Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-22 / 171. szám

1978. július 22. KELET-MAGYARORSZÄG 3 VONALZÓ, TOLLTARTÓ, RAJZTÁBLA Görögországiak is szállít a TISZAFA Július elején kezdődött meg a Tiszalöki Faipari Vál­lalat tiszavasvári telepén a tanszer- és mérővesszők gyár­tása. Eddig a telepen nyugat­német exportra zárlécet és falburkoló lambériát gyártot­tak. Ezt most a kisfástanyai részlegnél készítik, míg a tanszerek gyártását a meg­szűnt Nyírbátori Faipari Vál­lalattól vették át. Az első fél évben ötmillió forint értékű termelési érté­ket állítottak elő a tanszerek­ből és mérővesszőkből. A ti­zenötmillió forintos éves terv nagyobb részét az év második hat hónapjában készítik el. Ez nem jelent problémát, hi­szen az átszervezés követ­keztében maradtak le, de a dolgozók már begyakorol­ták, megtanulták a munka- folyamatokat. Év végére vár­hatóan teljesítik a tervet. Különböző méretű lapos vo­nalzókból kilencszázezret, rajztáblából tizenötezret, toll- tartóból tizenkétezret gyárta­nak, míg az egyméteres mé­rővesszőből — colstokból — hatszázezer darab a tervük. A kisfástanyai részlegnek 46 millió forint az idei terve. Az NSZK-ba — amely már tizenöt éve vásárol zárlécet Tiszalökről — 28 millió forint értékben szállítanak. Ezenkí- kül exportálnak még Görög­országba is mintegy tízmillió forint értékű faanyagot. A hazai piacra 45 ezer tartály­Két hete kezdték meg a mérővesszők gyártását a TI- SZAFA-nál, Szép Károlyné és Róka Piroska a szegecselést végzi. (Cs. Cs.) ládát gyártanak, a tunyog- sági nagyüzemeknek. Emel- matolcsi telepen pedig egy- lett asztalosipari szerszámo- millió 200 ezer Szabolcs ex- kát is előállítanak: gyalut, portládát. Mind a két láda fűrészt, gyalupadot, amit ki- égetően fontos a Szabolcs- zárólag belföldön értékesíte- Szatmár megyei mezőgazda- nek. Jó példa a Ságváriban dolgozókra vonatkozik. Az új E—512-es kombájnok bérét az első heti aratás tapaszta­lati normái után állapítják meg. Az eddigi néhány na­pos aratásból úgy ítélik meg, hogy ezek a gépek 60—70 százalékkal nagyobb teljesít­ményre képesek. A megemelt béren túl a kombájnosok az aratás végén a mennyiségi és minőségi teljesítés ará­nyában jutalomban is ré­szesülhetnek. A növénytermesztési és a gé­pesítési főágazat-vezető 20— 20 ezer forint jutalomkeret­tel rendelkezik. A kombájno­sok beneveztek a csengeri Lenin Tsz által kezdeménye­zett aratási versenybe. Az értékelésnél figyelembe ve­szik a versenyfeltételeket is. A Ságvári Tsz vezetőinek az a véleménye, hogy abban a tsz-ben rosszul járnak, ahol a kombájnosok bérezé- sénál csak a mérleget nézik. A mennyiség hajhászása a minőség rovására mehet. Kü­lönösen így van ez most a dűlt gabonában, a rossz idő­járás mellett. Az eső elállta után két-három órával már indítják a kombájnokat, de arra vigyáznak, hogy a ter­mést tönkre ne tegyék. Szor­galommal, de nem kapkodás­sal végzik az aratást A béremelés mellett a szövetkezet vezetősége az egyéb feltételeket is biztosítja a kombájno- soknak. A munkába gépkocsival szál­lítják oda-vissza őket, egy mozgó szervizkocsi állandó­an a munkahely körül tar­tózkodik. öt kombájnon­ként a helyszínen tartózko­dik egy pótkombájnos is, hogy semmi ne akadályoz­hassa a munkát. Pontosan kiszállítják a meleg ebédet és megkapják a kombájno­sok az üdítő italt. Mind­ezekért méltán várják el a jó minőségű munkát. Cs. B. LEHETNE JOBBAN ? A megye további dinami­kus fejlődése attól függ, mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrá­sokat. Csak a termelékeny­ség növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a pia­ci igényekhez jobban alkal­mazkodó termelést megva­lósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg mun­kásokat és vezetőket, ho­gyan lehetne jobban dol­gozni, gazdálkodni? A veszteségmentes betakarítás — Nyolc évvel ezelőtt ül­tem először kombájnra. Ak­kor még a Tiszalöki Állami Gazdaságban dolgoztam és SZK—4-est vezettem. Később átnyergeltem az NDK-gyárt- mányú E—512-re. Nagyon jól bevált gyakorlat nálunk, a termelőszövetkezetben, hogy szerelők kombáj noznak, s mindenki magának javítja télen és tavasszal a gépét, tudjuk, ezt fogjuk hajtani az aratáskor. Ez minden kollé­gámat sarkallja a lelkiisme­retes munkára. Ha valakit cserbenhagyta a kombájnja, csak magát szidhatja, hiszen ő javította, senki más hozzá nem nyúl az engedélye nél­kül. A mostani gépem telje­sen új, áprilisban érkezett. Javítanivaló nem volt rajta, azt hiszem egyhamar nem is lesz. Egyedül csak a beállí­tásokat kell elvégezni és ter­mészetesen az ellenőrzéseket. — A veszteségmentes be­takarítás a javítással kezdő­dik. Még a műhelyben kell felkészítenünk a kombájnt arra, hogy a kicsépelt szem a magtartályba kerüljön, s ne a szalmával ki a földre. Leg­gyakrabban a szállítócsigák­nál fordul elő csurgás, a leg­nagyobb a szemveszteség ezen a részen. A javítása könnyű, mert eltömítjük, be- lemezeljük a nyílásokat. Ez­zel nagyon sok szem elszóró- dását akadályozhatjuk meg. — Egy jó kombájnos ál­landóan figyeli a szalmát, mennyi szem található benne. Természetesen a legjobb az lenne, ha százszázalékosan PÓLÓNKAI ZOLTÁN meg tudnánk akadályozni a szemveszteséget. Ez szinte le­hetetlen, azonban a rosták helyes beállításával minimá- lisra lehet csökkenteni. Ná­lunk átlagosan 2—3 százalék a veszteség. Lassúbb hala­dással tovább tudnánk csők- kentem, de sietnünk kell az aratással, így inkább napon­ta többször ellenőrizük, s ha kell állítjuk a rostákat. Ezen­kívül a főagronómus, a nö­vénytermesztési ágazatvezető is állandóan ellenőrzi a szal­mát, a töreket. Ha valame­lyik kombájn rosszul van be­állítva, a megengedettnél na­gyobb a szemvesztesége, rög­tön szólnak. — A termelőszövetkezetben 1150 hektár a kalászos terü­let. Szerencsére ennek mind­össze a tíz százalékán dőlt meg a termény. Itt száreme­lővel felszerelt kombájnnal, egymenetes aratással csök­kenthetjük a legkisebbre a veszteséget. — A veszteségmentes be­takarítás az anyagiakon túl­menően már lelkiismereti kérdés is. Egy mázsa levágá­sáért 1,70 forintot kapunk. Nekünk sem mindegy, hogy a levágott termény a magtar­tályba, vagy a földre kerül. Éppen ezért mindannyiunk érdeke a levágott, betakarí­tott termény megmentése és magtárba juttatása. Figyel­meztetni még senkit sem kel­lett. Úgy gondolom ezután sem kell és még tovább csök­kenthetjük az átlag kétszáza­lékos szemveszteséget Elmondta: Polonkai Zoltán, a tiszadadai Kossuth Terme­lőszövetkezet gépszerelő kombájnosa. Lejegyezte: Sipos Béla. A nyíregyházi Ságvári Ter­melőszövetkezet területe az év elején megduplázódott a szomszédos szakszövetkezet­tel való egyesüléssel. A több mint ötezer hektáros szövet­kezetben 1816 hektár a ka­lászos vetés. E területhez az év elején 10 kombájnja volt a szövetkezetnek, egyik-má­sik már — különösen a1 szak- szövetkezettől átvettek — eléggé megviselt. A szövetkezet szerelői az öreg SZK-kombájnokat ugyan kijavították, de a megnövekedett terület­hez vásároltak még öt darab E—512-es kom­bájnt. A korábbi terv szerint úgy számoltak, ezzel a géppark­kal 3 hét alatt learatnak. Az időjárás azonban közbeszólt, a tervet át kellett dolgozni. A veszteség nélküli ara­tás érdekében növelték a kombájnosok bérét. A ko­rábbi években mintegy 2 fo­rintot fizettek mázsánként a gabonáért. Látva a nehéz aratást, a búza és a tavaszi árpa mázsánkénti bérét 2,50- ben, a rozsét pedig 3 fo­rintban szabták meg. A bértételt megváltoztat­ták, de a minőségi kö­vetelményt nem. A korábban meghatáro­zott hat követelményt most is teljesíteniük kell a kom­ba jnosoknak. Ezek: a kalá­szok tökéletes cséplése; a tört szem a 2 százalékot nem haladhatja meg; a kombájn­ról lejött terménynek el kell érni a 97,95% tisztaságot; a szemveszteség 3 százalék fölé nem emelkedhet: a tarló 15 centiméternél magasabb nem lehet és végül tűz- és baleset- mentesen kell az aratást be­fejezni. Ilyen követelmények elérése mellett kaphatják meg a magasabb bért. Az ismertetett bértétel csak a régi SZK-kombájnokkal H áromezer hektárról kell betakarítani a kalá­szost Üjfehértó határá­ban. Egy része dűlt, sok táb­lán megfeküdt, összekuszáló- dot a gabona, csak itt-ott emelkednek ki a búzaszige­tek. Ez az időjárás próbára tesz embereket, gépeket. Va­lóban küzdelem lesz. — Elmosta az eső a jól megtervezett, pontos aratá­si menetrendet a Vörös Haj­nal és a Lenin Tsz-ben. — mondja Marján Pál, a nagyközségi pártbizottság titkára. — Eddig is „lopkodtuk” az időjárástól az ősziárpa-táb- lákat. így sikerült nehezen betakarítani — veti közbe Kemecsei Miklós, a Lenin Tsz párttitkára, aki az imént érkezett meg a gabonaföl- dekrőí. — Most kezdtük a búza aratását, 11 órakor. Tíz kom­bájn állt be a táblákba, 1210 hektárral kell megküzdeni­ük. Nagyon dőlt. Kalászeme­lők nincsenek. Nem lehet kapni. Pedig most ezekre van nagy szükség — panaszolja. Három kombájnnak van csak kalászemelője. Végigtal­palták már azokat a helye­ket, ahol gondolták, kapnak. Üres kézzel tértek meg. így most házilag próbálják el­készíteni. — Igaz, hogy többe kerül, de most első a kenyér. — mondja Kemecsei. A legjobb erőket mozgósí­tották a pártszervezetek az aratáshoz mind a két tsz- ben. S mivel az időjárás dik­tálja a tempót, a párttagság ehhez alkalmazkodik. Va­sárnapi műszakot is tarta­nak, nemcsak a gabonaföl­deken, benn a műhelyekben is. A Vörös Hajnal Tsz-ben, az SZK—5-ösön évek óta megyei kategóriagyőztes Makhándi Ferenc párttag kombájnos most Szabó Sán­dor társaságában a nagyobb teljesítményű Claas Domi- nátorrai dolgozik. A 3 SZK— 5-ösöket is kommunista kom­bájnosok irányítják: Szabó István, Vakler István, Oláh János. Kijelölték a körzet­szerelőket, beosztották a gépkocsikat, s azt is, kik a felelősek a termény szárítá­sáért — Kemecsei Miklós: — Nagy próbatétel lesz. Vizs­gáznak az embereink példa- mutatásból, helytállásból. Ki ne érezte, értette volna meg, hogy most mindennél előbbre való a lábon álló ke­nyérnek a fedél alá kerülése? Megértéssel fogadták az em­berek, amikor elmondták a vezetők, hogy sürgősen be kellene fejezni a szárítóbe­rendezés építését. — Társadalmi munkát is vállaltak a párttagok, pár- tonkívüliek. Szombati-vasár­napi műszakot. Július végi próbaüzemelést végezhetünk szeptember helyett! Nem kell már Nyíregyházára fuvarozni szárításért. A kombájnok pe­dig — amennyire az idő is engedi — folyamatosan tud­ják vágni a magasabb- víz­tartalmú táblákat is. Farkas Kálmán Vizsgaidőszak Több bér az aratóknak Anyagi érdekeltséggel és versennyel védik a minőséget Vezetők az iskolában □ ligha vitatja valaki, hogy ez idő tájt az oktatási-nevelési in­tézményekben folyó mun­kának a legnehezebb posztján az igazgatók áll­nak. Különösen az 1971-es tanácstörvényből fakadó új tennivalókkal — önállóan gazdálkodó egységek let­tek az iskolák — növeked­tek meg a terheik, és az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozattal megkezdődött korszerűsítés végrehajtásá­val is. Ismerve a rájuk váró te­endők sokaságát, joggal ve­tődik fel sokakban a kér­dés: hogyan tud megfelel­ni az igazgatói gárda — mintegy négyezer ember — a mai követelményeknek? Honnan verbuválódik az igazgatók utánpótlása? Ho­gyan törődnek az iskolafenn­tartó hatóságok az igazga­tók kiválasztásával, tovább­képzésével? Ezek a kérdések kivált­képpen időszerűek a párt Központi Bizottságának ez év áprilisi ülése után, ahol rámutattak, hogy országos szinten sem megnyugtató a vezetői utánpótlás nevelésé­nek helyzete, ezért a mos­taninál jobban kell ügyel­nünk a vezetők kiválasztá­sára, felkészítésére, a velük való foglalkozásra. Ahogy Kádár János mondotta: „A káderkérdéseknél a fel­adatra való rátermettség és alkalmasság legyen a döntő. Nem lelketlenség, hanem a párt és a nép irán­ti kötelességünk, hogy a munkára való alkalmas­ságot tekintsük elsődleges követelménynek Visszatérve az iskolák háza tájára: alsó- és kö­zépfokú oktatási intézmé­nyeinkben az igazgatók ki­választásának új, sokaknak merésznek látszó módja honosodott meg, amely két­ségkívül előtte jár a széles körű társadalmi gyakorlat­nak. Az igazgató meghatá­rozott idejű kinevezéséről van szó. Az Oktatásügyi Minisz­térium vezetői testületé ez év tavaszán 14 megye és a főváros jelentése alapján megvizsgálta az igazgatók ciklikus megbízatásának hároméves tapasztalatait. A minisztériumi jelentés rész­letes ismertetése helyett álljon itt a summázat: a végrehajtás kezdeti bizony­talanságai és fogyatékossá­gai ellenére az új kineve­zési rend lényegében be­vált. Elősegítette az iskolák vezetőinek egységes cseré­jét — három év alatt 986 új igazgatót neveztek ki a tanácsok, ami az összes is­kolaigazgató 30,2 százalékát teszi ki —, a réginél haté­konyabb vezetői munkára ösztönzött, miközben tág teret adott a nevelőtestü­leti demokrácia továbbfej­lesztésére. Három év alatt száznégy igazgatónak nem szavazott bizalmat a nevelőtestület. (A többiek cseréjére nyugdí­jazás, lemondás, elköltözés, más beosztásba kerülés stb. miatt került sor.) Még ma is vannak olyan vezetők az iskolák élén, akik nem al­kalmasak funkciójuk betöl­tésére, ezért előbb-utóbb nekik is át kell adniuk a kormányrudat másnak. Aki rátermettebb vezető, és a tanári közösség bizalmát is bírja. Nem látványos őr­ségváltás miatt kell távoz­niuk posztjukról, hanem mert a szocializmus fejlő­dése magasabb mércét állí­tott annál, amit ők átugrani képesek. □ umánusnak kell len­nünk a káderkérdé­sek megoldásában — hangzott el a figyelmezte­tés az áprilisi KB-ülésen. Megszívlelendő Intelem. És a vezetésre termett em­berekéivel kell készíteni az új tennivalókra. A pedagó­gusokat is. K. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents