Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-27 / 149. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 27. Az év végén: Gázszállítás Orenburgbál A 2750 kilométer hosszú orenburgi gázvezeték, avagy most már hivatalos nevén: a Szövetség gázvezeték magyar szakaszán, az év harmadik negyedében adják át a bogorodcsányi kompresszor- állomást, a negyedik negyedévben a husztit, és a jövő év elején a guszjatyinit — jelentette be Juhász Ádárn nehézipari minisztériumi államtitkár hétfői sajtótájékoztatóján. amelyet a minisztérium a Magyar-Szovjet Baráti Társasággal közösen rendezett a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Ott volt Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, a budapesti szovjet nagykövetség képviseletében pedig Nyikolaj Oszipov, és Ivan Szalimon nagykövetségi tanácsos. A közös KGST-beruházás építői már üzemeltetési próbákat végeznek a gázvezeték 1282 kilométeres szakaszán. A Szövetség gázvezeték 22 kompresszorállomásából 8- nál ez év harmadik negyedévében, további 4-nél a negyedik negyedévben és a hátramaradó 10 állomásnál pedig jövő év első felében fejezik be az építési és szerelési munkálatokat. A gázszállítás megindításához azonban nincs valamennyi kompresz- szorállomás bekapcsolására szükség, így 1978 végén már magyar területre ér a szovjet földgáz, a jövő év elején pedig megkezdődik az üzemszerű gázszolgáltatás. A szovjet fél — a szerződésnek megfelelően — 1978- tól összesen 55 milliárd köbméter földgázt szállít Magyarországnak 20 év alatt. Ez 48 millió tonna fűtőolajnak felel meg. Tőkés importból ennyi olaj beszerzése mintegy 6 milliárd dollárba kerülne. Bombázás Jemenben Repülőgépek bombázták és tüzérségi fegyverekkel lőtték hétfőn Adenben a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság elnöki tanácsának épületét — jelentette az INA iraki hírügynökség adeni tudósítója. A hétfői francia lapok az Ahmed Husszein al-Ghasmi, a Jemeni Arab Köztársaság elnöki tanácsának elnöke ellen elkövetett halálos merényletet kommentálva rámutatnak : egyes reakciós arab rendszerek e terrorcselekményt arra akarják felhasználni, hogy kiélezzék a két jemeni állam közötti kapcsolatokat, és ürügyet teremtsenek a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság belügyeibe történő beavatkozásra. A Jemeni NDK kormánya hangsúlyozta, hogy semmi köze az Ahmed Husszein al- Ghasmi elleni halálos me- rényethez, és részvétét fejezte ki Abdel Aziz Abdel Ghaninak, a Jemeni Arab Köztársaság miniszterelnökének — emeli ki a hétfői L’Humanité. Leonyid Brezsnyev beszéde Minszkben (Folytatás az 1. oldalról) szabású fegyverkezési programot fogadtak el. Ez a népek vágyainak és létérdekeinek figyelmen kívül hagyása. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: a NATO vezetői által az ENSZ-közgyűlésen a leszerelést támogató kijelentések csupán a közvélemény félrevezetésére szolgáltak, a lényeget számukra a NATO washingtoni csúcstalálkozója jelentette. Ugyanebben a hangnemben beszélnek a pekingi vezetők is — folytatta Leonyid Brezsnyev. — Képviselőjük valószínűleg eltévesztette a fórumot; harcias hangnemű beszédét nem az ENSZ-ben, hanem a NATO tanácsának ülésszakán kellett volna elmondania. „Az Egyesült Államokban az utóbbi időben magas szinten és meglehetősen cinikus formában próbálják kijátszani a „kínai kártyát” a Szovjetunió ellen. Ez rövidlátó és veszélyes politika, amelynek szerzői esetleg keserűen ébrednek majd rá erre” — mondotta Brezsnyev. Brezsnyev hangoztatta: bár a közgyűlés leszerelési ülésszaka rövidesen véget ér, a népeknek folytatniok és erő- síteniök kell a leszerelésért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért vívott harcukat. Beszédében a továbbiakban részletesen szólt a fegyverzet és a fegyveres erők Közép- Európában történő csökkentéséről folytatott bécsi tárgyalásokról. Sajnálattal állapította meg, hogy az immár ötéves megbeszélések mind ez ideig nem hoztak eredményt. Hangoztatta: a szocialista országoknak a közelmúltban előterjesztett új javaslatai figyelembe veszik a tárgyalások eddigi tapasztalatait, azt célozzák, hogy a bécsi megbeszéléseket kivezessék a zsákutcából. Ezek a javaslatok új, széles körű és konkrét programot adnak. Lényegüket két Doniban összegezte. Egyrészt a javaslatok legfontosabb eleme az, hogy konkrét számokat tartalmaznak az első szakaszra vonatkozóan a Szovjetunió és az Egyesült Államok által végrehajtandó csapatcsökkentésre, a Szovjetunió kész egy éven belül három teljes hadosztályt kivonni, a teljes harci technikával együtt, beleértve mintegy ezer harckocsit. Másrészt a NATO-or- szágok és a Varsói Szerződés tagjai fegyveres erőinek csökkentését úgy kell végrehajtani e javaslatok szerint, hogy megőrizzék az egyensúlyt. Az a javaslat, hogy a két fél fegyveres erői számára közös felső határt szabjanak meg, a nyugati fél elképzeléseit tükrözi. Az elmúlt fél évtized egyik legfontosabb békés vívmánya az európai politikai légkör megjavulása —, folytatta az SZKP KB főtitkára. — Különösen érzékletesen nyilvánult ez meg a legutóbb, az NSZK-ban tett látogatásunk során. A Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatok ma — a negatív momentumokról sem feledkezve meg — az európai stabilitás, az európai enyhülés egyik legfontosabb elemét jelentik. Nagy utat tett meg kapcsolatai fejlesztésében a Szovjetunió és Franciaország is, jól fejlődnek kapcsolataink Olaszországgal, Svédországgal, Ausztriával, Finnországgal. A török miniszterelnök, Bülent Ecevit most véget ért látóga- tása a Szovjetunióban valódi hozzájárulást jelentett az összeurópai értekezlet résztvevői közötti békés együttműködés fejlesztéséhez. Brezsnyev síkraszállt azért, hogy állandóan szilárduljon és fejlődjék a békeszerető európai államok e közös vívmánya, az európai enyhülés folyamata. Különösen fontos ez ma, amikor a nemzetközi helyzet ismét éleződik. Éppen Európa mutathat gyakorlati példát arra, hogyan kell egymás mellett élni, együttműködni, közösen dolgozni. A tartós békéért vívott harc nem csupán a kormányok, hanem a népek, a széles néptömegek feladata is, — hangoztatta a szónok. — A dolgozók létérdeke minden országban az, hogy ne engedjék meg a háború veszélyének növekedését, ne engedjék meg, hogy mindaz a jó, ami az elmúlt években a világban bekövetkezett, kárba- vesszen, hanem haladjanak tovább előre a valóban tartós béke felé. A néptömegek egyesített erőfeszítésével el lehet érni ezt a célt. Leonyid Brezsnyev rámutatott: korunkban a nemzetközi élet igen nagy fontosságú tényezője lett a szocialista országok erősödő testvéri együttműködése. Utalt a szocialista gazdasági integráció elmélyülésére, hangoztatva, hogy szinte jelképe ennek a szocialista országok közös űrkutatási programja, a közös űrrepülések. Ezek közül az első már megtörtént, s a programot a közeli jövőben folytatják, — mondotta a többi között. Az SZKP KB főtitkára szólt arról, hogy Belorusszia sokat szenvedett, de hősiesen helytállt a háború éveiben. Minszket a fasiszták megszállták ugyan, de meghódítani nem tudták: a város ellenállói három év alatt több, mint 1500 fegyveres akciót hajtottak végre. Leonyid Brezsnyev az ünnepi ülés résztvevőinek hatalmas tapsa közepette olvasta fel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének rendeletét arról, hogy Minszket a Hős Város címmel tüntetik ki, majd feltűzte a város zászlajára az Aranycsillagot és a Lenin-rendet. A város dolgozóinak képviselői az ünnepi ülésen felszólalva biztosították a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságát, annak Politikai Bizottságát és személy szerint Leonyid Brezsnyevet: méltók lesznek a megtisztelő címre, munkájukkal bizonyítják, hogy követik a párt útmutatását. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke hétfőn Minszkből visszaérkezett Moszkvába. Visszaérkezett a szovjet fővárosba Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter is. Amerikai levelünk Záteiyra látott tanulmányút N emes célok elérésére egyezmény jött létre 1977-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és a „4—H” jelű amerikai magánszervezet között. Ennek alapján lehetőség nyílt 25 magyar agrármérnök számára, hogy egyrészt — mint az egyezmény leszögezte — az Egyesült Államokban megismerkedjenek a modern mezőgazdasági technológia gyakorlati alkalmazásával, másrészt, egymás kultúrájának, szokásainak, gazdasági és igazgatási rendszerének tanulmányozásán keresztül a tanulmányút hozzájáruljon a kölcsönös megértés és a barátság kialakításához. Érthető, hogy e célok láttán a 25 egyetemet és főiskolát végzett magyar fiatal szakmai izgalommal és nagy várakozással érkezett az Egyesült Államokba. Sajnos a szakmai izgalmat hamarosan más izgalmak váltották fel, s a tapasztalatszerzéssel kapcsolatos reményteljes várakozás is erősen, több esetben a nullára csökkent. Az alapvető probléma abból adódott, hogy szakmailag jól képzett, tudásszomjjal teli fiataljainkat a szerződésben jelzett célok elérésére alkalmatlan farmokra helyezték, ahol nem lehetett tovább tanulni, csiszolni a szakmai tudást. A „4—H” által kijelölt farmok többsége egyrészt túl kicsi, másrészt korszerűtlen volt. Így az egyezmény céljai, nevezetesen a modern mező- gazdasági teahnológia gyakorlati alkalmazása, a nagyüzemi szervezés és igazgatás elsajátítása objektív okokból elérhetetlenné vált a 25 fiatal túlnyomó többsége számára. De a kezdeti csalódás nem ölte meg a reményeket. Rendkívül kemény munkával igyekeztek helytállni és minden rájuk bízott feladatot elvégezni. „Nem figyelve, hanem dolgozva akarunk tanulni” — volt a jelszavuk. Nem is volt egyetlen farmernek sem panasza munkájukra. Rövidesen kitűnt, hogy a farmerek többsége nem is akart mást tőlük, csak a kellemetlen, nehéz munkák elvégzését, szóval afféle „diplomás béreslegényeknek” tekintették szakembereinket, akik igen alacsony fizetésért minden, szakmai tudást ,nem igénylő munkákat végeztek. Naponta 13—14 órát dolgoztatták többségüket, s a túlóradíjak kifizetéséért is — a legtöbb esetben sikertelen — különharcot kellett vívniok. Fizetésük és ellátásuk is inkább hasonlított egy illegálisan az Egyesült Államokban tartózkodó mexikói vendégmunkáséhoz, mint a két ország közötti egyezmény alapján tanulmányúton lévő szakemberekéhez. A helyzet néhány hónap után több esetben tarthatatlanná vált, ezért — kérésekre és sürgetésekre — az amerikai partner cseréket hajtott végre. A helyzetre jellemző, hogy 25 fiatalból 14-en cseréltek farmot, egy szakemberünk munkabaleset közben elvesztette egyik lábát, hárman pedig egy fél év után hazatértek. Az elsőnek hazatért szakemberünk így vélekedett: „Ilyen formában céltalannak és megalázónak tartom a munkát. Nem ez volt a kijövetelünk célja”. A társa szerint „Mint olcsó munkaerőt, úgy tekintenek bennünket, akiket ki lehet és ki is használnak. A szerződésben szereplő 54 órás munkahetet nem tartják be és nem is akarják betartani. A balesetmentes munka nincs biztosítva. Ezért vesztette el társunk is a lábát.” Egy másik úgy vélekedett, hogy azok a farmerek, akiket megismertek, nem vesznek új gépet, mert drága, ezért a régi, korszerűtlen gépekkel dolgoznak és dolgoztatnak. Magyarországon 15 éve törvényt hoztak, hogy a traktort nem lehet üzemeltetni fülke és borulásgátló nélkül. A farmokon ilyen törvény és gyakorlat nincs. Télen is fülke nélküli traktorokon dolgoztak. „Itt jöttem rá, nagyon drága áron — mondta a súlyos balesetet szenvedő fiatal szakemberünk — hogy milyen fejlett a magyar mezőgazdaság”. „A magyar mezőgazdaságnak nincs szükség annak bizonyítására, hogy főiskolát és egyetemet végzett fiatalok az Egyesült Államokban — rosszabb körülmények között, mint Magyarországon — megállják a helyüket a fizikai munkában” — vélekedtek többen. Általános a panasz a szálláskörülményekre, mert néhányan rádió és tv nélküli padlásszobában, átalakított szerszámos- kamrában laktak, vagyis összehasonlíthatatlanul rosszabb körülmények között, mint otthon. Sajnos kisebbségben vannak azok a szakembereink, akik a várakozáshoz közeli körülmények közé kerültek szakmailag és emberileg. Az ő tarsolyukban is lényegesen kevesebb szakmai szerzemény van a vártnál. „Láttam több jó megoldást, de az csak egy kis része annak, amit vártunk ettől a gyakorlattól” — mondta egy viszonylag jó körülmények közé került fiatal. „Az állattenyésztésben például a kitűnő fajták adják az amerikai mezőgazdaság kiemelkedő sikerét, s ez nem a farmok, hanem a kutatóintézetek munkáját dicséri” — mondták többen. Általános vélemény alakult ki szakembereink és a gondjukat végül is felelősséggel kézbe vevő nagykövetségünk között, hogy a tapasztalatok nincsennek arányban az erőfeszítésekkel, a meglepően rossz körülmények között végzett munkában hozott áldozatokkal. A tanulmányút céljainak elérése így lehetetlenné vált. Mindezek alapján kérték az egyéves tanulmányút lerövidítését, A szerződő felek ennek alapján megállapodtak, hogy 1978 május végén a gyakorlat véget ér, szakembereink hazautaztak. A szakmainál politikai tapasztalatokban sokkal gazdagabban visszatérő fiataljaink remélik, hogy az ő kárukon az illetékesek tanulnak és legközelebb gondosabb, körültekintőbb előkészületet végeznek egy ilyen jellegű egyezmény aláírása előtt. Az egyik fiatal mondta hazaindulás előtt: „Ez számomra nem szakmai, hanem politikai tanfolyam volt. Ha valaki az egyetemen így festette volna le egy amerikai farmon dolgozó munkás életét, nem hittem volna el”. 0 zátonyra futott tanulmányút végül is nem volt teljesen haszon nélküli. Mindenki tanulhat belőle és mindenki a maga területén levonhatja a megfelelő tanulságokat. Washington, 1978. június. DCtuuíes. htixán MOLNÁR ZOLTÁN: limuftiimtisil Mondani ugyan nem mondta. Legfeljebb annyit, hogy: de Kati kérlek ... Amire Kati az orrát, a fülét kezdte ciháim, morzsolni, beleharapott a nyakába, és Tibor ilyen helyzetben végképpen nem tudott hogyan viselkedni. — Ugye mondtam már neked — kezdte Kati, mint aki nem is egészen bizonyos benne —, ugye, mondtam már ezt az eljegyzést? Tibornak ugyanis többször el kellett valamit mondani, ha az ember azt akarta, hogy megjegyezze, s főleg, hogy fel is fogja. — ... Hogy mit akar anyám, az én drága, modem, haladó gondolkodású, festett hajú anyukám? Szóval eljegyzést. Meg kell veszni... Na mit szólsz? — Kérlek, én... természetesen... ahogy ő jónak látja. — Ó te mamlasz! Te csodálatos, jóságos, kis mulya mamlasz... Hát nem vagyunk mi már túl az eljegyzésen? — Úgy gondolom, hogy... Kati nem hagyta a mondatot végigmondani. Megijedt, nehogy sikerüljön Tibort meggyőznie az eljegyzés feleslegességéről. — ... hát ilyenek! Az ember már azt hiszi, hogy belevaló, klassz, formaságokra nem adó szülőanyja van... és akkor egyszerre csak, nézz oda, mi nem jut eszébe... mint egy őslény, hogy azt mondja: eljegyzés... Tibor olyasmit sejtvén, hogy itt konfliktus lehet — ha nem is nagyon éles konfliktus — anya és lánya között, azt kezdte fontolgatni, hogy helyes-e, ha ő itt egyáltalán véleményt nyilvánít? — Hát nem megható? — Kati megszorongatta Tibor nyakát, és aztán elkezdte egy kicsit a fülét harapdálni. — De — bólogatott Tibor — megható. Kapott egy igazi csókot a szájára. — Mindenesetre te is meg- pedzhetnéd a szüleidnek... vajon ők mit szólnának hozzá? Mégis hát egy ilyen eljegyzés... Nélkülük meg... hát... vagyis... — Természetesen! Majd szólok. Nem hiszem, hogy kifogásuk lenne. — Nekik is biztosan volt eljegyzésük... annak idején. — Biztosan, persze. — Lehet, hogy még tetszene is nekik a dolog. — Hogyne, miért is ne tetszene? Kati tudott volna egy-két dolgot mondani, amik miatt nem biztos, hogy az eljegyzés ötlete okvetlenül tetszik majd Tibor szüleinek. De ezt már igazán jobbnak látta, ha ráhagyja. Különben is, lehet, hogy még Tibornak magának is el kell mondania néhányszor, hogy valóban bejusson a dolog abba a tudós pici kis agyába. Lajos bácsi nem az az ember volt, aki ha rászánta magát valamire, sokat tétovázott a következő lépésen. Egyszerűen felhívta Katit, jöjjön ki a csónakházba, nézzen körül, milyen előkészületeket látna szükségesnek. Kati persze semmit. A tűz köré ülők lábát éppen befogadó, kör alakú árok, felette körül durva deszkaülőkkel, gyeptégla háttámlával. Itt még akár náluk nagyobb társaság is elférne a tűz-szalonnasütő-bogrács- tartó áldozati oltár körül. Két-három ócska nyugágy,- melyben megpihenhetnek az idősebbek. A sűrű lomb a csónakház mögött, melyben rigó fütyül, vagy szél susog, a Duna habjainak alkonyati lágy csobogása. Az egész any- nyira egzotikus, hogy kitalálni sem lehetne különbet. — Ha már meg kell csinálni az öregek kedvéért, akkor már legalább itt, a természet kigyeptéglázott ölén tegyük. Jobbat nem lehet kitalálni. Lajos bácsi éppen csak észlelte, hogy anya a lányának, lány az anyjának, vagy az „öregek”-nek tulajdonítja az óhajt, az eljegyzés kezdeményezését. Csak észlelte, nem tette szóvá. (Folytatjuk) o
