Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-14 / 138. szám

1978. június 14. KELET-MAGYARORoZÁG 3 JEGYZETEK Hegéri ? Uj léte­sítmény Jó . ütemben épül Nyíregyházán az új megyei gyógyszertár­központ. Tükör a tanévről Egy pedagógus pártszervezet taggyűlésén Három helyen — a Színház utcán, a Bethlen ut­ca két különböző épületében — egy iskola. 820 gyermek, ötvenkét pedagógus. A Színház utcai is­kola modern, néhány éves, a Bethlen utcai közül némelyik tanterem közelíti a száz évét. Egy isko­lán belül is eltérő tárgyi adottságok. ötven darab elfekvő sas­szeg kapható Kisvárdán, a posta mikrohullámú állomá­sán. Darabja mindössze öt­ven fillérbe kerül. Van vala­milyen méretű anya is t hat darab. Egyenként hetven fil­lért kell érte fizetni, s bár­melyik vállalat megkaphat­ja. összesen — ha jól szá­moltam — 45 fajta árut kí­nálnak az alumínium tömí- tésgyűrütől az ászokcsavaron át az üzemanyag-vezető cső­ta Rádió és Televízió Műsza­ki Igazgatóság tervgazdasági osztálya kínálja megvételre az anyagait. A kisvárdai fel­sorolás majd egy negyed ol­dalt tesz ki. Vagyis majd­nem annyiba, ha nem többe került a hirdetés, mint amennyit a felkínált áruk, anyagok érnek. Ráadásul olyan cikkek szerepelnek a megnevezésben, hogy műsza­ki legyen a talpán, aki annak alapján egyet is merne ren­A nevelők átlagéletkora 44 év, valamivel magasabb a megyei átlagnál. Mindössze hat férfi tagja van a tantestü­letnek. Az iskola testnevelési tagozatú, több tucat serleg díszeleg az igazgatói vitrin­ben, de nincs megfelelő tor­naterem. Szándékosan a jó és a ke­vésbé jó adottságokat állítot­tuk egymás mellé a Nyíregy­házi 2. számú, Jókai Mór ne­vét viselő Általános Iskolá­ban, ahol egy év munkájáról adott számot a tizenhárom ta­gú pedagógus pártalapszerve- zet. Érthető, hogy a vezetőség beszámolójában, amelyet Pór Ferencné titkár ismertetett, nem csupán a kis kommunis­ta nevelőközösség hétköznap­jai, hanem a most zárult is­kolai év minden lényeges eredménye és gondja szóba került. Mit mutat egy év tükre? Az új tantery fogadása Melyek az egy év nagyobb állomásai? Megtették az első lépéseket az új általános is­kolai tanterv zavartalan be­vezetésére. Ennek tárgyi és személyi feltételeiről szólva elmondták: korszerűsítették a fűtést a „B” és a „C” épület­ben, megvásárolták a legfon­tosabb szemléltetőeszközöket, kialakítottak két alsó tagoza­tos mintatermet, több felső tagozatos tantermet pedig . megszépítettek. ' A szubjektív, tartalmi „fo­gadásra” is félkészült a tan­testület, mérhetően aktívabbá váltak a tanítási órák, szín­vonalasabb, a gyermeket ön­álló ismeretszerzésre serken­tő tanítási módszer, az alsó tagozatban a komplexitásra törekvés, gyakoribbá váltak a jó nevelési-oktatási mód­szereket népszerűsítő bemuta­tó tanítások, a különböző együttműködési formák. Sikerült a múlt évben még tapasztalható idegenkedésből — szülőknél, nevelőknél — lefaragni, amely a komplex matematika bevezetését kí­sérte, Sőt, a 2-es iskola egyik központja lett a városi iskolák között a komplex matematika tanításának. Nem csak a nevelők, a szü­lők is közelebb kerültek az új szellemű számtan tanítá­sához, hisz többen részt vet­tek a nyílt tanítási órákon. S ha nem is mélyülhettek el a szakmai kérdésekben, felfe­dezhették a gyermekeket job­ban előbbre juttató matema­tikai oktatás új vonásait. Említhetnénk még az igen tartalmas, lényegretörő tag­gyűlési beszámoló további megállapításait — a fizikai dolgozók gyermekeinek szak­köri, napközis és egyéb se­gítését, az iskolai előkészítő tanfolyamok tapasztalatait, az oktatástechnikai eszközök használatát és így tovább. De nem lennénk hűek a taggyű­lés szelleméhez, amely az eredmények csendes számba­vétele mellett nagyobb hang­súlyt adott az elvégzendő munkának, a gondoknak, amelyek különösen foglal­koztatják a kommunista ne­velőket. Mi ragadta meg legjobban a figyelmünket ezek közül? A döntő tényező: a nevelő Elsősorban az a megállapí­tás, amely szerint az új tan­terv sikerének, a nevelőisko­la felé vezető útnak a leg­fontosabb tényezője a peda­gógus. Hogyan élnek, hogyan érzik magukat a nevelők? A közös együttműködés, a kö­zösségi szellem javult a tan­testületben — fogalmaztak. Az iskolában a légkör nyílt, őszinte, a nevelők kendőzés nélkül szólnak jóról és hiá­nyosságokról. De elhangzott az a meg­jegyzés is: a nevelők között inkább csak munkatársi kap­csolatok vannak. Létezik né­mi elkülönülés a napközis és a nem napközis nevelők, az alsó és á felső tagozatban ta­nítók között. S hogy nem csupán emberbaráti — sze­ressük egymást — kapcsola­tokra gondolnak az iskola kommunista nevelői, az kitű­nik abból a tömörségében is sokat mondó értékelésből, hogy vannak még jócskán tennivalók az egységes neve­lési eljárások megvalósításá­ban. Itt ugyan érthetően nem részletezték — ez in­kább össztantestületi téma — de bizonyára arra utaltak, ma még nem egységes a ta­nulók értékelése, teljesítmé­nyeik elbírálása, mintahogy nincs még minden nevelőnél azonos belső igény a szocia­lista tanár—diák viszony erő- sítgetésére. A megközelíthe­tetlen tanári magatartás egy­re ritkább — mondták — he­lyette inkább találkozhatunk közönnyel, belefáradással. A szocialista tanár—diák viszonyról sem általában > szóltak a taggyűlésen. Pálfy Attiláné helyi felmérésének tapasztalataira hivatkoztak, azzal a kritikus megjegyzés­sel, hogy a tanulságos anyag iskolaszintű elemzést igényelt volna, hogy valamennyien fe­lülvizsgálhassák kapcsolatai­kat tanítványaikkal, az egyes tanulókkal, illetve osztálykö­zösségekkel. S mit tehet az iskola, a tantestület a tanítási órák vé­delmében? — tették fel a kérdést a kommunista neve­lők. A választ itt sem az ál­talánosságok szintjén keres­ték: Pásztor Attila tanár munkaidő-fényképet készí­tett, amely teljesen újszerű, eddig ipari üzemek, vállala­tok alkalmazták a módszert. Több hátráltató tényezőt mutatott ki a vizsgálódás, amely összefügg az iskolai órák védettségével, pontosab­ban azzal, milyen ok miatt maradnók távol egyes tanu­lók az órákról. Sok a rendez­vény, különösen a május volt olyan hónap — pedig ekkor zajlott a legtöbb felmérés, dolgozatírás, beszámoló — amikor a megengedettnél is többen hiányoztak, különbö­ző területi sportrendezvé­nyek és egyéb iskolán kívüli események miatt. Az iskolai munkaidő-fénykép jó eszköz, hogy a jövőben kiküszöböljék a nemkívánatos hiányzáso­kat. Itt a gyermekek sorsának alakulását az iskola elvégzé­se után is figyelemmel kísé­rik. Különösen szívén viseli a kommunista kollektíva és az egész tantestületi közös­ség a fizikai dolgozók gyer­mekeinek továbbtanulását. Felelősség a továbbtanulókért Elgondolkoztató tapaszta­latokat mondtak el arról, hogy a továbbtanulásra je­lentkezett fizikai dolgozó gyermekei jó néhányat hely hiányában nem vettek fel (neveket is említettek és jó tanulmányi osztályzatokat). A gyengébb képességű, 2-es ta­nulók közül pedig bejutottak komoly előképzettséget igény­lő középiskolákba. Feltették a kérdést, a felvételi rend­szerünkben van-e a hiba, vagy az összeköttetés húzza át a jó törekvéseket...? Az egymásért való aggódás, felelősség csendült ki abból a megjegyzésből, amely arra intette az aránytalanul sok társadalmi munkát vállaló párttagot: vigyázzon jobban az egészségére. Egy szívin­farktus határát súroló álla­pot hívta fel a figyelmet: nem csak munkát kell adni egymásnak, meg kell tanulni óvni is egymást. ig. A pontos darabszám fel­tüntetése azt jelenti, hogy 251 az elfekvő áruk száma, az egységárakkal megszorozva pedig kiderül, hogy összesen 4368 forintot tesz ki mindez. Hogy miért írjuk ezt? Mert olvastunk egy hirde­tést a Figyelőben, ahol a Pos­delni. Mindenesetre — kerül, amibe kerül — a két, hirde­tett 029—0021—420 cikkszá­mú bilincsből egyet megpró­bálok megvenni (ha adják), hiszen csak egy forintba ke­rül, s hátha jó lesz még vala­mire. (lb) Á környezet A tiszalöki erőmű, a zsi­liprendszer. kerítéssel körül­vett üzemterülete valóságos park. Fenyők, díszes virágok, bokrok népesítik be a gye­pes részeket, kis facsoportok kínálnak enyhet adó árnyé­kot. Szóba is hoztam ezt a minap. Az ott dolgozók kis­sé elcsodálkoztak az észrevé­telen. — Nekünk ez természetes — mondták, s egyre-másra so­rolták az érveket. Otthono­sabb így a munkahely. Nevel a szép, a természet szerete- tére. Frissíti a levegőt. Meg­pihenteti a munkában elfá­radt embert, a néha fáradt tekintetet. És végül elhang­zott egy kérdőmondat: Szük­ségszerű, hogy egy üzem kör­nyéke kietlen legyen? Éreztem a feleletet adó munkások igazát. Valóban, nem szükségszerű, hogy egy gyár, üzem környéke hulla­dékos legyen, nem törvény- szerű, hogy salc^c vagy éppen beton terítsen be száz és ezer négyzetmétert. A korszerű munkahely egyik sajátossága kell hogy legyen a kellemes, otthonos környezet. Sok szó esik arról, mi min­den befolyásolja egy üzembe lépő hangulatát, az ott töl­tött idő alatti lelkiállapotot. Nem vitás, elsődleges az, ami a munkakörülményekkel függ össze. De egyáltalán nem mellékes az sem, hogy mi­lyen a környezet. Erre nézva sok tudományos megállapítás is elhangzott. Üzempszichológustól orvosig, munkaszervezőtől szocioló­gusig szinte mindenki mon­dott mái valami bölcset. Az igazi, a meggyőző számomra mégse ez volt. Valami sokkal egyszerűbb. — Ezt a parkot mi épít­jük, tartjuk karban — mond­ták a munkások. Magunknak, a mi örömünkre. Nos, ez az önkéntes munka, ez a szük­ségességből fakadó önkéntes­ség felülmúlt minden tudo­mányosságot. Ott is érdemes lenne erre odafigyelni, ahol ma még a gyár és munka­hely környéke sivár. Ne fosszunk meg hát sen­kit attól, hogy az üzemre gondolva, a munkahely és csarnok mellett agyában fel­villanjon a derűs, nyugtató környezet. Ettől minden, de minden sokkal emberibbé válik, (b) — Képzeljen el egy nagy­üzemet, ahol a különböző munkaterületeken eltérő idő­beosztás szerint dolgoznak. Az irodisták máskor végez­nek, mint a gépállomás fia­taljai, illetve a sertéstelep szakmunkásai. Nem beszélve a nagy nyári dologidőről. Ho­gyan lehet ezt a sokféle idő­beosztást okosan (!) egyez­tetni ? Juhász Magdolna, a nagy- kállói Virágzó Föld Termelő- szövetkezet’ ifjú dolgozója ezekben a hetekben ismerke­dik az irányítás gondjaival. Alig 24 éves —, s váratlanul kétszeresen is vezető lett. Ez év januárjától számviteli cso­portvezető-helyettessé nevez­ték ki, két hónappal ké­sőbb pedig megbízták a KISZ- csúcstitkári teendőkkel. — Kicsit felkészületlenül ért egymás után ez a két, nagy feladat. Annak ellené­re, hogy amint munkába áll­tam, azonnal a „mélyvízbe” dobtak. 1976-ban ugyanis — a mezőgazdasági főiskola el­végzése után — ágazatveze­tőként kezdtem a szövetke­zetben. Most 14 ember tar­tozik hozzám. A mozgalmi munka viszont nem volt ismeretlen Mag­dolnának. Középiskolás ko­ra óta KISZ-tag, múlt év ok­tóberétől pedig mint megbí­zott titkár tevékenykedett. Tavaly hirtelen 64-re nőtt a mai megjelent a két alap- KlSZ-esek száma. KISZ-bi- szervezet. — Bajnokok nem zottság alakult a tsz-ben, két lettünk, de játszottunk. Ez a alapszervezettel. Az egyik a lényeg — teszi hozzá. Ami sertéstelepen, a másik a köz- hiányzik: egy jó ifjúsági Szabolcsi portrék A küldött pontban működik. A KISZ- esek között csupán 7-en van­nak nők. Ezért Magda na­gyon meglepődött, mikor őt választották csúcstitkárrá. A fiatal lány eredményeiről így beszél: — A kombájnosbrigád — csupa 18—20 éves fiatal, mindnyájan KISZ-esek — 1976-ban védnökséget vál­lalt a betakarítás fölött. A munka olyan jól sikerült, hogy azóta évenként ismét­lődik a vállalás. A csúcstitkár leglelkeseb­ben az Edzett ifjúságért ak­cióról szólt. Az országos sportnapok helyi rendezvé­nyein szinte teljes létszám­klub. Hamarosan elkészül ez is. — Egy meglévő épületet alakítunk át. Eddig kétszer szerveztünk társadalmi mun­kát: falat véstünk, falburko­latot készítettünk. Még a fő idényig szeretnénk befejezni a munkát. Igen ám, de hiába lesz a klub, ha a fiatalok nem tán­colhatnak mindannyian. Hi­szen jóval több a fiú, mint a lány. Juhász Magdolna erről sem feledkezett el. Még eb­ben a fél évben kapcsolatot létesít a bizottság a helyi posztógyár KISZ-eseivel — akik főleg lányok. Keresik a legjobb megoldást a szabad idő egyeztetésére is. — Csengerúj faluból szár­mazom, idegenként jöttem Nagykállóba. Eleinte nem találtam a helyemet. Szolgá­lati lakást kaptam, ahol Sza­bó Lajosnéval lakom együtt, ö a legkedvesebb pótmama, barátnő és munkatárs, — ő segített át a kezdeti nehézsé­geken. Ma már nem rohanok haza minden hét végén, szí­vesen töltöm itt a vasárna­pot is. A KISZ-csúcstitkár mun­káját elismerik Nagykálló- ban. Most új feladatra ké­szül: szombaton részt vesz a megyei KlSZ-küldöttgyűlé­sen. Házi Zsuzsa Tartalmas beszámoló, életszerű vita — melyben a pártszervezet kétharmada részt vett — jelezte, hogy a 2-es általános iskola kommunista nevelői tisztában vannak a tantestületben, az iskolában be7 töltött szerepükkel. Őszinte a kapcsolat az iskola vezetésével, a párton kívüli nevelőkkel, technikai dolgozókkal. Ezért volt hiteles és előremutató az egyéves tükör és elismerő a városi pártbizottság minősítése a pártszervezet éves tevékenységéről. Páll Géza

Next

/
Thumbnails
Contents