Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-27 / 149. szám
1978. június 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tiszaeszlár versenyfelhívása Több kukoricát gazdaságosan A növénytermesztés termelési értékének a negyedét a kukorica adja, míg az állattenyésztés abrakszükségletének háromnegyedét a szemes termény. Beszédes számok ezek, s ha azt vesszük, hogy a megyében az állatállomány évről évre növekszik, akkor mind több és több kukoricára van szükség. A többlettermést azonban nem a terület növelésével, hanem a hozamok emelkedésével érdemes elérni. Ezen a területen bőven van tartalék a megye mezőgazdasági nagyüzemeiben. Minden termelőszövetkezet termel kukoricát. Tavaly a hektáronkénti átlagtermés nem érte el a harminckét mázsát és több termelőszövetkezetben még a húszat sem. Persze volt kiemelkedően jól termelő gazdaság is, de kevés. A rossz eredmény az időjáráson túlmenően a termelők számlájára írható. Az idei kedvezőtlen időjárás ellenére sem szabad elkeseredni. Mindenütt gondosan végzik a vegyszerezést, ahol géppel nem lehet, ott kulti- vátorral, vagy kapával. Ha nem is teljes egészében, de részben pótolni lehet a tavaszi kiesést. Ezt bizonyítja a tiszaeszlári Kossuth Termelőszövetkezet munkája, versenyfelhívása. A szövetkezet kukoricaterülete 802 hektár, amit az IKR-ben termesztenek. Tavaly 43,2 mázsás hektáronkénti átlagtermést értek el. Ez húsz mázsával kevesebb az 1976-ban termettnél, és a szakvezetés — joggal — kevesli a 43 mázsát, eredménytelenségről beszél. Ezért döntöttek úgy, hogy versenyt hirdetnek a nyíregyházi járás termelőszövetkezetei között: a költségek és a terület növelése nélkül húsz százalékkal emelik a hozamot a múlt évihez képest. Mit tettek ennek érdekében? Alaptrágyaként — hatóanyagban számolva — öt mázsán felüli műtrágyát szórtak ki egy hektárra. Ehhez vetéskor még egy mázsa Starter komplex műtrágyát juttattak a talajba. A vetést április harmadik dekádjában elkezdték, s az első nap száz hektárt vetettek. Így ment ez négy napig, amikor esni kezdett az eső. A kukorica másik felét nagy küzdelem árán május végéig elvetették. Öntözhető területük nincs, így az esőre hagyatkoznak. 1977- ben — a jégverés rontotta az átlagot — tizennégyezer forint költség jutott egy hektárra. A betakarítást három CJaas Dominátor várja, s a gyorsaságot nem a kombájnok kapacitása, hanem a szem szárazsága fogja meghatározni. Tiszaeszlár felkészült a nagy termés fogadására. A kukoricatermesztési ágazatvezető jobb időt vár a tavalyinál, s ha beválik a jóslat, az eszláriak túltesznek önmagukon. A versenyfelhíváshoz csatlakoztak a járás szövetkezetei. A szépséghiba csak any- nyi, hogy nem a megye százharminckét termelőszövetkezete között hirdették meg a versenyt. Sipos Béla A nyíregyházi AGROKER 90 millió forint értékű alkatrészkészletének jelentős része az aratási munkákban részt vevő gépekhez való. Nem rajtuk múlik Majdnem,, holt szezon” Záhonyban — Nem sokkal kevesebb a munkám, ha egy műszakban 80 vonat helyett egy- kettővel kevesebb érkezik az állomásra — mondja Czihó Andrásné rendelkező forgalmi szolgálattevő Záhonyban. Furcsa dolog egy csinos fiatalasszonyt egy vezénylő tábornokhoz hasonlítani. Most mégis azt tesszük, hiszen munkája sóik szempontból a hadműveletek irányításához hasonlít. Vágányok tucatjaival „sakkozik”, percekért küzd, hogy időben elmenjen a nemzetközi gyorsvonat, kevesebbet ácso- rogjon magyar területen a Szovjetunióból jött mozdony. Minden percben dönteni kell, utasítást adni, az éppen pillanatnyi'ag változó helyzethez alkalmazkodni. „Újoncot négy éve nem láttunk" Munka után pedig a pihenés helyett sokszor a társadalmi munka várja. A záhonyi KISZ-vezetőség titkára, tagja az üzemi és a járási KISZ-bizottságnak, párt- alapszervezeti vezetőségi tag, a szakszervezeti bizottságnak szintén tagja. — Egyelőre bírom, sikerül mindent egyeztetni a férjem segítségével — mondja. A sínek között középkorú Rakják a Szovjetunióból érkezett traktorokat a magyar kocsikba. S zívem — mondta az asszony a férjének —, Kelemenék születés- napi vacsorájáról akarok veled beszélni. — Felesleges — válaszolta ingerülten a férfi —, tudom, hogy mit akarsz mondani. Ne egyek mohón, ne piszkosam be a ruhámat. — Nemcsak erről van szó. A süteményt rendszerint kézzel veszed le a tányérról, és az utolsó fogás után felugrasz, mielőtt a háziasszony asztalt bontana. — Jó, majd igyekszem kulturáltabban enni. Azt is megvárom, amíg a háziasszony felkel az asztaltól. — Ferikém, én nem bízom az ígéretedben. Te javíthatatlan vagy. — Drágám, nem bírom az örökös szemrehányásaidat. Ha ennyi hibám van, akkor talán az lenne a legjobb, ha elválnánk. Te szép vagy, még férjhez mehetsz. Éppen most olvasom az újságban, hogy az angol királyi családban sűrűn vannak válóperek. A gloucesteri herceg is válik feleségétől. — Ne hülyéskedj. Inkább vigyázz Kelemenéknél. Nem akarom, hogy rossz véleményük legyen rólad. — Ne macerálj folyton — mérgelődött a férj. — Te meg ne beszélj velem ilyen ingerülten. Tudod mit? Mondjuk le ezt a vacsorát. — Szó sem lehet róla. Nem sérthetjük meg az osztályvezetőmet. — És engem megsérthetsz? Egyébként, ha válni akarsz, nem gördítek akadályt elébe. Én is olvastam azt a cikket az angol hercegekről. Válik VIII. Henrik egyik leszármazottja is, egy fiatal lány, ki híres női autóversenyző. Lehet, hogy ő is úgy eszik, mint VIII. Henrik: kézzel tépi a húst, azután a csontokat a háta mögé dobálja. Ilyen nő kellene neked, jól meglennétek egymással. A férj elmosolyodott: — Már megszoktalak, szívem. Tudod mit, határozottan megígérem, hogy vigyázni fogok Kelemenéknél. A vacsora jó volt, a férfi megpróbált lassan, szépen és mértékletesen enni. A felesége elégedetten nézegette őt étkezés közben. Kelemenné megmutatta a lakás új függönyeit, és halkan panaszkodni kezdett a másik asszonynak, vigyázva, hogy férje ne hallja meg: — Irigyellek édesem, a férjed nagyon szépen eszik, bezzeg az enyém mohó, és csámcsog. Most is hallhatod; szürcsöli a feketét. Boldog nő vagy, neked nincs okod ilyen panaszra. — Nem, nekem nincs — hangzott a válasz, de az asz- szony alig állta meg, hogy ki ne öntse szívét, ne mondja meg az igazat, és ne beszéljen a vacsora előtti vitáról. M ásnap otthon vacsoráztak. A férj gyorsan evett, mint máskor, foltos lett a zakója, egyszóval ismét a régi volt. Az asszony dühösen nézett rá és veszekedni kezdett vele. A férj egy ideig hallgatta, azután megszólalt: — Szívem, hová tetted a tegnapi újságot? Gondosabban el akarom olvasni azt a cikket a VIII. Henrik női leszármazottjairól. Ha hozzám jönne, mégis feleségül venném... Palásti László férfi. Jakab József váltókezelő, aki már 18 éve végzi ezt a munkát. — Mi, idősebbek maradunk. Itt újoncot vagy négy éve nem láttunk már — kezdi. — Pedig kellene az ember, hiány van nálunk. Ezért három műszakban dolgozunk, sok a túlóránk. Ugyanezt a közel hétezer embert foglalkoztató átrakókörzet sok helyén elmondhatják. Ott, ahol a vasutasok ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, ahol nehéz fizikai munkával keresik a kenyerüket. Éppen ezért válik évről évre mind sürgetőbbé a gépesítés, az egyenletes szállítás. — S éppen az egyenletes szállítás hiánya a legnagyobb gondunk — vélekedik Rigó Zoltán üzemigazgató. — Az idén például a tervekhez képest több száz ezer tonnás a lemaradásunk. S ez nem rajtunk múlt, hanem azon, hogy sem az export, sem az import nem annak megfelelően alakult, ahogy az előzetes tárgyalásokon rögzítettük. Arra viszont nem számíthatnak a vállalatok, hogy az év végén, néhány hónap alatt behozhatnak minden szállítási lemaradást. Egyeztetés Lvovban Május utolsó hetében Lvovban egyeztették a magyar és szovjet vasutak a külkereskedelmi szállítások, szerződések ismeretében a terveket, egyeztek meg a határforgalom lebonyolításában. A negyedéves ütemezéseket úgy állapították meg, hogy számítottak az őszi csúcsforgalomra, amikor mindkét fél kocsihiánnyal küzdhet. — Olyan szállítási elosztást próbálunk megvalósítani, hogy minden átrakóhelyen egyenletes legyen a terhelés — folytatja az üzemigazgató. — Naponta 44—45 ezer tonna árut tudunk átrakni a körzetben, ehhez kell igazodnunk. Most viszont 37—38 ezer tonnát raknak csak át. Néhány hete üzemfőnökség irányítja a munkát az átrákókörzetben. A nagyobb önállóság már érezteti kedvező hatását, bár még sok minden kiforratlan az Irányításban. Ám a szovjet vasutasokkal sokkal közvetlenebbé vált a kapcsolat, gyorsabban, egymás igényeihez jobban alkalmazkodva tudják tervezni, ütemezni a szállításokat. — Jön itt a Zsiguli, pontosabban a Lada kocsi, csak győzzük fogadni — mondják az egyik rakodóhelyen. Sok évig kell még a kézi erő Nagyidat János ifjúsági szocialista brigádja féltő gonddal gurítja le a kocsikat a vasúti vagonokról, rögzíti a már útnak induló autókat. — Itt az átrakás csak akkor változik, ha speciális, autószállító vagonokat kapunk. Több is fér el így, emeletesen, gyorsabb az átrakás is. Záhonyban, az állomás létszámában most is két és fél ezren dolgoznak. De a munka nagyobbik fele már áttolódott Eperjeske átrakó pályaudvarra, ahol gépekkel rakodnák, a nagy tömegű, nagy súlyú berendezéseket, árut juttatják vagonból vagonba. A jövő útja a további gépesítés, ám mellette a kézi erőre, a forgalom lebonyolításánál a váltókezelőkre, a kocsirendezőkre még sok évig szükség lesz. L. B. V ége van a Mundial- nak. Lehet újra nagyokat aludni esténként. És akinek van kedve hozzá, az még visz- sza-visszaemlékezhet a történtekre. Mert érdemes. Vannak olyan tanulságok, amiket mindenki megszívlelhet. Az első: a jók között csak az állja meg a helyét, aki mind a kilencven percet kidolgozza. Alibi lötyögés nem lehetséges, hamar kiderül minden, s marad a kis haszon és a kis megbecsülés. Az is kiderült, hogy van, amikor a kötelező játék- (munka-) időnél hosszabb műszakra is szükség van, amihez viszont jó felkészültség és erőnlét szükséges. Nem tanulság nélküli megfigyelés az sem: a szakembereknek igen jól kell tudni a tevékenységüket. Félig felkészültek, a munkát mímelők sorra kibuktak. Mert ezt is tanulni kell, meg kell ismerni a legújabb technikát, a láb mellett egyre inkább szükség van a fejre. A szakmai továbbképzés, az elméleti tudás gyarapítása nélkül ma nem lehet Mundialon sem létezni. Látható volt az is: a kiváló tudású emberek közösen oldották meg a feladatokat. Egymásra számítva dolgoztak. Kollektív tevékenység volt. Az önzők, a karrieristák, az egyénieskedők kikoptak, látszott: csak az összeforrott brigádok maradtak talpon. Figyelemre méltónak mondható, hogy a csapatok kiválóan tudtak elkal- mazkodni az időnként kialakuló új helyzethez. A piaci követelményeknél, a szervezésben, taktikában megkívánt változtatásokat rugalmasan alkalmazták, saját környezetükön kívül a versenytársak világát is ismerték. Jelentős volt a vezetők szerepe is. Az okos, az embereivel bánni tudó, a lelkes vezető sikerre vitte csapatát. Együtt élt a fiúkkal, s ha nem is volt mind fiatal, gondolkodásban az maradt. Persze volt öreg, akiről kiderült, hogy szebben nyilatkozik, mint irányít. Mert hát ilyen is van. A legfontosabb dolog azért mégis az volt: gólt kellett rúgni ahhoz, hogy valaki győzzön. Vagyis minőséget kellett produkálni, mérhetöt. A partnert is meg- és legyőzőt. A beszéd, az okoskodás, a reklamáció nem hozott sikert. Csak a végtermék minősége tudta feltenni a koronát a munkára. Véget ért tehát a Mun- dial. De változatlanul tart egy másik Mundial. Nem ostobaság, ha hasznosítjuk a tapasztalatokat. S főleg ha lőjük a gólokat. (bürget) Munkacsarnok decemberre Kilencmillió forintot érő építkezés fejeződik be a Gáva- vencsellői Cipőipari Szövetkezetben. A rekonstrukciós munkálatok jól haladnak, így várhatóan szeptember 1- től megújult viszonyok között végezhetik munkájukat a szövetkezet dolgozói. Menet közben mintegy hatvan százalékkal nőttek meg a Rakamazi Cipőipari Szövetkezet új üzemcsarnokának építési költségei. Az AGROBER tervei alapján, a SZÁ- ÉV kivitelezésében készülő új létesítmény munkálatai jelenleg a vázszerkezet összeszerelésénél tartanak: a tervek szerint december 31-én a csarnok utolsó simításaival is végeznek. Gyarapodnak a nyíregyházi szövetkezetek is. A bútoripari szövetkezet új telephelye az ÉPSZER kivitelezésében feltehetően a jövő év második felére épül fel: a vasipari szövetkezet tizenöt- millió forintot érő szociális épületének pedig a tervei állnak készen. Az épületet a szövetkezet saját erőből, UNIVÁZ-szerkezet felhasználásával hozza létre. Az iroda, a szociális épület, valamint a műhelycsarnokok egy része már tető alatt van az építőipari szövetkezet új telephelyén, aminek végső munkálatait ez év december 31-ig végzik el. Meghívás vacsorára Beruházások az ipari szövetkezetekben
