Kelet-Magyarország, 1978. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-02 / 128. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. június 2. Pozsonyban, a Szlovák Szo­cialista Köztársaság főváro­sában töltötte csehszlovákiai látogatásának harmadik nap­ját a Leonyid Brezsnyev ál­tal vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség. A nap folyamán megbeszélésre ke­rült sor a Szlovák Köztársa­ság párt- és állami vezetői­vel. A szovjet delegáció meg­koszorúzta a szovjet hősök, valamint a szlovák nemzeti felkelés hőseinek emlékmű­vét. A szovjet párt- és kor­mányküldöttség részt vett azon a díszebéden, amelyet a Szlovák Szocialista Köztár­saság párt- és állami szervei adtak tiszteletükre. Brezsnyev. akit a pozsonyi látogatásra elkísért Gustáv Husák, a CSKP KB főtitká­ra. a Csehszlovák Köztársa­ság elnöke, valamint a kül­döttség többi tagja a kora esti órákban visszatért Prá­gába. Délelőtt a pozsonyi Várban tartották meg a szov­jet párt- és kormányküldött­ség és a Szlovák Kommunis­ta Párt és a köztársaság ál­lami vezetőinek találkozóját. Jozef Lenart tájékoztatta a szovjet vendégeket a szlovák nép életéről; az ország fej­lődéséről, a szlovák kommu­nisták tevékenységéről. El­mondotta többek között, hogy a gazdaságilag koráb­ban elmaradott Szlovákiában gyors ütemű iparosítás ment végbe, s ennek eredménye­ként a szlovák ipari terme­lés ma már több mint 30 százalékkal részesedik az egész országéból. Leonyid Brezsnyev megkö­szönte a tájékoztatást és ki­jelentette; „Szlovákia ipará­nak és mezőgazdaságának lendületes fejlődése nagyon fontos tényező abban, hogy kiegyehlítődjék Csehszlová­kia két részének gazdasági fejlettségi szintje és lakossá­gának életszínvonala. Brezsnyev elégedetten szólt az általa vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség jelenlegi csehszlovákiai láto­gatásáról és az ország veze­tőivel Prágában eddig folyta­tott tárgyalásokról. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány küldöttsége Leonyid Brezs­nyev vezetésével felkereste a felszabadító szovjet hősök emlékművét, amely Pozsony egyik legszebb pontján, a Slavin hegyen magasodik. Az emlékműnél a küldöttség vörös virágkoszorúját Leo­nyid Brezsnyev helyezte el. Ugyancsak megkoszorúzta a küldöttség a szlovák felke­lés hőseinek emlékművét, a város központjában. Kora délután a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Szlovák Szo­cialista Köztársaság kormá­nya ebédet adott a szovjet küldöttség tiszteletére. Az ebéden Jozef Lenart és Leo­nyid Brezsnyev mondott po- | hárköszöntőt. MADRID Negyven év óta első ízben kommunista vezetők szerdán hivatalos meghívottként be­léptek a spanyol katonai te­rületre. Santiago Carrillo, az SKP főtitkára és Simon Sanchez Montero, a párt-vb állandó bizottságának tagja részt vett azon az ünnepsé­gen, amelyet a spanyol légi­erő vezérkari főnökségén a fegyveres erők napján tartot­tak. BONN Majna-Frankfurt több mint harminc szakszervezeti ifjú­sági és politikai szervezete tiltakozást jelentett be a jú­nius 17-re a városba összehí­vott újnáci találkozó ellen. PÁRIZS A francia fegyveres erők hatezer-ötszáz katona, 300 harckocsi, 100 helikopter, va­lamint kishatósugarú vadász­gépek részvételével hadgya­korlatot tartottak Észak- Franciaországban. A hadgya­korlat célja a vízi akadályok leküzdésének gyakorlása volt. TOKIÓ A japán külügyminiszté­rium szóvivőjének csütörtöki bejelentése szerint a Kínai Népköztársaság üdvözölte a tokiói kormánynak azt a ja­vaslatát, hogy június máso­dik felében folytassák a tár­gyalásokat a béke- és barát­sági szerződés megkötéséről. Han Nien-lung kínai külügy­miniszter-helyettes azonban egyidejűleg közölte a javas­latot átadó Szato Sodzsi pe­kingi japán nagykövettel, hogy hivatalos választ csak később adnak, a kérdés tanul­mányozása után. LONDON A skóciai Hamiltonban szer­dán pótválasztásokat rendez­tek egy nemrég elhunyt mun­káspárti törvényhozó helyé­nek betöltésére. A munkás­párt jelöltje kapta a szavaza­tok 51 százalékát, s így le­győzte legnagyobb helyi ve- télytársát, a Skót Nacionalis­ta Párt egyik vezéralakját: Margó McDonald asszonyt. Összeült a Finn Kommunista Párt kongresszusa Olavi Hänninen alelnök megnyitó szavaival csütörtö­kön Helsipkiben megkezdte munkáját a Finn Kommunis­ta Párt XVIII. kongresszusa, a párt központjául 'szolgáló munkás művelődési köz­pontban. Vilié Pessi. a párt tiszte­letbeli elnöke üdvözölte az ország mintegy 45 ezer kom­munistáját képviselő 493 kongresszusi küldöttet, vala­mint 22 testvérpárt delegáció, ját. köztük a Szovjetunió Kommunista Pártjáét, melyet Grigori} Romanov, az SZKP KB PB tagja, a leningrádi kerületi pártbizottság első titkára vezet, továbbá az MSZMP küldöttségét, élén Gáspár Sándorral, a Politikai Bizottság tagjával, a SZOT főtitkárával. Az elnökség megválasztása után lépett a szónoki emel­vényre Aarne Saarinen, a párt elnöke, majd Taisto Si- nisalo alelnök, továbbá Arvo Aalto főtitkár, és Urho Joki- nen, a politikai bizottság tag­ja és szóbeli kiegészítést tet­tek a párt vezető szervei ál­tal kidolgozott és korábban megvitatásra közzétett politi­kai nyilatkozathoz, a nem­zetközi helyzetet elemző ok­mányhoz valamint a párt 60 éves történetét összegző do­kumentumhoz. Feszült a helyzet Beirutban Újabb izraeli támadás libanoni terület ellen Izraeli gyorsnaszádok szer­dán tűz alá vették Libanon Szidon városától délre fekvő partvidékét —, jelentette csütörtökön az Al-Szafir cí­mű beiruti lap. A megtáma­dott körzetben palesztin me­nekülttáborok vannak. Az izraeli tüzérség szerdai, több halálos és sebesült ál­dozatot követelt támadásá­nak célpontjában a dél-liba­noni Nabatieh városban és környékén csütörtökön nyu­galom uralkodott. Az izraeli­ek egyébként cáfolták, hogy tüzérségüknek „bármi köze lett volna az akcióhoz” és azt állították, hogy a körzetben lévő libanoni jobboldali ala­kulatok és a libanoni haladó erők, valamint a velük szö­vetséges palesztin egységek között robbant ki a tüzérségi párbaj. Feszült a helyzet magában Beirutban is. Mint a libano­ni belügyminiszter közölte, az egymással rivalizáló jobb oldali keresztény egységek között szerdán lezajlott fegy­veres összecsapásnak mind­két oldalon több halottja volt. 1948; A FORDULAT ÉVE A munkásosztály hatalomátvétele í. 1947-ben, 1948 első felében történelmi je­lentőségű események játszódtak le hazánk­ban: a hatalom a munkásosztály és a vele szövetséges erők kezébe ment át, a tőkés magántulajdon nagy részét felszámolták, majd — történelmünk során másodszor — a két munkáspárt egyesülése útján helyre­állt a munkásosztály egysége. A szocializ­mus korszakát megnyitó forradalmi fordu­lat a felszabadulás utáni, bonyolult körül­mények között kibontakozó osztályharc kö­vetkezménye volt. Ezt a harcot azonban a forradalmi erőknek meg kellett vívniok. A népi demokrácia bal oldala 1944 végétől 1946 végéig terjedő időszakban nemcsak megerősítette, hanem fokozatosan ki is ter­jesztette befolyását a tömegek körében, nö­velte pozícióit a hatalomban, a gazdasági életben, a társadalom minden területén, hogy megteremtse a szocialista átalakulás szükséges feltételeit. Az antifasiszta koalí­ció győzelme, a szovjet hadsereg felszaba­dító háborúja és jelenléte, a háború után egy ideig balra tartó Európa kedvező hát­teret biztosított a nemzeti összefogás poli­tikájának, a polgárháború nélküli átala­kulásnak, a forradalmi erők előretörésé­nek. Á hidegháború 1946 közepétől — összhangban a nemzet­közi folyamatokkal — a népi demokratikus forradalom fejlődésének üteme felgyor­sult. Európa nyugati részén felülkerekedtek az amerikai imperializmus befolyása alatt álló reakciós polgári erők, s támadásba len­dültek a forradalmi átalakulást szorgalma­zó munkáspártok, elsősorban a kommunis­ta párt, és a népi demokrácia útjára lé­pett országok ellen. Churchill 1946. márci­us 5-én, Fultonban elmondott beszéde „a hidegháború hadüzenete” volt, s jelezte az imperializmus új stratégiájának kezdetét. A beszédben Churchill leszögezte, hogy az egykori antifasiszta szövetség a múlté, s a kapitalista hatalmak legfontosabb feladata a kommunisták, a Szovjetunió elleni harc. A beszéd, bár folytatása volt egy már ko­rábban elindult folyamatnak, fordulópont­nak tekinthető, mert először hívott fel nyil­vánosan a volt szövetséges, a Szovjetunió ellen. A hidegháborús politika, amely 1946 végén — 1947 elején fő irányzattá vált a nyugati világban, gyorsította az egymással szemben álló osztályerők polarizációját nemcsak a nemzetközi, hanem a nemzeti küzdőtereken is. A nemzetközi reakció fokozódó támadá­sa növelte a magyar polgári-ellenforradal­mi erők restaurációs reményeit, s eltökélt­ségüket, hogy megállítják a forradalmi fo­lyamatot. Erre jó alkalomnak bizonyultak a Párizsban, 1946 második felében elkezdő­dött béketárgyalások, amelyektől a magyar reakció minden rendű és rangú képviselő­je azt várta, hogy megnyitják az utat a nyugati szövetségesek közvetlen és radiká­lis beavatkozása előtt. Az intervenció re­ményének hónapjaiban az 1945-ös válasz­tásokon 57 százalékos többséget szerzett Független Kisgazdapárt és a mögötte fel­sorakozó még befolyásos polgári körök a kapitalista rendszer támaszául szolgáló in­tézmények, valamint a nyugati tőkés kö­rök gazdasági pozícióinak megőrzésére tö­rekedtek ezzel biztosítandó a politikai be­folyás is. 1946 végén az ország válaszút elé került: a gyors ütemben mélyülő kormány­zási-koalíciós válságot, amely már az egész népi demokráciát veszélyeztette, meg kel­lett oldani. összeesküvés a demokrácia ellen A hazai reakció a nemzetközi stratégiá­val összhangban, szintén a kommunisták és más baloldali erők elszigetelésére, a hata­lomból való kiszorítására törekedett, majd távolabbi célként a polgári rendszer visz- szaállítását és stabilizálását tervezgették. A kommunista párt vezette forradalmi erők is készülődtek a végső összecsapásra, a polgári reakció számításainak meghiúsí­tására, a társadalmi átalakulás folytatásá­nak biztosítására. Arra a kérdésre, hogy milyen irányban haladjon az ország, a ma­gyar kommunisták 1946. szeptember végén —október elején ülésező III. kongresszu­sa adta meg a választ, amikor megállapí­totta, hogy „a népi demokrácia — út a szo­cializmushoz”. A kongresszuson elfogadott határozatok tartalmazták az MKP-nak azon eltökélt szándékait, hogy a munkásosztályt és szövetségeseit a szocializmusért vigye harcba. 1946 végétől a kommunisták min­den területen ennek érdekében dolgoztak. Az MKP 1946 végén napirendre tűzte a tervgazdálkodást bevezető hároméves ter­vet, amely az SZDP hasonló tervének egyeztetése után, a kormány terv alapja lett. A pártnak a gazdasági tervvel azonban messzemenő politikai célkitűzései is vol­tak: meggyengíteni a kisgazdapárt mögött felsorakozott és a továbbhaladást szabotáló reakció táborát. „Hároméves tervünk sike­re nem gazdasági nehézségeken múlik: eze­ket le tudjuk gyűrni”, — állapították meg a kommunista vezetők. „A fő nehézségek politikai természetűek... Újjászületésünk­nek és felemelkedésünknek politikai alapfel­tételét kell mindenekelőtt megteremte­nünk ...” Az 1946 őszétől egyre fokozódó harc a népi demokrácia jobb és bal oldala között 1947 tavaszán dőlt el, amikor az osztály­erőviszonyokban lényeges átcsoportosulá­sok mentek végbe. A baloldali erők szövet­sége megszilárdult: a két munkáspárt egyeztetett hároméves gazdasági tervét a Nemzeti Parasztpárt is elfogadta; 1947 első napjaiban pedig a közvélemény elé tárták a köztársaságellenes, horthysta összeeskü­vést, amelynek fokozatosan ismertté váló tényei az ország haladó közvéleményét, el­sősorban a munkások, a dolgozó parasztok, a kisemberek tömegeit, a régi úri világ képviselői ellen hangolták. 1947 tavaszán az MKP vezetősége egy sor olyan intézkedés bevezetését javasolta, amely a nagytőke, gazdasági hatalma ellen irányult. Közöttük a legjelentősebb a négy nagybank államo­sításának a burzsoázia elevenébe vágó kö­vetelése volt. Az MKP vezette forradalmi erők soroza­tos támadása, a társadalmi előrehaladás szorgalmazása kiélezte az ellentéteket a koalíción belül, polarizálta az erőket a kis­gazdapártban. Gyorsította a többségi kis­gazdapárt széthullásának folyamatát az is, hogy május végén Nagy Ferenc lemondott miniszterelnöki posztjáról, s Svájcban ma­radt. Ezt követően a baloldal megegyezése alapján, a munkáspártok iránt lojális kis­gazdapárti Dinnyés Lajos alakított kor­mányt, amely magáévá tette a hároméves tervet, s augusztus 1-vel megkezdte annak végrehajtását. Létrejött a tervhivatal, el­kezdődött a nagyobb horderejű államosítá­si politika előkészítése. Az ország a terv- gazdálkodás útjára lépett. Koalíciós harcok Az 1947 tavaszától megindult fordulat politikai sikereinek realizálását szolgálták a július közepén kiírt választások, ame­lyen a koalíciót alkotó négy demokratikus párton kívül még több más ellenzéki, kis­polgári párt indulását is engedélyezték. A választási szövetségre lépett MKP, SZDP, NPP és a reakciós jobboldalától megtisz­tult kisgazdapárt nyíltan szembekerült a koalíción kívül rekedt jobboldali pártok­kal. Éles választási küzdelem bontakozott ki. A tüntetésektől hangos választási harc a baloldal győzelmével végződött. A szava­zatok 61 százalékát megszerezték, s így a képviselői mandátumok 65 százalékát is megkapták. A nemzetgyűlésben és a kor­mányban a baloldali erők abszolút fölény­be kerültek. Az összetételében módosult nemzetgyűlésben sorra napirendre kerül­tek a tőkések kisajátítását célzó ja­vaslatok, közöttük a legfontosabb: a nagy­bankok államosításáról szóló, a Miniszter- tanács által már október 24-én elfogadott törvényjavaslat, amelyet november 20-án emeltek törvényerőre. (Folytatjuk) Edward Gierek ma Belgrádba érkezik — Napjaink elsőrendű fon­tosságú nemzetközi kérdése a leszerelés ügye. Reméljük, hogy az ENSZ-közgyűlés je­lenlegi rendkívüli ülésszaka jelentős szerepet tölt majd be a fegyverkezési hajsza meg­fékezésében és a leszerelé­si világértekezlet előkészíté­sében —, hangoztatta a ju­goszláv televíziónak adott nyilatkozatában Edward Gi­erek, a LEMP KB első titká­ra, aki pénteken érkezik két­napos hivatalos jugoszláviai látogatásra. (Folytatás az 1. oldalról) lyettes. az MSZMP Központi Bizottságának tagjai. Sütő Gábor, a Magyar Népköztár­saság maputói nagykövete és Farkas Mihály vezérőrnagy, a budapesti helyőrség pa­rancsnoka. Délelőtt az MSZMP Köz­ponti Bizottságának székhá­zában megkezdődtek a hiva­talos magyar—mozambiki tárgyalások. A magyar tárgyalócsopor­tot Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára vezeti; tagjai: Lo­sonczi Pál, a Politikai Bi­zottság tagja, az Elnöki Ta­nács elnöke. Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. Bíró József külkereskedelmi miniszter. Rácz Pál, a Köz­ponti Bizottság tagjai és Sü­tő Gábor. A mozambiki tárgyalócso­portot Samora Moises Machel vezeti; tagjai többek között: Joaquim A. Chissano kül­ügyminiszter, Mário G. Ma- chungo ipar. és energiaügyi miniszter, a FRELIMO ál­landó politikai bizottságának tagjai. Jósé Luis Cabaco köz­lekedés- és hírközlésügyi mi­niszter, Sérgio Vieir. a mo­zambiki bank elnöke, a köz­ponti bizottság tagjai. _A szívélyes, elvtársi légkö­rű tárgyaláson kölcsönösen tájékoztatták egymást pártja­ik tevékenységéről, az orszá­gukban folyó építőmunkáról, és eszmecserét folytattak időszerű nemzetközi kérdé­sekről. A mozambiki párt- és ál­lami küldöttség, élén Samo­ra Moises Machellel, dél­után a zuglói 18-as számú „Kaesz Gyula” Faipari Szak­munkásképző Intézetbe láto­gatott. A látogatást követően a delegáció városnézésen vett részt. Brezsnyev Pozsonyban Az SZKP főtitkárának találkozása a Szlovák Köztársaság párt- ós állami vezetőivel Hfl! I J k íci-, v’ i >■' ' ' ■ ';'■■■ .. - - i.V-.- HH H «H. *1 aaw * MkUáÉU

Next

/
Thumbnails
Contents