Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-17 / 141. szám
1978. június 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jólesik látni, ha alkotunk valamit — mondja Haraszin. (Mikita Viktor felvételei) A fiúnak világoskék sze- me volt, amelyben viszatükrözödött az egész világ. A lány vele egykorú, de amikor felhúzta a vastag talpú hegymászó cipőjét, majdnem ugyanolyan magas lett, mint ő. A Delfin-hegy csúcsán szerettek egymásba. Amikor keletről átszűrődött az első fénysugár, a kelő nap futára, ők arccal napkelet felé fordultak, és ünnepélyesen esküvői ajándékokat nyújtottak át egymásnak. — Neked adom a reggeli napot! — szólt a fiú. — Neked adom a világoskék eget! — szólt a lány. — Neked adom az északi fényt! — Neked adom a Niagara- vízesést! — A Drezdai Képtárat, a Louvre-t meg a Tretyakov Képtárat! — A Riviérát, Masszand- rát és Champagne-t! — A párizsi Notre-Dame székesegyházat! — A Cheops-piramist! ... Amikor a hozomány dolgát nyélbe ütötték, a vőlegény és a menasszony leszállt a földre, s kissé tá- molygott az ajándékok meg Távlatok — Jó pár uszályt készítettünk már. Egy ilyen — magyarázza Nagy — két és fél millió forintot ér. A fiúk újítása ráadásul nagyon lerövidíti az elkészítés idejét. Nem véletlen, hogy új úszótest gyártását is megkezdtük, egy olyan kotróét, mely iránt máris hatalmas hazai és külföldi érdeklődés tapasztalható. — A távlatok azok, melyek lelkesítenek — veszi át a szót a brigádvezető, Haraszin. Tudjuk, hogy hosszú időre van jó munkánk. Egyre jobbak a munkafeltételek. Itt — bök maga mögé — épül egy tízmilliós beruházás, egy 15 ezer négyzetméteres munkacsarnok. Ezzel aztán tetemesen lecsökken az a munka, amit a szabadban kell végezni. Mert bizony itt a nagy ellenfél az időjárás, a szél, a meleg, az eső, a fagy. — És a tiszai hajózás! Kiáltanak fel. Ebben rejlik az igazi jövő! — A telepünkön 130-án dolgoznak — m&ndja Haraszin, aki párttitkár is. Negyven kommunista van a dolgozók között. Nem is hiszi, milyen lendítőerő ez. A személyes példamutatás, az őszinte véleménycsere, a jó tájékozottság az egyik biztosítéka annak, hogy aki itt dolgozik, az egy kicsit itthon is érzi magát, sajátjának érzi a sólyát, a partot, az anyagot, s végül azt is, amit készít. Az üzem, a munka, az alkotás összekovácsolta a tisza- löki hajóépítőket. Dolgozókból munkássá formálta őket a közösség, a felelősség. Szívük egy ütemre dobban, mint hajótesten a nagykalapács. Ha uszályt látunk siklani^ a Tiszán, köszöntsük szívből, s általa a szabolcsi hajóépítőket. Bürget Lajos vizsgálót a dadai iskolának. — Karbantartjuk a környék összes játszóterének vasból készült kellékeit. — Egymást is segítjük, legyen szó építésről, vagy másról. Hiszen barátok vagyunk, s amikor hazamegyünk, akkor sem ér véget a jó kapcsolat. A sólyatéren még kissé rozsdásan nyújtózik a 37,5 méteres uszály. A nap átmelegíti a hatalmas acéltestet, s csupán a Tisza felől fujdogá- ló szellő teszi elviselhetővé a meleget. Egyik oldalon fás, füzes, a másikon a tiszalöki erőmű és zsiliprendszer sziluettje keretezi a képet. Az Augusztus 20. brigád vezetője, Haraszin Gyula kalauzol. Lebaktatunk a parti meredélyen, s egy, már a vizen ringó úszótesthez érkezünk. — Ilyen lesz az is, amit fent látott. (Szeme szinte simogatja a 240 tonnát befogadó monstrumot.) Nem is sejti, milyen jó látni, hogy az ember alkotott valamit... így kezdődött A kék ég fedte munkahelyen Kovács Sándor, Juhász András és Lehóczki Sándor hegesztők a varratokat készítik a hajón. Korszerű ap- parát segíti munkájukat. Lehóczki szinte fel sem nézve mondja: — Jó varratok kellenek. Olyanok, melyek bírják a víznyomást. Mert itt hamar kiderül a disznóság. A selejt egyszerűen elsüllyed. Érezni kell, mit csinál az ember. — Pedig hogyan kezdődött itt a munka — sóhajt fel Bényei Péter műhelyvezető. Volt néhány nagykalapács, vasfűrész, reszelő. Reménytelen barakk volt a műhely. Igaz, nem hajókkal kezdtük, csak javítottunk, felújítottunk. — A szakértelem is más volt — folytatja a brigádvezető. Amikor úgy 11 éve idejöttem a Lenin Kohászati Művektől, bizony megijedtem. A nagyüzem után sehogyan sem éreztem magam jól. Ki-ki a maga dolgával törődött, sok volt a segédmunkás, s a gondolkodás sem állt valami magas szinten. Ahogy múltak az évek, úgy alakult ki az itteni közösség. Haraszin szerényen elhallgat, s ha nincsen ott Nagy József művezető, talán meg se tudom: az Augusztus 20. brigád az idén elnyerte a KISZ KB kiváló ifjúsági brigád címet, a vállalat kiváló brigádja, sokszoros aranykoszorús szocialista kollektíva ez. A 15 fő között van hajómérnök, technikus, tíz szakmunkás és három segédmunkás. Aki tudta, megszerezte a szakmát igazoló bizonyítványt is. A beszélgetést nyugodtan folytatandó, a Tokaj nevű szerhajóra invitál Beke Antal brigádvezető. A rendkívüli kényelmet biztosító járművet a napokban adták át gazdájuknak, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságnak. A szerhajón — Ilyet is készítünk — mondják, s büszkén mutatják a lakókabinokat, a konyhát, a környezetvédelmi utasításokat betartó fűtőberendezést, az ebédlőt. Pontos varrat kell. a selejt itt egyszerűen elsüllyed. — A történet lényegében annyi: a vízügy hajói, uszályai egyre gyorsabban kezdtek tönkremenni. Kiderült, hogy javítani nem érdemes, jobb, ha újat készítünk. Kezdődött a kis húszméteresekkel. Bebizonyítottuk, hogy ez megy — így Haraszin. Aztán megpróbáltuk a nagyobbat. Olyannyira sikerült, hogy egyetlen reklamáció sem érkezett. Pedig úsznak a Tiszán Naménytól Szegedig, de még a Dunára is jutott belőlük. Az itt dolgozók többségükben Tiszalökről és Tiszada- dáról érkeztek. Itt formálódtak hajóépítő közösséggé. Rá is kérdezek: — Vajon mérhető-e a munkán kívül, hogy ez a brigád valóban szocialista közösség? Egymás szájából kapkodva a szót mondják érveiket. Nem hatalmas szavakat, olyan hétköznapi eseteket, amelyek egyértelműen meggyőzők, hitelesek. — Az elmúlt évben 150 ezer forint társadalmi munkát végeztünk az üzemben, Lökön és Dadán. — Építettünk egy csillagAlkotó ifjúság Sikerrel szerepeltek pályamunkáikkal az Alkotó ifjúság megyei pályázatán a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok. A háromszázhúsz alkotás közzül huszonhármat készítettek a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban dolgozó fiatalokSzábolcs-Szatmár megye mezőgazdaságban dolgozó lakosságának negyede, közel húszezer a harminc éven aluli. A szakvezetésben is évről évre nő a fiatalok száma, s jelenleg eléri az ezerötszázat. A számok is mutatják, nagy erőt képviselnek a fiatalok a termelés területén, . érdemes odafigyelni a munkájukra, segíteni, támogatni kezdeményezőkészségüket. A pályázatnak is az volt a célja, hogy a fiatalok megtalálják azokat a területeket, amelyekben nagy tartalékot, jövőt látnak. Ennek szellemében készültek a pályamunkák is, szinte kivétel nélkül mind a gyakorlati életben való felhasználásra, hiszen az éléit technológiát állandóan tovább kell tökéletesíteni, fejleszteni. A kiállításon a legkülönfélébb gépeket, épületeket és a gazdaságosságra, takarékosságra irányuló számításokat, elemzéseket mutatták be. Tyúkodról egyszerűen elkészíthető öntöltős pótkocsi makettjét hozták el. A csengeri termelőszövetkezetben már használják az új talajművelő eszközt, ami semmivel sem drágább, sőt olcsóbb a gyári szerkezetnél, és házilag előállítható. Nyírmihálydi- ban fóliaházas csirkenevelőt építettek. Olcsó, nagy beruházást nem igényel és egyszerű eszközökkel elkészíthető. A példát és a termékeket lehetne még sorolni. Ezek a kiállított tárgyak újításként is megállják a helyüket. A nagyüzemeknek — ha bevezetik — nagy köny- nyebbséget eredményez a munkák végzésében, sőt többletjövedelmet, megtakarítást is elérhetnek vele. A fiatalok már a kiállítás ideje alatt érdeklődtek egymástól, hogyan, miképpen vezethetik be az új módszereket, gépeket a saját gazdaságaikban. Egy-egy ilyen beszélgetés ötletbörzévé alakult, ami hatással lesz a jövő mezőgazdaságára. S. B. LEHETNE JOBBON ? A megye további dinamikus fejlődése attól függ, mennyire javult a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrásokat. Csak a termelékenység növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó termelést megvalósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg munkásokat és vezetőket, hogy lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? 0 közpénzek felhasználása — Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel — tartja a mondás. Ha a közpénzekről, azok felhasználásáról, ésszerű szétparcel- lázásáról beszélünk, igencsak érvényes a régi igazság. Közismert, hogy a népgazdaság teherbíró képessége véges, ennek függvényében a miénk is az. Ezért kell megtalálni a módját annak, hogy legfontosabb — és nem is kevés pénzt igénylő — céljainkat elérjük, hogy megtaláljuk a rövid kard „megtoldásá- nak” lehetőségét. — Az V. ötéves tervben nálunk Vaján, — a társult Rohod és ör községekkel, — 53 millió forintot fordíthatunk közcélokra. Ennyi a költségvetésünk. Ebből többek között a belvíz elvezetéséről kell gondoskodnunk, idén Őrben egy új egészségügyi létesítmény első lépéseit is megtesszük: rendelőt és szolgálati lakást építünk. Már elvégeztük a diákotthon felújítását, aro- hodi tanácsháza felfrissítését, postát létesítettünk. Terveink között szerepel egy 60 lakásos telepszérű építkezés indítása is. És, ami talán mindennél fontosabb, a községi vízmű megépítése. — A vízműnél maradva még, ebben az esetben döntenünk kellett, mi legyen előbb: a négy tantermes iskola, avagy a kutak? Az iskolát tartottuk fontosabbnak, ha semmi nem jön közbe, ősszel már tanulhatnak benne a gyerekek. De, hogy a vízmű se legyen „mostoha”, egymillió foMAGYAR JANOSNÉ rintot tartalékoltunk a várható költségek fedezéséhez. Tehát, ha a közpénzek szétosztásának helyes módjairól beszélünk, nem feledkezhetünk meg az esetenkénti nehéz döntések megtételéről, és az előrelátásról sem. A kérdés azonban az: hogyan lehetne jobban gazdálkodni? Itt térnék vissza az idézett mondásra. Ki kell használni a társadalmi munkában rejlő lehetőségeket, a faluban működő egyéb gazdálkodási egységek, például a téesz segítőkészségét. Ha mindent összeadnánk — a felsorolt létesítmények csak egy részét teszik ki mindannak, ami nálunk megvalósult, vagy megvalósul —, kiderülne, hogy ehhez a mi ötvenhárommillió forintunk kevés. Eredetileg 8,6 milliót érő társadalmi munkával számoltunk, de ha a jelenlegi ütem marad, akkor jóval tízmillión felüli értéket képvisel majd az a munka, amivel a három község hégy és fél ezernyi lakosa a közös célok megvalósításához hozzájárul. Hosszan lehetne beszélni jól működő termelőszövetkezetünk közreműködéséről. Kétszázezret adnak az orvosi rendelőhöz, negyed- millió forint értékű munkát végeznek az óvodában egy csoportterem építésében. Mi tehát nem „felülről” várjuk a segítséget, a pénzt. Mert kiderült, hogy a társadalmi összefogás, a helyi emberek áldozatkészsége a legnagyobb gondokon is képes minket átsegíteni, hogy így is elérjük célunkat, a szocialista falu megteremtését. Elmondta: Magyar Já- nosné, Vaja Nagyközségi Közös Tanács V. B. titkára. Lejegyezte: Speidl Zoltán. a benyomások túláradó bőségétől. Egy év múlva mindketten elvégezték a főiskolát, és ha nem is fényes állásban de Moszkvában helyezkedtek el. V. Szmehov: Osztozkodás Azután a férfi megvédte a disszertációját, az asszony pedig feliratkozott egy ritka, különleges garnitúrára várók hosszú sorába. A gyermekáldást egyre halogatták. így életük nem volt nagyon vidám — viszont igen kényelmes. Azután a férfi derékzsábá- ra tett szert — az asszony pedig házi masszőrre. Néhány nappal válásuk előtt ott álltak egymással szemben a férfi dolgozói zabájában. — Nekem kell a fehérne- műs szekrény! — mondta az asszony. — Nekem az íróasztalom! — mondta a férfi. — Nekem a pamlag meg anya karosszéke! — Nekem a dívány meg az összecsukható ágy! — A lengyel konyhabútor! — A Hemingway-arckép! — A fehér szekrény! — A nászajándékul kapott szekrény! — Rendben van, akkor legyen enyém a szekrény fele meg a hűtőszekrény! — A borjúbőr koffer és a hokedli! — A szappantartó! — Nem, a szappantartó nekem kell! — Megmondtam: a szappantartó az enyém! — Akkor én a fürdőszobai üvegpolcot viszem! .. .Amikor a bútordarabokat és a holmit elszállító munkások becsapták maguk mögött az ajtót, a konyhában panaszos csattanás hallatszott, Két hátizsák pléh- csatja koccant egymáshoz — ezeket a nagy osztozkodásban véletlenül ottfelejtették. Fordította: Gellért György
