Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-29 / 151. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1978. június 29. Az internacionalizmus szellemében H uszonkilenc kommunista és munkáspárt 1976. június 29—30-án Berlinben összegyűlt delegátusai csaknem 30 millió kommunistát képviseltek. Alkotó; olykor éles viták gyümölcse volt az egyhangúlag elfogadott dokumentum, amely a konferencia témájának pontosan megfelelő címet viselte: „Az urópai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért”. Teljes mértékben beigazolódott a berlini konferenciának az a megállapítása, hogy a helsinki záróokmányban meghatározott elvek szigorú betartásáért indítót harc szerves részévé vált annak a küzdelemnek, amelyet a dolgozók a kapitalista országokban társadalmi és politikai jogaik védelméért és kibővítéséért folytatnak. Ez a küzdelem Berlin óta nem vált könnyebbé. A NATO szélsőséges erői által támogatott szovjetellenes hisztéria, a reakciós erőknek az a kísérlete, hogy beavatkozzon a szocialista országok belügyei- be — mindez nemcsak az enyhülés ellen irányul, hanem a tőkés országok népeinek közvetlen létérdekei ellen is. A szélsőséges reakció fő fegyvere — mint erre a testvérpártok rámutattak — az antikommunizmus és annak legveszedelmesebb formája a szovjetellenesség. Különös élességgel támadja a nyugati propaganda — amelyet helyenként állampolitikai szintjére emelnek, — a szocialista országokat. A létező szocializmus elleni támadások egyúttal a tőkés országokban a kommunista pártok programjaiban megfogalmazott, célként kitűzött szocializmus ellen is irányulnak. Hiszen az a vezérmotívumuk, hogy a tömegek körében lejárassák a létező szocializmus gyakorlatát, s minden kommunista programmal szemben bizalmatlanságot keltsenek. A jelenlegi bonyolult helyzetben különösen világos: az európai kommunista és munkásmozgalom pártjainak együttes akciói elmélyíthetik az enyhülés folyamatát, elősegíthetik, hogy hatékony leszerelési intézkedésekre kerüljön sor, megszilárduljon az európai biztonság. A nemzetközi kommunista mozgalom fejlődésével együtt korunkban — amikor minden testvérpárt független, és önállóan választja meg a szocializmushoz vezető útját, vagy a szocializmus felépítésének konkrét módját, stratégiáját és taktikáját, azt, hogy miként alkalmazzon általános érvényű marxi—lenini tanításokat saját harcának konkrét feltételeire — tovább növekszik a közös felelősség súlya. Ilyen körülmények közt szükségképpen nő a testvérpártok közötti internacionalista szolidaritás jelentősége is. P rtunk, az MSZMP a poletár internacionalizmus szellemében halad együtt a Szovjetunió és a többi testvéri szocialista ország kommunista és munkáspártjaival, amelyek az új társadalom teljes felépítésén munkálkodnak. Ebben a szellemben támogatja a tőkés országokban működő testvér- pártok küzdelmét is, sikereket és eredményeket kívánva nehéz és bonyolult harcukban a monopoltőke politikai és gazdasági hatalmának megtöréséért, a dolgozó tömegek demokratikus jogaiért, a szocialista perspektíváért. V. P. Bukarestben folytatódik a KGST-tanácskozás A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXXII. ülésszaka, amely kedden nyílt meg Bukarestben, szerdán plenáris üléssel és munkatanácskozással folytatta tevékenységét. A román külügyminisztérium épületében megtartott plenáris tanácskozáson Andre; Marine, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke, Le Thanh Nghi a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese, Sanan Southichack, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság közmunka, közlekedés és szállítási minisztere, Gesesse V. Kidan, a szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzótanácsa állandó bizottságának tagja, Jose Eduardo Dos Santos, az Angolai Népi Köztársaság miniszterelnök-helyettese és Manea Manescu, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnöke szólalt fel. Délután munkacsoportokban folytatta tevékenységét a KGST ülésszaka, amelynek résztvevői csütörtökön tovább tárgyalnak a napirenden szereplő kérdésekről. Cáfolatok, nyilatkozatok Közel-keleti A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet szóvivője kedden határozottan cáfolta a libanoni jobboldalnak azt az állítását, hogy nagy létszámú palesztin alakulatok szivárogtak be Dél-Libanon- nak az ENSZ-erők (UNIFIL) ellenőrzése alatt lévő körzeteibe. — Ezek az állítások, melyeket Camille Chamoun. a szélsőséges jobboldali nemzeti liberális párt és a hozzá tartozó fegyveres milícia vezetője terjeszt — mondotta a szóvivő — teljesen alaptalanok, hazugak és provokatív célzatúak. Az amerikai, izraeli és egyiptomi rendezési javaslatok és ellenjavaslatok meny- nyiségileg egyre gyarapodó, ám tartalmilag — képletesen szólva — „egy helyben topogó” tömege úgy látszik megérlelte az időt arra, hogy az érintett felek — Izrael és Egyiptom az Egyesült Államok bevonásával ismét felvegyék a közvetlen tárgyalások fonalát. (Folytatás az 1. oldalról) egymás kölcsönös tisztelete alapján elvtársi szellemben vitákat folytatnak az új kérdésekről. Németh Károly befejezésül kijelentette: — A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Portugál helyzetkép Cyrus Vance amerikai külügyminiszter az AP hírügynökségnek adott nyilatkozatában kedden azt állította: megvan az alapja annak, hogy Egyiptom és Izrael ismét megkezdje a közvetlen párbeszédet a közel- keleti rendezési elképzelésekről. A kedd esti hivatalos izraeli állásfoglalás azonban megkérdőjelezi Vance óvatos optimizmusának jogosságát. Begin kormányfő irodája — a Washington részéről legalábbis megjátszott elégedetlenséget csillapítandó — új, s logikájában meglehetősen csavaros nyilatkozatot adott ki. Ez azt állítja, hogy Izrael nem utasította el az új egyiptomi béketervet, mivel az még nem készült el. Változatlanul elutasítja azonban Szadat elnöknek azt a követelését, hogy Izrael adja vissza (Jordániának) Cisz- jordániát és (Egyiptomnak) a Gaza-övezetet. Kommunista Párt között hagyományos, jó kapcsolatok vannak. Mostani tárgyalásaink újból megerősítették: nézeteink minden lényeges kérdésben megegyeznek. Portugália dolgozói mindig számíthatnak a magyar dolgozók, a magyar kommunisták cselekvő szolidaritására. MOSZKVAI LEVELÜNK Hívójelt: Kaukázus A nyolcmilliós világvárosban, Moszkvában kedden este nyolckor még ragyogóan sütött a nap, amikor a Ka- linyin sugárút hatalmas úti tv-képernyőjén megjelent a közlemény: — Kedden este, moszkvai idő szerint 18 óra 27 perckor újabb szovjet űrhajó startolt Bajkonurból. Az utca emberének már megszokott dolog a szovjet kozmonauták útja a világűrbe, most mégis megkülönböztetett a figyelem: az űrhajó fedélzetén ismét — immár második alkalommal —, nemzetközi páros kezdte meg a munkát. Az Interkozmosz programjának megfelelően újabb szocialista ország űrhajósa, a lengyel Miroslaw Hermaszewski őrnagy startolhatott a szovjet parancsnok, Pjotr Klimuk ezredes társaságában a világűrbe, hogy felkeressék a június 17. óta a Szaljut —6-on dolgozó társait: Vlagyimir Kovaljo- nokot és Alekszandr Ivancsenkovot. A mostani nemzetközi páros 1976 decemberében kezdte meg a közös készülődést a Csillagvárosban. A 37 éves lengyel őrnagy ugyanis ekkor költözött családjával, feleségével, 11 éves kisfiával és két és fél éves kislányával a szovjet űrhajósok városába. Űrhajós társával, Klimuk ezredessel nemcsak szomszédok, de jó barátok is lettek. A 36 esztendős szovjet parancsnok most harmadízben jár a kozmoszban, öt esztendővel ezelőtt a Szojuz—13 parancsnokaként ismerte meg a világ, majd két évvel később mint a Szojuz—18 és a Szaljut—4 parancsnokát, amikor is 63 napos űrtartózkodás után tért vissza a Földre. A korábbi tapasztalatok alapján várhatóan a 18. Föld körüli fordulat és a korrekciós manőverek elvégzése után, a starttól számított 24—28 óra múlva kerülhet sor a Szaljut—6-tal való dokkolásra, majd az átszállásra. Amennyiben sikerrel oldják meg repülésük legizgalmasabb feladatát, megkezdődhet a közös kutatási program, amelyet szovjet és lengyel tudósok közösen készítettek. Orvosi, biológiai, tudományos' és technikai kísérlet, megfigyeléssorozat szerepel a programban. A kedden este startolt „Kaukázus” hívójelű nemzetközi páros várhatóan egy hétig tartózkodik a világűrben. Kolláth Adrienn LEVELÜNK Rendkívüli kiadás V arsó-Óváros mindeddig számomra a múltat repítette em. lékezetembe. A régmúltat a Fugger-házak mézsört kínáló pincéivel és manzárdjaival. A közelmúltat annak tudatában, hogy a teljesen elpusztult Varsó romjain eredeti stílusban újjáépült Óváros falai mindössze csupán jó három évtized platináját viselik. Itt az Óvárosban, a sétáló, nézelődő turisták és munkából hazasietők forgatagában egy kitárt barokk ablakon át, felerősített rádióból hallottam meg a hírt: „Lengyel a világűrben”. Körös-körül zsebrádiók kattantak. Az Óváros piactere hirtelen megtelt a varsói rádió bemondójának ünnepélyes hangjával. Mellettem egy bolgár turista Szófiát kutatta az éterben... Az egykori vándormuzsikosok újra divatba jött utódai mandolinon, gitáron, hegedűn pengettek és húztak tust, és nagyot tekert sipládáján az utolsó varsói kintornás. Az örömteli hangzavarba a Visztula túlpartjáról belebúgott a Polski Fiat autógyár szirénája. A napilapok rendkívüli kiadásait hamarosan mikrobuszok indították útnak a város legforgalmasabb pontjaira és a varsóiak, akik közül sok ezren még éjfélkor is az utcákon, tereken voltak, kíváncsi büszkeséggel olvasgatták a sugárutak, terek, neonvilágításában a Kozmoszt ostromló szovjet—lengyel párosról szóló tudósításokat, riportokat. Az utóbbi napok eseményei izgalmasan peregtek itt Varsóban. Vasárnap a kis warclawi Paulina-Aga- ta Zalewskát, a Lengyel Népköztársaság 35 milliomodik állampolgárát köszöntöttük. Hétfőn este a varsói tv-híradóban elhangzott, hogy az újszülöttnek a lengyel állam nagykorúsága napján berendezett szövetkezeti lakást ajándékoz. A tv-híradó következő perceiben a moszkvai tudósító űr- anekdótákat mesélt a Szaljut—6-ról, és talán egy mondat töredékéből már érezhető volt a másnapi esemény prognózisa. Elmondta, hogy régi szláv szokás szerint a szovjet űrhajósok vendégköszöntő gyanánt, kenyeret és sót vittek az űrhajó fedélzetére. És, ha már lengyel eseményekről tudósítok, nem feledkezhetem meg arról sem, hogy Varsó város vezetői most éppen Prága vezetőit látják vendégül, ök, a hír hallatán most természetesen Miroslaw Hermaszewskit Vladimir Remekkel együtt emlegetik. A magyar újságíró sem tudja, „takarékra állítani” lelkesedését. Ezekkel a sebtében papírra vetett sorokkal magam is ünnepelni szeretnék éppúgy, mint az óvárosi muzsikus, a fi- ákeres, mint az autógyári sziréna kezelője, a bolgár turista, a prágai polgár- mester, a Szaljut—6-on kenyeret és sót átnyújtó szovjet űrhajós, vagy éppen a Mundial bánatát felejtő katowicei házmester. Szilágyi Szabolcs o Elnézte izmos, nagy alakját. Ahogyan a kulcsot akkurátusán zsebretette és elfordult az ajtótól. Valahol ebben a roppant mellkasban, vagy ebben a kopaszodó fejben, ott őrződik annak a valamikori nőnek az alakja, a megszépített emlékképe vagy fantomja. Vagy harminc esztendeje. Hogy nem szakadt szét ez a mellkas ? Hirtelen megérezte az alkonyt. Lajos bácsi is az órájára nézett. — Menjünk, Katikám? Kati csak bólintott, elindult. . ö ment elöl az ösvényen a HÉV-megálló felé, de a Lajos bácsi lépteinek a ropogása erősebben hallatszott. Önkéntelenül is átvette ezeknek a lépéseknek az ütemét. Csak később vette észre, hogy Lajos bácsi halkan, alig hallhatóan valami menetnótát dünnyög. ö is kezdett vele dünnyögni. Ha valaki így látna minket! Mint a bolondok. De nem járt arra senki; valami cserje mellett mentek el. Valahol felettük már fel is jött az első csillag. ★ Az anyjának csak azt mondta el, hogy ellenőrizték, van-e elég só, bors, paprika; kiegészítették a nyárskészletet, és hogy a táj, a természet lágy öle neki igazán nagyon tetszett, keresni sem lehetne eljegyzésre alkalmasabb helyet. Vacsoránál közölte Apuval is, hogy Lajos bácsi meghívta őket Tiborral a csónakházba, de ő nem is tudja, talán jobb volna, ha mindnyájait kimennének egy alkalmas hét végén. Apura is ráférne egy kis dunai levegő, víz, napfény. Olyan régen nem voltak így együtt valahol. — Mi nem jut eszedbe, kislányom? — nézett rá egy kis ingerültséggel Anyu — hiszen tudod, hogy mostanában azért nem járunk úgy együtt, mint régen, mert közben te felnőttél és jobban szereted az önálló programokat. — De ha most éppen Katinak jut eszébe — mondta Apu —, ne rontsuk el a kedvét! Igazán kimehetnénk egyszer... Persze, ha Lajos szívesen lát. — Majd alkalomadtán megemlítem neki, — mondta erre méltósággal Anyu. Valamiért nyúlt, valamit kent a kenyérre; ez volt a mozdulata — egyébként nagyon bölcs, igazi anyui, szinte királynői mozdulat —, amellyel a dolgot (még azt is éreztette, hogy talán azért is, mert váratlanul érte, s előbb meg akarja emészteni) egyelőre levette a napirendről. ★ Kati, ha már benne volt, Tibornak is beszámolt látogatásáról Lajos bácsinál, öt úgyis mindig újra és újra ösztökélni kell. — A csónakház szent hely. Lajos bácsi egyelőre csak minket tisztelt meg a meghívásával. De nekem az jutott az eszembe, hogy ha már úgyis mindenáron eljegyzést kell csinálnunk, ez a csónakház volna a legalkalmasabb hely ennyi ember összecsődítésére. Alkalmas, azt úgy értem, hogy szóval a maga alkalmatlanságában. Itt aztán semmit sem kell valami nagy szertartásossággal csinálni, mert egyszerűen úgyis lehetetlen. Nincs mód, legfeljebb valami indián szertartásra. Azt hiszem, hogy az én szüléimét rá lehetne erre venni. Mit gondolsz, a tieidet? — Miért ne lehetne? — mondta Tibor. — Nem tudhatom ugye, hogy nem kívánnak-e... hogy is mondjam ... kultú- ráltabb színhelyet egy ilyen szertartás számára... — De hiszen azt mondtad, nagyon szép. — Szép, persze. Vadregényes. De hogy egyebet ne mondjak, budi van. A bokrok mögött, ugye; nagyon diszkréten elhelyezve, de mégsem egy vízöblítéséé városi vécé. Tibor elgondolkozott. Katinak legalábbis határozottan az volt a benyomása róla, hogy gondolkozik. Aztán meghökkentő kijelentést hallatott.- — Én még sohasem láttam ilyen izé... budit. — Most majd fogsz látni! — mondta Kati határozottan, sőt szinte diadalmasan. — Sőt! Apukád és anyukád is látni fognak. Budit! Nem is értette, hogy miért ingerli annyira a budi ismeretlensége Tibor, vagy Tibo- rék előtt, hogy egyszerre mindenáron mutatni szeretne nekik egy valódi budit. Hiszen neki magának sem volt sokkal több ilynemű tapasztalata. — És mondanom sem kell, víz sincs a házban! Kétszáz méterről kell hozni, kannában! Tibort ez sem ijesztette meg. — Majd hozunk. Vagyis hozok én. — Te egyedül? Képzeld el, ha mondjuk, egyetlen kanna van és azzal kell járni, járkálni a kútra. Odavissza, oda-vi&sza. De igazad van, nagyon romantikus. Tibor ugyan nem az ismeretlen csónakház budiból, szabad tűzhelyből és vízhordásból összeállt romantikája miatt helyeselt. Egyszerűen csak szeretett volna már túl lenni az összes formaságokon, egyáltalán mindenen, amin túl kellett egyszer lenni. így fogta fel az eljegyzést, ha már fel kellett fognia: első formaság. Elhatározta, hogy fegyelmezetten végigcsinálja. — És említetted már a szüleidnek? — kockáztatta meg .Kati — megpedzetted? — Még éppen nem, de... Kati alig bírta magát türtőztetni. Ez a Tibor nem képes igennel, vagy nemmel felelni. Mit jelenthet ez vajon, hogy mégéppen nemde? A még, az éppen és a nem még valamennyire érthetők, de vajon hogyan tudná folytatni, ha mindenképpen folytatni kéne ezt a de-vel kezdett mondatot? De már gondoltam rá —, vagy mi akar ez lenni? Akar? Semmi sem akar! — Most már azért megemlíthetnéd, szívem... — mondta gyöngéden. Csak később gondolt arra, hogy most már ő is, illetve Anyu vagyis ők ketten... szóival éppen ők is megpedz- hetnék már Apunak, hogy tudja meg végre, hogy az ő haladó gondolkodású redői- ben megbúvó ósdiságelemek milyen vállalkozásra készülnek. Eljegyzés. Eljegyzés? Bizony, Apu, rnnes kegyelem. (Folytatjuk) *
