Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-13 / 111. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 13. „Annyira nem vagyok bűnös...“ EGY ELBOCSÁTÁS MARGÓJÁRA SZŐKE ISTVÁNNÉ HÁROMGYEREKES KISMAMÁT 4 HÓNAPPAL FIA SZÜLETÉSE UTÁN ELBOCSÁTOTTAK MUNKAHELYÉRŐL, A TISZAVASVÁRI ÖREGEK NAPKÖZI OTTHONÁBÓL. „Az orvos tavaly júniusban táppénzre vett. Míg betegállományban voltam, azalatt zajlott le a fegyelmi tárgyalásom, melyen nem tudtam részt venni. Volt hibám, de annyira nem vagyok bűnös, amennyire elítéltek. Októberben ugyanis már kezemben volt a határozat és a munkakönyv: elbocsátottak” — írta panaszos levelében Szókéné. „Kölcsönöket kaptam..." Tiszta, egyszerű szobába invitál otthonában. Az ágyon éppen ébredezik a legkisebb gyerek. Az ószülő asszony csak nehezen szed össze néhány, az üggyel kapcsolatos iratot. — Míg dolgoztam, szó sem volt fegyelmiről — magyarázza. — Közvetlen munkatársaimmal, s a gondozottakkal jól megértettük egymást. Csak a felsőbb irányítók nem ismerték el a munkámat. Rámsütötték, hogy hanyagul dolgozom. Igaz. néha elmaradtam ja könyveléssel. „Fő bűnöm”: mikor anyagilag megszorultam. kölcsönöket kaptam a gondozottaktól. Mentségemre legyen mondva: visszafizettem a tartozást, s nemcsak én jutottam így pénzhez. A nagyközségi tanácson tekintélyes papírhalmaz a Szókéné aktája. Dr. Mészáros József vb-titkár sajnálkozva bizonygatja: ság kifogásolható. Ezekért elmarasztalták. Tisza Sándorné gondozónő: — 1974 novemberében költöztünk ebbe az épületbe. Nézzen körül. A föld betonos: még nem kaptunk pénzt parkettára. A kályhák egy éve rosszak: mind füstöl, kor- mol. Nem lehet tisztaságot tartani. Nagy könyörgésre az egyiket márciusban (!) rakták át. 1976.-ban és 77-ben 3—4 alkalommal Szókéné kölcsönt vett föl a gondozottaktól. Nem keveset, de ötezer forint alatt. A pénzt később hiánytalanul visszafizette, s erről a tanács iratai is szólnak. Oláh Imréné gondozónő: — Szerencsétlen teremtés ez a Szőkéné. Nem élnek jól a férjével, aki iszik, nem adja rendesen haza a pénzt. Az asszony első házasságából való nagyfiú csak néhány hete keres. Addig jószerével egy fizetésből élt a gyerekeivel. Hallottam a kölcsönök- ről, s tanú vagyok rá, hogy volt olyan gondozott, aki maga ajánlott anyagi segítséget az asszonynak. A-. pénzt családjára költötte a vezetőnő. Mi csendes, egyszerű nőnek ismertük. Nem segített rajta senki... A felsoroltak tisztázása érdekében fegyelmi indítására szólította föl a tanácsot a járási hivatal. Erről értesítették Szókénét. A vizsgálat újabb visszaéléseket tárt fel. Ezek: a vezetőnő engedélyezte, hogy az egyik gondozott és a fia az otthonban éjszakázzon. Szőkéné betegszabadsága alatt megjelent a napköziben és „állami költségen” kimosta holmiját. A vizsgálat július 18-án zárult. Az ítélet: elbocsátás, melyet hivatkozva a rendeletre a szülési szabadság után érvényesítettek. A kismama — talán tájékozatlansága miatt — eddig nem fellebbezett. A legsúlyosabb büntetés Az akta végére tehát pont került, a tanulságai viszont elgondolkodtatóak. A vezetőnő súlyos hibát követettel, mikor kölcsönt vett föl a gondozottaktól. Az elbocsátás a legsúlyosabb büntetés, amit dolgozó kaphat. Vajon alapos megfontolás nyomán született a döntés? A tanács illetékesei ismerték-e megnyugtatóan a körülményeket? A tanúk nem ezt vallották! A tartozások végül is megtérültek. A többi vád pedig nem tűnik elég jelentősnek. Hiszen egy háromgyermekes, egyébként is n®héz családi körülmények között élő anya fölött törtek pálcát. Talán humánusabb megoldást is találhattak volna ... Házi Zsuzsa „VOLTAM ÉH CIGÁNYBÍRÓ IS..." Egy utcaseprő mondja — Ez már a második fegyelmi a gondozónő ellen. Az elsőt 1972-ben indítottuk... Hogy miért? — arra már nincs pontos adat. De 1975- ben. mikor Szőkéné megbízott vezető gondozónő lett, (pedig képesítése sincs) feltehetően azért esett rá a választás, mert alkalmasnak találták erre. a korábbi fegyelmi büntetés pedig már elévült. Aztán újabb kifogások bukkantak föl ellene. Erről az akták beszélnek: Hind füstöl, kormol... 1976 októberében revíziót tartottak a napköziben. Megállapították: a vezetőnő elmaradt ebédpénze befizetésével (pótolta az összeget), a konyhai nyersanyag-felhasználást nem vezetik, a tisztaÉn, Horváth Károly utcaseprő mondom, bármennyire lenézik egyesek ezt a posztot, itt is dolgozni kell, mint más helyen. Amikor ide jöttem, megmondták: „Nézze, Horváth... a munkát el kell végezni, akkor nincsen semmi baj.” Nem is volt. Négyötvenes órabérrel kezdtem és most tizennégy forintnál tartok. Igaz, tíz éve csinálom már. Azelőtt nyolc évet a miskolci KÉV-nél dolgoztam. Azért mégiscsak jobb itt, helyben Nyíregyházán, ahol a család él. Pedig ott is meg voltak velem elégedve. Kétszer kaptam kiválót. Itt meg már háromszor. A mi csoportunk harmincnégy emberből áll és elég nagy a terület: a kórháztól a Guszevig, aztán a Hatzel tértől a Derkovits utcáig. Aztán az emberek sem egyformák. Van aki a kuka mellé önti a A pincemesternő trófeái Nem mindennapi foglalkozás a pincemesterség, de az már végképp nem gyakori, hogy asszony legyen a külön- böző jófajta borok kezelője. A nyírlugosi Szabadság Termelőszövetkezet borospincéjében Páll Gézáné ötödikévé felügyelője a hasas hordók tartalmának. És hogy nem rossz gondnoka a jó hangulatra derítő nedűknek, azt az országos versenyeken elnyert trófeák bizonyítják. Eddig 13 érem, oklevél bizonyítja a borvetélkedőkön elért sikereket. Legutóbb ezüstérmet -nyertek. A nyírlugosi határban 45 hektáron terem szőlő, amelyből évente 32 ezer liter bort készítenek, 1200—1500 mázsa termést a Tokaj-hegyaljai pincegazdaságnak adnak el. A szőlőtermesztésnek, borászatnak nincsenek nagy hagyományai azon a tájon, de elismerés már van. A legutóbbi bortörvény Nyírlu- csit a pincemester érdeme is gost a jó bortermő területek benne van, aki a borokat ke- közé sorolta, s ebben egy ki- zeli. szemetet, csak azért, mert lusta átmenni a másik oldalon lévő üres edényekhez. Aztán jönnek a kukaboro- gatók. Egyszer láttam őket, akkor szóltam a rendőrnek, de legtöbbször csak felállítjuk, aztán folytatjuk a munkát. Szabad időmben is megtettem már. Igaz, a tizenkettes körzetben népfrontbizottsági tag vagyok. Aztán a Guszev-telepen a tisztasági felelősi feladattal is megbíztak. Az egyik gyerekünk nehéz- gépkezelő, a másik lakatos, a harmadik hegesztő, de a többi is mind tanul. Kilenc gyerek és nyolc unoka van. Egyik sem akar utcaseprő lenni. Nem is akarom. Azt kérdezi, hogy itthagy- nám-e, ha könnyebb és tisztább munkát ajánlanának? Nem olyan egyszerű ez. Megszoktam már. Aztán csúnya dolog is lenne itthagyni a társamat, mert úgy érzem, ők is szeretnek engem, hallgatnak rám. Igaz, voltam én már cigánybíró is a régi Friedmann-telepen. Persze, sokan azt hiszik, hogy milyen mostoha is az utcaseprő sorsa. Talán nem is tudják, hogy van a városban ebédlőnk, munka után fürödhetünk, zuhanyozhatunk, s a nem helyben lakókat autóbusz hozza-viszi. Aki rendesen jár dolgozni, mindig megkapja a prémiumot. S hogy nem lehet italozni? A köztisztasági részleg az utcán dolgozik, s ott szükség van a fegyelemre, az udvarias magatartásra. Erre van gond a vállalatnál. Tudja, hányán tanultak már itt meg írni-olvasni? Volt úgy, hogy negyvenen—öt vénén is jártak tőlünk iskolába. Nagyon jók ezek a konténerek, amelyeket most vásárol a vállalat. Szinte megfizethetetlenek. Talán még megérem, hogy jut belőle mindenüvé, ahova kell, de a tiszta Nyíregyházáért az embereknek is többet kellene tenni. Mert az utca, bizony nemcsak a mienk, hanem mindenkié... Tóth Árpád Tizenhat tantermes iskolát épít a SZÁÉV Nyíregyházán, az Árok utcán. A 25 millió forintos létesítményben ez év szeptemberében már megkezdődhet a tanítás. (Gaál Béla felv.) AMIRŐL KEVESET TUDUNK Mennyibe „kerül“ egy iskelás? Hány forintot költ az állam, a tanács egy óvodás, napközis, általános iskolás gyermek ellátására? Mennyibe kerül egy hely a nevelő- otthonokban? Ilyen és hasonló kérdésekre is választ kaphattak az érdeklődők a legutóbbi közművelődési, ifjúságpolitikai, közoktatási bizottság együttes ülésén, amelyet a héten tartottak Nyíregyházán. 956 millió oktatásra, művelődésre Egy év alatt — 1977-ben — a megye tanácsai 2,3 milliárd forinttal gazdálkodtak. A költségvetési összegből 956 millió forintot használt fel a kulturális ágazat, a közoktatás és a közművelődés. Ez az összeg 13,6 százalékkal magasabb az előző évinél. Természetesen ezeknek egy tekintélyes részét a közoktatásban és közművelődésben dolgozók bére teszi ki, amely az ismeretes intézkedések hatására növekédett. 434 millió forintot fizettek ki — a már felemelt — bérekkel együtt a megyében az iskolák és a művelődési intézmények munkatársainak. A kulturális ágazatban 12 800-an dolgoznak. ban 164 700 forint, 1977-ben 175 200 forintba került. Ez hozzávetőleg negyven gyermek éves napközis költsége. Nem olcsó a gimnáziumi — általában a középiskolai osztályok — fenntartása sem, hisz 7 gimnáziumi osztály 76-ban 159 ezer, 77-ben pedig 176 ezer forintot „fogyasztott”. A költséges berendezések, műszerek és egyéb technikai eszközök jócskán megnövelik az ipari szakközépiskolai osztályok fenntartási kiadásait is. 76- ban 215 ezer, 77-ben 221 000 forintba került egy ipari szakközépiskolai osztály. A mezőgazdasági szakközépiskolai osztályok költségei ennél is magasabbak, tavalyelőtt 313 ezer, tavaly 339 ezer forintba került egy osztály fenntartása. Egy diákotthoni hely egy év alatt 11 900 forintba került, míg a nevelőotthonokban gyermekenként egy év alatt 25 800 forintot költ az állam. Felújításra 60 millió A kulturális ágazat épületeinek felújítására egy év alatt 60 millió forintot költöttek. Hasonlóan nem kis ösz- szeg — 26 millió forint —, amit a szabolcsi oktatási intézmények országos keretből a szemléltetőeszköz-állomány, új oktatási eszközök beszerzésére kaptak. Ebből tanári fal, többféle oktatási segédeszköz és a gyermekek testi fejlettsége és adottságai szerint készített iskolai bútorok kerültek az iskolákba. Iskolán kívüli — ifjúságpolitikai célokra — a megyében egy év alatt 2,7 millió forint jutott, mely több száz fiatal kirándulását, kulturálódását segítette. (P- G.) MÁTÉSZALKA Vendéglátó kombinát, bisztró, ételbár Érdekes és kevésbé ismert adatok is helyet kaptak az egyéves „költség fényképében.” így tudtuk meg, hogy a megyében az egy óvodás gyermekre jutó évi költség 1976-ban 7110 forint volt, tavaly ugyanez 7770 forintra emelkedett. Egy általános iskolai tanulócsoportra — népszerűbb nevén osztályra — két évvel ezelőtt 86 200, tavaly 90 600 forintot költöttek. Drágább berendezések Ennél is magasabbak a napközis költségek — igaz ezeknél az étkezési és egyéb kiadások is benne vannak. Egy napközis általános iskolai csoport fenntartása 1976A vendéglátásból származó árbevétel több, mint felét az italforgalom nyújtotta tavaly Mátészalkán. Nőtt a kereslet az alkoholmentes italok iránt, amit korlátozott, hogy üdítőkből nem volt mindig megfelelő választék. A vendéglátás múlt évi árbevétele 54 millió 900 ezer forint volt, öt és fél millióval több, mint 1976-ban. Az étkeztetésben a Mátészalkai ÁFÉSZ Kossuth, Halász, Szatmár étterme és bisztrója, valamint a vendéglátó vállalat Hotel Szatmár étterme játszik nagy szerepet. Ezekben 2400 adag étel készült naponta tavaly. Ebből 1270-et az iskolai és üzemi étkeztetés keretében értékesítettek, a többit az előfizetők és a vendégek vásárolták meg. Meglopta a költözködöket Kisajátítottak egy lakást Nyíregyházán, az Ady Endre utcán. A tulajdonosok megkezdték a kiköltözést, de egy nap alatt nem tudták azt befejezni. Ezt figyelte megLő- rincz Ferencné (Pallai Margit) 33 éves nyíregyházi lakos és amikor látta, hogy a lakásban nem tartózkodik senki, kézikocsijával odament és „befejezte” a költözést. Természetesen nem a tulajdonosok után vitte a holmit, hanem saját Bartók Béla utcai lakásába. Lőrinczné négyszer fordult a kézikocsival, elvitt egy sez- lont, egy televíziót, egy kis méretű vitrines szekrényt, egy Mekalor olajkályhát, dzsekit, függönyöket, térítőkét, mindent, ami a keze ügyébe akadt. A lopás sikerült, ám a rendőrség gyorsan a tolvaj nyomára bukkant, így valamennyi ellopott tárgy megkerült és visszajutott a tulajdonosokhoz. Lőrinczné ügye azonban ezzel még nem zárult le: folytatólagosan, jogtalan behatolás útján elkövetett lopásért a bíróság 8 hónapi börtönre ítélte. Az ítélet jogerős. A munkahelyi és diákétkeztetést 28 üzemben, illetve iskolában szervezik vendéglátó egységek Mátészalkán. Az éttermek mellett az ÁFÉSZ III. osztályú bisztrója, a sportbüfé és a tangazdaság üzlete a legnépszerűbb, melyekben gyorsan és olcsón étkezhetnek a dolgozók. A város éttermeiben a vártnál kisebb mértékben emelkedett tavaly az ételforgalom. A növekedésnek határt szab, hogy az egységek — a Hotel Szatmár kivételével — korszerűtlenek, túlterheltek. A fejlődést tovább fékezi, hogy a munkás- és diákétkeztetés mögött elmaradt a konyhai kapacitás és a technikai eszközök fejlesztése. A városi tanács termelésellátás-felügyeleti osztálya mindezek ismeretében készítette el a kereskedelmi hálózat VI. ötéves tervét. A 49-es fő közlekedési út mellett egy vendéglátó kombinát létesítését tervezik. Étterem, presz- szó, különterem és egy 800 adagos konyha kap majd itt helyet. A víztorony mellé egy meleg ételt forgalmazó bisztró, a vasútállomás környékére egy gyorskiszolgáló rendszerű ételbár építését javasolják. A mátészalkai vendéglátó- egységek helyzetét és a fejlesztés lehetőségeit május 12- én, pénteken tárgyalta a városi tanács végrehajtó bizottsága. Előkészítették a városi tanács következő ülését, melyen többek közt Mátészalka sportjának fejlesztését, az 1977. évi költségvetési és fejlesztési terv teljesítését vitatják meg.
