Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Faeke, repülő B szépen zödellő búzatáblák felett növényvédő repülőgép szórta a permedét Nyíregyháza és Tyúkod határában. Pár óra múlva zsugorodott, fonnyadt a szúróka és a többi gaz. Még az ötvenes évek végén is gyakori lát­vány volt: nők és öregek egymás mellé álltak a táblán és lassan haladva, egyen­ként döfték ki a szúrókákat. Szerszá­muk az isztike, illetve az aszatoló volt. A mai fiatalok előtt már ismeretlen e két szó. A faekét és a többi ősi szerszá­mot is csak a történelemkönyvekből és a regényekből ismerik fiataljaink. Valamennyi generáció tanúja annak, hogy alaposan megváltozott a paraszti munka. _ Az értelmező szótár azt írja, hogy a paraszt „földműveléssel hivatásszerűen foglalkozó személy”. A szónak nincs már sértő, lekicsinylő jelentősége, sőt már nem is nagyon használjuk. Mert a föld művelésével traktorosok, növény­védők, technikusok és agronómusok fog­lalkoznak. Tehát szakmunkások, egye­temet és főiskolát végzettek. A szabol­csi traktoros Rába-Steigerjével ősszel és tavasszal akár kétezer holdat is fel­szánthat, az egyéni gazda tehenével, lo­vaival egész életében nem szántott ek­kora területet. A falu társadalma folyamatosan át­alakul, a tsz-paraszt növényápoló, nö­vényvédő, vagy állattenyésztő szakmun­kássá válik. Nagyarányú a gépesítés, a kemizálás. A növényvédő repülőgépek pilótáit éppen megyénkben képzik. Régebben, illetve nem is oly' régen a paraszti munka minden ága hatalmas erőfeszítést igényelt. Néhány gyermek­kori élmény: a Barabási Állami Gaz­daság csikósai, gulyásai 20 literes vödör­rel merik a gémeskútból vályúba a vi­zet, a tiszaszalkai Búzakalász Tsz tag­jai kézi kaszával vágják a rendet. Vá­mosatya határában tűző napon kapál­ják a kukoricát. Most? Nyírbogáton vil­lanypásztor vigyázza a teheneket, a csengersimai tsz szakosított telepén a tehenek önitatóból szürcsölik a vizet, kombájn és kaszálógép dolgozik minde­nütt. Lapunk május 17-i számában egy kép alá ezt írtuk: „A leveleki Dózsa Termelőszövetkezetben a 800 hektáron vetett kukorica gyomirtását vegyszerrel végzik.” A paraszti munka napfelkelté­től napestig tartott, a csengersimai te­henész szakmunkások (mert bizony szakmunkásvizsgát tettek) a közelmúlt­ban azzal dicsekedtek, hogy osztott munkaidőben dolgoznak. Vagyis reggel 5-től 9-íg végzik munkájukat, aztán délután négyig pihennek, vagy horgász­nak a Szamoson. Régen a lányok, asszonyok „hétrét görnyedve" ültettek, furkóval, vagyis kihegyezett fával csináltak helyet a pa­lántának, aztán jött a lóvontatta lajtés kezdődött a locsolás. A minap a Nyír­egyházi Mezőgazdasági Főiskola apagyi üzemegységében láttuk az ügyes gépet, amely egyszerre két sor dohányt ültet és locsol is. Az univerzális gép naponta csaknem száz asszony helyett dolgozik! Több tsz ipari, vagy kereskedelmi te­vékenységet végez, ezzel is segíti a szűkebb, vagy tágabb közösséget. Gon­doljunk csak a nyírmadaiak nikecell üzemére, vagy a mérkvállajaiak Máté­szalkán is árusított húskészítményeire. Csökken a különbség az ipari és a me­zőgazdasági üzemek, a gyári munkások és a mezőgazdasági dolgozók között. Az utóbbi években a tsz-tagok érdekében társadalombiztosítási intézkedések is születtek. Hogy a csökkenés szembetű­nőbb legyen, a tsz-ekben tovább szük­séges javítani a szociális ellátást, a le­hető legtöbb helyen biztosítani kell a téli foglalkoztatást. Az elöregedés, a nyugdíjazás miatt a következő években a tsz-tagok száma nem nő, inkább csökken, ezért — és nemcsak ezért — további gépesítésre van szükség. Főleg a nehéz fizikai munka megkönnyítésé­re érdemes áldozni. R z állami gazdaságok dolgozóit a XI. kongresszus óta munkásként említjük, az iparszerű termelés és egyéb hasonlóságok miatt ők a munkás- osztályhoz tartoznak. Mind az állami gazdaságok, mind a termelőszövetkeze­tek dolgozói nehéz és fontos munkát végeznek. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek Fazekas Péterné dr. megyei bíróval a fiatalkorúak bűnözéséről A bíró munkája során mindig az élet árnyas oldalát látja. Különösen elszo­morító lehet az, ha a bíró előtt fiatal­korú fiú. vagy lány áll. ön. mint édes­anya, mire gondol, amikor, egy ügy- tárgy alásához kezd? — Évente több száz ügy, több száz fiatal kerül a fiatalkorúak bírája elé. Ezt meg­szokni nem lehet, hisz nem elvetemült em­berekről van szó, hanem olyan fiatalokról, akik megtévedtek, akik környezetük hatásá­ra követtek el büntetendő cselekményt. Ilyenkor mindig elszorul az ember szíve, s bár nekünk jogi szempontok alapján kel' mérlegelni, nem tudjuk az érzelmeket sem figyelmen kívül hagyni Meglátszik ez a büntetéseken is? — Azt hiszem, igen. Nemrég egy közép- iskolás fiú állt előttünk, aki jogosítvány nél­kül motorozott, s elütött egy gyalogost. Az ilyen cselekményre szigorú büntetést rendel a törvény, s mi mégis „csak” bírói megro­vásban részesítettük. A körülmények tisztá­zásakor ugyanis kiderült, hogy a fiút — aki jó tanuló, sem az iskolában, sem a környeze­tében soha semmi baj nem volt még vele — egyik éjszaka az apja ébresztette, hogy ellik a tehén, azonnal állatorvosért kell menni Az orvos a szomszéd faluban lakott, s mi­vel sürgős volt a dolog, a fiú katona bátyja motorjára ült. Apjával együtt baj nélkül ér­tek át a szomszéd faluba, az apa az orvost várta, a fiú egyedül indult visszafelé. Űt- közben elromlott a világítása, s a sötétben elütötte az előtte haladó gyalogost Melyek azok a cselekmények, amelyek miatt a legtöbbször bíróság elé kerülnek a fiatalok? — A statisztikában a lopás, a betöréses lopás, a rablás, tehát a vagyon elleni - bűn- cselekmények vezetnek, kevesebb az erősza­kos cselekmény — a súlyos testi sértés, a garázdaság, a hivatalos személy elleni erő­szak — száma. A Vajon miért lopnak a fiatalok? Szük- w ségük van rá? — Egyáltalán nem azért, s logikus ma­gyarázatot is csak egyet lehet találni okai­ra. Logikus, ha valaki nem dolgozik, akkor lopásból akar pénzt szerezni magának. Ter­mészetesen ez még súlyosabban megítélen­dő cselekmény. A fiatalkorúaknái inkább az úgynevezett vagányság, az ötletszerűség a jellemző. Egyik társaság például csavargás közben. megéhezett, megláttak egy üzemi konyhát és betörtek. Amikor jóllaktak, to­vábbmentek. Ugyanezek találták ki egyszer, hogy most éppen zenélni van kedvük, s egy pincét törtek fel, mert tudták, hogy ott hang­szerek vannak. De ehhez hasonlíthatnám a járműlopásokat is. hiszen akik például ko­csit lopnak, tisztában vannak vele, hogy az nem lehet az övék, csupán kocsikázni akar­nak. A Ha a múlt évet most figyelmen kívül v hagyjuk, a statisztika azt mutatja, hogy évről évre magasabb a fiatalkorúak ál­tal elkövetett bűncselekmények száma, ön szerint mi ennek az oka? Az okok között második helyen az is­kolai nevelés hiányosságait említette. — Nem rangsorolás volt az okok egymás- utánisága, bár fontosságát tekintve akár az is lehetett volna. Az a tapasztalat, hogy az iskolákban a tanítás miatt kevés idő jut a nevelésre, s a tanulók sem sokat törődnek egymással. Vannak közöttük olyanok, akik­re hallgatnak, sajnos az ilyenek legtöbbször a rosszra csábítják társaikat. És ez még nem minden. Ha az iskolában tudomást szerez­nek egy-egy tanulójuk törvénybe ütköző cse­lekedetéről, szinte nyomban kicsapják őket. Nemrég egy diákot lopáson értek. Alig kez­dődött meg az eljárás, máris kicsapták, a bí­róság pedig — büntetlen előélete, más eny­hítő körülmények miat — próbára bocsátot­ta. vagyis nem kellett börtönbe mennie. Is­kolába már nem mehetett, csavarogni kez­dett, édesanyja — aki egyedül nevelte — már nem tudott rá vigyázni, s a fiú újabb bűncselekményeket követett el. Milyen szerepe van az alkoholnak fiatalkorúak bűnözésében? — Sajnos, elég nagy: tavaly a bűncselek'- ménveknek 10 százalékát követték el alko­holos befolyásoltság alatt. Ha az alkoholfo­gyasztás okait keressük, szintén a családból kell kiindulni. Az alkoholista szülők eseté­ben azt hiszem nincs szükség magyarázatra, ám az úgynevezett jó családokban is sok le­hetősége van a fiatalnak szeszes italhoz jut­ni. Családi eseményeken, vendégjárásokon még sikk is, ha a „nagyfiú” kezében is ott a pohár, s a fiatal legközelebb már akkor is az üveg után nyúl, ha egyedül marad ott­hon. £ Hogyan vonja felelősségre a bíróság a fiatalkorúakat? — Egyfelől intézkedéseket hoz, másfelől büntetéseket szab ki. A legenyhébb intézke­dés a bírói megrovás. Ezt akkor alkalmaz­za a bíróság, ha a bűncselekményt elkövető a fiatalkorúak közt is a fiatalabb korosz­tályhoz tartozik, tulajdonképpen alig lépte át a gyermekkor határát, kisebb jelentőségű bűncselekményt követett el. addigi életében tanúsított magatartása nem esik kifogás alá. családi és egyéb környezete rendezett. Nem­rég egy diáklány állt előttünk. Vidékről jött a kollégiumba, jól tanult, példás volt a ma­gatartása is, de amikor az árleszállításkor bement a boltba, a nagy tömegben elvesz­tette ítélőképességét és fehérneműt lopott. Látszott rajta, hogy nagyon megbánta, csa­ládjában sem volt olyan, akit valaha is meg­büntettek, a kár is megtérült, így megrovás­ban részesítettük. Ügy ítéltük meg, ez a bün­tetés is elég ahhoz, hogy máskor meggondol- tabb legyen. ^ Kiket ítélnek szabadságvesztésre? — Azokat a fiatalokat, akik súlyosabb cselekményeket követnek el és a társadalom védelme érdekében büntetés kiszabása szük­séges. Szólhatnék még a javító-nevelő mun­káról is, de ilyen büntetést csak 16 éven fe­lülieknek szabhat ki a bíróság, s csak olya­noknak. akik munkahellyel rendelkeznek. Ebben a korosztályban ilyen kevés van. — Először a családi nevelés hiányossá­gait említeném, ezt mindjárt az iskolai vég­zettség hiánya, az iskolai és munkahelyi kol­lektívák nevelési hiányosságaiból eredő okok követik, de jelentős szerepet játszik az alko­holfogyasztás. és a felnőtt korúak bűncselek­ményeinek emelkedő tendenciája is hatással van a fiatalkorúak bűnözésére. A Mit ért ön a családi nevelés hiányos- w ságai alatt? — Elsősorban a züllött családi környeze­tet. Sok fiatal él olyan családban, ahol nem­csak a/ apa, de az anya is teljesen elzül- lött. bűncselekményeket követnek el és ezt látja gyermekük is. Szólni kell a helytelen nevelési módszerekről is, mint amilyen az elkényeztetés, vagy a túlzott szigor, a fiatal­korúakban kialakult vagy másoktól átvett rossz szokások eltűrése, az elszámoltatás hiánya, a szabadidő-felhasználás teljes sza­badsága. Akár külön téma is lehetne a csa­lád felbomlása, a válás, amely gátolja a gyermek, a fiatalkorú értelmi és érzelmi fej­lődését. A válás során a szülők a legtöbb esetben nem gondolnak arra, milyen meg­rázkódtatást okoznak gyermeküknek, sőt a házasság felbontása után egymás ellen is próbálják nevelni őt. Igazolásképpen csak egy szám: tavaly a bűncselekményt elköve­tett fiatalkorúak 35 százaléka nem élt teljes családban. A Milyennek tartja ön a fiatalkorúak bí- v rósága által kiszabott büntetéseket? — Humánusnak, s ez abból következik, amit már mondtam: nem elvetemült, leg­többször megtévedt fiatalok állnak a bíróság előtt. A bíróság nemcsak azt tisztázza, hogy a vádlott elkövette-e a terhére rótt cselek­ményt, hanem megismeri azt a környeze­tet is, ahol a fiatalkorú él, tanul, dolgozik, s ezek együttes mérlegelése után hoz csak íté­letet. A Elég-e a fiatalkorúak bírájának csak w jogásznak lenni? — Nem. Egy kicsit pedagógusnak, egy ki­csit pszichológusnak kell lenni ahhoz, hogy az ember megismerje, aki vele szemben áll. s hogy azt is meg tudja értetni vele: mind az eljárás, mind a büntetés az ö érdekében történik, s mindenekelőtt a megelőzést szol­gálja. Éppen ezért előírás, hogy a fiatalko­rúak tanácsában az egyik ülnöknek pedagó­gusnak kell lenni, s egy nőnek is kell lenni a tanácsban. Beszéltünk már a családról, az iskolá­ról, de kimaradtak az üzemek, a mun­kahelyek. — Igen, eddig még csak a bűnözés okai­nak felsorolása között szerepelt Tulajdon­képpen majdnem azt mondhatnám, mint az iskolákra: itt is csak az számít, mit csinál a fiatal munkaidőben, de azzal már senki nem törődik, milyen körülmények között él, nincs-e szüksége segítségre, esetleg csak né­hány baráti szóra. Sajnos, ilyesmire még a KISZ-szervezetben sem terjed ki a figyelem, ott is csak az számít, részt vesz-e a taggyű­lésen, s megveszi-e a bélyeget? Ha pedig va­lakiről kiderül, hogy baj van vele, nyomban a kezébe nyomják a munkakönyvét. Milyen ismeretei vannak azokról a fia- talkorúakról. akik kitöltötték bünteté­süket? — Mint bírónak, tulajdonképpen nem sok. velük hivatásos pártfogó foglalkozik Mint ember, azonban gyakran érdeklődöm, mert tudni szeretném, mennyire tudtuk meg­győzni, megváltoztatni a fiatalt. Sajnos, nem sok jót mondhatok. A büntetés kitöltése alatt a legtöbb fiatal komolyan veszi, amit a ne­velőitől a börtönben tanult, ám amikor ha­zaér, itthon semmi nem változott. Maradt a veszélyeztetett környezet, nem fogadja visz- sza a munkahely, s marad minden a régiben. A statisztika szerint évekig emelkedett, tavaly először csökkent a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények szá­ma. Minek tulajdonítja ezt? — Azt hiszem, korai lenne egyetlen év adatai alapján messzemenő következtetése­ket levonni, hiszen a bűncselekmények csök­kenéséhez. esetleg megszűnéséhez az okokai kellene megszüntetni. Nekem nincs arra adatom, hogy csökkent-e például a válások száma, de ha történetesen csökkent volna, akkor sem sokat változhattak egy év alatt az egyéb körülmények. Nem lett kevesebb az alkoholisták száma, a rendezett családi kö­rülmények között élő szülőknek sem lett több szabad idejük gyermekükkel foglalkoz­ni, egy év alatt nem változhatott lényegesen a fiatalkorúak iskolázottsága, ami — már­mint az iskolázottság hiánya — szintén a bű­nözést előidéző okok között szerepel. Valaminek lett?! még is csak változni kel­— Tulajdonképpen véletlenszerű is lehet, bár — és ez lenne a jobb — előbb-utóbb be kell érni azoknak az erőfeszítéseknek, ame­lyeket társadalmunk a megelőzés érdekében tesz. Néhány éve még arról sem voltak pon­tos adatok, mennyi a veszélyeztetett környe­zetben élő gyermekek és fiatalkorúak szá­ma. ma a gyámhatóságok, az iskolák gyer­mekvédelmi megbízottai nemcsak felkuta­tásukon fáradoznak, hanem a veszélyezte­tettség megszüntetéséért is dolgoznak. A rendőrségen külön státuszt jelent a fiatalko­rúakkal való foglalkozás, van fiatalkorúak ügyésze és bírája, vannak hivatásos párt­fogók, hivatásos patronálok és hivatásos gyámok. Elegendő hez? lenne ennyi a megelőzés­— Természetesen nem, hiszen amit fel­soroltam, már korábban is megvoltak. Én az egyik legfontosabb helyre az általános isko­la nyolc osztályának elvégzését tenném. Ta­valy a bűnelkövetők 4,3 százaléka írástudat­lan volt. 15 százalékuk pedig csak 1—4 osz­tályt végzett A több száz bűnelkövető kö­zött alig volt olyan, aki mind a 8 osztályt el­végezte volna. Nagyon fontos lenne az isko­lából kimaradtak munkába állítása: azok közül, akik tavaly a bíróság elé kerültek, 12 százalék foglalkozás nélküli volt. Szigorúb­ban kellene venni a vendéglátónál a fiatal­korúak kiszolgálását, meg kellene szervezni az ifjúságvédelmi bizottságokat, ki kellene alakítani minden munkahelyen az ifjúság- védelmi megbízotti hálózatot. £ Mit javasolna a szülőknek? — Csupán annyit, hogy törődjenek töb­bet gyermekükkel. A gyermekkori hazug­ság. a makacsság, a csavargás később ko­moly probléma okozója lehet, de súlyos kö­vetkezményekhez vezethet az önállóság felé közeledő fiatalnál a családi munkamegosztás rendjének hiánya, az elkényeztetés. Ha azt szeretnénk, hogy a tavalyi csökkenés tartós legyen, mindannyiunknak többet kell vál­lalni. É Köszönöm az interjút Balogh József Vasárnapi UNTERJÜ 1978. június 18.

Next

/
Thumbnails
Contents