Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

1978. július 23.

KELET-MAGYARORSZÄG

3

Közművelődés — helyszíni szemlével

A megyei közművelődési bizottság a megyei tanács egyik társadalmi bizottsága, négy éve alakult, pontosabban akkor lett önálló, azelőtt az oktatási kérdésekkel foglalkozó bizottság részeként tevékenykedett. A közművelődési bizottság tagjainak egy része tanácstag, a többiek közművelődési szakemberek, akik gazdag tapasztalataikkal vesznek részt a napirendre kerülő kérdések megvitatásában. Fontos megyei közművelődési döntések meghozatala előtt a bizottság állásfoglalását is figyelembe veszik. A véleményező, előkészítő munkán túl foglalkoznak a művelődési ágazat tartalmi, gazdálkodási, fejlesztési kérdéseivel is.

Szerencsére van miről tárgyalni, a művelődési ágazat dinamikus fejlődése a mostani, negyedik ötéves tervben észrevehetőbben meggyorsult. Az anyagi eszközök is szemléltetik a fejlődést, 1970—76. között a közművelődési intézmények költség-előirányzata 240 százalékra emelkedett. Az ötödik ötéves tervben 152 millió forinttal gazdálkodik majd a kulturális ágazat. Van miről vitatkozni, elemezni, rangsorolni. A megyei művelődési központ és a kisvárdai városi művelődési központ építkezéseinek meggyorsítása a tervidőszak egyik legfontosabb beruházási feladata, melyet a közművelődési bizottság is folyamatosan figyelemmel kísér.

Megvitatták az elmúlt hónapok során több időszerű közművelődési intézmény munkáját;' a1 múzeumi hálózat, a megyei könyvtár tevékenységét. A bizottság ellenőrzési szerepkört is betölt. Mindezt, jellegéből eredően beszámoltatások, vizsgálatok útján valósítja meg. Ezzel a közművelődési törvényt és az ágazatra vonatkozó párt- és állami határozatok, rendeletek megvalósítását igyekszik elősegíteni. A megye gazdasági fejlődése időszerűvé tette a1 társadalmi átrétegződés, az életmódváltozás, a munkássá ne- nevelés gondjait, feladatait. A közművelődési bizottság egyik fontos teendőjének tartja a munkásság a parasztság, az értelmiség közművelődési helyzetének vizsgálatát.

Milyen átfogható témák adtak munkát a bizottságnak? Megvizsgálták a termelőüzemek részvételét a lakó- területi közművelődésben. Az ipari üzemek vezetőit is beszámoltatták, hogyan gondoskodnak a munkahelyi művelődésről. így került sor a konzervgyár, az Alkaloida, a KE- MÉV, az Öntödei Vállalat 4. sz. kisvárdai gyáregysége, a papírgyár gazdasági vezetőinek beszámoltatására. Némely esetben a helyszínen tartotta ülését a bizottság. Előfordult, hogy az első számú gazdasági vezetők túl simának tetsző beszámolóját nem fogadták el teljes mértékben, s jelezték a közművelődésben tapasztalt adósságokat is.

Az üzemek vezetői, — annak ellenére, hogy némely esetben megizzadtak a beszámolót követő vita során — készséggel tettek eleget beszámolási kötelezettségüknek. A vitákba az üzemi közművelődés legfontosabb kérdései kerültek: így a dolgozók általános és szakmai műveltségének alakulása, a függetlenített üzemi népművelők szerepe, a kulturális alapok felhasználása, az üzemek együttműködése a helyi tanáccsal, a helyi közművelődési intézményekkel.

A közművelődési bizottság ellenőrző, orientáló tevékenysége is hozzájárult, hogy mind több hivatásos népművelőt alkalmaznak a nagyobb vállalatok, üzemek, emelkedett a kulturális alapok összege, s felhasználásukban is tapasztalható a közművelődési célok elsőrendűsége.

Helyénvaló a gazdasági szervek beszámoltatása, de mi változik utána? — kérdezhetnénk. Valójában a bizottság tagjai is ezt kérdezték egymástól. De a kérdéseken túl el is mentek, pontosabban újra visszatértek egy-egy munkahelyre.

Nem feledkeznek meg a mezőgazdasági dolgozók művelődéséről sem. Három tsz-ben — Rakamazon, Nyírmegy- gyesen és Tarpán — és két állami gazdaságban — Fehér- gyarmaton, Mátészalkán, — szintén a helyszíni beszámoló módszerét követte a bizottság. A megye agrárértelmiségének képzése, közművelődési érdeklődésének alakulása szempontjából tekintették át a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola tevékenységét.

S

zinte nincs olyan művelődési téma, amely ne került volna a közművelődési bizottság elé, foglalkoztak az ingázó munkások művelődésével, a megyei nagy- rendezvényekkel, a közművelődési alap céltámogatásának odaítélésével, az oktatási intézmények közművelődési tennivalóival.

Az eddigi tevékenység azt jelzi, nem az ülésezések miatt jönnek össze a bizottság tagjai, hanem azért, hogy érdemi javaslatokat tegyenek az intézkedésre jogosult tanácsi szerveknek. Koordinációs munkával elősegítsék az anyagi erőforrások összehangoltabb, célszerűbb felhasználását. Munkájukban erősíteni szeretnék az ellenőrző tevékenységet, elsősorban konkrét vizsgálatok, információik útján.

Páll Géza

Vadkörte

Gombát keresett a folyó holtágát szegélyező erdőben. Éjszaka nagy zápor* volt, a leveleken még mindig kövér- esőcseppek csillogtak. Pedig már délutánra járt az idő, s erősen sütött a májusi nap. De olyan sűrű volt ez a dzsungel, — amely baltát elvétve látott —, hogy hiába erőlködödtt a nap, sugarai közül csak néhány verekedte át magát a buja növényzeten.

Hiába kereste a jól ismert fészkeket, eltakarták már azokat is a bokrok. A tölgyfákon néhány nagyszájú szajkó kiabált, különben csend volt. Ahhoz a tisztáshoz ért, amelyről annyit beszéltek neki a faluba kerülésekor a tanítványai. Ott érdemes gombát szedni tanító bácsi, mondogatták. Eső után ott mindig rengeteg van.

Hatalmas tölgy-, meg juharfák szegélyezték a tenyérnyi tisztást, közepén mogyoróbokrok pompáztak. Gombát azonban sehol sérti talált. Későn jött, valaki már megelőzte. Megfordult, s a galagonyás felé vette az útját, mikor néhány lépés után megtorpant. Karvastagságnyi, derékban kettéfűrészelt vadkörtefa állt előtt^. Két oldalán teste behasítva, s a nyílásokba vékony körtehajtások voltak beszorítva. Az ágacskákon parányi levelek sápadoztak, valaki velük oltotta be a vadkörtefát. Szétnézett, hátha talál valami nyomot. De hiába kereste, a megfogant hajtások azt mutatták, hetekkel ezelőtt történt az oltás. Üres kosárral ment haza, mégsem bosszanHA ELAKAD A GÉP, SZALMA A KAPASZKODÓ...

„Bármi történik, betakarítunk!“

Még nem aratják mindenütt a búzát. Ahol igen, ott nagy a küzdelem. A felázott talajon elsüllyed a kombájn, a pótkocsis szemszállító. A 120 lóerős traktor ebben a helyzetben főszerephez jutott. Megállás nélkül jár kombájntól teherautóig, feszül az acél-vontatókötés és hovatovább olyan a tarló, mint „tájkép csata után”.

Esett éjjel

és reggel

Császárszálláson, az iskola- dűlőben nyugodt, de erőltetett a menet. Nincs most olyan, hogy a kombájnok egymás után szépen felsorakoznak és a szalma, a kalászok porát verve folyamatosan dolgoznának. A gépek egymástól szétszóródva — teret és manőverezési lehetőséget biztosítva — „fogyasztják” a búzatáblát.

Nehéz az aratás. Aki nincs benne, nem részese ennek az erőfeszítésnek, talán el sem tudja képzelni, mi mindent kell kibírni embernek és gépnek egyaránt. Merza Ödön az Űj Alkotmány Termelőszövetkezet főagronómu- sa panaszolja:

— Már irtózom a víztől. — kockás füzetlapot tart a kezében, azt tanulmányozzák Szabó Károly párttitkárraL — Ebben a hónapban július 20-ig 110,5 milliméter csapadék hullott a területünkre. Rendes években júliusban 30 —40 milliméter az adag. Az éjjel és reggel is esett. Ilyen körülmények között nehéz határozni, hová, melyik táblába küldjük a gépet. A búza érett, de a nedvességtartalom magas.

Tengelyig a sárban

Délután három órát mutat az óra. Iglódi József leszállt az egyik E—512-es, átadta helyét a váltótársának. Ebédel. Falatozás közben mondja el a véleményét.

— Az eső rossz. Olyan a tarló, mint az ingovány. Kapaszkodunk is a kormánykerékben. Csoda, hogy még nem történt komolyabb baj. Kilenc éve kombájnolok, de ilyen munkát még nem végeztem. Kétszer olyan erővel kell dolgozni a masinának, isten bizony, néha sajnálom is. Törés még nem volt, de az ékszíjakat gyakran cseréljük. Egy napig — két napig sem tart egy, megnyúlik, rossz a minőség.

Az ebédidő rövid. Pár méterre a pihenőhelytől tengelyig ül a sárban a gép, amelyről csak az imént szállt le Iglódi József. Siet és rakják a szalmát, kapaszkodónak a kerekek alá. Jön a Zetor, erőlködik és a hátsó kerék sárlepényeket hány az emberek felé.

kodott. Útközben még egy tucat beoltott vadkörtét, vadalmát talált.

Eltelt már vagy két hónap, de a dolog nem hagyta nyugodni. „Ki lehet az az ember, aki titokban, a legfélre- esőbb részeken fákat nemesít” — törte a fejét.

Az egyik szombat délután jött rá a rejtély nyitjára. A falutól messze, a holtágban halászgatott, egyedül volt. Leereszkedett egészen a víz széléig, így a meredek part eltakarta az errefelé tévedők elől. A vízbe hulló, érett eperszemek után cikázó halakat figyelte, amikor valami megzördült a háta mögötti erdőben. Kis idő múltán fűrészelést hallott, majd a lezuhanó fatörzs suhogását. Gyorsan felkapaszkodott partra, s a bokrok takará ban a fűrészelő közelébe ic. pakodott, Cselényi István bácsi volt, a templom mellől. A fűrész a földön pihent már,

ARATÓK KÖZÖTT CSÁSZÁRSZÁLLÁSON

Csak a Zetor segítségével, vontatással tudja elhagyni a tarlót a búzával rakott IFA. (Hammel József felvételei)

Merza Ödön főagronómus és Szabó Károly párttitkár a feladatokat beszélik meg.

Tengelyig ült a talajba a kombájn. Iglódi József és társa szalmából készít kapaszkodót a kerekek alá.

s az öreg a zsebkésével igyekezett behasítani a ketté vágott vadkörtefa törzsét.

„Ö oltja be a fákat” — mo- solyodott el a tanító, hogy megoldódott előtte a rejtély. „De vajon miért titokban végzi? S egyáltalán miért végzi? Hiszen ezeknek a fáknak legalább húsz év kell, hogy termést hozzanak. S az öreg nem valószínű, hogy valaha is megkóstolja a gyümölcsöt, hiszen már most is közel jár a nyolcvanhoz. Vagy a háborúban elpusztult fiai emlékére oltogatja a fákat? Ha már ők meg is haltak, hagyjon valamit a Cselényiek után?” — sorjáztak a kérdések a tanító fejében.

Egész nyáron alig várta, hogy szeptember legyen. Már régen eldöntötte, hogy az első nap z emberi jóságról m- / öregemberről, aki . vadkörtét neme

Balogh Gé? i

Le és fel ötpercenként

Gyorsan, ügyesen kezeli, Csengeri Sándor a vontató- kötelet és a Zetorral szünet nélkül köröz a tarlón. A le- és felszállás öt percenként, az előre- és hátrakapcsolás megdolgoztatja minden izmát.

— Meg lehet szokni — mondja —. Szédülés sem vagyok, de egy idő után már zúg a fejem. Még szerencse, hogy nem mindig én csinálom, mert az büntetés lenne. Többnyire kombájnolok, — ha pihenek, akkor ülök a traktorra.

— Szép kis pihenő?

— Mit tegyünk. Tudtuk mi már a kezdet kezdetén, hogy ha valamikor, most aztán meg kell dolgozni a pénzért. Ennyire rosszra azért nem számítottunk. Van úgy, hogy három géppel kell huzatni egy kombájnt.

Ha már megemlítette Csengeri Sándor a munka fizett- ségét, nem maradhat ki a szóból: elég-e 2 forint 50 fillér egy mázsa búzáért.

— Elég lenne, ha tudnánk dolgozni. Tavaly csak két forintot kaptunk, elég volt. Most a pénzzel már nem is gondolunk, mert ez az idő dühösít. Vágnánk mi, csinálnánk a munkát, de ma is reggeltől délig csak arra vártunk, hogy kijöhessünk.

„Aratunk, ahogy tudunk...1'

A föld és a kalász szikka- dásának kivárása nem holt idő az aratóknak. Akkor végzik a gépek alapos karbantartását.

— Most ez sem könnyű — ez a véleménye Cserepes László gépcsoportvezetőnek — újra és újra át kell vizsgálni minden részt, utána kell húzni a csavarokat. A balesetveszély nagyobb, mint máskor. Ha nem vigyázunk, ha a karbantartás felületes, akkor a veszély is nagyobb.

ötszázharminc hektár a császárszállásiak aratnivaló- ja. A nyolcvan hektár árpát már több mint egy hete letudták, de a búzának még az elején tartanak. A kampánytervben foglaltakra már oda sem figyelnek, az időjárás mindent felborított

— Úgy aratunk, ahogy tudunk — mondja Szabó Károly — egyetlen dologra ügyelünk, veszteség ne legyen. A termés jó, bármi történjék is, betakarítjuk.

Aki részese az aratásnak Császárszálláson, ez utóbbiakkal teljes egészében egyetért. Nem szavakkal, cselekedetekkel fogalmazzák az egyetértést és ebben benne van: a sikeres aratás már nem a gépeken, az embereken múlik. A kombájnosok, a traktorosok, az IFA-sofő- rök küzdenek és kitartanak.

Seres Ernő

Nincs pihenésre idő, percenként kérik a vontató

traktort és Csengeri Sándor

jucas «.»segíti a sárba süp-