Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-13 / 111. szám

1978. május 13. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Nem magánügy Kisvárdán az Elektroakusztikai Gyár faipari és akusztikai elemeket gyártó egységében készülnek a moszkvai olimpiára a kommentátorasztalok. Az elektromos berendezéseket a BEAG más gyáraiban készítik, Kisvárdán a famegmunkálást végzik, majd összeállít­ják a berendezést, összesen ezerháromszáz darab készül, melyből hétszázhuszat még az idén útnak indítanak Moszkva felé. (Fotó: Mikita Viktor) Rekord - de mennyiért ? Felmérés az iparszere növénytermesztésről a nyíregyházi járásban A közelmúltban az MSZMP Nyíregyházi járási Végrehaj­tó Bizottsága alapos felmé­rést készített az iparszerű növénytermesztésről, és a jobb eredmények eléréséért meghatározta a feladatokat. Magasabb színvonalú biológiai hatás A termelési rendszerekről a szakemberek véleménye mindig egyértelmű. Vannak akik azt állítják, — és van is ebben némi igazság — hogy a mezőgazdasági termelésben a hagyományos módszerekkel viszont még nem tudunk termelni. Ez a megállapítás nem, elmarasztaló, inkább fi­gyelemfelkeltő. A termelési rendszerek mellett szól, hogy az anyagi-műszaki feltételek, a tudományos eredmények felhasználása jól segítik a párt XI. kongresszusa által meghatározott agrárpolitikát, az V. ötéves terv időarányos céljainak teljesítését. A járásban, elsőként 1973- ban a tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezet lépett be a termelési rendszerbe. Je­lenleg a nyíregyházi járás 36 termelőszövetkezetéből 32, összesen 30 078 hektárral vesz részt az iparszerű nö­vénytermesztésben. A terme­lőszövetkezetek nyolc terme, lési rendszerhez csatlakoz­tak. A területek arányában a búza 55,6 százalékát, a kuko­rica 58 százalékát, a cukorré­pa 65,1 százalékát, a burgo­nya 88 százalékát, a napra­forgó 88,7 százalékát, a mák 91 százalékát termelik ipar- szerűen. Az iparszerű termelés elő­nye a hagyományossal szem­ben, hogy a szükségletnek megfelelően jobban lehetővé teszi a termelés átalakítását, a szakosodást, megteremti a magasabb színvonalú bioló­gia hátteret, lehetővé teszi a nagy teljesítményű gépek ki­használását, ugyanakkor mó­dot ad a hatékonyabb mun­kaszervezésre, a szakembe­rek tudásának hasznosításá­ra. Mindezek együttesen a termelés hatékonyságát segí­tik elő. A rendszerekkel kap­csolatban általában elmond­ható, hogy nagy potenciális termőképességű növényfajtá­kat alkalmaznak, a termelő- eszközök világszínvonalon, vagy ahhoz közel állnak. Objektív nehézségek Amit a termelési rendsze­rektől, az iparszerű termelés­től el lehet várni, az a tér. mésátlag növekedése, a mi­nőségi termelés. A nyíregy­házi járásban a termésátla­gok növekedése, az elmúlt években jelentős volt, de a céltól elmaradt. A kukorica az elmúlt három év átlagá­ban 10 mázsával, a búza 4,6 mázsával, a napraforgó 3,5 mázsával, a burgonya 51,9 mázsával termett többet hektáronként. A cukorrépa 30 mázsával elmaradt a hagyományos termesztési módtól, s ennek számos szub­jektív, objektív okai vannak. A termelési rendszerek eszközigénye, és eszközfel­használása, technikában és kémiai szerekben nagy, ép­pen ezért a termésátlag-nö­vekedésnek ezzel arányosnak kellene lenni. A nagyobb termésátlagok annak ellené­re, hogy tetszetősek, nincse­nek arányban a nagyobb esz­közráfordítással. Ha a vi­szonylag mérsékelt termelés- növekedés okait — cukorré­pánál a csökkenés okait — viszgáljuk, akkor néhány alapvető okot kell említeni. A nagy termőképességű nö­vényfajták biológiai kihasz­nálása csak 55—60 százalé­kos. A termelőszövetkezetek megtartják ugyan az előírt technológiákat, de számos objektív ok akadályozza a teljes értékű technológiai fe­gyelmet. Például 1975—76- ban nem tudták számukra biztosítani az import vető­magot, vagy: tavaly helyen­ként a burgonya vetőgumó meghaladta a méreteket. Akadály a műtrágya-, a vegy­szerhiány is, s ezért techno­lógiai módosításokat kell esz­közölni. Temészetesen, mint már utaltunk is rá, szubjek­tív okok, szervezési hiányos­ságok, helyenként fegyelem- sértés is hozzájárul a jobb eredmények elmaradásához. Takarékosabb technológia Az eredmények és hiányos­ságok elemzése egyértelműen utal a feladatokra. Miután a ráfordítások jelentősen növe­kedtek, ehhez viszonyítva a hozamok emelkedése mérsé­kelt, a technika, a techno­lógia jobb hasznosításával, a minőségi követelmények megtartása mellett a hoza­mokat kell növelni. Közgaz­dasági számítások szerint ku­koricából hektáronként 55— 60 mázsás termésátlag, cu­korrépából a 250—300 má­zsa, napraforgóból a 8 má­zsa átlagtermés -képes mini­mális nyereséget hozni. Ez alatt a termelés veszteséges. Növelhető az iparszerű nö­vénytermesztésnél a nyere­ség a költség takarékosabb technológia alkalmazásával is. A feladatok tömören a takarékos anyagfelhaszná­lásban, a technológiai fegye­lem további megszilárdításá­ban, a munka minőségének javításában, az eszközök jobb kihasználásában hatá­rozhatók meg. Mindezek egyetlen gazdaságtól sem igényelnek újabb beruházá­sokat, de elősegítik a korábbi befektetések jobb hasznosítá­sát. Seres Ernő LEHETNE JOBBAN? A megye további dina­mikus fejlődése attól függ, mennyire javult a gazdasá­gi munka színvonala, ho­gyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőforrá­sokat. Csak a termelékeny­ség növelésével, a termék- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a pia­ci igényekhez jobban al­kalmazkodó termelést meg­valósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg mun­kásokat és vezetőket, hogy lehetne jobban dolgozni, gazdálkodni? Az udvarias közlekedés — Az utóbbi két-három évöen, — mint az utasok tapasztalták — jelentősen megváltozott a buszvezetők és az utasok közötti viszony. Azt már nem tudnám meg­mondani, hogy ki tette az első kezdeményező lépése­ket hamarabb. Mindeneset­re az tény, hogy ma már nekünk is visszaköszönnek, az utasok, ha leszállnak a buszról. Persze, sokan mondják erre, hogy ettől még nem nő a sofőrök fi­zetése, így nem kell ebből olyan nagy dolgot csinálni. Pedig igenis nagy dolog ez, mert nem mindegy, ho­gyan válunk el. — Néhány éve vált álta­lánossá, — mikor megjöt­tek az új Ikarusok —, hogy a buszvezetők közölni kezd­ték a megállók nevét, s kö­szöntötték a fel-, illetve le­szálló utasokat. Néhány buszvezető azonban félreér­tette ezt a lehetőséget és szellemeskedni kezdett az utasokkal. Ők még nem ta­lálták meg a határt, amely elválasztja az udvariasságot és a fecsegést. — Az egyik legnehezebb, legforgalmasabb útszaka­szon a 12-es busz jár, ame­lyiken én is dolgozom. Hu­szonöt perc a menetidő, de ezt nagyon nehéz betartani, különösen a csúcsforgalom idején. Rengeteg a kanyar, most már három jelzőlám­pán is át kell haladnunk, így két-három perces csú­szások előfordulnak. Ez még nem is lenne különö­sebb probléma, a gond ak­kor kezdődik, amikor az egy-két perces kényszerű állások összetorlódnak, és a buszvezető mindenáron be akarja hozni a hátrányt. Meggondolatlanul előz, le­SZALKAI PÁL, vágja a kanyarokat, s ez menthetetlenül azzal jár, hogy néha kénytelen erősen fékezni. S ez rengeteg bosz- szúságot okoz az utasoknak, ráadásul a 200—250 ember­rel telezsúfolt buszon na­gyon sok ilyenkor a bal­esetveszély. Pedig ez a vál­lalati utasítások és a KRESZ-szabályok betartá­sával kiküszöbölhető lenne. — A tömegközlekedési járműveket a KRESZ is vé­di. Sajnos, ezt néhány sze­mélygépkocsi-vezető nem veszi tudomásul, különösen a trabantosok veszélyesek. Ha például egy útkereszte­ződésnél állunk, s látjuk, hogy egy Trabant jön — hi­ába van nekünk elsőbbsé­günk — egyszerűen nem merünk kihajtani, mert fé­lő, hogy összeütközünk. Persze az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a sze­mélygépkocsi-vezetők nagy többsége segít bennünket. Sokat köszönhetünk nekik, A csuklós buszokon ért­hető módon jóval több probléma van a fel- és le­szállással. Nagyon sokan bántanak bennünket igaz­ságtalanul. Különösen a gyerekekkel van gond. Pél­dául, ha a busz hátsó ré­szén szállnak le, általános gyakorlat az, hogy előbb a szülők lépnek le, s aztán a gyerek. A vezető azonban a gyereket már nem látja — eltakarja előle az ajtó —és zárja a buszt. Ezért — bár­mennyire nem akarja —, néha a gyereket megüti az ajtó. Ez, mondanom sem kell, roppant kellemetlen, és balesetveszélyes. Ezért ar­ra kérjük a szülőket, ha le­het ölben vegyék le a gye­rekeket, hogy láthassuk őket. Ez a mi, de az ő ér­dekük is. Elmondta: Szálkai Pál, az 5. számú Volán Arany Já­nos Szocialista Brigádjának tagja. Lejegyezte: Balogh Géza m átod, öreg cimbo- M rám! A te időd is lejárt. Még a mai nap és vége a felhőtlen di­ákéveknek. Jó, jó ne húzd el a szádat, tudom, hogy ezt milliószor a fejedhez - vág­ták. de akkor is így van. Hogy miért lesz nehe­zebb? Kis naiv. De hisz ed­dig mindent készen rakott elébed a sors. azazhogy apád és anyád. Anyucid, ha tehette volna, még a húst is megrágta volna helyet­ted, csakhogy te. a vele örökösen türelmetlen és ki­merültségre panaszkodó em­berke túl ne hajszold ma­gad. Sürgő-forgó anyád pe­dig minden gondolatodat lesve hajbókolt korlátokat nem ismerő modorod előtt. Félre ne érts, nem a sértés szándékával mon­dom ezeket! Csak egyszerű­en azt kívánom érzékeltet­ni, hogy a magad lábára állva ez egészen másként lesz... Dehogyis tartok hegyibe­szédet, nem papolok, csak kérlek ne szakíts félbe. Mi van az ablak előtt, mi az, amit annyira figyelsz? ...De hisz ez egy új kocsi! Hogy ez a tied? Ballagási aján­dék?... Mondd, te az égvi­lágon semminek nem tudsz örülni? Miért nem tetszik a színe? Igenis finom sárga!... Legfeljebb akkor holnap lem nem ilyen váll veregető tollazattal készülsz a hol­napi nagy napra!... Igaza van anyádnak: ehhez már csak a folt hátán folt far­merszerelésed kellene! Biz­tos. hogy fénypontja lennél az ünnepi szertartásnak... Mit hallok tegnap: tény­délután átfested!... Persze, hogy hallgatni fogok róla. Úgy teszek, mintha ott. a suli előtt látnám először. Ha akarod, majd még gra­tulálok is hozzá neked!... Egyébként a haverok is autóajándékot kapnak? Ez divik mostanság?... Akkor üss a váltadra. Te vezetsz. Egy takarékkönyv, egy pe­csétgyűrű. de még egy stráfkocsi bútor sem vetek­szik a te Zsigáddal. Már megint milyen hosz- szúra nőtt a hajad! Remé­leg nem akarsz elmenni a műegyetemi felvételire? Mindjárt meghalok! Hát hová lett a melldöngetve hangoztatott férfiúi önér­zetességed ? Ne rágd folyton-folyvást a körmöd! Egy ilyen, már- már érettnek kikiáltott fiú­nál ez idegesítő... Most megint min düny- nyögsz?... Hogy micsoda csinadratta lesz a ballagás után? Na istenem, egyszer a rokonokat is kibírod. Pi­roska nénéd és Mihály bá­tyád kétszáz kilométerről jönnek az ő egyetlen Po­tyájukat megnézni... Na és, ha fejkendősen, kalaposán? Mi van akkor?... Ne okold már örökké azt a szeren­csétlen anyádat, ő csak em­lékezetessé akarja tenni fi­acskájának ezt a nagy na­pot ... 5 zívem szerint most jól elfenekelnélek. Hogy mondhatsz ilyet, hogy ballagás után csavarogni indulsz?... Ezt az ostobaságot gyorsan verd ki abból a lágy kobakod­ból! Ilyet nem tehetsz anyáddal, apáddal! Micsoda szégyent hoznál a fejükre..., akik felneveltek, egyetlen­kéjükért mindent megtet­tek. tejben-vajban fürösz- töttek és akkor te... Te. ne csapd rám az aj­tót ! Igenis én a szemed kö­zé vágom: te egy hálátlan vagy! Érted? Egy hálátlan semmirekellő!!! Vagy úgy véled, nincs is miért hálásnak lenned? F. Major Sándor Q Termelőszövetkeze­tek Országos Taná­csa nemrég a mező- gazdasági termelőszövetke­zetek munkavédelmének kérdéseivel foglalkozott, és joggal állapíthatta meg, hogy a balesetek számának csökkenése senkit sem tölthet el elégedettséggel. Főleg akkor nem örülhe­tünk, ha az adatok között azt olvashatjuk, hogy 1977- ben az országban 105-en veszítették életüket munká­juk közben. önmagában nézve is nagy ez a szám, de még nagyobb lesz, ha ösz- szevetjük az 1976-os adat­tal, amely „csak” 87 halá­los balesetet mutatott ki. Az országos összehasonlí­tásban Szabolcs-Szatmár megye a legrosszabb helyek egyikét foglalja el. A halá­los balesetek száma 1976- hoz viszonyítva 1977-ben ötről kilencre nőtt és ebben a szomorú statisztikában csak Békés és Pest megye mutat sötétebb képet. Ugyanez vonatkozik a csonkulásos balesetekre, hi­szen 1977-ben tizenegyen lettek egy életre szólóan nyomorékká, hárommal többen, mint 1976-ban. A megyék sorában — Pest megyével együtt —, az utolsó helyen állunk. Sajnos az alkohol ma is főszerepet játszik a tragé­diák bekövetkeztében, a szövetkezetek és egyúttal az országot ért súlyos anya­gi károk előállításában. Az is gondolkodásra ad alkalmat, hogy hiába lett a mezőgazdaság is nagyüzem, ha nem ugyanazok a fe­gyelmi rendszabályok vo­natkoznak az ott dolgozók­ra, mint egy gyárban. Ter­mészetesen ennek megvan­nak az objektív okai is, a széttagoltság, a sok munka­hely, de felmentést ez sem adhat. Mert — az alkohol­nál maradva — miképp le­het az ivást számon kérni a traktorostól akkor, ami­kor a részlegvezető, netán az elnök is „bekapja” reg­gel a maga féldecijét. Természetesen, ez csak a dolgok egyik összetevője. Kevés ugyanis a szakkép­zett munkavédelmi felelős, sokszor formális az oktatás és úgy tűnik, az új, sok ve­szélyt is hordozó eljárások bevezetése sem történik kellő előkészítéssel. Ok to­vábbá az is, hogy a terme­lőszövetkezetek tagsága az átlagosnál is magasabb életkorú, a munka nem fo­lyamatos, ami befolyásolja a termelés megszervezését és így rósszul alakítja a munkavédelem hatékony­ságát is. A kérdés: mit lehet, mit kell tenni a balesetek meg­előzéséért? Növelni szüksé­ges az oktatás színvonalát, számát és rendszerességét. Ahol indokolt, és egyre több helyen az, ott függet­lenített munkavédelmi fe­lelőst kell alkalmazni. Tá­mogatni érdemes a kultu­rált és biztonságos munka­végzést segítő beruházáso­kat. És, ami hatásos lehet még: szigorítani kell a fe­lelősségre vonást. □ sok „kell” és „szük­séges” mellett azon­ban rendkívül fon­tos, hogy megértessük, el­hitessük: az emberért tör­ténik minden látszólag szi­gorú intézkedés; senkinek sincs joga még a saját éle­tének, egészségének felelőt­len kockáztatásához sem. Az élet, és az egészség ugyanis közügy. Speidl Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents