Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-02 / 128. szám
1978. június 2. K ELET-M AG YARORSZÁG 3 Versenytárs nélkül o Időnként — különösen a nagy munkacsúcsok idején — panaszkodnak egyes termelőszövetkezetek, hogy alig van üzemanyaguk, éppen hogy tudják üzemeltetni a traktorokat. A címzett az ÁFOR, amelyiknek a szállítása nem meghízható, hiába épített tárolótartályt a szövetkezet, mert akadozik a feltöltés, az ellátás. A gázolajat, benzint szállító, forgalmazó vállalatnál is megvan a magyarázat — legfeljebb kissé sántít. Mondják, hogy sok a leromlott állapotú tankautó, ezért döcög a szállítás, javasolják, hogy nagyobb tárolótereket építsenek ki a gazdaságok, akár vegyenek szállító járművet, hiszen általában van elegendő üzemanyag az országban. Mindez persze sovány vigasz annak, aki azért állítja le a traktort, mert éppen akkor nincs gázolaj. S azt sem lehet elvárni egy szövetkezettől, hogy csak azért vegyen egy tankautót, hogy hetente egy-két fuvart lebonyolítson. Arra való a szakvállalat — mondják, s teljes joggal. Szákvállalat a malomipar is. Nála többször a takarmányellátásra panaszkodtak. Az állattartási kedv fellendülését, szakszerűvé válását jelzi, hogy még a kistermelők is szívesen veszik a különböző tápokat, keverékeket. A vállalat anyagi eszközeit jóval meghaladta az az ütem, ahogy nőtt a takarmányvásárlás. Csakhogy itt más álláspontot alakítottak ki, mint az előbbi példában. Felkeres, ték azokat a termelőszövetkezeteket, amelyek keverőüzemet építettek, s a második és harmadik műszak beállításával kapacitást teremtettek, béreltek, különösen nagyobb beruházás nélkül. Mindezt azért, hogy lépést tartsanak a növekvő igényekkel. Ezt a munkáját az ÁFOR is, a malomipar is tulajdonképpen versenytárs nélkül végzi. De ugyanígy említhetnénk a tejipart, amelyik mind a felvásárlásban, mind a boltok ellátásában egyeduralkodó szerepet tölt be. Ám nagy különbség van aközött, hogy valaki él a különleges helyzetével, vagy visszaél azzal. A tejiparnál tudják, hogy milyen nehéz hajnalban útnak indítani az áruval rakott teherautókat, milyen nehéz rakodókat találni. De azt is tudják, mennyire fontos, hogy reggelre ott legyen a friss tej, tejtermék a boltokban. Röviden úgy lehet ezt megfogalmazni, hogy felelősséget éreznek az ellátásért. S éppen ez az utóbbi, a felelősség esik sokkal nagyobb súllyal a latba azoknál a vállalatoknál, üzemeknél, amelyek egy-egy területen monopolhelyzetet töltenek be. Éppen a mezőgazdasági üzemek a megmondhatói, hogy korábban mennyi viszály származott abból, hogy a felvásárló vállalatok egyoldalúan akarták diktálni a feltételeket, nem tekintették partnernek a szövetkezetét. Pedig korrekt kapcsolatot akkor is lehet kiépíteni, ha az egyik oldalon monopolhelyzetben lévő vállalat áll. Példa erre a cukoripar, a dohányfermentáló, aki maga is részt vesz a termesztés feltételeinek javításában, segíti a gazdaságokat a jobb eredmények elérésében. H iba lenne azt javasolni, hogy az egyeduralkodó szerepet szükséges megszüntetni ahhoz, hogy változzék a helyzet. Az előbbi példák is ezt igazolják, de említhetjük újabban az alma útját is, amikor maga választja meg mindenki, hogy a HUNGAROFRUCT-tal, a ZÖLDÉRT-tel, a TSZKER-rel vagy mással keres partneri kapcsolatot. Ha korrekt, egymás érdekeit szem előtt tartó a kapcsolat, akkor gyümölcsözővé válhat mindkét félnék. Egyébként a hazai méretek mellett van jó néhány iparág, ahol a fejlődés éppen a közvetlen irányítással, egy-egy nagyvállalat létrejöttével biztosítható hosszú távra. A lényeg: hogy éljenek a lehetőségekkel, a versenytárs hiánya ne tegyen kényelmessé egy vállalatot sem, hanem igyekezzen a partnerek megelégedésére is dolgozni. Lányi Botond Exportra Az ISG mátészalkai gyárában Baráth Klára ifjú szakmunkás az RN 36-os esztergagéppel az NSZK- m elrendelésre készülő univám szelep- házak megmunkálását végzi. (E. E. felv.) TARPA, TÓHÁT Tehenészek dicsősége Jó húsban vannak a tehenek. A tehenészek középkorúak. (akad közöttük néhány fiatal is) szikárok, pocakot egy sem eresztett. Azt mondja Gonda József- né — mert arról van szó, hogy a látástól vakulásig munkához kalória kell: — Mindennap hús van délre. Megérdemeljük, sokat dolgozunk. Ezért hát, amit szemünk-szánk megkíván, megadjuk magunknak. Rábólint a gazda Gonda József, s visszatereljük a szót a tehenészetre. — Most 27 tehenet fejek. Naponta 320. 340 liter tejet. A jószág nem várhat — Tehenenként 12—13 liter? — Az megvan. Mikor kevesebb. mikor meg több. Amióta ez a Nyíri itt van (Nyíri Kálmán főállattenyésztő) egyre jobbak az eredmények. — Mitől? — Odaadjuk, ami a jószágnak kell. A jószágé az szent. Újra Gonda József né mondja a magáét. — Az szent. Megy is az én férjem éjjel-nappal. Azt mondja, a jószág nem várhat még öt percet sem. Én meg azt mondom, öt percet még az akasztófával is várnak. Mosolyog az ember, nézi a tiszta szobában az asztalterítőt, illendően kivárja, amíg a felesége dicséri is. korholja is, majd válaszol egy újabb kérdésre. — Reggel négykor kelek, 1 mikor már ötödszörre is elvesztettem az oly közel álló ezüstérmet, az edzőm, Konsztantyin Prokof- jics így nyilatkozott: — Szeny- ja — kezdte —, te kitűnő műkorcsolyázó vagy. Sőt osztályon felüli. Csak — meg kell értened, túlteng benned a művészi hajlam. Csapkodsz a kezeddel, mintha a verebeket akarnád elijeszteni a kerítésről. És ez megbotránkoztatja a bírákat. — Mit tegyek, Konsztantyin Prokofjics? Elmenjek a jégrevübe? — Még korán van, jó, ha kíméled magad. Tudod, mi jutott eszembe barátocs- kám, a páros versenyben kell indulnod. — Párosban? Kivel? — kérdezem. — Csak nem egy nővel? __ — De igen — erősítette meg az edzőm — egy nővel. Már ki is néztük a partneredet. Egy olyan lány, akit ha meglátsz, egyből hasra esel. Nos, a következő nap megyek az edzésre, berepülök a terembe és valóban, majdnem elvágódtam. Azért, mert Konsztantyin Prokofjics oldalán ott ül a másik nem képviselője. És ahogy elnézem, a női nem eme képviselője legalább 120 kilogrammot nyom. „Hát ezt jól kiválasztották” — fordult meg a fejemben. „Egy ilyen part-, nerrel azokat a különféle emeléseket, csavarásokat emelődaru nélkül aligha lehet megcsinálni.” De az arcomon mindebből semmit nem lehet észrevenni, egyre csak mosolygok. Mih Kazovszkij: A partner — Jó napot kívánok! — üdvözlöm, — nagyon örülök, hogy megismerkedhettem önnel. Mikor kezdjük az edzést? — Azonnal — siet -a válasszal az edzőm —, azonnal meg is kezdjük. Hol van Olenyka? Ekkor a terem távolabbi végéből odafut egy pöttöm emberke, olyan háromévesféle lehetett és odafordul a gömbölyded nőhöz. — Mama, ham-ham! És a mama cukorkát szed elő az aktatáskából és átadja a csöppségnek. — Mi ez, bölcsőde? — háborgók. — Ez — magyarázza Konsztantyin Prokofjics — a te partnered. Egyébként már 8 hónapos korától a jégen van. — Nem volt mit tenni, elkezdtük az edzést. Valóban nagyon tehetséges gyereknek bizonyult Ólja. A hatos Rittberger számára semmiség, a forgás meg, mintha felhúzták volna. Alig győztem elkapkodni. — Álljunk már meg egy kicsit — kértem —, hadd vegyek legalább lélegzetet. Teljesen kifullasztottál. — De ő meg sem hallgat, kiszakítja magát. Ugrál, futkározik, aztán odaszalad a palánkhoz, s megismétli: „Mama, ham- ham!” — és siklik tovább, mint egy megszállott. Csak a copfjai libegnek. Egyszóval eljutottunk a világbajnokságra. „Most aztán — latolgattam magamban — biztos elhozunk egy aranyat.” És ekkor megszólal a hangosbemondó: — A jégen az olasz páros, Julio Sidorelli és a kéthónapos Lola Virado. Egyszerre elsötétült velem a világ. Konsztantyin Prokofjics meg, ahogy ott állt, hirtelen, a szívéhez kapott és észrevehetően őszülni kezdett. De szerencsére az olasz korcsolyázót diszkvalifikálták: mivel a női versenyző nem tudott járni, Ju- liónak állandóan a kezén kellett hordoznia. így hát köszönöm a gratulációkat! Fordította: Laczik Mária este ha tévét nézek, éjfélkor fekszem. — Nem alszik el? Megint a felesége szól, — ö soha. Nem kell neki ébresztőóra. Rátart a szeme az ébredésre. Muszáj. Nekünk is van itthon kilenc marha. Nagy most a híre... Tarpán, a Tóháton vagyunk. A Tóhát nagy széles utca, két-három szobás takaros házakat laknak ott az emberek. Többen járnak onnan a tehenészetbe dolgozni. A tehenészetnek községszer- te nagy most a híre. Az Esze Tamás Termelő- szövetkezetnek Gulácson és Tarpán egy-egy szakosított tehenészeti telepe van. A teheneket 58 tagú szocialista brigád gondozza és nem is akármilyen eredménnyel. Magyartarka az állomány, egy év alatt ezer literrel növelték az egy tehénre jutó éves tejtermelést. Hatszáz tehéntől átlag 3801 liter tejet fejtek. Nyíri Kálmán főállattenyésztő, ágazatvezetőnek az a véleménye: — Magyartarka tehénállománytól 3300 literes átlagot minden gazdaságban el lehet érni. Ahol ettől kevesebb a tej, ott rossz a munka. Tarpán vajon milyen? — Szigorú fegyelmet tartunk. A takarmányozásban, a fejősben és minden szakterületen. Szigorú a munka- fegyelem is, ha valaki 15 percet késik, vagy előbb elmegy, beírjuk. Természetesen kell a munka szeretete. a nagyobb szakmai tudás. Ebben segít a brigádmozgalom. A közelmúltban tíz szakmai előadást tartottunk. Mindenki részt vett. „Mi mást csinálnék?" Újra a Tóháton. Úgy tűnik friss még a vakolat Szilágyi József házán, pedig évekkel ezelőtt épült. A tizennyolc éve kifejt nagyon sok tej munkabéréből épült. — Egyéni gazda voltam. 1960-tól vagyok tsz-tag. Végig a tehenészetben. Most jobb. Jobb a kereset, megvan a havi 4000 forint. Azelőtt hiába volt a föld. hiába voltam a magam ura, sok volt a vesződés. sok volt az adó. Mintha hitet tenne, úgy beszél a jószágról. a tehenekről a szikár, eldolgozott kezű ember. — Szeretem a jószágot. Nemcsak a nevét tudom minden tehénnek, ami a kezemre van bízva, de azt is, melyik mennyi tejet hord. A faluban is megmondom én, melyik tehénnek ki a gazdája. Ezért vagyok tehenész. Meg mit is csinálnék mást. Ha az ember nem tanult, nem tanulhatott, ez a sorsa. Hat osztályt jártam, apám, anyám korán elhalt, dolgozni kellett. Ez a jó, hogy így dolgozhatom. A brigád is jó. Megy a termelés, összeforrot- tunk, segítünk egymásnak. ötvennyolc ember ült a minap a nagyközségi pártház tanácskozótermében. őket érte a megye termelőszövetkezeteinek szocialista brigádjai kpzül az a megtisztelés, hogy elnyerték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kezdeményezett verseny jubileumi oklevelét. A két telepen Tarpán és Gulácson azon a délelőttön csak a nappali őrök maradtak. Amíg elhangzott a beszéd, amíg Faggyas Jenő, a termelőszövetkezet elnöke kinek-kinek átadta a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést, telt az idő. Délfelé járt. Szűcs Bertalan mocorgott a széken. Ment etetni A ma 52 éves férfi tizenhat éve jár az elletőbe. Délben a borjaknál a helye. Mit is mondott róla a felesége? — Az én férjem az olyan,, az nem bánja, ha az ég leszakad, csak a közösben ne hibázzon semmi. Amikor a tsz-be beagitálták — már csak így mondom, mert tényleg beagitálták — az én uram másnap már silógödröt ment bontani. Ment etetni. Seres Ernő Óvodák Ll ásfél száz éve, június- ban nyitotta meg kapuit hazánkban az első kisdedóvó. Ekkortól számítjuk a magyar óvodai intézmény történetét, amelynek alapjait a haladó gondolkodású Brunszvik Teréz rakta le. A 150 esztendő alatt volt néhány kiemelkedő periódusa honi óvodáinknak, közülük is legszámottevőbbek azok a sikerek, amelyek a felszabadulás óta eltelt több mint három évtized alatt valósultak meg. A felszabadulás évének statisztikái viszont mindössze 995 óvodáról tudósítanak. A fejlődés dinamikáját attól kezdve jól érzékelteti, hogy 1954-ben számuk túlhaladta a 2400-at, négy esztendővel később a 2600-at. Az óvoda — legalábbis a törvény szövege szerint — nem tartozik az alsófokú oktatási intézmény fogalmába, s ez alighanem azzal magyarázható, hogy nem kötelező. Tudjuk, nem mindenkit tudnak ma még felvenni, mindenekelőtt új lakótelepeinken — hiszen a legtöbb apróság ott található — van rá szükség, hogy az eddiginél gyorsabban épüljenek fel az édesanyák 'gondját napközben felvállaló intézmények. Jelenleg minden száz óvodás korú kisgyermek közül nyolcvanhárom részesül óvodai ellátásban, Szabolcsban hatvan. Ismert tény, hogy a népesedéspolitikai intézkedések hatására ugrásszerűen emelkedett az igény az óvodák iránt. Érkezett társadalmi segítségnyújtás üzemektől, intézményektől, népünk széles rétegeiből. így, és csakis így lehetséges, hogy míg az 1973 —74-es oktatási évben a három—hat esztendős gyermekeknek csupán 62,8 százaléka járhatott eme gyermekintézménybe, rha az arányuk húsz százalékkal magasabb. Különösen az évtized elején bevezetett óvodai nevelési program mindinkább kimutatható hatása óta vált világossá, a szülők körében is, hogy az óvoda sokkal több egy szociális intézménynél. Gyakorlatilag közoktatásunk szerves részévé lett, alapoz. S zámos helyen a költség- vetés nem volt képes követni a mennyiségi növekedést, s emiatt a minőségi fejlesztés — kénytelen-kelletlen — háttérbe szorult. Különösen érvényes ez a tanácsi óvodákra. Bizony akad még helyenként képesítés nélküli a pályán, számuk jelenleg 1500. Néhány esztendeje négyszer ennyien voltak. Többségük fiatal, számolni kell tehát azzal is, hogy az óvónők rövidebb- hosszabb ideig kiesnek a munkából. Ennek ellenére biztató, hogy mire a most beiskolázott óvónőjelöltek végeznek, már nem lesz szükség képesítésnélküliekre. F. Gy. KIVÄLÖ BOLT TYÚKODON. A múlt év augusztusában adták át a Csengeri ÁFÉSZ új ABC-áruházát Tyúkodon. Bő áruválasztékával havonta kétmillió forintot forgalmaz. A múlt évi jubileumi munkaversenyben kimagasló eredményt elért bolti dolgozók elnyerték a kiváló címet. (Elek Emil felvétele)
