Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-29 / 151. szám

1978. június 29.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

K

özéletünkből nem hiányzik a vita, a dialógus, de az eszmecserék méhében azonos szándék, azonos törekvés munkál: közös ügyünk előrevi telének akarása. A gondolkodásnak és a cselekvésnek az ezzel kapcsolatos vitáknak a mi társadalmunkban, a mi országunkban a szocializmust tettekkel igenlő tartalma van. Ez a szocialista nemzeti egészség csalhatatlan jele, legfőbb bizonysága.

A következetes lenini politika eredményeként létrejött a nemzet: egység, amelynek célja és motorja a szocializmus építése, az egyérde- kű dolgozó osztályok és rétegek, csoportok közös nemzeti, társadalmi programja. Nem némák és nem szürkén egyformák menetelése ez ugyanazon az úton, hanem véleményüket hallhatóan és nyíltan kifejték, egyéniségüket megmutatok sereglése közös programmal a zászlón.

Nagyon színes a maga teljességében ez a nemzeti egyetakarás. A munkások és szövetkezeti parasztok új generációi már nem ismerik személyes tapasztalatukból a kapitalizmust, sem az egyéni gazdálkodást, a régi gyárát, a régi falut, ők már beleszülettek az épülő szocializmusba. A nemzeti egység, belpolitikai életünk, figyelemre méltó jellemzője, hogy a mind nagyobb társadalmi szerepet betöltő értelmiségünk magáénak vallja a forradalmi párt politikáját és támogatja is azt. Rendezetté vált az állam és az egyházak viszonya. Ez nem felső színtű hivatalos állampolitikai eredmény csupán, hanem nagy jelentőségű társadalmi siker a szocializmus javára, mert „azt jelenti, hogy a materialisták és a hívők, a különböző világnézetű emberek egyetértésben munkálkodhatnak a közös társadalmi célért, a fejlett szocialista társadalom építéséért”.

A felnőttek mellé sorakozik fel a fiatalság, amelyik legszebb és legfelelősségtel- jesebb korszakát éli: szép ifjúságát élvezi és helyét keresi az életben. M'a a magyar ifjúság társadalmi tényező, jelen van a közéletben — mint Kádár elvtárs mondotta a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség székházában — és betölti hivatását. Ez az ifjúság képes arra, hogy ne csak a jelennel foglalkozzék, hanem a jövőre is többet gondoljon, mint az idősebb generációk és örömmel teszi ezt, mert felismerte, hogy a mi társadalmunk a jelen és egyben a jövő társadalma is: „.. nem egy kőoszlop, amit kifaragtak és most már örökkön olyan is marad. A szocializmus élő organizmus, alakul, szüntelenül mozgásban van, fejlődik; ez a társadalom munkánk, erőfeszítéseink, gondolkodásunk által mindig jobb és jobb lesz”.

Soltész István

Szamóca

Őrből

Húsz hektárról húsz vagon

— Már kapálni is kellene, felveri a gaz, de fontosabb a szedés, hiszen a bő csapadék után érleli a nap a gyümölcsöt. Nézze meg, a tyúktojás sem nagyobb ezeknél — s kivesz a rekeszből három szamócát két marokba fogva Pethő János brigádvezető.

Az őr—jármi Alkotmány Termelőszövetkezetben 114 hektár a termő szamócás. Egy évvel ezelőtt még csak 84 hektár volt. A szövetkezetben a jól jövedelmező ágazatok közé tartozik, azonban nagyon munkaigényes

— Nem könnyű munka reggeltől estig hajolni a tűző napon — mondja Pállagi Fe- rencné, miközben lerakja a hóna alá szorított két gyümölccsel telt ládát.

A mérlegelést árnyékban végzik. Az első rekeszek szintén a védelmet nyújtó árnyékba kerültek, azonban óhatatlan, hogy ne kerüljön gyümölcs a napra.

— Nem sokáig süti a nap

— mondja Pethő János — folyamatosan szállítjuk. A Hajdúszoboszlói ÁFÉSZ

mindennap vásárol tőlünk, nemrég ment el a kocsijuk. Most is elszállítottak innen a tábla széléről nyolc mázsát.

Hallja ezt Pál Tibor, a Nyíregyházi Konzervgyár körzeti felügyelője is. — Nem csodálom, hogy Hajdúból is jönnek ide szamócáért. Legutóbb Székesfehérvárról, a hűtőüzemből érdeklődtek eladó gyümölcs iránt. Azt mondták, nincs sehol az országban ilyen szép szamóca, mint itt.

Meg kell hagyni, valóban gyönyörű szamóca termett Őrben, pedig mindössze húsz hektár a termő ültetvény. A bőven és nagy szemeket termő gorella fajtát termesztik, de ugyanezt a fajtát ültették Jármiban is, ahol megközelítően sincsen ilyen nagy gyümölcs. Az ember egy szemet három harapásra eszik meg. A húsz hektáron százhúszan serénykednek őriek és ópá- lyiak közösen. Egy sor ötszáz méter hosszú, és annyi szamóca van rajta, hogy egy napba is beletellik, amíg végeznek a szedésével.

— Amilyen sokat lehet keresni, olyan fárasztó a munka — mondja a tízhektáros Tanító táblában dolgozó Gál L ászióné.

— Mennyit szednek egy

nap'

— Leszedünk mi fejenként két, két és fél mázsát — válaszol Kiss Tamásnál

Egy kilóért két forint ötven fillért kapnak. Gyors számolás: az azt jelenti, megkeresik naponta a 400—500 forintot.

Tisza Andrásné: — De estére nem érezzük a derekún

Debrecenből, Pécsről, Nyíregyházáról

Diákok gyakorlata a KEMÉV-nél

Négyhetes termelési gyakorlaton vesznek részt a KEMÉV-nél a debreceni Ybl Miklós Építőipari Főiskola és a pécsi Pollach Mihály Építőipari Főiskola hallgatói. Két csoportban 24 főiskolás ismerkedik a vállalati élettel egy hónapon át. Az első csoport június 26-án ■kezdte, a második július 3-án kezdi a szakmai gyakorlatot. Az elsőévesek fizikai munkát végeznek az építkezéseken, a másodéveseket technikusi, művezetői feladatokkal bízzák meg.

A Nyíregyházi Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szakközépiskola 74 diákja egyhónapos szakmai gyakorlatát tölti a KEMÉV-nél. Akárcsak a főiskolások, ők is az építkezéseken ismerkednek szakmájuk gyakorlati tudnivalóival. A mélyépítési szakos hallgatók legtöbbje a Taurus építésénél, a többiek a jósavárosi terep- rendezésnél töltik a termelési gyakorlatot. Az egy hónap leteltével anyagilag is jutalmazzák a diákokat.

A mérlegelés alatt lehet egy kicsit pihenni. (Gaál Béla felvételei)

kát. Legszívesebben csak beesnénk az ágyba, azonban

Szinte elvesztik a nagy bokrok között a tizennégy éves Tóth Erzsébet.

nem lehet. El kell látnunk a ház körüli munkát is.

— Jó lenne már egy kicsit kapálni — pillant fel szedés közben a kis munkacsapat negyedik tagja, Czika János- né. — Akkor legalább pihenhetünk, mert nem olyan fárasztó, mint a szedés. Igaz, kevesebbet keresünk, de az előző nappal ellensúlyozni tudjuk.

A kis csapat mellett halad el Jakab Jánosné és Sztarasz- ta Jánosné. Ketten két óra alatt nyolcvan kilót szedtek. Igazán jó teljesítmény. így ők is leszedik egyenként a két mázsán felüli mennyiséget.

Vannak fiatalok, akik a rövid napsütést kihasználják, s fürdőruhában szedik a szamócát. Egy idény alatt tökéletes bámulást érnek el, s azért a gyümölcsöt is leszedik.

— Eddig tizenhárom vagonnal szedtünk. A tervünkben húsz vagon szerepel, s ahogy elnézem, meg is lesz. Szorgosak az asszonyok, gyorsan telnek a rekeszek — mondja befejezésül Pethő János.

Sipos Béla

EMokott alkatrész

NEM TELJESÍTETTE

bevételi tervét az egyik szervizüzem a megyében. Megemlítették több helyen, hogy a javítás, szolgáltatás kívánatos fejlesztésénél ez igen rossz fényt vet az üzemre. A vezetőket is elmarasztalták, a prémium egy részét visz- szatartották. Mindez az üzemben felháborodást szült.

Ha csak ennyit hall az ember, akkor nem érti, hogy az üzemben miért méltatlankodtak a megállapítások miatt. Hiszen a terv nem teljesítése után természetesnek tűnik az elmarasztalás, annak mind anyagi, mind erkölcsi megnyilvánulása. Csakhogy az üzemben papírt, ceruzát vettek elő, és elkezdték bizonyítani a maguk igazát. Kiderült, hogy az egy évvel korábbihoz képest jóval több javítást végeztek el, kevesebb volt a reklamáció is. A bevételi terv teljesítése azért nem sikerült, mert kevesebb új alkatrészt építettek a javítandó gépekbe, igyekeztek takarékosan gazdálkodni az anyaggal. S mindezzel a megrendelők, a lakosság is elégedett volt.

Az említett üzemben sokáig hadakoztak azért, hogy a feltételek között ne az legyen a lényeges, mennyi új alkatrészt építenek be. Igaz ugyan, hogy az ezen szerzett vállalati haszon néha magasabb, mint amennyit a javítással el lehet érni, azonban ez a vállalati érdek nem egyezik sem a javíttatok, sem a népgazdaság érdekeivel. Könnyen meggondolható ugyanis, hogy a kis munkával javítható alkatrészek helyett újak beépítése tulajdonképpen nagyfokú pazarlás az anyagokkal. Márpedig akkor, amikor takarékosságot hirdetünk, erre is érdemes gondolni.

BAR HATÁROZATOK VANNAK rá, mégis több helyen valamiféle kampánynak tartják a takarékosságot. Amíg mindenütt hangsúlyozzák, hogy az ésszerű takarékosságot kell szem előtt tartani, gd- dig néhány helyen úgy érnek el látványos eredményeket, hogy annak kára a későbbi időkben érződik meg. A buji termelőszövetkezet például néhány évvel ezelőtt valóságos kis fuvarozótelepet létesített, annyi új teherautót vett. Nem is a szövetkezetnek fuvarozott, hanem elsősorban bérmunkát végzett. Közben viszont az autók rendszeres karbantartásáról „megfeledkezett”, a szakértelemmel sem volt minden rendben, így egyszerre jelentkeztek a hibák, szinte egyik napról a másikra mentek tönkre az autók, s került a szövetkezet nehéz pénzügyi helyzetbe.

Másutt is találhatunk rá példát, hogy o karbantartás elhalasztásával próbálnak takarékoskodni, kozmetikázni az éves eredményt. Ám a következő évben visszájára fordul mindez, mert a költségek hatványozottan jelentkeznek.

Mind a javítható, ám eldobott alkatrész, mind az elhalasztott javítás kárt okoz. S ezen nem lehet úgy változtatni, mint az egyik autójavítással foglalkozó nyíregyházi vállalat tette, hogy rosszul végezte a munkáját, s ezt titkolni olyan hibát tüntetett fel, amit a laikus ügyfél nem vehetett észre, és rákényszerült a nagy ösz- szegű ismételt javításra. Az sem megoldás, ha a kis méretű javítás elmarad, s utána jóval nagyobb összegbe kerül ugyanannak a gépnek, berendezésnek a karbantartása. Tudunk példát erre a nyíregyházi lakásoknál is, ahol egy kis beázásnál előbb hónapokig az aktákat tologatták, a felelőst keresték, amíg o javítás költsége jóval nagyobb lett, hiszen az időjárás, a víz nem várta meg, amíg döntenek a javítást illetően.

A KARBANTARTÁS, JAVÍTÁS elvégzése szervesen hozzá tartozik minden üzem működéséhez. Van egy optimális időszak, amikor azt el kell végezni. Az is előfordulhat, hogy a javítást már nem érdemes megcsinálni, hanem inkább új gépet kellene venni — a konzervgyár „özönvíz előtti” gépeit említhetjük —, mert a javítás több pénzbe kerül lassan, mint egy új berendezés. Ennek eldöntése vizsgálatokat igényel. De tény, hogy viszonylag pontosan meg lehet állapítani, s végső soron ez adja meg, hogy eldobjanak-e egy javíthatatlannak ítélt alkatrészt, vagy megpróbálkozzanak a felújításával.

l. b.

Regényrészlet,

módosítással

M

ostanában sok régi regény új kiadását vásároltam meg. Olvasás közben elgondolkoztam: nem lenne helyes a regények néhány mondatát a mai generáció számára egy kicsit átalakítani? Valahogy így:

Taxi (részlet a régi regényből). „A férfi kirohant a kapun és intett egy arra haladó taxinak. Üldözője egy másik taxiba ugrott, és dupla pénzt Ígérve, utasította a sofőrt, hogy kövesse az előtte haladó gépkocsit.”

(Mai formában.) „A férfi kirohant a kapun, beszaladt egy dohányboltba, tantuszt kért és tárcsázta a 222—222- őt. A város másik végéből Ígértek taxit. Üldözőjével közölte a taxi vállalat, hogy bár megdrágult a taxi, most rossz

az idő, pillanatnyilag nincs kocsi. Amikor a férfi kijött a dohányboltból, éppen arra ment egy taxi, de valaki megelőzte. Az üldöző erre megkérte az illetőt: engedje meg, hogy felesben használhassák az autót”.

Kávéház (részlet a regényből). „Elek felhörpintette a cseresznyepálinkát, egy koronát akart az asztalra dobni, de rájött, hogy könnyelműség lenne, és csak három húszfillérest tett le. Azután kirohant a nő után. Nem is látta, hogy a pincér mélyen meghajolva vágja zsebre a pénzdarabokat, mert a pálinka csak harminchat fillérbe került”.

(Mai formában.) „Elek megitta a cseresznyepálinkát, pénzt dobott az asztalra és

kirohant. A pincér az ajtóban elcsípte és figyelmeztette a vendéget, hogy a fél deci ital náluk nem öt forint, hanem tizenkettő”.

Hídpénz: „Flóriánnak éppen csak annyi pénze volt, hogy a Lánchíd pesti oldalán bedobja a hídpénzt a perselybe”.

(Mai formában.) „Flórián a megengedettnél nagyobb sebességgel kanyarodott rá a Lánchídra. A közlekedési rendőr elvette betétlapját. Száz forint”.

Még egy kávéház (regény- részlet). „A pincér doktor úrnak szólította Kázmért, feketét, hat pohár vizet, tíz napilapot és húsz képeslapot tett a hatalmas márványasztalra”.

Ma: „A pincér öt eszpresz- szóvendég közé hetediknek beszorította Kázmért és megkérte, hogy tartsa kézben a duplát, mert nem fér el az asztalon. Azután elkérte Káz- mér újságját, mert kiváncsi volt a lottóhúzásra”.

Gardedám (regényrészlet). „Nusit, mint mindig, ezúttal is Jolán néni kísérte a színházba”.

Ma: „Nusi kétnapos csónakkirándulásra ment Ferivel, azután egész nyáron vele ment weekendre”.

Csengő a moziban (regény- részlet). „Egy perccel a film befejezése előtt, mielőtt kivilágosodott volna, diszkréten megszólalt a figyelmeztető csengő. A tizenhét éves fiú, aki a tizenhat éves lány kezét szorongatta, gyorsan arébb húzódott”.

Mai forma: „Mielőtt a mozi kivilágosodott volna, a tizenhét éves férj gyorsan hazasietett tizenhat éves feleségével. Tizenegy óra felé járt az idő, meg akarták takarítani a kapupénzt”.

A mindenes (regényrészlet). „Mari takarított, mosott, főzött és a gyerekeket elvitte az iskolába. Karácsonyra a naccsága régi szoknyáját kapta ajándékba”.

Ma: „A bejárónő kijelentette, hogy amíg a porszívót nem javítják meg, nem takarít. Húsvétra régi, de még szép nercbundát kapott. Megígérték neki, hogy májustól kezdve autó hozza és viszi haza”.

Palásti László