Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-02 / 128. szám

1978. június 2. K ELET-M AG YARORSZÁG 3 Versenytárs nélkül o Időnként — különösen a nagy munkacsúcsok idején — panaszkodnak egyes termelőszövetkezetek, hogy alig van üzemanyaguk, éppen hogy tudják üzemel­tetni a traktorokat. A címzett az ÁFOR, amelyiknek a szállítása nem meghízható, hiába épített tárolótartályt a szövetkezet, mert akadozik a feltöltés, az ellátás. A gázolajat, benzint szállító, forgalmazó vállalatnál is megvan a magyarázat — legfeljebb kissé sántít. Mondják, hogy sok a leromlott állapotú tankautó, ezért döcög a szál­lítás, javasolják, hogy nagyobb tárolótereket építsenek ki a gazdaságok, akár vegyenek szállító járművet, hiszen ál­talában van elegendő üzemanyag az országban. Mindez persze sovány vigasz annak, aki azért állítja le a traktort, mert éppen akkor nincs gázolaj. S azt sem lehet elvárni egy szövetkezettől, hogy csak azért vegyen egy tankautót, hogy hetente egy-két fuvart lebonyolítson. Arra való a szakvállalat — mondják, s teljes joggal. Szákvállalat a malomipar is. Nála többször a takar­mányellátásra panaszkodtak. Az állattartási kedv fellen­dülését, szakszerűvé válását jelzi, hogy még a kistermelők is szívesen veszik a különböző tápokat, keverékeket. A vállalat anyagi eszközeit jóval meghaladta az az ütem, ahogy nőtt a takarmányvásárlás. Csakhogy itt más állás­pontot alakítottak ki, mint az előbbi példában. Felkeres, ték azokat a termelőszövetkezeteket, amelyek keverőüze­met építettek, s a második és harmadik műszak beállítá­sával kapacitást teremtettek, béreltek, különösen nagyobb beruházás nélkül. Mindezt azért, hogy lépést tartsanak a növekvő igényekkel. Ezt a munkáját az ÁFOR is, a malomipar is tulaj­donképpen versenytárs nélkül végzi. De ugyanígy említ­hetnénk a tejipart, amelyik mind a felvásárlásban, mind a boltok ellátásában egyeduralkodó szerepet tölt be. Ám nagy különbség van aközött, hogy valaki él a különleges helyzetével, vagy visszaél azzal. A tejiparnál tudják, hogy milyen nehéz hajnalban útnak indítani az áruval rakott teherautókat, milyen nehéz rakodókat találni. De azt is tudják, mennyire fontos, hogy reggelre ott legyen a friss tej, tejtermék a boltokban. Röviden úgy lehet ezt megfo­galmazni, hogy felelősséget éreznek az ellátásért. S éppen ez az utóbbi, a felelősség esik sokkal nagyobb súllyal a latba azoknál a vállalatoknál, üzemeknél, amelyek egy-egy területen monopolhelyzetet töltenek be. Éppen a mezőgazdasági üzemek a megmondhatói, hogy korábban mennyi viszály származott abból, hogy a felvá­sárló vállalatok egyoldalúan akarták diktálni a feltétele­ket, nem tekintették partnernek a szövetkezetét. Pedig korrekt kapcsolatot akkor is lehet kiépíteni, ha az egyik oldalon monopolhelyzetben lévő vállalat áll. Példa erre a cukoripar, a dohányfermentáló, aki maga is részt vesz a termesztés feltételeinek javításában, segíti a gazdaságokat a jobb eredmények elérésében. H iba lenne azt javasolni, hogy az egyeduralkodó sze­repet szükséges megszüntetni ahhoz, hogy változ­zék a helyzet. Az előbbi példák is ezt igazolják, de említhetjük újabban az alma útját is, amikor maga vá­lasztja meg mindenki, hogy a HUNGAROFRUCT-tal, a ZÖLDÉRT-tel, a TSZKER-rel vagy mással keres partneri kapcsolatot. Ha korrekt, egymás érdekeit szem előtt tartó a kapcsolat, akkor gyümölcsözővé válhat mindkét félnék. Egyébként a hazai méretek mellett van jó néhány iparág, ahol a fejlődés éppen a közvetlen irányítással, egy-egy nagyvállalat létrejöttével biztosítható hosszú távra. A lé­nyeg: hogy éljenek a lehetőségekkel, a versenytárs hiánya ne tegyen kényelmessé egy vállalatot sem, hanem igyekez­zen a partnerek megelégedésére is dolgozni. Lányi Botond Exportra Az ISG mátészalkai gyárában Baráth Klá­ra ifjú szakmunkás az RN 36-os eszterga­géppel az NSZK- m elrendelésre ké­szülő univám szelep- házak megmunkálását végzi. (E. E. felv.) TARPA, TÓHÁT Tehenészek dicsősége Jó húsban vannak a tehe­nek. A tehenészek középko­rúak. (akad közöttük néhány fiatal is) szikárok, pocakot egy sem eresztett. Azt mondja Gonda József- né — mert arról van szó, hogy a látástól vakulásig munkához kalória kell: — Mindennap hús van dél­re. Megérdemeljük, sokat dolgozunk. Ezért hát, amit szemünk-szánk megkíván, megadjuk magunknak. Rábólint a gazda Gonda József, s visszatereljük a szót a tehenészetre. — Most 27 tehenet fejek. Naponta 320. 340 liter tejet. A jószág nem várhat — Tehenenként 12—13 li­ter? — Az megvan. Mikor ke­vesebb. mikor meg több. Amióta ez a Nyíri itt van (Nyíri Kálmán főállatte­nyésztő) egyre jobbak az eredmények. — Mitől? — Odaadjuk, ami a jószág­nak kell. A jószágé az szent. Újra Gonda József né mondja a magáét. — Az szent. Megy is az én férjem éjjel-nappal. Azt mondja, a jószág nem várhat még öt percet sem. Én meg azt mondom, öt per­cet még az akasztófával is várnak. Mosolyog az ember, nézi a tiszta szobában az asztalterí­tőt, illendően kivárja, amíg a felesége dicséri is. korhol­ja is, majd válaszol egy újabb kérdésre. — Reggel négykor kelek, 1 mikor már ötödszörre is elvesztettem az oly kö­zel álló ezüstérmet, az ed­zőm, Konsztantyin Prokof- jics így nyilatkozott: — Szeny- ja — kezdte —, te kitűnő műkorcsolyázó vagy. Sőt osztályon felüli. Csak — meg kell értened, túlteng benned a művészi hajlam. Csapkodsz a kezeddel, mint­ha a verebeket akarnád el­ijeszteni a kerítésről. És ez megbotránkoztatja a bírákat. — Mit tegyek, Konsztan­tyin Prokofjics? Elmenjek a jégrevübe? — Még korán van, jó, ha kíméled magad. Tudod, mi jutott eszembe barátocs- kám, a páros versenyben kell indulnod. — Párosban? Kivel? — kérdezem. — Csak nem egy nővel? __ — De igen — erősítette meg az edzőm — egy nővel. Már ki is néztük a partnere­det. Egy olyan lány, akit ha meglátsz, egyből hasra esel. Nos, a következő nap me­gyek az edzésre, berepülök a terembe és valóban, majd­nem elvágódtam. Azért, mert Konsztantyin Prokofjics ol­dalán ott ül a másik nem képviselője. És ahogy elné­zem, a női nem eme képvise­lője legalább 120 kilogram­mot nyom. „Hát ezt jól ki­választották” — fordult meg a fejemben. „Egy ilyen part-, nerrel azokat a különféle emeléseket, csavarásokat emelődaru nélkül aligha le­het megcsinálni.” De az ar­comon mindebből semmit nem lehet észrevenni, egyre csak mosolygok. Mih Kazovszkij: A partner — Jó napot kívánok! — üdvözlöm, — nagyon örülök, hogy megismerkedhettem önnel. Mikor kezdjük az ed­zést? — Azonnal — siet -a válasszal az edzőm —, azon­nal meg is kezdjük. Hol van Olenyka? Ekkor a terem távolabbi végéből odafut egy pöttöm emberke, olyan hároméves­féle lehetett és odafordul a gömbölyded nőhöz. — Mama, ham-ham! És a mama cukorkát szed elő az aktatáskából és átad­ja a csöppségnek. — Mi ez, bölcsőde? — há­borgók. — Ez — magyarázza Kon­sztantyin Prokofjics — a te partnered. Egyébként már 8 hónapos korától a jégen van. — Nem volt mit tenni, elkezdtük az edzést. Valóban nagyon tehetséges gyereknek bizonyult Ólja. A hatos Ritt­berger számára semmiség, a forgás meg, mintha felhúz­ták volna. Alig győztem elkapkodni. — Álljunk már meg egy kicsit — kértem —, hadd ve­gyek legalább lélegzetet. Tel­jesen kifullasztottál. — De ő meg sem hallgat, kiszakítja magát. Ugrál, futkározik, az­tán odaszalad a palánkhoz, s megismétli: „Mama, ham- ham!” — és siklik tovább, mint egy megszállott. Csak a copfjai libegnek. Egyszóval eljutottunk a világbajnokságra. „Most az­tán — latolgattam magam­ban — biztos elhozunk egy aranyat.” És ekkor megszó­lal a hangosbemondó: — A jégen az olasz páros, Julio Sidorelli és a kéthónapos Lola Virado. Egyszerre elsötétült velem a világ. Konsztantyin Pro­kofjics meg, ahogy ott állt, hirtelen, a szívéhez kapott és észrevehetően őszülni kez­dett. De szerencsére az olasz korcsolyázót diszkva­lifikálták: mivel a női ver­senyző nem tudott járni, Ju- liónak állandóan a kezén kel­lett hordoznia. így hát kö­szönöm a gratulációkat! Fordította: Laczik Mária este ha tévét nézek, éjfélkor fekszem. — Nem alszik el? Megint a felesége szól, — ö soha. Nem kell neki ébresztőóra. Rátart a szeme az ébredésre. Muszáj. Ne­künk is van itthon kilenc marha. Nagy most a híre... Tarpán, a Tóháton va­gyunk. A Tóhát nagy széles utca, két-három szobás ta­karos házakat laknak ott az emberek. Többen járnak on­nan a tehenészetbe dolgozni. A tehenészetnek községszer- te nagy most a híre. Az Esze Tamás Termelő- szövetkezetnek Gulácson és Tarpán egy-egy szakosított tehenészeti telepe van. A te­heneket 58 tagú szocialista brigád gondozza és nem is akármilyen eredménnyel. Magyartarka az állomány, egy év alatt ezer literrel nö­velték az egy tehénre jutó éves tejtermelést. Hatszáz te­héntől átlag 3801 liter tejet fejtek. Nyíri Kálmán főállat­tenyésztő, ágazatvezetőnek az a véleménye: — Magyartarka tehénállo­mánytól 3300 literes átlagot minden gazdaságban el le­het érni. Ahol ettől kevesebb a tej, ott rossz a munka. Tarpán vajon milyen? — Szigorú fegyelmet tar­tunk. A takarmányozásban, a fejősben és minden szak­területen. Szigorú a munka- fegyelem is, ha valaki 15 percet késik, vagy előbb el­megy, beírjuk. Természetesen kell a munka szeretete. a na­gyobb szakmai tudás. Ebben segít a brigádmozgalom. A közelmúltban tíz szakmai előadást tartottunk. Minden­ki részt vett. „Mi mást csinálnék?" Újra a Tóháton. Úgy tűnik friss még a vakolat Szilágyi József házán, pedig évekkel ezelőtt épült. A tizennyolc éve kifejt nagyon sok tej munkabéréből épült. — Egyéni gazda voltam. 1960-tól vagyok tsz-tag. Vé­gig a tehenészetben. Most jobb. Jobb a kereset, meg­van a havi 4000 forint. Az­előtt hiába volt a föld. hiába voltam a magam ura, sok volt a vesződés. sok volt az adó. Mintha hitet tenne, úgy beszél a jószágról. a tehenek­ről a szikár, eldolgozott ke­zű ember. — Szeretem a jószágot. Nemcsak a nevét tudom minden tehénnek, ami a ke­zemre van bízva, de azt is, melyik mennyi tejet hord. A faluban is megmondom én, melyik tehénnek ki a gazdá­ja. Ezért vagyok tehenész. Meg mit is csinálnék mást. Ha az ember nem tanult, nem tanulhatott, ez a sorsa. Hat osztályt jártam, apám, anyám korán elhalt, dolgozni kel­lett. Ez a jó, hogy így dol­gozhatom. A brigád is jó. Megy a termelés, összeforrot- tunk, segítünk egymásnak. ötvennyolc ember ült a minap a nagyközségi pártház tanácskozótermében. őket érte a megye termelőszövet­kezeteinek szocialista brigád­jai kpzül az a megtisztelés, hogy elnyerték a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kezdeményezett verseny ju­bileumi oklevelét. A két telepen Tarpán és Gulácson azon a délelőttön csak a nappali őrök marad­tak. Amíg elhangzott a be­széd, amíg Faggyas Jenő, a termelőszövetkezet elnöke kinek-kinek átadta a Válla­lat Kiváló Brigádja kitünte­tést, telt az idő. Délfelé járt. Szűcs Bertalan mocorgott a széken. Ment etetni A ma 52 éves férfi tizenhat éve jár az elletőbe. Délben a borjaknál a helye. Mit is mondott róla a felesége? — Az én férjem az olyan,, az nem bánja, ha az ég le­szakad, csak a közösben ne hibázzon semmi. Amikor a tsz-be beagitálták — már csak így mondom, mert tény­leg beagitálták — az én uram másnap már silógödröt ment bontani. Ment etetni. Seres Ernő Óvodák Ll ásfél száz éve, június- ban nyitotta meg ka­puit hazánkban az első kis­dedóvó. Ekkortól számítjuk a magyar óvodai intézmény történetét, amelynek alap­jait a haladó gondolkodású Brunszvik Teréz rakta le. A 150 esztendő alatt volt néhány kiemelkedő perió­dusa honi óvodáinknak, kö­zülük is legszámottevőbbek azok a sikerek, amelyek a felszabadulás óta eltelt több mint három évtized alatt valósultak meg. A felszabadulás évének sta­tisztikái viszont mindössze 995 óvodáról tudósítanak. A fejlődés dinamikáját attól kezdve jól érzékelteti, hogy 1954-ben számuk túlhaladta a 2400-at, négy esztendővel később a 2600-at. Az óvoda — legalábbis a törvény szövege szerint — nem tartozik az alsófokú oktatási intézmény fogal­mába, s ez alighanem az­zal magyarázható, hogy nem kötelező. Tudjuk, nem mindenkit tudnak ma még felvenni, mindenekelőtt új lakótelepeinken — hiszen a legtöbb apróság ott talál­ható — van rá szükség, hogy az eddiginél gyorsab­ban épüljenek fel az édes­anyák 'gondját napközben felvállaló intézmények. Je­lenleg minden száz óvodás korú kisgyermek közül nyolcvanhárom részesül óvodai ellátásban, Szabolcs­ban hatvan. Ismert tény, hogy a né­pesedéspolitikai intézke­dések hatására ugrásszerű­en emelkedett az igény az óvodák iránt. Érkezett tár­sadalmi segítségnyújtás üzemektől, intézmények­től, népünk széles rétegei­ből. így, és csakis így le­hetséges, hogy míg az 1973 —74-es oktatási évben a három—hat esztendős gyer­mekeknek csupán 62,8 szá­zaléka járhatott eme gyer­mekintézménybe, rha az arányuk húsz százalékkal magasabb. Különösen az évtized ele­jén bevezetett óvodai ne­velési program mindinkább kimutatható hatása óta vált világossá, a szülők körében is, hogy az óvoda sokkal több egy szociális intéz­ménynél. Gyakorlatilag közoktatásunk szerves ré­szévé lett, alapoz. S zámos helyen a költség- vetés nem volt képes követni a mennyiségi növe­kedést, s emiatt a minőségi fejlesztés — kénytelen-kel­letlen — háttérbe szorult. Különösen érvényes ez a tanácsi óvodákra. Bizony akad még helyenként képe­sítés nélküli a pályán, szá­muk jelenleg 1500. Néhány esztendeje négyszer ennyi­en voltak. Többségük fiatal, számolni kell tehát azzal is, hogy az óvónők rövidebb- hosszabb ideig kiesnek a munkából. Ennek ellenére biztató, hogy mire a most beiskolázott óvónőjelöltek végeznek, már nem lesz szükség képesítésnélküli­ekre. F. Gy. KIVÄLÖ BOLT TYÚKODON. A múlt év augusztusában adták át a Csengeri ÁFÉSZ új ABC-áruházát Tyúkodon. Bő áruválasztékával havonta kétmillió forintot forgalmaz. A múlt évi jubileumi munkaversenyben kimagasló eredményt elért bolti dolgozók elnyer­ték a kiváló címet. (Elek Emil felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents