Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 18. Á hét címszavakban: HÉTFŐ: Az olasz népszavazás eredményei — Deszai indiai miniszterelnök Washingtonban tárgyal — A svéd kirá­lyi pár taskenti látogatása. KEDD: Dél-Libanont kiürítik az izraeli csapatok, de állása­ikat az ENSZ-erők helyett szövetségeseiknek, a helyi jobboldali milicistáknak adják át — A dollár mély­pontja a tokiói tőzsdén — A Béke-világtanács és más, nem kormányjellegű szervezetek képviselőinek felszó­lalása a New York-i leszerelési ülésszakon — Ceden- bal Prágában. SZERDA: A dán külügyminiszter moszkvai megbeszélései — Sowetói emlékhetet tartanak Dél-Afrikában a vé­rengzés második évfordulóján — A francia elnök saj­tóértekezlete — Brüsszelben Zaire jövőjéről tanácskoz­nak. CSÜTÖRTÖK: A Lockheed-ügyben való bünrészesség vád­ja miatt leköszön Leone olasz köztársasági elnök — Két űrhajóssal a fedélzetén felbocsátják a Szojuz—29 szovjet űrhajót — Az új szocialista javaslatokról tár­gyal a bécsi haderőcsökkentési konferencia — A spa­nyol uralkodó pekingi útja. PÉNTEK: Carter elnök valamint több latin-amerikai ál­lamfő panamai villámlátogatása, kicserélik a csatorna- szerződés ratifikációs okmányait — Újabb kormány- válság fenyeget Belgiumban — Feszültség Libanonban. SZOMBAT: A szovjet lapok állásfoglalása az amerikai po­litikáról — A mongol külügyminiszter Budapesten tárgyal — A Szojuz—29 űrhajót összekapcsolták a Szaljut—6 űrállomással. Á hét három kérdése A magas rangú washingto­ni tisztségviselőknek van mit tanulmányozniuk a víken- den: a nemzetközi kapcsola­tok legfontosabb területével, a szovjet—amerikai viszony­nyal foglalkozott az a cikk, amely szombaton reggel va­lamennyi központi és köztár­sasági szovjet napilapban megjelent. Oka volt annak, hogy ezt a határozott állás- foglalást több tízmillió pél­dányban kinyomtassák, meg­ismertessék a hazai olvasók legszélesebb táborával, s a világközvéleménnyel. A cikk ugyanis a két nagy ország nehezen kialakított kapcso­latrendszerének szándékos rontását veti jogosan az Egyesült Államok szemére, s ennek folytatása aligha ma­radhat következmények nél­kül. O Mi az oka a szovjet— amerikai viszonyban jelentkező nehézségeknek? A szovjet—amerikai vi­szony lényegében összefügg a nemzetközi politika minden fontos területével, érthető te­hát, ha időnként nehézségek, problémák adódnak. Voltak, vannak és lesznek viták s nem lehet cél ezek „túldra- matizálása”. Most azonban mégsem egyszerűen arról van szó, hogy a kapcsolatok egyik vagy másik vonatko­zásában súrlódások keletkez­tek, hanem e kapcsolatok alapjairól. A különböző washingtoni nyilatkozatok — s ebben a tekintetben Bre- zinski nemzetbiztonsági fő­tanácsadó vitte a prímet, ám maga az elnök sem foglalt állást másként — arról ta­núskodnak, hogy a hivatalos Amerikában az enyhülés el­lenzői és fékezői váltak hangadóvá. Kétségbe vonják azokat az elveket, amelyek eddig lehetővé tették a kap­csolatok viszonylag kiegyen­súlyozott alakítását, megpró­bálják feleleveníteni az erő­politika zsaroló manővereit s a hidegháború, de lega­lábbis egy „hűvösháború” irányába haladnak. A példákért sajnos, nem kell messze menni. Elég utalni a SALT—2 tárgyalá­sok akadozására, a fegyver­kezési hajsza fokozására, a NATO csúcsértekezletén el­fogadott katonai korszerűsí­tési programra. A Közel-Ke­leten az Egyesült Államok eltér a korábban elfogadott közös rendezési tervektől, ugyanakkor fogdmeg-et ki­áltó tolvaj módjára a Szov­jetuniót, Kubát és más szo­cialista országokat teszi fele­lőssé a számára kedvezőtlen afrikai fejleményekért. (A hét egyik „diplomáciai bom­bája” volt, amikor Fidel Castro bejelentette, hogy Washingtonnal még a zen­dülés fellángolása előtt kon­zultációs érintkezést folyta­tott Zaire ügyéről, de az amerikaiak úgy tesznek, mintha mi sem történt vol­na. ..) Fokozza a világpoliti­kai feszültséget az amerikai vezetés flörtje Pekinggel, amelynek szovjetellenes éle nyilvánvaló s végül, de nem utolsó sorban a belügyekbe történő beavatkozási kísér­letek sem szűntek meg Was­hington részéről, sőt újabban a rossz emlékű kémhiszté­riát is élesztgetik. Ha szabad a meteorológiai hasonlatot említeni, nem el­szórt felhősödéiről van szó, hanem borultnak tűnik az égbolt. Ilyen körülmények között helyénvaló a múlt ta­pasztalatain és a jelen rea­litásain alapuló egyértelmű szovjet figyelmeztetés: az említett módszerekkel Was­hington nem juthat célhoz. Ugyanakkor Moszkva nem hagyja magát letéríteni a bé­ke útjáról, folytatni kívánja az erőfeszítéseit az enyhülés folytatása érdekében. Hiszen a kapcsolatokban jelentkező nehézségeknek nem annyira objektív okai vannak, a mi- ért-re adott válasz kulcsa az amerikai vezetés megválto­zott magatartásában rejlik. O MiéTt éleződött ki a feszültség Libanonban? A hét keddjén — a benyo­mulást követő 94. napon — Izrael formálisan eleget tett a világszervezeti határozat­nak és csapatait visszavonta Libanon déli részéből. Még­sem volt benne sok köszönet, az UNIFIL nevű ENSZ-erők kéksisakosai helyett saját szövetségeseinek, a Haddad vezette jobboldali milicisták kezébe játszotta át a kialakí­tott katonai állásokat s a te­rület ellenőrzését. Valóságos állam az állam­ban alakult így Dél-Libanon- ban, s megnövekedett az or­szág több részre történő sza­kadásának veszélye. Ezt egyébként erősítették az or­szág északkeleti részében végbemenő fejlemények is. Itt a különböző nagyhatalmú családi klánok versengése fo­lyik és szembekerültek egy­mással a maronita keresz­tény-jobboldal különböző pártjai. Feltehetőleg falan- gista rohamosztagok meg­gyilkolták Toni Frangié kép­viselőt és családját. (A ko­rábbi elnök fiáról, volt köz­lekedési miniszterről van szó, aki szorosabb kapcsola­tokra törekedett a szomszé­dos Szíriával, mint más jobboldali politikusok.) A ha­gyományos vendetta, vérbosz- szú mellett a gyilkosságnak belpolitikai, sőt arabközi vo­natkozásai is lehettek, s a folytatás valószínűleg nem marad el. A libanoni feszültség akkor éleződött ki ismét, nyilvánva­ló külső segédlettel, amikor láthatólag zátonyra futott Szadat különutas politikája, aggasztó hírek érkeznek Ka­iróból, az ellenzékkel szem­beni nyomás fokozódásáról, meglehetősen kuszáit képet mutat az arab világ s a pa­lesztin mozgalom, de nincs egység az izraeli kormánykö­rökben sem. Minden jel arra mutat, hogy a valódi rende­zés helyett újra mellékvágá­nyokra akarják terelni a kö­zel-keleti válságot, s a manő­verek leplezésére mindig al­kalmas egy libanoni „krízis a krízisben”. Mit jelent a „fehér he­tek” elmaradása Olasz­országban? Olaszországban a politi­ka viharzása még a Mun- dial izgalmait is elhomá­lyosította. A kétnapos nép­szavazáson a kormányt támo­gató pártok biztos többséget kaptak, de a bonyolult kér­désfeltevés, valamint a szél­sőséges demagógia hatása kö­vetkeztében a voksolók és voksok száma várakozásaik alatt maradt. Ezt követően ismét jelentkeztek a „Vörös Brigádok”, merényletek soro­zatát hajtották végre. Rob­bant „pokolgép” az elnöki palotában is: Leone köztársa­sági elnök kénytelen volt le­köszönni, a Lockheed-veszte- getésben való részesedés gya­núja miatt. Pedig már-már úgy tűnt, hogy a Moro-ügy kapcsán megzavarodott Itália némi lélegzetvételhez juthat: Leone megbízatása az év végén amúgy is lejárt volna, s ilyenkor következnek az úgynevezett „fehér hetek”, amikor nincs mód a parla­ment feloszlatására. Ez a me­netrend most megváltozott: még júniusban megtartják az elnökválasztásokat (hét esé­lyesnek mondott jelöltről szól eddig a fáma, miután az államfői poszt várományosá­nak tartott Aldo Moro már nem indulhat) s a házfelosz­latás, illetve a rendkívüli vá­lasztások lehetősége nyáron is fennállhat. Az olasz közvélemény ter­mészetesen jogosnak tartotta Leone távozását, a ráterelő­dött alapos gyanú összeférhe­tetlen volt hivatalával. Ugyanakkor folytatódik az az állapot, hogy a nagy remé­nyekkel létrejött, ötpárti hát­teret élvező Andreotti-kor­mány mindeddig a válság- helyzetekkel volt elfoglalva, képtelen volt pozitív refor­mokra, ami bizonyos réte­gekben máris kiábrándulást okoz. (Ez is belejátszott a népszavazási eredményekbe!) A jobboldal, s ebben atlanti „súgók” is közreműködhet­nek, szeretné kihasználni a legújabb alkotmányos válsá­got: a feltételezések szerint akár egy rendkívüli válasz­tások kiírását is megpróbál­hatja előmozdítani. Azzal a nem titkolt várakozással, hogy a baloldal térnyerése megtorpan és felborul a ne­hezen kialakított, ötpárti együttműködés. Réti Ervin M KISZ megyei küldöttgyűlés Sóstón (Folytatás az 1. oldalról) bolcsban a KlSZ-tagok szá­ma, amely ma közelíti a 39 ezret. Ez már csak azért is örvendetes, mert az utóbbi időben lényegesen megnőttek a követelmények a KISZ-be lépőkkel szemben. Ennek el­lenére még mindig gond, hogy az alapvető ifjúsági ré­tegekben a szervezettség el­marad a lehetőségektől és a kívánalmaktól. Változatla­nul kedvezőtlen a KISZ szervezettségi aránya a fizi­kai dolgozók, a mezőgazda­ságban tevékenykedők, illet­ve a szakmunkástanuló fia­talok között. Része van ebben annak is, hogy nagyon sok fiatal naponta ingázik ott­honról a munkahelyre me­gyénkben. E téren még több konkrét, helyszíni segítő munkára van szükség. A KISZ-mb megállapítot­ta: az elmúlt évek társadal­mi-politikai fejlődéséhez iga­zodott Szabolcs-Szatmárban is o KISZ irányítási rendsze­re, szervezeti kerete és mun­kastílusa. A korábbi nagy létszámú bizottságok és vég­rehajtó bizottságok helyett a megválasztott új típusú tes­tületek alapvetően megvaló­sították a határozatok gyors eljuttatását az alapszerveze­tekhez, sikerült kiküszöböl­niük az átfedéseket. Nagyra értékelte a KISZ megyei bizottsága azt a se­gítséget, amit a két év során kapott munkájához a párt megyei bizottságától, a párt- alapszervezetektől a politikai nevelőmunkához. így sikere­sebben tudták teljesíteni egyik legalapvetőbb felada­tukat: a párttaggá nevelést is. Tovább növekedett a párt­ba felvett KISZ-tagok aránya az elmúlt évben, e fiatalok 87,5 százalékának egyik ajánlója a KISZ-taggyűlés volt. Jelentős erőt képvisel­nek a KISZ-ben dolgozó párttagok, akiknek száma megyénkben megközelíti a kétezret. Végezetül a KISZ megyei bizottsága köszönetét mon­dott a megye állami, társa­dalmi szerveinek, a fegyve­res testületeknek sokirányú segítségükért, amelyre az if­júsági mozgalom a jövőben is támaszkodni kíván mun­kája során. Ezután Toldi Katalin a megyei pénzügyi ellenőrző bi­zottság beszámolóját, Mak- hándi Erzsébet a mandátum- vizsgáló bizottság jelentését ismertette, majd a résztve­vők nagy tapsa közepette baktalórántházi úttörők ér­keztek az ülésterembe, s a megye 80 ezer kisdobosa és úttörője nevében köszöntöt­ték a küldöttértekezlet részt­vevőit. Ezt követően megkez­dődött- a vita a beszámoló fe­lett, melynek során felszólalt dr. Tar Imre, a megyei párt- bizottság első titkára. Dr. Tar Imre felszólalása — A megyei pártbizottság nagyra értékeli és eredmé­nyesnek tartja azt a munkát, amelyet megyénk ifjúkom­munistái és szervezetei a kongresszus óta végeztek — mondta bevezetőül Tar Imre, majd azzal folytatta, hogy ez a munka is jelentős mérték­ben járult hozzá a megye fej­lődéséhez, a megyei pártérte­kezlet határozatainak meg­valósításához. — A megyei pártbizottság nevében gratu­lálok az elért eredmények­hez. Megköszönöm a KISZ- ben dolgozó párttagoknak, az ifjúkommunistáknak, me­gyénk egész ifjúságának ak­tív, lelkiismeretes, eredmé­nyes munkáját. Ezután arról szólt, hogy az elmúlt időszakban a párt­szervek, a pártalapszerveze- tek, az egész párttagság nagy figyelemmel kísérte, segítette a munkát értékelő, a felada­tokat meghatározó, és veze­tőségválasztó KlSZ-taggyű- léseket, küldöttgyűléseket. Az ifjúsági szövetség tagjai nagy felelősséggel, őszintén és reá­lisan 'mondtak véleményt a legfontosabb kérdésekről. — Az összegzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy me­gyénk ifjúkommunistái elfo­gadták a párt politikáját, és cselekvő részvételükkel se­gítik annak megvalósítását — állapította meg a megyei pártbizottság első titkára. A továbbiakban tájékoztatta a küldöttgyűlés résztvevőit azokról az eredményekről, amelyeket a párt XI. kong­resszusa óta Szabolcs-Szat- már megyében értünk el a gazdaság, a kultúra, az egész­ségügy terén. Majd a továb­biakban a Politikai Bizottság legutóbbi, Szabolcs-Szatmár megye 10 éves fejlődését ér­tékelő és az újabb feladato­kat _ kijelölő határozatáról szólt. Hangoztatta: „A Politi­kai Bizottság legfőbb felada­tunkká a gazdálkodás inten­zív fejlesztését tette. Ennek megvalósításában megyénk a jövőben is számít a fiatalok­ra.” Miután részletezte az ipar­ban, az építőiparban, a me­zőgazdaságban előttünk álló feladatokat, így folytatta: — A Politikai Bizottság határo­zatában foglaltak megvalósí­tása a most fiatal korban lé­vők és az ifjúság soraiba lé­pők alapvető feladata. Me­gyénk ifjúkommunistáinak, a megye fiataljainak kell fel­készülniük e szép feladatok megoldására, saját maguk és családjuk érdekében. Ez olyan munka lesz, amely biz­tosítja a jövő nemzedéknek a békés, boldog, nyugodt éle­tet, s elismerést, megbecsü­lést, tekintélyt kölcsönöz minclannyiunknak — mon­dotta Tar Imre, majd a párt ifjúságpolitikai határozata Szabolcs-Szatmár megyei végrehajtásáról szólt. Ennek során elmondta: az eltelt 8 esztendő azt igazolja, hogy a megye társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális ered­ményei és a különböző in­tézkedések hatására jelentős változások következtek be if­júságunk helyzetében, gon­dolkodásában, társadalmi összetételében. A fiatalok rá­szolgáltak arra, hogy a párt szilárdan bízzon ifjúsági szervezetében, a fiatalokban, és megértéssel közelítsen sa­játos problémáihoz. Elismerően szólt a párt megyei első titkára arról, milyen aktívan vesznek részt a fiatalok a különböző poli­tikai akciókban, a szocialista versenymozgalomban, a gaz­dasági építés különböző fel­adatai végrehajtásában, a nyári építőtáborokban, a mezőgazdasági munkák segí­tésében. A feladatokról szól­va hangsúlyozta: valamennyi társadalmi szervezet munká­jának középpontjába tovább­ra is a fiatalok eszmei, po­litikai, világnézeti nevelését kell állítani. Fontos feladat ifjúságunk hazafias és in­ternacionalista, honvédelmi nevelése. A KlSZ-szerveze- tek arra törekedjenek, hogy nevelőmunkájuk eredmé­nyeként fiataljaink körében tovább erősödjenek a munka, a tanulás, a gondolkodás, a magatartás szocialista voná­sai. A szervezettséget erősíte­ni szükséges a munkás-, a paraszt- és a szakmunkásta­nuló fiatalok körében. „ — Bízunk a fiatalokban, és velük együtt dolgozunk azért, hogy a XI. pártkongresszus, a megyei pártértekezlet és a párt ifjúságpolitikai határo­zatai következetesen megva­lósuljanak Szabolcs-Szat­márban — fejezte be hozzá­szólását dr. Tar Imre. Kursinszky Tünde, a me­gyei úttörőelnökség titkára az úttörőmozgalom eredmé­nyeiről és feladatairól szólt, s több javaslatot tett a KISZ-szervezetek és úttörő- csapatok kapcsolatának ja­vítására. Elmondta, hogy az úttörők már készülnek a KMP és a KISZ közelgő ju­bileumának megünneplésé­re. Nagy György, a Taurus nyíregyházi gyárának KISZ- bizottsági titkára az ifjúság szocialista munkaverseny- mozgalmáról beszélt. Beszá­molt arról, hogy az épülő mezőgazdasági gumiab­roncsgyár KISZ-védnöksége eddig eredményes, nyolc vál­lalat 3500 fiatalja tevékeny­kedik e beruházás sikeréért. Szabó Imre, a tiszadobi Táncsics Tsz KlSZ-bizottsá- gának tagja többek között a tagfelvételi munka javításá­ról szólt. Károly László, a KISZ Fe­hérgyarmati járási Bizottsá­gának titkára a lakóhelyi és munkahelyi KlSZ-szerveze- tek együttműködési lehető­ségeiről beszélt. Kendi Valéria, a 138-as számú szakmunkásképző in­tézet tanulója, megyénk egyik VIT-küldötte a VIT- előkészületekről, valamint a végzős szakmunkástanulók munkába állási, beilleszke­dési gondjairól szólt. Torna Zoltán, a SZÁÉV KISZ-bizottságának tagja az építőiparban dolgozó fiatalok egyik nagy gondját említet­te. A KISZ-tagok fele bejáró és változó munkahelyen dol­gozik. Elmondta, hogy az építőiparban dolgozó fiatalok sokat tesznek az eredmé­nyesebb lakásépítkezésekért. Tóth Gyula, a nyírbogáti Rákóczi Tsz mérnöke a me­zőgazdaságban dolgozó fiata­lok tanulásának, képzésének fontosságát méltatta. Wágnerné Mátrai Erzsébet a záhonyi vasúti KISZ-bi- zottság tagja a KISZ érdek- képviseleti és érdekvédelmi munkájáról szólva jobb együttműködést sürgetett a szakszervezetekkel. Szalui Sándor, a MEZŐ­GÉP KISZ-bizottságának titkára elmondta: a pálya­kezdő ifjúmunkások beillesz­kedésének megkönnyítése ér­dekében az alapszervezet patronánsokat jelöl, akik ezt a munkát KlSZ-megbízatás- ként végzik. Nagy Gusztáv, a Besse­nyei György Tanárképző Fő­iskola KISZ-bizottságának tagja a tudományos diákkö­rök jó eredményeit ismer­tette. Szőke Judit, a tiszalöki gimnázium KISZ-titkára a középiskolai tanulmányi munka segítésének helyi for­máit ismertetté, javasolta a diákkörök módszervásárá­nak megszervezését. Barsi Tomaj, a KISZ KB osztályvezetője átadta a kül­döttgyűlés résztvevőinek a Központi Bizottság üdvözle­tét. Elmondta, hogy megkez­dődött az országos KlSZ-ér- tekezlet előkészítése, amelyen a két kongresszus közötti munka mérlegét vonják meg. Lovas József, a nyírmadai KISZ-bizottság titkára az Ed­zett ifjúságért sportmozga­lom eredményeiről számolt be, s elmondta: hét sportpá­lyát építettek összefogással a községben. Koleszár Tamás, a kisvár- dai járási KISZ-bizottság tagja a KISZ politikai kép­zéssel összefüggő tapasztala­tokról szólt. A beszámolók fe­letti vitát Nagy László fog­lalta össze. Választások A megyei küldöttgyűlés megválasztotta az új testüle­teket és vezetőket. A KISZ megyei bizottságá­nak első titkára: Nagy László. Titkárai: Bihari Al­bert, Lendvainé Juhász Gab­riella. A bizottság további tagjai: Milei Lajosné, Tóth László, Bíró Jolán, Kovács Györgyné, Ferencz Lívia, Ju­hász Magdolna, Reményi Ka­talin, Zsenyei József, Pető- falvi Ferenc, Fekete János, Nagy György, Torna Zoltán, Nagy Gusztáv, Szuchánszki János. A tizenegy tagú megyei pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke Toldy Katalin, titká­ra Kozák Katalin lett. rj rp~T«JTíj .f i *t#j I 1 I > A V __Li-l-1 k. y A 1_A Á

Next

/
Thumbnails
Contents