Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-30 / 152. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 30. Kommentár Vendégjárás Tel Avivban F okozott diplomáciai te­vékenység színhelye Iz­rael fővárosa: szerdán Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet .külügyminiszter ér­kezett háromnapos hivatalos látogatásra, csütörtökön pe­dig Walter Mondale, az Egye­sült Államok alelnöke. Alig­hanem — Washingtonnal ösz- szehangoltan — szelíden nó­gatni is fogja vendéglátóit egy konstruktívabb ellenja­vaslat megfogalmazására az Egyiptommal kátyúba jutott párbeszéd újrafelvétele érde­kében. Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter a hét elején tett nyilatkozatában megállapí­totta: megvan az alapja an­nak, hogy Egyiptom és Izra­el ismét megkezdje a közvet­len párbeszédet a közel-kele­ti rendezési elképzeléseikről. Ennek első állomása lehetne a hármas amerikai—egyipto­mi—izraeli külügyminiszte­ri találkozó (Londonban, a jövő hónap elején). Ennek napirendjén a Ciszjordánia és Gaza jövőjére vonatkozó ja­vaslatok, valamint az egyip­tomi—izraeli tárgyalások alapjául szolgáló ,,elvi nyilat­kozat” megvitatása szerepel­hetne. A palesztin kérdés megtárgyalásához azonban — Vance szerint — nincsenek meg a feltételek. Félő, hogy az első kérdés érdemi megvitatásához is hi­ányoznak a feltételek. Leg­újabb béketervében Kairó azt követelte, hogy Izrael adja vissza Ciszjordániát (Jordá­niának) és Egyiptomnak a Gazai-övezetet. Első reagálá­sában Tel-Aviv ezt kereken visszautasította, de — Wa­shington „megnyugtatása” céljából — ködösítő módon azt állította, hogy nem veti el egészében az egyiptomi bé­kejavaslatot, miután az még „nem komplett”. Dajan izra­eli külügyminiszter pedig úgy nyilatkozott, hogy kormánya bármilyen szinten hajlandó újrakezdeni a tárgyalásokat Egyiptommal bármely kér­désről, kivéve egy független palesztin állam alapításáról. A közel-keleti békebabé­rokra áhítozó Carter-kor- mányzat minden igyekezete ellenére Tel Aviv a jelek sze­rint változatlanul arra törek­szik, hogy az izraeli—egyip­tomi külön alku utcájába te­relje a vakvágányon veszteg­lő tárgyalásokat. P. V. O — Osszuk meg a feladato­kat, kislányom! Én beszélek Apuval, a kedves édesapád­dal meg beszélj te. jó?! — Ez nem egyenlő! Én már beszéltem Tiborral. Tu­dod te, hogy milyen nehéz vele? — Tudom, kislányom. Én megbeszéltem veled. Veled! Az se volt sokkal könnyebb. Amíg megértetted, amit meg kellett értened. — Énrám nem sok pana­szod lehet. Amilyen értelmes vagyok. — Nagyon értelmes kis­lány vagy, persze. Éppen ezért gondolom, hogy apád szellemi igényeinek tökéle­tesen meg fogsz felelni. Rög­tön el is helyezhetsz a fülé­ben valami bogarat, hogy, mondjuk, attól tartasz, hogy a Tibor szülei az eljegyzésen akarják majd bejelenteni a hozományt, de te nem tudod, hogyan mondd ezt meg ne­kem, meg Apunak. Esetleg kérj tőle tanácsot! — Ez valóban egyszerű feladat! Nem is tudom, mi­ért gondolod, hogy valami értelem is kell hozzá. — Nem mondom, hogy könnyű! Csak azt állítom, hogy te képes vagy rá. Vedd tudomásul, nincs nagyobb megtiszteltetés egy húszéves lány számára, mint ha az anyja ennyire megbízik ben­ne. A KGST-tagállamok kormányfőinek nyilatkozata a késztermékek exportjának növelését, többek között a Kubai Köztársaság és a Mon­gol Népköztársaság gazdasá­gának gyors ütemű fejleszté­sét és hatékonyságának növe­lését. A KGST-tagállamok kor­mányfői a hosszú távú cél­programok országaik érde­keltségén alapuló jóváhagyá­sa kapcsán kijelentik, hogy illetékes szerveik biztosítani fogják az előirányzott in­tézkedések megvalósítását. A KGST-tagállamok kor­mányai szem előtt tartják, hogy illetékes szerveik fi­gyelembe vegyék a jóváha­gyott hosszú távú együttmű­ködési célprogramokban sze­replő együttműködési intéz­kedéseket az 1981—1990. évi hosszú távú kétoldalú gyár­tásszakosítási és kooperáci­ós programok összeállításá­nál. A hosszú távú együttmű­ködési célprogramok, vala­mint az ezek alapján megkö­tött gyártásszakosítási és kooperációs, közös beruházá­si egyezmények, a sokoldalú és a kétoldalú együttműködés egyéb formáira vonatkozó egyezmények meghatározó elemei az 1981—1985. évi népgazdasági tervek egyezte­tésének, továbbá az ugyaner­re az időszakra szóló sokol­dalú integrációs intézkedések egyeztetett tervének. A kö­zeljövőben a KGST-tagálla­mok együttműködésének leg­fontosabb feladata, hogy ki­dolgozzák és egyeztessék a hosszú távú együttműködési célprogramban előirányzott intézkedéseket megvalósító egyezményeket. A KGST- szervek legfőbb erőfeszíté­sei szintén erre irányulnak. A hosszú távú együttmű­ködési célprogramok valóra váltása meg fogja szilárdítani a KGST-tagállamok nem­zetközi gazdasági pozícióit, az egymás közötti barátságát és kölcsönös együttműködését. Bővülnek gazdasági kapcso­lataik más szocialista or­szágokkal, a fejlődő államok­kal, társadalmi rendszerüktől függetlenül a világ összes or­szágaival. A KGST-tagálla­mok ismét bizonyítják, hogy készek aktívan részt venni változatlan békeszerető kül­politikájuknak megfelelően, a nemzetközi munkamegosztás­ban, a Helsinkiben tartott biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában rögzített elveknek és kötele­zettségeknek szellemében, elősegítik az egyenlő jogokon alapuló, kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok meg­teremtését. Készült Bukarestben, 1978. június 29-én. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa tagállamainak delegációvezetői: Bolgár Népköztársaság: Sztanko Todorov, a Minisz­tertanács elnöke, Magyar Népköztársaság: Lázár György a Minisztertanács el­nöke, Német Demokratikus Köztársaság: Willi Stoph a Minisztertanács elnöke, Ku­bai Köztársaság: Carlos Ra­fael Rodriguez az államta­nács elnökhelyettese, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, Mongol Népköztársaság: Zsambin Batmönh a Minisz­tertanács elnöke, Lengyel Népköztársaság: Piotr Jaro- szewicz a Minisztertanács el­nöke, Román Szocialista Köztársaság: Manea Manes- cu a kormány elnöke, Szov­jetunió: Alekszej Koszigin a Minisztertanács elnöke, Csehszlovák Szocialista Köz­társaság: Lubomir Strougal a kormány elnöke. Le Thanh Nghi Budapestre érkezett A KGST XXXII. ülésszaka jóváhagyta az energia, fűtő- és nyersanyagok, a mezőgaz­daság és élelmiszeripar, va­lamint a gépipar területére vonatkozó együttműködés hosszú távú célprogramjait. Ezek a programok a KGST- tagállamok kommunista és munkáspártjainak azon hatá­rozatai értelmében készültek, amelyekéi tanács tagállamai közötti gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműkö­dés fejlesztésére és elmélyí­tésére vonatkoztak, kifejezés­re juttatják a testvérpártok vezetői közötti megállapodá­sokat. A hosszú távú célprogra­mok kijelölik a KGST-tagál­lamok együttműködésének hosszú időre szóló egyeztetett stratégiáját az anyagi terme­lés megfelelő területein, és a KGST-tagállamok együtt­működésének további elmé­lyítésére, tökéletesítésére, szocialista gazdasági integrá­ciójának fejlesztésére vonat­kozó komplex program konk­retizálását és továbbfejleszté­sét jelentik. A hosszú távú együttműkö­dési célprogramokban szerep­lő intézkedések fő célja a gazdaságilag indokolt energia, fűtő- és alapanyag, élelmi­szer, termelőeszköz és magas műszaki színvonalon álló technológiák iránti igények kielégítése. Ezeknek a prog­ramoknak a kidolgozása és megvalósítása új lépést jelent a KGST-tagállamok sokolda­lú együttműködésének fejlő­désében. Üj lehetőségeket tár­nak fel ahhoz, hogy a szocia­lizmus előnyeit még jobban kihasználhassák a KGST-tag­államok népeinek javára. A hosszú távú együttműkö­dési célprogramok megvalósí­tása elő fogja segíteni azok­nak a társadalmi-gazdasági feladatoknak a megoldását, melyeket a KGST-tagállamok tűztek maguk elé a szocializ­mus és a kommunizmus épí­tésében. Hozzájárulnak a KGST-tagállamok népgazda­sága töretlen fejlődésének biztosításához, a lakosság életszínvonalának további emeléséhez, a testvéri orszá­gok gazdasági fejlettségi szín­vonalának kiegyenlítéséhez. Ahhoz is, hogy az iparilag kevésbé fejlett országok na­gyobb mértékben vegyenek részt a gyártásszakosítási és kooperációs intézkedések­ben. A célprogramok segítik az élenjáró tudományos és technikai eredmények meg­honosítását, s ennek alapján — Kölcsönös, Anyu, köl­csönös. Én is nagyon megbí­zom benned! — Ugyanúgy meg vagyok hatva, mint te, kislányom. így társalogtak. Anya és lánya. Kati is tudott ugyan, ha kellett, még. az anyjával szemben is megfelelően ri­posztozni, de azt is tudta, hogy ha megérlelődött ben­ne egy ilyen elhatározás, ak­kor már nemigen lehet elté­ríteni. Biztosan van rá oka, hogy miért akarja rámbíani, gon­dolta, s valójában tudata mélyén már készült is rá, hogy az apja előkészítése az ő feladata. Azt azonban mindenkép­pen ki akarta várni, hogy előbb Anyu beszéljen Apu­val. Hogyne, majd én elkez­dem, aztán meg benne ma­radok, mert Apuval közbe­Le Thanh Nghi, a Vietnami Szocialista Köztársaság mi­niszterelnök-helyettese, a ma­gyar—vietnami gazdasági műszaki-tudományos együtt­működési kormánybizottság vietnami tagozatának elnöke csütörtökön Budapestre ér­kezett a bizottság VII. ülés­jön valami, Anyunak még­sem sikerül olyan könnyen zöldágra vergődnie — gon­dolta. A férfiak kiszámítha­tatlanok. Meg a nők. A kapcsolatok melegen tartása végett azonban fel­hívta az apját. * . Természetesen Klári vette fel a telefont. — Hal ló óó ... Ezt olyan hangsúllyal tudta mondani, amiben már benne volt az elutasítás is; vagy legalábbis az érdektelenség, a közöny egy bizonyos neme. Nemhiá­ba volt egy vezérigazgató titkárnője. — Csókolom, Klári néni, Kati vagyok. Ennél többet sohase tu­dott mondani; volt néha olyan gondolata, hogy né­hány szót vele is kellene szakára. A Ferihegyi repülő­téren Borhándi János, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, a bizottság társelnöke fogad­ta. Ott volt Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köz­társaság budapesti nagykö­vete. váltani, már csak a forma kedvéért is; de Klári erre nemigen adott alkalmat. — Szervusz, Katicám, csó­kollak, hívom apádat. Néha azt is hallani lehe­tett a telefonba, hogy ugyan­ezen a titkárnői hangján szólítja a férjét: — Guuuszti,... a kislá­nyod. Ez a kislányod az idők fo­lyamán kapott bizonyos hangsúly- és hangszín-módo- sulásokat. Másképpen hang­zott, amikor Kati még csak­ugyan kislány volt, máskép­pen, ahogyan nőtt, és most, amikor már felnőttszámba megy, most határozottan van valami ellenségesen gúnyos mellékíze. Ilyenkor Kati is megjegy- zett valamit, legalább gondo­latban. Pukkadj meg, Klári­kám... — valami ilyesmit. Még akkor ráadásul az ap­ja hangszínében is fel kellett fedeznie valami Kláriból- vettet, vagy Klári által szug- geráltat. <3 is valahogy így mondta: — Szeeervusz, Katikám, szeeervusz, kislányom. Még jó, hogy nem Katicát mondott; ez a Klári privilé­giuma volt. — Csak megkérdem, hogy vagy, régen hallottam a han­god! (Folytatjuk) Jó utat, Pjotr! K ét étfe egymás mel­lett ültünk a heli­kopterben, Pjotr Klimuk űrhajós, szovjet repülő ezredes, a Szovje­tunió kétszeres hőse és én. Az alattunk elterülő Du­nántúl szépségeiben gyö­nyörködtünk, segítettem neki a földi tájékozódás­ban. Igen, segítettem, ha­bár ő az újságírótól már hamarabb látta felülről ezt a vidéket, az egész orszá­got. Csak éppen most öt­száz méter magasan repül­tünk, Klimuk pedig akkor kétszáz kilométer távol ságából tekinthetett le ha­zánkra. Elrepültünk a Somló- és a Sághegy felett, majd feltűnt a Bakony vo­nulata, s a távolban meg­csillant a Balaton vize is. Klimuk a honi légvéde­lem vendégeként szállt a MI—8-as helikopter fedél­zetére. A vendéglátók fel­ajánlották neki — miután elmondta, nagyon jól isme­ri ezt a helikopter típust, — hogy a pilótaülésben foglaljon helyet. Széles mosollyal hárította el, mondván ő itt most ven­dég, szívesebben ül a gép törzsébe, és nézi meg kö­zelebbről is kis kerek abla­kokból Magyarországnak ezt a részét. A helikopterben meg­kezdett beszélgetést a föl­dön, a tihanyi Apátsági templom szomszédságában folytattuk. A kellemes idő és környezet nagy hatással volt Pjotra. Elismeréssel szólt hazánk szépségeiről, de beszélgetésünk mindig visszakanyarodott a repü­léshez, az űrhajózáshoz. Akkor már kétszer emel­kedett a magasba, mint űr­pilóta, és sokáig az űrben a legtöbb időt töltött űrha­Szovjet—lengyel le­génységgel kering a Föld körül a Szojuz—30 űrhajó. A képen a két kozmonauta: Miroslaw Hermaszewski és Pjotr Klimuk — még a földön. (Fotó: APN) jós volt. Élményeinek so­kaságát mesélte, nehéz, kemény munkával töltött perceket, órákat elevenített fel. Ez edzette bátorságát, határozottságát, de a föl­dön megmaradt szerénysé­ge. Persze mi más lehetett volna akkor is a vágya, mint az, hogy ismét űrha­jóba szálljon és repüljön a csillagok felé, meghódítsa a világmindenséget. A késő esti órákig tprtott a beszél­getés, amikor újra a mada­rak szemével nézhettük a Dunántúlt. Fájó szívvel, nehezen búcsúztunk, de mindannyian éreztük, igaz barátra leltünk Pjotr Kli- mukban. Pjotr azóta1 szorgalma­san edzett továbbra is a Csillagvárosban, készült az újabb repülésre. Vágya — hogy ismét az űrhajó ka­binjából láthassa a földet — pár nappal ezelőtt tel­jesült Lengyel kollégájával együtt emelkedett fel a Szojuz—30 fedélzetén a bajkonuri űrrepülőtérről, s azóta már a Szaljut—6 fe­délzetén végzik megfigye­léseiket, kísérleteiket a másik két szovjet űrhajós társaságában. n két évvel ezelőtti találkozás egy élet­re szóló élményt jelentett. Most is előttem van erős, férfias, de min­dig kedves és mosolygós alakja. Jó utat Pjotr! Sipos Béla A Szovjetunióban több mint 3100 turistaklub mű­ködik. A csaknem 1000 szálloda, turistabázis és kem­ping egyidejűleg 320 000 ember ellátására képes. A turizmus a dolgozók egészségvédelmének szolgá­latában áll. Az állami társadalombiztosítási költségve­tésből közel 1 milliárd rubelt fordítanak a kedvezmé­nyes beutalók, az üdülőintézmények dotálására. Turizmus a Szovjetunióban lÉUHflil«

Next

/
Thumbnails
Contents