Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-06 / 105. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 6. DISZNÓTOR ÉS ZSIGULI... Ballagás ­Divatcikk, csékolódzA gerlepár Szabad a vásár! Csengeri képek Gaudeamus igitur — már próbálják a dalt. Készül az utolsó közös produkció: Most búcsúzunk és elmegyünk. Néhány nap. s friss virág­füzérek borítják az öreg is­kolák falait. Alattuk vé­gigballag a vén diák. A da­lok állandóak. S a szokások? Két nagy iskola, a 110-es számú szakmunkásképző in­tézet és a nyíregyházi Zrínyi gimnázium tanárai és vég­zős diákjai válaszolnak: mi­lyen a ballagás most. 1978- ban? 0 Búcsú Suszta László. 110-es: A ballagás szép és fontos ese­mény. Ünnep. Lezár egy sza­kaszt az életünkben és egy újat kezd. A felnőtt kort... Darabánt Ildikó, Zrínyi: Fordulópont, de nem foglal­kozunk vele túl sokat, öt­ven százalékunk tanul to­vább — minden második ember a felvételire gondol... Horváth Attila. Zrínyi: A gimnazistákat négy év fűzi egymáshoz, az iskolához. Szoros szálak. Egymástól is elbúcsúzunk, nem csak a di­ákélettől ... Kövér Józsefné. a Zrínyi igazgatóhelyettese: Szerintem a gyerekeknek nagyon sokat jelent a ballagás. így év köz­ben azt látjuk, milyen sok vagány van közöttük. de ott azért mind Vérzéke­nyül ... Majoros Elek. a 110-es igaz­gatóhelyettese: Nálunk ez az egyik legnagyobb ünnep. 24 végzős osztály búcsúzik, sze­rényen is ötezer embert vá­runk. Szeretnénk minél ün­nepélyesebbé tenni.. . 0 Szokások A 110-esben saját tanter­mükben búcsúznak a végző­sök, majd az alsóbb évfo­egy Riamtassorozat megren­dezését — a könyvtár helyi­ségeiben. Azt hiszem, szerencsésen választottunk, amikor Kerü­lő Ferenc festőművész tárla­tával kezdtük a sort. „Az egyszerű dolgok igazságát” kereső, a szabolcsi — ezen belül is elsősorban a rétközi — táj szépségét, arculatát, az itteni emberek életét, drá­máját egyszerűen, tisztán, érthetően megfestő művész már a kiállítás megnyitóján nagy sikert aratott. Az ér­deklődők — bár a könyvtár lyamosok sorfala között az udvarra vonulnak. Itt talál­koznak a vendégekkel. Szo­kás meghívni az egész ro­konságot. Két éve kezd szo­kássá válni az egyenruha. Barna öltöny, világos csíkkal, később is viselhetik. Van aki veszi, van aki csináltat­ja. Az egyforma ruháról az osztály a szülők szociális helyzete szerint szavazattal dönt. Ügy tudják, idén két­vagy három osztálynak lesz egyenruhája ... A Zrínyiben az évtizedes hagyományok az uralkodók. Végigjárnak minden termet, kezükben viszik kedvenc könyvüket. Vállukon, tarisz­nya. benne só. pogácsa, 10 fillér és egy fénykép az is­koláról. A fiúk sötétszürke ruhában, a lányok a zrínyis blúzban, midiszoknyában. Ezt veszik, vagy csináltatják, idén osztályonként változik a szabásvonal. Az utolsó osztályfőnöki órán a balla­gás napján tartják, itt kap­ják az utolsó útravalót. Dr. Papp Sándorné; a zrínyis IV. f. osztályfőnöke: A kötelességtudatról fogok beszélni. Arról, hogy bárhol, bármilyen beosztásban dol­gozzanak is. elsősorban em­berként álljanak majd helyt... 0 Emlékek Szőcs Ferenc, osztályfőnök a 110-esben: A ballagás nem­csak ünnepélves. de emléke­zetes esemény is. Utólag hall­juk. hogy disznótor volt. vagy borjút vágtak. Nem jellem­ző, de ilyen is van. Ajándék­ba? Én annak örülök a leg­jobban. ha szakkönyvet kap­nak ... Teremi Ferenc, osztályfő­nök a 110-esben: Ajándékot mindenki kap. Karóra, mag­nó. rádió, lemezjátszó — ezek a slágerek. Vannak sze­deklődés szunnyadozik a ne­mesebb, tisztább művészet iránt. Ez a meglepetés — ne­künk közművelődési dolgo­zóknak — a kiállítás legfőbb tanulsága; jobban oda kell figyelnünk a felszín alatt lappangó, eddig nem tudato­sult, még nem kristályosult igényekre, s azok kielégíté­sére. A tapasztalt érdeklődés megerősített bennünket ab­ban az elhatározásban, hogy negyedévenként, félévenként sort kerítünk egy-egy megyei festőművész képeinek bemu­tatására. Gosztonyi Tibor 1978 rényebb ajándékok is. de ál­talában elég nagy a flanc. Évről évre nagyobb ... Kövér Józsefné: Csak ar­ról tudunk, amit látunk. Érettségizni már felékszerez- ve. arany nyakékkel jönnek a lányok. Volt olyan diákunk, aki ballagásra megkapta a kocsit. Amit nem látunk, azt nem tudjuk. Azt hiszem, a Zsiguli a maximum... Horváth Agnes, Zrínyi: Sokan kapnak könyvet, «vű- rűt. aranyláncot, estélyiruhát. Úgy gondolom, mindenkinek a szülei tudják, mire van szüksége, és azt kapja meg. Szerintem nincs nagyobb flanc, mint másutt... Erdei Zoltán. 110-es: Én három évvel ezelőtt voltam egy ballagáson. Akkor a bá­tyám személyes használati tárgyat kapott, például in­get. Ma már más a divat... Csobolya István, 110-es: Ügy tudom, sokan gyűrűt kapnak, szóval értéket... Moravcsik István, 110-es: Nekem a legjobban egy mag­nó tetszene... Kozma Miklós. 110-es: Nem kell feltétlenül tárgynak len­ni. Lehet „kápé” is. bele­csúsztatva a zsebbe. Hogy mennyi? Egy ezeres ... Suszta László: Mégicsak egy emlékről van szó. és nem arról, hogy aranyból van-e, vagy sok ezret ér. Szerintem a ballagótarisznya is eszünk­be juttatja majd társainkat és az iskolát... 0 Van-e szavuk a tanároknak? Kövér Józsefné: Sajnos, nem nagyon tudjuk befolyá­solni az ajándékozási szoká­sokat. Az iskolába csak virá­got hozhatnak. Szerencsére, a többit nem látjuk ... Majoros Elek: Igyekszünk a szülői értekezleteken a szerénységre figyelmeztetni. Tizenhét-tizenyolc évesen akkor volnának igazán „gaz­dagok”, ha — Szőcs tanár szavait idézve — a rokonság egy leendő házi szakkönyv­tár megalapozásához járul­na hozzá. Ha tehetnénk, er­re búzdítanánk... Baraksó Erzsébet A Szerzői Jogvédő Hivatal kimutatása szerint Gábor S. Pál melódiái hazánkban a legnépszerűbbek közé tartoz­nak. 1974-ben Tokióban, a Yamaha fesztiválon „Hány éjjel vártam” című dala el­nyerte a II. díjat, a szerző pe­dig különdíjat kapott a zsű­ritől. 1975-ben a hollywoodi világdalfesztiválon 60 000 dalból (!) a „Hosszú forró nyár” nyerte el a „Honorable mention” díjat. A Szovjetuni­óban a legnépszerűbb külföl­di szerzők közé tartozik, orosz szövegírója barátja, Ro­bert Rozsgyesztvenszkij. Az NSZK-ban Hejdi Brüll énekli nagylemezre számait. „Talál­kozás egy régi szerelemmel”, „Nem lehet boldogságot ven­ni”, „Kicsi gyere velem rózsát szedni” — mind sláger lett első hallásra. Azt már nyilván kevesen tudják, hogy az itthon és kül­földön egyaránt népszerű komponista „civilben” rend­őrorvos százados a BM. Kor­vin Ottó Kórházban dolgozik pszichiáterként. A „slágerkirály” fehér kö­penyben, orvosi szobájában fogad. A táncdalokról csak szűkszavúan nyilatkozik: — Élethivatásom az orvosi pálya, a zeneszerzés csak hob­by. Persze, a sikernek nagyon Évszázadok óta híres a csengeri vásár. Történetét az 14Ó0-as évektől jegyzik. Áp­rilis 21-én is útra kelt a so- kadalom. Jöttek a környék­beliek, hogy adjanak, vegye­nek. A rövid-, kötött- és divat­áru soron a sátorállítás je­lenlegi rendje hat évvel ez­előtt alakult ki. Az első he­lyet a járásbeliek, a máté­szalkai kiskereskedők foglal­ják el. őket követik a nyír­egyháziak, a más járás meg megyebeliek. Az áru ízletes elrendezésé­ben minőség és színelrende­zésben, a választék áttekint­hetőségében két nyíregyházi kiskereskedő mutatta a pél­dát. A vásároknak örök gondja — a guggoló kereskedelemtől a céhes világtól napjainkig —, hogy hol húzzák meg a tisztesség határát. Ma is sok gondot jelent az érdekvédel­mi szervezetnek az adóará­nyok kialakítása. Hogy ez milyen régi keletű, arról ta­núskodik az Árpád-házi Kál­mán király által megfogal­maztatott törvény: „Az olyan kalmárok, akik csak azért űznek kereskedést áru­ikkal, hogy meggazdagodja­nak, kétszerezzék meg régi adójukat; de a szegények, akik vásárból élnek, a szo­kott adót fizessék. Aki az ő tulajdon házi javaiból árul valamit a vásáron, az adóz­zék Szent István törvénye szerint.” Kiss Györgyné debreceni divatkötöttáru kiskereskedő sátrában bejelentés nélküli alkalmazott árult. A sátor mögötti kocsiban egy férfi örülök, de sohasem gondol­tam arra, hogy a zene kedvé­ért szakítsak az orvosi hiva­tással. A zene — így a zene­szerzés is — kikapcsolódás számomra, semmi több. Hogy ez mennyire így van, azt kollégáinak és betegeinek véleménye támasztja alá, akik közül mindenki ismeri dr. Gábor S. Pált, a pszichiá­tert, de csak kevesen Gábor S. Pált, a zeneszerzőt. — így van ez jól, hiszen a beteg gyógyulni jön hozzánk, nem zenét hallgatni. Bár le­hetséges, hogy a jövőben erre is sor kerül. _ ? — Világszerte kísérletek folynak a zeneterápiával, s az eddig elért eredmények bizonyítják, hogy a zene gyó­gyító hatású bizonyos esetek­ben. Természetesen nem a beat, hanem a barokk és a klasszikus zenéről van szó. — Mi lehet az oka annak, hogy napjainkban egyre több fiatal arcot látni a kórházak idegosztályain? — Rohanó korban élünk, szokták ilyenkor mondogatni* de nem ez a helyes válasz. Kétségtelen, hogy nagyon sok foglalkozási ágban, így a rendőröknél is, fokozott stresszhatásnak vannak kité­ve az emberek, de megfelelő Malacnézőben. (Császár Csaba felv.) pihent ugyan, de a cégtulaj­donost közel és távol nem találták meg. Erdélyi Dezső- né móri kiskereskedő helyett is egy bejelentés nélküli fér­fi árult. Ebben a vásári utcában Il­lés Sándorné nyíregyházi használtcikk-kiskereskedő sát­rában több volt az új holmi, mint a használt. A sátor zö­mét vadonatúj műbőr és jer- seykabátok töltötték meg. Származásuk tanúsítására 1974-ből 75-ből származó számlák is előkerültek. Tasnádi Istvánná használt­cikk-kiskereskedő földön ki­terített motyója között szem­üvegek — gyógyszemüvegek — vártak vevőre. És ami még ettől is elképesztőbb: ottlétünkkor is volt „páci­ens”, aki próbált... A vásár látképét a csenge­ri ÁFÉSZ-étterem sebtében összetákolt, fóliával bevont sátra rontotta a legjobban. Árultak itt italt minden mennyiségben és sütöttek la- cipecsenyét. Hozzájuk csak Gere Józsefné mezőcsáti laci- pecsenyés standját lehetett hasonlítani. Mindkét cég hússütő serpenyőjéből serce- gett a forró zsír boldogra, boldogtalanra. És ami ezen is túltett: a gázpalackok mind­két helyen robbanásveszélye­sen szinte a serpenyő alatt kaptak helyet... Ezekkel együtt jó vásár, nagyvásár volt a csengeri, — állították vevők és kiskeres­kedők. Sigér Imre életmóddal a stresszhatások káros hatásai nagymértékben kiküszöbölhetők, megszűntet- hetők. — Van-e valami receptje ezzel kapcsolatban a pszichiá­ternek? — Egyfelől a jó munkahelyi légkör, másfelől a szabad idő valóban szabad idő legyen. Talán szentségtörésnek tűnik, amit mondok, de a szabad időben soha ne dolgozzunk, ne vigyük haza munkahelyi gondjainkat. Menjünk szín­házba, hangversenyre, múze­umba, moziba — az itt szer­zett élményeknek ugyanis nemcsak kulturális, hanem egészségügyi jelentőségük is van. És természetesen sokat mozogjunk, sportoljunk, ki­ránduljunk. Szeretném faggatni készü­lő új nagylemezéről, de ő újra hivatásáról beszél. — Korszerű szemléletű neu­rózisosztályon dolgozom, kol­légáim is az új gyógyítási módszereket részesítik előny­ben. Azon munkálkodunk, hogy minél jobban megismer­jük az emberi lélek rejtelme­it, kutatjuk azokat a lehető­ségeket, amelyekkel még jobb eredményeket érünk el a gyógyításban. Yezdm János Védő­nők N egyven évvel ezelőtt, főiként falun, még gyakori volt a jár­vány a fertőzött kútvizektől, s nemegyszer előfordult, hogy a tuiberkulózisos nagy­szülővel egy fedél alatt éltek a fiatalok. Ilyenkor sok mú­lott a védőnőn, hogy meg­akadályozza a betegségek to­vábbterjedését. Ma, az anya- és csecsemővédelem, a felké­szítés az anyaságra, a terhes­gondozás, a serdülőkori egészséges életmódra nevelés, a családi, személyi higiénie, a munkahelyi viszonyok el­lenőrzése mind-mind a vé­dőnő feladatkörébe tartozik. Tehát nemcsak egészségügyi dolgozó, hanem kicsit peda­gógus, kicsit pszichológus is. Munkájának társadalmi je­lentősége van. A korszerű egészségügyi ellátás magasabb fokon kép­zett szakembereket követel. Hazánkban ötvenéves a vé­dőnőképzés, melyet most há­rom éve emeltek felsőfokú oktatási szintre. Budapesten, a San Marco utcában, az óbudai kertes házak csendes környezetében van az egész­ségügyi főiskola védőnőkép- ző szakja. A szegedi kihelye­zett tagozattal együtt 450 hallgatója van. A hároméves főiskola 160 első végzős nö­vendéke a közeljövőben ve­szi át diplomáját, s majd el­foglalja pályázat útján el­nyert munkahelyét. Érdekes módon, a fiatal védőnőjelöl­tek kétharmada vidéki falusi életet választott. Érthető. A nyári gyakorlat alatt — me­lyeket a vidéki szülőottho­nokban, kórházak szülészeti, gyermekgyógyászati osztá­lyán töltöttek — megismer­ték az intézmények vonzás- körzetét is, közelebb kerül­tek a falun élő emberekhez, megszerették világukat. Sőt az utolsó évben hat hetet dolgoztak a községi védőnők mellett. Megéri-e a szabad időt rabló, feszített munka? — tehetné fel a kérdést a 2400 forint kezdő fizetésű főisko­lás védőnő. Ha elhivatottsá­got érez, feltétlen. De csak az válassza ezt a hivatást, aki vállalni tudja az állandó készenlétet, a hóban, esőben, sárdagasztó csizmában já­rást, kerékpározást kabáttépő szélben — a kötetlen mun­kaidőt a nap huszonnégy órájában. Ez a pálya csak azoknak való, akik szeretik az embereket. H. A. Munkaszobák, rendelő Bővítés a vízműnél A Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál ké­szül a régi épület szomszéd­ságában egy új, háromemele­tes szociális épület és iroda­ház, mintegy 15 millió forin­tos költséggel. A létesítmény minden szintje össze lesz kapcsolva a már meglévő épülettel, és így tulajdonkép­pen egy ötletesen végrehaj­tott bővítésnek vehető. A földszinten szép váróteret alakítanak ki, s ebben az épü­letszárnyban kerül berende­zésre az üzemorvosi rendelő is. Az épület jól illeszkedik a környék képéhez, mert a homlokzatát fehér színű mur- vazuzalékos habarccsal képe­zik ki. A mázolt felület ko- baltkék lesz. A kivitelezők úgy dolgoz­nak, hogy a jövő év első fe­lében átadhassák a létesít­ményt a SZAVICSAV dolgo­zói. (cselényi) Kerülő Ferenc tárlata Ibrányban A falu a giccsárusok para­dicsoma. A lakásokban soro­zatban gyártott, négyzetmé­terre eladott „festmények”, a személygépkocsikban „inte­gető kéz” „bólogató kutya” stb. jelzik a tömény giccs burjánzását. Az ízléstelenséget, a bana­litást, a hamis illúziókat nyújtó giccs ellen régóta „harcolunk”. Ez a „harc” sem adminisztratív intézke­désekkel, sem művészetel­méleti, esztétikai ismeretek terjesztésével nem vihető teljes győzelemre, csak ak­kor, ha be is mutatjuk, mi­lyen az igazi művészet. A va­lódi művészet erejét, hatását kell tehát szembeszegeznünk az álművészettel! E gondolatok jegyében ha­tározta el az Ibrányi Nagy­községi és Körzeti Könyvtár négy helyiségében is alig fér­tek el — csak késő este tá­voztak. A megnyitó óta eltelt idő alatt csaknem ezren (szo­cialista brigádok, gimnáziu­mi és általános iskolai tanu­lók stb.) tekintették meg a kiállítást, köztük néhány író vendég is. (Horgas Béla, Le- vendel Júlia, Majtényi Zol­tán.) Nyolc festmény már az első napon gazdára talált. Az, hogy a kiállítást a könyvtár helyiségeiben ren­deztük, előnyösen befolyásol­ta a tárlat sikerét. Egyrészt azért, mert a festmények ott­honos, esztétikus környezet­be kerültek, másrészt amiatt, mert a könyvtár napi 08—18 óráig tart nyitva, s állandóan van tárlatvezetés. Sohasem gondoltuk, hogy községünkben ilyen mohó ér­Á rendőrorvos slágerei

Next

/
Thumbnails
Contents