Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

1978. május 10. K ELET-M AG YARORSZÁG 3 Mérlegen a gazdálkodás □ z V. ötéves terv második évét a me­gye tanácsi és szövetkezeti iparában és építőiparában gazdálkodó szervek döntő többsége sikerrel zárta, — ezt mu­tatják az éves mérlegek, valamint a Pénz­ügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságá­nak megyei hivatala által lefolytatott pénz­ügyi és gazdasági ellenőrzések megállapí­tásai. A tanácsi vállalatoknál és az ipari szövetkezeteknél az árbevétel 3,3 százalék­kal haladta meg az egy évvel korábbit, a nyereség tömege hasonló mértékben nőtt A gazdasági szabályozók 1976. január 1-i változása csökkentette a nyereséget. Az ipari gazdálkodók többsége különböző mó­don — volumennövelés, összetétel-változta­tás, új termékek bevezetése, belső szerve­zési intézkedések, árak felülvizsgálata stb. — igyekezett az 1975. évi eredményét meg­közelíteni, illetve elérni. Az ellenőrzések megállapításai azt mu­tatják, hogy ezek a törekvések általában a jogszabályok által adott keretek között va­lósultak meg. Ennek ellenére a pénzügyi revíziók 7,4 millió forinttal növelték és 8,3 millió forinttal csökkentették az eredetileg kimutatott mérleg szerinti eredményt. Az építőipari szervezeteknél a rész- és szakaszszámlázásokra vonatkozó előírások megsértése áll első helyen. El nem végzett teljesítmények kiszámlázására is sor kerül. Mindezek azt jelentik, hogy előre élik fel eredményüket, képzik és használják fel alapjaikat, viszont törvényszerűen elkövet­kezik az az idő, amikor nincs lehetőség számlázásra, és a korábbi időszakok mulasz­tásai, hibái teljes súlyúkkal jelentkeznek. Ugyanakkor pozitívumként kell értékel­ni, hogy több üzemben — elsősorban a tex­tilruházati és cipőipari szakágazatba tarto­zó szövetkezeteknél — igyekeztek tartós gaz­dasági kapcsolatot kiépíteni partnereikkel, s mindezzel jövőjüket biztonságosabbá ten­ni. így 10,9 százalékkal növekedett az ex­port árbevételük, s ez különösen azért ér­tékelhető pozitívan, mert a népgazáasági szempontból is előnyös tőkés export árbe­vételét 61,1 százalékkal sikerült emelni. Sajnos a jogszabályok alkalmazási kész­sége gyakran hiányzik, s ugyanígy a hibák forrása az is, hogy több helyen nem kísé­rik figyelemmel a változásokat. Több sze­repet kellene kapniok itt a vállalati-szövet­kezeti jogtanácsosoknak is. A bevételi hi­vatal a főkönyvelői értekezleteken igyeke­zett tájékoztatást adni, a változott jogsza­bályokra felhívni a figyelmet. Ennek elle­nére jelentős összegű megállapítások szár­maztak és származnak abból, hogy a be­következett változásokat mégsem vették fi­gyelembe, — mint ahogy ez történt a ter­melési adó, árkockázati fedezet (építőipar) területén. A mérlegadatok azt mutatják, hogy a nyereségadó növekedett. Ez azt jelzi, hogy a korábbi tartalékok csökkenőben vannak, több helyen megszűntek, s a végrehajtott, és végső soron részesedési alapot terhelő bérfejlesztések fedezetét a következőkben már csak hatékonyabb, jövedelmezőbb gaz­dálkodással lehet biztosítani. A vállalati, szövetkezeti ármunka javult. Ez a megál­lapítás elsősorban az ipari ágazatra vonat­kozik, de csökkentek a kiugró összegű je­lentős hiányosságok az építőipar területén is. Ennek köszönhető, hogy összesen 3 gaz­dálkodó szervnél került sor árvizsgálati jegyzőkönyv felvételére, s a nem jelentős ártúllépéseket a megrendelőknek történő visszafizetéssel rendezhették, gazdasági bír­ság kezdeményezésére nem került sor. Sajnos a számviteli, bizonylati rend és okmányfegyelem területén leglassúbb az előrehaladás. Ennek egyik oka, hogy itt a leggyakoribbak a változások, és ezen vál­tozásokra főként a szövetkezetek egy ré­sze nem tud megfelelően reagálni. A má­sik oka pedig az, hogy megfelelő képzett­ségű számviteli dolgozókkal nem rendelkez­nek több helyen. A számviteli, bizonylati rend hiányában az okmányfegyelem meg­sértésének, belső szervezési hiányosságok­nak tudható be elsősorban, hogy az építő­ipar területén ez évben is van veszteséges, s egyben alaphiányos gazdálkodó szerve­zet. E bben az évben a bevételi hivatal fel­méri a számviteli, valamint hasonló munkakörben dolgozók szakképzett­ségét, valamint anyagi elismerését. Ugyan­is hosszú évek óta rendszeres képzés fo­lyik, igen sokan szereznek szakképesítést, s ennek ellenére az eredmény nem kielé­gítő. Ez az a terület, ahol mind az ellen­őrzött egységeknek, mind az ellenőrzést végzőknek a súlyosabb hibák és azok kö­vetkezményeinek elkerülése céljából még igen sok teendője van, és ahol jelenleg is a legtöbb a negatívum. Garay László Szabolcsi portrék Áz útmester A rcán, homlokán az idő útjai. A nap, az eső és a szél hagyott ilyen mély nyomokat ezen a mar­káns arcon. Négy évtizedig dolgozott útmesterként a Ti­sza és a Szamos vonulatában. Az utóbbi huszonnyolc év­ben Tiszaberceltől Kisarig tartott a munkaterülete. Sza­bó Istvánnak hívják, Kisvár­dán lakik egy régi, kényel­mesen berendezett lakásban. A harmincas évek végén az érettségizett fiatalember szép terveket szövegétéit, ro­koni támogatással került az útmesteri tanfolyamra. A tanfolyam után, hivatása gyakorlásának második nap­ján Szatmárban be akarta járni az úttalan utakat, de mivel dologidő volt, nem ka­pott fuvarost. Szerzett egy lovat és végig poroszkálta a száztíz kilométeres területet. Később a szolgálati kerékpár már a kényelmét szolgálta. Tanúja és mozgatója volt egy jókora fejlődésnek. A gombosvil'lát, a talicskát és a lusta gőzhengert felváltotta a modem, univerzális útépí­tő gép. A régi makadám utak rázósak, porosak és keskenyek voltak. Most me­gyénk valamennyi települése könnyen megközelíthető, még a nagyobb tanyákat is korszerű kövesút köti össze a külvilággal. A háború és a hadifogság után az Állami Építészeti Hivatal mátészalkai kiren­deltségén folytatta mestersé­gét. A hivatal jogutódja 1950-ben az Útfenntartó Nemzeti Vállalat lett. Az át­szervezés után mindjárt Kis. várdára helyezték, az úgyne­vezett üzemmérnökség veze­tését bízták rá. Szilárdan SZABÖ ISTVÁN állt a posztján, huszonnyolc évig, nyugdíjazásig itt volt vezető. Közben 1958-ban Nyíregyházán megalakult a KPM Közúti Igazgatósága, azóta a kisvárdai üzemmér­nökség is ide tartozik. Az utóbbi húsz évben az igazgatóság elismert dolgo. zójaként tartották számon, népszerűségnek örvendett. Sikeresen letette a főműve­zetői vizsgát, több tanfolya. mon ismerkedett az új veze­téselmélettel, a modern technikával. Szervezte, irá­nyította a munkát, a térké­pet, a rajzokat nem túl so­kat forgatta, jobb szeretett kint lenni a helyszínen. Kör­zete érintette (illetve érinti) Szabolcsot, Szatmárt és Be- reget. Neki is köszönhető, hogy a körzetben az utak könnyen járhatók. Az utób­bi években a saját munka- feltétele is javult, szolgálati Zsigulival járta a körzetét. Nyugdíjba vonulásakor bensőséges ünnepségen bú­csúztatták vezetői és munka­társai. Az igazgatóság veze­tője Kiváló Dolgozó címmel tüntette ki, a munkatársak sok szép ajándékkal lepték meg, egy faliórát is kapott. Ez utóbbi ajándék célzás is, munkatársai azt akarják, hogy lassan múljon felette az idő, hogy éljen erőben, egész­ségben. Hogy ereje megma­radjon, arról munkával gon­doskodik. Tágas udvarán jól felszerelt a barkácsműhely, naponta tesz-vesz a műhely­ben, hasznos elfoglaltságot keres magának. Azt mondja, ha javul az idő, gyakran be­ül majd a kocsijába és lehajt a Tiszára. Horgászik, úszkál, lemossa a hosszú út porát... N. L. Az Egyesült Izzó kisvárdai gyárában műszakonként 56 ezer darab Szofit-Iámpát készí­tenek. A termék nagyrészét exportálják. A gyártósor végén a kész égők csomagolását végzik. (Elek Emil felvétele) A gyár a jövőnk Vasas nők mondták Nyírbátorban A Csepel Művek Szer­számgépgyára nyírbátori üzemében a hatalmas alkat­részgyártó csarnokban for­gácsológépek sorakoznak. Közülük minden harmadikat nő kezel, vezérel, programoz; attól függően, hogy mennyire bonyolult, milyen pontosságú — század, ezred — megmun­kálásra tart igényt az általa készített munkadarab. Visszahozta régi kedvét Az egyik fúrógépen Kiss Gusztávné 'betanított munkás dolgozik. A 30 éves munkás­nő 1971-ben lett vasipari se­gédmunkás az akkori jog­elődnél. Hogyan lett egy nő­ből Nyírbátorban vaseszter­gályos? — kérdeztük az al­katra inkább törékeny asz- szonykát. — Amikor ón felcsepered­tem, — felelte — Nyírbátor­ban még csak a növényolaj- gyár jelentette az ipart. Oda pedig bejutni akkor — bár ez ma is így van — szinte lehetetlen volt. Aki nagyon rá volt szorulva — a mi csa­ládunk ezek közé tartozott, — az oda ment dolgozni, ahol fogadták. Az akkori vasas üzemnek pedig szüksége volt a munkáskézre... A munkássá lett fiatal lány járta az élet kálváriáját. Férjhez ment. Követte férjét a Pest környéki gyárba. Az ital hamar tönkretette a há­zasságot. Egy gyerekkel visz- szajött Nyírbátorba, és régi helyén munkába állt. Akará­sával bizonyított. Ám éve­ken át gyötörte az egyedül­lét. Gyereke ma már tízéves. Most az új házasság vissza­hozta régi kedvét. Hogy mi az átmeneti gondja, arra így felelt. — Amikor itt a gyárban vége a munkának, akkor a városközpontban, az üzletek­ben csúcsforgalom van. A bevásárlás, sorban állások gyerekem nevelésétől veszik el az időt. Ha meg otthon vagyok, és úgy hallom meg, hogy van tőkehús az üzlet­ben, mire felérek, akkorra már elfogyott. Hogy rendel­jem meg itt a gyárban, és helybe hozzák? Ahhoz az it­tenieknek kellene gondosab­ban szervezni a bevásárlást. Portréjához az is hozzátar­tozik, hogy betanított mun­kás létére a DH-mozgalom- ban elérte: önmeózás után tőle is átveszik termékeit. Ez azzal is jár, hogy tudja ol­vasni a rajzokat. Nincs szük­sége beállítóra, azt maga végzi el. Az sem zavarja, hogy naponta többször kell átállni más termékre. És va­lamennyi pontossága igen fontos, mivel kis szériájú, radiál fúrógépekhez, MC távvezérlésű fúró- és maró- művekhez, nagy pontosságú esztergagépekhez gyárt al­katrészeket. Azt is el kell még monda­ni Kiss Gusztávnéról, hogy vezeti a három nőből és öt férfiból álló Angela Dawis Szocialista Brigádot. Ha pe­dig úgy adódik, hogy saját gépén nincs munkája, akkor odaáll a menethengerlő ma­sinához éppen úgy, mint a sík vagy a csúcsnélküli kö­szörűhöz. A minőséget és a mennyiséget itt is tartja. Havonta 3 ezer A betanított munkásnők közül többen ott vannak a nyomában. Közülük való Ko­vács Margit is. A huszonkét éves — esztergapadon, prés­gépen otthonos — munkásnő hat testvér között a legidő­sebb. Teremből jár be, és vállalta a két műszakot. Száz százalékos teljesítés esetén 15 forint a „plafon” órabére, így havonta 3000 forint mindig benne van a boríték­jában. — Nekem az esetek több­ségében szükségem van szak­mai segítségre — mondta. — A magamfajta munkásnő­nek az a gondja, hogy mife­lénk kevés a kulturált szó­rakozási lehetőség. Az, hogy munkás vagyok, nem jelent­heti azt, beálljak a kocsmá- zók közé féldecizni. Hogyan lehetnék minél hamarabb szakmunkás? Úgy, ha a gyá­ron belül erre lehetőséget biztosítanának. A húszéves fiatalasszony Virág Mihályné, a gyárban végzett vasesztergályos is ne­hezen mondja ki, hogy a munkásnő is munkás. Magá­ról még bizonytalanabbul ál­lítja ezt, pedig a körülötte dolgozó nyolc fiú osztálytár­sát lekörözi mind minőség­ben, mind mennyiségben. Keresni is csak egy keres tő­le többet. „Gondolt ránk a vezetés" — öten vagyunk testvérek, — sorolja életútját Az apám itt villamostargonca-vezető. Az anyám is az iparban dol­gozik. Engem az apám hozott magával. A rajzolvasás, a szerszámgépgyártás megkö­vetelte pontosság, a revol­ver-eszterga nem okoz gon­dot. De hogy lépnem kell a szaktudásban, azt tudom. Szerencsére a gyári vezetés is gondolt ránk. A gépgyár­tás-technológiai szakközépis­kola kihelyezett osztályát in­dítják a városban. Ide irat­kozom be. A vas és a fém formálása, alakítása, a gyár a jövőnk. — Volt egy esetem. Nékem tanulságul szolgált, mások­nak lehet intő példa is. Úgy volt, hogy igen fiatalon csa­ládi okok miatt egy napot kimaradtam a munkából. A szigorú főnökség fegyelmit akart adni. Én meg ki akar­tam lépni a gyárból. Szeren­csére voltak, akik mellém álltaik. Ám azóta is belém sajog: bezzeg, ha ez netán egy férfival történik... Hát sok ilyen apróságért is nehéz nekem azt mondani, hogy a munkásnő is minden esetben munkás. És a József Attila-i sorsunkat összefogó agitátorok utódainak ma még itt is van mit tenni. Sigér Imre Írógépalkatrész­gyártás Vásárosnaményban A gépiparon belül a ter­melési profilok átszervezése következtében gazdát cserélt a Beloiannisz Híradástechni­kai Gyár vásárosnaményi üzeme. Május 8-án munkás­gyűlésen ismertették, hogy a gyárat az Irodagépgyártó és Finommechanikai Vállalat vette át. A tervek szerint az üzemben különböző írógép­alkatrészeket és részegysége­ket gyártanak, szerelnek ösz- sze. A későbbiekben, ameny- nyiben megteremtik a felté­teleit, lehetőség lesz kész írógépek szerelésére is.

Next

/
Thumbnails
Contents