Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
1978. június 11. Q KM VASÁRNAPI MELLÉKLET v Klz egyetemről, főiskoláról kikerült fiatal szakember elhelyezkedik egy mezőgazdasági nagyüzemben. Először gyakornok lesz, később emelkedik a ranglétrán, eljuthat a főmezőgazdászi, netán az elnöki posztig is. Látszólag ennyi egy fiatal mezőgazdász pályakezdése és a további évek. De ez csak külső szemlélődőnek tűnik így. A várostól távoli kis községekben sokkal bonyolultabb a valóság. Hogyan illeszkedik be az új közösségbe, milyen a kapcsolata a faluval? Erről nyilatkoznak a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet fiatal szakemberei — és még egy témáról: azért jó-e egy termelőszövetkezet, mert sok a szakember, vagy azért sok a szakember, mert jó a termelőszövetkezet? Pestről Tyúkodra — Az első hét után meg akartam szökni — emlékezik Huszár Benedek, a tsz ipari ágazatvezetője, a gépek, berendezések üzem- képességének felelőse. — Pesti vagyok. Ott jártam általános iskolába, gimnáziumba, ott végeztem az egyetemet. Huszonkét éves koromig Tyúkodról nem is hallottam. — Hogy kerültél ide?' — Teljesen véletlenül. Az egyetem folyosóján rábukkantam a csengeri járás ösztöndíját rejtő papírra, és megkötöttem velük a szerződést. Három évig kaptam havonta 840 forintot, én voltam a csoporttársak között a „Rotschild báró”. Majd amikor végeztem, Csengerújfalu, Csenger, Ura, Por- csalma és Tyúkod között választhattam. A járásnál az utóbbi tsz-t javasolták, itt voltak a legnagyobb lehetőségek. S én negyedma- gammal ide jöttem. 1966-ban történt mindez, s azon vettem észre magam egy idő után, hogy egyedül maradtam. A másik három srác időközben jobb helyet talált, közelebb került valamelyik városhoz. Így most van közöttünk még dunántúli tsz-elnök is. — Téged mi tartott itt? — Talán túlságosan szépen hangzik, ha azt mondom, hogy a munka, de tényleg ez az igazság. A kezdeti időben szinte senkit nem ismertem a faluban, évekig albérletben laktam. Hosszú ideig egy vaságy, egy kályha, egy asztal, két székkel, meg egy rozoga szekrény volt a szobánkban. Egy üzemmérnökkel laktam itt, vele osztoztam mindenen. Mégis, bármennyire is furcsának tűnik, ekkor szerettem meg a falut, a tsz-t. Valahogy akkor közvetlenebbek, barátságosabbak voltak itt az emberek. Sajnos, úgy veszem észre, az utóbbi időben Tyúkod is kezd váro- siasodni. Legalábbis az emberi kapcsolatok terén. Szerencsére itt, a tsz-ben a fiatal szakemberek összetartanak. Meg aztán itt van a család, majd mindegyikünk megnősült már. Nekem is van két nagy lányom, az egyik kilenc-, a másik hétéves. Bizonyítás a tagok előtt Orosi Sándor jóval később, s jóval közelebbről került Tyúkodra. Az ópályi fiú — aki most a termelőszövetkezet iparinövé- nyek-ágazatvevetője — 1972-ben végzett Szarvason, az öntözéses és meliorációs főiskolán. Huszár Benedek (jobb szélen) — Tulajdonképpen egy év után akár el is mehettem volna a faluból — mondja. — Ugyanis a főiskolán csak az utolsó évben kötöttem meg a tsz-szel a szerződést, így csak egy esztendeig kellett volna maradnom. De már hat éve itt vagyok. Persze nekem viszonylag könnyű volt .beilleszkednem. Huszonkét éves voltam’ amikor Tyúkodra jöttem. Már a főiskolán is fociztam, itt örömmel fogadott a csapat. Szinte napok alatt megismert a falu. Hosszú ideig én vezettem az ifjúsági klubokban a discó-műsort, ráadásul közel van Ópályi, minden héten hazamentem egyszer. — Mikor vált véglegessé, hogy Tyúkodon maradsz? — Ezt lehetetlen megmondani. Rengeteg apró dologból állt ez valahogy össze. Talán akkor, amikor először a faluban rámköszönt valaki. Vagy talán akkor, amikor egy traktorosnak bebizonyítottam, hogy gazdaságosabban is lehet a gépét üzemeltetni. Nem tudom. Mindenesetre az biztos, hogy most már itt akarok élni. Tavaly nősültem, tyukodi lányt vettem feleségül. Nemrég kaptuk meg a szolgálati lakást. Feleségem a szomszédos faluban, Urán óvónő. Ráadásul a házasságom révén a fél Tyúkoddal rokoni kapcsolatba kerültem. Orosi Sándor (balról) — A termelőszövetkezet kedvezőtlen adottságokkal rendelkezik. Előny, vagy hátrány ez egy fiatal, tulajdonképpen még kezdő szakembernek? — Ha aktív, szakmáját szerető emberről van szó, nem hiszem, hogy hátrányára válik. Itt egyszerűen rá vagyunk kényszerítve, hogy használjuk az eszünket, okosan gazdálkodjunk, hiszen másképp bezárhatnánk a boltot. Különben nem minden földterületünk rossz. Meg kell találnunk a megfelelő talajhoz a megfelelő növényfajtát. Tudjuk például, hogy a kötött talajú területeinkre tavasz- szal elég későn lehet rámenni. Ezért úgy próbáljuk szervezni a munkát, hogy az őszi szántások valóban ősszel fejeződjenek be. A múlt év nagyon jól sikerült. A műtrágya nagy részét már tavaly elszórtuk, így rekordmennyiségre számítunk kukoricából. A múlt évhez viszonyítva kéthetes előnyben vagyunk, április közepén megkezdtük a kukorica vetését a tervezett 1500 hektáros területen. Hektáronként hatvanmázsás termésátlagra számítunk, ami az eddigi legjobb eredményünknél 13 mázsával jelent többet. Nem „mérnök úr" A búzatermesztés szellemi irányítója, felelőse Mosolygó Miklós. Ö még Orosi Sanyinál is fiatalabb, ugratják is eleget a társai, hiszen csak három éve dolgozik Tyúkodon. 75-ben végzett a gyöngyösi főiskola növény- termesztői szakán, s hazajött. Igaz, a szülőfaluja néhány kilométerrel odább van. Urán él most is, de mindkét falu az egykori Ecse- di-láp környékén fekszik, így nem volt idegen számára a szomszédos falu, Tyúkod. A kérdésre — miszerint nem okoz-e neki gondot, hogy azokat az embereket irányítja most huszonegynéhány éves fejjel, akik tulajdonképpen akár az apja, nagyapja lehetnének — mosolyogva válaszol: — Okosan kell velük bánni. Tudom, hogy élettapasztalatuk révén a gyakorlati dolgókban legalább olyan járatosak — ha nem jobban —, mint én. Ezért megbocsáthatatlan bűn lenne megjátszani a mérnökös- dit. Ök tudomásul veszik, hogy tanultam — talán még örülnek is neki, hogy közülük indultam és ide jöttem vissza — elismerem tudásukat, nagy tapasztalatukat, életismeretüket. Egészen biztos, ennek köszönhetem, hogy jól érzem magam itthon. Mosolygó Miklós — Hogyan múlik el egy napod? — Attól függ, milyen időszakot veszünk. Most például nem sok gondom van. Reggel 6-kor kelek, átfurikázok Uráról Tyúkodra, elvégzem a napi teendőket, délután ötre már otthon is vagyok. De például, ha megkezdődik az aratás, hajnali 4-kor ébresztő, s valamikor este kilenckor keveredek haza. De hát ezzel azt hiszem, nem mondok újságot, hiszen majd mindegyik mezőgazdasági üzemben ez a gyakorlat. S én szeretem is csinálni mindezeket. A feleségem már megszokta, a kislányom még nem. De ezt vállaltuk, meg különben is jól keresünk. Orosi Sanyihoz hasonlóan 4500 forint az alapfizetésem. Mindkettőnknek van már kocsija. Mindkettőnk felesége Urán óvónő, a Huszár Benedeké pedig itt, Tyúkodon pedagógus, úgy, hogy azt hiszem, mindhárman megtaláltuk családunkkal együtt a számításunkat. Mint ahogy az a több mint húsz felsőfokú végzettségű fiatal szakember, aki a Kossuth Tsz-ben dolgozik. Jó úton Tősgyökeres szatmári Varga Gyula, hiszen Ököritófülpösön született. Tyúkodra nyolc évvel ezelőtt került. — Mátészalkán mezőgazdasági technikumba jártam — kezdi a beszélgetést —, majd onnan kerültem Karcagra, a felsőfokú mezőgazdasági technikumba. Karcagról egyenesen ide vezetett az utam. Hívtak, nem bántam meg, hogy ide jöttem, úgy érzem, véglegesen megtelepedtem Tyúkodon. 1970- ben az első beosztásom a szarvasmarhatelep vezetése volt. Emellett futballoztam a helyi csapatban, s még ma is beszállok a játékba. Tyúkodon hamar befogadták az ismeretlen fiatalembert. A termelőszövetkezet tagjai és a vezetők megszerették a szerény, magas tudású szakembert, s megbíztak benne. Ennek első jele volt, hogy egy évvel odakerülé- se után beiratkozhatott a Debreceni Agrár- tudományi Egyetemre. Még abban az évben meg is nősült. — Karcagi lányt vettem feleségül, s most a feleségem az SZTK-ügyintéző a szövetkezetben. A gazdaságtól egy háromszobás szolgálati lakást kaptunk, abban lakunk öt- és hároméves fiúgyermekeinkkel. Varga Gyulát két éve nevezték ki főága- zatvezetőnek. Nagy a felelőssége. A több, mint ötezer hektáros termelőszövetkezetben ugyanis minden növényt rendszerben termesztenek. Ez megköveteli a magasan kvalifikált szakembereket, szakmunkásokat és betanított munkásokat egyaránt. Minden szinten nehéz a helytállás, azonban valamennyien értik a dolgukat. — Szerencsés helyzetben vagyunk a kollégáimmal együtt — folytatja a főágazatve- zető. — Olyan közösségbe kerültünk, ahol nincsen rivalizálás sem egymás között, sem a tagok között. Az itt dolgozó, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek kilencven százaléka 1970 után került a termelőszövetkezetbe. Fiatalok vagyunk, értjük és szeretjük a szakmánkat. Ahogyan mondtam, szeretnek bennünket a tagok is. Én személy szerint mindennap kimegyek a területre, elbeszélgetek az emberekkel munkahelyi, személyes problémáikról. A velem egykorúakat tegezem. Egyszóval jó, szinte baráti viszony alakult ki közöttünk. Ehhez hozzájárul az is, hogy ő szintén akarta a gyors beilleszkedést. Népszerű embernek tartják, s nemcsak azért, mert sokáig a legjobb labdarúgó volt a faluban. A tsz- tagoknak szakmai és ismeretterjesztő előadásokat is tart, amit igényelnek a dolgozók. Ilyen előadások nélkül nem múlik el egyetlen tél sem. Szabad idejében haszongaambo- kat tenyészt. Most is van harminc pár. — Egy pár évvel ezelőtt láttam, s egyből megszerettem ezeket a repülő jószágokat. Szépnek találtam magukat a galambokat és a tenyésztést is. Szakkönyveket vásároltam, böngésztem őket, észre sem vettem és galambásszá váltam. Nyáron leggyakrabban az anyósáékhoz mennek Karcagra. Szívesen töltik ott a szabadságukat. Ezenkívül többször volt már úticéljuk valamelyik szomszédos ország. A kis Trabant fürgén szedi kerekeit a kirándulások alkalmával. A pihenő után ismét dolgos hétköznapok következnek. — Milyen a kapcsolatotok a helyi értelmiséggel? Varga Gyula — Hadd kezdjem azzal, hogy a legtöbb szakvezető felesége óvónő, vagy tanárnő. így már hivatalból jó a kapcsolat. Persze előfordulnak kisebb összezördülések, de ezek szerencsére tiszavirágéletűek. Ide kívánkozik egy megállapítás: a mai falunak vezetői az agrárértelmiségiek is. Nem én találtam ki. Amikor először hallottam, elgondolkoztam ezen, s részben így igaz. Egy olyan faluban, mint a miénk is, csak a szövetkezetben talál helyben munkát az itt lakó. Nap mint nap találkozunk, együtt dolgozunk velük. Ezzel akaratlanul is irányítunk a falu dolgaiban is. Nem lebecsülendő ez a szerep, összegezve: mi megtaláltuk a számításunkat a tsz-ben, évek kötnek már a községhez. Beilleszkedtünk, maguk az emberek is elfogadtak. Sokat kellett tennünk ezért, de megérte. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■MB 0 zt mondta Varga Gyula, hogy a hetvenes évek végére az agrárértelmiség vette át a vezetést. Persze nem valami forradalmi hatalomátvételről van szó. Tény az, hogy szava van a községben a termelőszövetkezet elnökének, a szakvezetőknek. Ez természetesen nem tyukodi jellegzetesség. Szinte bárhol megfigyelhető. Egyben azt is jelenti, hogy az orvos, a tanító, a pap, tehát a hagyományos falusi értelmiség mellett felnőtt egy újabb réteg, amely ugyanígy kiveszi — ha nem nagyobb mértékben — a részét a termelőszövetkezeti gazdálkodás mellett a falu vezetéséből, mint a többiek. A kezdetben használt rosszalló jelzők lassan elmaradnak az agrárértelmiség mellől. Már megmutatták, hogy mennyit érnek. A folytatás ennél még jobb lehet. írták: Balogh Géza Sípos Béla Fényképezte: Gaál Béla
