak is. A munka minden ifjú számára lételemmé vált, ilyenek a kihelyezett iskolák, ahol 5 óra tanulás mellett
