Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
1978. június 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Rugalmas munkaidí □ |zért némi jó érzéssel töltheti el az embert, hogy változnalt a dolgok... No, nem annyira gyorsan, nem annyira radikálisan és nem mindig olyan észszerűen, mint ahogyan szeretnénk, — meg ahogy a józan ész is elvárná, — de azért változnak. Például: van annak már vagy nyolc esztendeje is, hogy a magyar sajtóban először bukkant fel egy — kizárólag külföldi példákkal illusztrált — beszámoló a rugalmas munkaidőről. Valamint — csak rövid emlékeztetőként — a módszer lényegéről: mások, másutt rájöttek arra, hogy seregnyi munkahelyen és munkakörben nem kell kőbevésett parancsolatként tisztelni a hagyományos — például: reggel nyolctól délután négyig, fél ötig tartó — munkaidőt. Legfőképpen azért nem, mert ezeken a munkahelyeken gyakran előfordul, hogy bizonyos időszakokban egyszerűen nincs mit csinálni. A munka jellege is olyan, hogy könnyűszerrel átcsoportosítható, átrendezhető. Kitalálták tehát a rugalmas munkaidőt, ami hasonlít a mi jól bevált csúsztatás! módszerünkhöz. Vagyis: ha sok a munka túlórázunk, ha kevesebb, vagy éppenséggel semmi, akkor a korábbi túlórákat „lecsúsztatjuk”. A rugalmas munkaidő nem más, mint az intézményesített csúsztatás általánossá tétele. Az ötlet bevált, olyannyira, hogy Európában jelenleg vagy 15 millióan dolgoznak rugalmas munkaidőben, persze a módszer lényegéhez tartozó szabályok szigorú betartásával. A nap bizonyos időszakában, az úgynevezett blokkidőben, mindenkinek a munkahelyén kell tartózkodnia. Ezt megelőzve, illetve ezután, ki-ki saját maga határozza meg a munkaidejét. Az eredmény pedig: nyugodtabbá, fegyelmezettebbé és szervezettebbé vált a munkavégzés, mert a munkavállalók elemi érdeke, hogy a lehető legésszerűbben gazdálkodjanak saját idejükkel. Nyolc évvel ezelőtt azt a bizonyos újságcikket néma csend, vagy jobb esetben, a zagyva butaságoknak kijáró megvető kézlegyintés követte. Két évvel később híre jött, hogy az egyik fővárosi kereskedelmi vállalat, nagy titokban, és csak próbaképpen bevezette a rugalmas munkaidőt — teljes sikerrel. Nem az alkalmazottak, a vállalat vezetői mondták: olyan eredményeket értek el, hogy ha rajtuk múlik, soha nem térnek vissza a merev munkaidőhöz. Szerencsére rajtuk múlott, azon egyszerű ok miatt, mert a munkarend szabályozása vállalati belügy, nem kell hozzá felsőbb engedély. Megpróbálta néhány más vállalat is, hírek érkeztek a szocialista országokból * is... egyszóval napirendre került a rugalmas munkaidő ügye, s most már nem lehetett egyetlen kézlegyintéssel elintézni. Megjelentek, elhangzottak az első óvatos nyilatkozatok, hogy „.. .igen, voltaképpen érdekes... tanulmányozzuk... idővel talán nálunk is, persze csak nagyon korlátozott körben...” meg ilyesfélék. Aztán az illetékesek elhatározták — úgy másfél éve —, hogy hivatalos kísérletet indítanak nem is tudom hány vállalat részvételével tapasztalatok szerzése céljából. Hogy e kísérlet végül is milyen eredményre vezetett s hogy egyáltalán lezárul-e? — arról nem tudni, de aligha lenne érdekes. Az a néhány tucat vállalat, intézmény, ahol már évek óta alkalmazzák a rugalmas munkaidőt, tökéletes kísérleti alanyként fogható fel; egyetlen egy sem akadt közülük, ahol visszatértek volna a hagyományos munkaidő-beosztáshoz. A tapasztalatok mindenütt és egyértelműen kedvezőek. S a rugalmas munkaidő mégsem terjed Magyarországon úgy, ahogy az — a mdWszer előnyeinek ismeretében — elvárható lenne. Pedig, mint tudjuk, nem kell hozzá hivatalos, ha úgy tetszik központi engedély... Csakhogy: a kezdeményezések, engedélyezési herce-ihurcák, és tilalmi táblák nélkül is megbuktathatok. Csak kellő közönnyel kell körülvenni az újdonságokat, csak éreztetni kell a „nem tiltjuk, de nem is támogatjuk. ..” színezetű álláspontot, csak fel kell villantani néhány jól csengő — ám lényegét tekintve üres — frázist, s máris a bátortalanság válik a jellemző magatartásmóddá. Tévhit, hogy a rugalmas munkaidő bevezetésének komoly anyagi, műszaki és egyéb feltételei vannak. Egyszerűen elemi szervezési tennivalókat kell elvégezni. Tévhit továbbá, hogy csak bizonyos alkalmazotti munkakörökben vezethető be (s ily módon bizonyos társadalmi feszültségek forrásává válhat, tehát politikailag is megfontolandó!). Gyárak tucatjaiban alkalmazzák fizikai munka- területeken és most egy hazai vállalat is áttér a fizikád munkások körében alkalmazható változat bevezetésére. ■"▼“■ért, — hogy el ne feledjem —, a rugalmas munka- J ' I idő nem holmi — csak a kiválasztottak által él- B 11 B vezhető — luxus, hanem szervezési módszer és eszköz. Aminek számottevő összegekkel mérhető közvetlen gazdasági haszna van. Legalább ez ejtsen gondolkodóba mindenkit, akinek köze lehet e korszerű munkarend elterjesztéséhez. V. Cs. | Alkotó ifjúság | Országosan egyedülálló... Az elmúlt hetekben a sóstói ifjúsági parkban csodálhattuk meg a szabolcs-szat- mári fiatalok látványos és hasznos alkotásait. Sokáig időztünk a hímzett ruháknál, csettintgetve néztük a díszes, ötletes tárgyakat, elgondolkoztunk az „okos” gépek előtt. Az élet minden területéről érkeztek ide kiállítók és kiállításra érdemes alkotások, dicsérték a fiataljaink kezdeményező készséIFJUSA! GAÁL GEDEON gét, kétkezi munkáját. A nem könnyű értékelés után szombaton adták át az Alkotó ifjúság pályázat díjait. A díjazottak közül mutatunk be hármat. Gedeon gépe Gaál Gedeon Gödöllőn szerzett diplomát, gépesítési főmérnök a csengeri Lenin Tsz-ben. A hatalmas termetű fiatalember alkotását a kiállítócsarnok bejáratával szemben, központi helyen állították fel. Munkája kevésbé látványos, de módfelett hasznos. Egy asztalszerű szerkezeten villanymotor, fűrész, kés és deszka. A megyénkben (talán országosan is) egyedülálló gép fúrja, faragja, formálja a fát, kiválóan alkalmas ládagyártásra. A csengeri tsz-ben nagy keletje van a ládának, hiszen a közös gazdaság évente átlagosan hatszáz vagon almát termel! ősszel országos gond a ládahiány, az ötletes fiatalember enyhített ezen a gondon. „Konténerládákat készítünk, a hulladékanyag fel- használásával Szabolcs ládát állítunk elő. Nekünk a ládagyártás nyereséges, az almát ládával együtt adjuk el, s így egy láda előállításán több mint száz forint a hasznunk” — magyarázza büszkén Gedeon. Mint mondja, a tsz újításként fogadta el a gépsorát. A tervet egyedül készítette, a kivitelezésben két fiatal szerelő segédkezett. A tízezer forintos újítási díjból a főmérnök háromezer forintot adott segítő társainak. A ládagyártó gép egész éven át tíz embernek ad munkát, enyhít a nők téli foglalkoztatási gondján is. Gedeon gépe a pályázaton első díjat nyert. Mindig sürgős Erőss Margit a mátészalkai kórházban labor szakasszisztens. Oklevelén alig száradt meg a tinta, az elmúlt hétfőn tett szakvizsgát. Kacs- karingós kémcsövek, színes folyadékok, érzékeny műszerek világában dolgozik. Különböző kémiai vizsgálatokat végez. Munkája igen sokrétű és felelősségteljes. Baleset után és valamennyi műtét előtt a laboratóriumban állapítják meg a sérült, illetve a beteg vércsoportját. A labor pontos megállapítása mindig sürgős, mert a kezelő orvos többnyire a laboratóriumi vizsgálat eredményétől függően kezdi meg gyógyító munkáját.. Margit egy írott pályázatot küldött Sóstóra. A laikus látogatók ezt aligha forgatták. A pályamunka az új elektrokémiai módszerekkel foglalkozik. Ezek a módszerek a hagyományos laborvizsgálaEROSS MARGIT tok helyébe lépnek. Persze alkalmazásukhoz műszerekre, berendezésekre van szükség és a mátészalkai laboratórium még nem mondható jól felszereltnek... A dolgozat javaslatai, észrevételei azonban később megyeszerte hasznosíthatók. A pályázó felhasználta az egészségügyi szakközépiskolában szerzett tapasztalatait, sok szakkönyvet és szakfolyóiratot áttanulmányozott és a vizsgára való készülődés is előnyére vált. Az értékelők Erőss Margit pályázatát különdíjjal jutalmazták. Serleget faragott Néma Bertalan a MEZŐGÉP vállalat mátészalkai gyáregységében művezető. Univerzális a vasas szakmában, az eredeti kovács szakmája mellé lakatos és hegesztő képesítést is szerzett. Délután lesz műszakban, így otthon találjuk tágas és gazR égi ismerősöm a hárs. Gyakran ülök alatta az öreg pádon. Ide járok, ha megfáradok, s akkor is, ha bánt valami. Mindig meghallgat, s már úgy vagyunk, hogy lombjainak susogó válaszát is megértem. A hárs most kivirágzott. Szerények ezek a virágok, csak illatuk érződik messzire. Csalnak dongót, ezernyi bogarat, s csalogatnak engem is. Sokáig azt hittem, hogy csak a hárs az oka annak, hogy ide járok pihenni. A lombsátor, az árnyék, a biztonságot kínáló erős törzs, a fán zümmögő élet jelentett volna vonzerőt? Aztán elősejlett egy régi, már-már elfeledett gyermekkori emlék. Egy szék emléke. Ott állt a lakásban, a kályha mellett. Kopott volt, nem is túl kényelmes. Jelentősége mégis roppant. Ha valakinek a családbáh gondja vagy baja volt, mondani akart valamit, ami különös figyelmet kívánt, ide ült. És ha az beszélt, aki a széken ült, akkor mindenki hallgatott. Valami a tudat alatt húzott, kergetett, vonzott a hárs alatti pádhoz, önvizs- gálgató beszélgetésre, szégyen nélküli vallomásokra, tettek megítélésére, felelősség végiggondolására. Á hárs alatt Itt vallott anyám, ha ösz- szecsaptak a hullámok a háztartás fölött. Itt mondtam el első szerelmem szomorú végét. A széken elhangzottak a család ügyei voltak, az őszinteség széke nem engedett szépítést. Az ember fölött eljár az idő. Néha maga is arra kényszerül, hogy megvizsgálja önmagát. Kíméletlenül, szépítések és hazugság nélkül. Múlt és ma kerül szóba a monológok közben. Fura volt a felismerés. A hárs és a régi szék kapcsolata. Az állandóság, ami serkent a mindig tartó vizsgálódásra, a határok nélküli őszinteségre. Már megértettem, miért is beszélek csendben magam elé a hárs alatt. Fiammal sétáltam a minap. Leültünk a hárs alá. Semmit nem tudott se a fáról, se a régi családi székről. Ültünk egymás mellett. A kamaszodó srác, s a korosodó apa. Aztán beszélni kezdett. Másként mint otthon. Barátibban, őszintébben, szabadabban. Hallgattam. Figyelmesen, s némán, mint a hárs. Csak bólintottam néha. Egy kis emberke életének hatalmas gondjai röppentek el. Amikor végzett a mondandóval, csendben szóltam. S keveset. Megnyugodott. Megkönnyebbült. S mint az őszinte emberke, a következő pillanatban már fürge volt, felugrott, nevetett. Valamin túl volt, és túláradó derű aranyozta be a kisfiút. A zóta is eljárunk a hárs- hoz. Csendben hallgat akkor is, ha egyedül vagyok, s akkor is, ha már kettőnk gondolatait kell őriznie. Erős, öreg, szép hárs. Most éppen virágzik. A sorsok folyamának nincs megállása. A maradandóról kiderül: a változatlanban is csak egy örök, a nem szűnő megújulás. Bürget Lajos dagon, szakszerűen berendezett műhelyében. Az itt látható szerszámok többségét maga készítette. Hatalmas és ügyes kezei sok mindent ki tudnak hozni a fémből és a fából. (Faesztergálással, fafaragással is foglalkozik.) Érdekességként említjük, hogy jobb kézzel ír és rajzol, de a szerszámok sokaságát bal kézzel kezeli. Most éppen egy dekorációs elemet készít a kórház KISZ-eseinek. NÉMA BERTALAN Hosszan sorolja társadalmi munkáját. Elkészítette a helyi múzeum kapuját, a szálkái iskolások sportvetélkedőjére díszes serleget faragott. A pályázaton rézdomborításokkal vett részt. Szobája falát is mesteri rézdomborítások díszítik. A modern lakásokba illenek ezek az alkotások. A változatosság, az ötletesség az, ami leginkább leköti az ember tekintetét. Az „ötletembernek” a vállalat is nagy hasznát veszi. A népszerű Bertinek tíz újítását, ésszerűsítését alkalmazzák a gyáregységben. A kiállítás vendégkönyvébe szaporán íródtak a sorok, számos látogatónak tetszett a sok szép dombormű. A szálkái fiatalember így megkapta a közönség külön- díját. Közönségsikert arattak a többiek is. Ezek a fiatalok egy nagyobb nyilvánosság előtt megmutatták, hogy mit tudnak. Szöveg: Nábrádi Lajos Fotó: Császár Csaba Alkatrész Ferihegynek A Közúti Gépellátó Vállalat feladata megyénk útépítési munkálataihoz olyan nagy gépek szolgáltatása, amelyek megvásárlása az adott útépítő vállalatnak nem lenne gazdaságos. A gépellátó nyíregyházi üzeme termelési értékének egyre kisebb hányadát képezik a gépkölcsönzésből származó bevételek. Helyettük mindinkább az acélszer kezet-gyártó tevékenység kerül előtérbe, öt évre szóló szerződést kötöttek a Csepel Autógyárral. Ennek értelmében itt készítenek az lka rus autóbuszokhoz légrugótartó bakokat. Emellett kaptak egy célfeladatot, nevezetesen a Ferihegyi repülőtér beton kifutópályájához ebben az évben 500 darab formasínt gyártanak. A nyolcvan embert foglalkoztató kis üzem az idén 55 millió forint értéket termel. Teljesítésében nagy szerepet kapnak a szocialista brigádok. Közülük kettő tavaly aranykoszorús, s egy pedig ezüstkoszorús fokozatot ért el a munkaversenyben. Ahhoz, hogy teljesíthessék kötelességeiket, javítaniuk kell a munkakörülményeket. Csináld magad mozgalom keretében — azaz házi kivitelezésben — építenek egy 576 négyzetméteres, könnyűszerkezetes csarnokot, s az így mindössze 1,5 millió forintba kérül. Morzsák Valaki mondta rég: mindig az az érdekes, amit nem írnak meg. Mit nem ír meg a krónikás? És miért nem? Hetven éven túli éjjeliőrrel hozott össze a véletlen. Kíváncsi voltam, mi viszi rá az idős embert arra, hogy egész éjjel virrasz- szon, fagyoskodjék. Az egyik tanyabokortól járt be — az útépítők bódéja volt az éjjeli munkahelye. Bizonygatta, hogy nem is olyan hosszú az éjszaka ... Kell a pénz a nyugdíjhoz? Unatkozott a tanyán? — Ez is, az is — gondolkozott el az öreg. De leginkább amiatt jöttem, mert a menyem nem fér tőlem. Így nem vagyok az útjában ... Ezt a néhány mondatot mégsem írhattam meg, pedig így lett volna igazabb, teljesebb az idős ember éjjeliőrködése. A menyére gondoltam. Vajon mivel fizetett volna otthon, az idős ember — az őszinteségéért... ? Hány arca van egy embernek? És mennyit tudunk megismerni és megmutatni? Egy nagyon lelkes, már- már glóriával övezett falusi embert ajánlottak: megérdemli, hogy írjanak róla. Ha kell, iskolaépítés ügyében járkál, akár a megyénél, vagy a minisztériumban is. Még a híveken is segít, papot szerez a másik faluból, hogy a nagy dologidőben ne kelljen átjárni imádkozni. Megsüvegelték, amikor végigmentünk az utcán. Mindenkihez volt egy-egy jó szava, kérdése. Tartása, hangjának tónusa mégis visszatetszést keltett. Amit mondott, és ahogyan mondta, abban volt valami, ami a régi béres gazdákra, vagy inkább gazdatisztekre emlékeztetett. Különösen, amikor a nála jó húsz-huszonöt évvel idősebb nénit egyszerűen „Juliskának” szólította. Azt már később tudtam meg, hogy nemcsak a közös dolgok végett jár gyakorta Pestre, hanem összeköttetései — ajándékozásai — révén fiát egy patinás, elit középiskolába járatja. Onnan könnyebb bejutni az egyetemre — magyarázta. Persze. S azóta is foglalkoztat, hogy ez a rész kimaradt a róla szóló írásból. Talán túl nagy tisztelet övezte a glóriát, amin jócskán akadnak foltok is. Ki gondolná, hogy ez életen át gyűjtögetett pénzt egyesek, a „hiúság vásárán” egy perc alatt képesek lennének eldobni maguktól. A fekete ruhás öreg hölgy egy vaskos kéziratcsomóval érkezett a szerkesztőségbe. Táskájában gondosan csomagolt és megszámolt öt- százaskötegek is lapultak. — Ha segít kiadatni a verseimet, vagy összehozna egy pesti íróval, aki autentikus — ez az öné, előlegnek harmincezer ... összegyűjtött kis pénzemből. Mire kell ez nekem. Higgye el, nem sajnálom, legalább hagyok magam után valamit, egy kötetet. Megmarad a nevem ... Felháborodni? Szánakozni? Rendreutasítani? Mit lehet ilyenkor tenni? Mi a helyes? Egy álmodozót felébreszteni? Nem. Csendben megnyugtatni és útbaigazítani, hol keresse a halhatatlanság kulcsát. De pénz nélkül... Páll Géza
