Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-27 / 149. szám

1978. június 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tiszaeszlár versenyfelhívása Több kukoricát gazdaságosan A növénytermesztés ter­melési értékének a negyedét a kukorica adja, míg az ál­lattenyésztés abrakszükségle­tének háromnegyedét a sze­mes termény. Beszédes szá­mok ezek, s ha azt vesszük, hogy a megyében az állatál­lomány évről évre növekszik, akkor mind több és több ku­koricára van szükség. A többlettermést azonban nem a terület növelésével, hanem a hozamok emelkedésével ér­demes elérni. Ezen a terüle­ten bőven van tartalék a me­gye mezőgazdasági nagyüze­meiben. Minden termelőszövetkezet termel kukoricát. Tavaly a hektáronkénti átlagtermés nem érte el a harminckét mázsát és több termelőszö­vetkezetben még a húszat sem. Persze volt kiemelkedő­en jól termelő gazdaság is, de kevés. A rossz eredmény az időjáráson túlmenően a termelők számlájára írható. Az idei kedvezőtlen időjárás ellenére sem szabad elkese­redni. Mindenütt gondosan végzik a vegyszerezést, ahol géppel nem lehet, ott kulti- vátorral, vagy kapával. Ha nem is teljes egészében, de részben pótolni lehet a ta­vaszi kiesést. Ezt bizonyítja a tiszaeszlári Kossuth Ter­melőszövetkezet munkája, versenyfelhívása. A szövetkezet kukoricate­rülete 802 hektár, amit az IKR-ben termesztenek. Ta­valy 43,2 mázsás hektáron­kénti átlagtermést értek el. Ez húsz mázsával kevesebb az 1976-ban termettnél, és a szakvezetés — joggal — ke­vesli a 43 mázsát, eredmény­telenségről beszél. Ezért dön­töttek úgy, hogy versenyt hirdetnek a nyíregyházi já­rás termelőszövetkezetei kö­zött: a költségek és a terü­let növelése nélkül húsz szá­zalékkal emelik a hozamot a múlt évihez képest. Mit tettek ennek érdeké­ben? Alaptrágyaként — ha­tóanyagban számolva — öt mázsán felüli műtrágyát szórtak ki egy hektárra. Eh­hez vetéskor még egy mázsa Starter komplex műtrágyát juttattak a talajba. A vetést április harmadik dekádjában elkezdték, s az első nap száz hektárt vetettek. Így ment ez négy napig, amikor esni kez­dett az eső. A kukorica má­sik felét nagy küzdelem árán május végéig elvetették. Ön­tözhető területük nincs, így az esőre hagyatkoznak. 1977- ben — a jégverés rontotta az átlagot — tizennégyezer fo­rint költség jutott egy hek­tárra. A betakarítást három CJaas Dominátor várja, s a gyorsaságot nem a kombáj­nok kapacitása, hanem a szem szárazsága fogja meg­határozni. Tiszaeszlár felké­szült a nagy termés fogadá­sára. A kukoricatermesztési ágazatvezető jobb időt vár a tavalyinál, s ha beválik a jóslat, az eszláriak túltesznek önmagukon. A versenyfelhíváshoz csat­lakoztak a járás szövetkeze­tei. A szépséghiba csak any- nyi, hogy nem a megye száz­harminckét termelőszövetke­zete között hirdették meg a versenyt. Sipos Béla A nyíregyházi AGROKER 90 millió forint értékű alkat­részkészletének jelentős része az aratási munkákban részt vevő gépekhez való. Nem rajtuk múlik Majdnem,, holt szezon” Záhonyban — Nem sokkal kevesebb a munkám, ha egy műszak­ban 80 vonat helyett egy- kettővel kevesebb érkezik az állomásra — mondja Czihó Andrásné rendelkező forgal­mi szolgálattevő Záhonyban. Furcsa dolog egy csinos fiatalasszonyt egy vezénylő tábornokhoz hasonlítani. Most mégis azt tesszük, hi­szen munkája sóik szempont­ból a hadműveletek irányí­tásához hasonlít. Vágányok tucatjaival „sakkozik”, per­cekért küzd, hogy időben elmenjen a nemzetközi gyorsvonat, kevesebbet ácso- rogjon magyar területen a Szovjetunióból jött mozdony. Minden percben dönteni kell, utasítást adni, az éppen pillanatnyi'ag változó hely­zethez alkalmazkodni. „Újoncot négy éve nem láttunk" Munka után pedig a pihe­nés helyett sokszor a társa­dalmi munka várja. A zá­honyi KISZ-vezetőség titká­ra, tagja az üzemi és a járá­si KISZ-bizottságnak, párt- alapszervezeti vezetőségi tag, a szakszervezeti bizott­ságnak szintén tagja. — Egyelőre bírom, sikerül mindent egyeztetni a férjem segítségével — mondja. A sínek között középkorú Rakják a Szovjetunióból érkezett traktorokat a magyar ko­csikba. S zívem — mondta az asszony a férjének —, Kelemenék születés- napi vacsorájáról akarok ve­led beszélni. — Felesleges — válaszolta ingerülten a férfi —, tudom, hogy mit akarsz mondani. Ne egyek mohón, ne piszko­sam be a ruhámat. — Nemcsak erről van szó. A süteményt rendszerint kéz­zel veszed le a tányérról, és az utolsó fogás után felug­rasz, mielőtt a háziasszony asztalt bontana. — Jó, majd igyekszem kul­turáltabban enni. Azt is meg­várom, amíg a háziasszony felkel az asztaltól. — Ferikém, én nem bízom az ígéretedben. Te javítha­tatlan vagy. — Drágám, nem bírom az örökös szemrehányásaidat. Ha ennyi hibám van, akkor talán az lenne a legjobb, ha elválnánk. Te szép vagy, még férjhez mehetsz. Éppen most olvasom az újságban, hogy az angol királyi csa­ládban sűrűn vannak váló­perek. A gloucesteri herceg is válik feleségétől. — Ne hülyéskedj. Inkább vigyázz Kelemenéknél. Nem akarom, hogy rossz vélemé­nyük legyen rólad. — Ne macerálj folyton — mérgelődött a férj. — Te meg ne beszélj ve­lem ilyen ingerülten. Tudod mit? Mondjuk le ezt a va­csorát. — Szó sem lehet róla. Nem sérthetjük meg az osz­tályvezetőmet. — És engem megsérthetsz? Egyébként, ha válni akarsz, nem gördítek akadályt elé­be. Én is olvastam azt a cik­ket az angol hercegekről. Vá­lik VIII. Henrik egyik le­származottja is, egy fiatal lány, ki híres női autóver­senyző. Lehet, hogy ő is úgy eszik, mint VIII. Hen­rik: kézzel tépi a húst, az­után a csontokat a háta mö­gé dobálja. Ilyen nő kellene neked, jól meglennétek egy­mással. A férj elmosolyodott: — Már megszoktalak, szí­vem. Tudod mit, határozot­tan megígérem, hogy vigyáz­ni fogok Kelemenéknél. A vacsora jó volt, a férfi megpróbált lassan, szépen és mértékletesen enni. A fele­sége elégedetten nézegette őt étkezés közben. Kelemenné megmutatta a lakás új függö­nyeit, és halkan panaszkod­ni kezdett a másik asszony­nak, vigyázva, hogy férje ne hallja meg: — Irigyellek édesem, a férjed nagyon szépen eszik, bezzeg az enyém mohó, és csámcsog. Most is hallhatod; szürcsöli a feketét. Boldog nő vagy, neked nincs okod ilyen panaszra. — Nem, nekem nincs — hangzott a válasz, de az asz- szony alig állta meg, hogy ki ne öntse szívét, ne mond­ja meg az igazat, és ne be­széljen a vacsora előtti vitá­ról. M ásnap otthon vacsoráz­tak. A férj gyorsan evett, mint máskor, foltos lett a zakója, egyszóval is­mét a régi volt. Az asszony dühösen nézett rá és vesze­kedni kezdett vele. A férj egy ideig hallgatta, azután megszólalt: — Szívem, hová tetted a tegnapi újságot? Gondosab­ban el akarom olvasni azt a cikket a VIII. Henrik női leszármazottjairól. Ha hoz­zám jönne, mégis feleségül venném... Palásti László férfi. Jakab József váltóke­zelő, aki már 18 éve végzi ezt a munkát. — Mi, idősebbek mara­dunk. Itt újoncot vagy négy éve nem láttunk már — kez­di. — Pedig kellene az em­ber, hiány van nálunk. Ezért három műszakban dolgo­zunk, sok a túlóránk. Ugyanezt a közel hétezer embert foglalkoztató átrakó­körzet sok helyén elmond­hatják. Ott, ahol a vasutasok ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, ahol ne­héz fizikai munkával keresik a kenyerüket. Éppen ezért válik évről évre mind sür­getőbbé a gépesítés, az egyenletes szállítás. — S éppen az egyenletes szállítás hiánya a legna­gyobb gondunk — vélekedik Rigó Zoltán üzemigazgató. — Az idén például a tervek­hez képest több száz ezer tonnás a lemaradásunk. S ez nem rajtunk múlt, hanem azon, hogy sem az export, sem az import nem annak megfelelően alakult, ahogy az előzetes tárgyalásokon rögzítettük. Arra viszont nem számíthatnak a vállala­tok, hogy az év végén, né­hány hónap alatt behozhat­nak minden szállítási lema­radást. Egyeztetés Lvovban Május utolsó hetében Lvovban egyeztették a ma­gyar és szovjet vasutak a külkereskedelmi szállítások, szerződések ismeretében a terveket, egyeztek meg a ha­tárforgalom lebonyolításá­ban. A negyedéves üteme­zéseket úgy állapították meg, hogy számítottak az őszi csúcsforgalomra, amikor mindkét fél kocsihiánnyal küzdhet. — Olyan szállítási elosz­tást próbálunk megvalósíta­ni, hogy minden átrakóhe­lyen egyenletes legyen a terhelés — folytatja az üzemigazgató. — Naponta 44—45 ezer tonna árut tu­dunk átrakni a körzetben, ehhez kell igazodnunk. Most viszont 37—38 ezer tonnát raknak csak át. Néhány hete üzemfőnök­ség irányítja a munkát az átrákókörzetben. A nagyobb önállóság már érezteti ked­vező hatását, bár még sok minden kiforratlan az Irá­nyításban. Ám a szovjet va­sutasokkal sokkal közvetle­nebbé vált a kapcsolat, gyorsabban, egymás igényei­hez jobban alkalmazkodva tudják tervezni, ütemezni a szállításokat. — Jön itt a Zsiguli, ponto­sabban a Lada kocsi, csak győzzük fogadni — mondják az egyik rakodóhelyen. Sok évig kell még a kézi erő Nagyidat János ifjúsági szocialista brigádja féltő gonddal gurítja le a kocsi­kat a vasúti vagonokról, rögzíti a már útnak induló autókat. — Itt az átrakás csak ak­kor változik, ha speciális, autószállító vagonokat ka­punk. Több is fér el így, emeletesen, gyorsabb az át­rakás is. Záhonyban, az állomás létszámában most is két és fél ezren dolgoznak. De a munka nagyobbik fele már áttolódott Eperjeske átrakó pályaudvarra, ahol gépekkel rakodnák, a nagy tömegű, nagy súlyú berendezéseket, árut juttatják vagonból va­gonba. A jövő útja a további gépesítés, ám mellette a kézi erőre, a forgalom lebonyolí­tásánál a váltókezelőkre, a kocsirendezőkre még sok évig szükség lesz. L. B. V ége van a Mundial- nak. Lehet újra na­gyokat aludni es­ténként. És akinek van kedve hozzá, az még visz- sza-visszaemlékezhet a történtekre. Mert érdemes. Vannak olyan tanulságok, amiket mindenki megszív­lelhet. Az első: a jók között csak az állja meg a he­lyét, aki mind a kilenc­ven percet kidolgozza. Alibi lötyögés nem lehet­séges, hamar kiderül min­den, s marad a kis ha­szon és a kis megbecsülés. Az is kiderült, hogy van, amikor a kötelező játék- (munka-) időnél hosszabb műszakra is szükség van, amihez viszont jó felké­szültség és erőnlét szük­séges. Nem tanulság nélküli megfigyelés az sem: a szakembereknek igen jól kell tudni a tevékenysé­güket. Félig felkészültek, a munkát mímelők sorra kibuktak. Mert ezt is ta­nulni kell, meg kell ismer­ni a legújabb technikát, a láb mellett egyre inkább szükség van a fejre. A szakmai továbbképzés, az elméleti tudás gyarapítása nélkül ma nem lehet Mundialon sem létezni. Látható volt az is: a ki­váló tudású emberek kö­zösen oldották meg a fel­adatokat. Egymásra szá­mítva dolgoztak. Kollek­tív tevékenység volt. Az önzők, a karrieristák, az egyénieskedők kikoptak, látszott: csak az összefor­rott brigádok maradtak talpon. Figyelemre méltónak mondható, hogy a csapa­tok kiválóan tudtak elkal- mazkodni az időnként ki­alakuló új helyzethez. A piaci követelményeknél, a szervezésben, taktikában megkívánt változtatásokat rugalmasan alkalmazták, saját környezetükön kívül a versenytársak világát is ismerték. Jelentős volt a vezetők szerepe is. Az okos, az embereivel bánni tudó, a lelkes vezető sikerre vitte csapatát. Együtt élt a fi­úkkal, s ha nem is volt mind fiatal, gondolkodás­ban az maradt. Persze volt öreg, akiről kiderült, hogy szebben nyilatkozik, mint irányít. Mert hát ilyen is van. A legfontosabb dolog azért mégis az volt: gólt kellett rúgni ahhoz, hogy valaki győzzön. Vagyis minőséget kellett produ­kálni, mérhetöt. A part­nert is meg- és legyőzőt. A beszéd, az okoskodás, a reklamáció nem hozott si­kert. Csak a végtermék minősége tudta feltenni a koronát a munkára. Véget ért tehát a Mun- dial. De változatlanul tart egy másik Mundial. Nem ostobaság, ha hasznosítjuk a tapasztalatokat. S főleg ha lőjük a gólokat. (bürget) Munkacsarnok decemberre Kilencmillió forintot érő építkezés fejeződik be a Gáva- vencsellői Cipőipari Szövet­kezetben. A rekonstrukciós munkálatok jól haladnak, így várhatóan szeptember 1- től megújult viszonyok kö­zött végezhetik munkájukat a szövetkezet dolgozói. Menet közben mintegy hat­van százalékkal nőttek meg a Rakamazi Cipőipari Szövet­kezet új üzemcsarnokának építési költségei. Az AGRO­BER tervei alapján, a SZÁ- ÉV kivitelezésében készülő új létesítmény munkálatai je­lenleg a vázszerkezet össze­szerelésénél tartanak: a ter­vek szerint december 31-én a csarnok utolsó simításaival is végeznek. Gyarapodnak a nyíregyházi szövetkezetek is. A bútor­ipari szövetkezet új telephe­lye az ÉPSZER kivitelezésé­ben feltehetően a jövő év második felére épül fel: a vasipari szövetkezet tizenöt- millió forintot érő szociális épületének pedig a tervei áll­nak készen. Az épületet a szövetkezet saját erőből, UNIVÁZ-szerkezet felhasz­nálásával hozza létre. Az iroda, a szociális épü­let, valamint a műhelycsar­nokok egy része már tető alatt van az építőipari szö­vetkezet új telephelyén, aminek végső munkálatait ez év december 31-ig végzik el. Meghívás vacsorára Beruházások az ipari szövetkezetekben

Next

/
Thumbnails
Contents