Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-14 / 164. szám
1978. július 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kölcsönös érdekeltség O lyan szakaszba érkeztünk az élelmiszertermelésben, amikor a gazdaságos, magas színvonalú élelmiszerfeldolgozás alapvető feltétele — bármilyen termékről is legyen szó —, a jó kapcsolat a nyersanyagtermelők és a -feldolgozók között. Olyan eleven kapcsolat szükséges, hogy a mezőgazdasági üzem mindig pontosan tudja, mit kell termelnie, és milyen minőségben. Csak így lehetséges, hogy az alapanyagból olyan élelmiszert készíthessen a feldolgozó ipar, amilyet a piac követel. Ma már ugyanis nem elég azt tudni, hogy mit akarunk eladni, hanem azt is, hogy a vevő mit akar vásárolni. Mert hiába lenne gazdaságos például a pulykát 6—8 kilósra felhizlalni, ha a piacon nem lehet ilyen súlyban eladni. És ha csak a 3—4 kilós pulykát keresik külföldön, akkor olyan körülményeket szükséges teremteni, hogy az ilyen súlyú pulyka nevelése is gazdaságos legyen a nagyüzem számára. Közös érdekeltségen alapuló együttműködés szükséges tehát az élelmiszer- termelésben. És ezt az érdekeltséget úgy helyes kialakítani, hogy az az élelmiszerek minőségének a javítását szolgálja. Ez teszi lehetővé ugyanis, hogy a termelésben az értékesebb fajták honosodjanak meg, s a feldolgozásra kerülő alapanyagokból értékesebb, kedveltebb termékeket készíthessenek. Sajnos, még ma is előfordul, hogy ki-ki csak a maga területét nézi, nem pedig azt az egész folyamatot, amelynek során az élelmiszer a vetőmagtermeléstől az asztalunkig jut. Természetesen alapvető, hogy a feldolgozandó nyersanyag jó minőségű legyen. Gyengébb nyersanyagból ugyanis a még oly kitűnő élelmiszer-feldolgozó üzem sém képes kiváló minőségű árut gyártani. A Központi Bizottság márciusi határozata ezért is hangsúlyozza, hogy a felvásárlás során, az átvételi feltételekben fokozottabban érvényesüljenek a minőségi és a beltartalmi követelmények. Az élelmiszer minőségének alakulását azonban az is befolyásolja, hogy milyen a termék útja a termelőtől a feldolgozó üzemig, hogyan tárolják a nyersanyagot, s a követelményekhez igazodik-e a feldolgozás. Mert gondoljuk csak meg: a még oly kitűnő zöldség és gyümölcs is sokat veszíthet értékéből, ha a gyártás során a szedés és a feldolgozás nem követi azonnal egymást, ha az áru a földön, vagy esetleg a gyár udvaron fonnyad. De nemcsak ettől függ a minőség. Sok múlik például a fajtán is. Az egyes fajták érési ideje, termőképessége, beltartalmi értéke eltérő. Ha a mezőgazdasági üzemek helyesen alakítják, kombinálják az egyes fajták termesztését, akkor széthúzható az érési, szedési, fel- vásárlási feldolgozási idő. Ez termelőknek és feldolgozóknak egyaránt előnyös. A munkaerő csökkenése az élelmiszeripart a termelés automatizálására ösztönzi. Ez a folyamat szinte valamennyi élelmiszeripari - ágazatunkban megkezdődött. A baromfiiparban például a feldolgozó vonalakon már a csirke bontását is gépesítették. Ezek az automata gépek azonban csak akkor képesek jó minőségű munkát végezni, ha a mezőgazdasági termelőktől beérkezett csirkék súlya azonos. Ha az automata gépsort ugyanis egy kiló 40, egy kiló 50 dekás csirkékhez állították be, akkor az egy kiló 10 dekás csirkék darabolása selejtes lesz. íme: ilyen fontos lehet a termékek egyöntetűsége. Ugyancsak befolyásolja a készáru minőségét például a tejiparban a tej tisztasága, hűtése. A húsiparban például a szalámigyártáshoz csak nagy testű, lehetőleg öreg kocák szükségesek, és a sonkagyártáshoz is, csak sonka típusú sertések alkalmasak. Mindez befolyásolja a végtermék minőségét és végső soron a külföldi piacokon elérhető árat. A jövő egyre sürgetőbben követeli az olyan termelési kapcsolatokat, egymás érdekeltségének kölcsönös figyelembevételét, amely a végtermék előállításában, minőségében teszi a lehető legjobban érdekeltté a me* zőgazdasági termelőket is. Ehhez azonban nemcsak az élelmiszer-feldolgozó üzemeknek kell jobban ismerniük a piacot, a mezőgazdasági üzemeknek is jó tudniuk, hogy mit igényel a belföldi, és a külföldi vevő. Csak így képes a mezőgazdaság is olyan minőségű alapanyag előállítására, amely lehetőséget nyújt a kitűnő minőségű élelmiszerek gyártására. Cserkuti Ferenc A Magyar Acélárugyár tisza szálkái üzemében gépkocsimotorok oldalszerep-gyártását kezdték meg a napokban. Gergely István és Fekete Sándor a szelepek szárait kopásálló anyaggal látja el. (Elek Emil felv.) GÁZMEZŐKÖN JÁRTUNK 3. Emberek próbája Épp hogy világosodni kezd, amikor buszra szállunk, hogy megnézzük az itthontól legtávolabb eső állomást, Gusz- jatyint. A távolság tulajdonképpen most sem nagy, 210 kilométer. Fél tizenegy, mire az ötezer lelkes községbe férünk, s vezetőnk mindjárt mondja: mire a magyarok hazavonulnak innen, minden bizonnyal várossá avatják a települést. Németh László főépítés-vezetővel a hegynek beillő dombról nézzük a művet. A Zbrucs folyó partján jelölték ki a helyet, s az első tervben mindössze 150 ezer köbméter földmunka szerepelt. Aztán hozzáláttak, az agyagos homok meg megindult alattuk. Egymillió köbméter lett a végeredmény, de ez csupán a föld, s 2000 betoncölöpöt kellett tíz méter mélyre leverni, hogy minden stabil legyen. Másfél év hősi küzdelem után épült fel a hét kompresszorház, ottjár- tunkkor már a turbinák beemelése folyt. Szoros kapcsolat A miniszteri biztos sorolja mit építettek: itt is a munkások szállása, a 800 személyes lakótelep építése volt az első, a bázistelep, a raktárak, a javítóműhelyek következtek, aztán a vasúti rakodó, s ezután kezdhették el a kompresszorállomást, a 140 lakást, a 140 személyes óvodát-bölcsődét, szolgáltatóházat, ABC-áruházat, a helikopter-leszálló állomást, utat, s a közműveket, amelyek — mint mindenütt^— itt sem csak a magyar „főhadiszállás” ellátását szolgálják, hanem a település infrastruktúráját gazdagítják. A rosszindulatú, ingatag talaj, az őszi-tavaszi sár, a 20—26 fokos téli hideg, a napi tízórás munka, az otthontól való nagy távolság nagyon próbára tette az embereket. Faggyas János, a párttitkár mondja: ha valahol, hát itt szükség volt a barátság kialakítására. Szoros kapcsolatot alakítottak ki a község lakóival, mindennaposak a találkozások a helybeliek és a magyar munkások között. Házasság? Az is volt vagy negyven, de a számot sohasem lehet pontosan tudni, mert naponta változhat. Guszjatyinnak különös rangja van a környéken. Ternopol megye legjobb eredményeit érik el az itteni szorgalmas emberek, s a magyar építők sem akarják alább adni. Bársony János, az ÉVM építőipari főosztályának vezetője — aki az újságírókkal végigjárta az építkezés magyar szakaszát — örömmel mondta el, hogy amit a magyarok eddig átadtak, az mind kiváló minősítést kapott, s eddig egyetlen nemzet sem dicsekedhet ezzel. Vándorzászlók, szocialista országok által adományozott kitüntetések tanúskodnak erről, de egy ilyen aktus a mi jelenlétünkben is lejátszódott. Négyszemközt a fényképpel Szocialista brigádvezetők, munkahelyi vezetők gyűltek össze Bogorodcsániban, s előttük adta át az NDK kiváló dolgozója kitüntetést Placskó József, a létesítményi főigazgatóság vezetője Bódi Bertalannak, Tóth Lászlónak és Takács Sándornak. A tanácskozás szünetében Hadházi Eleit mellé kerülök. Ő tavaly májusban indult el itthonról, addig a gumigyár építkezésénél dolgozott. Karbantartó villanyszerelő volt, ma gépész, a munkagépkezelők, karbantartók, szerelők munkáját irányítja. Két gyereket, a feleségét hagyta itthon és bizony nem tagadmunkafegyelem lazulása nem szerepel az okok között. Kerekes Imre, a KEMÉV igazgatója, akivel Ivano- Frankovszkban találkoztunk, pillanatok alatt magyarázattal szolgál erre. — Először is a legjobb, legfegyelmezettebb dolgozók közül válogattuk ki azokat, akik az Intergáz építésében részt vesznek. Másodszor: akik itt dolgoznak, körülbelül a dupláját keresik annak, amit otthon kerestek, s a 9 rubel napidíjból még ezen felül is tudnak spórolni. Sokan kocsira gyűjtenek, aki ledolgozza a három évet és rendszeresen takarékoskodott, soron kívül kapja hazatérte után a Zsigulit. Aztán — erről már mások is beszéltek — itt nincs ami elvonja az emberek figyelmét a munkától, nem kell anyagra várni, itt hétfő reggel is annyian állnak munkába, mint ahányan szombaton abbahagyták. Volt azért fegyeja, hogy sokszor elfogja a honvágy. — Tudod, aki nem érzett még ilyet, nem is tudja felfogni, milyen. Olyankor előveszem Szilvia és Roland fényképeit és ha mások nem hallják, még beszélek is hozzájuk. Segítenek persze az időtöltésben a barátok is. Nagy Karcsival korábban épp csak ismertük egymást, most meg állandóan együtt vagyunk. Aztán a huszti barátaink: Plesenyec Feri, Pista Misi, náluk otthon is gyakori vendégek vagyunk. „Itt mindenki Magyarországot képviseli..." A szünetnek vége, a tanácskozás folytatódik. Sorra veszik az építkezéseket, hiszen közeleg a befejezés ideje. Bogorodcsániban szeptember, Huszton 1979. január, Guszjatyinban március, az Ivano-Frankovszk-i lakásoknál jövő év augusztus a határidő. És megtörtént az, ami még eddig soha: júniusban nem sikerült teljesíteni a havi tervet. Lemaradás azért nincs, mert korábban néhány hét előnyt szereztek, de az egész hónapban kitartó eső visszavetette őket. A lemsértés, őket hazaküldtük, mert itt mindenki Magyarországot képviseli. öt nap ismerkedés után gyors számvetést készítünk. A három év alatt átadott létesítmények minősége — az átvevők értékelése alapján — kiváló volt, a határidőből soha nem csúsztak ki. A három kompresszorállomás építése befejezéshez közeledik, s jövő év közepén már azok az építők is hazajöhetnek, akik a ma munkásszállásnak használt lakásokat újítják fel, hogy átadhassák az új lakóknak. Az év második felében megkezdődhet a gázvezeték nyomáspróbája, s ha a kompresszorállomások működni kezdenek, elkészülnek a fogadóállomások, évente 28 milliárd köbméter gáz áramlik a közel másfél méter átmérőjű csövekben, a Szövetség gázvezetéken. Azon a napon ünnep lesz a Zbrucs folyó partján, Guszjatyinban, ünnep lesz Bogorodcsániban és Huszton, a vadon nőtt nárciszok völgyében is. Együtt ünnepelnek majd öt nemzet fiai, akik nemcsak munkatársak, barátok is lettek az eltelt évek alatt. Balogh József (Vége) Kommunális vállalat Mátészalkán Kórházépítéstől a szolgáltatásig Tíz évvel ezelőtt alakult meg a Mátészalkai Városi Tanács költségvetési üzeme. Az évforduló alkalmából július 14-én rendezendő ünnepségen jelentős eredményekről adhatnak majd számot az üzem vezetői, dolgozói. Az eltelt tíz esztendő alatt igazi vállalattá fejlődött az 1968 júliusában, negyvenhat fővel alakult üzem. Ma 305 embert foglalkoztatnak, s az idei termelési tervük eléri a negyvenhárommillió forintot. A kezdeti építőipari, köz- tisztasági és parkfenntartási feladatuk öt év múlva a duplájára növekedett. Tevékenységi körük az ingatlankezeléssel, a távhőszolgáltatással, szállító- és szervizrészleggel, valamint különböző szolgáltatási feladatokkal bővült. A város gyors ütemű fejlődése egyre nagyobb feladatokat ró a költségvetési üzemre is. Ma például már 628 lakás és tizennyolc közűiét szolgáltatásáról kell gondoskodniuk. Régen elmúlt már az az idő, amikor talán legfontosabb feladatuk a város tisztaságának megóvása, s a parkok ápolása volt. Ma az egyik legfontosabb tevékenységüket az építőipari részleg végzi. Itt dolgozik a legtöbb ember, szám szerint százti- zenketten, de ők valósítják meg a legnagyobb termelési értéket is: a negyvenhárommillió forintból huszonnyolcat. Az építők kezét dicséri többek között Mátészalkán a kétszintes MHSZ-székház, a városi kórház százágyas pavilonja, s több óvoda. Idei feladataik közül kiemelkedik a közútépítő vállalat központjának, szociális épületeinek, s egy hatvanszemélyes bölcsődének az elkészítése a városban, valamint negyvenöt lakás felépítése a környező falvakban. De hasonlóan fontos a költségvetési üzem szolgáltató tevékenysége is. Ök szállítják többek között a lakosságnak a gázpalackokat, az iskolák, óvodák részére pedig nap mint nap az ételt. Tíz esztendővel ezelőtt Mátészalka kommunális ellátása érdekében alakult meg az üzem. Megnyílt a IV. országos ifjúmunkás kempingtalálkozé Csütörtökön Salgótarjánban, a Karancs- és Medves- hegység által határolt tóstrandi zöldövezetben megnyílt a IV. országos ifjúmunkás kempingtalálkozó. Az ország minden részéből kétezer ifjúmunkás érkezett a helyszínre, hogy négy napon át túrázzanak, sportoljanak, szórakozzanak. Az országos ifjúmunkás kempingtalálkozót Pásztor Gabriella, a KISZ Központi Bizottságának titkára nyitotta meg. Csütörtökön a hagyományos tömegsportversenyek keretében kispályás labdarúgásban, kézilabdában, tollaslabdában, lábteniszben vetélkedtek a fiatalok, míg este ismerkedési esten vettek részt. Pénteken természetjáró akadályversenyt, fegyvertechnikai bemutatót, fakultatív sport- és honvédelmi versenyeket rendeznek.
