Kelet-Magyarország, 1978. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-14 / 164. szám

4 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1978 július 14. „Hasznos eszmecsere az álláspontok közelítéséhez“ Befejeződtek Gromiko és Vance megbeszélései KOMMENTÁR Irak kettős jubileuma M agyot fordult a világ ma húsz éve a Tigris és Eufrátesz folyók övezte egykori Mezopotá­miában, a tízmillió lakosú Irakban. Haladó nézetű fia­tal katonatisztek vezetésével a hadsereg és a nép demok­ratikus forradalma söpörte el a korhadt és az egykori gyarmati urak, a britek és amerikai szövetségesük ér­dekét kiszolgáló monarchiát. A félfeudális társadalom romjain ekkor született az Iraki Köztársaság. A fiatal köztársaság to­vábbi útja — az évszázados elmaradottság béklyói és a külső gáncsolások miatt — nem bizonyult könnyűnek, s vargabetűktől sem volt men­tes. A második jelentős for­dulat, amely az országot a jelenlegi, a szocializmus irá­nyába mutató vágányra he­lyezte, tíz évvel ezelőtt — július 17-én — következett be, amikor is az uralmon levő Baath-párton belül le­zajlott öntisztulási folyamat betetőzéseképpen az Ahmed Hasszán al-Bakr elnök ve­zette haladó szárny vette ke­zébe a kormányrudat. Ettől kezdve a belső fejlő­dés ütéme felgyorsult, külpo­litikájában pedig Irak kö­vetkezetes antiimperialista álláspontra helyezkedett. Végrehajtották a földrefor­mot, s kibontakoztatták fa­lun a szövetkezeti mozgal­mat. 1973-ban államosították az ország legszámottevőbb természeti kincsét, a kőola­jat kiaknázó külföldi mono­póliumokat. Az évi 120 mil­lió tonna, túlnyomórészt exportra kerülő kőolaj bevé­teleiből finanszírozzák az iparosítási programot. El nem kötelezett ország­ként jelentkezik Irak a nem­zetközi porondon, de Bagdad­ban hangsúlyozzák, hogy ez nem jelent egyforma távol­ságot az imperializmus és szocializmus erőitől. Ez ab­ban is kifejezésre jut, hogy hat év óta iraki—szovjet ba­rátsági és együttműködési szerződés van érvényben. Csütörtökön délután Géni­ben befejeződött a szovjet— amerikai külügyminiszteri találkozó. A kétnapos tanács­kozás középpontjában a ha­dászati fegyverzetkorlátozás­sal összefüggő kérdések áll­tak, és érintették a kétolda­lú kapcsolatok, a közel-keleti válság, valamint egész rövi­den, az afrikai kontinens té­maköreit. A csütörtök délutáni záró­pirendi pont, a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseinek megvitatásával folytatódott Moszkvában a Béke-világta- nács elnökségének ülésszaka. Az elnökség ülésszakán eddig három jelentős felhí­vás fogadmazódott meg. A Béke-világtanács elnöksége javasolja, hogy augusztus 6-át, Hirosima és Nagaszaki atombombázásának évfordu­lóját a nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világ­napjává nyilvánítsák. „Le a neutronbombával, szüntesse­nek be mindenfajta nukleáris fegyverkísérletet” — követeli a dokumentum. Carter amerikai elnök eu­rópai látogatásának előesté­jén kijelentette, hogy nem számít a tőkés világgazdaság olyan mély válságba süllye­désére, mint amilyen a 30-as évek elején sújtotta. A Fe­hér Házban négy ország, kö­zöttük Nagy-Britannia tv-tu- dósítóinak adott nyilatkoza­tában az elnök annak a vé­megbeszélést követően Gro­miko külügyminiszter nyi­latkozatot olvasott fel, amely­ben ismételten megerősítette, hogy a találkozó során a fő figyelmet az új SALT-egyez- mény kérdésének szentelték. Mindkét fél hasznosnak ítél­te meg az eszmecserét — mondotta — amely megfele­lő alapot képez az álláspon­tok közelítését célzó további megbeszélésekre. Az elnökség javasolta, hogy a jövőben szeptember elsejé­ről, az 50 millió ember éle­tét követelt második világ­háború kitörésének évfordu­lójáról, mint a népeknek a békéért, a fegyverkezést, haj­sza ellen folyó általános harcának napjáról emlékez­zenek meg. A BVT elnöksége felhí­vással fordult a nemzeti bé­kemozgalmakhoz, hogy ok­tóber 15—30-ig világméretű tömegkampányt folytassanak a fegyverkezési hajsza be­szüntetéséért és a leszerelé­sért. leményének adott hangot, hogy az olajválsággal elin­dult recesszió már enyhülő­ben van és a legfontosabb országok együttműködésé­vel megkezdődhet az általá­nos fellendülés. Példaként említette, hogy az Egyesült Államok gazdasága tavaly már újra számottevően nőtt. Béke-világtanács elnökségi ülése Három felhívást fogalmaztak meg Csütörtökön a második na­Carter tv-nyilatkozata az európai tanácskozás elölt Mint egy jó és okos tündér rakta hát elébük a virslit, de már bíztatta is őket, hogy in­duljanak. Nem akarta, hogy bárki is megelőzze a meny­asszony családját. Napfényes, szép nyári reg­gel volt, még nem nagyon meleg, inkább üde és szív­derítő. Apu csudálkozott egy kicsit, mikor az italokat le­hordták, hogy amit ő vásá­rolt, az nagyon megszaporo­dott. — Nem mehetünk oda any- nyi itallal, amennyit esetleg meg is fogunk inni; lássák, hogy van elég! — mondta Anyu nagyvonalúan. Nem győztek rajta csudálkozni. Kati nyomban adott is neki egy hálás gyermeki csókot. Lám, az ő eljegyzése milyen költséget nem kímélően bő­kezűvé teszi az anyját. És még ezt az Anyut macerálta ő, hogy a kaja dolgában hív­ja fel Lajos bácsit. Apu úgy vezetett, mintegy angyal, könnyedén, magabiz­tosan. Ha így vezeti a köny­velési osztályt is, nyilvánva­lóan kinevezik osztályvezető­nek, ha Aggszakáll — így nevezték a családban is Apu fölöttesét —, szóval ha Agg­szakáll elmegy nyugdíjba. Tapasztalt is, magabiztos, és még igazán fiatalosan len­dületes. Bár a Lajos bácsi dróthá­lókapuján majdnem bement, amikor még nem volt kinyit­va. Akkor egy kicsit megállt bennük az ütő. Az utolsó pil­lanatban fékezett. A csomag­tartóban az üvegek egy ki­csit összekoccantak. Jött Lajos bácsi és kitárta a léckeretes drótkaput. Meg se nyikkant. Apu közben tül­költ, nyilván kissé meg volt zavarodva. — Jó korán jöttetek! — mondta Lajos bácsi. — Na­gyon rendes. Biztosan Kati nem hagyott benneteket aludni. Elég nehezen kászálódtak kifele a kocsiból. — Na gyertek, először is igyatok egy kortyot — kínál­ta ők*t valami erős pálinká­val ... — Most még Barna is ihat, nyolc óránál többet fog­tok itt tölteni. — Talán arrább állok egy kicsit, hogy a többi kocsi is beférjen. — Fordulj oda oldalt! Kezében volt a pálinkás­üveg és a kispoharak, mint­ha így várta volna őket les­ben. — Az ijedtségre! — mond­ta Apunak. Ügy látszik, ész­revette a kapu előtti gyors megállást. Gitta rosszallóan pillan­tott rá. Szerinte ezt most Lajos bácsinak nem kellett volna észrevenni. De az ő első gondja most az volt, hogy rögtön szedjék ki az üvegeket. — Nem is azért, drágám. De csak rakjuk ki, legyünk túl rajta... vagyis csak hadd hüljön... Nyisd ki a sufniajtót, Lajos, behordjuk az italokat! —Ó, a sufni! El vagy ma­radva, Gittám! Nézd csak meg, milyen kitűnő hűtő­vermet készítettem. Vagyis ástam; illetve építettem. Gitta rosszat sejtett. Ez a sejtése rögtön be is iga­zolódott. Nyolclépcsős kes­keny lejáraton jutottak be a verembe; odalent valósággal szobányivá szélesedett. Kör alakú volt, és a földre akár tíz csomagtartó rakomány ital is befért volna, ha szo­rosan körberakják. Kati meg Apu nagyon örül­tek a csodálatos, új épít­ménynek, de Anyu — nem értették: mi okból — úgy látszik, hogy nagyon le volt sújtva. — Ezt nem láttam a múlt­kor — mondta Kati — vagy azóta készült? Csak nem PÁRIZS Csütörtökön elutazott Mo­hamed Sziad Barre Szomáliái elnök Franciaországból. Az afrikai államfő kedden érke­zett „munkalátogatásra” Franciaországba, ahol két al­kalommal is megbeszélést folytatott Giscard d’Estaing francia köztársasági elnökkel. KABUL A Szovjetunió és Afganisz­tán közötti barátság egyik újabb jele annak a hídnak a felépítése, amelyre szovjet- afgán együttműködésben ke­rül sor az Amudarja folyón — jelentette ki Mohammad Ráfi Afganisztán közmun­kaügyi minisztere, a két or­szágot összekötő közös híd építéséről szóló egyezmény aláírásakor. A híd megépíté­séről szóló döntést azt kö­vetően hozták, hogy a két ország közötti teherforgalom az utóbbi időben jelentősen megnőtt. A hidat — amelyen vasúti és autópálya vezet majd át — 800 méter hosz- szúra tervezik. BONN A nyugatnémet Baumhol- der térségében megkezdődött az amerikai hadsereg „Car­dinal Point—II.” fedőnevű hadgyakorlata. A gyakorla­ton az amerikai szárazföldi haderő 8. lövész hadosztályá­nak egyik alegysége, 400 harckocsi, páncélozott jármű és egyéb harci felszerelés vesz részt. WASHINGTON Az Egyesült Államok 7,6 tonna dúsított urániumot szállíthat Indiának, miután a képviselőház szerdán eluta­sította az urániumszállítás megszüntetéséről szóló hatá­rozattervezetet. A tervezet szállítási tilalmat javasolt mindaddig, míg az indiai kormány nem csatlakozik az atomsorompó egyezményhez és nem egyezik bele abba, hogy nukleáris berendezései fölött nemzetközi ellenőrzést gyakoroljanak. egyedül csináltad, Lajos bá­csi? — Hát csak nem gondolod, hogy beengedek ide idegent valamit csinálni? Amit itt látsz Katikám, az minden az én alkotásom. Kivéve a ha­jót, az ipari mű ... Szóval ezt a pincét — de ha akarjátok, szerényebb leszek és csak vermet mondok —, ezt az objektumot magam hoztam létre. S legelsősorban is azért, hogy legyen hol hidegen tar­tani az italokat... Nem tet­szik, Gittám? — De, Lajos, te valóságos művész vagy. Építőművész. ★ Lajos bácsi megvárta, míg kellően kigyönyörködik ma­gukat ásóval faragott, beton­vázzal és gyeptéglával fedett remekművében, majd átirá­nyította őket a tűzhelyhez, mely még inkább áldozati oltárnak látszott, mint a múltkor. Kati odaszaladt és össze­csapta a kezét. Két bogrács volt két ková­csoltvas tartóra felakasztva. Mind a kettő alá oda volt már készítve a tüzelő is; szá­raz gallyak, alul egy csutak szalma. És a gyeptégla hát­támla fölött, egy erre a célra odagörgetett és felállított fa- törzsdarab, vagyis egy való­ságos hentestőke méretű al­kalmatosság. Belevágva egy, szinte bárdot pótló, széles pengéjű húsvágó kés. És a nagy darab hús, melyet La­jos bácsi az imént kezdhetett el darabolni. — Hát ez az egész, tudjá­tok, olyan igazi! (Folytatjuk) Vérben született szerződés A z új Panama-csatorna-szerződés megkötése nem volt gyors és könnyű feladat. A panamai nép tu­lajdonképpen az első szerződés megkötése, 1903 óta harcolt különböző eszközökkel az ország szuvereni­tását sértő okmány hatályon kíyül helyezéséért és az új szerződés megkötéséért. Panama huszadik századi léte, második független­né válása szorosan összefügg a csatornával. Az ország 1821-ben vívta ki függetlenségét a spanyol gyarmato­sítóktól, majd 1830-ban a Latin-amerikai Egyesült Ál­lamok terve keretében szövetségre lépett a szomszédos Kolumbiával. A Panama-csatorna elkészítésére először egy francia cég szerezte meg az építkezés jogát. Ezt azonban jóvá kellett hagyatnia a kolumbiai kor­mánnyal, a szenátussal. Mikor azok az önkényes ame­rikai feltételek miatt visszautasították az Egyesült Ál­lamok kérését, Washingtonban megszervezték Panama elszakadását Kolumbiától és katonai erővel biztosítot­ták, hogy függetlenné váljon. De e szerződésben még panamai aláírás sem szerepelt, fényes bizonyítékául an­nak, hogy az amerikai „furkósbot”-politika semmibe vette a térség népeit és még az általa létrehozott kor­mányt is. A panamaiak által alá nem írt szerződés nagylel­kűen az Egyesült Államok örök tulajdonába adta a csatornát és a két oldalán húzódó 8—8 kilométer széles övezetet. Az 1914 augusztusában megnyílt csatorna igen nagy jelentőségű esemény volt a hajózás történetében, mert a Csendes-óceánról az Atlanti-óceánra — vagy fordít­va — haladó hajóknak nem kellett megkerülniük Dél- Amerikát. A csatorna tehát igen jelentős idő- és költ­ségmegtakarítást jelentett a hajózók számára. Az átkelési díj figyelemre méltó jövedelmet biz­tosított az Egyesült Államok és nem a panamai nép számára. Panama ehhez a jövedelemhez képest csak évi borravalót kapott az Egyesült Államoktól. Ez ellen és az ország szuverenitásának visszaállításáért sok tünte­tés zajlott le Panamában. Ezek közül a legnagyobb 1964- ben történt, mikor több, mint 20 panamai hazafi vesz­tette életét az amerikai hadsereggel folytatott egyen­lőtlen harcban. De ezek a harcok nem voltak hiábavalóak, mert az Egyesült Államok végül is rákényszerült a tárgyalá­sok elkezdésére az új csatornaszerződésről. Hogy meny­nyi „jóindulat” és „készség” volt az amerikai félben, mi sem bizonyítja jobban, hogy 14 éven át húzódtak a tárgyalások. Végül is 1977 szeptemberében Carter elnök és Torrijos tábornok, a panamai kormány vezetője alá­írta az új csatornaszerződést, amelynek értelmében 1999. december 31-én délben a csatorna átmegy Pana­ma tulajdonába és igazgatása alá. Az aláírást éles politikai harc követte az Egyesült Államokban. A jobboldali körök ellenezték a csatorna visszaadását. Ennek az ellenzésnek az eredményeként hónapokig tartó vita folyt az amerikai szenátusban a szerződés ratifikálásáért. A két részből álló — semle- gességi és átadási — szerződés végül is egyszavazatos többséggel megerősítést nyert a szenátusban. De a jobboldal ezután se nyugodott bele vereségé­be. Megkezdték az ellenállás szervezését Panamában. Kierőszakolták, hogy a Torrijos tábornok által 1968- ban a hatalomból kilódított Arias elnök, aki az Egye­sült Államokban élt száműzetésben, visszatérhessen Panamába. Visszatérését a szenátus által jóváhagyott szerződés végső aláírására Panamába érkező Carter el­nök látogatása elé időzítették egy héttel. Arias jobb­ról, az amerikai jobboldal álláspontjáról ellenezte a szerződést. Arias érkezésével egy időben mozgósították a szél­sőjobboldali és a szélsőbaloldali diákokat. Az ultraba­losok kifogásolták, hogy a csatorna nem azonnal megy át Panama birtokába és, hogy az amerikai támaszpon­tok fennmaradnak a csatorna végleges átadásáig. A szervezők részére egy volt a fontos: tömöríteni a poli­tikai erőket a szerződés ellen. A panamai nép, a tanulóifjúság túlnyomó többsége azonban támogatja az új szerződést és Torrijos tábor­nok ezzel kapcsolatos politikáját. Az ellenző és a tá­mogató erők között éles politikai viták, plakát- és má­zolási háborúk zajlottak le a fővárosban, Panamavá­rosban. A Csendes-óceán partján fekvő kedves város­ban alig maradt fehér fal, amelyre ne festettek volna szerződést ellenző és támogató jelszavakat. Fiatalok festékesdobozokkal, ecsetekkel felszerelve lopóztak ház­tól házig és pingálták a jelszavakat. Száz méterrel nyo­mukban haladtak a kormánypárti mázolók és igyekez­tek fehérrel eltüntetni az ellenzék jelszavait és azon­nal felpingálni a sajátjukat. Sajnos ez a mázolási háború később — közvetlenül Carter elnök érkezése előtt — vérontáshoz vezetett. Az egyetemen az ellenzők és a támogatók csoportja szó­váltásba, majd verekedésbe keveredett, amely az éj* szakai órákban lövöldözéssel, négy halott és tizenöt se­besült áldozattal végződött. A z új csatornaszerződés azonban megszületett. A régi, amely nehezen akar kimúlni, — az ameri­kai jobboldal mesterkedése folytán — még 1979. október elsejéig érvényben marad. Akkor megkezdődik a vérben született új szerződés fokozatos érvénybe lé­pése. Panama népének állhatatos és áldozatos harca nyomán 2000-ben a Panama Köztársaság teljes mér­tékben visszanyeri függetlenségét, szuverenitását. Panamaváros, 1978. július. DC&adeí Qűjxűjh Panamai levelünk

Next

/
Thumbnails
Contents