Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-14 / 138. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 14. „Che“ 0 1yan hihetetlen! Ernesto „Che” Gueva- rát, hogyha élne. ma még csak ötvenedik születésnapján köszöntenénk. Ráadásul, mostanában, a XI. Világifjúsági és Diák Találkozó küszöbén, 122 ország fiatalságának elevenedik fel újra a guevarai életút. A nevét, személyét övező legendák a maga idejében a magasságokba röpítették. Ernesto Guevara liberális polgári nézeteket valló család gyermekeként 1928. június 14-én látta meg a napvilágot Argentínában, Rosario városában. Orvosnak tanult, de szakmája mellett rövidesen mind erősebben a forradalmi-politikai tevékenység vonzotta. Asztmája már akkor súlyos volt, amikor jórészt gyalogszerrel bejárta Latin- Amerika sok országát, s a szörnyű nyomor és kizsákmányolás láttán egy ösztönös forradalmár eszével- szívével végképp elhatározta, hogy életét az emberi betegségek helyett a társadalmi bajok gyógyításának szenteli. Először 1954-ben, Guatemalában kapcsolódott be a polgári demokratikus forradalomba. Amikor amerikai közreműködéssel a reakció erői leverték azt, Mexikóba utazott, ahol megismerkedett és egy életre szóló barátságot kötött Fidel Castróval. Ettől kezdve Guevara életének és az új erőre kapó kubai forradalomnak eseményei szinte együtt peregnek. 81 forradalmár oldalán 1956 novemberében Mexikóból a Granma hajó fedélzetén maga is Kubába indult. A partraszálláskor azonban súlyosan megsebesült. Az árulás, a kudarc mégsem törte le a forradalmárokat: az akció 12 túlélője, — köztük Guevara — újból megkezdte a szervezkedést a Batista-diktatúra megdöntésére. Guevara ebben a küzdelemben mindvégig hihetetlen bátorságával és akaraterejével tűnt ki. Bajtársai, majd később a kubai tömegek csak „Che”-nek nevezték — „barátom, öregem", talán így lehetne lefordítani ezt az Argentínában használatos kis szócskát, így hívták őt Bolíviában is, ahová nyughatatlan hite hajtotta, hogy fölébresztheti a latin-amerikai népek felmérhetetlen forradalmi erejét. A fiatal Kuba is nehéz helyzetben volt. Che Guevara úgy vélte, ha még egy helyen győz a forradalom, az a szigetország létét is könnyebbé teszi a kontinensen. Ezért aztán 1965 végén minden tisztségéről lemondott Kubában, és egy gerillaegység élén megkezdte a harcot Bolívia j elnyomói ellen. halál Bolíviában érte 3 i 1967. október 7-én — 1L- gyilkosok keze végzett vele... Kubában 1968- ban egy esztendőn át az egész szigetország fogadott fia emléke előtt tisztelgett. De a XI. Világifjúsági és Diák Találkozó sem múlik el anélkül, hogy a' résztvevők le ne rónák kegyeletüket a forradalom mártírja előtt — július 31-én Havannában társaival együtt Che Gue- varáról is megemlékezik a világ ifjúsága. (K.) Libanon TELEX... Heves harcok Tripoli és Zghorta körzetében Kedd hajnaltól órákon keresztül heves harcok dúltak Libanon északi részén — Tripoli és Zghorta városok körzetében az egymással rivalizáló jobboldali frakciók között. Frangié volt libanoni elnök hívei és ellenfelei csaptak össze. Mindkét fél aknavetőket, ágyúkat vetett be a harcokban, amelyeknek — nem hivatalos források szerint — húsznál is több halottjuk van. Élétét vesztette Frangié fia, Tony Frangié parlamenti képviselő, valamint felesége és két kiskorú gyermeke is. Az egész családot a falangista párt fegyveresei gyilkolták le, behatolva Ehden hegyvidéki településen lévő nyaralójukba. A beirúti rádió közölte, hogy a harcok hírére az arabközi békefenntartó erők több egységét átvezényelték az érintett körzetbe, a rend helyreállítására. Szárkisz libanoni elnök rendkívüli kormányülést hívott össze. 1975-ben a falangista Ka- taeb párt volt Frangié — az akkori elnök — legerősebb szövetségese a libanoni jobboldal és a nemzeti hazafias erők, valamint a velük szövetséges palesztinai ellenállási mozgalom között kirobbant véres polgárháborúban. Akkor támadtak köztük ellentétek, amikor Frangié behívta az országba a szíriai irányítás alatt álló arabközi békefenntartó erőket. A falangista párt hevesen ellenezte ezt a lépést, és ennek nemcsak nyilatkozatokban adott hangot, hanem azzal is, hogy fegyveres harcot kezdett az arabközi erők ellen. Megkezdődött a „Zaire“-konferencia Kedden délelőtt a brüsszeli Egmont-palotában megkezdődött az a nemzetközi konferencia, amelyet Zaire — pontosabban a Mobutu-kor- mány megsegítésére — hívtak össze. A konferencián az NSZK, Kanada, az Egyesült Államok, Franciaország, Irán, Olaszország, Japán, Hollandia, Nagy-Britannia és Belgium küldöttsége vesz részt, és jelen van a zaire-i kormány delegációja is. Hiányzik viszont Szaúd-Arábia képviselője: az arab ország brüsszeli nagykövete bejelentette, hogy „nem kapott pontos utasításokat kormányától.” A nagykövet mindenesetre kérte, hogy tájékoztassák a konferencia menetéről, és hogy Szaúd-Arábia távolléte nem jelenti azt, mintha nem lenne érdekelt „Zaire gazdaságának rendbehozásában”. " A konferenciát Henri Simonét belga külügyminiszter nyitotta meg. A belga külügyminiszter kijelentette: a konferencia nem hoz létre semmiféle új szervezetet, vagy segélyezési mechanizmust, csupán megvizsgálja, hogy a fennálló keretek között — a Világbank révén —, hogyan lehetne fellendíteni a zaire-i gazdaságot, amelynek erre sürgős szüksége van. Magyar felszólalás a nemzetközi munkaügyi knnferencián A nemzetközi munkaügyi konferencia Genfben folyó 64. ülésszakának hétfői plenáris ülésén felszólalt Tre- thon Ferenc munkaügyi miniszter, aki egyebek között megállapította, hogy a világ- gazdaságban az elmúlt év nem hozta meg a remélt fellendülést. Mind a fejlett tőkés országokban, mind pedig a fejlődő országokban továbbra is súlyos társadalmi gond a munkanélküliség. Ilyen körülmények között a dolgozók életszínvonalának nagymértékű visszaesését csak a munkásság szervezett harca, a munkásmozgalom ereje tudja mérsékelni. Ugyanakkor figyelmet érdemel, hogy a tervgazdálkodást folytató országok — így a szocialista országok — a gazdasági fejlődés megnehezült körülményei között is biztosítani tudták a teljes foglalkoztatottságot, a gazdasági növekedést és ennek alapján a népjólét kiegyensúlyozott emelését. BRASILIA öngyilkosságot kísérelt meg hétfőn Brasíliában Gustáv Franz Wagner háborús bűnös, a lengyelországi Sobiborban és Treblinkában felállított náci koncentrációs táborok parancsnokának egykori helyettese. A letartóztatásban lévő Wagner cellájában ösz- szetörte szemüvegét, s megpróbálta lenyelni az üvegcserepeket. Az öngyilkosságot az egyik börtönőr akadályozta meg. Az egykori tá- borparancsnok-helyettest orvosi ellátásban részesítették, és továbbra is megfigyelés alatt tartják. TOKIÓ Hivatalos tárgyalásokra kedden délelőtt az Észak-atlanti Szerződés szervezetének székhelyére, Brüsszelbe utazott Kanemaru Sin államminiszter, a japán hadügyminisztérium szerepét betöltő úgynevezett nemzetvédelmi hivatal vezérigazgatója. Először fordul elő, hogy e magas funkció viselője még megbízatásának ideje alatt Tokióból látogatást tesz a NATO főhadiszállásán, noha a japán nemzetvédelmi hivatal nyugállományú vezetőinek brüsszeli utazására már korábban is sor került. Kanemaru megbeszélést folytat Alexander Haig tábornokkal, a NATO főparancsnokával, majd ezt követően Bonnon és Párizson át Washingtonba utazik, ahol találkozik Brown hadügyminiszterrel és Brze- zinski nemzetbiztonsági főtanácsadóval. LONDON Kedden délben négynapos hivatalos látogatásra Londonba érkezett Nicölae Ceauses- cu, a román államtanács elnöke. A látogatásra elkísérte felesége, Elena Ceausescu, a Román KP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága állandó irodájának tagja, az RKP PVB tagja, Gheorghe Oprea, a miniszterelnök első helyettese és Stefan Andrei külügyminiszter. Ceausescu különgépe a gatwicki repülőtéren szállt le. Ceausescu és kísérete külön- vonattal folytatta útját a londoni Victoria pályaudvarra. II. Erzsébet angol királynő itt üdvözölte ünnepélyes külsőségek között a román államfőt. Ceausescu szerdán találkozik James Callaghan brit kormányfővel, dr. David Owen külügyminiszterrel és Edmund Dell kereskedelmi miniszterrel. Fogadja a brit üzleti élet számos képviselőjét. Filbinger mossa kezeit „A vezénylőtiszt fölolvasta az ítéletet. Az elítélt nem tett megjegyzést. A tíztagú osztag öt lépésnyire az elítélttől felsorakozott. A „Tűz” vezényszó 16,02 órakor hangzott el, az elítélt 16,04 órakor meghalt”. Idézet egy 1945. március 16-án kelt jelentésből, amely arról tudósít, hogyan halt meg Walter Grőger német matróz, aki — elege lévén a háborúból — Svédországba akart szökni. De érdemes-e fölkavarni harminchárom éve történt ügyeket? Rolf Hochut, a Svájcban élő német író, úgy látta, hogy igen: Hans Filbingernek lakat alatt kellene lennie, harminchárom esztendő múltán is. ö volt az a katonai ügyész, aki halálbüntetést kért a fiatal katonára. A nyugatnémet politikus — mert Filbinger évek óta az NSZK Baden- Württenberg tartományának kereszténydemokrata párti miniszterelnöke — becsületsértési pert Indított az író ellen. Ebből a perből nagy visszhangot keltő és a jogi kereteken messze túlhaladó vita lett. Elhangzott az ismert védekezés: „parancsra cselekedtem”. Kiderült azonban, hogy még a hírhedt Führer-utasításokban, amelyek a szökevényekkel és a szökni akarókkal való bánásmódról szólnak, Is vannak utalások mentőkörülményekre, még ezek sem mondják ki, hogy mindenkit okvetlenül halálra kell ítélni. Az első tárgyaláson más bíróság előtt, más ügyésszel nyolc évre ítélték a matrózt, valamilyen okból azonban újra elővették az ügyet, s ekkor Filbinger, az új ügyész halálbüntetést kért rá. A miniszterelnök Filbinger így „védekezik": „Ami akkor a törvényeknek megfelelő volt, azt nem lehet visszamenőleg jogtalannak nyilvánítani”. Mindez együttérzésünk mellett a régóta porladó matróz iránt az akkori jogi helyzetnél jobban izgat bennünket a ma. Itt áll előttünk egy a múltból megmaradt típus: a hidegszemű ügyész, az az emberfajta, amelyre akkor a rendszer támaszkodott. Két hónappal a háború vége előtt, amikor mindenki tudja — ő is — hogy vesztettek, agyonlövet egy katonát, mert az „rontja a legénység hangulatát”. Azután három héttel a háború befejezése után egy angol felügyelet alatt álló hadifogolytáborban félévi börtön- büntetésre ítél egy másik német katonát, mert az így kiált a tisztek felé: „Náci kutyák vagytok!” — és leszakítja egyenruhájáról a horogkeresztet Teljesen mindegy, hogy mit gondolt magában akkor dr. Filbinger. Nemcsak az utolsó, hanem az utolsó utáni percben is konokul, korlátoltan, ridegen, kegyetlenül szolgált egy szörnyű rendet, amely voltaképpen nem Hitlerrel született, és vele nem is halt el teljesen. Hosszú vitát lehetne folytatni arról, hogy mennyire vonható felelősségre a mai törvények szerint valaki, régebbi törvények szerinti cselekedetéért. De nem is ez a lényeg: Filbingert úgy sem vonják felelősségre. Elgondolkoztató azonban az, hogy a múltnak ez az embere tartományi, miniszterelnök lehet a mai NSZK-ban. Tatár Imre Napi külpolitikai hírmagyarázat Egy szavazás háttere B efejeződött az Olasz Köztársaság történetének második népszavazása. Az elsőre négy évvel ezelőtt került sor. A téma akkor a válás volt, de a tét jóval nagyobb. Annak kellett eldőlnie, vajon megmaradhat-e az iparilag fejlett Itáliában egyfajta intézményesített, majdnem középkori szemlélet, vagy pedig Nyugat-Európa egyik legjelentősebb országa végre túlléphet ebben a kérdésben is a saját árnyékán. Az eredmény közismert: a jobboldal minden erőfeszítése ellenére akkor az olasz nép a változásra szavazott. A mostani népszavazás tematikailag kettős volt. Arról kellett dönteni, megmaradjon-e két, már létező törvény. Az egyik a pártok állami támogatását szabályozza, a másik, amely Reale volt igazságügy-miniszter nevéhez fűződik, a korábbinál valamivel keményebb fellépést tesz lehetővé a terrorizmussal szemben. A szélsőbaloldal mindkét — voltaképpen bevált — törvényt szerette volna semmissé tenni, ezért kényszerítette ezt a referendumot Itáliára. Az időpont nem akármilyen. A pártok állami támogatása nem utolsósorban azért érdekes téma most, mert jelenleg az Olasz Kommunista Párt is az ötpárti parlamenti többség tagja. Egy, a pártok állami támogatásával kapcsolatos „zavarórepülés” siker esetén alkalmasnak tűnhetett arra, hogy újra felborzolja a kedélyeket, újra megnehezítse a parlamenti együttműködést, amely — minden természetes nehézség ellenére — mindmáig a legnagyobb akadálya mind a szélsőbal, mind a szélsőjobb törekvéseinek. A másik téma, a közbiztonsági törvény megtartása még sajátosabb időpontban került terítékre: az Olaszországot és a világot is felkavaró Moro-ügy után. Ennek fényében az eredmény különösen tanulságos. A lényeg az, hogy mindkét törvény megmaradására szavazott a többség — de nem olyan elsöprő arányban, amilyet a helyzet részben indokolttá tett volna. Bár a szélsőbal és a szélsőjobb közös kísérletét újra meghiúsította az olasz nép, jogos a kérdés: miért nem voltak a számszerű arányok még meggyőbbek, még impozánsabbak? A helyzet bonyolult, a válasz nem könnyű. De azért nem is lehetetlen. Az olasz élet igazán jó megfigyelői világszerte körülbelül így felelnek erre a kérdésre: bár mindkét szóban forgó törvény helyesnek bizonyult, az eddigi végrehajtás során sok volt az elkedvetlenítő motívum. A pártok állami támogatásával kapcsolatban a kereszténydemokratáknak nemegyszer túlságosan is maguk felé hajlott a kezük, a terrorizmus elleni törvényről pedig nyilván számtalan szavazónak az jutott eszébe, mennyi kínos kérdőjel volt — és maradt meg — a Moro gyilkosai után folytatott nyomozás terén. Harmat Endre (Folytatás az l. oldalról) kova, a világ első női űrhajósa, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség alelnöke. A mintegy százhúsz ország asz- szonyait és leányait tömörítő szövetség azok között a nemzetközi szervezetek között Volt, amelyek álhatatosan sürgették a leszerelési ülésszak összehívását. „Nem vagyunk borúlátóak a jövőt illetően és bízunk abban, hogy az ember, aki létrehozta a fegyvereket, nem tehetetlen velük szemben. A fegyvereket be lehet tiltani, ki lehet vonni a fegyvertárakból, meg lehet semmisíteni” — mondotta Tyereskova asszony, megjegyezve, hogy a nők világszerte érdeklődéssel figyelik ennek a tanácskozásnak a munkáját, és még inkább azt, hogy hogyan valósulnak majd meg az ENSZ ajánlásai. Ernesto Ottone, a DÍVSZ elnöke a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek a leszereléssel kapcsolatos nézeteit és javaslatait tolmácsolta. Dr. Simái Mihály, az ENSZ Társaságok Világszövetségének elnöke a szervezet nevében gyorsabb és határozottabb haladást sürget a fegyverkezési verseny megfékezésére és a leszerelés irányában. Állást foglalt a tömegpusztító, egyebek között a fokozott sugárhatású neutronfegyverek, a nagy pontosságú rakéták, és más „destabilizáló” fegyverek betiltása mellett. Körvonalazta az ENSZ állandó békefenntartó erőinek várható szerepét egy, a leszerelés folyamatában lévő és egy leszerelt világban. Javasolta a világméretű fejlesztési és leszerelési stratégiák egyidejű és összehangolt kidolgozását és meghirdetését, az ENSZ leszerelési tájékoztató és kutatási tevékenységének javítását, amiben a világszövetség és annak tagszervezetei is számottevő szerepet tölthetnének be. Szenvedélyes hangú beszédet mondott a hétfő esti ülésen Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke, aki mindenekelőtt a második stockholmi felhívással kapcsolatos nemzetközi aláírás- gyűjtési kampány lenyűgöző eredményeit tárta a hallgatóság elé, bizonyítva, hogy a nukleáris fegyverek törvényen kívül helyezése, gyártásuknak, a velük folytatott kísérleteknek, rendszerbe állításuknak és felhalmozásuknak átfogó betiltása a nemzetközi közvélemény legegyetemesebb követelése. Diggs szenátor az amerikai—szeviel kapcsolatokrél Az Egyesült Államok és a Szovjetunió kölcsönös érdeke és mindent el kell követni azért, hogy a nézeteltéréseket a lehető legkisebb térre korlátozzuk, hogy véget vessünk országaink szembenállásának — mondotta Charles Diggs amerikai kongresszusi képviselő. A Szovjetunió és Kuba állítólagos afrikai beavatkozásai körül az utóbbi időben fellángolt propagandakampányról szólva a képviselő kijelentette: azért, mert néhány afrikai országban kubai tanácsadók vannak jelen, még nem lót okot a lár- ’ más tiltakozásra. Ezek a tanácsadók törvényes kormányok meghívásának tettek eleget, és minden államnak joga van arra, hogy külföldi szakértőket foglalkoztasson. Diggs megjegyezte, hogy a nyugati országok, zaire-i beavatkozása nem képes megoldani ennek az országnak belső problémáit. Ha a sha- bai eseményeket kiváltó okokat nem szüntetik meg, ezek az események megismétlődhetnek. Az amerikai képviselő a leszerelést, ezen belül a SALT II egyezmény mielőbbi megkötését a nemzetközi politika legfontosabb feladatának nevezte.
