Kelet-Magyarország, 1978. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

1978. május 28. e Ne szólj szám? L opták a virágot este a parkból. Afféle mulatságból hazatérő, vi­dám társaság lehetett. Többen is látták, de senki sem szólt. Sem a tol­vajoknak, sem a sarkon túl posztoló rendőröknek. Szótlanok maradtak a tár­saság „tiszta kezű” tagjai is. Néhányan a fejüket ingatták ugyan, de aztán men­tek haza nyugodtan aludni... A teme­tőben egy idősebb nő rosszul lett, még annyi ereje sem maradt, hogy elérje az üresen álló lócát. Legalább ötvenen el­mentek már mellette, amikor egy fiatal férfi megkönyörült rajta... Egy asz- szonyt — véletlenül — tejjel öntött le a boltban egy másik vásárló, aki bo­csánatkérés után továbbállt. Amikor a kellemetlen helyzetbe került nő a sze­mélyzethez fordult, hogy segítsenek rendbeszedni a ruháját, vállvonogatva tagadták meg a segítséget mondván: nem bolti dolgozó okozta. Mindennapi, bosszantó apróságok ezek, kár velük foglalkozni — monda­nák sokan. Valóban. Mi ez ahhoz ké­pest, hogy cserben hagynak elgázolt embereket, nyilvánvaló segélykiáltásra sem figyelnek oda, és így tovább- Szo­kás-mondás, de a gyakorlat is ezt iga­zolja; kis dolgokból lesznek a nagyok. A sok bajt okozó, vagy éppen bűncse­lekményt elősegítő közömbösség csirája éppen az embertársaink iránti felelős­ségérzet, hiánya. A segítőkészség kiala­kítását, fejlesztését pedig korán el kell kezdeni. Panaszkodott az egyik kertes ház tulajdonosa a szomszédjában lakó családnak, hogy valaki ellopott az ud­varáról egy locsoláshoz használt gumi slagot és néhány szerszámot. A gyerek közbeszólt, hogy ő bizony látott egy bá­csit, amikor ott járt-kelt az udvaron.. . Nem mondhatta tovább, mert az anyja gyorsan leintette: „Ne avatkozz a fel­nőttek dolgába! Te nem láttál sem­mit. ..” Talán felesleges bizonygatni, mi­lyen lesz ez a gyerek, ha felnő. Valószí­nűleg olyan, mint az egyik ismerősöm, aki csak azért nem vállalkozott tanú­nak egy karambolnál nehogy őt is tár­gyalásra idézzék. Vagy: elfordul majd, ha betörőt lát, továbbáll, ha éppen se­gítségre lenne szükség, bedugja a fülét, ha segélykiáltásokat hall... Apróságnak tetsző, mindennapos esetek sokasága az élet, s nem mind­egy, hogy ki, hogyan illeszkedik be ab­ba a közösségbe, amely körülveszi. Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, amikor segítségre van szüksége. Bizo­nyára jólesett a törődés annak a já­rókelőnek is, aki a nyíregyházi TÜZÉP mintabolt előtt a füvet védő betonlapo­kon esett el és csak segítséggel tudott lábra állni. Dé hányán és hányán el­mentek addig is mellette, amíg akadt egy ember aki megállt és segített! Jó néhány garázst feltörtek és több kocsit is megrongáltak nemrég ^ Nyír­egyházán. Több károsult, és mások is kétségbe vonták, hogy ne lett volna en­nek a vandálkodásnak egy-két szem­tanúja. S amíg ezeket hallottam, eszem­be jutott egy másik „panasz” is, ame­lyet a városi tanács elé terjesztett egyik jelentésben olvastam: Hatezer gépko­csitulajdonost kértek meg, hogy jelent­sék garázshelyzetüket. Nyilvánvalóan segíteni akaró szándékkal. Alig két- ezerötszázan „jeleztek vissza”. Feltehe­tően azok reagáltak közömbösséggel a felszólításra, akik már tető alatt tudták a kocsijukat. A jósavárosi régi óvoda udvarán lévő medencéből a napokban a reggel munkába álló alkalmazottak szedték ki azokat a lócákat, amelyeket előző este a felsőbb korosztályba tartozó gyerekek huzgáltak bele. S a nem éppen gyerek- csínynek tűnő műveletet jó néhány fel­nőtt az ablakból néite végig — szótla­nul. Talán azért is, mert az ő gyereke már nem jár oda? Az óvoda megtette a magáét, felőle most már történhet vele bármi... Sorolhatnánk vég nélkül az elretten­tő példákat, az emberi nemtörődömség következtében lehetséges tetteket. Pél­dául az utcahosszat derékba tört fákat. Hihetetlen, hogy egy órákig tartó van­dálkodásnak ne akadt volna szem-, és fültanúja! De nem nyílt ki egyetlen ab­lak sem, s a telefon sem csörrent meg ebben az ügyben a rendőrségen. Senki sem tudja; mikor és hol szo­rul segítségre, de közvetve önmagának is árt az, aki közömbösen, felelősségér­zet nélkül, csak a saját, közvetlen ér­dekeit nézve akar élni ebben a társada­Markovics a VAGÉP Gyulával, igazgatójával Uzlet-e a szolgáltatás ? A közhiedelem azt tartja: amelyik kis­iparos autójavítással foglalkozik, az bu­sás jövedelemre tesz szert. Ugyanakkor a javítással foglalkozó állami vállalatok, szövetkezetek ráfizetésesnek tartják ezt a szolgáltatást. Mi az igaz? — A kisiparosok jövedelmén nem aka­rok vitatkozni. Az viszont biztos, hogy ma már olyan műszerek, diagnosztikai berende­zések szükségesek ahhoz, hogy nyugodt lel­kiismerettel ki lehessen engedni egy kocsit a közúti forgalomba, amihez egy kisiparos felszerelése többnyire kevés. Vagyis a javí­tó-szolgáltató iparnak ez az ága igen sok és drága eszközt igényel. Ugyanakkor — a je­lenlegi általános szabályzók és vállalási árak mellett — nem tudja önmagát fenntartani, ha fejleszteni akar, akkor muszáj valamilyen késztermék vagy alkatrész gyártásával fog­lalkoznia. A VAGÉP mai formájában 1977-től mű­ködik. Korábban a szolgáltatás csak ki­sebb részarányt képviselt a készáruter­melés mellett, ma viszont ez jelenti a fő profilt. Vasszerkezeti és Gépipari Szolgáltató Vállalat a teljes neve, ami egyértelműen meghatározza feladatát. — Kicsinyeskedésnek, kötözködésnek tűnhet, de a kötőszó, az „és” tulajdonképpen rossz helyre került. A jelenlegi helyzetet a Vasszerkezeti, Gépipari és Szolgáltató Vál­lalat elnevezés tükrözné helyesen. Igaz, hogy az alaptevékenységen belül a késztermék- gyártás csak 30 százalék körül van, de a szolgáltatást is két részre osztják. A rende­letek valójában csak a lakosság részére vég­zett szolgáltatásokat — nálunk az autó-, óra- és ékszerjavítást — ismerik el, míg a válla­latoknak, közületeknek végzett hasonló mun­ka nem minősül annak. A vállalatnál a la­kosság részére nyújtott szolgáltatás részará­nya jelenleg 25—30 százalék körül van. Eszerint a VAGÉP olyan szolgáltatóvál­lalat, amelyiket nem tekintenek annak. Vagyis a vállalati érdekeltség inkább az ipari termelés növelése irányában hat, a nagyobb jövedelmezőség akkor van meg, ha annak a részaránya nő. — A szándék egyértelmű. Az alapító, a megyei tanács azt kívánja a vállalattól, hogy növelje szolgáltatásait. Ugyanakkor, ha nem dolgozik nyereségesen a vállalat, nem tesz eleget az előírt kötelezettségeknek, ezzel to­vábbi fejlődését, végső soron a dolgozók jö­vedelmét veszélyezteti. Ellentmondás van abban, hogy a vezetők erkölcsi és anyagi el­ismerése a szolgáltatás színvonalának növe­lésétől függ, míg ugyanez bizonyos határo­kon túl az egész vállalat gazdaságos műkö­dését akadályozza. Akkor mit, minek a rovására fejlesz­tenek? — Azért gyártunk rugót a bútoriparnak, szivattyúkat az Egyesült Izzónak, végezzük a Szovjetunióból érkező tehergépkocsik null- revízióját, hogy ennek révén a lakossági szol­gáltató tevékenységet fejleszteni tudjuk. Mindezt az 1981-ig elkészített tervek igazol­ják. Eszerint három év múlva a szolgáltatás részaránya 63 százalékos lesz, és az összes tevékenység fele már a lakosság részére vég­zett szolgáltatás. A vállalatoknak nyújtott kedvezmény egyébként éppen attól függ, hogy milyen hányadot képvisel a lakossági szolgáltatás. A Maradjunk a szolgáltatásoknál. A sze- w mélygépkocsi-tulajdonosok arról panasz­kodnak, hogy a javítási árak állandóan emelkednek. Ugyanez tapasztalható az órajavításnál is. — Pontosítsunk: a vállalási árak, tehát a javítási költségek a maximált árformába tartoznak, ami azt jelenti, hogy semmilyen alapon nem tudjuk emelni az árakat. Az alkatrészek árai viszont azóta többször mó­dosultak, emelkedtek az olajárak stb., ami összességében drágábbá teszi ugyanazt a ja­vítást. Téfiy, hogy a folyamatban lévő tech­nológiai változtatások, az újabb szolgáltatá­sok napi áron kerülnek jóváhagyásra. Ez tükrözi az adott időszak ráfordítási arányait. Az alvázvédelem például ma kifizetődő mű­velet. A De éppen ilyen tevékenységet még nem W végeznek a megyében. A VAGÉP ter­vei között szerepel ennek bevezetése? — Természetesen. Személy szerint ne­kem is az az elvem, hogy egy-egy fajta szol­gáltatásnál lehetőleg a teljességre töreked­jünk. így az autójavításnál meg kellett te­remteni a garanciális szerviz lehetőségét, korszerűnek mondható karosszériafényező műhelyünk van, vállaljuk a gépkocsik mű­szaki vizsgáztatását. A most folyó bővítésnél pedig az alváz- és üregvédelmet is be akar­juk vezetni. Ez a felsorolás megfelelne egy hirdetés­nek. Ugyanakkor hasonló tevékenységet folytat Nyíregyházán az AFIT szervize, s vannak a megyében jól felszerelt szö­vetkezeti javítóműhelyek is. Hozzászá­mítva még ehhez a kisiparosokat, a ja­vítóiparban bizonyos fokú konkurenciá­ról beszélhetünk, ahol mindenki magá­nak szeretné megnyerni az ügyfelet. — Az említettek csak alátámasztják, amit az előbb mondtam. A megrendelőkkel való szolid és korrekt kapcsolat az üzletpo­litika alapja. Ha az egyik oldalról nézzük, akkor mi terhet vállaltunk magunkra, ami­kor területünkön helyet adtunk az Állami Biztosító kárfelvételi irodájának, vagy a KPM Autófelügyelet vizsgabázisának. Tet­tük viszont azért, mert így nagyobb remé­nyünk van, hogy a karambolozott kocsit hoz­zánk adják be javítani, vagy a műszaki vizs­gán visszaadott autó nálunk köt ki, hogy há­rítsuk el a hibát. Milyen eszközökkel, módszerekkel mérik a jövedelmezőséget, a költségek alaku­lását? — A közelmúlt példáját hozom fel. Min­den hónapban elemezzük a költségek alaku­lását, külön megbontjuk azt az egyes üzem­részekre. Az autójavításnál tavaly szeptem­berben még a vállalati általános költségeket sem fedezte a bevételek és kiadások külön- bözete. Decemberre viszont a szeptemberi értéknek a háromszorosát értük el. Ennek az oka, hogy a javításokon belül nőtt az olyan jellegű munkák aránya, amelyek jövedelme­zőbbek. A munkafelvevőknél olyan anyagi ösztönzési rendszert alakítottunk ki, amely ezt segítette. Ez korántsem az ügyfelek kö­zötti válogatást jelenti, hanem olyan arányok megtartását, amikor egyenletes terhelés vari a javítóműhelyben a különböző műszerek, berendezések, a különböző feladatok között. Az értékelésre még nincs pontosan kialakult gyakorlatunk. Ezért, ahol csak lehet, próbál­juk kimutatni az egyes részlegekre jutó költ­ségeket. Ez számviteli kérdés is. Eljutottunk olyan apróságnak tűnő intézkedésekig, hogy azt is meggondoljuk, ki kapjon anyagfelvé­teli, utalványozási jogot a raktári alkatré­szekhez, s ellenőrizzük a tényleges felhaszná­lást. Korábban, amikor inkább termelő — és a mainál jóval nagyobb — vállalat volt a VAGÉP, mindezt nem vizsgáltuk ennyire részletesen. Mondhatnám, hogy akinek keve­sebb van, annak nagyon oda kell figyelnie minden fillérre. Korábban azt mondták a vállalatról, hogy termékszerkezetét nagyon rugalma­san alakítja, igen gyorsan alkalmazkodik a változó piaci helyzethez és aszerint ve­zet be új termékeket, szünteti meg má­soknak a gyártását. Erre a szolgáltató­jelleg mellett milyen lehetőség van? — A vállalat az idén ünnepli alapításá­nak 25. évfordulóját. Megért több átszerve­zést, olyan jelentős nyíregyházi üzemeknek, mint a HAFE, a „Fémmunkás”, bizonyos fo­kig az útnakindítója volt. Az életképességün­ket mindig az jelentette, hogy vállalkoztunk az újra. Mindez elmondható a szolgáltatások­nál is, hiszen a közelmúltban nyitottunk új órajavító részleget és üzletet Mátészalkán, bevezettük a megyében az ékszer javítást. El tudom képzelni, hogy a profilunkon belül maradva erőteljesebben foglalkozzunk mér­legek javításával, legyenek kiszálló műszeré­szeink, akik a kereskedelmi hűtőgépek javí­tását, szervizelését végzik. A beszélgetés elején a készárutermelő tevékenységet úgy jellemezte, mint ami szükséges a vállalat gazdaságos működé­séhez. Nem okoz ez ellentmondást az egyes részlegekben dolgozók között? — Az nagyon megrontaná a vállalati légkört, ha az egyik részleg azt vetné a má­sik szemére, hogy ő tartja el. A szervizben dolgozók önérzetét sértheti, ha a készáruter­melők erre hivatkoznának. Helyette egy-egy részlegnél a saját lehetőségeikhez képest el­ért eredményeket érdemes vizsgálni. Minde­nütt van olyan tartalék, amit hasznosítani le­het. Bizonyítja ezt a tavalyi munkánk. (Bár őszintén meg kell mondani, hogy az átszer­vezés miatt pontos tervet nem tudtunk ké­szíteni.) A tervezett 3,5 milliós nyereség he­lyett 10 milliót értünk el. Igazolja ez, hogy jól felkészült középvezetőink, sokoldalú, ru­tinos munkásaink vannak. A szervizüzemben az egy évvel korábbihoz képest több, mint harmadával növeltük a tevékenységet, az idén a szolgáltatások újabb, 17 százalékos emelését tervezzük. Ennek nemcsak a bázisa van meg, megvan rá az igény is. Melyek azok az ismérvek, amelyek alap­ján eldöntik, hogy milyen készáruterme­lő tevékenységet folytassanak? — A korrekt partneri kapcsolat alapján termelünk. Hullámrugóval mi látjuk el a bú­torgyárakat. Ez egynemű termék, bizonyos fokig közel van a szolgáltatáshoz. Ugyanak­kor tudjuk, hogy nincs szabad munkaerő, a precizitást, a gondos munkát szívesen meg­fizetik. Ezért vállalkoztunk vákuumszivaty- tyúk gyártására. De például van rendelésünk személygépkocsi-küszöbök gyártására is, vagy kooperációban karosszériaelemek készí­tését végezhetjük. Tudni kell, hogy országo­san akadozik az alkatrészellátás. Jól felké­szült munkásainkkal az időszakos hiányok kiküszöbölésére folytathatunk különböző gyártásokat. Itt igen fontos a megbízhatóság és a gyorsaság, amit a partnerek megfizet­nek. A fejlődéshez beruházások is Ezzel hogy állnak? kellenek. — Az ÉPSZER építi, s az idén elkészül az 1-es csarnokunk. A még máshol lévő kész­termékgyártó részlegeket telepítjük ide, de lesz hely a szolgáltatások bővítésére is. Tu­lajdonképpen ezzel fejeződik be a vállalat átszervezése, kerül egy helyre minden főbb tevékenységünk az órajavítás kivételével. Is­mét visszautalok az előbb mondottakra: en­nek az is előnye, hogy minden egy helyen található, a hozzánk érkező ügyfélnek lehe­tőleg a legteljesebb körű szolgáltatást tudjuk nyújtani. £ Órát, óraszíjat árulnak, benzinkutat üze­meltetnek, vagyis a termelő- és javító­munka mellett kereskednek is. Távla­tokban hogyan kapcsolódik mindez a vállalat munkájához? — Ez is a teljességre való törekvés je­gyében történik. Az óraárusítást hozom fel példának, mert a mátészalkai üzletünk né­hány hónap alatt igen szép, az általunk ter­vezettnél is nagyobb forgalmat ért el. Az okát abban látom, hogy egy szakembertől szívesebben vásárolnak, aki meg tudja mu­tatni a működést, felhívja a figyelmet azok­ra a dolgokra, amikre vigyázni kell akár egy óra esetén is. Ezen az alapon harcolunk azért, hogy a nemzetközi szokásokhoz hasonlóan az autójavító szerviz mellett egy kisebb bolt le­gyen, ahol a szükséges tartalékalkatrészeket, autóápolási cikkeket meg lehessen vásárolni, s ezért ne menjen az ügyfél az amúgy is zsúfolt szakboltba.. A A szolgáltatások jövedelmezőségével kezdtük a beszélgetést, befejezésül is ezen az alapon szóljunk a távlatokról. Érdemes-e, vagy csak kell csinálni ezt a munkát? — Nem akarom az ide vonatkozó hatá­rozatokat ismételgetni, de a Központi Bizott­ság legutóbbi ülése is foglalkozott vele. S itt is érvényes az, ami a termékösszetétel-vál­toztatásra, a gazdaságosabb termelés kialakí­tására szól, felhív a piaci igényekhez való al­kalmazkodásra. Mindez ugyanis egyben ala­kossági igények kielégítésére is vonatkozik. Amikor a legfelsőbb fórumon megállapítot­ták, hogy az igények növekedésével nem si­került lépést tartania a szolgáltató iparnak, akkor a közvetlen feladatokat is meghatá­rozták. Az állami szervek, a szabályozás fel­adata, hogy ezt a néhány területen sok be­ruházást kívánó, munkaigényes ágazatot fej­lesszék. S ehhez tartozik még az is, hogy a minisztériumok között széttagolt, tisztán ága­zati irányítás mellett legyen a szolgáltatás­nak felelős gazdája. ^ Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond 'Vasárnapi ’ illMTERJÚj KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents