Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-31 / 126. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. május 31. CIGANYSORS 78 Kettős falat dönteni □ Egyik cigány származású pedagógus azt mondta: annak szenteli hivatását, hogy olyan embereket neveljen a cigánygyerekekből, akiknek felnőtt ko­rukra legfeljebb csak az arcszínűk lesz más. Egy másik úgy vélekedett: olyan iskolát keres, ahol nincsenek cigánygyerekek, mert nem akar szem­lesütve járni a fajtája miatt... Évadzáró hangverseny A szimfonikus zenekart Fehér Ottó vezényli. (Paál László felvétele) Hol is keressük a valósá­got? Valahol a két véglet között, hiszen ma még naiv álom, hogy ahol a család, a környezet nem segít, egy­magában az iskola mindent megold, mint ahogy az sem igaz, hogy szemlesütve kell járni minden gyerek miatt. Nem kell sok évre vissza­nyúlni ahhoz, amikor sem ta­nács, sem iskola nem tudta, hány iskolás korú él a tele­pen, mert még anyaköny- veztetni sem mentek el, ma kórházban szül a cigány asz- szony, s sok helyen óvodába járatja gyermekét. Á gyerek sínyli meg Az óvoda sajnos még nem általános: a megyében öt ön­álló cigányóvodai csoport működik, de lassan a falusi óvodákban is megszokott már a cigányóvodás. Falat, méghozzá kettős falat kell ledönteni, míg ez általános lesz, mert nemcsak a cigá­nyokat kell meggyőzni az óvodai nevelés fontosságáról, a vegyes óvodákban is van ellenállás. Más a helyzet az óvodába nem járók iskolai előkészítő­jén, amelyen már minden gyerek részt vesz, s nyilván ennek is tudható be, Jiogy 98 —99 százalékos a cigányta­nulók beiskolázása. Nem ilyen jó viszont az iskolába járás, amelynek fontosságát az iskolázatlan szülő sokszor nem képes megérteni. Bírság bírságot követ, aztán ez is elmarad, mert a szülő fele­lőtlenségét így is a gyerek sínyli meg. Változik, javul a helyzet azokon a helyeken, ahol a nevelők egyéni hangvétellel, közvetlen kontaktus kialakí­tásával igyekeznek segíteni a cigánygyerekek beilleszkedé­sét, feloldják gátlásaikat, ahol erősödött a kapcsolat az iskola és a cigányszülők kö­zött, ahol speciális szülői ér­tekezleteken, bemutató taní­tásokon, fogadóórákon érte­tik meg a tanulás fontossá­gát. Tanulásukat segíti, hogy a legtöbb helyen ingyen, vagy minimális összegért kapják meg a tanszereket, hogy milliókkal támogatja a megyei tanács óvodai és is­kolai napközis étkeztetésü­ket. , Épült, de lebontották... E sokoldalú gondoskodás eredménye, hogy csökken a lemorzsolódás: míg 1972-ben a cigánytanulók 27,2 száza­léka vesztett évet, addig ta­valy már csak 17,9 százalé­kuk. Az eredmények ellené­re is lényegesen magasabb hiányzási átlaguk, s közülük kerül ki a bukottak és a túl- korosak zöme. Bár jól be­vált megyénkben a cigány- osztályok működtetése — kevesebb volt a bukás, a le­morzsolódás, a mulasztás — ez év szeptemberétől meg­szűnik az önálló cigányisko­la, mert a közösségbe való beilleszkedésük a vegyes osz­tályokban hatékonyabban oldható meg. Ma ott tartunk, hogy a ci­gánytanulók 40 százaléka időben elvégzi a nyolc osz­tályt, s 8—10 százalékra te­hető azok száma, akik — többnyire túlkorosságuk mi­att — esti iskolában fejezik be tanulmányaikat. S mi van utána? Koráb­ban a minél hamarabb ke­resni akarás volt a jellemző, de az utóbbi években több tanulót sikerült beiskolázni elsősorban a szakmunkás- képzőkbe. Tavaly a végzet­tek 6,7 százaléka jelentkezett középiskolába, ahol tanul­mányi ösztöndíjjal, segélyek­kel támogatják őket. Az idén végzettek közül 24 a közép-, 334 a szakmunkásképző is­kolákba jelentkezők száma. Ha művelődésüket, kultú­rájukat nézzük, az is alap ve-’ tőén függ össze iskolai vég­zettségükkel. A közép és idősebb korosztály összejöve­telei kizárólag családi ese­ményekre korlátozódnak, elő­relépés azoknál van, akik az iskolában énekkarok, tánc­csoportok, irodalmi színpa­dok tagjai voltak. Nem ki­sebb az összefüggés a tanu­lás és a cigányság egészség- kultúrája között. Mert igaz, hogy a tanácsok már a ci­gánytelepeken is megoldot­ták az ivóvízellátásukat, épültek szeméttárolók, vé­cék, ám ezeket sok helyen lebontották, mert szükségte­lennek tartották őket. Ma is gyakori vendégek a telepe­ken a KÖJÁLL dolgozói, mert a fertőtlenítésre most is szükség van, a fej tetvesség ma sem ismeretlen fogalom. Az eredmények elsősorban az új helyre költöző csalá­doknál mérhetők: a régi élet­forma szabta szigorú kötött­ségek fellazulnak, a sajátos cigányszokások kihalóban vannak. Életformájukkal, ed­digi telepi életükkel magya­rázható, hogy kevés az öre­gek száma, közöttük pedig még nagyobb a beteg, maga­tehetetlen emberek aránya. A segítségadás ennek elle­nére sem könnyű, gondozá­sukról, szociális otthoni el­helyezésükről hallani sem akarnak. Figyelem a kisebbségre A végére maradt, pedig megítélésük szempontjából a legfontosabb állampolgári magatartásuk megfogalma­zása, ám ez érthetetlen len­ne, • ha elvonatkoztatnánk munkába állásuktól, lakás- kultúrájuk változásától, ta­nulásuktól. Akik tanulnak, akik dolgoznak, akik emberi körülmények között laknak, könnyebb, gyorsabb a beil­leszkedés, közülük kerül ki a 38 párttag, a 36 tanácstag, a 32 népfrontbizottsági tag, ők szerveztek önkéntes rendőri csoportokat, többségük be­tartja törvényeinket. De ott van a kisebbség, akikkel szinte állandóan baj van. A telepeken élők közül kerül ki a nem dolgozók ha­da, ők kerülnek összetűzésbe törvényeinkkel, miattuk ítél­jük el általában a cigánysá­got. Igaz, van tennivaló a most lépést váltó családok körében is, hisz köztük is sok még aki azt sem becsüli, amit jószerint ingyen kapott, köztük is van, aki italra köl­ti a gyereknek juttatott tan­szersegélyt, az új ház mellett sem épül fel mindig a vécé, s köztük is többen csak jo­gaikat ismerik, de a köteles­ségeket nem. Sorozatunkat kérdéssel kezdtük: milyenek is ma a cigányok? A végére egy má­sik kérdés maradt: milyenek lesznek nálunk a cigányok? Olyanok, amilyenekké for­máljuk, neveljük őket. Ám ebben a nevelésben nemcsak a társadalom humanitásá­nak kell érvényesülni, ha­nem a társadalom szigorának is a munkakerülőkkel, az alkoholistákkal, a bűnözők­kel szemben. Balogh József (Vége) Május 28-án, vasárnap 19 órai kezdettel hangzott ei a hangversenyévad utolsó hang­versenye a megyei művelő­dési központ nagytermében, ahol szinte keresztmetszetét kaptuk azoknak a műfajok­nak, régi és kortársszerzők műveinek, melyek megszólal­tak az évközi hangversenyek alkalmával. Két Bach-mű hangzott el a műsor elején. A d-moll versenyművet hegedűn Pál- kövi Mária, oboán Sz. Me- gyer Márta tolmácsolta a ze­nekar kíséretével. Játékuk — Csatolja be a biztonsági övét, indítsa a motort. Irány- jelzés után indulhatunk — hangzik az utolsó eligazítás. — Igen — így a válasz, s a vizsgázó kicsit remegő kézzel kapcsolja a műszereket, pró­bálja ugyanúgy kezelni az autót, mint a gyakorlati okta­tás harminc órája alatt tette. Naponta 40—50 alkalommal hangzik el a fenti beszélgetés az Autóközlekedési Taninté­zet rutinpályáján Nyíregyhá­zán. Bóják között Nagy Istvánná kicsit izga­tottan ül a volán mögé. Utol­só simítás a ruhán, egy pil­lantás a műszerfalra, minden rendben, elindul. A gyakor­lati vizsga első részében az úgynevezett rutinfeladatokat kell megoldani. A kihelye­zett bóják közt „szlalomo- zik”, a parkolóhelynek titu­lált oszlopok vonalába áll be, mintha a városi közlekedés­ben lenne. — A rutinfeladatokat sike­resen oldotta meg — értékel Gergely Elemér vizsgabiztos. — Menjünk a forgalomba, ott a közlekedési szabályok betartásával, de dinamikusan haladjon. A kezdeti vizsgadrukk las­san felenged. Nagyné bizton­ságosan alkalmazza az eddig elsajátítottakat. Ha nem len­ne a kocsin az ATI jelzése, talán nem is hinnénk, hogy kezdő ül a volánnál. — Azért akartam jogosít­ványt szerezni — mondja a sikeres vizsga után a vas.- és fémipari szövetkezet betaní­tott munkása —, mert a fér­jemmel egy helyen dolgo­zunk, s így mindketten vezet­hetnénk a kocsit, ha munká­ba jövünk. Rókabokorból messze lenne busszal bejár­ni. Aztán, ha a gyermekgon­dozási szabadságra megyek, könnyebben mozoghatnék a „ kicsivel. Nagy a tét Nagyon fiatal vizsgázó fog­lalja el a vezetői helyet a ko­magas rendű hangszerkultú­rát képviselt. A Kromatikus Fantáziát és Fugát Fesztóry Ágnes zongorázta. Gyönyör­ködtető volt a hangszerkeze­lés, a muzikális alakzatok, dallamok, ritmusok, harmóni. ák hangzását páratlanul fi­nom és fogékony életre kel­tése. A műsor első felét Vi­valdi: Stabat Mater-je zárta be G. Simon Zsuzsa opera­énekesnő előadásában, a ze­nekar kíséretével. Molnár László karmester vezényleté­vel. Szünet után az Ifjú Zene­csiban. Tóth Károly már ötödször jött gyakorlati is­mereteiről számot adni. Nagy a tét: ha most sem sikerül a vizsgája, az április 1-i új ren­delet értelmében pályaalkal­massági vizsgálatra kell mennie Budapestre. Ott orvo­si, pszichológiai, közlekedési és műszaki szempontból is el­bírálják: a húszéves fiatal­ember alkalmas-e gépjármű vezetésére. — Sajnos, ezen a forgalmi vizsgán sem felelt meg — összegzi véleményét Gergely Elemér. — A legnagyobb hi­bának azt tartom, hogy a helyzetfelismerése nem kö­veti a forgalom ritmusát, fi­gyelme megoszlik, későn ve­szi észre az akadályt, így nincs ideje cselekedni. Jóval kevesebben akadnak olyan vizsgázók, akiket vala­melyik családtag oktat, s így nem vesznek részt az ATI vagy az MHSZ tanfolyamán. Varga Istvánná a saját kocsi­jukon tanult vezetni, a férje oktatási engedélyt kapott a rendőrségtől. Pótfékkel, T­Páll Sándor sényői lakos az elmúlt év október 9-én este a sényői vendéglőben szórakozott. A fiatalok tán­coltak és mivel Páll nem gondoskodott előre partner­ről, elhívta táncolni az Sz. Ferenc társaságában lévő lányt. Amikor a táncnak vé­ge lett, a lány közölte Páll Sándorral, hogy nem megy vele többet táncolni. Páll a sértést úgy akarta lerendezni, hogy kihívta a vendéglőből Sz. Ferenc test­vérét, majd Sz. Ferencet is. Sz. Ferencnek azt hazudta, hogy a testvére szemtelenke- dik vele. Amikor kiértek, anélkül, hogy bárki is szólt volna valamit. Páll ökle máris Sz. Ferenc arcába súj­tott, aki az ütéstől eszméle­tét veszítve elesett. L. Fe- - rencnek, aki látta az esetet, barátok Kórusa adott elő né­hány számot. Az énekkar a kórusművészet örökszép al­kotásainak hűséges tolmá- csolója. karnagya Gebri Jó­zsef. Utolsó számként Farkas Ferenc: Lírikus kantátája hangzott el a Nyíregyházi Vegyes Kar és Zenekar elő­adásában, Fehér Ottó ve­zényletével. A magas zene­kultúra utat talált a legna­gyobb nyilvánossághoz, anél­kül, hogy bármit is veszített volna fensőbbségéből. Vikár Sándor jelzéssel látták el az autót, s most ezen vizsgázik. Délig húszán — Akik egyénileg készül­nek fel, viszonylag jobb hely­zetben vannak, mint a töb­biek — magyarázza a sikeres vizsga után Papp Gyula vizs­gabiztos. — Gyakrabban ve­zetnek az otthoni kocsin, s a műszerek, a forgalmi ismere­tek elsajátítása is hosszabb idő eredménye, így alaposab­ban bevésődik, mint egy tan­folyam után. — A férjem hegesztő, és ez a munka nagyon gyengíti a szemét, így én is segíthetnék neki a vezetésben, ezért akar­tam jogosítványt szerezni — száll ki az asszony a kocsiból. Dél felé lassan elnéptelene­dik a tanárképző főiskola mögött a rutinpálya. Beszá­moltak a megszerzett isme­reteikből a motor-, az autó- és a vontatóvezetők. Legalább hússzal többen érezhetik zse­bükben a jogosítványt ezen a napon. Tóth Kornélia Páll megjegyezte: örüljetek, hogy úri emberrel van dol­gotok, és nem rugdostam össze a haverodat. Sz. Ferenc időközben ma­gához tért és közölte, hogy feljelenti Pálit a rendőrsé­gen. Ekkor Páll több tanú jelenlétében megfenyegette a sértettet, hogy addig él. ha fel meri jelenteni. Sz. Ferenc orvoshoz ment, aki megál­lapította, hogy az ütéstől arccsonttörést és agyrázkó­dást szenvedett, melynek a tényleges gyógytartama 4 hétre tehető. Páll Sándort a bíróság sú­lyos testi sértés bűntettében találta bűnösnek, amiért 4 hónapi börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet jogerős. Templomvásárlás K i vesz ma templomot, és mennyibe kerül? A kérdés meghökkentő ugyan, de nem légből kapott. Van eladó templom és vevő is akad a nem mindenna­pos „árura”... — Szeretném megvenni az egyik kis templomot Papos községben. Már tárgya­lásban vagyunk az egyházközség vezetői­vel — mondja dr. Erdész Sándor, a sóstói múzeumfalu igazgatója. — Itt ugyanis építettek egy újat, egy modernet és a régi, XIV. századból szár­mazó műemlék templom üresen áll. Ne­künk pedig éppen jó lenne a múzeumfalu­ba, ugyanis jelenleg erről az egy templom­ról tudunk, ami eladó... Mi az útja, módja annak, hogy az egyezség létrejöjjön? — Először az egyházközség vezetőinek kellett nyilatkozni. Ők azt mondják, eladó, de a felettes érsekségnek is jóvá kell hagy­ni a vételt. Mennyi az ára a templomnak? Vagy ez „üzleti titok” jelenleg? — összeget valóban nem mondhatok, hisz’ a múzeum érdeke az, hogy elfogadha­tó áron meg tudjuk vásárolni a paposi ró­mai katolikus műemléki templomot. Hiva­talos becslést kell kérnünk. Ezt az ingat­lankezelő és szolgáltató vállalat szakembe­rei végzik el, a mai forgalmi értéket véve alapul. Az más kérdés, hogy egy műemlék (amely a régi korok művészeti értékeinek ránk maradt emlékeit őrzi és közkinccsé válik) mindig többet ér, mint amennyi fo­rintban kifejezhető... Hogyan „utazik” a kis templom Papos­ról a nyíregyházi Sóstóra? — Kerekeken. Szakemberek szétszedik a zömében téglából épült falakat és a sós­tói múzeumfaluban ugyanúgy felépítik... Mikor láthatjuk az új helyén? — Valószínű két év is beletelik, amíg a falak műemléki feltárásával, a falkuta­tással végzünk, lebonyolítjuk az átköltöz­tetést és felépítést. — Torony is van hozzá? — Sajnos, tornyot nem tudtunk venni, nincs a kis templomnak tornya, azt nekünk kell külön beszerezni, megépíteni. De így is örülünk, hogy nyélbe üthetjük a templom­vásárlást, gazdagodhat vele az épülő sóstói múzeumfalu... Páll Géza Öt bukással alkalmatlan? „Nem követi a forgalom ritmisát...“ Négy hónap az „úri embernek“ m. t.

Next

/
Thumbnails
Contents