Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 10. Csak a „kiskaput" használhatják Lebontották a lépcsőházat Több éves hiábavaló várakozás után fogtak tollat a Nyíregyháza, Kálvin tér 14. szám alatt lakók, hogy szerkesztő­ségünk segítségét kér­jék. Kálváriájuk 1973- ban kezdődött, egy nem mindennapos dolog mi­att: lépcsőházukat le kellett bontani, hogy a szomszéd telken a terv szerint épülhessen meg egy lakóház. Ezzel összefüggően elbon­tották öt lakó pincéjét és fáskamráját. Természetesen a lakók beleegyezésével, ezt jegyzőkönyv rögzíti, amely­ben a beruházó — akkor a VÁBER — vállalta, hogy „a szomszédos területen épülő 32 lakásos lakóépület megvaló­sítása után a jelenleg igény­be vett fáskamra helyisége­ket helyreállítja az eredeti állapotának megfelelően és azt a bérlőknek visszaad­ja .. ígéretek éveken át 1976 őszén az új lakóépü­let műszaki átadása megtör­tént, s ekkor érte a Kálvin tér 14. alatt lakó 9 családot az első csalódás. Noha az ő lépcsőházuk is elkészült, azt nem adták át, még egy év múlva sem. Továbbra is az udvari feljárón közlekedtek, s a tüzelőjüket — még ma is — az ideiglenesen épített kamrában tárolják, mert az ígért helyiségek sem készül­tek el. A lakók egyre türelmetle­nebbek, bár tavaly júniusban a Szabolcs-Szatmár megyei Beruházási Vállalattól meg­nyugtató választ kaptak: a melléképületekhez szükséges pénz megvan, a kivitelezését pedig az ingatlankezelő vál­lalat fogja elvégezni, (erről is készült a városi tanács terv­osztályán jegyzőkönyv), amit a beruházási vállalat még külön levélben is megren­delt. Sajnos, az ingatlankeze­lő vállalat később vissza­mondta ezt a vállalását. Csak egy korlát hiányzik? Deák László, a beruházási vállalat főmérnöke számos le­véllel, jegyzőkönyvvel doku­mentálta — amikor a Kálvin téri lakosok ügyében megke­restük — mi minden történt annak érdekében, hogy a VÁBER által tett ígéreteket valóra válthassák. Volt olyan elképzelés, hogy a borforgal­mi vállalat udvaron lévő, megüresedett vasvázas rak­tárát alakítják át tárolóhe­lyiségekké. Végül az illeté­kesek a lebontása mellett döntöttek. A beruházási vál­lalat főmérnökétől tudtuk meg, hogy a Kálvin tér 14. számú ház lépcsőházának műszaki átadása az új épü­lettel egy időben megtörtént, és műszaki kifogás nem ve­tődött fel ellene. Egy évig mégis zárva volt... — A korlátok hiányoznak még, ezért nem nyitottuk meg — hangzott Ács István, az ingatlankezelő vállalat igazgatójának válasza tavaly október elején. A hónap vé­gére — az ígérete szerint — valóban megnyitották a lép­csőházat, amit ma sem tud­nak a lakók zavartalanul használni. Beázik, s olyankor a villanybúrák, a vezetékek megtelnek vízzel, és a lépcső­házban nincs világítás. Bontották, de abbahagyták özv. Gál Józsefné, az egyik emeleti lakó panaszkodik, hogy szobája fala — amelyik közös a lépcsőházzal — ál­landóan nedves, özv. Márton Elekné kétségbeesve mutat­ta, hogy nemrég festetett, és semmi látszata, mert vödör­rel kell a vizet felfognia, ha esik az eső. Rossz a tető. Lá­zár László az udvari mellék- helyiségek állapotát, említet­te felháborodva. Ezeket ugyanis elkezdték bontani, majd abbahagyták, s azóta négy család ilyen elképesztő körülmények között használ­ja. A lakókból árad a pa­nasz, az épület általános el­hanyagoltsága miatt. Tesma- yer István mondja: „A ház- kezelőségtől évek óta nem járt itt senki.” Végleges meg­oldást keresnek Volt olyan hír, hogy talán az épületet szanálni fogják? Van-e ennek a hímek alap­ja? — érdeklődtünk Kovács Istvántól, a városi tanács mű­szaki osztálya vezetőjétől. El­mondta, hogy a közeljövőben nem kerül lebontásra a Kál­vin tér 14. szám alatti ház. A műszaki osztály tud a la­kók sérelméről. Ezért azt is említette az osztályvezető, mik a terveik a panasz or­voslásával kapcsolatban. Eb­ben az évben, vagy a jövő év elején a távfűtést ide is be­vezetik. A szomszédos épüle­tekkel alkotott zárt udvar rendezési tervét elkészítik, ezt követően pedig megépül­nek a lakóknak ígért tároló­helyiségek. Természetesen valamivel kisebbek, mint a korábbiak voltak, ugyanis a fűtés-korszerűsítéssel szén­tárolási gondjaik nem lesz­nek a lakóknak. A Kálvin tér 14-ben lakó családok aktacsomója az évek során vaskossá hízott, pedig „csak” azért kilincsel­tek, amire írásban is ígéretet kaptak az illetékesektől. A nyugodt körülményekre még egy kicsit várniuk kell, de a lakók szeretnék remélni, hogy ezúttal bízhatnak a ka­pott ígéretekben... Soltész Ágnes CÉL: ÉVI NÉGYSZÁZEZER PÁR Űj üzemcsarnokot épít 8,5 millió forintos költséggel Gávavencsellőn, a cipőipari szövetkezetben az ibrányi építőipari szövetkezet. A kétszintes épület földszintjén helyezik el a gépeket, me­lyek értéke 6 millió forint. Az emeleten szociális létesít­ményeket: mosdót, fürdőt, 150 személyes éttermet rendeznek be. valamint itt kap helyet a bemutatóterem és a modellé- ria is. Jelenleg 260 ezer pár divatos női cipő — javarészt Lakberendezési kiállítás és vásár nyílt Csengerben, a Csenger és Vidéke ÁFÉSZ ren­dezésében. 10 lakószoba-bútor, ebédlő- és kiegészítő bútorok, valamint lakberendezési eszközök és lakástextíliák várják az érdeklődőket. (M. V.) Döntött a Legfelsőbb Bíróság A megtámadott végrendelet A megye középiskolás kol­légiumaiban az oktató-nevelő munka mellett egyre nagyobb gondot fordítanak a diákok szabad idejének hasznos és irányított eltöltésére. Hogy ez még szervezettebb legyen, ezért négy évvel ezelőtt elha­tározták, hogy minden évben Tiszalökön rendezik meg a kollégiumok közötti kulturális seregszemlét, a diáknapot, így a hagyományoknak meg­felelően május 7-én is a Ti- szalöki Gimnázium Teleki Blanka kollégiuma adott he­lyet a rangos eseménysoro­Egy súlyosan beteg, idős asszony, akit élete végén só­gornője ápolt, hálából úgy végrendelkezett, hogy házá­nak felét gondozója örökölje. Törvényes örökösei pert in­dítottak. Annak megállapí­tását kérték, hogy a végren­delet a sógornő befolyásolá­sára és kábítószer tartalmú gyógyszerek hatása alatt ké­szült: Az. alsófokú bíróságok ellentétes ítéletei után, tör­vényességi óvásra, az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a keresetet elutasítot­ta. A határozat indokolása szerint, érvénytelen a végren­delet. ha az örökhagyót vala­ki az intézkedésre tisztesség­telen befolyással bírta rá, föltéve, hogy az illető a ren­delkezést különben nem tet­te volna meg. A megyei bí­róság a bizonyítékok téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a só­gornő tisztességtelen befo­lyással bírta rá az idős asz- szonyt, a számára kedvező végrendelet megtételére. A törvényes örökösök ezt az ál­lításukat nem tudták bizo­nyítani. Az elhunyt végaka­rata arra irányult, hogy va­gyonának egy részét az örö­kölje, aki gondoskodik róla. Ez pedig nem tekinthető tisztességtelen befolyásnak, sőt, a végrendelet érvényes­ségét kifejezetten megerősíti. Az pedig, hogy sógornője a javára szólóan kilátásba he­lyezett végintézkedést nem ellenezte, már csak azért sem tekinthető tisztességtelen be­folyásnak, mert nem volt köteles a betegről gondos­kodni. Az elhunyt a végrendelke­zés időpontjában a szükséges értelmi, megfontolási és sza­bad elhatározási képességgel rendelkezett — hangzik to­vább a határozat. — Nem szedett olyan gyógyszert, amely végrendelkezési ké­pességét, szabad akaratelha­tározását befolyásolta volna, és annak alapján a végren­delet érvényessége felől két­séget lehetne támasztani. Beküldte: Molnár Károly, Fehérgyarmat Kollégiumi diáknap ’78 zatnak. A megye 30 középis­kolás kollégiumából az előze­tes benevezés alapján mint­egy 400 diák és 50 tanár se­reglett a diáknapra, hogy megtekintse a beküldött és kiállított képzőművészeti al­kotásokat, illetve meghall­gassa az igen színes műsor­ral fellépő különböző együt­teseket. A rendezvényeken muta­tott produkciókkal a bíráló bizottság , véleménye alapján kiemelkedően szerepeltek a tiszalöki Teleki Blanka, a mátészalkai Esze Tamás, a nyíregyházi dr. Münnich Fe­renc, a Zalka Máté. a Roz- gonyi Piroska és a kisvárdai Zrínyi Ilona kollégiumok di­ákjai. A kategóriánkénti értéke­lésnél a beküldött képzőmű­vészeti alkotások alapján több arany oklevelet kaptak a ti­szalöki Telek' Blanka, a nyír­egyházi Benczúr Gyula, a Rozgonyi Piroska és a Zalka Máté kollégiumok. Ének. ze­ne számokért arany oklevél­lel jutalmazták a tiszalöki szalöki Teleki Blanka, a nyír- Esze Tamás, a nyíregyházi Zalka Máté, a 107. számú Mező Imre Szakmunkáskép­ző Intézet kollégiumát. Szóló hangszerből arany oklevelet nyert a nyíregyhá­zi dr. Münnich Ferenc és a Bessenyei György kollégium. Szóló énekből tizenöt kollé­gium énekesei kaptak arany oklevelet. Az énekkarok kö­zül arany oklevéllel honorál­ták a tiszalöki Teleki Blanka és a 110-es Szakmunkáskép­ző Intézet diákjainak produk­cióját. A többi fellépő együt­tes, az egyéni számok elő­adói ezüst, bronz oklevelet, illetve emléklapot kaptak. A közösen elfogyasztott, ízletes ebédet a diáktanácsok tag­jainak és a tanárok megbe­szélése követte. Az 1978. évi diáknapot a zsűri által meg­hívott együttesek gálaestje zárta. Negyvenmillióba kerül Közművesítés Záhonyban A „vasutasváros”. Záhony dinamikus fejlődése szüksé­gessé teszi, hogy vízvezeté­ket építsenek, új, az egész községre kiterjedő szenny­vízelvezető hálózatot és eh­hez korszerű tisztítótelepet létesítsenek. A jelenleg működő köz­művek a vasút létesítmé­nyeinek, a MÁV szolgálati lakásoknak az ellátására épültek. Az épülő új közmű­vekkel egységes hálózatot teremtenek. A szennyvízel­vezető hálózat kiépítésével párhuzamosan gondoskod­nak a csapadékvíz elhelye­zéséről is. A vezeték hosz- sza, mintegy 4500 méter. Hogy a túlzott csőfektetési mélységet elkerüljék a köz­ség területén két helyen épül szennyvízátemelő be­rendezés. A szennyvíztisztí­tó telep kivitelezésének alapjául a VIZITERV szol­gálati szabadalma szolgál. A tisztítótelep különböző műtárgyain történő át jutás után a víz megtisztulva, és szinte kicserélődve, ártal­matlanná válva folyik a be­fogadóba — azaz a Tiszába. A hálózat, ugyanúgy mint a tisztítótelep, Záhony te­herbíróképességeinek és igényeinek megfelelően több ütemben készül. Kez­detben 2000, majd távlat­ban 4000 köbméteres napi kapacitásúra. A KEVITERV tervei nyomán az építést a KEMÉV már megkezdte. A munkálatok előreláthatóan mintegy 40 millió forintba kerülnek. (Cselényi) FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT KÉSZÜL A PALACSINTA Tudományos ülés Kisyárdán Immár hagyományosak Kisvárdán a kórházban azok a tudományos ülések, amikor az ott dolgozó orvosok szá­mot adnak a gyógyító mun­ka során szerzett tapasztala­taikról, és referátumaikban tudományos igénnyel számol­nak be másutt is hasznosít­ható megfigyeléseikről. Legközelebb május 12-én. pénteken ülnek össze, hogy a cukorbetegséggel, a halláská- rosulással, a mérgezéssel kapcsolatos észleleteiket meg­vitassák. Kilenc orvos refe­rál. A munkák többsége szak­embercsoportok megfigye­léseit tartalmazza. A hét kü­lönböző tárgyú beszámolót vita követi. Madár­gyűrűzés Tokajban A tokaji hegyet szállták meg a közelmúltban megyénk ornitológusai. A tiszavasvári Herman Ottó madártani he­lyi csoport, valamint a velük szervezetileg együttműködő nyíregyházi csoport kétnapos gyűrűzést végzett, azt kutat­ván, vajon milyen madarak vonulnak május első nap­jaiban. Igen rossz időjárási viszonyok között kellett dol­gozniuk. de így is szerencsé­vel jártak. Több mint 20 faj­hoz tartozó madarat fogtak, majd gyűrűztek meg ezt kö­vetően. Az erdei pityer, a kis po­száta. az örvös és légykapó, a nagy fülemüle, vörösbegy, füzikék és a citromsármány megfigyelése a szakértő szá­mára sok hasznos következ­tetést kínál. A tokaji mada­rászkirándulás igazi haszna abban volt. hogy azon nem­csak az ornitológusok vettek részt, hanem mellettük igen sok természetbarát, úttörő is tevékenykedett. A gyűrűzés így természetismerő, -védő akcióvá szélesedett, sok hí­vet szerezve az erdőknek, mezőknek. CIPŐ mokaszin — készül Gáva­vencsellőn. Az új csarnok üzembe helyezése után — melyet augusztus végén ad­nak át az építők — 1980-ig évi 400 ezer pár cipő készül majd a nagyközségbea (sigér) Űj üzemcsarnok Gávavencsellőn

Next

/
Thumbnails
Contents