Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
Változó formák a közművelődésben Áz élethez igazodva Mikor mit kíván az élet — a közművelődésnek ehhez kell igazodnia, mert csak akkor töltheti be a társadalomban elfoglalt helyét, szerepét A technika mind erőteljesebb térhódítása magával hozta a szakműveltség növelésének szükségességét. A művelődési házak programjában is előtérbe került a különböző szaktanfolyamok szervezése. Technikai klubok, szakkörök alakultak, s az ismeretterjesztés is egyre inkább a szakműveltség gazdagításához nyújt segítséget Ennek hatására megváltozott a közművelődés szerkezete: a nagytermi rendezvények helyett a kisebb művelődési közösségek tevékenysége lépett előtérbe. A vasárnap falun, kis városban ma is ünnep, annak minden tradicionális formaságával együtt. A meglepetés akkor éri az embert, ha vasárnap délután elmegy a kisvárosi-falusi művelődési házba. Jönnek a helybeliek ünnepi öltözetben, az eseményhez illő komolysággal. Aztán jönnek a melegítőbe, farmerbe öltözött, nevetgélő, hangoskodó városiak, akik a kisváros vagy a falu környéki víkendházaikban töltik a hét végét, s szombat-vasárnapra levetik városias öltözetükkel együtt komolyságukat is. Nem moziba-színház- ba vágynak, sokkal inkább olyan előadásra, amelyből megtudhatják, hogyan metsz- szék gyümölcsfáikat, mit mivel permetezzenek, a Wu- xal nevű lombtrágya valóban serkenti-e a növények növekedését s létezik-e olyan gyomirtó, amely a kiskertekben feleslegessé tenné a kapát? öt-hat évvel ezelőtt mindez még elképzelhetetlennek tűnt. Ma már természetes az üdülőterületeken szinte mindenütt. S mert kis ország vagyunk, lassan üdülőterületté válik mindenütt minden feleslegessé váló földdarab. Az eredmény: kertbarátkörök százai alakulnak országszerte a művelődési házakban. A közművelődés sok hajszálgyökérrel kapcsolódik mindennapi életünkhöz. Ezek felderítése nélkül korszerű közművelődésről aligha beszélhetünk. Megtalálni azt. aminek köze van a mai életmódhoz, napi foglalatosságainkhoz. Ez a feladat, s nem is kevés. Bizonyos fajta technikai-technológiai szakműveltségre ma már annak is szüksége van, akinek a mindennapi munkája ezt a fajta tudást nem igényli. Az orvost a gépkocsija alapvető műszaki ismeretek megszerzésére serkenti. A hobbikerttel rendelkező esztergályos a mezőgazdaságtudományával ismerkedik. A hivatalnok odahaza barkácsol, fúr-farag. hogy egyéni ízléséhez alakítsa otthonát. Az űrkutatás fejlődése a legkülönbözőbb foglalkozású emberek figyelmét kelti fel a csillagászat, a világmindenség megismerése iránt. A bel- és külföldi turizmus fellendülése földrajzi, művészettörténeti ismeretek gyarapítására ösztönöz, idegen nyelvek tanulására serkent. A két évtizedes múltra visszatekintő szocialista brigádmozgalom hármas jelszavának követelménye hívta életre a brigádklubokat, a nagyobb műveltség, a több tudás megszerzéséért. Szemléleti változásra van szükség ahhoz, hogy ne abban lássák a színházba járás lényegét. hogy a színházjegy be van-e ragasztva a naplóba; ne abban lássák a könyvolvasás lényegét, hogy ellenőrzik: kivették-e a könyvet a könyvtárból; ne abban lássák a művelődés, a tanulás lényegét, hogy bizonyítványt kapnak róla — sokkal inkább abban, hogy formálja az embert, a magatartást. Gyorsan változó életünk hívta életre például a kismamaklubokat is, amelyeknek legfőbb célja, hogy a fiatalasszonyok a gyermek- gondozás három esztendeje alatt se szakadjanak el a közösségtől. Céljuk az is, hogy a három esztendőben gyermekük gondozása mellett gyarapíthassák tudásukat. Egyre több helyen már nemcsak programokat szerveznek a kismamáknak, hanem arról is gondoskodnak, hogy a gyermekek se maradjanak felügyelet nélkül ez idő alatt. Mindebből kitűnik, hogy a műveltség ma már nemcsak azt jelenti, ki hány könyvet olvas, milyen gyakran jár moziba, színházba, kiállításokra. A műveltség fogalmába beletartozik a korszerű otthon a család nevelése, a véleményalkotás a világ dolgairól és így tovább. A művelődés tartalmasabb életet jelent. A tartalmasabb élet pedig feltételezi a nagyobb szakmai tudás igényét, az általános műveltség állandógyarapítását, a politikai ismeretek szüntelen gazdagítását. Az így szerzett több tudás táguló látókört ad. amely minden iránt érdeklődővé teszi az embereket. P. P. nan tudjuk mi azt. aranyos tanító néni? Később arra jutottam: azért sem felelnek, mert ez már nem tartozik rám. ezzel már a család magánéletébe avatkoznék be. Szerintük. Talán szerintem is, de éppen ekkoriban jöttem rá. hogy az iskolai és az otthoni élet mennyire összefügg. Ezért elhatároztam, hogy konkrét és szemtelen leszek: Beáta apukája tényleg olyan felvágós? Féltem, hogy meghara- gusznak, de éppen ellenkezőleg: a legtöbb helyen az ilyen egyenes kérdésekre nyiltak meg a zsilipek és elkezdték ám mondani, hogy bizony felvágós, mert nem elég. hogy az órabére kettő tízzel magasabb és a műhelyben a legjobb melókat kapja, hanem még a kocsmában is lefanyalogja a kőbányait, azt mondja, a Rocky, az az igazi!... Hát rendes ember az ilyen? ... Viszont Beáta apukájához is ilyen pletykaszöveggel mentem, mire elmondta ám. hogy az őt ócsárolók nem szeretnek dolgozni, de ha szeretnének is. nem tudnak, mert nem értenek a szakmához ; hiába, akinek nem megy. az ne erőltesse, megmondta ezt már Lenin elvtárs is; és a kocsmában literszámra vedelik a sört. utána pedig jár a szájuk, hogy nekik milyen nehéz! így eveztem tova az apró ellentétek és nagy gyűlölködések nehéz vizein. Attól kezdve, hogy az első értő és bennfentes kérdést föltettem. híre terjedt a kolónián, hogy én milyen helyes, rendes. munkáspárti tanító vagyok, velem kibeszélheti magát az ember. Mikor pedig kiderült, hogy néhány ügyben eljártam, akkor már meg is kerestek az iskolában, az utcán. Tetszett ez nekem, hazudnék, ha tagadnám. Éreztem benne a bizalmat és jólesett a tudat, hogy szinte mindent elintézhetek: vezető tisztviselő lánya vagyok, s nem mer elutasítani sem a gyár. sem a tanács. Tavaszi szünetben szólt, az anyám, hogy mibe keveredtem? Panaszokkal jártak nála, legutoljára és legkisebb személyként az iskola igazgatója, hogy én különös érzékkel választom ki a lump, kétes elemeket, folyton azokkal bratyizok. azok lehetetlen és jogtalan kéréseivel erőszakoskodom a különböző fórumokon!... Mondom: ezek szerint az osztály létszám szülőinek legalább a fele kétes elem, és nekem távol kellene magam tartani tőlük?! De ha ez igaz, akkor az egész munkásság fele is kétes elem, mert milyen alapon gondolhatnám, hogy éppen az én osztályomban sűrűsödtek a lump elemek gyerekei? Azt mondja anyám: kijön velem. Jó! — Autóval akart, mert úgy könnyebb és gyorsabb, többet tudunk végezni. Kértem, HÉV-vel menjünk, mert nem elég. hogy egy „tekintélyes elvtársnőt” viszek magammal, hanem ráadásul sétahajó nagyságú kocsival jelenünk meg: egy mukk nem sok, annyit sem fognak szólni! Anyám nevetett, hogy a munkás már nem ilyen elmaradott. de azért rámhagyta. Ekkor kezdtem úgy érezni, hogy apám és anyám, legyenek bármilyen egyszerűek és jóindulatúak. a fizikai dolgozók lelki világának, gondolkodásának megítélésében jócskán idealisták. Ez az érzésem aztán tovább erősödött, mikor vagy öt látogatás után anyám kijelentette, hogy ezek kivételes esetek, semmiképpen sem jellemzőek, de még pontosabb úgy fogalmazni, hogy én a rosszabb énjüket hoztam felszínre, hiszen ugyanezek az emberek a gyárban egészen másképpen nyilatkoznak !... Mondom: ide figyelj anyám, amíg az elképzelt tudatuk felől közelítettem meg őket. addig nem tudtam meg semmit. Nem sejtettem, hogy ezek az emberek annyira bizonytalanok. hogy az első jöttment tenyerére teszik a lelkűket, ha az hajlandó kinyitni. Nem tudtam, hogy szigorú dühök szaggatják őket csoportokra. Nem sejtettem, hogy rétegeiket vízszintes vonalakkal lehet elválasztani, mégpedig elsősorban a havi kereset és a gyári munkabeosztás szerint! ... Ha komolyan gondolod. hogy mindez nem létező. hogy csak a gyári, hivatalos nyilatkozataik az igazak, s hogy eddig tulajdonképpen nem is voltak sérelmeik, akkor én hogyan, honnan fakasztottam föl mindezt? Ezen elgondolkodott és azt mondta, másnap kimegyünk az új lakásokba. Hát valóban, ott nem oly bőbeszédű- en pletykásak és talán nem olyan kicsinyesek az emberek. A lakások tisztábbak, a bútorok újabbak, az emberek jobban öltözöttek és a gyerekek illedelmesebbek. Általában. De talán azért támadt ilyen benyomásom, mert anyámmal mentem, s mert itt már nem akartam a tanító-szülői viszonyt pletykaszintre helyezni. Mert pletyka az új lakótelepen is van, s mindig létezni fog. míg ember lesz, hiszen például annak segítségével könnyebben szövődnek az emberi szálak. Ha tehát itt sablon-hivatalos stílusban látogatom a családokat, akkor semmitmondó információkat fogok kapni. És akkor hogyan kerülünk közel egymáshoz? MEGYÉNK TÄJAIN Bajorhegy „Tanya, vagy falu? Nem is tudom, hogy minek nevezzem. Amióta kigyulladt a villanyfény, jelképesen és a valóságban is falunak nevezhető. 1957 elején történt: a település lelkes fiai elutaztak Borsodba, kivágták pár tucat egyenes bükkfát, s a közeli vasútállomáson vagonba rakták. A pátrohai állomásról meghosszabbított szekereken hozták haza a szálfákat és az áramszolgáltató vállalat engedélyével le is ásták őket. Esténként a kézi kapcsolóval én kapcsoltam fel az utcai világítást. Az első 10—15 este a fény kigyulladásánál vagy 200 torokból hangzott fel a „hurrá” kiáltás. Az idézet Nagy Sándor nyugdíjas pedagógustól való. A háború után, 1946-ban ő öntött lelket a tanya lakóiba. Feleségét ide helyezték néptanítónak, aztán hogy megtetszett neki a tanya, búcsút mondott a vasútnak és a mérnöki diplomájának, s eljött a dombon lévő iskolába számtant, meg fizikát tanítani.. Aztán levelező úton elvégezte a tanítóképzőt is. Atyja és mindenese volt a tanyának. részben most is az. Tanított, kérvényeket írt a gyalulatlan padokban, meg kint a gesztenyefák alatt. A fekvő betegeknek ő adta be az inyjekciót, agitált, felvilágosító munkát végzett az egykori csalédek és leszármazottaik között. Kezdettől fogva tanácstag, vb-tag. hosszú ideig a párttitkári teendőket is ellátta. Hol van és milyen is a település, amelyet az Erdélyből elszármazott vasúti mérnök úgy megszeretett? A Rétköz peremén található. Pátrohához tartozik, de Gégény is közel van ide. A látóhatár pereméig sehol sem látunk erdőt, fasorok is csak elvétve akadnak, folyónak nyoma sincs, a környék nem mondható természeti ritkaságnak, kirándulásra alig alkalmas. Mégis van valami vonzó eb Den a tájban. A föld zsíros, gazdagon fizet, a kertek talaját szereti a meggyfa és az almafa. A porták tágasak, rendezettek, a legtöbb udvar homokját felgereblyézték, a kerítések tövében szebbnél szebb virágok virítanak. A tanya dombra épült, körötte valaha mocsár volt. Déli irányban most is láthatunk egy nádas tavat, vize csillogóan tiszta, valóságos eldorádója ez a kacsáknak, libáknak. A sárga kiskacsák is szívesen totyognak a parti fövenyre. A sűrűbb nádasban a vadkacsák és a szárcsák találtak otthonra. A tanya másik végén egy jókora legelő található gémeskút- tal. Az eső növesztette fű majdnem térdig ér. Hasznos dolog ide kicsapni a malacokat, meg a teheneket. A legelőtől jó kilométernyire nagyobb nádas látható, gondot is okozott az útépítőknek. A régi magtár közelében, egy jókora beépítetlen telken, a frissen szántott és boronáit földben már zöldül a fű. Megerősödése után ezen a helyen játszóteret és sportpályát alakítanak ki társadalmi munkában. A tanya egyébként három rendezett, „zsinóregyenes” utcából áll. s nagyon hasonlít a szatmári falucskákhoz. Az elnevezés bizonytalan, a településnek semmi köze a bajorokhoz és a hegyhez. Nagy Sándomé adatgyűjtése szerint az 1800-as évek végén a környék egy grófé volt, aki gyakran járt Bajorországba, s a mocsarakból kiemelkedő dombot hegynek nevezte ki. Korabeli térképek és írások szerint olyan nagy volt a mocsár, hogy a falvak határai között csónakokkal közlekedtek. A dombos területeken jól megtermett a dohány, ezért a gróf dohányosokat hozatott Heves megyéből, a tanyát tehát nem csupán a rétköziek alapították. Keserves munkával megépült a Lónyai-csatoma, a mocsarak vizét lecsapolták. A környék (az említett néhány tavacska kivételével) termővé vált. Ezen a földön nevelkedett, a tanyai iskolában szerezte a tudás alapjait Molnár László, Pátroha tanácselnöke. Ma is szereti és segíti a tanyai embereket. Neki is köszönhető hogy 1976-ban a megyei tanács végrehó - tó bizottsága Bajorhegyet nem lebontásra, hanem fejlesztésre jelölte ki. A fiatal tanácselnök a saját igazolására is mondja, hogy ésszerűtlenség és embertelenség lett volna a tanyát megszüntetni, hiszen a legutóbbi népszámláláskor 303 lakót és 71 házat számláltak itt. (A népszámlálásra 1970-ben a pedagógus tanácstag közreműködésével került sor.) A hetvenes évek elején nem sorvadt, hanem fejlődött a település. Ma 98 házban 380-an lakják a tanyát. A tanácselnök következő mondatait szó szerint érdemes idézni: „Hogy az emberek mennyire szeretik a tanyát, arra jellemző, hogy a bírság terhe mellett is sokan építkeztek 1976 előtt. Ezek az emberek nagyon összetartanak, az egymásra utaltságuk jó kollektív szellemet alakított ki. A környék iparosodik, emeletes házak épülnek, de ők szívesen maradnak tovább.” Az iskola mellett jelenleg a bolt jelenti az egyetlen „közintézményt”. Régi épületben, korszerűtlen körülmények között árulják itt az ételt és az italt. Az alapvető cikkekből nincs hiány, de bőség sincs. A fedett buszváró is nagyon kellene, főleg az iskolás gyerekek miatt. Szeptembertől a felső tagozatos diákok a körzetesített pátrohai iskolába járnak — busszal. Szegényeket korán „kiráncigálják” az ágyból, mert a busz 6 óra 20 perckor indul a tanya központjából. Paradoxon. hogy a gyerekek fél 7-kor már megérkeznek az iskolába, a felnőttek pedig csak 7-kor, vagy 8-kor kezdik a munkát! A tanács vezetői több levelet küldtek az 5. sz. Volán Vállalathoz, de a vállalat Gégény és Pátroha között egyelőre nem hajlandó módosítani a menetrendet. Miklósi Pál gépszerelő a tsz-ben. tőzsgyö- keres bajorhegyi és szintén a tanyát képviseli a tanácsban. Mint tanácstag, ő is sürgette a menetrend megváltoztatását, eleddig hiába. Azt mondja, a községi iskola csupán 2 kilométerre van a tanyához, mégsem várható el. hogy a gyerekek kora reggel eny- nyit gyalogoljanak. Mutatja, hogy a pátrohai vasútállomás egy kőhajításnyira. mindössze másfél kilométernyire van a tanyához. Ez a másik magyarázata annak, hogy a lé- lekszám növekszik, hiszen gyors az összeköttetés a külvilággal. A vasúti menetrend ellen nincs kifogás. Kisvárda és Nyíregyháza viszonylag hamar elérhető. Bátyi László szabadnapos vasutas. Fé- nyeslitkén teljesít szolgálatot, pompás tanyai házát sokan megirigyelhetnék. Udvarán egy nádfedeles „filagória” található, vesszőből font kerti székekkel és asztallal. Mutatós kapuja alatt virágok nyílnak, hosszú kertjében virágzik az almafa. talán idén terem először. Az ajtó előtt egy széken kalitka, benne színes papagájok. Azt mondja, a kisfiáé a madárcsalád. A gyerek nincs itthon, óvodába ment — a korai busszal. Délután a szomszédban lakó iskolás gyerekek kísérik haza a buszmegállótól. A terv szerint 1980-ban a tanyai iskola megszűnik, az alsótagozatos gyerekek is Pátrohán tanulnak. Az iskolából közkívánatra óvodát alakítanak ki. Az egyik udvaron fiatal lányt látunk, tankönyvet szorongat a kezében. Hegedűs Máriának hívják, a hajdúböszörményi óvónőképző elsőéves hallgatója. Hallotta, hogy az iskolából óvoda lesz, de nem ígéri biztosra, hogy ő lesz itt az első óvónő. Szeret a tanyára hazajönni, de a jövőjét nem itt képzeli el. Persze, a diploma megszerzéséig még megváltozhat az elhatározása ... A Ranyóczki család döntése viszont végleges. Ranyóczki András né tsz-tag ezt mondja: „A fiam megnősült és az öregek segítségévei akar saját lakáshoz jutni. Előbb úgy volt. hogy Kisvárdán veszünk neki betonházat, de meggondolta a fiú. Itt telepszik le mellettünk egy tanyai házban.” Miklósi Miklós 20 év körüli fiatalember: „A demecseri szövőgyárban dolgozom, műszak után örömmel jövök haza a munkásbusszal. Nem vágyom el innen, sőt azt szeretném, ha mi, tanyai fiatalok összefognánk tizenöten, vagy húszán és alapítanánk egy KISZ-szervezetet. Jó lenne, ha támogatást kapnánk és lehetne egy ifjúsági klubunk.” A tanya érték, a tanyára szükség van. Miklósi Miklósék megérdemlik a támogatást. Segítséggel talán elérik, hogy a homokdomb „heggyé” magasodik... Nábrádi Lajos KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1978. június 4.
