Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. július 2. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HfTFO: Államcsínyt kíséreltek meg a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban, leverése nyomán kivégezték az addigi köztársasági elnököt, Szálem Ali Rubiát. az új elnök Mohammed Ali Nasszer lett — Az izraeli parlamenti választások balratolódást eredményeztek a kis NATO-állam belső helyzetében KEDD: Ismét a szovjet—amerikai viszonyról nyilatkozott sajtókonferenciáján Carter elnök — Kadhafi Berlinben tárgyalt — Schmidt nyugatnémet kancellár afrikai kőrútjának első állomásán, Lagosban a nigériai vezetőkkel folytatott eszmecserét SZERDA: Genscher nyugatnémet külügyminiszter Izraelbe látogatott — Merényletsorozat Baszkföldön — Kínai küldöttség érkezett Olaszországba CSÜTÖRTÖK: Véget ért a KGST ülésszaka, Vietnamot felvették a tagországok sorába, hosszú távú célprogramokat dolgoztak ki — Megkezdődött az olasz elnökválasztás — Eritreai gerillaszervezetek bejelentették, hogy készek tárgyalni az etióp kormánnyal PÉNTEK: Fölemelték a genfi leszerelési bizottság taglétszámát, Franciaország is részt vesz munkájában, Kína — egyelőre elméletileg — ugyancsak — Madagaszkár államfője a Szovjetunióban tárgyal — Schmidt kancellár Zambiában folytatta afrikai tárgyalásait SZOMBAT: Giscard d’Estain? francia elnök befejezte spanyol- országi látogatását — Mondale. az USA alelnöke Izraelben és Egyiptomban tárgyal a közel-keleti válság újabb megoldási kísérletéről A hét három kérdése A héten kellett véget érnie az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, a leszereléssel foglalkozó ülésszakának. Nehezen jutottak el a befejező aktusig, hosszabbításra is szükség volt. A végén a genfi leszerelési bizottság kibővítését határozták el, helyet hagyva Franciaországnak és Kínának. Be- kapcsolódik-e ez a két ország a leszerelési erőfeszítésekbe? — vetődik fel a kérdés. Olaszország eljutott a köz- társasági elnökválasztásig. A tény aláhúzandó, hiszen elképzelhető lett volna, hogy egy újabb terrorhullám elodázza a pártok alkudozását. Elnyúlik-e a nagyválasztók szavazássorozata ? — kérdi az Itáliára figyelő világ. A múlt hét végén Észak- Jemenben, e hét elején Dél- Jemenben voltak véres események. Mind a két országban életével fizetett a köztársasági elnök, de nem ez a döntő az Arab-félsziget délnyugati térségében történtek elemzésekor, hanem az, hogy a két állam politikai vonalát megszabó tényezőkben történt-e változás? O Bekapcsolódik-e Franciaország és Kína a leszerelési erőfeszítésekbe? A nagyhatalmak közül — sokak számára talán hihetetlenül hangzik a tény — eddig csak Franciaország és Kína tartotta távol magát a leszerelési tárgyalásoktól. Pedig Párizsban és Pekingben sokszor és sokat ostorozták a világot a fegyverkezés miatt... A Kínai Népköztársaság természetesen addig, amíg a nemzetközi elismertetése váratott magára, nem ülhetett a tárgyalóasztalhoz: az USA és a többi nyugati hatalom megakadályozta ebben. Később aztán a maói politika torzulása nyomán Kína önmagát zárta ki a leszerelési tárgyalásokból. Franciaország esetében a De Gaulle-i politika tiltotta meg a leszerelési alkudozásokban való részvételt: a tábornok-elnök valahogyan azzal érvelt, hogy egyfelől a francia tárgyalási pozíció nem elég erős mindaddig, amíg nem alakul ki az ország atomütőereje, másfelől pedig azzal vádolta a leszerelési tárgyalásokon részt vevőket, hogy nem is törekednek igazi leszerelésre. Most fordult volna a kocka? Párizsban nyilvánvalóan, hiszen az Elysée-palotában az a nem gaullista Valéry Giscard d’Estaing ül, aki az idei tavaszon a nemzetgyűlési választásokon az őt támogató képviselőknek a Bourbon-pa- lotába való bejutása révén megszabadult attól a kötelezettségtől, hogy tiszteletben kellene tartania a gaullista hagyományokat. Ugyanakkor a francia kormány folytatja azt a politikáját, amely a hadiiparnak nyújtott támogatásban, a fegyverek exportjának szorgalmazásában jutott kifejezésre eddig is. Vannak, akik cinikusnak mondják ezt a párizsi álláspontot: szavakban a leszerelés szükségességét hangoztatni, s íme, tárgyalóasztalhoz is ülni, gyakorlatban viszont folytatni a fegyvergyártást és -eladást. Kína még nem siet a megnyilatkozással: egyáltalán be akar-e kapcsolódni a genfi leszerelési tárgyalásokba, ahol most már számára fenn van tartva a hely, s ha igen, akkor mikor? Egyelőre a pekingi vezetők is csupán a fegyverkezési, fegyvervásárlási szándékaikat hangoztatják. Nincs hét, hogy valahol fel ne bukkanna egy kínai katonai küldöttség, s ne érdeklődnék a helyi fegyverszállítási lehetőségek felől... Kinek, minek vásárol fegyvert Kína? Egyes vélemények szerint a saját népének sakkban tartásához kellenek a fegyverek, más vélemények szerint a kínai terjeszkedési törekvések egyre több ázsiai irányban bontakoznak ki — Délkelet-Ázsiától akár Japánig is. © Elnyúlik-e az olasz köztársasági elnökválasztás? Erre a kérdésre sem könnyű felelni, nemhogy a kézenfekvőbbre, hogy ki is lesz, ki is lehet hát az Olasz Köztársaság következő elnöke. A két kérdés, persze, ösz- szefügg: ha a pártok hamar meg tudnak egyezni a megválasztandó személyben, akkor nem kell sok szavazás... Az 1011 úgynevezett „nagyválasztó” kétharmados többségét nyilvánvalóan senki sem szerezhette meg az első fordulókban, viszont a negyedik szavazástól kezdve, amikor már elegendő az abszolút többség, elméletileg a kereszténydemokraták és a kommunisták közös jelöltje nyomban megszerezhetné az elnöki mandátumot. Kétségtelen kompromisszumra lesz szükség az elnök személyének kijelölésében. A kölcsönös engedmények jellege, iránya a kérdéses csupán. Mindenesetre nem lehet tagadni az olaszországi elnök- választás jelentőségét: a kormányfő kinevezésének jogával, a parlament feloszlatásának jogával az elnöki funkció igen fontos a hatalom gyakorlása szempontjából. S mert hét esztendő az elnöki megbízatás időtartama, elképzelhető, hogy az új elnöknek a Quirinale-palotá- ban töltendő évei alatt kerülhet sor olyan történelmi jelentőségű politikai döntésre, mint az olasz kommunisták bevonása a kormányba. O Történt-e változás a két Jemen politikai vonalában és az azt meghatározó tényezőkben? A múlt hét végén Észak-Jemen elnökét, a Szaúd-Arábia csatlósaként elkönyvelt Ghasmi alezredest megölték... A merényletért a nyugati propaganda és a reakciós arab rendszerek vezetőit tették felelőssé. Az országot kormányzó nemzeti front központi bizottsága összeült, hogy megtárgyalja a vádak visszautasításának módját, amikor a Kína-barátságróí ismert államelnök, Szalem Ali Rubia (aki távolmaradt az ülésről), államcsínnyel megpróbálta magához ragadni a hatalmat. A puccskísérletet leverték, Szalem Ali _ Rubiát kivégezték. A nemzeti front közleménye szerint az elnök „individualista akciókat” hajtott végre — diplomáciai megfigyelők ezt a megfogalmazást úgy értelmezik, hogy Szálem Ali Rubiának része lehetett az észak-jemeni elnök elleni merénylet megszervezésében. A nemzeti front közleménye azt is hangsúlyozta, hogy „Szalem Ali Rubia kétségbe vonta a szocialista közösség országaival, elsősorban a Szovjetunióval való, elvileg megalapozott kapcsolatok helyességét”. Nyilvánvaló, hogy Dél-Jemen vezetői (a köztársasági elnök az a Mohammed Ali Nasszer lett, aki hazánkban is járt hivatalos látogatáson) a jövőben fokozottabban támaszkodnak a szocialista közösségre és a Szovjetunióra. A két Jemen körüli küzdelem korántsem érhet egyik napról a másikra véget A két kis ország geopolitikai, stratégiai szempontból jelentős: Aden, a brit támaszponthálózat egykori fontos láncszeme az Indiai-óceán sarkában, a Vörös-tenger bejáratánál, Afrika szarvával szemben fekszik. Szomszédságában pedig Észak-Jemen, amelyet az imperialista stratégák szeretnének megőrizni és felhasználni. Pálfy József © ö is jól megtanulta anyjától az ilyen dolgok diplomáciáját. Hiszen ennek most örülni kell! — villant át rajta még idejében, s lelkes puszit adott Apunak és szemrehányóan nézett Anyura, mert ő viszont késő kapcsolt és elhamarkodottan megkérdezte: — Mi ez? Játék? Kinek? Talán azt gondolta, hogy pillanatnyi elmezavarában Apu játékot hozott Katinak, megfeledkezvén arról, hogy időközben felnőtt. Felnőtt és így felnőtt lett. Nagyon is. Csak nem akarja játékkal megsérteni? — Meghívást ugyan hivatalosan még nem kaptunk, de arra gondoltam, hogy ha majd Lajosnál, a csónakházban... Ez most nagyon divatba jött, azt mondják. Tollaslabda... nem hallottad? Idősebbeknek is nagyon jó... fogyaszt. Nem is volt drága. Gitta-Anyu még karcsúbb volt, mint a lánya. Bámulatosan megőrizte az alakját. — Fogyaszt?! — nézett Apura a megsértett hiúság, majd saját alakjára a jogos megelégedettség tekintetével. — Fogyaszt? — kérdezte mégegyszer; de mert meg szokta fontolni, hogy milyen mértékben érdemes megsértődnie, csak ezt fűzte hozzá: — remélem, nem engem. — Ugyan, téged, Anyu... Magamra gondoltam. De meg hiszen... játék. — Szóltál már Lajos bácsinak, Anyu? — kérdezte Kati ártatlanul. — Még nem; de most már látom, hogy nem lehet halasztani. Ti biztosan összeesküdtetek a hátam mögött. Apu ugyan már régen túl volt azon, hogy kétségbe vonják apai gondosságát, de mint ahogy önmaga is még mindig fokozottan ügyelt kötelességteljesítésére, az elismerés, vagy éppen a Katival való cinkosság vádja valóságos kitüntetést jelentett számára. Ellágyult saját jóságos volta nyilvánvalóságától, s ilyenkor szinte szétfolyt a fotelbén. — Kati biztosan segít nekem, vagyis engem fogyasztani ezzel a... ugye kislányom, — Hogyne Apu... úgy szeretném már kipróbálni! S odaállt mellé, onnan tekintett Anyura, a jó kislány öntudatávaL Tekintetével nemcsak önmagát minősítette, hanem Anyut is, aki lám a vállalt kötelesség elmulasztásának a bűnében marasztalható el. — Jó, jó, most már nyilvánvaló, hogy összeesküvés... Rajtam ne múljék, reggel felhívom Lajost. ★ Tudta, hogy nem is kis dologra vállalkozik. Telefonálni Lajosnak a munkahelyére! Hiszen önmagában az is idegromboló vállalkozás: telefonálni Budapesten. De Lajosnak! A gyárba! Szörnyű. Pedig csak annyit kellett megkérdeznie: jó lesz-e jövő vasárnap? Este aztán azzal fogadta Aput: — Te, ez a Lajos úgy örült; hiszen olyan régen voltunk nála. Azt mondta, majd főz valamit, amit te szeretsz. — Főz? — kérdezte rémülten Apu. Egyáltalán nehezen tudta elképzelni, hogy egy férfi főz. Hát még azt, hogy ő egyen a főztjéből! — Mondom, kizárólag valami olyat, amit te szeretsz ... — Amit én szeretek? Anyu csendesen és szigorúan bólintott. Aztán mindenre készen megkérdezte: — Vagy csomagoljak grillcsirkét? — Azt azért nem tehetjük vele... — mondta letörten Apu. — Miért ne? Azt hiszed, ő olyan sértődős? Igazad van, gondolhattam volna arra, hogy te ... hogy a te kényes gyomrod... Kati, hallgatva őket, már attól félt, hogy ez válik a fő kérdéssé: meg tudja-e enni Apa Lajos bácsi főztjét? Az ő kényes gyomra __ Pedig még nem is tudja, hogy miket kell majd megemésztenie. (Folytatjuk) Sorompót az atom elé A z lenne a kívánatos, ha több ország nem fejlesztene ki atomfegyvert, akinek pedig van, megsemmisítené. Ennek az óhajtott folyamatnak első fele megkezdődött. Most, az atomsorompó-szerződés aláírásának 10. évfordulóján elsősorban ez érdemel méltatást — vigaszul a fegyverkezési hajsza és a rendkívül nehéz leszerelési tárgyalások közepette. Népszerűén hívják e megállapodást „atomsorompónak”, hivatalosan a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés, amelyben a vele rendelkezők — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — vállalják, hogy nem adják át másnak, a többi aláíró pedig kötelezi magát, hogy nem veszi át, nem fejleszti ki és más módon sem szerzi be ezt a fegyvert. Valóban az első fontosabb lépés volt ez a pusztító eszközöktől szabad világ felé, s valamivel több mint száz csatlakozott is a múlt esztendőkben a szerződéshez. Lehetséges tehát ezen a területen is a közeledés, elképzelhető olyan szöveg megfogalmazása, amelyet az egyébként ellentétes érdekű államok elfogadhatnak, még átfogóbb érdek, az emberiség fennmaradása szolgálatában. De mint minden politikai folyamatnál itt is a visszaesés veszélyével jár a megállás. Kettős a baj. Nem három, hanem öt nukleáris hatalom van, de Franciaország és Kína (más-más indítékokból) nem csatlakozott a megállapodáshoz. Ennél is sötétebb képet vetít azonban a jövőbe az esetleges atomanarchia: az az állapot, amelyben tíz, húsz, vagy ennél is több államnak van atomfegyvere. Ma már ez nem tartozik a tudományos fantasztikum világába, hiszen a békés célokat szolgáló reaktorok mellékterméke a plutonium, egyben az atombomba fő alapanyaga lehet, s 1980-ra a föld országai annyi plutóniumot állítanak elő, amennyi ezer bombához elég. Rendkívül élénk a hasadó anyagok és a reaktorok exportja-importja, olyan szigorú nemzetközi ellenőrző rendszert kellene tehát kidolgozni és kiterjeszteni, amely szigorú szabályokhoz köti ezt a kereskedelmet, a technika legfejlettebb eszközeivel figyeli a veszélyes eszközök forgalmát, anélkül, hogy a békés célú alkalmazást akadályozná. Vagyis: „teljesen le kell engedni a sorompót” az atomfegyverek elterjedésének útjára. ■ lva Myrdal svéd diplomata mondta: „öt atomhatalom, az öttel több mint ameny- nyire szükség van.” Igaz. Ezért javasolta a Szovjetunió az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakán: vállalják valamennyien a nukleáris fegyverzet valamennyi fajtája gyártásának megszüntetését. Ez lenne az igazi atomsorompó! T. I. Nincs hétvégi pihenő az űrállomáson A normális heti munkarend ugyan ötnapos elfoglaltságot ír elő a Szaljut—6 űrállomáson, ezen a hét végén azonban folytatódnak a kísérletek, mivel a Szojuz—30 űrhajó nemzetközi személyzetének csak korlátozott idő áll rendelkezésre, s így minél több kísérletet akarnak végrehajtani a hét végén is. Az állandó személyzet tagjai, Kovaljonok és Ivancsenkov természetesen segítséget nyújt a rövid időre érkezett Klimuknak és Herrna- szewskinek ahhoz, hogy a programot végrehajtsák, így ők is dolgoznak a hét végén. Az űrhajósok a többi között a Föld fényképezésével, orvosi-biológiai kísérletekkel töltik a hét végét. Mt gismételnek néhány olyan kísérletet is, amelyet még az első nemzetközi személyzet számára írtak elő. Jut idő azért a pihenésre is: a programban sportolás és az aktiv pihenés más formái is szerepelnek. Az űrnégyes tagjai beszélgethetnek családtagjaikkal a földi irányító központon keresztül. A péntek esti televíziós űrsajtó-konferencia egyik érdekessége volt, hogy a lengyel űrhajós bemutatta: magával vitte a fél évezreddel ezelőtt élt nagy tudós, Kopernikusz egyik művének facsimile kiadását és a naprendszert ábrázoló rajzát. Kopernikusz nevét örökítette meg a születése 500. évfordulója alkalmából felbocsátott mesterséges hold, az Interkozmosz közös programjának egyik fontos eleme, amelynek műszereit jórészt lengyel tudósok szerkesztették meg. Herma- szewski az űrsajtó-konferen- cián méltatta a szocialista országok közös űrkutatási programjának eredményeit, s elmondotta: már megismerkedett Csillagvárosban a szocialista országok új űrhajós-jelöltjeivel, köztük a magyarokkal is. „Mindenekelőtt jó egészséget kívánok nekik, mert az nagyon fontos a mi szakmánkban” — mondotta. Á MORVA BETLEHEM Stromberk városkát festői fekvése miatt gyakran „morva Betlehem”-nek nevezik. A gótikus vártorony alatt elterülő különleges városka feltűnően hasonlít a bibliai Betlehemre. A várost 1969-ben védett műemlékegyflttessé nyilvánították.
