Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 10. Aldo Morét meggyilkolták! Olaszország haladó polgári erői ás munkásmozgalma gyászolja a kiemelkedő államférfit Róma belvárosában egy autóban találták meg Aldo Moro holttestét. (Kelet-Magyarország telefotó) Napi külpolitikai hírmagyarázat Néptelen tárgyalóterem világsajtót bejárta a hír: New York-ban felfüggesz­tették az öt nyugati hatalom és a Délnyugat-afrikai Felszabadítási Mozgalom (SWAPO) közötti tárgyalásokat. Mi történt voltaképpen? Délnyugat-Afrikát, vagyis Namíbiát, ezt az ásványi kincsekben rendkívül gazdag hatalmas területet évtizedek óta jogtalanul kezeli saját birtokaként a pretoriai apar­theid rezsim. Nincs olyan esztendő, amelynek során a vi­lágszervezet külön kitér arra, hogy a térségből ki kell vonni a dél-afrikai csapatot. Ezeket a nemzetközi jogi ér­vényű határozatokat Johannes Balthazar Vorster kabinet­je elődeihez hasonlóan rendre semmibe veszi. Magatartása már, amikor a világszervezetben is szá­molni kell a szocialista és a fejlődő országok egyértelmű álláspontjával, a Nyugatnak is gondokat okoz. Ezért az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság úgy határozott, meg­próbál közvetíteni a térség népeinek igazi képviselője, a SWAPO és a dél-afrikai vezetés között. A SWAPO elfogadta a kezdeményezést. Nem titkolta: tisztában van azzal, hogy széles a szakadék a nyugati el­képzelések és a délnyugat-afrikai nép valós érdekei között, de — mint ezt Sam Nujoma, a szervezet vezetője kijelen­tette — „minden lehetőséget meg kell próbálni a tárgya- i lásos rendezésre.” Ilyen előzmények között kezdődtek volna hétfőn a megbeszélések a világszervezet székhelyén, New York­ban. Csakhogy a legutóbbi napokban három olyan tényező vált világossá, amely enyhén szólva kérdésessé tette a mos­tani megbeszélések kilátásait: 1. Pretoria közölte, hogy még „Namibia önállósága” esetén sem adja át a térség legfontosabb mélytengeri kikö­tőjét, Walvis Bay-t. 2. Vorster világossá tette, hogy ebben a vonatkozásban is afféle „bantusztán-megoldást” szeretne, vagyis azon fá­radozik, hogy — a SWAPO kirekesztésével — saját fehér és fekete bábjai kezébe játssza a namibiai hatalmat; és 3. pretoriai csapatok brutális támadást intéztek az an­golai területen lévő cassingai tábor ellen, ahol namibiai menekültek élnek. A halálos áldozatok száma hatszáz, a sebesülteké legalább háromszáz. P három tényező közül egy is elég indok lenne ahhoz, hogy a SWAPO látványos gesztussal érzékeltesse: úgy van igazán értelme a nyugatiakkal való tárgyalá­soknak, ha azok latba vetik nem kis dél-afrikai befolyásu­kat és legalább minimális józanságra kényszerítik Vorste- réket. Harmat Endre Usztyinov marsall napiparancsa Aldo- Morét meggyilkolták. A magukat „Vörös Brigá- dok”-nak nevező terroristák ezzel tettek pontot március 16-i akciójukra, amikor elra­bolták a 61 éves keresztény- demokrata pártelnököt és le­mészárolták öt testőrét. Gyilkosai a mellkasára le­adott pisztolylövésekkel ol­tották ki túszuk életét, felté­telezhetően valahol a tenger­parton, hiszen Moro pantal­lójának hajtókájában homo­kot találtak. A terroristák egy Re­nault—4 típusú gépkocsi poggyásztartójában kabátba és pokrócokba burkolva hagyták áldozatukat Róma belvárosában, egy szűk ut­cácskában, a Via Caetanin. A holttestet felismerték Moré­nak a helyszínre siető legköz­vetlenebb munkatársai és Cossiga belügyminiszter, de Matteo főállamügyész, s a DC vezetői. Moro arca fá­radtságtól meggyötörtnek és kínzástól eltorzultnak tűnt azoknak, akik közelről látták holttestét, arcát sűrű szakáll borította. A DC vezetősége éppen a Moro-üggyel kap- < csolatos belpolitikai helyzet­ről tárgyalt, midőn értesült a gyilkosságról. A kereszténydemokrata párt székházára, csakúgy, mint a kommunista és a töb­bi demokratikus pártéra fél­árbocra eresztett fekete lobo­gót tűztek ki annak jelül, hogy Olaszország haladó polgári erői és munkásmozgalma gyá­szolj a a kiemelkedő állam­férfit. Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt titkárságának és vezetőségé­nek tagja az OKP nevében lerótta kegyeletét Aldo Moro holtteste előtt és mélységes együttérzéséről biztosította a politikus feleségét, Eleonora asszonyt és gyermekeiket. A vatikáni rádió adását megszakítva jelentette Moro halálhírét. Emlékeztette hall­gatóit, hogy a gyilkosok fi­gyelmen kívül hagytak min­den arra irányuló felhívást, hogy kíméljék meg túszuk életét. (Mint emlékezetes, VI. Pál pápa is felhívással fordult a terroristákhoz.) A három legnagyobb olasz szakszervezeti szövetség (CGIL, CISL, UIL) csúcsszö­vetségi titkársága kedd dél­utáni rendkívüli ülésén két­órás általános sztrájkra szólította fel szerdára az olasz dolgozókat, kedd délutánra pedig tízper­ces általános munkabeszün­tetést hirdetett. Milánóban, Torinóban, Triesztben és más olasz nagyvárosokban a mun. kások spontán tüntetéseket és nagygyűléseket tartottak til­takozásul a gyilkosság, a gyilkosok felforgató céljai és büntetlensége ellen. A római (Folytatás az 1. oldalról) mindenki tehet. Munkájával gyarapíthatja a szocializmus, a béke erejét. Kiállásával tá­mogathatja az emberiség ja­vát szolgáló törekvéseket. Határozott fellépésével gátat emelhet a reakció és a hábo­rú híveinek minden próbál­kozása elé. Ezt a gondolatot sugallja, minden évben a bé­ke- és barátsági hónap: aki ma felelősséggel, odaadással vesz részt hazánkban a fej­lett szocialista társadalom építésében, az híven szolgál­ja a béke ügyét. Nagy taps köszöntötte a szónoki emelvényhez lépő Mihail Ivanovics Kotovot, a szovjet békebizottság felelős titkárát a szovjet békedele­gáció vezetőjét, aki a szovjet békebizottság forró üdvözle­tét tolmácsolta a nagygyűlés részvevőinek- Mint a hitleri Németország ellen vívott Szent János téren szerdán munkásnagygyűlésen bélyeg­zik meg a gyalázatos tettet. Az olasz kormány kedden késő délután rendkívüli ta­nácskozásra ült ö6sze. A sze­nátus és a képviselőház párt­csoportjainak elnökei ugyan­csak rendkívüli tanácskozá­son beszélték meg a teendő­ket. Nagy Honvédő Háború egyik részvevője emlékezett a II. világháború vérzivataros nap­jaira. S arra a világtörténel­mi jelentőségű pillanatra, amikor 33 esztendővel ezelőtt a legyőzött fasiszta Berlin­ben a Reichstagra kitűzték a szovjet katonák a győzelem zászlaját. Ezután Anatolij Borszak vezérőrnagy, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szov­jet déli hadseregcsoport kép­viseletében hangoztatta: az idén születésének 60. évfor­dulóját ünneplő szovjet had­sereg. a hajdani vörösgárdis­ták, a Balti-tengeri matró­zok, a petrográdi helyőrség katonáinak mai utódai szi­lárdan védelmezik a Nagy Október vívmányait, a szov­jet nép s barátainak, szövet­ségeseinek békés munkáját. Méltatta a magyar és a szov­jet nép testvéri, megbontha­tatlan barátságát. TELEX... PÁRIZS Franciaország lakossága hétfőn megemlékezett a második világháborúban a hitleri fasiszta Németország felett aratott győzelem év­fordulójáról. Valamennyi vá­rosban és községben koszorú­kat helyeztek el a hősi em­lékműveknél, a tanintézetek diákjai ünnepi esteken és ve­télkedőkön emlékeztek meg a győzelem napjáról. Párizs­ban a diadalívnél az emlék­ünnepségen megjelentek a francia kommunisták, az el­lenállási mozgalom legendás hírű harcosai, a „maquisar- dok”, a francia közélet kép­viselői és ott voltak a náci haláltáborok egykori foglyai is. NEW YORK Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára ismét sürgette a Biztonsági Tanács március 19-i, 425. számú határozatá­nak megvalósítását, amely követelte a tűzszünetet és az izraeli csapatok haladéktalan kivonását Libanon egész te­rületéről. Az ENSZ főtitkára kitért legutóbbi közel-keleti útjára is és kiemelte, hogy Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet el­nöke támogatásáról biztosí­totta a világszervezetet a dél­libanoni helyzet rendezését célzó intézkedésében. HAVANNA Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, az államtanács elnökének meg­hívására hétfőn este hivata­los látogatásra Havannába érkezett Joachim Yhombi- Opango, a Kongói Munka­párt katonai bizottságának el­nöke, a Kongói Népi Köztár­saság államfője. Szovjetunió a testvéri szocia­lista országokkal együtt ak­tív és következetes harcot vív a népek békéjéért és bizton­ságáért, a nemzetközi enyhü­lésért, a termonukleáris hábo­rú veszélyének elhárításáért. E célokat szorgalmazzák a Leonyid Brezsnyev által elő­terjesztett új szovjet javasla­tok is. A Szovjetunió honvédelmi minisztere a továbbiakban rámutatott: a 1 világon még léteznek olyan reakciós erők, amelyek makacsul szembe­szállnak az enyhülési folya­mattal, a halált hozó fegyve­rek újabb fajtáit állítják elő, erősítik az agresszív tömbö­ket, akadályozzák, hogy a fegyverkezés korlátozása és a leszerelés területén megál­lapodások jöjjenek létre. A szovjet hadsereg és ha­ditengerészeti flotta, harcos egységben a testvéri szocia­lista országok hadseregeivel, éberen védelmezi a szocializ­mus hatalmas vívmányait, a népek békéjét és biztonságát — hangsúlyozza a napi­parancs. Piotr Zsukov szovjet tiszt naplója NYÍRE G YHÄZ AN 29. A százados alig vesz ki egy mozgó alakot a sötétben. Vajon mit akarhatnak itt? Már kinyitották a kaput is. Mennek a főbejárathoz. — Gyerünk valamennyien az első emeletre. Kinyitni az ajtót. A kulcsokat kiszed­ni. Sumejkó töprengett. Kik lehetnek ezek? Robbanták? Diverzánsok? Elhatározásra jutott: — Mindenki hozzám! A feladat: a németeket been­gedjük. Minden zaj nélkül történjék. Egyetlen lövés nélkül kell őket megsemmi­síteni. És most gyorsan az aj­tóhoz. A sarokba, a mélye­désekbe. Amikor mindannyi­an bent vannak, akkor az el­sőre én vetem rá magam. A tőröket előkészíteni. Ezek még nem ismerik a kozák tőrt, a kindzsát! Ezek­től majd eleresztik a vérü­ket! Elcsendesednek örökre! A tiszt kint parancsokat osztogatott a katonáknak. A németek előrelendültek, halk neszezés hallatszott majd dörömbölés az ajtón. Ezek a hangok a hosszúcsövű Wal- terektől származtak. Az ajtó kinyílt. Zseblámpa fénye vil­lant a sötétben. Ketten lép­tek be és súlyos ládát cipel­tek. A tiszt rászólt az embe­— Ide tegyék! — A két ember alig bírt mozogni a lá­dával. A folyosót nehéz lépések zaja töltötte be. Kopogtak a katonai csizmák. A tiszt pa­rancsokat osztogatott: — Gyorsan! Egyenesen, az­tán jobbra. A kocsivezető lustán kimá­szott a vezetőfülkéből és a motor körül matatott. A kapitány úgy vetette rá magát a német tisztre, hogy tőrét markolatig mártotta bordái közé. A fricc nyögött egyet és összeesett. Szavel- jov, mint a macska, olyan zajtalanul kapta el az őrve­zetőt. A többiek szintén zaj­talanul végeztek a másik há­rommal. Köröskörül halálos csend. Mindez alig három perc alatt zajlott le. A zseblámpa már a százados kezében világí­tott. — Afanászij, húzd le er­ről a dögről a köpenyt és a sapkát. A te méreted. Hang­talanul végezz a sofőrrel is! Már sötét van, nem ismer­het fel. A törzsőrmester határozott léptekkel ment oda a gépko­csihoz. .. Az elpusztított németektől elszedték az automata gép­puskákat, a kint lévő hullát is behozták az épületbe. A gépkoosit pedig a ház mögé vitték. Babincev azt ajánlot­ta, hogy gyújtsák fel. — Nem! — fejezte be a vi­tát Sumejkó. — Kimászunk a bajból. A holttestekről mindről levenni a köpenyt, és a sapkát. A zsákmányolt fegyvert, lőszert tartalékként kezelni! Kiszlickij és Grisa! Irány a gépkocsihoz. A dok­tornő és Pahomov készítsék fel a sebesülteket az evakuá­lásra! Iván Petrovics elhatároz­ta, hogy bármi legyen is, de kitör Nyíregyházáról. Ha nem is irodalmi nyelven, de beszélt németül. A zsákmá­nyolt köpenyek, sapkák, az őszi esős éjszaka kínálta is a feltételeket. Jelszó? Minek ide jelszó! Itt még az ördög maga sem tudna eligazodni, nemhogy a friccek. Meg kell mondani a magyaroknak, hogy még a környékről is meneküljenek el, mert ha felfedezik a lemészárolt né­meteket, őket is mind egy szálig kivégzik. Közben lentről hordták a kocsira a sebesülteket. Mária majdnem elájult, amikor meglátta Ivan Petrovicsot a német mundérban. Alig tért magához. — Hamarosan indulunk. Rendben minden? Hova is induljanak? A százados elővette a térképét. Meg volt róla győződve, hogy mivel a doktornő itt nőtt fel, tanácsai nélkül nem indul­hat sehová — Délkeletre fogunk tar­tani — mondta Mária. — El­megyünk Császárszállásig. Ott egy vasúti átjárón átme­gyünk a síneken, és hamaro­san elérjük Kisbutykát. A fő dolog most, hogy ne térjünk le erről az útról. — Nem lenne jobb, ha Űj- fehértónak mennénk, a Nagy- vadas-tó felé kerülve? — mondta a kapitány a térké­pet nézve. — Oda nem mehetünk, Iván Petrovics. Ott az utak nagyon rosszak lehetnek, és ráadásul még sohasem jár­tam arra. Ott közelítenénk a Hajdúság felé, a hortobágyi pusztához. Fogalmam sincs, hogy milyen egységek, mi­lyen járművel járhattak ar­ra, hogyan vágták össze az utakat. Rengeteg kellemet­lenség várhatna ott ránk. Eme oldalban homokos terü­leten visz az utunk. Nekem úgy tűnt, hogy az ellenség most a megnyílt úton min­den erejével a városon ke­resztül igyekszik menekülni. Nyíregyházától délnyugatra alig keresi a menekülés út­ját. — Köszönöm. Ahogy taná­csolta, úgy fogunk menni. A betegeket óvatosan el­helyezték a kocsiban. Feltet­tek két hordágyat is. Mel- nyicsenkó és Csernyenkó a matracokra ültek. A platón minden eshetőségre szá­mítva felkészültek a harc­ra. Biztosították a ki. lövési lehetőségeket. Paho- movnak is adtak fegyvert. Idegesek voltak. Különösen Pahomov. A fegyver egy kis­sé megnyugtatta. — Ne idegeskedjetek! — mordult a többiekre Afaná­szij Haritonovics Szaveljov. — Gyors munka sosem jó! Ész nélkül nem rohanunk, mert a falnál kötünk ki! Magukra húzták a zsákmá­nyolt német mundérokat. Kézbe vették fegyvereiket. Mihajlicsenkó kérése telje­sült, kapott pisztolyt. Igaz is, a keze ép, célozni, lőni tud. Grisa is megkapta az utol­só utasításokat. — Ügy mégy, ahogy a dok­tornő irányít. Ö ismeri az utat. A város északi részében a németek egy lebegő világító- testet lőttek fel. Ez a lélek­tani hadviseléshez tartozott. Egyéb jelentősége nemigen volt. A kocsivezető bekapcsolta a motort, a tompított fény­szórót. Elindultak. Nem mentek egy kilométert sem, és máris német járőr állta útjukat. Ez a tábori csendőr­ség. Más nem lehet. Megáll­tak. Minden ép ember ug­rásra kész! Sumejkó kiszállt és hozzájuk lépett. A jelszót nem kérdezték. Megkérdezte, hogy hol van a sebesültkötö­ző hely és jelentette, hogy oda kell eljutnia sebesültjei­vel. A parancsnok azt aján­lotta, hogy forduljanak visz- sza, mert itt a közelben nincs semmiféle kötözőhely. Be­fordultak egy mellékutcába, majd folytatták útjukat, ere­deti céljuk felé. A város déli részében jár­tak. Valahogy majd csak ki­jutnak. Nagyszerű nő ez a Mária. De hogy haladhatnak ebben a sötétben? Piros jel­zésre lettek figyelmesek. Su­mejkó ráparancsolt Grisára: — Ha meg akarnak állíta­ni, akkor teljes gázzal közé­jük rohansz, és mégy tovább. Ezek is utóvédek! Ellenőr­zési pont! (Folytatjuk) Dmitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere napiparancsot adott ki a fasiszta Németor­szág felett aratott győzelem 33. évfordulója alkalmából. Az ellenséggel vívott ádáz küzdelemben a szovjet nép és dicsőséges fegyveres erői becsülettel kiállták a háború megpróbáltatásait, megvédték az ország szabadságát és füg­getlenségét, és döntően hoz­zájárultak ahhoz, hogy az emberiség megmeneküljön a fasiszta igától — hangsúlyoz­ta Dmitrij Usztyinov. A

Next

/
Thumbnails
Contents